Magyar Hírlap, 1980. július (13. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM ma, július 1, kedd 3 . / Szovjet—nyugatnémet tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) további lépésekért. Szólt a kato­nai enyhüléssel és leszereléssel kapcsolatos konferencia össze­hívásának kérdéseiről, megálla­pítva, hogy egy ilyen tanácskozás fontos szakasz kezdetét jelenthet­né az európai béke megszilárdítá­sában. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgya­lásokról szólva megerősítette, hogy a Szovjetunió szilárdan tö­rekszik egy olyan rendezés meg­valósítására, amely megfelel mindkét fél biztonsága tisztelet­ben tartása elvének. A szovjet fél kifejezte azt a készségét, hogy minden tőle telhetőt megtesz a bécsi tárgyalások aktívabbá és konstruktívabbá tétele érdekében. Leonyid Brezsnyev hangsú­lyozta, hogy a bizonyos nyugati körökben az afganisztáni esemé­nyekről kialakult kép nem a té­nyeken, hanem a tényekkel kap­csolatos előítéleteken alapul." Brezsnyev síkraszállt azért, hogy az Afganisztánnal kapcso­latos problémákat az afganisztáni kormány erre vonatkozó javasla­taival összhangban politikai úton rendezzék. Schmidt kancellár a megbeszé­lések során kifejtette, hogy­­az NSZK kormánya elejét szeretné venni a nemzetközi feszültség ki­szélesedésének, s annak, hogy ez a feszültség újabb térségekre ter­jedjen ki. Hangsúlyozta, hogy az NSZK kormánya továbbra is fon­tos céljának tekinti az enyhülési politika folytatását, és síkraszállt a Nyugat és Kelet közötti együtt­működés kereteit kiszélesítő kap­csolatok megőrzéséért, a párbe­széd folytatásáért. Schmidt hangot adott kormá­nya azon szándékának, hogy elő­segítse az előrehaladást a lesze­relési folyamatban. Az NSZK — mondotta — érdekelt a SALT—2. szerződés ratifikálásában, vala­mint a bécsi tárgyalások sikeré­nek biztosításában. A felek kifejtették elképzelé­seiket a világ különböző térsé­geiben kialakult helyzettel kap­csolatban. Mindkét részről megerősítették, hogy folytatni kívánják a külön­böző területeken megkezdett együttműködést, hűek kívánnak maradni az 1970-ben aláírt moszkvai szerződéshez, az 1978- ban aláírt közös nyilatkozatuk­hoz, gazdasági megállapodásaik­hoz, és más területekre vonatko­zó szerződéseikhez. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége és a Szovjet­unió Minisztertanácsa hétfőn es­te a Kremlben vacsorát adott Helmut Schmidt és kísérete tisz­teletére. A vacsorán nyugatnémet rész­ről jelen volt Helmut Schmidt, Hans-Dietrich Genscher, vala­mit a küldöttség tagjai, szovjet részről pedig Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Minisztertanács elnö­kének helyettesei, a Miniszterta­nács tagjai, s más hivatalos sze­mélyiségek. A vacsorán Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt pohárköszön­tőt mondott, kivéve persze, ha mesterségesen hozzák azt létre. A Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság kapcsolatai már hosszú ideje kiemelkedő sze­repet játszanak a nemzetközi életben. A múltban közöttünk fennálló feszültség érezhetően ki­hatott az európai légkörre. Ugyanígy, amikor tíz évvel ez­előtt aláírásra került a moszkvai szerződés, ezt az eseményt mél­tán értékelték úgy, mint egy új történelmi időszak, a kontinen­sen megvalósuló sokoldalú konst­ruktív együttműködés nyitányát. Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az elmúlt évtizedben nem vesztegettük hiába az időt. A korábbi nehéz évek előítéle­tein az egymásról alkotott új el­képzelések törtek át. Ezek a vé­lemények a másik fél törvényes érdekeinek megértésén és azon a nyilvánvaló tényen alapulnak, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság jó kap­csolatai­ nemcsak mindkét ország népeinek, hanem egész Európá­nak a javát szolgálják. Távol áll tőlünk, hogy a szov­jet—nyugatnémet kapcsolatok minden legutóbbi vonatkozását mintegy eszményinek tüntessük fel, és meg kell mondani, hogy nem a mi hibánkból voltak bizo­nyos megtorpanások. Ennek elle­nére szeretném megismételni azt, amiről ma már beszéltem önnek. Társadalmi rendszereink külön­bözősége és annak ellenére, hogy különböző szövetségrendszerek­­hez tartozunk, országaink termé­szetes partnerei lehetnek egymás­nak azon nagy és bonyolult fel­adatok megoldásában, amelyeket az élet vet fel a nemzetközi kö­zösség számára. Készek, vagyunk a már kipró­bált utakat, kibővíteni és újabb utakat nyitni az egyetértés és az együttműködés felé a Német Szö­vetségi Köztársasággal, valamint más államokkal, amelyek szin­tén kívánják ezt. Leonyid Brezsnyev szavaira válaszolva Helmut Schmidt a többi közt kijelentette: Leonyid Brezsnyev: Készek vagyunk­­ együttműködésre Ez az újabb találkozónk, kan­cellár úr, nagyon időszerű volt. Elég sok olyan kérdés gyülemlett fel, amelyet meg kell önnel vi­tatnunk. Ma megkezdtük ezt a munkát. Minden bizonnyal senkit sem lep meg, hogy önnel együtt fi­gyelmünket nagymértékben a nemzetközi kérdésekre fordítjuk. A világban bonyolult a helyzet. Nyugtalanság jelei érkeznek a világ hol egyik, hol másik térsé­géből. Igaz, a széles körű konflik­tusok veszélyét sikerült elháríta­ni, de a robbanóanyag továbbra is megmarad, sőt egyes helyeken mennyisége tovább növekszik. Természetesen nem állíthat­juk, hogy nézeteink minden kér­désben megegyeznek. A legfon­tosabb dologban azonban egysé­gesek vagyunk, nevezetesen ab­ban: nem engedhetjük meg, hogy az enyhülési politikát kár érje. Az utóbbi tíz évben fontos ta­pasztalatokra tettünk szert a konfliktushelyzetek rendezésé­ben, a viták és nézeteltérések ki­küszöbölésében. Sikerült jelentős mértékben túljutnunk a nemzet­közi kapcsolatokban a hideghá­ború miatt bekövetkezett kisik­láson. Ezen az úton emlékezetes szakaszt jelentett, a Helsinkiben megtartott európai biztonsági ér­tekezlet. A világ és különösen Európa lakosai szabadabban kezdtek lélegezni. Úgy érezték, hogy házaik küszöbén már nem leselkedik a háború réme. És mégis vannak olyan befo­lyásos erők, amelyeknek nincs ínyére az események ilyen irányú fejlődése, amelyeknek nem felel meg az enyhülés. Ezeknek az erőknek a válságok szításához, a fegyverkezési hajszához fűződik érdeke Naív erő áll azonban ve­lük szemben: a népek béketörek­vése. Ez a törekvés illandó, és mindenkinek számolnia kell vele. Tekintettel,a fegyverkezési haj­sza szítására irányuló újabb és újabb kísérletekre, azzal a hatá­rozott felhívással fordulunk a Nyugathoz, hogy állítsa le, tegye félre a különböző jellegű ,,pót­fegyverkezési” programokat mondjon le az újabb fegyverfaj­ták és fegyverrendszerek — le­gyenek azok rakéta-, neutron­vegyi, vagy bármilyen más fegy­verek — előállításáról. A megoldásra váró kérdései közé tartozik a középhatótávol­ságú fegyverek kérdése is. Ezek­ről holnap fogunk tárgyalni. Sze­retném kifejezni reményemet, hogy párbeszédünk eredményes lesz. A realista