Magyar Hírlap, 1979. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

2 1979. JÚNIUS 7. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL m­assifi A Kambodzsai Népköztársaság a bé­kés egymás mellett élés, a területi in­tegritás, a függetlenség és a más or­szágok belügyeibe való be nem avat­kozás elve alapján folytatja külpoli­tikai tevékenységét — jelentette ki a moszkvai Pravda Phnom Pen­h-i tudó­sítójának adott nyilatkozatában Hun Sen, a Kambodzsai Népköztársaság kü­lügy­mi­n­is­ztere. A kambodzsai külügyminiszter rámutatott­, országa külpolitikájá­nak­ célja az­, hogy Délkelet- Ázsiát a béke és stabilitás öveze­tévé változtassa. Emlékeztetett rá, hogy a pekingi ex­panzion­isták szembenálltak ezzel a célkitűzés­sel, igyekeztek behatolni Indokí­na számos körzetébe. A Spanyol EP lapja Cyrus Vance múlt heti madridi látogatásáról szóló szerkesztőségi cikkében tagadja, hogy az amerikai külügyminiszter látoga­tása csak rutinjellegű lett volna és azt, hogy a tárgyalások napirendjén nem szerepelt a NATO-ba való belé­pés kérdése. Az ilyen állítások csak ködösí­tésül, félrevezető manőverül szol­gálnak, hogy beadják a közvéle­ménynek a NATO-ba való­ belépés „elkerülhetetlenségét­’ —- írja a lap. A valóságban minden arra mutat, hogy az Egyesült Államok, az NSZK és Anglia szeretné, ha Spanyolország még­ a Madridban megtartandó európai biztonsági találkozó előtt belépne a NATO- ba. " fransfurter Allgmme — Darling, alighanem valakit elütöttünk... I­­ Nyugat-európai kérdőjelek Választások és változatok MA ÉS VASÁRNAP választ­ják meg a nyugat-európai parla­ment tagjait. A procedúra kilenc országot, az Európai Közösség (EK) tagállamait érinti. Ma Ang­liában, Írországban, Dániában és Hollandiában, vasárnap az NSZK-ban, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Luxemburgban rendezik meg a választásokat. Eredményükként jön létre az EK új parlamentje. Az újdonságot két tényező adja: 1. a képviselők száma a jelenlegi 198-ról 410-re emelkedik, vagyis a testület megduzzad; 2. a kép­viselőket tagállamonként a sza­vazópolgárok közvetlenül választ­ják meg, eltérően az eddigi gya­korlattól, amikor a nemzeti par­lamentek saját kebelükből dele­gálták őket, vagyis mandátumuk felértékelődik. Különben minden marad a régiben. Régin a parlament hatásköre és az EK egyéb intézményeivel fenntartott kapcsolatai értendők. Mielőtt ezeket áttekintenénk, ta­lán nem árt vázlatosan felidézni az EK intézményrendszerét. A tőkés Európa politikai együtt­­működésének, majdani politikai integrációjának előkészítésekép­pen­­­ényben egyetlen szervezet­ben, az Európai Közösségekben egyesült az akkori „hatok" (az NSZK, Franciaország, Olaszor­szág és a Benelux államok) há­rom, nemzetek feletti gazdasági szerve: az Európai Szén- és Acél­­közösség (Mont­ánunió), az Euratom és az Eur­ópai Gazdasá­gi Közösség (Közös Piac). E há­rom ugyan­ jogilag továbbra is fenntartotta külön közösség jel­legét, intézményei azonban egy­ségesek és közösek lettek. Ezek: a már említett parlament, a tag­államok kormányainak képvise­lőiből álló tanács k öltheti csúcs­­értekezlet jellegét, lehet szakmi­niszteri tanácskozás vagy az ál­landó képviselők rendszeres kon­zultációja), a 18 tagú bizottság, továbbá a bíróság, a számvevő­szék és a különféle bizottságok. A tanácsnak, egyhangú szavazást feltételezve (vagyis a vétójogot megenged­ően) döntési jogköre van. A többségi szavazás elve alapján működő bizottság döntés­előkészítő és végrehajtó funkció­kat gyakorol. A parlamentnek tanácskozási­­ joga van, ellenőrzi a költségve­tést, bizalomnyilvánítási, illetve -megvonási jogkörrel rendelke­zik, és egyetlen eg­y meghatáro­zott esetben szerződésmódosítást kezdeményezhet a Montánunió működési területén. Az első két hatáskör a tanáccsal, utóbbi kettő a