Magyar Hírlap, 1977. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
A 3M akadályfutása Idegenkedés, tudatlanság gátolja elterjedését Ha egy vállalati vezetőtől megkérdeznénk: — Mit szólna ahhoz, ha lényeges beruházás nélkül, viszonylag rövid idő alatt 20—30 százalékkal növelnénk vállalatánál a termelékenységet? — először valószínűleg tréfára gyanakodna, de azután biztosan nem engedné el a lehetőséget. Ám ha úgy kérdezzük: — Mi a véleménye a 3M-módszer bevezetéséről vállalatánál?, —, már nem lenne egyértelműen lelkes. Pedig a két kérdés között semmi lényeges különbség nincs ... Előnyei Mi, akik a 3M-módszer elterjesztésével foglalkozunk, sokszor találkozunk ezzel az idegenkedéssel. Mi lehet ennek az oka? Talán egyrészt az, hogy a megkérdezettek alig vannak tisztában vele: mi is ez a 3M-módszer, mire használható, milyen előnyöket kínál? A „3M” egy amerikai munkaszervezési módszer (MTM) magyarországi adaptációjának az elnevezése; e módszer a munkatanulmányozás és munkaszervezés korszerű eszköze. Célja: optimális munkamódszerek kialakítása az emberi munkavégzés tanulmányozásával és elemzésével. Gyakorlatilag minden olyan munkahelyre alkalmazható, ahol emberi, manuális vagy fizikai munkát végeznek. Régi módszerek javításánál a 3M-módszerrel készült munkaelemzésből könnyen felismerhetővé válnak a munkavégzést nehezítő, lassító, hátráltató mozzanatok, és azok felszámolásával új, termelékenyebb, kevésbé fárasztó munkamódszer alakul ki. Alkalmas ez arra is, hogy az új termék gyártása előtt, előre kidolgozzuk, megtervezzük és betanítsuk a termelés minden munkahelyére a legésszerűbb munkamódszert. A 3M célpontjában tehát a munkamódszer áll Ennek elemzéséhez előre kidolgozott időtényezőket, időadatokat használunk fel, ami azt jelenti, hogy az elemzés során a munkamódszerhez tartozó időmennyiség is adódik, tehát a 3M-módszer gyakorlatilag feleslegessé teszi a stopperórás időmérést, és egységes alapon nyugvó időadatokat szolgáltat. A 3M-módszer egyben eljáráscsaládot is takar, amelyben a 3M—1 (alap-) eljárás a tömegszerű, a 3M—2 a közép- és kisszériás termelési területeken, a 3M—3 az egyedi gyártásnál, karbantartásnál, vagy a rutinszerű irodai munkafolyamatok megszervezésénél alkalmazható gazdaságosan. Ha viszont a szervező normaalap-katalógusok elkészítésére kívánja felhasnálni — rendelkezésre áll a 3M—SA (szabványadatok) eljárása. Minden gyártási területre kiválasztható az, amely a termelés jellegzetességeinek legjobban megfelel, így leggazdaságosabban alkalmazható. Szakemberképzés A 3M-módszerrel szembeni bizalmatlanság oka lehet talán az is: kevesen tudják, hogy kiépült és eredményesen működik a módszer oktatásának hazai tanfolyamrendszere, és a végzett szakemberek eddigi munkája is bizonyította már az előbb felsorolt előnyöket. Csehszlovák és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szakértői segítettek bennünket abban, hogy mintegy ötévi előkészítő munka után 1976 elején megkezdődhetett a szakemberek hazai képzése. E képzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket: 1976 januárja óta mintegy 800 szakember szerezte meg a módszer önálló alkalmazására jogosító bizonyítványt. Hozzávetőlegesen egyharmaduk indult el a továbbképzési lépcsőkön is. Mindezt jó eredménynek tekinthetjük, természetesen csak akkor, ha a megszerzett ismereteket a vállalati életben is sikerül kamatoztatni. Ma még többnyire csak részterületeken, de jelentős termelékenységnövekedésről számolhatunk be a Budapesti Rádiótechnikai Gyár, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár, a Mechanikai Művek, az MMG—Automatika Művek, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, a Csepel Művek jármű- és konfekcióipari gépgyára, a Magyar Optikai Művek, a Bakony Művek, a Villamos Berendezés és Készülék Művek, a Papíripari Vállalat, a Magyaróvári, a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár, a Hegyalja Ruházati Szövetkezet, a Zalaegerszegi, a Debreceni és a Szegedi Ruhagyár, a Győri Keksz- és Ostyagyár, a Győr-Sopron megyei ÁHV kaposvári gyára, a Taurus Gumiipari Vállalat és még jó néhány üzem szervezői. Több tucat azoknak a vállalatoknak a száma is, ahol ugyan konkrét eredmények még nincsenek, de biztatóan megkezdődött a módszer bevezetése. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen kedvezőek: a termelékenység növekedése 15 és 20 százalék között mozog, javultak a munkakörülmények és emelkedett a szervezés által érintett területeken a dolgozók keresete is. Jelenleg mintegy 30—35-re tehető a 3M-módszer bevezetésével foglalkozó vállalatok száma. Gondok Több szervező és technológiai intézet is felkészült rá, hogy a hozzájuk forduló vállalatoknak segítséget nyújtsanak mind a szakemberképzésben, mind a vállalati 3M-szervezés végrehajtásában. A tapasztalatok szerint bizalommal igénybe vehető az Általános Géptervező Iroda, a Gépipari Technológiai Intézet, a KGISZSZI, a Könnyűipari Szervezési Intézet, a NIMIGYSZI, a TANORG és a Textilipari Kutató Intézet szakembereinek munkája, hiszen a felsorolt vállalati eredmények elérésében nekik nem kis részük van. A 3M-módszer terjedéséhez adottak a feltételek. Az idegenkedés, a bizalmatlanság, az újtól, a változtatástól való félelem — és talán az ismerethiány — azonban akadályozza térhódítását. Ez mutatkozik abban az igénytelenségben, amely a képzésre küldött hallgatók kiválasztásánál, majd az ismeretek megszerzése után a nem kielégítő foglalkoztatásuknál tapasztalható. Boris Péter, a MVM főelőadója Megoldódnak a szemüveggondok Szakosítják a bútorboltokat Nyolcmilliárd forintos forgalmat terveznek A kultúrcikkek forgalma 1977- ben a tervet meghaladóan, folyó áron 13,5—14 százalékkal növekszik — mondta Szente Imre minisztériumi főosztályvezető a kultúrcikk-kereskedelem tegnap megtartott szakmai tanácskozásán. Az év során különösen megugrott a papír-írószer és az üveg-porcelánáruk értékesítése. Bútorokból előreláthatólag elérik a tervezett 8 milliárd forintos forgalmat. Bár javult az ipar szállítási készsége és kedvezőbbek voltak az importbeszerzések, jó néhány cikkből — például gránitáruból, olcsó porcelán étkészletből, diavetítőből, egyes fényképezőgépekből — nagyobb volt a kereslet a kínálatnál. Ugyanez vonatkozik több játékra és sportcikkre is. Az sem új gond, hogy sok a bútor, csak nem éppen az, amit keresünk. Az idei iskolaszezon áruellátása zökkenőmentesebb volt a megelőző években tapasztaltnál. Fejlődés tapasztalható a szemüveglencse-ellátásban is. Az 1978-as tervekről szólva az előadó megállapította: a kultúrcikk-kereskedelemben 8—10 százalékos forgalomnövekedés várható. Bútorból a hazai ipar 8 százalékkal többet szállít, mint idén, és az ígéretek szerint javul a választék is. Az elképzelések megvalósítása nagyrészt azon múlik, hogy az ipar már januártól kezdve folyamatosan szállítson. A nagyobb forgalom tervezése nem zárja ki, hogy jövőre sem minden írószerből, játékból, hangszerből, sportruházati cikkből lesz kielégítő a kínálat. Folytatódik a kereskedelempolitikai célok megvalósítása, mint például a bútorüzletek szakosítása és a kölcsönzés fejlesztése. Az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat bővíti a gyermekápolási cikkek, valamint a sport- és turisztikai eszközök kínálatát. Jövőre lép üzembe az Oftért új központi szemüvegkészítő telepe, ezzel párhuzamosan az egyes boltokban felszámolják a kézműipari jellegű lassú munkát. A tanácskozáson, amelyen dr. Selmeci Lajosné miniszterhelyettes elnökölt, kijelölték a főbb munka- és üzemszervezési teendőket is. Az élelmiszer-kereskedelem idei eredményeiről és 1978. évi tennivalóiról a KPVDSZ-székházban ugyancsak tegnap délelőtt Molnár Károly miniszterhelyettes