Magyar Hírlap, 1979. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
Magyar Hírlap Újra a Földön a világrekorder űrpáros (Folytatás az 1. oldalról) Kov és Rjumin kitűnően viselte a visszatérés fizikai megterhelését. A két űrhajóst ezután repülőgéppel a bajkonuri űrrepülőtérre vitték, ahol segítséggel ugyan, de már saját lábukon lépegettek le a szállító repülőgép lépcsőjén. Előzőleg az űrhajósok Dzsezkazganban jártak, ahol megkapták a város díszpolgárának jelvényét. Meleg hangú elismerő üdvözletben köszöntötte a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet minisztertanács vasárnap este a világűrből visszatért két űrhajóst, valamint mindazokat, akik részt vettek a világ eddig leghosszabb űrutazásának előkészítésében és megvalósításában. . A szovjet vezető testületek üdvözlete méltatja a két űrhajós kiemelkedő hősies munkáját, az űrrepülés tudományos programjának eredményeit. Az üdvözlet emlékeztet az Interkozmoszprogram eddigi sikereire is hangsúlyozva: e sikerek a testvéri szocialista országok gyümölcsöző tudományos együttműködésének ragyogó bizonyítékai. A Szovjetunió Hőse címmel, az Arany Csillaggal s a Leninrenddel tüntette ki a Szovjetunió Elnöki Tanácsának elnöke a két űrrekordert, Vlagyimir Ljahovot és Valerij Rjumint. Ljahov, akinek ez volt az első útja a világűrben, az „űrhajós pilóta” címet is megkapta. A két űrhajós Bajkonurba érkezve még vasárnap este alapos orvosi vizsgálaton ment keresztül és a vizsgálatot hétfő reggel megismételték. Az eddigi ellenőrzés tanúsága szerint Ljahov és Rjumin jó erőnlétben van és a részletesen kidolgozott programnak megfelelően megkezdték az alkalmazkodást a földi körülményekhez. Ez előreláthatóan jó néhány napot igénybe vesz és egyáltalán nem lesz könnyű feladat. Az orvosok egyelőre még attól is el akarják tiltani őket, hogy Bajkonurba érkezésükkor integessenek a virágcsokrokkal, amelyeket nagy szeretettel nyújtottak át nekik, mert ez is megterhelést jelent. Az orvosok jelenleg fokozatosan növelik a megterhelést a világrekorder űrkettős számára. A két kozmonauta a szakértők első közlése szerint igen gyorsan áll vissza a földi körülményekhez. Ljahov és Rjumin már megtartotta első sajtókonferenciáját és az űrhajózási állami bizottság tagjainak is összefoglalót adott a páratlan űrutazásról. A hosszan tartó súlytalanság után a két űrhajós még természetesen nem könnyen mozog, de első két éjszakájukat jól töltötték. A visszatérés után szinte legelső kívánságuk az volt, hogy megmerítkezhessenek a bajkonuri kis uszodában. Úszni egyelőre nem tudtak még, így az orvosok hálóval merítették őket néhány percre a vízbe. Megtették már az első lépéseket is a Földön, az egészségügyi személyzet segítségével, de természetesen arra, hogy rendszeresen sétáljanak, még néhány napot várniuk kell. A nap egy részében olyan különleges öltözéket kell viselniük, amely elősegíti szervezetük alkalmazkodását a földi nehézkedéshez. Az orvosok egyébként igen elégedettek a két világrekorder egészségével: vérnyomásuk, érvelésük normális a visszatérés után, kondíciójuk igen jó. Mint Alekszej Leonov, az űrhajósok kiképzésének helyettes vezetője elmondotta, ez elsősorban annak eredménye, hogy Ljahov ésRjumin szinte az utazás első napjától kezdve készült a visszatérésre. A 175 napos rekord űrutazás során Ljahov és Rjumin minden eddiginél összetettebb tudományos, műszaki és orvosbiológiai kutatóprogramot, hajtott végre. Űrutazásuk nem volt