Magyar Hírlap, 1979. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-22 / 195. szám

Magyar Hírlap Újra a Földön a világrekorder űrpáros (Folytatás az 1. oldalról) Kov és Rjumin kitűnően viselte a visszatérés fizikai megterhelé­sét. A két űrhajóst ezután repü­lőgéppel a bajkonuri űrrepülőtér­re vitték, ahol segítséggel ugyan, de már saját lábukon lépegettek le a szállító repülőgép lépcsőjén. Előzőleg az űrhajósok Dzsezkaz­­ganban jártak, ahol megkapták a város díszpolgárának jelvényét. Meleg hangú elismerő üdvöz­letben köszöntötte a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és­ a szovjet miniszter­­tanács vasárnap este a világűr­ből visszatért két űrhajóst, vala­mint mindazokat, akik részt vet­tek a világ eddig leghosszabb űrutazásának előkészítésében és megvalósításában. . A szovjet vezető testületek üd­vözlete méltatja a két űrhajós kiemelkedő hősies munkáját, az űrrepülés tudományos program­jának eredményeit. Az üdvözlet emlékeztet az Interkozmosz­­program eddigi sikereire is hang­súlyozva: e sikerek a testvéri szocialista országok gyümölcsöző tudományos együttműködésének ragyogó bizonyítékai. A Szovjetunió Hőse címmel, az Arany Csillaggal s a Lenin­­renddel tüntette ki a Szovjetunió Elnöki Tanácsának elnöke a két űrrekordert, Vlagyimir Ljahovot és Valerij Rjumint. Ljahov, aki­nek ez volt az első útja a világ­űrben, az „űrhajós pilóta” címet is megkapta. A két űrhajós Bajkonurba ér­kezve még vasárnap este alapos orvosi vizsgálaton ment keresz­tül és a vizsgálatot hétfő reggel megismételték. Az eddigi ellen­őrzés tanúsága szerint Ljahov és Rjumin jó erőnlétben van és a részletesen kidolgozott program­nak megfelelően megkezdték az alkalmazkodást a földi körülmé­nyekhez. Ez előreláthatóan jó néhány napot igénybe vesz és egyáltalán nem lesz könnyű fel­adat. Az orvosok egyelőre még attól is el akarják tiltani őket, hogy Bajkonurba érkezésükkor integessenek a virágcsokrokkal, amelyeket nagy szeretettel nyúj­tottak át nekik, mert ez is meg­terhelést jelent. Az orvosok jelenleg fokozato­san növelik a megterhelést a vi­lágrekorder űrkettős számára. A két kozmonauta a szakértők első közlése szerint igen gyorsan áll vissza a földi körülményekhez. Ljahov és Rjumin már megtar­totta első sajtókonferenciáját és az űrhajózási állami bizottság tagjainak is összefoglalót adott a páratlan űrutazásról. A hosszan tartó súlytalanság után a két űrhajós még termé­szetesen nem könnyen mozog, de első két éjszakájukat jól töltöt­ték. A visszatérés után szinte legelső kívánságuk az volt, hogy megmerítkezhessenek a bajko­­nuri kis uszodában. Úszni egye­lőre nem tudtak még, így az or­vosok hálóval merítették őket néhány percre a vízbe. Megtet­ték már az első lépéseket is a Földön, az egészségügyi személy­zet segítségével, de természetesen arra, hogy rendszeresen sétálja­nak, még néhány napot várniuk kell. A nap egy részében olyan különleges öltözéket kell visel­niük, amely elősegíti szerveze­tük­ alkalmazkodását a földi ne­hézkedéshez. Az orvosok egyéb­ként igen elégedettek a két vi­lágrekorder egészségével: vér­nyomásuk, érvelésük normális a visszatérés után, kondíciójuk igen jó. Mint Alekszej Leonov, az űrhajósok kiképzésének helyet­tes vezetője elmondotta, ez első­sorban annak eredménye, hogy Ljahov és­­Rjumin szinte az uta­zás első napjától kezdve készült a visszatérésre. A 175 napos rekord űrutazás során Ljahov és Rjumin minden eddiginél összetettebb tudomá­nyos, műszaki és orvosbiológiai kutatóprogramot, hajtott