vezetésével tanácskoztak a szakma képviselői és meghallgatták Szigethi Gyula minisztériumi főosztályvezető beszámolóját. (elek) _J_IIII tj II 111.1111.1 III.. I IIIIII Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁGVILAGGAZDASAG 1977. DECEMBER 15. CSÜTÖRTÖK 7 HORIZONT Szovjet-amerikai kereskedelem A szovjet külkereskedelmi minisztérium és az amerikai kereskedelmi minisztérium „Hogyan kell a Szovjetunióval kereskedni ?” címmel tanácskozást rendezett Washingtonban. A fórumon több mint 150, a Szovjetunióval folytatandó kereskedelem iránt érdeklődő amerikai vállalat képviselője vett részt és felszólalt több szovjet külkereskedelmi szervezet vezetője is. Szovjet-japán halászati egyezmény A Szovjetunió és Japán a Nemzetközi Bálna Bizottság (IWG) határozatának megfelelően megegyezett, hogy jövőre csökkenti a Csendes-óceán északi területén elejthető ámbrás cetek számát. Japán 2754, a Szovjetunió 3690 példányt ejthet jövőre, szemben az idei 3078, illetve 4122-vel. Megfigyelők szerint a kedden hozott döntés mind Japán, mind a Szovjetunió számára sikert jelent — e két ország halászai ejtik el a világon kifogott bálnák 75 százalékát. Mezőgazdasági repülőszolgálat A Német Demokratikus Köztársaságban idén több mint 4 millió hektár megművelt területet és erdőt permeteztek a mezőgazdasági repülőszolgálat gépei. Naponta átlagosan 170 csehszlovák gyártmányú repülőgép és 9 szovjet helikopter szórt műtrágyát és növényvédő szert a földekre. Az NDK mezőgazdasági repülőtálostájának állománya 1971 óta több mint megkétszereződött. Tovább bővülhet az együttműködés Bíró József elutazott Kuvaitból Tábori András jelenti Kuvaitból. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter befejezte kuvaiti tárgyalásait, és szerdán Indiába utazott. Tárgyalásai során tanácskozott a kormány több tagjával. Fogadta Dzsaber Al-Ahmed Al- Dzsaber Al-Szabah trónörökös és miniszterelnök, tárgyalt több miniszterrel, továbbá a kereskedelmi és iparkamara elnökével, majd kedden a kereskedelmi minisztérium épületében kuvaiti partnerével, Abdel Vahab Juszszef Al-Nafisszi kereskedelemés iparügyi miniszterrel ünnepélyesen aláírták a magyar—kuvaiti kereskedelmi egyezményt. A repülőtéren tárgyaló partnere, Abdel Vahab JusszefAl-Nafisszi búcsúztatta. A kuvaiti miniszter nyilatkozott a Magyar Hírlapnak. Hangsúlyozta, hogy kétoldalú kapcsolataink az elmúlt években, különösen 1966 óta igen jelentősen fejlődtek, hiszen forgalmunk, szinte nulláról indulva, elérte az 50 millió dollárt. A most aláírt szerződés nyomán, mutatott rá, a forgalom tovább bővülhet. Meggyőződésünk, hogy Magyarország is részt vehet, más országokhoz hasonlóan, a kuvaiti fej- lesztési programokban, ez együttműködésünk új területe lehet. A miniszter elmondta, hogy készek együttműködni a harmadik piacon, Kuvaitban és Magyarországon kivitelezett fejlesztésekben is, amennyiben mindkét fél számára előnyös, gazdaságos programokról van szó. Ami a fejlesztések esetleges magyarországi finanszírozását illeti, rámutatott, hasznos lenne, ha az élelmiszer-termelés lehetőségeinek tanulmányozására kuvaiti szakértő küldöttség látogatna Magyarországra. * Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter tegnap négynapos hivatalos látogatásra az indiai fővárosba érkezett. Bíró József Mohan Dharia kereskedelmi, közellátási és együttműködési miniszterrel tárgyal majd, és aláírja az új indiai—magyar kereskedelmi és pénzügyi egyezményt. Programjában szerepel még az ipar-, pénz- és energiaügyi tárcák vezetőjével való megbeszélés. Norvég gazdaság ihm Sejkek a fjordokban? A norvég gazdaság jövője biztosított. Az Északi-tenger norvég részén az eddig ismert mezőkön 880 millió tonna nyersolaj található. A kutatás 1962-ben kezdődött. 