Magyar Hírlap, 1980. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-17 / 13. szám
2 1980. JANUÁR 17. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKA |'íj ) * tVidGYBR Himnp KÜLFÖLDI LAPOKBÓL JomswamiAH JANETA A szovjet irodalmi hetilap utal rá, hogy annak idején a Szovjetunió ismerte el elsőként a szaúdi királyságot, támogatta az iráni forradalmat. A nyugati sajtó hasábjain újabban olyan írások látnak napvilágot, amelyek szerint az iráni robbanás átterjedhet a Szovjetunióra,, a mohamedánok lakta köztársaságokra. Valójában nem a szovjet mohamedánokról van szó. A nyugati mesterkedések célja nem más, mint az, hogy az irániak és afgánok figyelmét eltereljék a forradalom legégetőbb feladatairól. Washington az iráni és az arab olajat szeretné minél alacsonyabb áron megszerezni, ezért érthetően nem akarja, hogy a Közel-Kelet államai megerősödjenek és igazi függetlenségre tegyenek szert. THE WALL STREET JOURNAL Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó nyilatkozatát közli az amerikai üzleti körök lapja. Az Egyesült Államok növekvő katonai jelenlétre készül a közelkeleti térségben, és kész fegyveresen fellépni. Washington célja egyfajta nem hivatalos biztonsági együttműködés megteremtése a térség országaival, a Szovjetunió ellen. Brzezinski megjegyezte, hogy egy „biztonsági keretszervezetre” gondol, amely nem olyan jellegű szövetség lenne, mint a NATO, hanem inkább a „kooperáción” alapulna. Részletekbe nem bocsátkozott, csupán annyit fűzött hozzá, hogy az együttműködés nem foglalná magában a katonai támaszpontok állandó amerikai használatát. Rinasella Bettino Craxinak, az Olasz Szocialista Párt ambiciózus, miniszterelnökségre pályázó főtitkárának nagy mutatványa ... KiPflBAfi Az ausztráliai vezető körök amerikai szemszögből nézik a közel- és közép-keleti, valamint az afganisztáni eseményeket, s velük indokolják az országban eluralkodott háborús pszichózist — állapítja meg a moszkvai Pravda. Az ország külpolitikája már korábban is szovjetellenes beállítottságú volt a tengerentúli idősebb partnerhez való szolgai alkalmazkodás jegyében. Az ötödik kontinensen jelenleg 40 amerikai katonai létesítmény található, közülük több hadászati jelentőségű. Canberra Amerika-barát orientációja nem felel meg az ország nemzeti érdekeinek, és ez a független külpolitikai irányvonalért fellépő haladó ausztráliai közvélemény ellenállásába ütközik. ------------------------o TTZT 7' / ----f A I s L t~ ( 1) Harold Brown pekingi küldetése Veszélyes játék A KÍNÁT FELKERESŐ első amerikai hadügyminisztert üdvözölték Harold Brown személyében a pekingi vezetők. A január második hetében lezajlott látogatást még 1979 nyarán határozták el, mégis — mint , a Newsweek egyik kommentátora hangsúlyozta — Washingtonban most úgy tüntették fel, mint az Afgán Demokratikus Köztársaságnak adott szovjet segítségnyújtásra adott amerikai válaszok egyikét. E megnyilatkozás fényében a Pekingben folytatott intenzív kínai—amerikai tárgyalások — az amerikai hadügyminiszter azon kijelentése ellenére, hogy az USA és Kína közötti barátság nem irányul egyetlen harmadik ország ellen sem — egyértelműen a Szovjetunióval szembeni fellépést szolgálták. Brown hadügyminiszter pekingi küldetésének céljára Zbigniew Brzezinski Kína-koncepciója világít rá. Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója már régóta szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok szoros, szinte a de facto szövetségig terjedő kapcsolatokat teremtsen Kínával. A Washington Post kommentátorának, Joseph Kraftnak az írása arra utal, hogy Brzezinski a Szovjetunió afganisztáni segítségnyújtását megfelelő ürügynek találta a nyílt amerikai—kínai együttműködés meghirdetésére. Joseph Kraft ugyanis azt írta, hogy Brzezinski tervét az utolsó pillanatban felvették a Pekingbe utazó Brown hadügyminiszter instrukciói közé. Az elhangzott nyilatkozatok tanúsága szerint az amerikai-kínai tárgyalásokra Brzezinski koncepciója nyomta rá a bélyegét, s a megbeszéléseken az USA és Kína együttműködésének megerősítésére törekedtek. Az Egyesült Államok kormányzata 1972 februárja, a sanghaji közlemény közzététele óta egyre szorosabb diplomáciai és politikai együttműködést alakított ki Kínával, s most Brown hadügyminiszter tárgyalásaival az amerikai—kínai katonai együttműködés alapjait is lerakták. Erre a következtetésre jutott például Francois Devon, az AFP hírügynökség pekingi tudósítója, amikor megállapította: „Brown hadügyminiszter úgy utazott el Pekingből, hogy sikerült megtennie az első lépést a kínai --amerikai katonai együttműködés felé, amit a két ország a jövőben szeretne kiszélesíteni és elmélyíteni”. SZÁMOS MEGFIGYELŐ arra számított, hogy a Carter-kormányzat a hadügyminiszter pekingi tárgyalásain felajánlja az USA hozzájárulását a kínai hadsereg fegyverzetének modernizálásához. E feltételezés arra a Pentagon által kiszivárogtatott titkos tanulmányra alapult, amelyet a New York Times közölt Brown látogatása előtt. A tanulmány szerint Kína magánúton jelezte, hogy korszerű amerikai fegyverekre, F—15-ös és F—11i-os harci gépekre vágyik, s a kínai hadsereg modernizálásához 40— fit) milliárd dollár értékű amerikai fegyverre, hadianyagra volna szükség. A tárgyaló felek nyilatkozataiszerint az USA ugyan nere készül fegyvereket eladni Pekingenek, de Kína fokozatosan hozzájut majd az amerikai technológiához, közte olyanhoz, amely alkalmazható bizonyos katonai célokra is. A látogatás idején jelentették be, hogy az USA hajlandó Kína rendelkezésére bocsátani a mesterséges holdak irányításátszolgáló földi központ berendezéseit, amelyeket hasznosítani tud katonai téren is. Washington a Kínának felajánlott technológiai ismeretek átadásával — amit Brown közlése szerint kimerítően meg is vitattak — bekapcsolódik egy olyan folyamatba, amely Pekingnek lehetővé teszi, hogy meggyorsítsa hadserege korszerűsítését. A kínai hadsereg korszerűsítését elősegítő amerikai technológiaátadása Kínának csupán egyetlen momentum volt a pekingi párbeszédben. Mindkét részről többször is félreérthetetlenül utaltak a közös és az egybeeső érdekekre. Brown hadügyminiszter már a megérkezéskor rendezett díszvacsorán elhangzott pohárköszöntőjében kijelentette, hogy több térségben is „egybeesnek vagypárhuzamosak” az Egyesült Államok és Kína stratégiai érdekei. Ezen felbátorodva Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettes és vezérkari főnök az amerikai hadügyminiszterrel folytatott megbeszélésen a Szovjetunió elleni szövetségre szólította fel a világ országait, köztük az Egyesült Államokat. Peking később szükségesnek tartotta Teng Hsziao-ping kijelentésének tompítását. A nyilatkozat elhangzása után két nappal közölt korrekció szerint ugyanis Teng Hsziao-ping nem szövetségre, hanem egységre hívott fel a Szovjetunió ellen. A TÁRGYALÁSOKON HOSZSZABB IDŐT fordítottak arra, hogy az egybeeső, vagy párhuzamos érdekek alapján hatékony gyakorlati cselekedetekben állapodjanak meg. A gyakorlati cselekedetekkel kapcsolatban a délázsiai és a délkelet-ázsiai lépésekre koncentráltak. Mint Harold Brown bejelentette: megállapodtak, hogy az USA és Kína