bizottsággal fenntartott kapcso­latait­ érinti. A TANÁCSNAK formailag bi­zonyos kérdésekben eleve ki kell kérnie a parlament véleményét (de figyelembevétele nem kötele­ző), más ügyekben a parlament kezdeményezhet meghallgatáso­kat, a nyugatnémet Bundestag kérdés-felelet órájának mintá­jára. A bizottság évente jelentést tartozik a parlament elé terjesz­teni, amelyet a képviselők két­harmados többséggel (ez nem le­het kevesebb a parlamenti he­­lyek egyszerű többségénél) elvet­hetnek, s ez esetben a bizottság­nak testületileg le kell monda­nia. Erre még nem volt példa. A Montánunió-szerződés 95. cikke értelmében módosíthatja a bi­zottság hatáskörét, ha a szén­vagy acéltermelés területén vá­ratlan nehézségek vagy a gazda­sági feltételek mélyreható válto­zása következik be. Ennek alap­ján nyílt mód arra, hogy az ak­kori bizottság 1960-ban rendkí­vüli­ segélyt nyújtson­­ a bajba jutott vállalatoknak. (Az eljárás-­­hoz a képviselők, kétharmadánál nem kevesebb háromnegyedes többség, a tanács minősített többségű előzetes jóváhagyása és a bíróság pártfogoló javaslata szükségeltetik.)­­ Az EK költségvetését a bizott­ság készíti elő,­ a tanács , hatá­rozza meg és fogadja el, de csak a parlament közbeiktatott jóvá­hagyása után. Talán itt jelentke­zik leginkább a megszokott, par­lamenti ellenőrző funkció: az úgynevezett nem kötelező kiadá­sok esetében a parlament mond­ja ki az utolsó szót­, és teljes­­egészében elvetheti a tervezetet. Ez esetekben különféle egyezte­tési mechanizmusok lépnek mű­ködésbe. .Megjegyzendő, hogy a „kötelező kiadások” azokat a költségeket jelentik, amelyek a különböző közösségi szerződések­ből automatikusan következnek (például: mezőgazdasági szub­venciók), s a korlátozott ellenőr­ző funkciókat akkor nyerte el a parlament, amikor létrejöttek az EK saját — tehát a nemzeti par­lementek ellenőrzését elkerülő —, bevételi forrásai­ (vámjövedel­mek, mezőgazdasági importadók, értéknövekedési adószázalékok). Az EK parlamentjének hatás­köre tehát meglehetősen korláto­zott. Irányzatként jelentkezett azonban már eddig, is, hogy „szo­kásjog” alapján, vagyis írásban nem rögzített módon­, pótlólagos funkciókat tulajdonított magá­nak. Kettő ezek közül: előzetesen megvitatja a bizottság éves mun­n­katervét, és nemzetközi politikai kérdésekben (mintegy az EK kö­zös külpolitikáját illető dolgok­ban) a tanács beszámol, magya­ráz, kérdésekre válaszol. Ez arra a lehetőségre utal, hogy a testü­let némi ügyeskedéssel szinte lát­hatatlanul, észrevétlenül újabb és újabb hatásköröket szerez ma­gának a jövőben is. Zavarossá egyébként nem, a hatásköri túl­lépés csábítása teszi a helyze­tet, hanem magának a parla­mentnek a léte. Parlament ugyan­is adott terület és lakosság felett hatalmat gyakorló állam törvény­hozó szerve. Az EK pedig nem állam. Ha mégis van parlament­nek nevezett testülete, akkor vagy a megnevezés hibás, vagy ez az EK államiságának előké­szítő eszköze. Ez utóbbiról, az 1973-ban kilenctagúra bővült, nevéből a többes számot lefelejtő Európai Közösség politikai in­tegrálásáról van szó. Ezzel ma­gyarázható, hogy a választási kampány nem volt mentes a szenvedélyektől, és az is, hogy a tényleges Európa­­többi országá­ban is vizsgálhatják a kérdést. (Nem lehet' u­gyanes ' szó nélkül hagyni, hogy kilenc ország, amely számát tekintve'­­ még Nyugat- Európának is csak a fele állama, egyszerűen kisajátítja magának kontinensünk nevét.) a közvetlen érintettek körében a szenvedélyeket a nem­zeti és a nemzetek feletti meg­oldásokat előnyben részesítő erők közötti régi vita fellángolása táp­lálta. A legnagyobb mellékben talán Franciaországban, ahol a kampány , arra is alkalmat adott, hogy a pár­tok és politikusaik er­re az egy kérdésre kivetítve foly­tassák összes egyéb vitáikat, tö­kéletesen elmosva