Magyar Hírlap, 1977. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

A 3M akadályfutása Idegenkedés, tudatlanság gátolja elterjedését Ha egy vállalati vezetőtől meg­kérdeznénk: — Mit szólna ah­hoz, ha lényeges beruházás nél­kül, viszonylag rövid idő alatt 20—30 százalékkal növelnénk vállalatánál a termelékenységet? — először valószínűleg tréfára gyanakodna, de azután biztosan nem engedné el a lehetőséget. Ám ha úgy kérdezzük: — Mi a véleménye a 3M-módszer beve­zetéséről vállalatánál?, —, már nem lenne egyértelműen lelkes. Pedig a két kérdés között sem­mi lényeges különbség nincs ... Előnyei Mi, akik a 3M-módszer elter­jesztésével foglalkozunk, sokszor találkozunk ezzel az idegenke­déssel. Mi lehet ennek az oka? Talán egyrészt az, hogy a meg­kérdezettek alig vannak tisztá­ban vele: mi is ez a 3M-módszer, mire használható, milyen előnyö­ket kínál? A „3M” egy amerikai munka­­szervezési módszer (MTM) ma­gyarországi adaptációjának az el­nevezése; e módszer a munka­­tanulmányozás és munkaszerve­zés korszerű eszköze. Célja: op­timális munkamódszerek kialakí­tása az emberi munkavégzés ta­nulmányozásával és elemzésével. Gyakorlatilag minden olyan munkahelyre alkalmazható, ahol emberi, manuális vagy fizikai munkát végeznek. Régi módsze­rek javításánál a 3M-módszer­­rel készült munkaelemzésből könnyen felismerhetővé válnak a munkavégzést nehezítő, lassí­tó, hátráltató mozzanatok, és azok felszámolásával új, terme­lékenyebb, kevésbé fárasztó mun­kamódszer alakul ki. Alkalmas ez arra is, hogy az új termék gyártása előtt, előre kidolgozzuk, megtervezzük és betanítsuk a termelés minden munkahelyére a legésszerűbb munkamódszert. A 3M célpontjában tehát a munkamódszer áll Ennek elem­zéséhez előre kidolgozott időté­nyezőket, időadatokat használunk fel, ami azt jelenti, hogy az elemzés során a munkamódszer­hez tartozó időmennyiség is adó­dik, tehát a 3M-módszer gya­korlatilag feleslegessé teszi a stopperórás időmérést, és egysé­ges alapon nyugvó időadatokat szolgáltat. A 3M-módszer egyben eljárás­családot is takar, amelyben a 3M—1 (alap-) eljárás a tömeg­szerű, a 3M—2 a közép- és kis­szériás termelési területeken, a 3M—3 az egyedi gyártásnál, kar­bantartásnál, vagy a rutinszerű irodai munkafolyamatok meg­szervezésénél alkalmazható gaz­daságosan. Ha viszont a szerve­ző normaalap-katalógusok elké­szítésére kívánja felhasnálni — rendelkezésre áll a 3M—SA (szabványadatok) eljárása. Min­den gyártási területre kiválaszt­ható az, amely a termelés jel­legzetességeinek legjobban meg­felel, így leggazdaságosabban al­kalmazható. Szakemberképzés A 3M-módszerrel szembeni bi­zalmatlanság oka leh­et talán az is: kevesen tudják, hogy kiépült és eredményesen működik a módszer oktatásának hazai tan­folyamrendszere, és a végzett szakemberek eddigi munkája is bizonyította már az előbb fel­sorolt előnyöket. Csehszlovák és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szakértői segítettek bennünket abban, hogy mintegy ötévi előkészítő munka után 1976 elején megkezdődhe­tett a szakemberek hazai kép­zése. E képzés beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket: 