mentes a nehézségektől: mint ismeretes, a szovjet—bolgár közös űrexpedíció tagjai a közelítő hajtómű hibája miatt nem tudták összekapcsolni űrhajójukat a Szaljuttal, a visszatérés előtt pedig problémát okozott az is, hogy a Szaljut különleges rádióteleszkópjának antennája beakadt az űrállomás felületébe. A két kozmonauta azonban minden nehézséggel megbirkózott, fegyelmezetten, jól és pontosan hajtotta végre feladatait. A két űrhajós nagyszabású tudományos programot hajtott végre csaknem féléves útja során. Mindenekelőtt a földet, földünk közvetlen környezetét vizsgálták, figyelték meg, de rendkívül gazdag volt a technológiai és biológiai kísérletek programja is. Különleges újdonsága volt Ljahov és Rjumin űrutazásának, hogy az űrhajózás történetében első ízben létrejött kétoldalú televíziós lánc: nemcsak az űrállomásról közvetítettek képeket, hanem az űrhajósok is foghatták a földről külön számukra sugárzott adásokat. A 175 napos rekord űrrepülés ismét bebizonyította, hogy az emberi szervezet a körültekintő felkészítés, az állandó testedzés és orvosi ellenőrzés segítségével annak eredményeként képes a súlytalanság hosszan tartó elviselésére, a munkaképesség változatlan fenntartására, sőt váratlan nehézségek, új feladatok megoldására is. Ennek legjobb bizonyítéka volt az a váratlan, előre meg nem tervezett „űrséta” is, amelyet Ljahov és Rjumin alig néhány nappal a visszatérés előtt hajtott végre az elakadt antenna eltávolítására. A Szaljut 6. harmadik állandó expedíciójával egyébként hivatalosan is közölték: teljesítményük új viágcsúcs az űrutazások történetében. Ennél azonban sokkal jelentősebb, hogy Ljahov és Rjumin 175 napos útja felbecsülhetetlenül értékes anyaggal gazdagította az űrkutatás tudományát. A Pravda kedden külön vezércikkben köszönti az expedíció sikeres befejeztét, méltatja a két űrhajós teljesítményét és a szovjet űrkutatás, űrtechnika eredményeit, amelyeket nemcsak Ljahov és Rjumin most véget ért útja, hanem a Szaljut 6. űrállomás immár csaknem kétéves működése, kihasználása mutat meg. A két űrhajós egészségi állapotáról a szovjet űrorvostudomány egyik legismertebb képviselője, Nyikolaj Gurovszkij professzor adott tájékoztatást. Mint elmondotta, az általános orvosi értékelés szerint Ljahov és Rjumin egészségi állapota a 175 napos űrtartózkodás után jobb, mint Kovaljonoké és Ivancsenkové volt, akik 140 napot töltöttek a világűrben. Gurovszkij professzor elmondta, hogy Rjumin az űrhajósok közül eddig egyedülállóan semmit sem veszített eredeti testsúlyából, Ljahov viszont öt és fél kilogrammot fogyott, ami a korábbi tapasztalatok alapján szintén nem tekinthető rendellenesnek. A visszatérés a világűrben először járt Ljahovot általában jobban megviselte, mint edzettebb társát. Vlagyimir Satalov, az űrhajósok kiképzésének parancsnoka elmondta, jól bevált az új munkarend, amely nyolcórás munkaidőt, heti két szabadnapot szabott meg az expedíció tagjai számára, nagy segítséget jelentett, hogy létrejött a kétoldalú televíziós kapcsolat is. Satalov kiemelte: a két űrhajós egybehangzó véleménye szerint még tovább is lehet növelni a világűrben végzendő munka időtartamát. Az űrkutatás egy másik kiváló szakértője, Konsztantyin Feoktyisztov űrhajós-professzor annak a véleményének adott hangot, hogy a további tartós űrutazások során az expedíció tagjait mentesíteni kell néhány időrabló és fáradságos feladat alól. Nagymértékben kell tovább automatizálni