Magyar Hírlap, 1980. október (13. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

Magyar Hírlap ,­ ID. A események - tudósítások .so. október 22, szerda 9 A fogyasztók érdekvédelmében * / Tanácskozás a kereskedelem társadalmi ellenőrzéséről Tudósítónktól. — Az áruellátás eddigi szín­vonalának megőrzését politikai feladatnak tekintjük — jelentette ki Lauthán Ferenc belkereske­delmi miniszterhelyettes kedden, az országos kereskedelmi társa­dalmi ellenőri konferencián. A fogyasztók érdekvédelmét ellátó kereskedelmi társadalmi ellen­őrök öt esztendővel ezelőtt tar­tottak hasonló országos eszme­cserét. A több mint tízezer tár­sadalmi aktivista most az elmúlt időszak tapasztalatait összegezte, és felkészült az elkövetkező évek feladataira. Lauthán Ferenc mi­niszterhelyettes a kereskedelem feladatairól szólva nélkülözhetet­lennek nevezte a társadalmi el­lenőrök tevékenységét. Elmondot­ta, hogy ők testesítik meg azt a fogyasztói szemléletet, amely segít felszínre hozni a vásárló­kat bosszantó hibákat,­­ ellent­mondásokat. Különösen sok jel­zést kapott a minisztérium a hiánycikkekről és ezért kezdemé­nyezték azt az akciót, amellyel termelőket toboroztak az egyes hiányzó közellátási cikkek gyár­tására. Duschek Lajosné, a SZOT tit­kára a társadalmi ellenőrzés ta­pasztalatai alapján összegezte azokat a jelenségeket, amelyek­re már ma, de a jövőben még inkább több figyelmet kell for­dítani. A fogyasztói, majd a ter­melői árak változása — mondot­ta többek között a SZOT titká­ra — kétségtelenül sok munkát adott a kereskedelem számára, és általában jól birkóztak meg a fel­adattal. A társadalmi ellenőrök észrevételeit azonban érdemes megszívlelni, mert nagyon sok bosszúságot okoz a fogyasztók­nak a kiskereskedelmi boltháló­zatban tapasztalható bizonytalan­ság. Az árváltozást követően ugyanis akadtak üzletek, ahol az új árakat késve, vagy hibásan tüntették fel. Azóta is előfordul, hogy a megváltozott árakat nem jelzik azokon a termékeken, amelyeket még a régi feliratos csomagolásban árulnak. Ezek a hibák visszaélésre, a fogyasztók megkárosítására adnak lehetősé­get. Az alapvető élelmiszer-ellátás folyamatos és kielégítő. Hibák azonban — a társadalmi ellen­őrök tapasztalatai szerint — itt is előfordulnak. A főváros ki­sebb élelmiszerüzleteiben, a köz­ségekben és a településeken a boltvezetők árumegrendelését a túlzott óvatosság jellemzi. A konferencián a jövőre gon­dolva, elhatározták, hogy na­gyobb gondot fordítanak a társa­dalmi ellenőrök szakmai felké­szítésére, rendszeres tájékoztatá­sára és javaslataik hasznosításá­ra. A tanácskozás számos társa­dalmi ellenőr kitüntetésével zá­rult. A vendéglátást nem érdekli a­­ Kereskedelmi pénztárosok versenye A budapesti élelmiszerüzletek, ABC-áruházak pénztárosai már megkezdték a vetélkedést, közü­lük kerülnek a legjobbak a csü­törtöki döntőbe, ahol kiderül, hogy elméleti felkészültségénél, gyakorlottságánál fogva ki az or­szág legügyesebb, leggyorsabb és legpontosabb pénztárosa. Az október 21—24. közötti or­szágos pénztáros­ verseny szerve­zői keddi sajtótájékoztatójukon elmondották, hogy ezúttal há­romszázötvenen vesznek részt a vásárlók színvonalas kiszolgálá­sát, a bolti forgalom gyorsítását célzó vetélkedőn. A kétévenként megrendezett pénztárosverseny szerves része az önkiszolgáló üzletek legfontosabb beosztásában dolgozók tovább­képzésének. Ezért is sajnálatos, hogy a vendéglátóiparban — ahol pedig ugyancsak gyarapszik az önkiszolgáló éttermek, büfék há­lózata — mindössze egyetlen vál­lalat nevezett a versenybe, ame­lyet az érdeklődés hiánya miatt ebben az ágazatban ezúttal nem rendeztek meg. N­­­­tem az újságíróklub kényel­­mes foteljében, és rád gon­doltam, Nagyanyám. Idős embe­rek a közlekedésben — ez volt a sajtótájékoztató témája, s már alig-alig figyeltem az előadóra, mert eszembe jutottál, amint