Magyar Hírlap, 1979. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
2 1979. JÚNIUS 7. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL massifi A Kambodzsai Népköztársaság a békés egymás mellett élés, a területi integritás, a függetlenség és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján folytatja külpolitikai tevékenységét — jelentette ki a moszkvai Pravda Phnom Penh-i tudósítójának adott nyilatkozatában Hun Sen, a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztere. A kambodzsai külügyminiszter rámutatott, országa külpolitikájának célja az, hogy Délkelet- Ázsiát a béke és stabilitás övezetévé változtassa. Emlékeztetett rá, hogy a pekingi expanzionisták szembenálltak ezzel a célkitűzéssel, igyekeztek behatolni Indokína számos körzetébe. A Spanyol EP lapja Cyrus Vance múlt heti madridi látogatásáról szóló szerkesztőségi cikkében tagadja, hogy az amerikai külügyminiszter látogatása csak rutinjellegű lett volna és azt, hogy a tárgyalások napirendjén nem szerepelt a NATO-ba való belépés kérdése. Az ilyen állítások csak ködösítésül, félrevezető manőverül szolgálnak, hogy beadják a közvéleménynek a NATO-ba való belépés „elkerülhetetlenségét’ —- írja a lap. A valóságban minden arra mutat, hogy az Egyesült Államok, az NSZK és Anglia szeretné, ha Spanyolország még a Madridban megtartandó európai biztonsági találkozó előtt belépne a NATO- ba. " fransfurter Allgmme — Darling, alighanem valakit elütöttünk... I Nyugat-európai kérdőjelek Választások és változatok MA ÉS VASÁRNAP választják meg a nyugat-európai parlament tagjait. A procedúra kilenc országot, az Európai Közösség (EK) tagállamait érinti. Ma Angliában, Írországban, Dániában és Hollandiában, vasárnap az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Luxemburgban rendezik meg a választásokat. Eredményükként jön létre az EK új parlamentje. Az újdonságot két tényező adja: 1. a képviselők száma a jelenlegi 198-ról 410-re emelkedik, vagyis a testület megduzzad; 2. a képviselőket tagállamonként a szavazópolgárok közvetlenül választják meg, eltérően az eddigi gyakorlattól, amikor a nemzeti parlamentek saját kebelükből delegálták őket, vagyis mandátumuk felértékelődik. Különben minden marad a régiben. Régin a parlament hatásköre és az EK egyéb intézményeivel fenntartott kapcsolatai értendők. Mielőtt ezeket áttekintenénk, talán nem árt vázlatosan felidézni az EK intézményrendszerét. A tőkés Európa politikai együttműködésének, majdani politikai integrációjának előkészítéseképpenényben egyetlen szervezetben, az Európai Közösségekben egyesült az akkori „hatok" (az NSZK, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok) három, nemzetek feletti gazdasági szerve: az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió), az Euratom és az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac). E három ugyan jogilag továbbra is fenntartotta külön közösség jellegét, intézményei azonban egységesek és közösek lettek. Ezek: a már említett parlament, a tagállamok kormányainak képviselőiből álló tanács k öltheti csúcsértekezlet jellegét, lehet szakminiszteri tanácskozás vagy az állandó képviselők rendszeres konzultációja), a 18 tagú bizottság, továbbá a bíróság, a számvevőszék és a különféle bizottságok. A tanácsnak, egyhangú szavazást feltételezve (vagyis a vétójogot megengedően) döntési jogköre van. A többségi szavazás elve alapján működő bizottság döntéselőkészítő és végrehajtó funkciókat gyakorol. A parlamentnek tanácskozási joga van, ellenőrzi a költségvetést, bizalomnyilvánítási, illetve -megvonási jogkörrel rendelkezik, és egyetlen egy meghatározott esetben szerződésmódosítást kezdeményezhet a Montánunió működési területén. Az első két