az eljövendő űrállomások irányításával, berendezéseinek működésével kapcsolatos tennivalókat IIKIT) TUDOMÁNY 1979. AUGUSZTUS 22. SZERDA A Szaljut 6-program minőségi újdonságai MAJDNEM KÉT ÉV TELT EL 1977. szeptember 29-e óta — amikor egy nagy teljesítményű Proton hordozórakéta segítségével Föld körüli pályára állították a Saljut—6 űrállomást — és máris értékelő összefoglalást adhatunk személyzetes, pilótás repülésének programjáról. A Szaljut—6 szovjet űrállomás nagyszabású, látványos űrrepülése az űrhajózásban minden eddigi rekordot megdöntött és a leg ek sorozatával kábította el nemcsak az asztronautikával foglalkozó szakembereket, de — a kozmikus eseményekhez hozzászokott — érdeklődő embereket is. Az űrállomásprogramok ma az asztronautika egyik legfontosabb kutatási és gyakorlati alkalmazási területét jelentik, mert a Föld körül keringő űrállomások — melyek tulajdonképpen nagyméretű tudományos kutatóbázisok — fedélzetéről nemcsak csillagászati vizsgálatokat lehet végrehajtani, hanem kiválóan alkalmasak a földfelszín megfigyelésére és fényképezésére (ezeket az eredményeket a geológiától és a bányászattól kezdve a mezőgazdaságon át a halászatig rengeteg népgazdasági szakágazat hasznosítja), különleges ötvözetek, optikai és félvezető, kristályok előállítására, valamint az élő szervezet (növények, állatok, ember) vizsgálatára is, az évmilliókon át megszokottól lényegesen eltérő körülmények — a súlytalanság — közepette. A szovjet űrállomásprogram 1971-ben kezdődött a Szaljut—1 indításaival, az amerikai pedig 1973-ban a Skylab pályára állításával. Az 1971—77 között indított 5 szovjet űrállomáson 9 szállítóűrhajó és 20 űrpilóta, ill. fedélzeti mérnök segítségével összesen mintegy 6,5 hónapos űrrepülést hajtottak végre. Az amerikai program eddig csak a Skylab űrállomást használta, amelynek fedélzetére 3 szállítóűrhajóval (Apollo) 3X3 főnyi legénységet juttattak fel. A kilenc amerikai űrhajós mintegy 5,5 hónapig élt és dolgozott a Skylab fedélzetén. Eddig tehát összesen — a szovjet és amerikai adatokat együtt tekintve — 6 űrállomáshoz, 12 űrhajón 29 űrhajós repült és 12 hónapot, azaz 1 évet dolgoztak az űrállomások fedélzetén. Nézzük ezek után a Szaljut—6 adatait: egyetlen űrállomáshoz 17 űrhajó (10 személyzetszállító Szojuz és 7 teherszállító Progressz) és 20 űrhajós indult, akik összesen több mint 14 hónapot, tehát több mint egy évet dolgoztak a még nem is két éve repülő űrállomás fedélzetén. A Szaljut—6 és az előtte repülő űrállomások adatainak összevetése önmagáért beszél. A Szaljut—6 egymaga hosszabb ideig adott otthont és munkahelyet embereknek, mint valamenynyi elődje, ha pedig külön-külön nézzük a szovjet és amerikai kezdeti űrállomásprogramokat, akkor a repülési idő több mint kétszeresére nőtt. Ez a kétszeres repülésiidő-növekedés legalább kétszeres növekedést jelent az elért eredményekben, tehát a Szaljut—6 minden eddiginél gazdaságosabban működött. EGY ŰRÁLLOMÁS KIHASZNÁLTSÁGÁBAN ezt az ugrásszerű fejlődést az tette lehetővé, hogy a Szaljut—Szojuz rendszert kiegészítették egy* teherszállító űrhajóval, a Progresszel. A Progressz- űrhajó, mivel feladata csak a pályára való utánpótlás szállítása — tehát nem kell visszatérnie a Föld felszínére — igen gazdaságosan, indulási tömegének (7 t) harmadrészét (2,3 t) képes az űrállomáshoz különféle teher formájában eljuttatni. Egy-egy Progressz repülése 2—3 hónappal meghosszabbította a Szaljut—6 űrállomás