ezúttal a többség-ellenzék közötti hagyo­mányos választóvonalakat. A leg­kevésbé kiélezett kampány az NSZK-ban folyt, ahol inkább csak a nemzetek felettiség mérté­ke szolgált, vita­ tárgyául. Az NSZK, maga is szövetségi állam lévén, kevésbé berzenkedik a gondolattól, ráadásul gazdasági­­ ereje folytán kevésbé kell félnie nemzeti arculatának feloldódásá­tól. A francia ellenzék egyik fő érve éppen a politikaiba átcsapó nyugatnémet tőkés fölény vár­ható veszélye. Angliában és Olaszországban ezt a választást viszonylag háttérbe szorították a saját belső problémák és a kö­­vetkeztükben szükségessé vált hazai parlamenti választások. A többi tagállamban a kampányt általában a belpolitikai viták folytatására használták fel. Mindez nem változtat azon,­­hogy a kampány nem egy al­kalommal átlépte a nemzeti ke­reteket. A szociáldemokrata pártok, csakúgy mint a liberá­lisok, a kereszténydemokrata szí­nezetű „európai néppártiak” és az újfasiszta „eurojobb” közös platformokat dolgoztak­ ki. Csak az általában nemzetietlen­séggel vádolt kommunista pártok nem alakítottak euroszövetséget, úgy vélve, hogy elsősorban saját mun­kásosztályuk nemzeti érdekeit kell képviselniük. A KÍVÜLÁLLÓKAT a tőkés Európa politikai integrációja felé tett újabb lépés annyiban foglal­koztatja, hogy ez mennyibe­ns érinti az általános európai együtt­működést, amelynek alapjait és normáit a négy éve megtartott helsinki értekezlet záróokmánya rögzíti, és annyiban, hogy a meg­választandó új, mindenképpen felértékelt parlamenti testület mi­lyen álláspontra helyezkedik az enyhülés, a nemzetközi biztonság és a" leszerelés életbevágóan fon­tos kérdéseiben. ^ 1^Szalay Hanna A szovjet lapok Leonyid Brezsnyev magyarországi látogatásáról (MTI) A szovjet sajtót válto­zatlanul foglalkoztatja­ a Leonyid Brezsnyev vezette párt- és kor­mányküldöttség magyarországi látogatása. Szerdán több köz­ponti lap közölte a látogatás vi­lágvisszhangjáról szóló jelentése­ket és Baffai Saroltának, az or­szággyűlés alelnökének nyilatko­zatát, amely a magyar—szovjet tárgyalásokat méltatja.­­ A szerdán megjelent hetilapok is bő terjedelemben térnek visz­sza az eseményekre. Az Ekonomi­cseszkaja Gazeta teljes terjede­lemben közli a közös, nyilatkoza­tot. A Lityeraturnajai Gazéri ké­pes riportot közöl, amelyhez Jo­­vánovics Miklós, az Élet és Iro­dalom főszerkesztője írt összefog­lalót a háromnapos látogatás­ ese­ményeit méltatva. A szovjet író­­szövetség hetilapjának vezércikke is Brezsnyev magyarországi út­­jával, annak nemzetközi jelentő­ségével foglalkozik. A vezércikk szerzője a neves szovjet író, Vla­­­gyim Kozsevnyikov. APN-kommentár a SALT—2-ről Dobrinyin és Vance tanácskozása (AFP, DPA) A SALT—2. megál­lapodásról, Leonyid Brezsnyev­­nek, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének, az SZKP KB főtitkárának és Jimmy Carter amerikai elnöknek küszö­bönálló csúcstalálkozójáról ta­nácskozott kedden Washington­ban Anatolij Dobrinyin washing­toni szovjet nagykövet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. (TASZSZ) Szerdán Genfben újabb megbeszélést, tartott a ha­dászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. A SALT—2. küszöbönálló alá­írásával kapcsolatban egy dolog már biztosnak látszik: vagy élet­be lép a szerződés, és akkor a nemzetközi kapcsolatokban pozi­tív változásokra lehet számítani, vagy ratifikálásának amerikai részről történő elutasítása esetén komoly visszalépés történik. A SALT—2. szerződés sikere nem­csak a stratégiai egyensúly és a katonai stabilitás elérését jelen­tené — ami önmagában is rend­kívül fontos —, hanem jelentő­sége messze meghaladná a tisz­tán katonai kereteket —, írja kommentárjában az APN szov­jet sajtóügynökség. A SALT—2. jelentősen növelné annak esélyét, hogy a tömegpusztító fegyverek vég nélküli