mindig elsőként álltál föl az ün­nepi asztaltól. Neked mindig előbb gyújtottunk gyertyát kará­csonykor, mint a család többi tagjának, hiszen siettél haza Pesti­mrére, még a sötétedés előtt. Féltél az utazástól, a forgalom­tól, hiába vitt szinte háztól házig az autóbusz. Nehezen közlekedtél, s nekünk — a számodra teljesen érthetetlen rohanásban, hajszá­ban — nagyon ritkán jutott időnk elkísérni, esetleg autónkba invitálni téged. Nem is nagyon igényelted, és nem szívesen alud­tál „idegen” helyen sem, ragasz­kodtál megszokott ágyadhoz. Mi — talán kényelemszeretetből is — elfogadtuk érveidet. És te áll­tál a szürkülő alkonyatban az átkelőhelynél, vártad: kevesebb legyen a jármű, hogy elindulhass a túloldalra. Nagyanyám, ugye mindig több lett a gépkocsiból? Egyre na­gyobb lett a sebesség is, amely­­lyel a környező világ elfutott melletted. Látásod és hallásod megromlott, ízületeid megkoptak, té­bláboltál az úttesten, amikor már rég pirosra váltott a lámpa, s nem értetted, hogy az egyéb­ként kedves emberek miért tü­relmetlenek, mit integetnek, du­dálnak, villognak? Tudod, azóta nagyon sokat gondolkoztam, miért, hogy ingerültebbek va­gyunk a gyámoltalan öregek lát­tán? Hogy mozgunk magunkban, pont most kellett erre jönnie? Tolakszik a villamoson, ideáll elénk a sorba, utazott, vásárolt volna délelőtt, hiszen ráér, nyug­díjas. És tudod, hányszor szé­gyelltem el magam ezekért a gondolatokért? Mert hiszen nem érdemelted, nem érdemelitek. Hazánkban ma körülbelül két­millió a nyugdíjasok száma, s évente mintegy 40—50 ezerrel lesznek többen. Vagyis: minden ötödik magyar állampolgárra azt kell mondanunk, hogy öreg? Hogy elérték azt a kort, amely­ről Nyírő Gyula, a pszichiátria egykori kiválósága azt tanította, hogy mindenki meg kívánja ér­ni, de mindenki retteg tőle? Nem hinném, hogy erről van szó. Az Egészségügyi Világszervezet egyik ajánlásában már a hetvenes évek elején a statisztikai besorolásnál a betöltött 45. esztendőben jelöl­te meg a fiatalkor határát. Hat­vanéves korunkig középkorúak vagyunk, s azután lépünk az öregség kezdeti szakaszába. Va­lójában öregek pedig csak het­venötöd­ik évünk után leszünk. Nem is olyan rossz, ha arra gon­dolunk, hogy még a múlt század közepén is huszonöt év volt az átlag életkor Magyarországon. A civilizáció, elsősorban az orvos­­tudomány fejlődése, kétségkívül hosszabbá teszi életünket, társa­dalmunkat pedig a szó legneme­sebb értelmében megajándékozza a nyugdíjaskort betöltő, de tes­tileg, szellemileg ép emberekkel. Velük kellene valahogy okosab­ban „gazdálkodnunk”, s nem öregnek, ergo, kisebb értékűek­­nek elkönyvelni őket a több év­tizedes munkaviszonyt koronázó búcsúztató másnapján. A mai nyugdíjasoknak különösen sokat köszönhetünk. Fiatal éveikben égett a világ. Emberi, szakmai kiteljesedésük esztendői egybe­estek a háború sújtotta ország újjáépítésével, a mai társadal­munk létezéséhez, fejlődéséhez szükséges körülmények megte­remtésével. És legtöbbjük tudá­sát, tapasztalatait ma sem nél­külözhetjük. Hajlamosak va­gyunk ugyan mindenhol „fiatalí­tani”, mivel valóban kell a hely az ifjabbaknak. Ám a húsz-, har­minc- és negyvenévesek jogos elő­retörésével nem kell kiűznünk a ringből az ötveneseket, a hatva­nasokat és egyáltalán senkit, aki még segíteni tud­ott. De messzire szaladtak a gon­dolataim, Nagyanyám. Csak hát tudod, ha arról hallok, hogy se­gítsük az időseket a közlekedés­ben, nekem mindig eszembe jut, miért csupán ott? És miért csak segítsük? Nem biztos, hogy ép­pen erre szorulnak rá. Éljünk velük együtt, fogadjuk el — mert van mit elfogadni —, amit ad­nak nekünk, az alig-alig fiata­labbaknak. Hiszen talán nincs is olyan nagy különbség az évek száma szerint.