Magyar Hírlap, 1980. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-19 / 220. szám

Puttonnyal a betontenger közepén Hívatlan albérlők Találomra felhívok néhány maszekot. Kétszobás házgyári la­kásból 350—500 forintért eltün­tetik — mondják ők — a csó­tányt. Diszkréten. Ez vajon mit jelent? Nem szólnak a vérfertő­zésen sokszor átesett, kierjedt rovarfamujának, hogy ennivaló helyett mérget kapnak? Vagy nem kiabálnak feleslegesen a lépcsőházban, hogy a VI. emelet 8-as számú lakásban délelőtt tízkor kezdődik az ütközet a bar­na színű rovarokkal? Nem tu­dom, mindenesetre a diszkréciót meg kell fizetni. S mennyit kér­nek a vállalatok? Sokkal keve­sebbet. A Fővárosi Takarító Vállalat rovarirtó részlegének vezetője Sík János: — A hét közepén megyünk az Ond vezér út 36-os számú ház­ba. Jöjjön velünk, ott mindent megbeszélhetünk. A jelzett napon reggel nyolc­kor megérkezik a négytagú bri­gád, valamint Sík János és Ko­rányi Pál biológus. A brigádta­gok hátára permeteződobozt csa­tolnak, s ha nem a tízemeletes betontenger közepén lennénk, akár azt is hihetné az ember, hogy jó gazdák módjára indul­nak a szőlőbe. A részlegvezető tájékoztat: " Lakásonként 60 forint a tak­sa, az egész munka 11 ezer 160 forintba kerül. — Az egyik kisiparos 30 ezer forintot kért ugyanezért — szól közbe Kumbor László gondnok. A rovarirtás a biológus tervei­vel kezdődik, ő választja ki a megfelelő szert. Ezután a gáz­mester dönt az adagolásról. A permetezés nem tart sokáig. Konyha, előszoba, fürdőszoba, sarkok, lyukak — a csótány ked­venc lakhelyei. A meleget szereti és a vizet. No meg az ennivalót. Ezért a szobákba ritkán költö­zik. A panelházak távfűtés rendsze­re mellett szépen szaladgálhat­nak a rovarok az egyik lépcső­házból a másikba. — Nem látott ott senki egyet sem — dönti el a gondnok. Mint az eminens diák a lec­két, úgy mondom a fővárosi KÖ-­JÁL-ban hallottakat. — A csótány rejtett életmódú. Csak éjszaka mászik elő a tál­ból, a szekrény mögül. Ha valaki éjszaka felkapcsolja a villanyt a konyhában, és ott csak egyet is lát, amint sebesen iparkodik vissza a résbe —, akkor abban a lakásban sok száz is élhet. — Csodálkozom — hangzik a válasz. Az Örs vezér téri metróállo­más felé ballagva, megszólítok egy bevásárlószatyorral siető kö­zépkorú asszonyt. — Itt laknak a telepen? — Igen, már négy éve. — Van önöknél csótány? Úgy néz rám, mintha szerelmi életéről kérdezném. — Mit gondol maga? ,Mi tiszta lakásban élünk! A kudarc nem veszi el a ked­vem, és még néhány járókelőt megszólítok. Csótány egyik la­kásában sincs. Csupán egy fia­talasszony hajlandó velem boga­rakról beszélni. — Csótányunk nincs, svábbo­garat is csak egyszer láttam a konyhában. Lespricceltem Che­­motexszal és kész. A fővárosi KÖJÁL főorvosa, dr. Göntér Ferenc a tudatlansá­got kifogásolja. — Nem ismerik a csótányt... — Van valamilyen prospektu­sa? — szólok közbe. Kis ideig keresgél a fiókjában, majd a ke­zembe nyom egy zöld színű fü­zetet. A közepén amorf valami, felette és alatta a következő fel­irat: „Nem szégyen a fejtetű. Irtsa!” — Tulajdonképpen írhatnék erről is — gondolkodom hango­san —, de most inkább a csótány mellett döntöttem. — Nézze, ez nem prospektus kérdése. A háztartási boltokban leggyakrabban az eladók sem tudják, hogy melyik rovarirtó szer mire jó. Az egyik lakásban irtanak, a másikban nem, ám a mai panelházak közös vezeték­­rendszere kitűnő út a csótányok­nak. — Mi lehet a megoldás? — A folyamatos, rendszeres ir­tás. Akkor is, ha a ház lakói még egy csótányt sem láttak. Az is baj, hogy gyakran egy lakó nem engedi be