pilótás repülésének eredetileg kb. 3 hónapos idejét. A két Progressz repülésével a 19 tonnás űrállomásra mintegy 15 tonna utánpótlási anyag került élelem, ivóvíz, tartalékberendezések, hajtóanyag, levegő, posta, ajándékok és főleg új műszerek formájában. Ez utóbbi azaz az új műszerek utánküldése, a Szaljut—6 tudományos programját is igen jelentősen kitágította, hiszen menet közben volt lehetőség cserére és továbbfejlesztésre. (Ezt ki is használták a szovjet kutatók, például a Krisztáll nevű olvasztókemencét, amelyet a Progressz—2 1978. júliusában juttatott a Szaljut—6-ra — mintegy 20 sikeres olvasztás, illetve kristálynövesztés után — 1979 márciusában a Progressz—5 által szállított újabb Krisztállra cserélték le.) AZ UTÁNPÓTLÁS LEHETŐSÉGÉVEL megteremtődtek a feltételek a több hónapos, sőt a mintegy féléves folyamatos űrrepülés végrehajtására. A hosszú idejű űrrepülések azt mutatták, hogy megfelelő orvosi ellenőrzéssel, rendszeres (napi kb. 2 órás) tornászással, valamennyi izomcsoport kondícióban tartásával az emberi szervezet megszokatja a súlytalanságot (a munkavégzőképesség 2—3 hónap után nem csökkent, hanem fokozódott) és a Földre való visszatérés után viszonylag rövid idő, kb. egy hét elteltével vissza is szoktatható a földfelszíni gravitációhoz, azaz saját súlyának elviseléséhez. Természetesen elengedhetetlen a hosszú idejű űrrepüléseknél, hogy a program érdekes, változatos és magával ragadó legyen. Erről a szovjet űrrepülések vezetői és a szakemberek pedig alaposan gondoskodtak. Hiszen a Szaljut—6 az űrhajósoknak még érdekes „társasági” élet megvalósítását is lehetővé tette. A program egyik minőségi újdonsága az volt, hogy az űrállomás fedélzetén nemcsak szovjet űrkísérleteket hajtottak végre, hanem más országok szakemberei is lehetőséget kaptak berendezéseik és kísérleteik végrehajtására. Így került sor 1978-ban a francia Cytos elnevezésű biológiai és 1979-ben ugyancsak francia olvasztási és kristályosítási kísérletekre a Szaljut—6 fedélzetén. Ezeket a programokat a szovjet űrhajósok hajtották végre. A szocialista országok tudósai azonban ezen túlmenően olyan új lehetőséget kaptak, hogy nemcsak műszereik repülhettek a világűrben, hanem ezeknek az ellenőrzésére, üzemeltetésére saját embereiket, saját űrhajósaikat is az űrállomásra küldhették. A Szovjetunió az Interkozmosz űrkutatási egyezményben részt vevő szocialista országoknak lehetővé tette, hogy két-két űrhajósjelöltjük a Gagarin Űrhajósképző Központban felkészülhessen Szojuz űrhajókon és Szaljut űrállomáson történő űrrepülésre és kutatómunkára. AZ INTERKOZMOSZ-EGYEZMÉNY alapján került sor 1978- ban egy csehszlovák, egy lengyel és egy NDK-ben űrhajós repülésére és tudományos programjának végrehajtására a Szaljut—6 fedélzetén. 1979-ben az első bolgár űrhajós is járt a világűrben Szojuz űrhajón. Neki azonban nem sikerült a Szaljut—6 fedélzetére eljutnia, mert a Szojuz— 33 űrhajó főhajtóművének hibája miatt, vissza kellett térnie a Földre. A repülési program gazdagsága mellett (amit a nemzetközi látogató legénységek és a teherszállító Progresszek is biztosítottak) a Szaljut—6 tudományos programja is igen széles és újszerű volt. Az űrállomás két, illetve három (1 Szpláv, 2 Krisztáll) olvasztó és kristályosító minikohójában mintegy száz különféle öntvényt, optikai és félvezetőkristályt állítottak elő, ami azt jelenti, hogy intenzív gyártási munka folyt a fedélzeten. Az űrállomás nagy teljesítményű