hatáskör a tanáccsal, utóbbi kettő a bizottsággal fenntartott kapcsolatait érinti. A TANÁCSNAK formailag bizonyos kérdésekben eleve ki kell kérnie a parlament véleményét (de figyelembevétele nem kötelező), más ügyekben a parlament kezdeményezhet meghallgatásokat, a nyugatnémet Bundestag kérdés-felelet órájának mintájára. A bizottság évente jelentést tartozik a parlament elé terjeszteni, amelyet a képviselők kétharmados többséggel (ez nem lehet kevesebb a parlamenti helyek egyszerű többségénél) elvethetnek, s ez esetben a bizottságnak testületileg le kell mondania. Erre még nem volt példa. A Montánunió-szerződés 95. cikke értelmében módosíthatja a bizottság hatáskörét, ha a szénvagy acéltermelés területén váratlan nehézségek vagy a gazdasági feltételek mélyreható változása következik be. Ennek alapján nyílt mód arra, hogy az akkori bizottság 1960-ban rendkívüli segélyt nyújtson a bajba jutott vállalatoknak. (Az eljárás-hoz a képviselők, kétharmadánál nem kevesebb háromnegyedes többség, a tanács minősített többségű előzetes jóváhagyása és a bíróság pártfogoló javaslata szükségeltetik.) Az EK költségvetését a bizottság készíti elő, a tanács , határozza meg és fogadja el, de csak a parlament közbeiktatott jóváhagyása után. Talán itt jelentkezik leginkább a megszokott, parlamenti ellenőrző funkció: az úgynevezett nem kötelező kiadások esetében a parlament mondja ki az utolsó szót, és teljesegészében elvetheti a tervezetet. Ez esetekben különféle egyeztetési mechanizmusok lépnek működésbe. .Megjegyzendő, hogy a „kötelező kiadások” azokat a költségeket jelentik, amelyek a különböző közösségi szerződésekből automatikusan következnek (például: mezőgazdasági szubvenciók), s a korlátozott ellenőrző funkciókat akkor nyerte el a parlament, amikor létrejöttek az EK saját — tehát a nemzeti parlementek ellenőrzését elkerülő —, bevételi forrásai (vámjövedelmek, mezőgazdasági importadók, értéknövekedési adószázalékok). Az EK parlamentjének hatásköre tehát meglehetősen korlátozott. Irányzatként jelentkezett azonban már eddig, is, hogy „szokásjog” alapján, vagyis írásban nem rögzített módon, pótlólagos funkciókat tulajdonított magának. Kettő ezek közül: előzetesen megvitatja a bizottság éves munnkatervét, és nemzetközi politikai kérdésekben (mintegy az EK közös külpolitikáját illető dolgokban) a tanács beszámol, magyaráz, kérdésekre válaszol. Ez arra a lehetőségre utal, hogy a testület némi ügyeskedéssel szinte láthatatlanul, észrevétlenül újabb és újabb hatásköröket szerez magának a jövőben is. Zavarossá egyébként nem, a hatásköri túllépés csábítása teszi a helyzetet, hanem magának a parlamentnek a léte. Parlament ugyanis adott terület és lakosság felett hatalmat gyakorló állam törvényhozó szerve. Az EK pedig nem állam. Ha mégis van parlamentnek nevezett testülete, akkor vagy a megnevezés hibás, vagy ez az EK államiságának előkészítő eszköze. Ez utóbbiról, az 1973-ban kilenctagúra bővült, nevéből a többes számot lefelejtő Európai Közösség politikai integrálásáról van szó. Ezzel magyarázható, hogy a választási kampány nem volt mentes a szenvedélyektől, és az is, hogy a tényleges Európatöbbi országában is vizsgálhatják a kérdést. (Nem lehet' ugyanes ' szó nélkül hagyni, hogy kilenc ország, amely számát tekintve' még Nyugat- Európának is csak a fele állama, egyszerűen kisajátítja magának kontinensünk nevét.) a közvetlen érintettek körében a szenvedélyeket a nemzeti és a nemzetek feletti megoldásokat előnyben részesítő erők közötti régi vita fellángolása táplálta. A legnagyobb mellékben talán Franciaországban, ahol a kampány , arra is alkalmat adott, hogy a pártok és politikusaik erre az egy kérdésre kivetítve folytassák összes