a rovarirtókat. Erre valóban sok a példa. A lakók jogaikra hivatkoznak. En­gedélyük nélkül — mondják — senki sem léphet be a lakásuk­ba. Elfelejtik, hogy a csótány ki­vétel. „Ö” nem kér engedélyt. .Ilyenkor pedig a szomszédok is feleslegesen végeztettek rovarir­tást, hiszen a jogát jól ismerő — és azzal visszaélő — szomszéd lakásából bármikor megérkezhet az utánpótlás. Vadas László Talán a jövő hétre­­ fitt­ fölfi a­­L v Szökőkút a Moszkva téren Tudósítónktól. Biztosat még senki nem tud a Moszkva téri szökőkúttal kapcso­latban. A hét és fél méteres, im­pozáns térplasztika alkotója Mak­­risz Agamemnon, a várható kö­zeli átadás hírére jött haza Cip­rusról, ahol elhelyezik a néhány éve elhunyt Makariosz érsekről mintázott szobrát. A Moszkva téren bizonyára fontos nagyberuházásról lévén szó, katonák dolgoznak. Már lát­ható a műkőből készült, bazalt­burkolatú, vörösrézzel díszített alkotás, a tér nevének hangula­tához illőn hagymakupolák át­rendezett, stilizált metszeteiből áll. A művésztől ezt hallottuk. Tegnap volt a víznyomáspróba és úgy ígérik: a jövő hét szom­batján már a fővárosiaké lesz a tizenhetedik budapesti szökőkút. Persze ez még csupán ideiglenes birtokbavétel lesz, ha lesz. Úgy tűnik, csupán tavasszal mondhat­juk, hogy végleg elkészült a tér dísze. Addig ugyanis még be kell szerezni valahonnan a vízsugara­kat szabályozó, speciális szórófe­jeket. Körtedömping­­ Almaszüret a Kisalföldön Tudósítónktól. Befejeződött a korai alma szü­retelése a Kisalföld közös gazda­ságaiban és a háztájikban. Az almafák nagyobb része ugyan a kiskertekben van, de jelentősek a nagyüzemi telepítések is. Az i­dén körülbelül 1500 tonna korai almát takarítottak be és a ter­mést elsősorban helyben értéke­sítették. Ennek többszöröse a ké­sőbben élő fajták hozama. A korai érésű gyümölcsökből, meggyből, cseresznyéből a várt­nál kevesebbet szüretelhettek, viszont jó volt a termés sárgaba­rackból, sőt körtéből is. Svájci hatóanyag Doxium Debrecenből Hajdú-Bihar megyei tudósí­tónktól. A gyógyszerek importlistáján évek óta szerepelt a svájci O. M. Labor, gyógyszere, a Doxium. Az idén 36 ezer dobozzal hoznak be a meglehetősen drága mediciná­ból. Ez is arra ösztökélte a deb­receni BIOGAL Gyógyszergyár vezetőit, hogy a készítmény ha­tóanyagát megvásárolva a tab­letta gyártását — egy licencszer­ződés alapján — ezután Debre­cenben végezzék. A gyógyszer egy olyan általá­nos hatású érvédő készítmény­ként lett közismert, amelyet az artéria érrendszer különböző megbetegedéseinél használtak a gyógyításra. Így többek között a cukorbetegségnél ismert érelme­­szesedési, érkeményedési folya­matokat lassítja, gátolja, és a már beteg érszakaszok működésének helyreállítását segíti elő. A ha­zai klinikai alkalmazásnál jó eredményeket értek el a tartós cukorbetegséget kísérő, a szem látóideghártya-erek megbetege­désének gyógyításánál. A hatóanyag-vásárlás fejében a svájci gyógyszeripari vállalat át­adta a piac egy részét is a BIO­­GAL-nak, így ezentúl Pakisztán­ban, Ghanában, Bangla­desh-ben, Kubában, Kínában, Mongóliában és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Debrecenben gyártott és a MEDIMPEX által exportált Doxium kerül forga­lomba. TeP " Argonüzem épül Péten Hitelszerződést írt alá csütör­tökön a Péti Nitrogén műveknél Csernok Attila, a Magyar Nem­zeti Bank elnökhelyettese és Kis­­gergely Lajos vezérigazgató. A megállapodás értelmében a Ma­gyar Nemzeti Bank 364 millió forint hitelt folyósít az új ar­gonüzem építéséhez, amely mint­egy 500 millió forint költséggel épül fel. Az évi kapacitása két és fél