Magyar Hírlap, 1980. július (13. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM ma, július 1, kedd 3 . / Szovjet—nyugatnémet tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) további lépésekért. Szólt a katonai enyhüléssel és leszereléssel kapcsolatos konferencia összehívásának kérdéseiről, megállapítva, hogy egy ilyen tanácskozás fontos szakasz kezdetét jelenthetné az európai béke megszilárdításában. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokról szólva megerősítette, hogy a Szovjetunió szilárdan törekszik egy olyan rendezés megvalósítására, amely megfelel mindkét fél biztonsága tiszteletben tartása elvének. A szovjet fél kifejezte azt a készségét, hogy minden tőle telhetőt megtesz a bécsi tárgyalások aktívabbá és konstruktívabbá tétele érdekében. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a bizonyos nyugati körökben az afganisztáni eseményekről kialakult kép nem a tényeken, hanem a tényekkel kapcsolatos előítéleteken alapul." Brezsnyev síkraszállt azért, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos problémákat az afganisztáni kormány erre vonatkozó javaslataival összhangban politikai úton rendezzék. Schmidt kancellár a megbeszélések során kifejtette, hogyaz NSZK kormánya elejét szeretné venni a nemzetközi feszültség kiszélesedésének, s annak, hogy ez a feszültség újabb térségekre terjedjen ki. Hangsúlyozta, hogy az NSZK kormánya továbbra is fontos céljának tekinti az enyhülési politika folytatását, és síkraszállt a Nyugat és Kelet közötti együttműködés kereteit kiszélesítő kapcsolatok megőrzéséért, a párbeszéd folytatásáért. Schmidt hangot adott kormánya azon szándékának, hogy elősegítse az előrehaladást a leszerelési folyamatban. Az NSZK — mondotta — érdekelt a SALT—2. szerződés ratifikálásában, valamint a bécsi tárgyalások sikerének biztosításában. A felek kifejtették elképzeléseiket a világ különböző térségeiben kialakult helyzettel kapcsolatban. Mindkét részről megerősítették, hogy folytatni kívánják a különböző területeken megkezdett együttműködést, hűek kívánnak maradni az 1970-ben aláírt moszkvai szerződéshez, az 1978- ban aláírt közös nyilatkozatukhoz, gazdasági megállapodásaikhoz, és más területekre vonatkozó szerződéseikhez. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa hétfőn este a Kremlben vacsorát adott Helmut Schmidt és kísérete tiszteletére. A vacsorán nyugatnémet részről jelen volt Helmut Schmidt, Hans-Dietrich Genscher, valamit a küldöttség tagjai, szovjet részről pedig Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Minisztertanács elnökének helyettesei, a Minisztertanács tagjai, s más hivatalos személyiségek. A vacsorán Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt pohárköszöntőt mondott, kivéve persze, ha mesterségesen hozzák azt létre. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai már hosszú ideje kiemelkedő szerepet játszanak a nemzetközi életben. A múltban közöttünk fennálló feszültség érezhetően kihatott az európai légkörre. Ugyanígy, amikor tíz évvel ezelőtt aláírásra került a moszkvai szerződés, ezt az eseményt méltán értékelték úgy, mint egy új történelmi időszak, a kontinensen megvalósuló sokoldalú konstruktív együttműködés nyitányát. Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy az elmúlt évtizedben nem vesztegettük hiába az időt. A korábbi nehéz évek előítéletein az egymásról alkotott új elképzelések törtek át. Ezek a vélemények a másik fél törvényes érdekeinek megértésén és azon a nyilvánvaló tényen alapulnak, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság jó kapcsolatai nemcsak mindkét ország népeinek, hanem egész Európának a javát szolgálják. Távol áll tőlünk, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok minden legutóbbi vonatkozását mintegy eszményinek tüntessük fel, és meg kell mondani, hogy nem a mi hibánkból voltak bizonyos megtorpanások. Ennek ellenére szeretném megismételni azt, amiről ma már beszéltem önnek. Társadalmi rendszereink különbözősége és annak ellenére, hogy különböző szövetségrendszerekhez tartozunk, országaink természetes partnerei lehetnek egymásnak azon nagy és bonyolult feladatok megoldásában, amelyeket