­Madách is azt írta Az ember tragédiájában: „Min­den mi él, az egyenlő soká él, / A százados fa és egynapos rovar, / Eszmél, örül, szeret és elbu­kik. / Midőn napszámát, s vá­gyait betölté, / Nem az idő ha­lad: mi változunk, / Egy század, egy nap szinte egyre megy.” Borbás Katalin Nagyanyámnak r­égi utakra Politikai könyvnapok Immár 19. alkalommal rendez­­zi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturá­lis életünk e jelentős eseményé­nek ünnepélyes megnyitóját no­vember 3-án Debrecenben, a Köl­csey Ferenc Megyei Művelődési Központban tartják, ahol kiállí­tás is nyílik az elmúlt években kiadott és az ez alkalomból nap­világot látott politikai művekből. A fővárosi megnyitó színhelye november 5-én Kőbányán, a X. kerületi pártbizottság székháza lesz. Az újdonságok között megta­lálják az­­ érdeklődők Faluvégi Lajosnak, a Pénzügyeink a het­venes években című kötetét, melyben a szerző egyebek között tárgyalja a pénzügyi politikai és szabályozás kérdéseit, a gazda­sági szerkezet jellemzőit, a nem­zetközi pénzügyi kapcsolatokat. Pozsgay Imre Demokrácia és kul­túra című kötetében az 1968 és 1980 között megjelent tanulmá­nyaiból, cikkeiből, beszédeiből,­in­terjúiból talál válogatást az olva­só. Pója Frigyesnek, a Magyar külpolitika című műve a külpoli­tikánk fő elvi és gyakorlati kér­déseit foglalja össze. A Magyar Szociáldemokrata Párt — 1933 és 1944 közötti — politikai fejlődésének fő folya­matait vázolta fel Pintér István A Szociáldemokrata Párt törté­nete című könyvében. Ugyanerről a korról vall személyes sorsán keresztül Kállai Gyula, az Éle­tem törvénye című visszaemléke­zésében. f­­ iClvi?6’*" A faszén reneszánsza Heves megyei tudósítónktól. A Bükk-fennsík és a Mátra-vi­­dék erdeiben ősi mesterség a fa­szénégetés. A tisztásokon, az er­dei utak mentén épített boksák felszálló füstje jelzi, hogy a ha­talmas kövekkel körbezárt ke­mencében izzik a fa. A különös mesterség művelői már a XVIII. században ismertek voltak ezen a vidéken, s messze földre szállí­tották a háztartási faszenet. Ké­sőbb már kohászati célokra is használták, s ezzel végérvénye­sen a keresett árucikkek közé ke­rült e hegyvidéki „termék”. A fa­szén karrierje az elmúlt két év­tizedben ismét magasra ívelt, amikor a nyugat-európai orszá­gokban divatba jött a grillsütés. Az NSZK, valamint Svédország igényli a legtöbb faszenet, ame­lyet — mintegy 1200 tonnát — a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szállít 10—15 kilós zsá­kokban, illetve 2—3 kilós mű­anyag zacskókba csomagolva. Hazai vásárlóink közül főként a csepeli gyáróriás veszi a legtöb­bet, mintegy ezer tonnát használ­nak fel évente kohászati célokra. 1 ■ / Környezetvédelmi konferencia Ma már nem kampány Kedden a Technika Házában háromnapos környezetvédelmi konferencia kezdődött Urbenvita ’80­ címmel. Jantner Antal épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes, Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezető­­helyettese és Gonda György állam­titkár, az Országos Környezet-, és Természetvédelmi Hivatal elnöke tartott előadást a hazai környezet­­védelem jelenlegi helyzetéről és feladatairól. Az előadások rámu­tattak, hogy településeink kör­nyezetének minősége általában nem kielégítő. Az előadók kifejtették, hogy a környezetvédelem ma már nem kampány, nem divat, hanem tervszerű, összehangolt cselekvés, amely szorosan illeszkedik a nép­­gazdasági terv rendszerébe, a gazdaságpolitika szerves része. Az 1976-ban hozott környezetvé­delmi törvény szellemében már sok hasznos intézkedés és szép eredmény született, de még így is jó néhány súlyos gond nehe­zíti a lakosság és­ a szakembe­rek helyzetét. Ilyen például a csatornahálózat nem kellő mér­tékű kiépítése, emiatt sok helyen emésztőgödrökben tárolták a szennyvizet, majd szippantó­kocsikkal szállítják el az úgyne­vezett szikkasztó tavakba, ame­lyek bűzlenek, elmocsarasodnak , szennyezik a környezetüket. A zaj is kellemetlen és ártal­mas kísérője a civilizációnak. Néhány