a két térségben megerősíti barátainak — vagyis Pakisztánnak és Thaiföldnek — a védelmét Az Afganisztán ellen felhasználandó Pakisztán megerősítése végett párhuzamos akciókat határoztak el. Ez világosan kitűnik az amerikai hadügyminiszter tokiói nyilatkozatából, amelyben kijelentette: „Dél-Ázsia egyike azoknak a területeknek, ahol párhuzamos akciókba szándékozunk fogni. Biztos vagyok abban, hogy a kínaiak különböző módon segíteni fognak Pakisztánnak. Ami bennünket illet, mi is ■fontolgatjuk, hogy mind gazdasági, mind pedig katonai jellegű eladásokkal nagyon lényegi segítséget nyújtsunk Pakisztánnak.” PÁRHUZAMOS KÍNAI—AMERIKAI akcióra lehet számítani a délkelet-ázsiai térségben, ahol a pekingi tárgyalások megnyilatkozásai szerint ugyancsak egybeesnek Kína és az USA stratégiai érdekei. E térség problémáiról — közölte Brown hadügyminiszter pekingi sajtóértekezletén —több órán át tárgyaltak, s megállapodtak a cselekvés módjában is. A hadügyminiszter elmondta: az USA a Thaiföldnek szállítandó fegyverekkel és az ASEAN-országokkal együttműködve kíván nyomást gyakorolni Vietnamra. E téma kapcsán — jelentette Éliás Béla, az MTI pekingi tudósítója — „ázsiai diplomatáknak az a meggyőződése: az USA szívesen venné, ha Kína új frontot nyitna, és beváltaná gyakran hangoztatott fenyegetését, hogy másodszor is megleckézteti Vietnamot. Ennek megfelelően Peking katonai és diplomáciai köreiben nyíltan beszélnek egy újabb Vietnam-ellenes kínai támadás valószínűségéről.” A pekingi tárgyalások gyorsmérlege bizonyítja, hogy az Egyesült Államok globális stratégiai számításaiban hangsúlyeltolódás érezhető a kínai—amerikai együttműködés irányába, beleértve a katonai együttműködést is. Ennek célja: Peking szovjetellenes politikájának felhasználása a Szovjetunióra gyakorlandó nyomás fokozására, hogy ezzel megjavítsák az USA globális helyzetét. Ám az adott erőviszonyok között Washington most, s a jövőben sem ellensúlyozhatja a szovjet— amerikai kapcsolatok megromlását azzal, hogy szoros kapcsolatokat teremt Kínával. A BRZEZINSKI-KONCEPCIÓ jegyében kovácsolandó Kína-politikát az amerikai politikai és katonai vezetés nagy többsége támogatja, de hallatszanak e politika távlati kockázataira figyelmeztető hangok is. ..Veszélyes játékot űzünk — hangzik a The Christian Science Monitor kommentátorának figyelmeztetése —, ha a Kínával folytatott párbeszéd közvetlen katonai együttműködésbe csap át.” Bőgős László. Berlini tiltakozás Provokációk az NDK államhatárainál (ADN) Az NDK külügyminisztériuma kedden tiltakozott a nyugat-berlini szenátusnál az NDK államhatára elleni támadások miatt. Az utóbbi időben Nyugat- Berlin területéről több provokatív támadást hajtottak végre az NDK területe ellen. A külügyminisztérium kifejezte reményét, hogy a nyugat-berlini szenátus a jövőben minden szükséges intézkedést megtesz az NDK államhatárai ellen irányuló mindenfajta támadás megakadályozása és a határt védők biztonságának szavatolása érdekében. Michael Sudd, NSZK-állampolgár hétfőn Erfurt megyében megsértette az NDK államhatárát. Sudolt letartóztatták és átadták az NDK illetékes szerveinek a határsértés körülményeinek kivizsgálására. Az olasz szocialisák nézeteltérései (MTI) Az Olasz Szocialista Párt sorait mély belső ellentétek osztják meg a jövőben követendő politikai vonalat illetően.. Erről tanúskodik az a heves vita is, amelyet a párt központi bizottságának római ülésén váltott ki Craxi főtitkár beszámolója. A de Martino és Lombardi nevével fémjelzett balszárny a leghatározottabban elutasította Craxi politikai