politikában nem fordulhat elő kiúttalan helyzet. Helmut Schmidt: Enyhülést! lehel a feszültségeket Ezúttal ötödször látogattam Moszkvába. Látogatásomnak a jelenlegi súlyos nemzetközi hely­zetben nagy jelentőséget tulajdo­nítok. Az országaink közötti kap­csolatoknak, amelyeknek szilárd alapjait rakta le a csaknem tíz esztendővel ezelőtt megkötött szerződés, a nehéz időkben is szi­lárdnak és fejlődőképesnek kell mutatkozniuk, ellenkező esetben nem tennénk eleget azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket az 1973. és az 1978. évi közös nyi­latkozatokban vállaltunk ma­gunkra. Ezzel összefüggésben említeném még az 1971. évi négy­hatalmi szerződést, amely érez­hetően javította Berlin helyze­tét. A kancellár a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az NSZK be­tartja a szóban forgó megegyezé­seket, tartja magát mindazokhoz a több­oldalú megállapodásokhoz, amelyek kötelezik ezt az orszá­got. Utalt az európai biztonsági értekezlet záróokmányára és hangoztatta, hogy kormánya szö­vetségeseivel együtt készül a no­vemberre tervezett madridi ta­lálkozóra. A nemzetközi helyzet alakulá­sát áttekintve Schmidt kancellár a továbbiakban úgy fogalmazott, hogy­­az afganisztáni válság szé­les árnyékot vet Európában a ke­let - nyugati kapcsolatokra, s kü­lönösen a harmadik világban az­ el nem­ kötelezett és mindenek­előtt az iszlám országokban okoz mélységes aggodalmat és nyugta­lanságot”. Utalt arra, hogy a szö­vetségi kormány partnereivel egyetértésben támogatja az ENSZ-közgyűlés 1980. január 14-i határozatát, csakúgy, mint az isz­lám konferencia legutóbbi két ülésén elfogadott álláspontot, amelynek lényege — a kancellár szerint — elérni ... fi­ ligetien, tömbön kívül? Afganisztán visz­­szaállítását”. Ugyanakkor a kan­cellár semmit sem szólt arról, hogy meg kell szüntetni az Af­ganisztán elleni agresszió minden formáját, amely — mint ismere­tes — szükségessé tette, hogy az afgán kormány katonai segítsé­gért forduljon a Szovjetunióhoz. A Közel-Kelettel foglalkozva Schmidt aggodalmának adott hangot ,az izraeli„arab béke­erőfeszítések” egy helyben topo­­gása miatt, és hangoztatta, hogy kormánya európai partnereivel együtt igazságos, tartós és átfogó közel-keleti rendezés keresésén munkálkodik. Schmidt leszögezte, hogy kor­mánya a SALT—2 szerződés gyors ratifikálásában reményke­dik, hangoztatva, hogy a két nagyhatalom különösen nagy fe­lelősséget visel a béke megőrzé­séért. A kancellár felszólított a kö­zéphatótávolságú nukleáris raké­tafegyverekről szóló tárgyalások megkezdésére. Megismételte a nyugati országok ezzel kapcsola­tos, ismert álláspontját. A kancellár fontosnak mondot­ta, hogy ezekben a nehéz időkben törekedjenek a kommunikáció fenntartására a politikáért fele­­­lősök között, sőt, még fokozzák azt. Hasonlóképpen fontosnak mondotta, hogy a politikai cse­lekvést nagyfokú megfontoltság és szilárd békeakarat jellemezze. Mint mondotta, az NSZK poli­tikája három alapelemre épül: kötődés a NATO-hoz és az EGK- hoz: az enyhülés, és a keleti szomszédokkal való együttműkö­dés politikája; a harmadik világ országaival való egyenjogú part­neri viszony politikája. A szovjet M NSZK kétoldalú kapcsolatokat jó példának mon­dotta arra, hogy a tárgyalási kész­ség és az érdekek egyeztetésére irányuló szándék segítségével me­g lehet oldani problémákat enyhíteni lehet a feszültségeket. I KARAMOJA 1­­­ smeretlen volt Uganda