Magyar Hírlap, 1980. március (13. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

2 1980. MÁRCIUS 27. CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSA Magyar Hírlap (Folytatás az 1. oldalról) Rájuk alapozva bontakoztatjuk ki a következő esztendőkben az ipar intenzív fejlesztését, hogy nagyobb­­mértékben járuljunk hozzá a népgazdasági­­ egyensúly megterem­téséh­ez. A­­ megyei pártbizottság első titkára változatlanul lényegesnek ítélte a megye mezőgazdaságá­nak jelentőségét. A mezőgazda­sági üzemek többsége öt év alatt megerősödött, és ami még lénye­gesebb, végbement a nemzedék­­váltás. A korszerű gazdálkodáshoz ér­tő,­­­ többségében fiatal dolgozó teljesíti a nagyobb feladatokat, amelyekben a gazdaságosság, a minőség kerül előtérbe — mon­dottá, majd a későbbiekben az ezek alapján végbement, társadal­mi változásokról szólt. Történelmi jelentőségű ered­ményeket­ értünk el a nép­­mű­veltségében és az egészségügyi ellátásban is. A mi megyénkben, ahol a felszabadulás évében a lakosság csaknem egyharmada író­i-olvasni sem tudott, ma 14 ezer­ értelmiségi dolgozik és a 21 középiskolában, a két főiskolán több mint 25 ezren tanulnak. HORVÁTH JÓZSEF, a Csepel Autógyár szerelő szakmunkása, P Pest megyei küldött elmondotta, hogy 1t mávben­n Ükebb kollektí­vájuk,, új­ gyártó hasast vett,birto­kába.­ Ebben­ az üzemben ma már olyan, hatékony a termelés, hogy átlagosan 11 percenként gördül­nek le a szerelőszalagról az ön­járó au­tóbusz-fenék vázak. Az át­állás nem volt könnyű. Kezdetben gyakran előfordult, hogy a rossz szervezés, a nem kielégítő alkatrészellátás miatt nem tudtunk dolgozni. Voltak ezeknek a hiányosságoknak oly­kor objektív okai is, de a legtöbb esetben vezetési, együttműködési problémák idézték elő gondjain­kat. Feloldásuknál kommunistá­ink azon voltak, hogy a központi határozatokkal összhangban meg­értessék mind a kollektívával, mind a vezetőkkel — többek köz­zött !- az­­ egyenlő­sdire való­­tö­rekvés helytelenségét. Megvallom azt­­is, eddig sajnos nem értünk el valami nagy eredményt ezen a­­ területen. Alaposabban vizs­gálva az okokat, kiderül, hogy az eddig­ alkalmazott bérezési for­mák jó részét túlhaladta az idő. Az üzemek vezetőinek csekély le­hetőséget biztosítanak a differen­ciálásra. A munkaerő megtartá­sa érdekében a gyengébben dol­gozók esetében sem törekednek az igazságos különbségtételre. Fe­szültséget teremt, hogy keveset beszéltünk a minőségi bérezés szerepéről is. Ma még nincs kel­lő rangja annak, hogy valaki ki­zárólag azért kapjon többet, mert kiemelkedően jó szakmunkás. Így aztán az sem érvényesül, hogy a rosszabb munkát végzők lényege­sen kevesebbet keressenek. A je­lentős fejlődés ellenére, még meg­oldatlan az üzem- és művezetők bérezése, munkájuk alapján a je­lenleginél is­ többet érdemelnek. BUDA ISTVÁN államtitkár, az Országos Testnevelési és Sport­hivatal­­ elnöke rámutatott: A párt munkájáról és a továb­bi feladatokról szóló központi bi­zottsági javaslat a testnevelési és sportmozgalom előrehaladásának fontos kérdéseként a tömegsport támogatását,­ különösen az is­kolai testnevelésnek és általában az ifjúságunk sportjának fejlesz­tését jelöli meg. E célkitűzéssel a sportmozgalomban dolgozó kom­munisták teljes mértékben egyet­értenek. Tenni fogunk ennek meg­valósításáért, mert tudjuk, hogy az iskolai testnevelés, az ifjúság rendszeres­­testedzése, az iskolá­ban a versenyszellem erősítése elősegíti, hogy a felnövekvő ifjú­ság egészséges, fizikailag edzet­tebb és akaratilag erősebb legyen. A tömeg- és a