Magyar Hírlap, 1979. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-22 / 195. szám
1979.augusztus 22.szerda kultúra-művészet Magyar Hírlap Tévénapló Fent, az ég" végtelen közegében szuperszonikus vadászgépek és széles szárnyú személyszállító repülők szállnak, kötetlennek látszó, de valójában szigorúan meghatározott pályáikon: fiatal férfiak hajolnak a műszerfal fölé, csinos légikísérőnők igazítják ki mosolyukat az apró tükörben, álmosan ásítozó utasok fogyasztják az egyenízű üdítőket és az előre csomagolt egyenételeket. Lent, a városban békés nyáreste van: frissen festett, vagy omladozó homlokzataikkal hűsölnek a házak, szökőkutak csobognak a lovas szobrok köré telepített parkokban, kék autóbuszok robognak a külső kerületek felé, s a hajdan oly reménytelenül mélynek hitt óvóhelyek alatt dübörögve száguld a metró a megvilágított mélyállomások között. A bárokban gépzene szól, pezsgőspohár csendül, a mozikban filmeket vetítenek, jókat és rosszakat, a sötét padokon örök érvényűnek hitt vallomásokat suttognak a szerelmesek. A sütödékben készül a másnapi kenyér, ropogósnak vagy nyúlósnak, a nyomdákban szedik a reggeli lapokat, a városszéli vasúti állomásokon vaskosakat nevet a jegypénztáros és a nagybajuszé forgalmista. Én egy kékesen villódzó doboz előtt ülök valakivel, utálatosan pisszegek, ha megszólal olykor, s arra a kérdésre próbálok választ adni, ki az a Gombó, s miért olyan nagy baj, hogy kinn van. A műsorújság precíz meghatározása szerint tévéfilmet látok, közel másfél órásat. A képernyőn két fiatal fiú mondja fel a forgatókönyv dialógusait: szerepük szerint érettségiző középiskolásokat alakítanak, papírízű, részint a jó néhány évjárattal ezelőtti argó egy-egy kevésbé ötletes kifejezésére épül. Később mellékszereplőkkel népesül be a szín: egyikük, a Putifárné-pózba kényszerített társbérlőnő , a Balaton vizének szennyezettségéről és a nagykocsis írógépek használatának nehézségeiről tart Miért van kinn? publicisztikus kiselőadást. Aztán a fegyveres erők tagjai váltják fel a képernyőn: előbb, géppisztollyal a győri állomáson, később egy nyomozóirodában, ahol bölcs sztoicizmussal mondanak le mind a betörők, mind a betörés után tovább fosztogató üzletvezetőnő üldözéséről. Majd megint a két fiatal hős disszidálásra készülve utazik dél felé a vonaton: a Balatonnál (?) a vagonok külsején (?) próbálnak előremászni, mígnem lehuppannak a töltés oldalába. Végül a börtönben ülnek, s rossz sorsuk éppen egy bezárt papnövendék (?) mellé vetette őket. Közben pedig — ki ne hagyjam! — megjelenik az az úriember is, aki a „dramaturgiai” ellenpontot volt hivatva képviselni a Combó kinn van című produkcióban (író: Rákosy Gergely, dramaturg: Litványi Károly, rendező Várkonyi Gábor). Mint a furfangos találós kérdések alanya, meg is akarja venni a fiúk kínálta kerékpárt, nem is: kínál is érte némi pénzt, gyanakodva is méregeti a biciklit. Felpattanva tesz néhány próbakört, áztatva vizsgálgatja a belsőt, majd egymás után két rendőrtől is tanácsot kér az adásvételi szerződés szabályos elkészítésére, mire a fiúk közlik a második rendőrrel, hogy ők bizony lopták a kerékpárt. Ennyi Gombó úr kulcsjelenete — legalábbis az én képernyőmön sugárzott változatban. A dramaturg rádióújságbeli nyilatkozata szerint ugyanis. ..Gombó mindenesetre kinn van, és vele együtt az a sok más gombó (a fiúk így nevezik őket), aki cinikus önzésével, harácsoló kapzsiságával, kegyetlen közömbösségével bár sohasem sérti meg a tételes törvény paragrafusait, szocialista igazságérzetünket annál inkább. Mivel feltehetően mégiscsak egy az anyanyelvünk, azt kell hinnem, több variációban is bemutatásra került ez a jelenet: míg én egy értelmetlen, funkciótlan, vontatott képsort láttam, addig más képernyőkön társadalmi kérdéseket feszegető, logikusan felépített dráma pereghetett. Nem tudom, hol juthatnék olyan készülékhez, addig viszont azzal kellene megelégednem (nem elégszem meg!), amit a sajátomon