1971-ben az azóta híressé vált Ekofisk-mezőn pedig már a kitermelés is megkezdődött.Az olaj és földgáz 1976-ban az export 20 százalékát adta. A nyersanyag-kitermelés finanszírozására az ország külföldi hiteleket vett fel, a törlesztésre és a kamatfizetésre 1985-ig az olaj- és gázexport nagy részét le kell kötni. Utána viszont az északi országnak sokkal több pénze lesz, mint amit belső problémák nélkül el tud költeni. A nemzetközi sajtótól nem véletlenül kapta Norvégia az „észak Kuvaitja” jelzőt. A növekedés csapdái Norvégia gazdasága a receszsziót sem érezte meg úgy, ahogy a legtöbb a nyugat-európai ország. A munkanélküliek részaránya mindössze 1 százalék, ez abszolút számokban kifejezve 11 ezer főt jelent. (Az igazsághoz persze, az is hozzátartozik, hogy több mint százezren csak azért dolgozhatnak, mert a foglalkoztató vállalatot a költségvetés ezért szubvencionálja.) A gazdasági növekedés üteme sem marad el az idén az átlagostól: a bruttó nemzeti termék 4,3 százalékkal emelkedik. Jövőre pedig, amikor az OECD-országok nagy többségében a gazdasági tevékenység lassul, Norvégiában ellenkező tendencia mutatkozik majd, az ütem 6,8 százalékos lesz. A probléma az, hogy ezt a magas növekedési ütemet az ország gyakorlatilag két ágazatnak, az olajnak és a hajóépítésnek köszönheti. Ha csupán a hagyományos ágazatokat vennénk figyelembe az emelkedés lényegesen mérsékeltebb, mindössze 2,5 százalékos lenne. Az olaj- és földgázkitermelésnél is voltak az idén problémák, de ezek minden bizonnyal átmeneti jellegűek. A kitermelés akadozott a tavasszal, mivel az Ekofisk-mezőn robbanás történt. A földgázexport fejlődése is elmaradt a várttól, mert az NSZK-ba menő földgázvezeték nem épült meg idejében. Az értékesítésben általában problémát jelentett a nemzetközi konjunktúra bizonytalansága, de nem valószínű, hogy jövőre ezek a nehézségek ismétlődnek. A hajógyártás viszont már részben az „államból él”. Az év első nyolc hónapjában az ágazat 2,8 milliárd koronás segítséget kapott, ezenkívül profitálhatott abból is, hogy a norvég kormány jelentősen emelte a fejlődő országoknak nyújtott fejlesztési segélyeket. Ezek az összegek sok esetben értékes megrendeléseket jelentettek. A visszafogás politikája Norvégia ma még hitelből él; az ország külföldi adósságállománya 15 milliárd dollár, a fizetési mérleg hiányát ebben az évben 4 milliárd dollára becsülik és a behozatal előreláthatólag jövőre is 3 milliárd dollárral haladja meg a kivitelt. A kormány dilemmája nem abban van, vissza tudják-e majd a hiteleket fizetni. Erre az olaj- és a földgázkincs garanciát jelent. A kérdés az: mgengedheti-e magának Norvégia, hogy tartósan többet fogyasszon annál, amit megtermelt. A belső kereslet ugyanis „felnyomja” a termelési költségeket, ez pedig a nem olajágazatok csökkenő külföldi versenyképességéhez vezethet. A kormány gazdaságpolitikája a visszafogás híve, Nordic miniszterelnök — úgy tűnik — nem szeretné, ha a beáramló külföldi tőkét nem a termelőberuházásokra használnák fel. Az 1978-as költségvetés ennek jegyében korlátozni kívánja az ár- és béremeléseket és a lakosság fogyasztását. Ami a béremeléseket illeti, Norvégiában az NSZK mintájára az úgynevezett „koncentrált akció” példáját alkalmazzák. Eddig a munkaadók és a munkáltatók viszonylag könynyen meg tudtak egyezni. Az olajdollárokból pedig továbbra is közmunkaprogramokat finanszíroznak, a norvég átlagállampolgár által hőn óhajtott, adócsökkentésről egyelőre szó sem lehet. Norvégia a jelek szerint nem kíván ,,monokultúrás északi olajsejkséggé” válni. Az ország vezetői hangsúlyozzák, hogy az olajipari beruházások serkentőleg hatottak a szerszámgépiparra, a vasszerkezetgyártó iparágra, az építőiparra és az olajkémiával foglalkozó ágazatra is. A tervek szerint az olajexport sohasem játszhat domináns szerepet a kivitelben; szerintük az exportot a kitermelés évi 90 millió tonnás ,,plafonja” automatikusan korlátozni fogja. G. Gy. — Sz. P.