az élet vet fel a nemzetközi közösség számára. Készek, vagyunk a már kipróbált utakat, kibővíteni és újabb utakat nyitni az egyetértés és az együttműködés felé a Német Szövetségi Köztársasággal, valamint más államokkal, amelyek szintén kívánják ezt. Leonyid Brezsnyev szavaira válaszolva Helmut Schmidt a többi közt kijelentette: Leonyid Brezsnyev: Készek vagyunk együttműködésre Ez az újabb találkozónk, kancellár úr, nagyon időszerű volt. Elég sok olyan kérdés gyülemlett fel, amelyet meg kell önnel vitatnunk. Ma megkezdtük ezt a munkát. Minden bizonnyal senkit sem lep meg, hogy önnel együtt figyelmünket nagymértékben a nemzetközi kérdésekre fordítjuk. A világban bonyolult a helyzet. Nyugtalanság jelei érkeznek a világ hol egyik, hol másik térségéből. Igaz, a széles körű konfliktusok veszélyét sikerült elhárítani, de a robbanóanyag továbbra is megmarad, sőt egyes helyeken mennyisége tovább növekszik. Természetesen nem állíthatjuk, hogy nézeteink minden kérdésben megegyeznek. A legfontosabb dologban azonban egységesek vagyunk, nevezetesen abban: nem engedhetjük meg, hogy az enyhülési politikát kár érje. Az utóbbi tíz évben fontos tapasztalatokra tettünk szert a konfliktushelyzetek rendezésében, a viták és nézeteltérések kiküszöbölésében. Sikerült jelentős mértékben túljutnunk a nemzetközi kapcsolatokban a hidegháború miatt bekövetkezett kisikláson. Ezen az úton emlékezetes szakaszt jelentett, a Helsinkiben megtartott európai biztonsági értekezlet. A világ és különösen Európa lakosai szabadabban kezdtek lélegezni. Úgy érezték, hogy házaik küszöbén már nem leselkedik a háború réme. És mégis vannak olyan befolyásos erők, amelyeknek nincs ínyére az események ilyen irányú fejlődése, amelyeknek nem felel meg az enyhülés. Ezeknek az erőknek a válságok szításához, a fegyverkezési hajszához fűződik érdeke Naív erő áll azonban velük szemben: a népek béketörekvése. Ez a törekvés illandó, és mindenkinek számolnia kell vele. Tekintettel,a fegyverkezési hajsza szítására irányuló újabb és újabb kísérletekre, azzal a határozott felhívással fordulunk a Nyugathoz, hogy állítsa le, tegye félre a különböző jellegű ,,pótfegyverkezési” programokat mondjon le az újabb fegyverfajták és fegyverrendszerek — legyenek azok rakéta-, neutronvegyi, vagy bármilyen más fegyverek — előállításáról. A megoldásra váró kérdései közé tartozik a középhatótávolságú fegyverek kérdése is. Ezekről holnap fogunk tárgyalni. Szeretném kifejezni reményemet, hogy párbeszédünk eredményes lesz. A realista politikában nem fordulhat elő kiúttalan helyzet. Helmut Schmidt: Enyhülést! lehel a feszültségeket Ezúttal ötödször látogattam Moszkvába. Látogatásomnak a jelenlegi súlyos nemzetközi helyzetben nagy jelentőséget tulajdonítok. Az országaink közötti kapcsolatoknak, amelyeknek szilárd alapjait rakta le a csaknem tíz esztendővel ezelőtt megkötött szerződés, a nehéz időkben is szilárdnak és fejlődőképesnek kell mutatkozniuk, ellenkező esetben nem tennénk eleget azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket az 1973. és az 1978. évi közös nyilatkozatokban vállaltunk magunkra. Ezzel összefüggésben említeném még az 1971. évi négyhatalmi szerződést, amely érezhetően javította Berlin helyzetét. A kancellár a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az NSZK betartja a szóban forgó megegyezéseket, tartja magát mindazokhoz a többoldalú megállapodásokhoz, amelyek kötelezik ezt az országot. Utalt az európai biztonsági értekezlet záróokmányára és hangoztatta, hogy kormánya szövetségeseivel együtt készül a novemberre tervezett madridi találkozóra. A nemzetközi helyzet alakulását áttekintve Schmidt kancellár a továbbiakban úgy fogalmazott, hogyaz afganisztáni válság széles árnyékot vet Európában a kelet - nyugati kapcsolatokra, s különösen a harmadik világban az el nem kötelezett és mindenekelőtt az iszlám országokban okoz mélységes aggodalmat és nyugtalanságot”. Utalt arra, hogy a szövetségi kormány partnereivel egyetértésben támogatja az ENSZ-közgyűlés 1980. január 14-i határozatát, csakúgy, mint az iszlám konferencia legutóbbi két ülésén elfogadott álláspontot, amelynek lényege — a kancellár szerint — elérni ... fi ligetien, tömbön kívül? Afganisztán viszszaállítását”. Ugyanakkor a kancellár semmit sem szólt arról, hogy meg kell szüntetni az Afganisztán elleni agresszió minden formáját, amely — mint ismeretes — szükségessé tette, hogy az afgán kormány katonai segítségért forduljon a Szovjetunióhoz. A Közel-Kelettel foglalkozva Schmidt aggodalmának adott hangot ,az izraeli„arab békeerőfeszítések” egy helyben topogása miatt, és hangoztatta, hogy kormánya európai partnereivel együtt igazságos, tartós és átfogó közel-keleti rendezés keresésén munkálkodik. Schmidt leszögezte, hogy kormánya a SALT—2 szerződés gyors ratifikálásában reménykedik, hangoztatva, hogy a két nagyhatalom különösen nagy felelősséget visel a béke megőrzéséért. A kancellár felszólított a középhatótávolságú nukleáris rakétafegyverekről szóló tárgyalások megkezdésére. Megismételte a nyugati országok ezzel kapcsolatos, ismert álláspontját. A kancellár fontosnak mondotta, hogy ezekben a nehéz időkben törekedjenek a kommunikáció fenntartására a politikáért felelősök között, sőt, még fokozzák azt. Hasonlóképpen fontosnak mondotta, hogy a politikai cselekvést nagyfokú megfontoltság és szilárd békeakarat jellemezze. Mint mondotta, az NSZK politikája három alapelemre épül: kötődés a NATO-hoz és az EGK- hoz: az enyhülés, és a keleti szomszédokkal való együttműködés politikája; a harmadik világ országaival való egyenjogú partneri viszony politikája. A szovjet M NSZK kétoldalú kapcsolatokat jó példának mondotta arra, hogy a tárgyalási készség és az érdekek egyeztetésére irányuló szándék segítségével meg lehet oldani problémákat enyhíteni lehet a feszültségeket. I KARAMOJA 1 smeretlen volt Uganda északkeleti tartományának neve sokáig. Az utóbbi hetekben vált fogalommá: Karamoja most egyet jelent a kínhalál legroszszabbikának kíméletlen pusztításával. Karamojában becslések szerint mindennap 4—500 ember hal éhen! Főleg nőik és gyermekek éheznek, hiszen a férfiak, munkát keresve, a városok közelébe húzódnak, ahol betevő falatot mindig találnak. Pontos adatok az áldozatok számáról nem ismeretesek, mert nemzetközi segélyszállítmányok, s velük külföldiek, csak elvétve jutnak erre a tájra. Amiként pontosan azt sem tudjuk, hogy a szárazság és éhínség kettős átka által sújtott Kelet-Afrika egyéb, vidékein — Szomáliában, Kenyában, Tanzániában — hányan halnak éhen ... Vannak persze ismert tények is, sajnos, nem kevésbé riasztóak.Például az, hogy még hat hét van hátra a döntő fontosságú helyi termények beéréséig. A könyörtelen valóság tehát az, hogy aki még hat hétig valahogy kihúzza, az tovább élhet, legalább a következő éhínségig. (Az éhség legutóbbi nagy támadása 1973- ban következett be, ugyancsak az Afrikát átszelő Szahel-övezet- ben.) Nem lehetne ezt a másfél hónapot azonnali nemzetközi segítséggel átvészelni? Dehogynem, elvben. Csakhogy: az élelmiszerre szoruló országok zömében kezdetleges az úthálózat, vagy hiányzik, s ha léteznek utak, nincsenek szállítóeszközök, ha valahonnan mégis kerítenek teherautókat, kiderül, hogy kevés a benzin, s ha mégis minden feltétele megvolna annak, hogy az életmentő segítség rendeltetési helyére jusson, akkor esetleg lelkismeretlen hivatalnokok (és jó, ha egyáltalán akadnak segélyosztásra alkalmas hivatalnokok!) elsikkasztják a szállítmányt. Cikkek tucatjai elemzik a nyugati sajtóban a sorscsapásszerűen visszatérő afrikai éhínségek okait. Tényeket sorolnak: a rendkívül magas születésszámot, a termelés igen mérsékelt növekedésétvagy stagnálását, a kormányok nem elég átgondolt mezőgazdasági politikáját, a tervezés hiányát vagy kezdetlegességét. Mindez persze többnyire igaz, valami mégis hiányzik az elemzésekből. A cikkek tükrében kialakult helyzetért nem okolható senki, vagy csupán a mostoha természeti viszonyok, a csapadékhiány és maguk az afrikaiak. Nem lehet viszont olvasni arról, hogy kik változtatták meg önző, erőszakos, máig ható módon a szóban forgó afrikai országok gazdasági-társadalmi szerkezetét, s kiknek a tevékenysége nyomán jutott többségük a tőkés világgazdasági rendnek való szinte korlátlan kiszolgáltatottság állapotába. Az élelmezési helyzet a fejlődő országokban