Magyar Hírlap, 1978. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-17 / 297. szám
v ■ y Magyar Hírlap __________^nemzetközi politika ( 43) "f 1978. DECEMBER 17. VASÁRNAP 3 Az Egyesült Államok és Kína diplomáciai kapcsolatot létesít A washingtoni kormány megszakítja a viszonyt Tajvannal (MTI) Az Egyesült Államok január elsejétől felveszi a teljes jogú diplomáciai kapcsolatot Kínával és megszakítja diplomáciai, majd katonai kapcsolatait Tajvannal — jelentette be pénteken este James Carter amerikai elnök. Carter országos rádió- és tvbeszédében adta hírül a döntést. A tájékoztatás szerint a kínai vezetés szorgalmazta a megegyezést, elfogadva a korábban támasztott amerikai feltételeket. Tajvan fenntarthatja sokrétű nem hivatalos kapcsolatait Washingtonnal, Kína nem alkalmaz erőszakot a sziget elfoglalására. Carter elnök péntek éjjel a sajtó előtt reményét fejezte ki, hogy más országok, köztük a Szovjetunió jól fogadják majd a döntést. Hangoztatta: véleménye szerint a fejlemény nem hat majd ki a SALT-tárgyalásokra. A Szovjetuniót előzetesen tájékoztatták a kérdésről. Carter beszédében történelminek nevezte az utóbbi hetekben páratlanul szigorú titoktartás közepette kidolgozott megállapodást. Közölte, hogy Teng Hsziao-ping miniszterelnök-helyettes január 29-én Washingtonba látogat. Nixon és Ford elnök, valamint vezető amerikai kormányférfiak sorának kínai látogatásai után ez lesz magasrangú kínai vezető első látogatása az Egyesült Államokban. Washington megszakítja diplomáciai kapcsolatait Tajvannal és felmondja az 1954-ben kötött védelmi egyezményt. Kivonják Tajvanról a maradék amerikai csapatokat, de a sziget „korlátozott mértékben” továbbra is kap majd az Egyesült Államoktól védelmi fegyvereket. A váratlanul bejelentett döntés első amerikai kommentárjai megoszlottak. A rádió- és tv-állomások egybehangzóan a kínai vezetés ,,pragmatista”, gyakorlatias vonalának tulajdonították a lépést . Peking amerikai tőkeberuházásokat, támogatást igényel. A törvényhozásban megoszlanak a vélemények. A többség támogatja a döntést, de a republikánus jobbszárny mellett befolyásos demokrata törvényhozók is ellenezhetik Tajvan „elárulását”. Hua Kuo-feng kínai pártelnök és miniszterelnök szombaton délelőtt rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be, hogy megállapodás jött létre Peking és Washington között a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Kínai és külföldi újságírók kérdéseire válaszolva, Hua Kuo-feng, aki hatalomra jutása óta első ízben tartott nemzetközi sajtóértekezletet, „történelmi jelentőségűnek” minősítette a diplomáciai viszony létrejöttét. Arra a kérdésre, hogy az új helyzetben a kínai kormány milyen politikát szándékozik követni Tajvan irányában, Hua meglehetősen általános jellegű választ adott, mondván, hogy Tajvan Kína „szent területe” és mind Kína, mind Tajvan lakosságának közös óhaja, hogy az ország ismét egyesüljön és Tajvan visszatérjen „Kína kebelébe”. Egy amerikai televíziós társaság munkatársának kérdésére válaszolva, Hua Kuo-feng hangoztatta, hogy a kínai—amerikai kapcsolatok rendezése és a kínai —japán béke és barátsági szerző C.S megkötése nem jelenti „semmiféle tengely vagy szövetség létrejöttét”, a kínai—amerikai viszony normalizálása „nem irányul senki ellen”. Később azonban ezt a kínai—szovjet kapcsolatok várható alakulására vonatkozó kérdésre adott választ azzal egészítette ki, hogy a kínai—amerikai rendezés „kétségtelenül hozzájárulást jelent a világ népeinek hegemóniaellenes harcához, mivel Kína fellép mind a globális, mind a regionális hegemónia ellen”. (Reuter, AP, AFP) A hírügynökségek jelentései szerint a tajvani kormány keserűséggel, egyszersmind aggodalommal válaszolt arra a bejelentésre, hogy Washington és Peking felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. Csang Csing-kua állam- és kormányfő hivatalos nyilatkozatban kijelentette: a döntés „súlyosan megnyirbálta Tajvan kormányának és népének érdekeit és jogait...” Sen Csang-huan tajvani külügyminiszter az amerikai—kínai viszony normalizálásának bejelentése után lemondott. Irán: közvetítési próbálkozások (FP, UPI, DPA, MTI) Az