Magyar Hírlap, 1980. november (13. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

Magyar Hirlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1930. NOVEMBER 1. SZOMBAT . Nicolas Ceausescu fogadta Marjai Józsefet M­agyar-rom­­n kormányközi megállapodás b­irtok alá Bukarestben Oltványi Ottó, az MTI buka­resti tudósítója jelenti. Bukarestben pénteken befeje­ződött a magyar—román gazda­sági együttműködési vegyes kor­mánybizottság XV. ülésszaka. A magyar küldöttséget Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettes, a vegyes kormánybizottság magyar tagozatának elnöke, a román de­legációt Nicolae Constantin mi­niszterelnök-helyettes, a román tagozat elnöke vezette. Az ülésszakon megvizsgálták a két ország párt- és állami veze­tőinek találkozóin kitűzött fel­adatok teljesítésének helyzetét, elemezték a legutóbbi ülésszak óta végzett munkát. Megállapí­tották, hogy az 1981—85. évi nép­­gazdasági tervek koordinációja jó kiinduló alapot teremt a gazda­sági kapcsolatok továbbfejleszté­séhez. Áttekintették a külkeres­kedelmi árucsere-forgalom hely­zetét és hangoztatták: a forga­lom növekedését jól szolgálja a már érvényben levő gyártássza­kosítási és termelési kooperációs egyezmény­eknek a következő tervidőszakra való meghassz­abbí­­tása és bővítése, az új egyezmé­nyek előkészítése a gépipar és a vegyipar területén. Az ülésszak alkalmából Marjai József és Nicolae Constantin kor­mányközi egyezményt írt alá a két ország hosszú távú gazdasá­gi és műszaki-tudományos együttműködéséről. Az egyez­mény összehangolja a műszaki­tudományos együttműködést, ki­jelöli azokat a főbb területeket, amelyeken az erők összefogása mindkét ország számára pótlóla­gos erőforrásokat biztosít. Marjai Józsefet pénteken dél­után fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársa­ság elnöke, az RKP főtitkára. A találkozón a két ország együtt­működéséről, a kapcsolatok to­vábbfejlesztésének lehetőségeiről és az ezzel kapcsolatos felada­tokról folytattak véleménycse­rét. A találkozón és tárgyalásokon részt vett Rajnai Sándor, Ma­gyarország bukaresti és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagyköve­te is. A megbeszélések meleg, baráti légkörben folytak le. A magyar küldöttség Marjai József vezetésével az esti órák­ban hazaérkezett Budapestre. Domokos Mátyás felszállása ENSZ-határozat a környezet­vedeésnék­i (Folytatás az 1. oldalról) képviselője tartózkodott a szava­zástól. A határozat felszólítja Marokkót, hogy vonja ki csa­patait arról a szaharai terület­ről, amelyről Mauritánia tavaly lemondott a Polisario Front ja­vára. A határozat egyúttal üdvöz­li az Afrikai Egységszervezet ál­tal kezdeményezett közvetítést Marokkó és a Polisario között, s felszólítja a két felet, hogy kezdjen közvetlen tárgyalásokat a viszály rendezése céljából. megbbeszélések Varsóban Aczél Endre, az MTI varsói tudósítója jelenti. Pénteken Varsóban, a kormány épületében megkezdődtek Fin­­kowski miniszterelnök és a Szo­lidaritás szakszervezeti szövetség képviselőinek megbeszélései. A találkozót a Szolidaritás kez­deményezte. A kormányfő igenlő választ adott, majd meghívására az új szakszervezet vezetői a fő­városba érkeztek. A megbeszéléseken, amelyek a péntek esti órákban is folytatód­n­a­k ro­tak, az új szakszervezetekkel kö­tött megállapodások végrehajtá­sáról — a többi között a Szolida­ritás