egyéb vitáikat, tökéletesen elmosva ezúttal a többség-ellenzék közötti hagyományos választóvonalakat. A legkevésbé kiélezett kampány az NSZK-ban folyt, ahol inkább csak a nemzetek felettiség mértéke szolgált, vita tárgyául. Az NSZK, maga is szövetségi állam lévén, kevésbé berzenkedik a gondolattól, ráadásul gazdasági ereje folytán kevésbé kell félnie nemzeti arculatának feloldódásától. A francia ellenzék egyik fő érve éppen a politikaiba átcsapó nyugatnémet tőkés fölény várható veszélye. Angliában és Olaszországban ezt a választást viszonylag háttérbe szorították a saját belső problémák és a következtükben szükségessé vált hazai parlamenti választások. A többi tagállamban a kampányt általában a belpolitikai viták folytatására használták fel. Mindez nem változtat azon,hogy a kampány nem egy alkalommal átlépte a nemzeti kereteket. A szociáldemokrata pártok, csakúgy mint a liberálisok, a kereszténydemokrata színezetű „európai néppártiak” és az újfasiszta „eurojobb” közös platformokat dolgoztak ki. Csak az általában nemzetietlenséggel vádolt kommunista pártok nem alakítottak euroszövetséget, úgy vélve, hogy elsősorban saját munkásosztályuk nemzeti érdekeit kell képviselniük. A KÍVÜLÁLLÓKAT a tőkés Európa politikai integrációja felé tett újabb lépés annyiban foglalkoztatja, hogy ez mennyibens érinti az általános európai együttműködést, amelynek alapjait és normáit a négy éve megtartott helsinki értekezlet záróokmánya rögzíti, és annyiban, hogy a megválasztandó új, mindenképpen felértékelt parlamenti testület milyen álláspontra helyezkedik az enyhülés, a nemzetközi biztonság és a" leszerelés életbevágóan fontos kérdéseiben. ^ 1^Szalay Hanna A szovjet lapok Leonyid Brezsnyev magyarországi látogatásáról (MTI) A szovjet sajtót változatlanul foglalkoztatja a Leonyid Brezsnyev vezette párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása. Szerdán több központi lap közölte a látogatás világvisszhangjáról szóló jelentéseket és Baffai Saroltának, az országgyűlés alelnökének nyilatkozatát, amely a magyar—szovjet tárgyalásokat méltatja. A szerdán megjelent hetilapok is bő terjedelemben térnek viszsza az eseményekre. Az Ekonomicseszkaja Gazeta teljes terjedelemben közli a közös, nyilatkozatot. A Lityeraturnajai Gazéri képes riportot közöl, amelyhez Jovánovics Miklós, az Élet és Irodalom főszerkesztője írt összefoglalót a háromnapos látogatás eseményeit méltatva. A szovjet írószövetség hetilapjának vezércikke is Brezsnyev magyarországi útjával, annak nemzetközi jelentőségével foglalkozik. A vezércikk szerzője a neves szovjet író, Vlagyim Kozsevnyikov. APN-kommentár a SALT—2-ről Dobrinyin és Vance tanácskozása (AFP, DPA) A SALT—2. megállapodásról, Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, az SZKP KB főtitkárának és Jimmy Carter amerikai elnöknek küszöbönálló csúcstalálkozójáról tanácskozott kedden Washingtonban Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. (TASZSZ) Szerdán Genfben újabb megbeszélést, tartott a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. A SALT—2. küszöbönálló aláírásával kapcsolatban egy dolog már biztosnak látszik: vagy életbe lép a szerződés, és akkor a nemzetközi kapcsolatokban pozitív változásokra lehet számítani, vagy ratifikálásának amerikai részről történő elutasítása esetén komoly visszalépés történik. A SALT—2. szerződés sikere nemcsak a stratégiai egyensúly és a katonai stabilitás elérését jelentené — ami önmagában is rendkívül fontos —, hanem jelentősége messze meghaladná a tisztán katonai kereteket —, írja kommentárjában az APN szovjet sajtóügynökség. A SALT—2. jelentősen növelné annak esélyét, hogy a tömegpusztító fegyverek vég nélküli növelése helyett az