1976 ja­nuárja óta mintegy 800 szakem­ber szerezte meg a módszer ön­álló alkalmazására jogosító bizo­nyítványt. Hozzávetőlegesen egy­­harmaduk indult el a továbbkép­zési lépcsőkön is. Mindezt jó eredménynek te­kinthetjük, természetesen csak akkor, ha a megszerzett ismere­teket a vállalati életben is sike­rül kamatoztatni. Ma még több­nyire csak részterületeken, de jelentős termelékenységnöveke­désről számolhatunk be a Buda­pesti Rádiótechnikai Gyár, a Mosonmagyaróvári Fémszerel­vénygyár, a Mechanikai Művek, az MMG—Automatika Művek, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a Csepel Művek jármű- és konfekcióipari gépgyára, a Magyar Optikai Művek, a Ba­kony Művek, a Villamos Beren­dezés és Készülék Művek, a Pa­píripari Vállalat, a Magyaróvári, a Hódmezővásárhelyi Kötöttáru­gyár, a Hegyalja Ruházati Szö­vetkezet, a Zalaegerszegi, a Debreceni és a Szegedi Ruha­gyár, a Győri Keksz- és Ostya­gyár, a Győr-Sopron megyei ÁHV kaposvári gyára, a Taurus Gumiipari Vállalat és még jó né­hány üzem szervezői. Több tu­cat azoknak a vállalatoknak a száma is, ahol ugyan konkrét eredmények még nincsenek, de biztatóan megkezdődött a mód­szer bevezetése. Az eddigi tapasztalatok egyér­telműen kedvezőek: a termelé­kenység növekedése 15 és 20 százalék között mozog, javultak a munkakörülmények és emel­kedett a szervezés által érintett területeken a dolgozók keresete is. Jelenleg mintegy 30—35-re tehető a 3M-módszer bevezetésé­­­­vel foglalkozó vállalatok száma. Gondok Több szervező és technológiai intézet is felkészült rá, hogy a hozzájuk forduló vállalatoknak segítséget nyújtsanak mind a szakemberképzésben, mind a vál­lalati 3M-szervezés végrehajtá­sában. A tapasztalatok szerint bizalommal igénybe vehető az Általános Géptervező Iroda, a Gépipari Technológiai Intézet, a KG­ISZSZI, a Könnyűipari Szer­vezési Intézet, a NIM­IGYSZI, a TANORG és a Textilipari Ku­tató Intézet szakembereinek munkája, hiszen a felsorolt vál­lalati eredmények elérésében ne­kik nem kis részük van. A 3M-módszer terjedéséhez adottak a feltételek. Az idegen­kedés, a bizalmatlanság, az új­tól, a változtatástól való félelem — és talán az ismerethiány — azonban akadályozza térhódítá­sát. Ez mutatkozik abban az igénytelenségben, amely a kép­zésr­e küldött hallgatók kiválasz­tásánál, majd az ismeretek meg­szerzése után a nem kielégítő foglalkoztatás­ukn­ál t­apasztalha­­tó. Boris Péter, a MVM főelőadója Megoldódnak a szemüveggondok Szakosítják a bútorboltokat Nyolcmilliárd forintos forgalmat terveznek A kultúrcikkek forgalma 1977- ben a tervet meghaladóan, folyó áron 13,5—14 százalékk­al növek­szik — mondta Szente Imre minisztériumi főosztályvezető a kultúrcikk-kereskedelem tegnap megtartott szakmai tanácskozá­sán. Az év során különösen meg­ugrott a papír-írószer és az üveg-porcelánáruk értékesítése. Bútorokból előreláthatólag el­érik a tervezett 8 milliárd forin­tos forgalmat. Bár javult az ipar szállítási készsége és kedvezőb­bek voltak az importbeszerzések, jó néhány cikkből — például gránitáruból, olcsó porcelán ét­készletből, diavetítőből, egyes fényképezőgépekből — nagyobb volt a kereslet a kínálatnál. Ugyanez vonatkozik több játékra és sportcikkre is. Az sem új gond, hogy sok a bútor, csak nem éppen az, amit keresünk. Az idei iskolaszezon áruellátása zökkenőmentesebb volt a meg­előző években tapasztaltnál. Fej­lődés tapasztalható a szemüveg­lencse-ellátásban is. Az 1978-as tervekről szólva az előadó megállapította: a kultúr­­cikk-kereskedelemben 8—10 szá­zalékos forgalomnövekedés vár­ható. Bútorból a hazai ipar 8 százalékkal többet szállít, mint idén, és az ígéretek szerint ja­vul a választék is. Az elképze­lések megvalósítása nagyrészt azon múlik, hogy az ipar már januártól kezdve folyamatosan szállítson. A nagyobb forgalom tervezése nem zárja ki, hogy jö­vőre sem minden írószerből, já­tékból, hangszerből, sportruháza­ti cikkből lesz kielégítő a kíná­lat. Folytatódik a kereskedelempo­litikai célok megvalósítása, mint például a bútorüzletek szakosí­tása és a kölcsönzés fejlesztése. Az Iparcikk Kölcsönző és Szol­gáltató Vállalat bővíti a gyer­mekápolási cikkek, valamint a sport- és turisztikai eszközök kí­nálatát. Jövőre lép üzembe az Of­­tért új központi szemüveg­készítő telepe, ezzel párhuzamo­san az egyes boltokban felszá­molják a kézműipari jellegű las­sú munkát. A tanácskozáson, amelyen dr. Selmeci La­jos­né miniszterhelyettes elnökölt, kije­lölték a főbb munka- és üzem­­szervezési teendőket is. Az élelmiszer-kereskedelem idei eredményeiről és 1978. évi tennivalóiról a KPVDSZ-szék­­házban ugyancsak tegnap dél­előtt Molnár Károly miniszter­­helyettes vezetésével tanácskoz­tak a szakma képviselői és meg­hallgatták Szigethi Gyula mi­nisztériumi főosztályvezető be­számolóját. (elek) _J_IIII tj II 111.1111.1 II­I.. I IIIIII Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁGVILAGGAZDASAG 1977. DECEMBER 15. CSÜTÖRTÖK 7 HORIZONT Szovjet-amerikai kereskedelem A szovjet külkereskedelmi minisztérium és az amerikai ke­reskedelmi minisztérium „Ho­gyan kell a Szovjetunióval ke­reskedni ?” címmel tanácskozást rendezett Washingtonban. A­ fó­rumon több mint 150, a Szovjet­unióval folytatandó kereskede­lem iránt érdeklődő amerikai vállalat képviselője vett részt és felszólalt több szovjet külkeres­kedelmi szervezet vezetője is. Szovjet-japán halászati egyezmény A Szovjetunió és Japán a Nemzetközi Bálna Bizottság (IWG) határozatának megfele­lően megegyezett, hogy jövőre csökkenti a Csendes-óceán északi területén elejthető ámbrás cetek számát. Japán 2754, a Szovjetunió 3690 példányt ejthet jövőre, szemben az idei 3078, illetve 4122-vel. Megfigyelők szerint a kedden hozott döntés mind Ja­pán, mind a Szovjetunió számá­ra sikert jelent — e két ország halászai ejtik el a világon kifo­gott bálnák 75 százalékát. Mezőgazdasági repülőszolgálat A Német Demokratikus Köz­társaságban idén több mint 4 millió hektár megművelt terü­letet és erdőt permeteztek a me­zőgazdasági repülőszolgálat gé­pei. Naponta átlagosan 170 cseh­szlovák gyártmányú repülőgép és 9 szovjet helikopter szórt műtrá­gyát és növényvédő szert a föl­dekre. Az NDK mezőgazdasági repülőtálostájának állománya 1971 óta több mint