régebbi és újabb keletű fenntartásairól­­ volt szó. Áttekintették a szakszervezeti szabályzat bejegyzésének kérdé­sét, azt, hogy a szakszervezetek hozzáférhessenek a tömegtájékoz­tatási eszközökhöz. Megvitatták a bérmegállapodások megvalósí­tását, a piacellátás és a mező­­gazdaság problémáit is. Egységes tiszat­snokság alá helyezték az összes iráni fegyveres testületet (AFP) Csütörtökön éjszaka Ba­­niszadr államfő elnökletével ülést tartott az iráni legfelső nemzet­­védelmi tanács — jelentette pén­teken reggel a teheráni rádió. A tanácskozáson Abadan védelmé­nek, valamint a körzet hadtáp- és élelmiszer-ellátásának szentel­ték a legnagyobb figyelmet. A legfelső nemzetvédelmi ta­nács ülésén elhatározták, hogy eg­­esített parancsnokság alá he­lyezik a harcokban részt vevő összes iráni erőket: a hadsere­get, a forradalmi gárdistákat és a csendőrséget. Az iráni rádió pénteken első ízben ismerte el közvetve Khor­­ramshahr teljes elestét, amikor azzal vádolta az iraki katonákat, hogy­ kifosztják a várost és elra­bolják a lakosság javait.­­(UPI) A teheráni rádió pénte­ken szokatlan hangnemű kom­mentárban foglalkozott a túszügy­­gyel. Eszerint a­­ túszok elenge­dését nem lenne szabad „igaz­ságtalan, vagy gyáva tettként” értékelni, mert az — úgymond — nagy győzelem lenne Irán szá­mára. Most a foglyok elengedése irányítaná rá a világ figyelmét az Egyesült Államok bűnös iráni politikájára — hangsúlyozza a teheráni rádió. Az amerikaiak már csaknem egy éve „büntetés­ként az iráni nép ellenőrzése alatt állnak” — hangzik az iráni kommentár, azt sugallva, hogy ez a rabság már elég büntetés volt számukra. (Reuter) Az Egyesült Államok minden eddigit felülmúló hadi­tengerészeti erőt állom­ásoztat az Indiai-óceán térségében. A Ran­ger repülőgép-anyahajó — fedél­zetén mintegy 80 géppel — és kí­sérő hajói csatlakoztak az Indiai­óceánon cirkáló hadihajókhoz — jelentette be csütörtökön a Pen­tagon. Ezzel 37-re­ emelkedett a Perzsa-öböl közelében készenlét­ben álló amerikai flottaegységek száma. A Pentagon jelezte továbbá, hogy 1800 főnyi tengerészgyalo­gos erőt vezényeltek az Ománi­­öbólbe is. Bagdadban folytatta tárgyalá­sait Isidoro Malmierca Peoli ku­bai és Agha Sahi pakisztáni kül­ügyminiszter. Szadun Hammadi iraki külügyminiszter pénteken fogadta Agha Sahit, aki az Isz­lám Konferencia megbízásából közvetít Bagdad és Teherán kö­zött. Pénteken India és Törökország is bejelentette, hogy hajlandó köz­vetíteni a szembenálló felek között a fegyveres konfliktus ren­dezése érdekében.. Dél-Libanon­­). A palesztin ellenállás koisztsi vezetőinek tanácskozásai (MTI) Jasszer Arafatnak, a Pa- J lesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága elnökének vezetésével csütörtök este Bejrút­ban ülést tartott a palesztin ellen­állási mozgalom legfelsőbb kato­nai tanácsa, s megvitatta az ál­landósult izraeli támadások nyo­mán kialakult dél-libanoni hely­zetet, valamint az új libanoni kor­mány megalakulásával összefüggő belpolitikai fejleményeket. A katonai tanács ülését köve­tően — ugyancsak Arafat elnökle­tével — a PFSZ mozgósítási bi­zottsága tanácskozott a nyár fo­lyamán elrendelt általános moz­gósítás végrehajtásáról. A ter­vek szerint a 18 éven felüli pa­lesztin fiatalok számára kötelező­vé teszik a katonai szolgálatot. Ily módon 40 ezer fős palesztin hadsereget tudnának