végre. Űrutazásuk nem volt mentes a nehézségektől: mint ismeretes, a szovjet—bolgár közös űrexpedí­ció tagjai a közelítő hajtómű hi­bája miatt nem tudták összekap­csolni űrhajójukat a Szaljuttal, a visszatérés előtt pedig problémát okozott az is, hogy a Szaljut kü­lönleges rádióteleszkópjának an­tennája beakadt az űrállomás fe­lületébe. A két kozmonauta azonban minden nehézséggel megbirkózott, fegyelmezetten, jól és pontosan hajtotta végre fel­adatait. A két űrhajós nagyszabású tu­dományos programot hajtott vég­re csaknem féléves útja során. Mindenekelőtt a földet, földünk közvetlen környezetét vizsgálták, figyelték meg, de rendkívül gaz­dag volt a technológiai és bioló­giai kísérletek programja is. Kü­lönleges újdonsága volt Ljahov és Rjumin űrutazásának, hogy az űrhajózás történetében első íz­ben létrejött kétoldalú televíziós lánc: nemcsak az űrállomásról közvetítettek képeket, hanem az űrhajósok is foghatták a földről külön számukra sugárzott adá­sokat. A 175 napos rekord űrrepülés ismét bebizonyította, hogy az emberi szervezet a körültekintő felkészítés, az állandó testedzés és orvosi ellenőrzés segítségével annak eredményeként képes a súlytalanság hosszan tartó elvi­selésére, a munkaképesség vál­tozatlan fenntartására, sőt várat­lan nehézségek, új feladatok megoldására is. Ennek legjobb bizonyítéka volt az a váratlan, előre meg nem tervezett „űrséta” is, amelyet Ljahov és Rjumin alig néhány nappal a visszatérés előtt hajtott végre az elakadt antenna eltávolítására. A Szaljut 6. harmadik állandó expedíciójával egyébként hivata­losan is közölték: teljesítményük új viágcsúcs az űrutazások tör­ténetében. Ennél azonban sok­kal jelentősebb, hogy Ljahov és Rjumin 175 napos útja felbe­csülhetetlenül értékes anyaggal gazdagította az űrkutatás tudo­mányát. A Pravda kedden külön vezér­cikkben köszönti az expedíció si­keres befej­eztét, méltatja a két űrhajós teljesítményét és a szov­jet űrkutatás, űrtechnika ered­ményeit, amelyeket nemcsak Ljahov és Rjumin most véget ért útja, hanem a Szaljut 6. űrállo­más immár csaknem kétéves működése, kihasználása mutat meg. A két űrhajós egészségi álla­potáról a szovjet űrorvostudo­mány egyik legismertebb képvi­selője, Nyikolaj Gurovszkij pro­fesszor adott tájékoztatást. Mint elmondotta, az általános orvosi értékelés szerint Ljahov és Rju­min egészségi állapota a 175 na­pos űrtartózkodás után jobb, mint Kovaljonoké és Ivancsen­­kové volt, akik 140 napot töltöt­tek a világűrben. Gurovszkij professzor elmond­ta, hogy Rjumin az űrhajósok közül eddig egyedülállóan semmit sem veszített eredeti testsúlyá­ból, Ljahov viszont öt és fél ki­logrammot fogyott, ami a koráb­bi tapasztalatok alapján szintén nem tekinthető rendellenesnek. A visszatérés a világűrben elő­ször járt Ljahovot általában job­ban megviselte, mint edzettebb társát. Vlagyimir Satalov, az­ űrhajó­sok kiképzésének parancsnoka elmondta, jól bevált az új mun­karend, amely nyolcórás munka­időt, heti két szabadnapot sza­bott meg az expedíció tagjai számára, nagy segítséget jelen­tett, hogy létrejött a kétoldalú televíziós kapcsolat is. Satalov kiemelte: a két űrha­jós egybehangzó véleménye sze­rint még­ tovább is lehet növel­ni a világűrben végzendő munka időtartamát. Az űrkutatás egy másik kiváló szakértője, Konsztantyin Feok­­tyisztov űrhajós-professzor annak a véleményének adott hangot, hogy a további tartós űrutazások során az expedíció tagjait men­tesíteni kell néhány időrabló és fáradságos feladat alól. Nagy­mértékben kell tovább