millió köbméter lesz. A gyártástechnológiát és a beren­dezések többségét az NDK-ból vásárolják. Az építést jövőre, a szerelést 1982-ben, a próbaüzemelést pe­dig 1984-ben kezdik meg. Ezt kö­vetően a teljes hazai igényeket kielégítik. Jelenleg egyedül a Pé­ti Nitrogénművek gyárt argont, amely a korszerű hegesztés és ko­hászat elengedhetetlen kelléke. ­eszprémi dljl­átásáért Hús és kenyér Tudósítónktól. Évente hét-nyolcezer sertést dolgoznak fel a Veszprémi Állami Gazdaság vágóhídján és az innen kikerülő hús- és töltelékáru el­sősorban a megyeszékhely ellátá­sát javítja. A gazdaság mostaná­ban bővíti ezt az ágazatot. Ennek érdekében kétezer férőhelyes ser­téstelepet építettek. Az egyiket már június végén át is adták, a másik üzembe helyezésére ez év végén kerül sor. Az állami gaz­daság más módon is kiveszi ré­szét Veszprém ellátásából: saját sütőüzemében naponta mintegy 40—45 mázsa kenyeret és egyéb pékárut készít és árusít a gazda­ság városi boltjaiban. R­itka hosszú sorok állnak a Batthyány téri élelmiszer áruház pénztárai előtt. Csúcsfor­galom este hétkor? Mesterséges tumultus ez, mert a rengeteg pénztárgép közül csupán néhány működik. Mögöttük sorakozunk ,némán, egyik lábunkról a másik­ra nehézkedve, vagy a kerekes bevásárlókocsira dőlve. Csüggedt tekintetünket előreszegezve fi­gyeljük az egykedvű, fáradt pénz­tárosokat. Türelmetlenség csak azokon látszik, akik ritkán járnak ide, a többiek már megszokták a sorbanállást, a gazdátlan pénztár­gépek és az automata áru to­vábbító szalagok mellett. Akkor sem szól senki, mikor egy protekciós asszonyka a kassza túloldalához gurítja teli kocsiját és kedélyes beszélgetés közben, mintegy — hosszú percet spórol­va — mindannyiunkat megelőz. Csak a homlokok ráncolódnak egy kissé, amúgy megértőek va­gyunk, biztosan itt dolgozik, kol­léganő. Halk csosszanásokkal ara­szolunk előbbre. Azt méregetjük, vajon melyik sor a szerencsésebb, melyikben gyorsabb a tempó. Úgy tűnik, előbbre tart a mellet­tem álló oszlop. Igen, az a házas­pár velem együtt állt be, de tíz perc­ alatt már két méter előnyt szereztek. Bosszantó. Sosem tud­tam jól helyezkedni. Aztán mindenki felriad fásult­ságából. Éles szóváltás hallatszik elérthetetlen távolságból, a pénz­táros hölgyek felől. Az történt, hogy a mellettem levő sorban, van Becsületbeli ügyek lahol messze elől, két farmer­­dzsekis kamasz figyelmeztette a pénztárosnőt, hogy a szomszéd kassza fiókja tárva-nyitva. A fi­úk ezután mindent kaptak, csak köszönetet nem. Felírták a nevü­ket, iskolájuk címét és még meg is fenyegették őket, hogy ha hi­ányzik a pénzből, akkor tudni fogják, kik a tolvajok és lesz egy­két szavuk az igazgatóhoz is. A meghökkent kamaszok eleinte nem is értették, jól hallanak-e. Valóban ez jár a figyelmezteté­sért? Később megpróbálták bi­zonygatni, miszerint ha a kasszát ők nyitották volna ki, több tucat ember szeme láttára és elemeltek volna néhány bankót a zsebpén­zük kiegészítése végett, akkor szerfölött valószínű, hogy nem hívják fel erre a szomszéd pénz­tár aggályoskodó kezelőjének fi­gyelmét. Ám a magyarázkodás mit sem használt. Egyre több munkaruhás személyzet és vezető beosztású alkalmazott csoporto­sult a fiúk körül, akik szemmel láthatóan kezdték unni a felnőt­tek ismétlődő keresztkérdéseit. A szomszéd sort időközben a mi oszlopunk utolérte, sőt némi előnybe is kerültem a fiatal há­zaspárral szemben.. Volt, aki azt ajánlotta — halkan, csak a ba­jusza alatt —, hogy inkább a pénztárgépeket kezelnék azok a fontoskodó alkalmazottak. Való­ban, többünknek feltűnt, egyszer­re milyen sokan