láthatok. Nem először fordul persze elő, hogy „aktuális téma” ürügyén hasonló, tévéfilmnek csak szigorúan terminus technicus értelemben nevezhető, széteső és zavaros vállalkozás került a képernyőre. S ha a bölcs mondás szerint a rossz házasságok mindig különböznek is egymástól (s minden jó házasság egyforma), ez esetben mégiscsak másról van szó: e kényszeredett produkciók nagyon is egyformán, azonosan rosszak. Nem belülről, öntörvényű alkotásként építkezve próbálnak közelíteni a valósághoz, a maga teljességében ábrázolva annak egy-egy szeletét — inkább kívülről, megannyi „levegőben lógó” társadalmi kérdésre ráerőszakolt történetfoszlányból igyekeznek egységes egészet varrni. A témák katalógusszerű felsorolását tekintve, jó néhány ilyetén vállalkozásban több minden kerül szóba, mint egyes nagy rendezők egész életművében, csakhogy mindez megmarad külső kelléknek, s a sikertelenség torztükörében a legégetőbb gond is unalmas közhellyé változik. Nagy része van ebben az átgondolt dramaturgia hiányának is — bár kellő felkészültséggel és mondanivalóval talán már indokolt túllépni a hagyományos dramaturgián a látszólag lazább szerkesztés felé, a semminél bizony a klasszikusan „klappoló” építkezés is több, tiszteségesebb. Ha egy „történetet” kidolgozottság, feszes szerkezet, logikus építkezés híján akárhol be lehet fejezni, akkor előbb vagy utóbb valaki joggal teheti hozzá, és minek egyáltalán elkezdeni? Lehet, hogy illene néhány szót szólni a színészek játékáról, annál is inkább, mert rokonszenves amatőrök is voltak köztük. De bármilyen jó szándékkal és tehetségesen is dolgoztak, csak mentegetnünk kellene őket a lehetetlen szerepekért. Maradt tehát a békés, szép nyáreste s az a szabadító gondolat, hogy az élet mégsem a kékesfényű dobozban, hanem odakinn van. Szerencsére, nemcsak Gombónak. Hegyi Gyula Moszkva Újabb bemutatók a filmfesztiválon A XI. moszkvai filmfesztiválon a játékfilmek versenyében hétfőn négy további alkotást tekintett meg a nemzetközi zsűri. A Csatorna című török film falun játszódik, témája egy fiatal tisztviselő harca a parasztok ügyéért a helyi földbirtokosok ellen. Clemente de la Serda venezuelai rendező „Útitárs” című alkotása ugyancsak falusi környezetben játszódik, műfaja politikai szatíra. Nagy érdeklődéssel fogadta a közönség a kubai versenyfilmet, amely Pastor Vega rendező alkotása. A mai témájú mű, a „Teresa arcképe”, egy textilgyári munkásnő, háromgyermekes családanya életéről szól,a fő mondanivalója az,, hogyan kapcsolódnak be a nők a közéletbe. A hétfői bemutatók sorát az angol versenyfilm zárta. „A sohasem lesz holnap” címe. Peter Collinson által rendezett film egy olyan fiatalemberről szól, aki akarata ellenére válik bűnözővé. Kedden mutatták be a magyar versenyfilmet, Szinetár Miklós Az erőd című alkotását A bemutatón megjelent Pozsgay Imre kulturális miniszter, Szűrös Mátyás moszkvai magyar nagykövet, s a Szovjetunió állami filmbizottságának vezetői is. A vetítés előtt bemutatkozó alkotócsoportot, színészeket, rendezőt a közönség nagy szeretettel fogadta. Évadnyitó társulati ülések Évadnyitó társulati ülést tartottak kedden a főváros több színházában. A Nemzeti Színházban melegen köszöntötték az új tagokat: Szirtes Ági, Balkay Géza, Dörner György, Márton András színészeket, Duró Győző dramaturgot és Székely László díszlettervezőt. Sziládi János igazgató elmondta, hogy szeptember 21-én a Bánk bán előadásával nyitják az évadot. Az első produkció Moliére: Az úrhatnám polgár című műve október 12-én kerül színre. A József Attila Színházban — amint Miszlay István igazgató elmondta — az első premiert október 6-án tartják. Szamuil Aljosin: Anna őfelsége című modern mesejátékát jelenítik meg a szovjet dráma magyarországi ünnepe alkalmából. A budapesti Gyermekszínház társulati ülésén is bemutatták az új tagokat, Andai Kati, Dód János, Gömöri V. István művészeket. Nyilassy Judit igazgató bejelentette: Magda Gabi Szegeden. Révész István