növelése helyett az emberiség elérhetné a leszerelés lehetőségét. Afganisztán tiltakozik Pakisztán fegyveres határ menti provokációi miatt (TASZSZ) Mint a­ kabuli rádió jelentette, az afgán külügymi­nisztériumba kérették Pakisztán ■•ka£ulliV, nagykövetét. Tiltakozó jegyzéket nyújtottak át neki az­zal kapcsolatban, hogy a pakisz­­táni rendőrség fegyveres egysé­gei néhány nappal ezelőtt tá­madást hajtottak végre Afganisz­tán határ menti körzete ellen anélkül, hogy erre afganisztáni részről­­ okot szolgáltattak volna. Az afganisztáni külügyminisz­térium kifejezte azt a reményét, ho­gy mielőbb megszünteti IV p­r­­­kisztáni részről a " hasonló ag­resszió ak­ciók­at, mivel­ ezek foly­tatása nemcsak a két ország kapcsolataira nézve veszélyes, hanem a térség békéjét is súlyo­san fenyegeti. lengyel felszólalás vM ^ ^ ^ ^ ^3 A bécsi tárgyalások újabb fordulója (MTI) Dr. Ernst F. Jung nagy­követnek, az NSZK-küldöttség vezetőjének ■ elnökletével szerdán Bécsben megtartották a közép­európai fegyveres erők és fegy­verzet­ kölcsönös "­ csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 205. plená­ris ülését. A tárgyalásokon Ta­­deusz Strulak nagykövet, a len­gyel delegáció vezetője mondott beszédet. Tadeusz Strulak egyebek kö­zött megállapította, hogy a bé­csi tárgyalások a nyugati fél hi­bájából lassultak le, mivel kere­ken egy év óta nem adnak hiva­talos és konkrét választ a négy szocialista ország tavaly június 8-i javaslatára. A nyugati orszá­gok arra irányuló törekvése, hogy az elmúlt év decemberében tett, és nem lényeges kérdésekre vo­natkozó módosító­­ javaslatukat az említett szocialista okmányra adott válaszként tüntessék fel, nem fogadható el. A lengyel delegátus a továb­biakban rámutatott, hogy a nyu­gat-európai országok és Kanada által a második fázisra ígért „je­lentős” csökkentés nem konkrét, ellenkezőleg, a megvalósításkor megkerülhető, és ezért nem elé­gíti ki a szocialista országok biz­tonsági igényeit. A plenáris ülést követően a két szóvivő egyöntetűen rámuta­tott, hogy mind a szocialista, mind pedig a nyugati országok nagy várakozással tekintenek a június 15—18. között Bécsben sorra kerülő szovjet—amerikai csúcstalálkozó elé, és azt várják tőle, hogy hozzájárul majd a haderőcsökkentési tárgyalások előrehaladásához. Revansisták „jubileumi összejövetele a Csehszlovák nyilatkozat (MTI) Az úgynevezett Szudé­­tanémet Honfitársak Szövetsége június 1­3-i müncheni találko­zójáról a csehszlovák külügymi­nisztérium szóvivője útján nyi­latkozatot tett közzé. A nyilatkozat megállapítja, hogy az immár harmincadszor tartott, az idén tehát „jubileu­mi” összejövetelről, ismét a megrögzött revansisták gyűlölkö­dő hangja hallatszott. A találko­zó fő szónoka ezúttal is Walter Becher, a Szervezet hangadója, a nyugatnémet szövetségi gyűlés képviselője volt, aki megismétel­te a Csehszlovákia címére inté­zett ismert követeléseket és fe­nyegetéseket. A csehszlovák kormány és közvélemény meggyőződése az, hogy az NSZK lakosainak több­sége nem azonosítja magát a megátalkodott revansisták és új­­nácik nézeteivel, hanem más né­­­pekkel együtt a békére és a bé­kés együttműködésre törekszik. Ezen az alapon és e célok jegyé­ben tovább lehet fejleszteni a csehszlovák—nyugatnémet kap­csolatokat, ami a két­ nép érde­keit, s az európai enyhülés el­mélyítését egyaránt szolgálja — hangzik a prágai álásfoglalás. A Japán K­ommunista Párt képviselője bírálta a tokiói kormányt (MTI) A­ Japán Kommunista Párt képviselője az emberi jogok védelméről megtartott parlamen­ti vitában megbélyegezte a tokiói kormánynak az elnyomó chilei, a megbuktatott népirtó kambodzsai és a fajüldöző dél-afrikai rendé­­szerrel való kapcsolatait, követel­te továbbá az ilyen rezsimért gazdasági támogatásának haladék­talan megszüntetését.

Next