katasztrofális. Az ENSZ Világélelmezési Tanácsának (WFC) júniusi összesítése szerint Földünk 26 országa szenved rendkívüli mértékű élelmiszerhiánytól, s közülük 17 afrikai. Ugyancsak egy ENSZ-jelentésben szereplő adat: egyetlen évben, tavaly, 80 millió tonna élelmet importáltak a fejlődő országok, ám — amint az utóbbi hetek hírei mutatják — ez is kevés. Ha a jelenlegi irányzat folytatódik — állapítja meg az ENSZ-anyag —, 1980-ban a „harmadik világ” államai már 145 millió tonna élelmiszer behozatalára szorulnak. A WFC-nek konkrét tervei vannak az éhínség leküzdésére. A szervezet június elején a tanzániai Arushában tartotta hatodik, miniszteri szintű értekezletét, amelyen a nemzetközi öszszefogás több új formáját vitatták meg. Felvetődött, hogy gabonából 12 millió tonnás válságtartalékot hoznak létre, s a készlet egy részét a fejlődő országokban építendő silókban tárolják. Egy másik javaslat szerint a „harmadik világ” dolgozói bérük egy részét élelmiszer jegyekben kapnák meg, s ezeket különleges üzletekben válthatnák be. Enyhén szólva irreálisnak látszik az az indítvány, hogy a „gazdag országok” tegyenek „válságfogadalmat”, ígérve, hogy, időleges hiányok esetén nem szabnak mértéktelenül magas élelmiszerárakat. A legérdekesebb, s talán a legmesszebbre vezető javaslat úgy szól, hogy hozzák létre a ,,gyámok és gyámolítottak” rendszerét. Eszerint egy-egy gazdag„gyámország” segítené a tervezésben és anyagilag támogatná azt a fejlődő országot, amely az élelmiszertermelést helyezi gazdasági tevékenységének középpontjába. Több fejlett tőkés állam máris jelentkezett „gyámnak”, feltűnő módon azonban elsősorban volt gyarmatainak vagy elsőrendű fontosságú gazdasági partnereinek pártfogását vállalná. A Reuter angol hírügynökség például a Franciaország által segélyezésre kiszemelt 12 országgal kapcsolatban fanyarul megjegyezte, hogy „ügyes választás” történt. A legsürgősebb teendő: egy éven belül, egy-másfél millió tonna táplálék előteremtése Kelet-Afriká ’néttétilék'. Meglesz-e? Nem tudni. Tény, hogy a következő hat hétben az éhínség sújtotta vidékekre egyetlen módon lehetne eljuttatni a szállítmányokat: repülőgéppel vagy helikopterrel. De, mint a The Washington Post kesernyésen megállapította, nem biztos, hogy az USA erre a célra is áldoz szállítógépeket. Pedig át lehetne irányítani néhányat — mondjuk — a Perzsa-öböl környékéről.... A távlatok? „Hogy enyhítsünk százmillió ember éhségén, és visszájára fordítsuk a növekvő éhínség irányzatát, a 80-as évek elején 500—1000 millió dollárra lenne szükség” — jelentette ki a WFC egyik szakértője. Hatalmas summa, kétségtelen. De köztudott, hogy a Nyugat által szított fegyverkezési verseny percenként egymillió dollárjába kerül a világnak. És ha nem élet-halál kérdésről volna szó, eljátszhatnánk a gondolattal: a nem egészen egy nap alatt fegyverekre költött összegből százmillió embertársunkat lehetne megmenteni. Kürti gábor nagyszabású tisztogatás Iránban (Folytatás az 1. oldalról) hivatalokból a sah megdöntött rendszerének volt alkalmazottait. Khomeini felhívásának jegyében nagyszabású tisztogató akciók kezdődtek az iráni minisztériumokban, hivatalokban, gyárakban és az egyetemeken. A teheráni rádió vasárnapi jelentése szerint a vizsgáló bizottságok elbocsátották a kőolajipari minisztérium mintegy 500 alkalmazottját, és csupán az utóbbi napokban újabb 69 egyetemi tanárt és diákot távolítottak el a teheráni egyetemről, a sah rendszerével és a SAVAK-kal való együttműködés vádjával. Elbocsátották a megdöntött rendszer voit parlammentjének tagjait is. Baniszadri elnök bejelentése szerint csupán a minisztériumokból 4 ezer személyt távolítottak el a tisztogató akciók során. Iránban a belügyminisztérium minden tüntetést és tömeggyűlést megtiltott. Az illetékes tisztviselő közlése szerint a tilalom a parlament munkájának kezdetéig érvényes. Az elnök megerősítette: benyújtotta lemondását Khomeininek, aki azt bármikor elfogadhatja. Bejelentette továbbá, hogy új parancsnokot nevezett ki az „iszlám forradalmi gárdisták” élére. Kairóban hétfőn félórás tudóműtétet hajtottak végre Reza Pahlavi volt iráni uralkodón francia és egyiptomi orvosok.