versenysporttal kapcsolatos célok összefüggő megfogalmazása azért is­­nagyon hasznos, mert igsy világossá vá­lik mindenki előtt, hogy a tö­megsport és a versenysport — ezen belül az élsport — egymás­ra épül, szorosan összekapcsoló­dik. A testnevelés­ és a­­sport is csak akkor fejlődhet, dinamikusan, ha biztosított a rend és a fegyelem. E téren sok nálunk még a ten­nivaló. Mindenekelőtt kötelessé­günknek tartjuk azt, hogy az irá­nyító tevékenység minden szint­jén biztosítsuk az egységes szem­léleten alapuló, következetes vég­rehajtást. Ezután az OTSH elnöke beszá­molt arról,­hogy a kijelölt magyar sportolók és szakvezetők szerve­zetten és­ lelkesen készülnek a moszkvai olimpiára. Sportolóink ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy mindent megtesznek az eredményes szereplés érdekében. A moszkvai olimpiai szervező bi­zottság meghívását a­­Magyar­ Olimpiai Bizottság örömmel és tisztelettel elfogadta. A magyar dolgozók tízezrei, sportolóink és sportszervezeteink ugyanakkor határozottan tiltakoznak minden olyan önző, érdeken és gyűlölkö­désen alapuló politikai megnyilvá­nulás ellen, amely a moszkvai olimpia bojkottját, megzavarását és az olimpiai mozgalom eszméi­nek egyidejű szétrmbolását vette vagy veszi célba. A Nemzetközi Olimpiai Bizott­sággal, a nemzeti olimpiai bizott­ságokkal és a sport-világszövet­ségekkel összhangban azon mun­kálkodunk, hogy a moszkvai olim­pia bojkottja ugyanúgy kudarcot valljon, mint ahogy már kudarc­ba fulladt az ellenolimpia halva születetett gondolata is. A magyar sportvezetők és spor­tolók azért dolgoznak, hogy erő­södjön a magasztos olimpiai esz­me, s hogy magatartásukkal, eredményeikkel minél több örö­möt szerezzenek a magyar dol­gozóknak — fejezte be felszó­lalását Buda István. Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja vette át­ az elnöki tisztet, s szót adott K. Papp Józsefnek, a Tolna me­gyei pártbizottság első titkárá­nak, Tolna megye küldöttének. K. PAPP JÓZSEF felszólalását szinte teljes­ egészében a jelenleg folyó legnagyobb magyar beru­házás, a paksi atomerőmű építé­sének szentelte, amely­­ természe­tesen a helyszín, Tolna megye, éle­tében, gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében is kiemelke­dő jelentőségű. Számos nehézséget kellett és kell sokszor még ma is leküzdeni a beruházás során .— mutatott rá. — Ezek a feladat nagyságá­ból, újszerűségéből, részben pe­­­­­dig a vállalati felkészültség és együttműködés hiányosságaiból adódtak. F, nehézségek leküzdé­sére számos intézkedést kezdemé­nyeztünk. Több ízben kaptunk se­gítséget a Központi Bizottság és a kormány illetékes szerveitől, vezetőitől. Mindennek eredmé­nyeképpen az építkezés üteme meggyorsult, egységes tenniaka­rás és cselekvés alakult ki. A be­ruházásban érdekelt tárcák, or­szágos főhatóságok, vállalatok vezetői, dolgozói­­ mindent elkö­vetnek az atomerőmű határidőre történő felépítése érdekében. Felszólalása befejező részében a­ beruházáson megvalósuló szocia­lista együttműködés jelentőségét hangsúlyozta. A magyar atomerőmű felépíté­se Pakson nemcsak Magyaror­szág ügye, hanem a szocialista országok közös­ ügye is. Mi már i­gunk a Szovjetunió sokrétű, oda­­adó segítsége, a szocialista orszá­gok részvétele nélkül atomerőmű­vet építeni nem tudnánk. A szocialista országok ez szoros együttműködéséről, annak eddigi eredményeiről csak tisztelettel, elismeréssel beszélhetünk. De azt is tudjuk, hogy a­­éli nagy épít­kezést csak akkor lehet sikeresen befejezni, ha a nemzetközi koope­rációban vállaltakat a továbbiak­ban