automati­zálni az eljövendő űrállomások­­ irányításával, berendezéseinek működésével kapcsolatos tenni­valókat I­I­KIT) TUDOMÁNY 1979. AUGUSZTUS 22. SZERDA A Szaljut 6-program minőségi újdonságai MAJDNEM KÉT ÉV TELT EL 1977. szeptember 29-e óta — amikor egy nagy teljesítményű Proton hordozórakéta segítségével Föld körüli pályára állították a Saljut—6 űrállomást — és máris értékelő összefoglalást adhatunk személyzetes, pilótás repülésének programjáról. A Szaljut—6 szovjet űrállomás nagyszabású, látványos űrrepülé­se az űrhajózásban minden eddi­gi rekordot megdöntött és a leg­ ek sorozatával kábította el nemcsak az asztronautikával fog­lalkozó szakembereket, de — a kozmikus eseményekhez hozzá­szokott — érdeklődő embereket is. Az űrállomásprogramok ma az asztronautika egyik legfontosabb kutatási és gyakorlati alkalmazá­si területét jelentik, mert a Föld körül keringő űrállomások — melyek tulajdonképpen nagymé­retű tudományos kutatóbázisok — fedélzetéről nemcsak csillagásza­ti vizsgálatokat lehet végrehajta­ni, hanem kiválóan alkalmasak a földfelszín megfigyelésére és fényképezésére (ezeket az ered­ményeket a geológiától és a bá­nyászattól kezdve a mezőgazda­ságon át a halászatig rengeteg népgazdasági szakágazat haszno­sítja), különleges ötvözetek, opti­kai és félvezető, kristályok előál­lítására, valamint az élő szerve­zet (növények, állatok, ember) vizsgálatára is, az évmilliókon át megszokottól lényegesen eltérő körülmények — a súlytalanság — közepette. A szovjet űrállomásprogram 1971-ben kezdődött a Szaljut—1 indításaival, az amerikai pedig 1973-ban a Skylab pályára állí­tásával. Az 1971—77 között indí­tott 5 szovjet űrállomáson 9 szál­lítóűrhajó és 20 űrpilóta, ill. fe­délzeti mérnök segítségével össze­sen mintegy 6,5 hónapos űrrepü­lést hajtottak végre. Az amerikai program eddig csak a Skylab­ űr­­állomást használta, amelynek fe­délzetére 3 szállítóűrhajóval (Apollo) 3X3 főnyi legénységet juttattak fel. A kilenc amerikai űrhajós mintegy 5,5 hónapig élt és dolgozott a Skylab fedélzetén. Eddig tehát összesen — a szov­jet és amerikai adatokat együtt tekintve — 6 űrállomáshoz, 12 űrhajón 29 űrhajós repült és 12 hónapot, azaz 1 évet dolgoztak az űrállomások fedélzetén. Nézzük ezek után a Szaljut—6 adatait: egyetlen űrállomáshoz 17 űrhajó (10 személyzetszállító Szojuz és 7 teherszállító Progressz­) és 20 űr­­­hajós indult, akik összesen több mint 14 hónapot, tehát több mint egy évet dolgoztak a még nem is két éve repülő űrállomás fedél­zetén. A Szaljut—6 és az előtte repülő űrállomások adatainak összevetése önmagáért beszél. A Szaljut—6 egymaga hosszabb ideig adott otthont és munkahe­lyet embereknek, mint valameny­­nyi elődje, ha pedig külön-külön nézzük a szovjet és amerikai kezdeti űrállomásprogramokat, akkor a repülési idő több mint kétszeresére nőtt. Ez a kétszeres repülésiidő-növekedés legalább kétszeres növekedést jelent az el­ért eredményekben, tehát a Szal­jut—6 minden eddiginél gazdasá­gosabban működött. EGY ŰRÁLLOMÁS KIHASZ­NÁLTSÁGÁBAN ezt az ugrássze­rű fejlődést az tette lehetővé, hogy a Szaljut—Szojuz rendszert kiegészítették egy* teherszállító űrhajóval, a Progresszel. A Prog­­ressz- űrhajó, mivel feladata csak a pályára való utánpótlás szállí­tása — tehát nem kell visszatér­nie a Föld felszínére — igen gazdaságosan, indulási tömegének (7 t) harmadrészét (2,3 t) képes az űrállomáshoz különféle teher formájában eljuttatni. Egy-egy Progressz repülése 2—3 hónappal meghosszabbította a Szaljut—6 űr­állomás