a Vidám Színpadon játszik. Sugár László nyugdíjba megy ez év őszétől. Juhász István: Egy szívdobbanás fele című darabját október 4-én mutatják be. Népház-avatótatabányán Az ország különböző vidékeiről meghívott fafaragó művészek alkotásainak bemutatásával kedden megnyitották Tatabányán az újjáépített Népházat. A tatabányai szénbányák anyagi támogatásával teljesen átalakították, új szárnnyal bővítették az épületet. A nagyszabású rekonstrukcióval Komárom megye legkorszerűbb művelődési intézményét alakították ki, és a legmodernebb színháztechnikai eszközökkel szerelték fel. Az épületben kapott otthont a 300 személyes bányász művészeti együttes, a központi bányászkönyvtár és a bányász képzőművészeti szakkör is. A Népháznak önálló társulata nincs, ezért szinte az összes magyar színház legjobb produkcióinak pódiuma lesz a munkásművelődés szolgálatában. Nemrégiben együttműködési szerződést kötött a Fővárosi Tanács, a Tatabányai Városi Tanács és a Szénbányák szakszervezeti bizottsága azzal a céllal, hogy közösen alakítsák ki a Népház — amely Komárom megye első munkásszínháza lesz — programját. Ennek jegyében szorgalmazza a Fővárosi Tanács a budapesti színházak, együttesek rendszeres tatabányai vendégszereplését. Többek között a József Attila, a Thália Színház, a Radnóti Színpad, a Vígszínház és a Vidám Színpad vendégszerepel majd Tatabányán. Rádiófigyelő két alkalommal is a Kossuth-adó késő esti műsorában, kerekasztalbeszélgetés volt a magyar dzsessz helyzetéről. A Juhász Előd vezette beszélgetés résztvevői dzsesszéletünk kiemelkedő, nemzetközileg is ismert (és elismert) személyiségei szólaltak meg: Benkó Sándor, Deseő Csaba, Gonda János, Pege Aladár és Tomsits Rudolf. Ez a beszélgetés elég sok mindennel foglalkozott, egyebek közt a műfaj helyzetével, lehetőségeivel — koncertek, klubok, lemezfelvételek —, az utánpótlással, a dzsessz és a közönség kapcsolatával. Rég elmúltak azok az idők, amikor még el kellett ismertetni a dzsesszt, amikor még küzdeni kellett a dzsesszkoncertek lehetőségeiért, a dzsesszklub létéért, s amikor még csak szép álom volt a magyar dzsesszhanglemez. Azóta sok minden változott, e műfaj és a műfaj kedvelőinek javára, az új helyzet azonban új gondokat szült, ha a régiek nagy részét sikerült is megszüntetni. De mindmáig megoldatlan kérdés például, hogy nincs egyetlen hely (szórakozóhely, étterem, bár), ahol csak dzsesszt játszanának, ahol csak dzsesszmuzsikusok kapnának fellépési lehetőséget. Mint ahogy a beszélgetés résztvevői azt is hiányolták, hogy a napi vagy időszakos sajtóban szinte nem is találkozni dzsesszkritikával. (Zárójelben: e hasábokon ritkán ugyan, de mégis szoktunk közölni dzsessz-lemezkritikát.) A kerekasztal-beszélgetés résztvevői abban egyetértettek, hogy a rádió évek óta egyike a legjelentősebb (ha nem a legjelentősebb) dzsesszfórumoknak. E műfaj gazdája (szerkesztője, műsorvezetője, szervezője, mindenese) Kiss , Imre, aki most már ugyanolyan közismert országszerte, mint a beat- és popműfajok hazai atyamestere, Komjáthy György. A rádióban a kezdeti időszak után ,amikor e műfajnak még nem volt — mondjuk így — felelőse, lassanként kialakult az a koncepció, amely a mai napig érvényes, és amely nem kövesül meg, hanem időnként változik, alakul. Tegyük azért hozzá, hogy a hatvanas évek közepén-végén a dzsessznek nem kisebb szakemberei és rajongói foglalkoztak e műfajjal a rádióban, mint Pernye András és Gonda János. Az ő hazai úttörő munkájuk is előkészítette Kiss Imrének a terepet. A rádió dzsesszműsorai nem abból állnak, hogy lemezeket és koncertekről készített hangfelvételeket sugároznak (bár ilyenek is hallhatók), és ezek helyét, jelentőségét vitatni sem érdemes: mindmegannyi ablak hazánk és a nagyvilág dzsesszéletére. E felvételek közt találhatók történeti jelentőségűek a dzsessz múltjavételeit is gyakran hallani, mindez színesíti az összképet. Vannak más jellegű, a dzseszszel foglalkozó műsorok, amelyek azért