is mindig teljesítjük. BEKE IMRE, az abádszalóki termelőszövetkezet elnöke, Szol­nok megyei küldött bevezetőben hangsúlyozta: Az, hogy a Központi Bizottság beszámolójában" a mezőgazdaság eredményeiről nagy elismeréssel esett szó, nem elbizakodottságot, hanem elsősorban nagyobb fele­lősséget vált ki" bennünk", és az eredményesség további növelésé­re, hatékonyabb munkára­­köte­lez valamennyiünket. Szövetkezetünk a Tisza men­tén több téesz egyesüléséből, 11 ezer hektáron gazdálkodik. A jogelőd üzemek kiváló eredmé­nyekkel váltak ismertté. Mun­kánkat ma is becsületes és nagy szorgalommal végezzük. Mégis, az elmúlt években gondjaink megszaporodtak. Gazdálkodá­sunk eredményessége lényegesen lecsökkent. A továbbiakban részletesen is­mertette a kiskörei főmű és a­ kapcsolódó létesítmények hatá­sára kialakult helyzetet. A tér­ségben a vízhiány megszűnt, de ezzel együtt a tározó tó mentén megnehezült, egyes területeken lehetetlenné vált a mezőgazdasá­­­gi tevékenység. A megváltozott viszonyokhoz igyekezett­­ a téesz alkalmazkodni. .Átalakítottuk "' a termelésszerkezetet, megvitóz­­tatták a talajműv­elés rm­ódszereit és növelték a nem­ mezőgazdasá­gi tevékenységet is. Mindezek az erőfeszítések azonban csak rövid távon és korlátozottan, mérsékel­ték gondjainkat. Önerőből nem képesek nehézségeik leküzdésére. Mi, a térség dolgozói,, azon­ban nem akartunk a népgazda­ság eltartottjai lenni — folytat­ta. — Az előrelépést a népgaz­dasági feladatokból való részvál­lalással kívánjuk előírni. Ehhez szükséges viszont, a vízlépcsőt ki­egészítő meliorációs beruházások mielőbbi megvalósítása. Vélemé­nyünk szerint e fontos munkák befejezése nélkül a várt ered­mény nem következik be. Most, amikor újabb tiszai vízlépcső építéséről hallunk, úgy ítéljük meg, hogy sürgetőbbnek látszik a Tisza III. befejezése. Befejezésül kijelentette: Szövetkezetünk parasztsága szövetségesként támogatja pár­tunk politikáját, azonosul vele, dolgozik érte. Értelmileg és ér­zelmileg kötődik hozzá, mert sorsa jobbítását, személyes bol­dogulását eddig is annak köszön­hette. PEJÁK EMIL, a XVIII. kerü­leti pártbizottság első titkára, budapesti küldött megállapította: Nagy tartalékaink vannak az értelmes ..célok érdekében , erőfe­szítésekre. képes, lelkesedni tudó és akaró, a jó szóra és elismerés­re igényt tartó emberekben. A Központi Bizottság beszámolója bizalommal közelít az emberhez, hiszen az emberért történik min­den.. az ember viszi sikerre a­­ pártpolitika összes célkitűzését, a jó politika mellett a cselekvő ember­­i siker döntő záloga. Tömegpolitikai munkánk egyik gyengéjét többek között­­ abban látom — mondotta —, hogy a gondok közepette, amikor­ az em­berhez vagy m­a szólunk, nem tudunk megfelelően differenciál­ni. Elszomorítónak tartom pél­dául azt a­­módot, amikor álta­lában elmarasztaljuk a dolgozó embert. Mintha ebben az ország­ban vagy akár egyetlen kerület­ben vagy üzemben is a lógás és a dologkerülés uralkodna, így gyakran a tervezesse!, szervezes­se!,­­a végrehajtás feltételeinek biztosításával megbízott külön­böző szintű vezető emberünk kap felmentést saját' 'hibája alól. S ebből­­olyan párbeszéd kerekedik ki, amelyben egyik sem érti a másikat, különösen nem az a munkás, aki gyakran kénytelen leállni,­ aki apró dolgokért tut­­káróz órákon át. Pedig nekünk az a tapasztalatunk, hogy a mi em­bereink tudnak és akarnak jól dolgozni­. Sajnos, gyakori, hogy amíg az egyik oldalról" aktívabb, célratö­rőbb politikai'tevékenységért ha­dakozunk, mert ez szükséges, nélkülözhetetlen, addig