elmúlt hetek véres eseményei után szombaton viszonylagos nyugalom uralkodott az iráni fővárosban, de ezt a nyugalmat nagymértékben fenyegetik a következő napokra ismét meghirdetett általános munkabeszüntetések Mint ismeretes, az ellenzéki Nemzeti Pront és Khomeini ajatollah, a síiták vallási vezetője felhívással fordult az iráni néphez, hogy hétfőn tartson nemzeti gyásznapot. A feszült belpolitikai helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy pénteken erős földrengés rázta meg az ország délnyugati részét. A jelentések szerint negyvenketten életüket vesztették. Az amerikai kormány közvetíteni próbál az iráni sah és ellenzéke között, hogy megmentse a rendszert, biztosítsa az amerikai katonai és gazdasági érdekeket — közli szombati számában a Neww York Times. Washington azt szeretné, ha Teheránban újra polgári kormány alakulna, de ez nem jelenti, hogy csökken a sahnak nyújtott amerikai támogatás — mutatott rá a lapnak adott nyilatkozatában George Ball egykori külügyminiszter-helyettes, aki a kormány felkérésére az iráni fejleményekkel kapcsolatos amerikai lépések egybehangolását végzi. Az ENSZ főtitkárának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) ért, elítélte az úgynevezett választásokat Namíbiában és köszönetét fejezte ki Magyarország értékes hozzájárulásáért az ENSZ munkájához. Kurt Waldheim arra a kérdésre, hogyan értékeli a kelet—nyugati viszony, az enyhülési politika alakulását, kijelentette: bár sikerek visszaesésekkel váltakoztak, az elmúlt hónapokban „jelentős haladás" volt tapasztalható. Arra a kérdésre, hogy mit tart az ENSZ fő eredményeinek 1978- ban, s mit vár az új esztendőtől, Kurt Waldheim a többi között a leszereléssel kapcsolatos rendkívüli közgyűlés jelentőségét méltatta. Ugyancsak igen jelentősnek minősítette a fejlett és a fejlődő országok párbeszédét, azokat a törekvéseket, hogy a fejlődő országok az egyenlőség alapján kereskedhessenek a fejlett ipari államokkal. „Derűlátó vagyok, ha előretekintek 1979-re, mert bízom benne, hogy az enyhülés politikája mind a fegyverkorlátozásban, mind más területeken tovább szélesedik” — hangoztatta Kurt Waldheim, majd — befejezésül — kijelentette: „Magyarország mindig is jelentősen hozzájárult a világszervezet tevékenységéhez, építő, segítőkész magatartást tanúsít a közgyűlés vitáiban. Szeretném felhasználni ezt az alkalmat arra, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki a magyar kormánynak, a magyar népnek az ENSZ munkájának támogatásáért . Az OPEC értekezlete (DPA, AFP) A Kőolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) tizenhárom tagországának olajügyi minisztere szombaton Abu Dhabiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában megkezdte értekezletét. A tanácskozás idejére rendkívüli és igen szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. Az értekezlet napirendjén első helyen az olaj árának emelése áll. A szombati tanácskozáson jóváhagyták az OPEC 1979. évi költségvetését, majd megválasztották a szervezet új elnökét és főtitkárát. Elnökké Mani Szaid al-Utaibát, az Egyesült Arab Emírségek kőolaj- és természeti kincsek ügyeinek miniszterét választották. Ali Muhammad Dzsaidah eddigi főtitkárt pedig az ecuadori René Ortiz váltotta fel. Az új olajár kérdésében a szombati ülésen nem jött létre kompromisszum. Az értekezlethez közelálló források szerint a nyersolaj árát a jövő évre valószínűleg négy szakaszban, összesen 10 százalékkal emelik. Az N-fegyver ellen (ADN) A NATO-nak és a Pentagonnak a neutronfegyverrel kapcsolatos terveiről szombaton nemzetközi szimpoziont tartottak Amszterdamban. Az egynapos tanácskozás több száz résztvevője előtt szovjet, norvég, olasz, amerikai és japán tudósok, publicisták és politikusok fejtették ki véleményüket az új tömegpusztító fegyverről. A tanácskozást az a holland szervezet hívta össze, amely az utóbbi időben Amszterdamban és más holland városokban tömegtüntetéseket szervezett az amerikai elnöknek a neutronfegyverrel kapcsolatos döntései ellen. Nicaraguai amnesztia (AFP, Reuter) Anastasia Somoza nicaraguai elnök pénteken este aláírta azt az amnesztiarendeletet, amely — a diktátor