megkétszere­ződött. Tovább bővülhet az együttműködés Bíró József elutazott Kuvaitból Tábori András jelenti Kuvait­ból. Dr. Bíró József külkereskedel­mi miniszter befejezte kuvaiti tárgyalásait, és szerdán Indiába utazott. Tárgyalásai során tanács­kozott a kormány több tagjával. Fogadta Dzsaber Al-Ahmed Al- Dzsaber Al-Szabah trónörökös és miniszterelnök, tárgyalt több mi­niszterrel, továbbá a kereskedel­mi és iparkamara elnökével, majd kedden a kereskedelmi mi­nisztérium épületében kuvaiti partnerével, Abdel Vahab Jusz­­szef Al-Nafisszi kereskedelem­és iparügyi miniszterrel ünnepé­lyesen aláírták a magyar—ku­vaiti kereskedelmi egyezményt. A repülőtéren tárgyaló partnere, Abdel Vahab Jusszef­­Al-Na­fisszi búcsúztatta. A kuvaiti miniszter nyilatko­zott a Magyar Hírlapnak. Hang­súlyozta, hogy kétoldalú kapcso­lataink az elmúlt években, külö­nösen 1966 óta igen jelentősen fejlődtek, hiszen forgalmunk, szinte nulláról indulva, elérte az­ 50 millió dollárt. A most aláírt szerződés nyomán, mutatott rá, a forgalom tovább bővülhet. Meggyőződésünk, hogy Magyar­ország is részt vehet, más orszá­gokhoz hasonlóan, a kuvaiti fej-­ lesztési programokban, ez együtt­működésünk új területe lehet. A miniszter elmondta, hogy készek együttműködni a harma­dik piacon, Kuvaitban és Ma­gyarországon kivitelezett fejlesz­tésekben is, amennyiben mind­két fél számára előnyös, gazda­ságos programokról van szó. Ami a fejlesztések esetleges magyar­­országi finanszírozását illeti, rá­mutatott, hasznos lenne, ha az élelmiszer-termelés lehetőségei­nek tanulmányozására kuvaiti szakértő küldöttség látogatna Magyarországra. * Bíró József magyar külkeres­kedelmi miniszter tegnap négy­napos hivatalos látogatásra az in­diai fővárosba érkezett. Bíró Jó­zsef Mohan Dharia kereskedelmi, közellátási és együttműködési miniszterrel tárgyal majd, és aláírja az új indiai—magyar ke­reskedelmi és pénzügyi egyez­ményt. Programjában szerepel még az ipar-, pénz- és energia­ügyi tárcák vezetőjével való megbeszélés. Norvég gazdaság ihm Sejkek a fjordokban? A norvég gazdaság jövője biz­tosított. Az Északi-tenger norvég részén az eddig ismert mezőkön 880 millió tonna nyersolaj talál­ható. A kutatás 1962-ben kez­dődött. 1971-ben az azóta híres­sé vált Ekofisk-mezőn pedig már a kitermelés is megkezdődött.­­Az­­ olaj és földgáz 1976-ban az export 20 százalékát adta. A nyersanyag-ki­termelés fi­nanszí­­rozására az ország külföldi hite­leket vett fel, a törlesztésre és a kamatfizetésre 1985-ig az olaj- és gázexport nagy részét le kell kötni. Utána viszont az északi országnak sokkal több pénze lesz, mint amit belső problémák nélkül el tud költeni. A nemzet­közi sajtótól nem véletlenül kap­ta Norvégia az „észak Kuvaitja” jelzőt. A növekedés csapdái Norvégia gazdasága a recesz­­sziót sem érezte meg úgy, ahogy a legtöbb a nyugat-európai ország. A munkanélküliek részaránya mindössze 1 százalék, ez abszo­lút számokban kifejezve 11 ezer főt jelent. (Az igazsághoz persze, az is hozzátartozik, hogy több mint százezren csak azért dol­gozhatnak, mert a foglalkoztató vállalatot a költségvetés ezért szubvencionálja.) A