olykor a szervezetfenséget, a ,,m­it ide­­geskedjünk” s hivatalnok módjára végzett rossz üzemi irányító mun­kát is eltűrjük, majd a politikai munka útján pótlólagos erőkifej­tésre ösztönzött emberek teljesít­ményével­ egyenl­itjük ki s így hozzuk egyensúlyba a szervezet­le­n­séget, a helyi vezetés hibáit, és gyengéit. Bizony,­­ furcsa el­lentmondás ez. Úgy tűnik,­­ túl nagy nálunk a vezetésre, az irá­nyításra gyengén­ felkészült em­berek’ védettsége. Mint­ ahogy más esetekben az ellenkezője is igaz. A határozott, célratörő, eredményes vezető nagyobb poli­tikai támogatást kell kapjon a párt- és társadalmi szerveinktől,­ de­ a felettes állami irányító szervektől is. . GULYÁS SÁNDOR, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet el­nöke, Heves megye küldötte ar­ról szólt, hogy a megye mező­­gazdasága és élelmiszeripara az elmúlt években célkitűzéseinkkel összhangban, a megyére jellemző , fontosabb ágazatokban pedig az országos átlagot­­ is meghaladó ütemben fejlődött. Sajnos — mon­dotta — néhány területen cél­jainkkal ellentétes tendenciák is érvényesültek. A kenyérgab­ona- és a tejtermelésben mi is adósai vagyunk a népgazdaságnak. A zöldség leemelő gazdaságok az ötödik ötéves tervben telep-, lesen• fejlődtek. . A bevési •- Rákóczi . Termekkszö­­vetkezetekért .évenként több mint ezer hektár ■ területen termelünk zöldségféléket.­­— folytatta. —* - E viszonylag nagy területen is élenjárunk a 'fajlagos hozamok­ban, és. kimagasló eredményeket értünk el a paradicsom, a papri­ka, a dinnye- és a zöldségvető­­mag termesztésében. Nem félünk az újtól. Igyekszünk a legkorsze­rűbb eljárásokat alkalmazni. Az elmúlt öt évben azonban gond­jaink is adódtak." Szövetkezetünk zöld­ségterm­esztési modellgazda­­ság, teljes joggal , várják el­ tő­lünk a jó minőséget, a hatékony gazdálkodást. A termelés kon­cen­tráltságából adódóan a mun­kacsúcsok e térségben sokkal élesebben jelentkeznek. A felvá­sárlásban mutatkozó legkisebb fennakadás jelentős károkat okozhat. Sajnos, erre bőségesen volt példa. Többször­ előfordult, hogy a belföldi vagy exportpiac kielégítése vasúti vagy közúti szállítóeszközök hiánya miatt akadozott vagy leállt. Végül azt hangsúlyozta, hogy a­­ hatodik ötéves tervben több kezdeményezésre, bátrabb kocká­zatvállalásra lesz szükség a­­fel­adatok teljesítéséhez... PÁL, SZONÁRD akadémikus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnöke, budapesti küldött, kiemelte: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy soha ilyen nagy szükség nem volt a­­ gazdasági , építőmunkában a­­ műszaki fejlesztésre ,és az ezt megalapozó kutatásra, mint ép­pen most. Ezt műszaki értelmi­ségünk jelentős része felismerte, és ennek megfelelően azon te­vékenykedett, hogy a műszaki fejlesztés és a tudományos kuta­tás terén elért hazai és külföldi eredmények minél több hasznot hozzanak. Voltak­­ ebben sikerek, de­ jóval többre lett volna és még többre lesz szükség. Sajnos, vol­tak elszalasztott lehetőségek is, amikor a siker kulcsa kézben volt, de ez csak akkor derült ki, amik­or a siker lehetőségére már mások is ráébredtek. Néha meg­engedhetetlenül lassúak és kö­­rülményeskedők vagyunk dön­té­semnk­ben, ragaszkodunnk a légi formákhoz és idegenkedünk az újtól. Mindez fékezheti a műsza­ki értelmiség — nyugodtan­ mondhatom, az egész értelmiség — legjobbjainak alkotókedvét. A továbbiakban arról­" szólt, hogy az­­ energia-felhasználásban a gazdaságosságot elsősorban rá-, eionátis árpolitikával lehet,­ ugyan elősegíteni, de az is világos, hogy szükség van­ az energetika mű­szaki-tudományos tényezőinek, alapos újragondolására. A hely­­­­zet az, hogy a tudományos ku­tatás és a műszaki fejlesztés tel­­­jes spektruma valamilyen formá­ban kapcsolatban, van az ener-­­ giaforrások bővítés­ét, az energia­­ átalakítását, továbbítását, tárolá­sát és felhasználását érintő kér­désekkel. Ebben az újragondo­lásban nagy szefej­e van a mű­szaki értelmiségnek. Úgy hiszem, ahhoz nem férhet kétség — folytatta —, hogy a magyar műszaki értelmiség döntő része érti, magáénak vallja és vég­rehajtja a szocialista gazdasági építőmunka kis és nagy, de,ne­héz feladatait. A valóságban azonban ennél többről van szó: a feladatokat maga is alkotó mó­­­­don­ alakítja, továbbfejleszti, új feladatokat fogalmaz meg, hogy szellemi­ erőforrásainkat minden területen jobban, gazdaságosabban, gyorsabban és szervezettebben hasznosíthassuk. Indokolt, hogy — munkájuk eredményességétől­ • függően — társadalmi és egyéni­­ •megbecsülésük az élet minden területén fokozódjék. Különösen fontos, hogy a kiemelkedő munk­­­kát végző, legértékesebb műsza­ki szakembereinket megkülön­böztetett erkölcsi és anyagi elis­merésijén részesítsük, hiszen al­kotásaikra, kezdeményező, vál­lalkozó kedvükre és kritikájukra nagy szüksége van hazánknak. PÓJA FRIGYES külügymi­niszter, a­­ Külügyminisztérium­­ küldötte, felszólalásában hangsú­lyozta : Az­ elmúlt években a nemzet-­­­közi helyzet úgy alakult, hogy „a legerősebb tőkés országban na­ , ,g­yobb befolyást kezdett gyakorol­ni­ a­­külpolitikára a monopolka­­pitalista csoportosulásoknak az a ' része','' amely ellensége az'ényét'fi ■ lésnek, a­ biztonság megszilárdít­­t fásának, a békés együttműködés­nek. Ezek a körök a hidegháború valamilyen új változatát — egye­sek talán a forró háborút —, sze­retnék rászabadítani a világra. A szélsőséges amerikai vezető köröket már régóta nyugtalanít­ja mindaz, ami a világban 1969— 1970 óta történt; az, hogy meg­erősödtek a­ szocializmus­, a hala- a­­dás pozíciói, s mély gyökereket­­ eresztett az enyhülés. A kulis­­­­­szák mögött már jó néhány éve elhatározták, hogy helyreállítják az Egyesült Államok úgymond vi­tathatatlan vezető szerepét és te­­kintélyét­ a világban. Új stratégiá­juk megnyilvánul a Szovjetunió és más szocialista országok elle­ni nyugati hecckampányokban, a gazdasági embargós intézkedések­ben, a moszkvai olimpiai játékok bojkottálására irányuló akciók­ban, és más hasonló jelenségek­ben is. A NATO-országok — a már jó­val korábban elhatározott — ag­resszív lépéseiket most Afganisz­tánnal magyarázzák, azt­ állítván," hogy a nemzetközi helyzetet a szovjet katonai kontingensek af­ganisztáni megjelenése­ élezte ki. Az imperializmus nagy lármája e kérdés körül a v­alóságban ürügy arra, hogy a szélsőséges imperia­lista körök a helyzetet elező mes­terkedésekről eltereljék a figyel­mét. Ila az Egyesült Államok és szövetségesei valóban békét akar­nak ebben a térségben, hagyja­nak fel az afgán forradalom el­leni hiábavaló kísérleteikkel, és fogadják el a Szovjetunió javas­­­latait. Az elmúlt öt évben a­ Magyar­­ Népköztársaság külpolitikai j£ő irányvonala nem változott. . .To­­­­vábbra is alapvető feladatunk, , hogy összehívásra kerüljön a ka­­í­­atonai enyhülés és a leszerelés­­i ügyeivel foglalkozó politikai szín­­í­zű tanácskozás, amelynek a javas-­­­latát­ a Varsói Szerződés kü­lü­gy­­miniszteri bizottsága budapesti­­ és berlini ülésén dolgozták ki. Itt meg lehetne vitatni minden rész­vevő ország leszerelést célzó ja­­vaslat­aira. Sajnáljuk,­hogy.'iá'-mellé-

Next