szerint — tizennégy évre visszamenőleg minden politikai foglyot érint. Somoza csak mintegy kétszáz politikai okokból bebörtönzött személyről beszél, az emberi jogok nicaraguai bizottságának vezetője viszont közölte, hogy csak az utóbbi hónapokban körülbelül kétezer embert tartóztattak le a közép-amerikai országban. A rendelet mindenesetre megnyitotta az utat a diktátor és a mérsékelt ellenzék tárgyalásai előtt. (MTI) A Szakszervezeti Világszövetség prágai központja felhívást adott ki a chilei és nicaraguai rendszer bojkottálására. ítITS 1 Választások Belgiumban (MTI) Vasárnap parlamenti választásokat tartanak Belgiumban. A választásokon 10 országos lista szerepel. A képviselőházba 212 képviselőt, a szenátusba 181 szenátort választanak meg A szenátorok közül azonban csak 106-ot választanak meg közvetlenül, 50-et a tartományi tanácsok küldenek a szenátusba. A tartományi tanácsok tagjait is vasárnap választják meg. A legutóbbi, 1977. áprilisában megtartott választásokon a képviselők aránya pártok szerint a következő volt: a két kereszténydemokrata párt, a mandátum a szocialista párt (amely akkor még egységes volt) 62 liberálisok és a Szabadság és Haladás Pártja együtt: 33 Népi Unió: 20 Vallonok Demokratikus Frontja (FDF) :10 Belga Kommunista Párt: 2 A választások után alakult Tindemans-kormánynak 172 képviselője volt. A koalíció a kereszténydemokraták, a szocialisták, a Népi Unió és a Vallonok Demokratikus Frontja részvételével alakult meg. Örökösödési háború az NSZK-ban Az elnöki tisztség A KRITIKA FOKOZZA a biztonságot — az NSZK politikai életére is alkalmazható Ernst Albrecht alsó-szászországi miniszterelnöknek az atomreaktorokkal kapcsolatos aforizma értékű mondása. Kivételek persze akadnak. Ilyen Filbingernek, Baden-Württemberg tartomány volt miniszterelnökének az esete. A politikai vezetők többségénél azonban igaz a mondás. Minél többen és többet bírálják őket, annál biztosabb vagy a pozíciójuk vagy a személyes presztízsük. A kettő nem jár szükségszerűen együtt, az egyik a másik kizárulásával is erősödhet. A tekintélyéből egyre csak veszítő Helmut Kohl kereszténydemokrata pártelnök egyre biztosabban ül a székében , az NSZK-állampolgárok 80 százaléka szerint jó köztársasági elnöknek tartott Walter Scheel pedig megválni kényszerül tisztségétől. A Német Szövetségi Köztársaság elnökének hatalma nem mérhető az amerikai vagy a francia elnökéhez, az országban betöltött szerepe pedig a finn államfőéhez. Általában úgy szokták mondani, hogy a tisztség birtokosa reprezentálja az államot. Felette kell álljon a pártoknak, a különböző rendű és rangú üzleti érdekeknek, nem lehet tagja semmilyen tartományi vagy országos törvényhozó vagy végrehajtó testületnek. Nemzetközi jogilag ugyan ő képviseli az országot, de az általa aláírt szerződéseket a törvényhozásnak jóvá kell hagynia. Intézkedései és rendelkezései csak a kancellár, vagy az illetékes miniszter ellenjegyzése után érvényesek. Esetleges vád alá helyezését az alkotmány szabályozza, de nem nehezíti meg. A szövetségi elnök tisztségét e korlátozások nem teszik túlzottan vonzóvá. Van azonban az elnöki jogkörnek néhány olyan eleme, amelyekkel ügyesen bánva a tisztség felértékelhető, s betöltője — , különösen kényes helyzetekben — kulcsemberré válhat. Ő nevezi ki és bocsátja el a szövetségi bírákat és a tisztikar tagjait — vagyis összetételüknél fogva befolyásolni tudja a megfelelő testületek beállítottságát, ami semmiképpen sem maradhat hatástalan mindennapi gyakorlatukra. A KANCELLÁR KIJELÖIÉSE is az elnök feladata. Ha valamely párt, vagy pártkoalíció abszolút mandátumtöbbséget szerzett a választásokon — ez a feladat merő formalitás: kijelöli a vitathatatlan győztes kancellárjelöltjét. Ha viszont — mint az NSZK-ban 1980-ban elképzelhető — a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó SPD és FDP a mostaninál is kisebb többséget szerez, s a CDU—CSU az abszolút többséget megközelítő legnagyobb pártként végez, akkor — bizonyos felfogás szerint — megnő az elnök játéktere, s hatalmi szóval beavatkozhat a belpolitikai erőviszonyokba. Ezt a felfogást képviseli Karl Carstens, a CDU jobbszárnyának egyik