fotókamerái — különösen az NDK-beli Zeiss cég által fejlesztett és gyártott MKF—GM, hat szinkron működő kamerából álló fényképező rendszere — több tízezer felvételt készített a Föld felszínéről. Ezeknek az erőforráskutatási céllal készült képeknek a felbontása mintegy 30 m. A Szaljut—6-on folytatott biológiai programon növények (borsó, hagyma, petrezselyem, gomba, tulipán, stb.) növesztése is szerepelt. A termény egy részét az űrhajósok felhasználhatták a kozmikus formájú (tubusos, konzerves) ételek kiegészítésére, azaz friss zöldséggel már saját magukat látták el. Az űrállomás műszaki, technikai programjában is több, az asztronautikában először kivitelezett kísérletre került sor. Egy űrállomás—űrhajó egységhez először csatlakozott egy második űrhajó, hajtóanyag áttankolásra sem volt a korábbi repüléseknél példa. A Szaljut—6 hátulsó dokkolójáról az elülsőre történő átdokkolás, a kozmikus rádiótávcső szerelése és a hajtóműrendszer nagyjavítása is először végrehajtott kísérletek voltak. A Szaljut—6-program harmadik nagy meglepetése — a nemzetközi repülések és a rekordhosszúságok mellett — a csillagászati kutatási program, illetve az ennek végrehajtására készített műszerek. Az űrállomás fedélzetén üzemelő 3 csillagászati műszerkomplexummal (Jedena, BSZT—1M, KRT—10) az elektromágneses színkép majdnem minden tartományában lehet észleléseket végrehajtani. Soha eddig egyetlen űrhajón, űrállomáson vagy akár csillagászati mesterséges holdon sem volt ilyen széles tartomány vizsgálatára lehetőség. Emelett ilyen nagy méretű távcsövek először repültek a világűrbe. A CSILLAGÁSZATI MŰSZEREGYÜTTESEK közül a BSZT— 1M tükröstávcsövet már eleve beépítették a Szaljut—6 űrállomásba, a Jelena gamma-sugárzást észlelő berendezést a Progressz—5 teherűrhajó, a KRT—10 kozmikus rádiótávcsövet pedig a Progressz—7 juttatta az űrállomás fedélzetére. A BSZT—1M távcsövet egy 1,5 m átmérőjű tükörrel szerelték fel Ez kozmikus vonatkozásban óriási méret. A BSZT—1M különleges — észlelési tartományát illetően is. Ugyanaz a távcső alkalmas távoli infravörös (szubmilliméteres), valamint az ultraibolya tartomány észlelésére. A megfigyelésekhez természetesen különböző érzékelőket használtak. Az infravörös detektorokat egy zárt kriogén (mélyhűtő) rendszer több órán keresztül volt képes stabilan — 269 °C-on tartani. A távcsövet a Föld, a bolygók és csillagok megfigyelésére használták. A KRT— 10 kozmikus rádiótávcső 10 m átmérőjű , parabolaantennájával egyedülálló műszernek számított a világűrben, részben a földfelszín, részben asztrofizikai objektumok (Tejút, pulzárok) észlelését végezték vele. A KRT—10-et a Progressz —7 szállította a Szaljut—6-ra 1979 júliusában, az antennát kis méretűre összehajtogattat állapotban. A rádiótávcső szétnyitása, üzembe helyezése és bemérése Ljahov és Rjumin űrhajósok zárófeladatai közé tartozott. A KRT—10 — búcsúzóul — még egy űrsétára is lehetőséget adott az űrhajósoknak. A tudományos program végén ugyanis a rádiótávcsövet leválasztották az űrállomás hátulsó részéről, ám ekkor az elforduló hatalmas rácsantenna ráakadt a Szaljut—6 kiálló részére és onnan nem akart leválni. Rjumin és Ljahov, augusztus 15-én, másfél órás űrsétája során levágta és eltávolította a Szaljut—6-ról a KRT— 10 antennáját. A terven kívüli, váratlan feladatot a mintegy félévet a súlytalanságban töltött szovjet űrpáros kiválóan oldotta meg. I DR. HORVATH ANDRÁS, MTA Csillagvizsgáló intézet y ] 2