lettek. Talán rosszul tudjuk és nincs munka­erőhiány a kereskedelemben ? Nem igaz, hogy vidékről kértek kölcsön eladókat az egyik újon­nan megnyílt áruház megúyitá­­sához? Félrehallottuk, hogy GYES-en levő kismamákat moz­gósítottak, csak hogy legalább az első hónapokban minden rend­ben menjen? No, de miért is mérgelődöm? Éppen én, aki nem keveredtem vitába a boltiakkal. Ráadásul gyorsabban is ment minden. Húsz perc alatt sikerült bevásárolnom. A célegyenesben pedig fél perc­cel jobb időt csoszogtam, mint a szomszéd sorban, az ügyeskedő házaspár. Ács György f ' 8 Á­lH'l Jq^ Hl\)l ízxbadícp 0 1980.SZEPTEMBER 19.PÉNTEK / 3 ^ ^ ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK_____________________________________MAGYAR HÍJŰ SÍP Az új villamossínek betonágyát készítik a Szabadság-hídon A Szabadság-híd felújításán je­lenleg az új villamossínek beton­ágyát készítik, s a hét végére érik el a budai oldalt. A brigádok egyidejűleg megkezdték a vá­gánymező szerelését is. A Buda­pesti Közlekedési Vállalattól itt dolgozók száma a jövő héten megszaporodik, a Gellért téren folyamatosan kicserélik a régi sínszálakat. A Szabadság-híd alatt hozzá­fogtak a közvilágítás és a hajó­jelzők kábeleinek szereléséhez, a budai hídfőben a postakábelek védőcsöveit helyezik el, a pesti hídfőben a 2-es villamos aluljá­róját szigetelik. A tervek szerint a jövő hét vé­gén betonoznak utoljára a hídon. Ezután hozzáláthatnak a szige­teléshez, az útépítéshez és a köz­­világítás berendezéseinek szere­léséhez. Az elektromos és a pos­takábelekhez a hídfőkben nagy mennyiségű védőcsövet kell el­helyezni, s ez a munka érzéke­nyen érinti majd a közúti forgal­mat. Az autósoknak kisebb-na­­gyobb torlódásokkal kell számol­niuk. Ugyancsak a közúti forga­lommal kapcsolatos előrejelzés, hogy a Dimitrov téren várható­an október elején kezdik meg az útépítést. E munka idejére a té­ren át megszűnik a kapcsolat a Közraktár utca és a Belgrád rak­part között a Tolbuhin körúti_ Közraktár utca irányába menő forgalmat a villamos-peronszige­­tek helyén át vezetik. Ha az időjárás kedvező lesz, a Gellért téren október első két hetében kerül sor az útépítésre. Mindkét alkalommal a péntek reggeltől hétfő hajnalig tartó munkák időtartamára­­ a köz­úti forgalmat hol az egyik, hol a másik oldalra terelik a téren. A Szabadság-híd két hídfőjében te­hát október közepéig a forgalom lassulásával kell számolni. Ennek elkerülésére az alsó rakpartok igénybevételét javasolják az au­tósoknak. Az Ajkai Timföldgyár Tisztább levegő, kevesebb bírság Tudósítónktól Az Ajkai Timföldgyár az utób­bi öt évben több mint százmillió forintot fordított környezetvéde­lemre. Ennek eredményeként csökkent a környezetszennyezé­sért fizetendő bírság. Míg öt év­vel ezelőtt még kétmillió forintot fizettek ki bírságra, addig tavaly már csak 200 ezer forintot. A gyárban növelték a porlevá­lasztók hatásfokát, földgáztüze­lésre tértek át a korábbi pakura­fűtésről, s így ma már nem szeny­­nyezik kéndioxiddal a környéket. A szénmonoxid- és fluorgáz­­szennyezést sikerült a rendelet­ben előírt határértékek alá szo­rítani. Nagy figyelmet fordítanak­ a vízvédelemre is. A szennyezés elkerülésére, illetve csökkentésé­re zárt rendszerű vízkezelőt léte­­sítettek, amely egyben segíti a vízzel való takarékos gazdálko­dást. Továbbra sem megoldott viszont a timföldgyári salak, s a hatalmas mennyiségű vörös iszap tárolása. Szeles időben a vörös por ugyanis szennyezi a légteret. Ezért az ipartelepeken füvesítés­sel, cserjék és fák ültetésével igyekeznek megkötni a vörös iszapot.

Next