pilótás repülésének ere­detileg kb. 3 hónapos idejét. A két Progressz repülésével a 19 tonnás űrállomásra mintegy 15 tonna utánpótlási anyag került élelem, ivóvíz, tartalékberende­zések, hajtóanyag, levegő, posta, ajándékok és főleg új műszerek formájában. Ez utóbbi azaz az új műszerek utánküldése, a Szal­jut—6 tudományos programját is igen jelentősen kitágította, hiszen menet közben volt lehetőség cse­rére és továbbfejlesztésre. (Ezt ki is használták a szovjet kuta­tók, például a Krisztáll nevű ol­vasztókemencét, amelyet a Prog­ressz—2 1978. júliusában juttatott a Szaljut—6-ra — mintegy 20 si­keres olvasztás, illetve kristály­növesztés után — 1979 márciusá­ban a Progressz—5 által szállí­tott újabb Krisztállra cserélték le.) AZ UTÁNPÓTLÁS LEHETŐ­SÉGÉVEL megteremtődtek a fel­tételek a több hónapos, sőt a mintegy féléves folyamatos űrre­pülés végrehajtására. A hosszú idejű űrrepülések azt mutatták, hogy megfelelő orvosi ellenőrzés­sel, rendszeres (napi kb. 2 órás) tornászással, valamennyi izom­csoport kondícióban tartásával az emberi szervezet megszok­­atja a súlytalanságot (a munkavégzőké­­pesség 2—3 hónap után nem csök­kent, hanem fokozódott) és a Földre való visszatérés után vi­szonylag rövid idő, kb. egy hét­­ elteltével vissza is szoktatható a földfelszíni gravitációhoz, azaz saját súlyának elviseléséhez. Ter­­mészetesen elengedhetetlen a hosszú idejű űrrepüléseknél, hogy a program érdekes, változatos és magával ragadó legyen. Erről a szovjet űrrepülések vezetői és a szakemberek pedig alaposan gon­doskodtak. Hiszen a Szaljut—6 az űrhajósoknak még érdekes „tár­sasági” élet megvalósítását is le­hetővé tette. A program egyik minőségi új­donsága az volt, hogy az űrállo­más fedélzetén nemcsak szovjet űrkísérleteket hajtottak végre, hanem más országok szakembe­rei is lehetőséget kaptak beren­dezéseik és kísérleteik végrehaj­tására. Így került sor 1978-ban a francia Cytos elnevezésű biológiai és 1979-ben ugyancsak francia ol­vasztási és kristályosítási kísérle­­tekre a Szaljut—6 fedélzetén. Ezeket a programokat a szovjet űrhajósok hajtották végre. A szo­cialista országok tudósai azonban ezen túlmenően olyan új lehető­séget kaptak, hogy nemcsak mű­szereik repülhettek a világűrben, hanem ezeknek az ellenőrzésére, üzemeltetésére saját embereiket, saját űrhajósaikat is az űrállo­másra küldhették. A Szovjetunió az Interkozmosz űrkutatási egyez­ményben részt vevő szocialista országoknak lehetővé tette, hogy két-két űrhajósjelöltjük a Gaga­rin Űrhajósképző Központban fel­készülhessen Szojuz űrhajókon és Szaljut űrállomáson történő űrre­pülésre és kutatómunkára. AZ INTERKOZMOSZ-EGYEZ­­MÉNY alapján került sor 1978- ban egy csehszlovák, egy lengyel és egy NDK-ben­ űrhajós repülé­sére és tudományos programjá­nak végrehajtására a Szaljut—6 fedélzetén. 1979-ben az első bol­gár űrhajós is járt a világűrben Szojuz­ űrhajón. Neki azonban nem sikerült a Szaljut—6 fedél­zetére eljutnia, mert a Szojuz— 33 űrhajó főhajtóművének hibá­ja miatt, vissza kellett térnie a Földre. A repülési program gazdagsága mellett (amit a nemzetközi láto­gató legénységek és a teherszál­lító Progresszek is biztosítottak) a Szaljut—6 tudományos prog­ramja is igen s­zéles és újszerű volt. Az űrállomás két, illetve há­rom (1 Szpláv, 2 Krisztáll) ol­vasztó és kristályosító minikohó­jában mintegy száz különféle öntvényt, optikai és félvezető­­kristályt állítottak elő, ami­ azt jelenti, hogy intenzív gyártási munka folyt a fedélzeten. Az űr­állomás nagy teljesítményű