helyzetértékelését és közölte, hogy nem szavazza meg a főtitkár beszámolóját. Felvetették annak gondolatát is, hogy egy új politikai vonal érvényre juttatása céljából mondassák le tisztségéről Craxi főtitkárt. Az OSZP balszárnya védelmébe vette a demokratikus nemzeti egységpolitika tervét, amely a kommunistákra is kiterjed. OSZP-források szerint Craxi nem zárja ki annak lehetőségét, , hogy ha politikai vonalát visszautasítanák, rendkívüli kongresszust hívjanak össze, és azon próbáljanak választ adni a „merre tovább” kérdésére. Argentin álláspont a gabonaembargóról (TASZSZ) Argentína nem kötött semmi olyan megállapodást az Egyesült Államokkal, amely a Szovjetunióba irányuló gabonaexport korlátozására kötelezné országát — jelentette ki nyomatékosan Jorge Zorreguieta földművelési és állattenyésztésügyi államtitkár Buenos Aires-i sajtóértekezletén. Előzőleg Dale Hathaway amerikai mezőgazdasági miniszterhelyettes azt állította, hogy Argentína — bár nem csatlakozik a Szovjetunió elleni bojkotthoz — kötelezettséget vállalt arra, hogy a korábbi szerződéseken túlmenően nem szállít gabonát a Szovjetuniónak. Zorreguieta megerősítette, hogy hazája nem vesz részt a szovjetellenes szankciókban. Egy másik magas rangú argentin tisztségviselő, David Leereset, az argentin gabonatanács elnöke így nyilatkozott: Nem kívánjuk kihasználni a helyzetet; ez azt jelenti, hogy Argentína nem ajánl fel pótlólagos gabonát a Szovjetuniónak. Ha azonban bármilyen importőr jelzi újabb vásárlási igényét, az argentin szállítók a piaci árviszonyok és egyéb megfontolások alapján döntenek majd. Amerikai nyomás Tokióra Japán-ausztrál egyeztet® tárgyalások (TASZSZ) Az amerikai kormány újabb nyomással próbálja rávenni Japánt, hogy szövetkezzék vele az Irán-ellenes gazdasági szankciókra — jelentette Washingtonból a Kyodo japán hírügynökség. E célból érkezett szerdán Tokióba Philip Habib, az amerikai kormány különmegbízottja. Az Egyesült Államok azt követeli, hogy Japán alkalmazzon megtorlásokat Irán ellen, csökkentse kivitelét és hiteleit, állítsa le az ipari létesítmények közös építését. (Reuter) Ohira Maszajosi japán miniszterelnök szerdán megbeszélést tartott Canberrában Malcolm Fraser ausztráliai kormányfővel. Áttekintették az afganisztáni és az iráni fejleményeket, azí)12.y. japán—kínai kapcsolatokat, az indokínai helyzetet, az ASEAN-országok közötti kapcsolatokat és a kétoldalú viszony kérdéseit. Ohira a megbeszélésen egyetértett ugyan az Egyesült Államok Irán-ellenes gazdaságiszankcióival, de az ezekhez való japán csatlakozást illetően fenntartásokkal élt. Japán ugyanis drága beruházásokat eszközölt az iráni kőolajipar fejlesztésére, Japán, az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség miatt Washington által sürgetett szovjetellenes szankciók kérdésében — a jelek szerint — engedett az amerikai nyomásnak. Ohira ugyanis azt mondotta: ,.Japán az afganisztáni ügyben keményebb álláspont kialakítását mérlegeli”. ( Wu ! ) London növeli a pakisztáni segélyt (AFP) Carrington brit külügyminiszter islamabadi tárgyalásán — jól értesült források szerint — megegyeztek abban,hogy, Nagy- Britannia összesen 9,4 millió font sterling értékben három teherhajót ad el Pakisztánnak, és az 1979. évi 111 millió font sterlinggel szemben 1980-ban 20,9 millió font sterling gazdasági segélyt nyújt a dél-ázsiai országnak. Ziaul Hak pakisztáni államfő úgy vélekedett, hogy Nagy-Britannia az afganisztáni fordulat következtében előállt helyzetben „létfontosságú" szerepet játszhat, ha nem is katonai, de legalábbis gazdasági téren.