vezetője, az ellenzék elnökjelöltje. A tanult és gyakorlott jogász az alkotmányt is másként értelmezi, mint a közfelfogás. Szerinte a kormány és az elnök között kölcsönös vezetési viszony áll fenn, vagyis egymás kompetencia-területein is egyenrangúak lennének, amit az eddigi NSZK-gyakorlat egyáltalán nem igazol. S ha így lenne, az elnöki tisztség nemhogy pártok feletti lenne, hanem éppenséggel részévé válna a pártpolitikai erőviszonyok alakulásának. Lehet egyébként, hogy a jövő útja errefelé vezet. Az elnököt a Bundesversammlung, a szövetségi közgyűlés választja. Ez a Bundestag tagjaiból és ugyanannyi tartományi képviselőből áll, akiket a tartományi parlamentekben kialakult erőviszonyok arányában delegálnak. Vagyis a közgyűlésben az ellenzék van többségben. Az ellenzék pedig tavaly nyáron bejelentette, hogy nem támogatja az egykori FDP-elnök, Walter Scheel újbóli megválasztását az ország élére és saját jelöltet állít Aki a CDU—CSU jelöltje, az — hacsak csoda nem történik — az NSZK elnöke lesz. A bejelentés gyakorlati következménye volt annak a politikai felismerésnek, hogy nem érdemes az FDP-re spekulálni. A kis liberális párt ugyanis a CDU-val tartományi szinten megkísérelt katasztrofális koalíciók után végérvényesen (legalább 1980-ig) elkötelezte magát az SPD mellett Az országos kormányzati hatalomba visszakívánkozó kereszténypártoknak tehát le kell számolniuk azzal a lehetőséggel, hogy az FDP segítségével valósítják meg terveiket. Ehelyett távlatilag az abszolút többség megszerzésére törekednek, pillanatnyilag pedig annyi hatalmi tényező megragadására, amennyit a lehetőségek kínálnak. Az egyik ilyen lehetőség a szövetségi elnöki tisztség. Mint a CSU-hoz közelálló Münchner Merkur írta: uniópárti politikus megválasztása a legmagasabb államitisztségbe, mindenképpen egy darab hatalomátvételt jelent, akár megfelel ez a bonni koalíciónak, akár nem. A BONNI KOALÍCIÓNAK ez természetesen egyáltalán nem felel meg. Ez a fő magyarázata annak, hogy a pártjaihoz közelálló sajtóorgánumok kíméletlen kampányt indítanak a szóba jöhető jelöltek ellen. Az már az NSZK- beli közélet sajátossága, hogy ezekhez a kampányokhoz mindig bőséges és megalapozott terhelő anyag áll rendelkezésre, így sikerült a jelölt jelöltek közül „kilőni” Hans Filbingert, bebizonyítva róla, hogy még a háború végén is halálos ítéleteket szabott ki, sőt a háború után, angol fogságban tiszti becsületbíróság tagjaként ápolta a megvert Wehrmacht hagyományait. Most Karl Carstens, az uniópártok hivatalos jelöltje van soron, aki nem is csinál titkot abból, hogy elnökként „a konzervatív elemet” fogja érvényre juttatni. A jelek azonban pillanatnyilag arra vallanak, hogy az ő esetében érvényes Albrecht aforizmája, s a leleplezések nem gyengítik helyzetét. Szalay Hanna ---------KapPi----Washington bírálja az izraeli vezetést (Reuter, AP) Pénteken este — pár nappal azután, hogy azt állította, addig marad a Közel- Keleten, míg tető alá nem hozza az egyiptomi—izraeli békeszerződést — üres kézzel tért vissza Washingtonba Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. A külügyminiszter gépének fedélzetén tartózkodó újságírók meginterjúvoltak Vance kíséretében „egy magas rangú hivatalos személyiséget” (általában így szokták megnevezni magát a külügyminisztert, ha az valamilyen oknál fogva nem kíván saját nevében nyilatkozni). Az említett személyiség igen keményen bírálta Izrael vezetőit hajthattatlanságukért, a visszautasítást tartalmazó pénteki kormányközlemény meglepően kemény megfogalmazásáért, sőt kijelentette: az izraeli vezetők félrevezetik a közvéleményt. Washingtoni politikai körökben azt tartják, hogy most több hetes szünet várható a békeszerződéssel kapcsolatos egyiptomi—izraeliamerikai tárgyalásokban. (DPA) Dajan izraeli külügyminiszter bírálta az Egyesült Államokat. Washington — jelentette ki Dajan egy interjúban — arra akarja kényszeríteni Izraelt, hogy visszatérjen az 1967-es háború előtti határok mögé — országa számára elfogadhatatlan feltételekkel. Ebben azonban nem fog sikerrel járni, mert Izrael nem fogadja el azt, amit nem akar elfogadni — jelentette ki a külügyminiszter.