fotó­­kamerái — különösen az NDK-beli Zeiss cég által fejlesztett és gyártott MKF—GM, hat szinkron működő kamerából álló fényké­pező rendszere — több tízezer fel­vételt készített a Föld felszínéről. Ezeknek az erőforráskutatási cél­lal készült képeknek a felbontá­sa mintegy 30 m. A Szaljut—6-on folytatott biológiai programon növények (borsó, hagyma, petre­zselyem, gomba, tulipán, stb.) nö­vesztése is szerepelt. A termény egy részét az űrhajósok felhasz­nálhatták a kozmikus formájú (tubusos, konzerves) ételek­ kiegé­szítésére, azaz friss zöldséggel már saját magukat látták el. Az űrállomás műszaki, techni­kai programjában is több, az aszt­ronautikában először kivitelezett kísérletre került sor. Egy űrállo­más—űrhajó egységhez először csatlakozott egy második űrhajó, hajtóanyag áttankolásra sem volt a korábbi repüléseknél példa. A Szaljut—6 hátulsó dokkolójáról az elülsőre történő átdokkolás, a kozmikus rádiótávcső szerelése és a hajtóműrendszer nagyjavítása is először végrehajtott kísérletek voltak. A Szaljut—6-program harma­dik nagy meglepetése — a nem­zetközi repülések és a rekord­­hosszúságok mellett — a csilla­gászati kutatási program, illetve az ennek végrehajtására készített műszerek. Az űrállomás fedélze­tén üzemelő 3 csillagászati mű­szerkomplexummal (Jedena, BSZT—1M, KRT—10) az elektro­­mágneses színkép majdnem min­den tartományában lehet észlelé­seket végrehajtani. Soha eddig egyetlen űrhajón, űrállomáson vagy akár csillagászati mestersé­ges holdon sem volt ilyen széles tartomány vizsgálatára lehetőség. Emelett ilyen nagy méretű táv­csövek először repültek a világ­űrbe. A CSILLAGÁSZATI MŰSZER­­EGYÜTTESEK közül a BSZT— 1M tükröstávcsövet már eleve be­építették a Szaljut—6 űrállomás­ba, a Jelena gamma-sugárzást észlelő berendezést a Progressz—5 teherűrhajó, a KRT—10 kozmi­kus rádiótávcsövet pedig a Prog­ressz—7 juttatta az űrállomás fe­délzetére. A BSZT—1M távcsö­vet egy 1,5 m átmérőjű tükörrel szerelték fel Ez kozmikus vo­natkozásban óriási méret. A BSZT—1M különleges — észlelé­si tartományát illetően is. Ugyan­az a távcső alkalmas távoli infra­vörös (szubmilliméteres), vala­mint az ultraibolya tartomány észlelésére. A megfigyelésekhez természetesen különböző érzéke­lőket használtak. Az infravörös detektorokat egy zárt kriogén (mélyhűtő) rendszer több órán keresztül volt képes stabilan — 269 °C-on tartani. A távcsövet a Föld, a bolygók és csillagok meg­figyelésére használták. A KRT— 10 kozmikus rádiótávcső 10 m át­mérőjű , parabolaantennájával egyedülálló műszernek számított a világűrben, részben a földfelszín, részben asztrofizikai objektumok (Tejút, pulzárok) észlelését végez­ték vele. A KRT—10-et a Progressz —7 szállította a Szaljut—6-ra 1979 júliusában, az antennát kis mé­retűre összehajtogattat állapot­ban. A rádiótávcső szétnyitása, üzembe helyezése és bemérése Ljahov és Rjumin űrhajósok zá­rófeladatai közé tartozott. A KRT—10 — búcsúzóul — még egy űrsétára is lehetőséget adott az űrhajósoknak. A tudo­mányos program végén ugyanis a rádiótávcsövet leválasztották az űrállomás hátulsó részéről, ám ekkor az elforduló hatalmas rács­antenna ráakadt a Szaljut—6 ki­álló részére és onnan nem akart leválni. Rjumin és Ljahov, augusztus 15-én, másfél órás űr­sétája során levágta és eltávo­lította a Szaljut—6-ról a KRT— 10 antennáját. A terven kívüli, váratlan feladatot a mintegy fél­évet a súlytalanságban töltött szovjet űrpáros kiválóan oldotta meg. I DR. HORVATH ANDRÁS, MTA Csillagvizsgáló intézet­ ­y ] 2

Next