gazdasági növekedés üteme sem marad el az idén az átlagostól: a bruttó nemzeti termék 4,3 százalékkal emelkedik. Jövőre pedig, amikor az OECD-országok nagy többsé­gében a gazdasági tevékenység lassul, Norvégiában ellenkező tendencia mutatkozik majd, az ütem 6,8 százalékos lesz. A probléma az, hogy ezt a magas növekedési ütemet az or­szág gyakorlatilag két ágazatnak, az olajnak és a hajóépítésnek köszönheti. Ha csupán a hagyo­mányos ágazatokat vennénk fi­gyelembe az emelkedés lényege­sen mérsékeltebb, mindössze 2,5 százalékos lenne. Az olaj- és földgázkitermelésnél is voltak az idén problémák, de ezek minden bizonnyal átmeneti jellegűek. A kitermelés akadozott a tavasszal, mivel az Ekofisk-mezőn robba­nás történt. A földgázexport fej­lődése is elmaradt a várttól, mert az NSZK-ba menő föld­­gázvezeték nem épült meg idejé­ben. Az értékesítésben általában problémát jelentett a nemzetközi konjunktúra bizonytalansága, de nem valószínű, hogy jövőre ezek a nehézségek ismétlődnek. A hajógyártás viszont már részben az „államból él”. Az év első nyolc hónapjában az ágazat 2,8 milliárd koronás segítséget kapott, ezenkívül profitálhatott abból is, hogy a norvég kormány jelentősen emelte a fejlődő or­szágoknak nyújtott fejlesztési se­gélyeket. Ezek az összegek sok esetben értékes megrendeléseket jelentettek. A visszafogás politikája Norvégia­ ma még hitelből él; az ország külföldi adósságállo­­mánya 15 milliárd dollár, a fize­tési mérleg hiányát ebben az év­ben 4 milliárd dollára becsülik és a behozatal előreláthatólag jövőre is 3 milliárd dollárral haladja meg a kivitelt. A kor­mány dilemmája nem abban van, vissza tudják-e majd a hi­teleket fizetni. Erre az olaj- és a földgázkincs garanciát jelent. A kérdés az: mgengedheti-e ma­gának Norvégia, hogy tartósan többet fogyasszon annál, amit megtermelt. A belső kereslet ugyanis „felnyomja” a termelési költségeket, ez pedig a nem olaj­ágazatok csökkenő külföldi ver­senyképességéhez vezethet. A kormány gazdaságpolitikája a visszafogás híve, Nordic mi­niszterelnök — úgy tűnik — nem szeretné, ha a beáramló külföldi tőkét nem a termelő­­beruházásokra használnák fel. Az 1978-as költségvetés ennek je­gyében korlátozni kívánja az ár- és béremeléseket és a lakosság fogyasztását. Ami a béremelése­ket illeti, Norvégiában az NSZK mintájára az úgynevezett „kon­centrált akció” példáját alkal­mazzák. Eddig a munkaadók és a munkáltatók viszonylag köny­­nyen meg tudtak egyezni. Az olajdollárokból pedig továbbra is közmunkaprogramokat finanszí­roznak, a norvég átlagállampol­gár által hőn óhajtott, adócsök­kentésről egyelőre szó sem lehet. Norvégia a jelek szerint nem kíván ,,monokultúrás északi olajsejkséggé” válni. Az ország vezetői hangsúlyozzák, hogy az olajipari beruházások serkentő­leg hatottak a szerszámgépipar­ra, a vasszerkezetgyártó iparág­ra, az építőiparra és az olajké­miával foglalkozó ágazatra is. A tervek szerint az olajexport so­hasem játszhat domináns szere­pet a kivitelben; szerintük az exportot a kitermelés évi 90 millió tonnás ,,plafonja” automa­tikusan korlátozni fogja. G. Gy. — Sz. P.

Next