emberiség elérhetné a leszerelés lehetőségét. Afganisztán tiltakozik Pakisztán fegyveres határ menti provokációi miatt (TASZSZ) Mint a kabuli rádió jelentette, az afgán külügyminisztériumba kérették Pakisztán ■•ka£ulliV, nagykövetét. Tiltakozó jegyzéket nyújtottak át neki azzal kapcsolatban, hogy a pakisztáni rendőrség fegyveres egységei néhány nappal ezelőtt támadást hajtottak végre Afganisztán határ menti körzete ellen anélkül, hogy erre afganisztáni részről okot szolgáltattak volna. Az afganisztáni külügyminisztérium kifejezte azt a reményét, hogy mielőbb megszünteti IV prkisztáni részről a " hasonló agresszió akciókat, mivel ezek folytatása nemcsak a két ország kapcsolataira nézve veszélyes, hanem a térség békéjét is súlyosan fenyegeti. lengyel felszólalás vM ^ ^ ^ ^ ^3 A bécsi tárgyalások újabb fordulója (MTI) Dr. Ernst F. Jung nagykövetnek, az NSZK-küldöttség vezetőjének ■ elnökletével szerdán Bécsben megtartották a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös " csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 205. plenáris ülését. A tárgyalásokon Tadeusz Strulak nagykövet, a lengyel delegáció vezetője mondott beszédet. Tadeusz Strulak egyebek között megállapította, hogy a bécsi tárgyalások a nyugati fél hibájából lassultak le, mivel kereken egy év óta nem adnak hivatalos és konkrét választ a négy szocialista ország tavaly június 8-i javaslatára. A nyugati országok arra irányuló törekvése, hogy az elmúlt év decemberében tett, és nem lényeges kérdésekre vonatkozó módosító javaslatukat az említett szocialista okmányra adott válaszként tüntessék fel, nem fogadható el. A lengyel delegátus a továbbiakban rámutatott, hogy a nyugat-európai országok és Kanada által a második fázisra ígért „jelentős” csökkentés nem konkrét, ellenkezőleg, a megvalósításkor megkerülhető, és ezért nem elégíti ki a szocialista országok biztonsági igényeit. A plenáris ülést követően a két szóvivő egyöntetűen rámutatott, hogy mind a szocialista, mind pedig a nyugati országok nagy várakozással tekintenek a június 15—18. között Bécsben sorra kerülő szovjet—amerikai csúcstalálkozó elé, és azt várják tőle, hogy hozzájárul majd a haderőcsökkentési tárgyalások előrehaladásához. Revansisták „jubileumi összejövetele a Csehszlovák nyilatkozat (MTI) Az úgynevezett Szudétanémet Honfitársak Szövetsége június 13-i müncheni találkozójáról a csehszlovák külügyminisztérium szóvivője útján nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat megállapítja, hogy az immár harmincadszor tartott, az idén tehát „jubileumi” összejövetelről, ismét a megrögzött revansisták gyűlölködő hangja hallatszott. A találkozó fő szónoka ezúttal is Walter Becher, a Szervezet hangadója, a nyugatnémet szövetségi gyűlés képviselője volt, aki megismételte a Csehszlovákia címére intézett ismert követeléseket és fenyegetéseket. A csehszlovák kormány és közvélemény meggyőződése az, hogy az NSZK lakosainak többsége nem azonosítja magát a megátalkodott revansisták és újnácik nézeteivel, hanem más népekkel együtt a békére és a békés együttműködésre törekszik. Ezen az alapon és e célok jegyében tovább lehet fejleszteni a csehszlovák—nyugatnémet kapcsolatokat, ami a két nép érdekeit, s az európai enyhülés elmélyítését egyaránt szolgálja — hangzik a prágai álásfoglalás. A Japán Kommunista Párt képviselője bírálta a tokiói kormányt (MTI) A Japán Kommunista Párt képviselője az emberi jogok védelméről megtartott parlamenti vitában megbélyegezte a tokiói kormánynak az elnyomó chilei, a megbuktatott népirtó kambodzsai és a fajüldöző dél-afrikai rendészerrel való kapcsolatait, követelte továbbá az ilyen rezsimért gazdasági támogatásának haladéktalan megszüntetését.