évvel ezelőtt hatályon kívül helyezték az elavult csend­­rendeletet, helyébe új, az egész országra érvényes szabályozás még nem született. V­izi úton olcsóbb a Dunáról a tengerekre A Közlekedéstudományi Egye­sület szervezésében kedden a Kelet- és Nyugat-Európa hét or­szágából érkezett szakemberek, továbbá a hazai külkereskede­lem és szállítmányozás, a közle­kedés és a hajóipar képviselői­nek részvételével megkezdődött a Duna-tengerhajózás fejleszté­sét szolgáló kétnapos nemzetkö­zi kollokvium. A Technika Há­zában megtartott tanácskozás el­ső napján Kovács István, a KPM hajózási főosztályvezetője, a MA­HART vezérigazgatója a Duna­­tengerhajózás közlekedéspolitikai jelentőségéről, a folyam-tenger­hajózás szélesítésének lehetősé­geiről, s az ezzel kapcsolatos ha­zai és nemzetközi teendőkről tar­tott előadást. Az alacsonyabb költségek, és az egyre korszerűbb hajózási szolgáltatások nyomán fellendü­lőben van a Duna-tengeri for­galom. Vízi közlekedésünk jó né­hány fontos külkereskedelmi fu­varozási megbízásnak tesz eleget: évek óta vízi úton érkeznek ha­zánkba a marokkói az algériai és a tunéziai nyersfoszfát-szállít­­mányok. Csaknem kétmilliós leltárhiány Krumpli a kocáknak A történet — legalábbis a rend­őrség vizsgálata szerint — három évvel ezelőtt kezdődött. A Sza­badság termelőszövetkezet és a TSZKER gazdasági társulás Te­leki téri, 13. számú árudájában leltárhiány mutatkozott. Hogy miért? — arra egyelőre még nincs magyarázat, mindenesetre tény, hogy a zöldség-gyümölcs bolt ve­zetője, a 40 éves Takács Lászlóné született Steiner Mária és helyet­tese, a 38 éves Juhász Mátyás — mindketten büntetlen előéletűek — igyekeztek elleplezni. Az üz­letben egyébként minden eszten­­dőben kétszer tartottak leltárt, s ők 1979. november 26-ig vala­mennyit meghamisították, hogy eltussolják a korábbi hiányt. Ma­nipulációikhoz segítőtársra ta­láltak az 59 éves Sepsei Sándor gödöllői lakos személyében, aki a társulás elszámoltatási csoport­jának, azaz a leltárellenőrzésnek volt a vezetője. Takácsné és Juhász az esedé­kes leltárak előtt mindig meg­vizsgálták, tulajdonképpen meny­nyi árujuknak is kellene lenni. A készletekből természetesen min­dig hiányzott, s a pótlásra nagy mennyiségű zöldséget, gyümöl­csöt szereztek be. Ezeket azután a leltárbizottságnak úgy jelentet­ték, mint a boltba szabályos úton beérkezettet. Ily módon öt leltár eredményét hamisították meg, több százezer forint értékben. Tavaly november végére az úgy­nevezett terheletlen, vagyis a zsebből vásárolt áru 470 ezer fo­rintot tett ki. Az idei első félévi leltárnál, amelyre június 10-én került sor, lelepleződtek. A hiány ekkor már 1 millió 800 ezer volt. A termelő­szövetkezeti társulás nyomban fe­gyelmit indított Takácsné és Ju­hász ellen, majd megtette a rend­őrségi feljelentést is. A­­nyomozás megállapította, hogy a boltvezető és helyettese a napi bevételből is sikkasztott. A forgalomtól füg­gően kivettek a kasszából, volt úgy, hogy 5-6 ezer forintot is. Egyébként összesen félmilliót is­mernek el. Kiderült az is, hogy a leltármanipulációkat minden esetben Sepsei segédletével követ­ték el, aki ezért részesedést ka­pott, de gyakorta honorálták aranyékszerrel, ajándékkal, s mi­vel háztájiban sertést tenyész­tett, burgonyával is. Tavalyelőtt, a novemberi leltárt is Sepsei értékelte ki. Kiderült, hogy az árudának 18 ezer forint a hálómegtakarítása. Sepsei meg­egyezett Takácsijával, hogy utó­­­lag megváltoztatják két tétel bur­gonya árát, erről árváltoztatási jegyzőkönyvet állítanak ki, s visszamenőleg elszámolják. A „megtakarításon” azután meg­osztoztak. A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztálya az ügy­ben még folytatja a­­ nyomozást. Juhász és Sensei előtető- u­tóztatásban van, Takácsné eseté­ben — tekintettel egészségi álla­potára — erre nem került sor. B. K.

Next