fontosak, mert megközentési módjuk szerint nem bíznak mindent a hallgatóra, vagy a hallgató ízlésére, érdeklődésére, ismereteire. Igen például A dzsessz világa című, havonta egyszer sugárzott adás, amelyet bátran nevezhetünk dzsesszmagazinnak is. Hatvan percben öthat-nyolcféle téma kerül terítékre riport, jegyzet, beszélgetés, beszámoló formájában, természetesen sok zenével fűszerezve. Ez az igazi ablak a dzsessz világára. Hazai dzsesszeletünk eseményei mellett megtudjuk, kik jártak itt, kik várhatók hozzánk, ha csak mód van rá, meg is szólaltatják őket a mikrofon előtt. Legutóbb például a múlt héten éppen Alvin Aileyt, aki társulatával együtt vendégszerepelt hazánkban, s aki arról nevezetes, hogy többnyire dzsesszzenére alkotja világhírű koreográfiáit. (Talán az sem véletlen, hogy ez a havonta egyszer jelentkező műsor a múlt héten kapott adásidőt, a szórakoztatózenei héten.)Hetenként visszatérő jelleggel tűzi a rádió műsorra az Örökzöld dzsesszmelódiák című, ismeretterjesztő jellegű műsort, mindig ugyanabban az időpontban, szerdán, fél kettő tájban, a Kossuth adón. A dzsessz világa is a Kossuthon kap adásidőt. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a dzsessz: rétegműsor. Nincs akkora tábora, mint a komoly zenének, vagy a beatnek. Ezért a dzsesszműsorokat többnyire a harmadik adón és többnyire a késő esti időpontban hallani. De — és erre hívnám fel a figyelmet! — amiről a műsorszerkesztés úgy gondolja, hogy — horribile dictu — ismeretterjesztő jellege miatt a három közül a nemzeti főadón van a helye, annak ott iktat be adásidőt És, azt hiszem, ez így helyes. A múlt héten, a Magyar Rádió szórakoztatózenei hetén is túlnyomórészt a harmadik műsorban hallhattuk a dzsesszadásokat Ott sugárzóták a tatai nemzetközi dixieland-találkozó felvételeit: krakkói, leningrádi, berlini, szegedi és budapesti együttesek hangversenyét. Ám a kiemelkedőnek ítélhető program a Petőfi adóra került: Kovács Andor és a Tomsits-szextett műsora, kisegyüttesek és szólisták hangversenye a Láng Művelődési Központban. Pege Aladár együttesének, Vig Tamásnak és Mia Kimnek a szekszárdi dzsesszklubban elhangzott hangversenye, valamint a Los Angeles Jubilee Singers spirituálé hangversenye a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi terméből. A Kossuth-adón pedig az említetteken kívül rock-mesejáték bemutató is volt Andersen meséje nyomán, Mezei András verseivel, a Bergendy-együttes zenéjével és előadásában. Más heteken ugyan kevesebb idő jut a rádióban a dzsesszre (mert aki most mindent, meg akart hallgatni, annak talán szabadságot kellett kivennie), és ezzel a nagyszerű programsorozattal hazai dzsesszéletünk helyzetét sem sikerült teljesen rendezni. De az biztos, hogy a műfaj népszerűsítését jól szolgálta. Kenessei András Egy hét dzsessz Az augusztus nap * kezdődött -------------7------V " ........."---------------------------------------- - ból. Vannak köztük friss szerzemények, újonnan megjelent le mezek és nemrég befejeződött Értékes dokumentumok dzsesszfesztiválok közvetítései. A híres, ismert előadók régebbi félBányaműszaki emlékhely Oroszlányban bp. és Komárom megyei tudósítónktól. Több mint négy évtized telt el 1937. december 4-e, az első oroszlányi bánya megnyitása óta. Azóta több üzem létesült a föld kincsének kiaknázására és alaposan megváltozott az alkalmazott technika is. A város alapjait megteremtő iparág tárgyi bizonyítékaiból az idei bányásznapra bányaműszaki emlékhelyet rendeznek be Oroszlányban. A volt XVI-os akna területén kialakított emlékhelyen eredeti állapotukban sttkaintettek ki egyz aknákat kiszolgáló berendezések, bányagépek és munkahelyek. Az emlékszobában korabeli fényképek, iratok, kiáltványok és más, értékes munkásmozgalmi dokumentumok szemléltetik a múltat és a jelent. A bányásztörténeti emlékek gyűjtésében részt vettek az Oroszlányi Szénbányák dolgozói, nyugdíjasai, szocialista brigádjai, s a helyi múzeumi és történeti szakcsoport tagjai.