észak­keleti tartományának neve sokáig. Az utóbbi hetekben vált fogalommá: Karamoja most egyet jelent a kínhalál legrosz­­szabbikának kíméletlen pusztítá­sával. Karamojában becslések szerint mindennap 4—500 em­ber hal éhen! Főleg nőik és gyer­mekek éheznek, hiszen a férfiak, munkát keresve, a városok köze­lébe húzódnak, ahol betevő fala­tot mindig találnak. Pontos ada­tok az áldozatok számáról nem ismeretesek, mert nemzetközi se­gélyszállítmányok, s velük kül­földiek, csak elvétve jutnak er­re a tájra. Amiként pontosan azt sem tudjuk, hogy a szárazság és éhínség kettős átka által sújtott Kelet-Afrika egyéb­, vidékein — Szomáliában, Kenyában, Tanzá­niában — hányan halnak éhen ... Vannak persze ismert tények is, sajnos, nem kev­ésbé riasztóak.­­Például az, hogy még hat hét van hátra a döntő fontosságú he­lyi termények beéréséig. A kö­nyörtelen valóság tehát az, hogy aki még hat hétig valahogy ki­húzza, az tovább élhet, legalább a következő éhínségig. (Az éhség legutóbbi nagy támadása 1973- ban következett be, ugyancsak az Afrikát átszelő Szahel-övezet-­ ben.) Nem lehetne ezt a másfél hó­napot azonnali nemzetközi se­gítséggel átvészelni? Dehogynem, elvben. Csakhogy: az élelmiszer­re szoruló országok zömében kezdetleges az úthálózat, vagy hiányzik, s ha léteznek utak, nincsenek szállítóeszközök, ha valahonnan mégis kerítenek te­herautókat, kiderül, hogy kevés a benzin, s ha mégis minden feltétele megvolna annak, hogy az életmentő segítség rendelteté­si helyére jusson, akkor esetleg lelkismeretlen hivatalnokok (és jó, ha egyáltalán akadnak se­gélyosztásra alkalmas hivatalno­kok!) elsikkasztják a szállít­mányt. Cikkek tucatjai elemzik a nyu­gati sajtóban a sorscsapásszerűen visszatérő afrikai éhínségek okait. Tényeket sorolnak: a rendkívül magas születésszámot, a termelés igen mérsékelt növe­kedését­­vagy stagnálását, a kor­mányok nem elég átgondolt me­zőgazdasági politikáját, a terve­zés hiányát vagy kezdetlegessé­gét. Mindez persze többnyire igaz, valami mégis hiányzik az elemzésekből. A cikkek tükrében­­ kialakult helyzetért nem okol­ható senki, vagy csupán a mos­toha természeti viszonyok, a csa­padékhiány és maguk az afri­kaiak. Nem lehet viszont olvas­ni arról, hogy kik változtatták meg önző, erőszakos, máig ható módon a szóban forgó afrikai or­szágok gazdasági-társadalmi szer­kezetét, s kiknek a tevékenysége nyomán jutott többségük a tőkés világgazdasági rendnek való szin­te korlátlan kiszolgáltatottság állapotába. Az élelmezési helyzet a fejlő­dő országokban katasztrofális. Az ENSZ Világélelmezési Taná­csának (WFC) júniusi összesíté­se szerint Földünk 26 országa szenved rendkívüli mértékű élel­miszerhiánytól, s közülük 17­­ afrikai. Ugyancsak egy ENSZ-je­lentésben szereplő adat: egyet­len évben, tavaly, 80 millió ton­na élelmet importáltak a fejlődő országok, ám — amint az utób­bi hetek hírei mutatják — ez is kevés. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik — állapítja meg az ENSZ-anyag —, 1980-ban a „har­madik világ” államai már 145 millió tonna élelmiszer behoza­talára­ szorulnak. A WFC-nek konkrét tervei vannak az éhínség leküzdésére. A szervezet június elején a tan­zániai Arushában tartotta hato­dik, miniszteri szintű értekezle­tét, amelyen a nemzetközi ösz­­szefogás több új formáját vitat­ták meg. Felvetődött, hogy ga­bonából 12 millió tonnás válság­tartalékot hoznak létre, s a kész­let egy részét a fejlődő orszá­gokban építendő silókban tárol­ják. Egy másik javaslat szerint a „harmadik világ” dolgozói bé­rük egy részét élelmiszer jegyek­ben kapnák meg, s ezeket kü­lönleges üzletekben válthatnák be. Enyhén szólva irreálisnak látszik az az indítvány, hogy a „gazdag országok” tegyenek „válságfogadalmat”, ígérve, hogy, időleges hiányok esetén nem szabnak mértéktelenül magas élelmiszerárakat. A legérdeke­sebb, s talán a legmesszebbre vezető javaslat úgy szól, hogy hozzák létre a ,,gyámok és gyá­molítottak” rendszerét. Eszerint egy-egy gazdag­­„gyámország” segítené a tervezésben és anya­gilag támogatná azt a fejlődő or­szágot, amely az élelmiszer­­termelést helyezi gazdasági tevé­kenységének középpontjába. Több fejlett tőkés állam máris jelent­kezett „gyámnak”, feltűnő mó­don azonban elsősorban volt gyarmatainak vagy elsőrendű fontosságú gazdasági partnerei­nek pártfogását vállalná. A Reuter angol hírügynökség pél­dául a Franciaország által segé­lyezésre kiszemelt 12 országgal kapcsolatban fanyarul megje­gyezte, hogy „ügyes választás” történt. A legsürgősebb teendő: egy éven belül, egy-másfél millió tonna táplálék előteremtése Ke­­let-Afriká ’néttétilék'. Meglesz-e? Nem tudni. Tény, hogy a követ­kező hat hétben az éhínség súj­totta vidékekre egyetlen módon lehetne eljuttat­ni a szállítmá­nyokat: repülőgéppel vagy heli­kopterrel. De, mint a The Wa­shington Post kesernyésen meg­állapította, nem biztos, hogy az USA erre a célra is áldoz szál­lítógépeket. Pedig át lehetne irá­nyítani néhányat — mondjuk — a Perzsa-öböl környékéről.... A távlatok? „Hogy enyhítsünk százmillió ember éhségén, és visszájára fordítsuk a növekvő éhínség irányzatát, a 80-as évek elején 500—1000 millió dollárra lenne szükség” — jelentette ki a WFC egyik szakértője. Hatalmas summa, kétségtelen. De köztu­dott, hogy a Nyugat által szított fegyverkezési verseny percenként egymillió dollárjába kerül a vi­lágnak. És ha nem élet-halál kérdésről volna szó, eljátszhat­nánk a gondolattal: a nem egé­szen egy nap alatt fegyverekre költött összegből százmillió em­bertársunkat lehetne megmente­ni. Kürti gábor nagyszabású tisztogatás Iránban (Folytatás az 1. oldalról) hivatalokból a sah megdöntött rendszerének volt alkalmazottait. Khomeini felhívásának jegyé­ben nagyszabású tisztogató akciók kezdődtek az iráni minisztériu­mokban, hivatalokban, gyárak­ban és az egyetemeken. A tehe­­ráni rádió vasár­napi jelentése szerint a vizsgáló bizottságok el­bocsátották a kőolajipari minisz­térium m­integy 500 alkalmazott­ját, és csupán az utóbbi napok­ban újabb 69 egyetemi tanárt és diákot távolítottak el a teheráni egyetemről, a sah rendszerével és a SAVAK-kal való együttműkö­dés vádjával. Elbocsátották a­­ megdöntött rendszer voit parla­­m­mentjének tagjait is. Baniszadr­i elnök bejelentése szerint csupán a minisztériumokból 4 ezer sze­mélyt távolítottak el a tisztogató akciók során. Iránban a belügyminisztérium minden tüntetést és tömeggyűlést megtiltott. Az illetékes tisztviselő közlése szerint a tilalom a par­lament munkájának kezdetéig ér­vényes. Az elnök megerősítette: benyúj­totta lemondását Khomeininek, aki azt bármikor elfogadhatja. Bejelentette továbbá, hogy új pa­rancsnokot­ nevezett ki az „isz­lám forradalmi gárdisták” élére. Kairóban hétfőn félórás tudó­­műtétet hajtottak végre Reza Pahlavi volt iráni uralkodón francia és egyiptomi orvosok.

Next