szembeállí­tani egyrészt a Dél-Libanonban támadó izraeli hadsereggel, más­részt a palesztin baloldali szövet­séges erők megsemmisítésére tö­rekvő libanoni jobboldali milí­ciákkal. Teljes atomcsend (TASZSZ) Pénteken Genf­ben a­ szovjet, az amerikai és­ a brit­­ küldöttség megtartotta az atom-­­ fegyver-kísérletek teljes és álta­­­­ános betiltásáról folyó háromha­­ji­­almi tárgyalások újabb találkoz­­zóját. A Carrington befejezte varsói látogatását (PAP) Pénteken befejeződött Carrington brit külügyminiszter hivatalos lengyelországi látoga­tása. A brit vendég a nap folya­mán Krakkóba látogatott, és on­nan utazott el Londonba. Bú­csúztatására a krakkói repülőté­­­ren megjelent Marian Dobrosiews­­ki lengyel külügyminiszter-he­lyettes. Colombo Moszkvába látogat A TASZSZ szovjet hírügynök­ség pénteki jelentése szerint Emi­lio Colombo olasz külügyminisz­ter a szovjet kormány meghívá­s­­ára november első felében hi­vatalos látogatást tesz a Szovjet­unióban. Újraválasztották Julius Nyererét (ADN, TASZSZ) Julius Nye­­rere tanzániai államfőt a vasárn­ nap tartott parlamenti és elnök­­választások eredményeként újabb öt évre megerősítették tisztségé­ben. Nyerere, aki 19 éve áll az or­szág élén, a szavazatok 93 szá­zalékát szerezte meg. Közös Piac: deklarálták az acélipar válságát (MTI) Az­­európai közösség miniszteri tanácsa péntekre vir­radó éjjel, hosszú vita után, meg­­állapodott a válsághelyzet ki­mondásáról a közös piaci fém­iparban. Ez azt jelenti, hogy a Szén- és Acélközösség alapokmá­nyának 58. szakasza értelmében kötelezően kontingentálják az acéltermelést, 1981. június 30-ig. A termelés kényszerű csökken­tése alól a közös piaci acélter­melés húsz százaléka mentesül. A Washington Post Carter mellett (MTI) A New York Times után most a Washington Post — az amerikai főváros nagy tekintélyű politikai napilapja — is elköte­lezte magát Jimmy Carter támo­gatása mellett. A lap pénteki ve­zércikkében — fanyalogva bár, de— Carter mandátumának meg­hosszabbítására hívta fel olva­sóit. Az amerikai fővárosban rámu­tatnak, hogy a szavazók vélemé­nyét leginkább befolyásoló vidé­ki lapok kétharmada viszont Ro­nald Reagan jelöltségét támo­gatja. A­ki jelen lehetett a tanács­­rendszer megalakulásának a 30. évfordulója alkalmából megtartott országos munkaérte­kezleten, feltehetően még sokáig nem tud szabadulni annak han­gulatától és azoktól a magvas gondolatoktól, amelyek ott el­hangzottak. A tanácskozáson mindvégig érezhető volt, hogy az Államigazgatási Főiskola előadó­termében ezúttal olyan tanácsi vezetők, dolgozók és tanácstagok ülnek, akik maguk is közvetlen részesei voltak az elmúlt három évtized országépítő munkájának, s akik talán épp ezért a jövő tennivalói iránt is nagyobb ér­deklődést tanúsítanak. Erről győzték meg a hallgató­ságot a hozzászólások is, amelyek az eredmények mellett a gondo­kat is felelősséggel, és kendőzet­lenül tárták a párt és a kor­mány jelenlevő képviselői elé. Gondolom, soha jobbkor és jobb helyen. Nehéz lenne a sorrendet megállapítani, hogy felszólalása­ikkal kik kötötték le leginkább a figyelmet, így közülük csak egyet ragadok ki, igaz, nem ok nélkül. Az egyik megyei tanács vb­­titkára arról beszélt: a tanácsok annak rendje és módja szerint minden évben meghatározzák a költségvetésüket, fejlesztési ter­vüket, ezek képezik gazdasági tevékenységük alapját — csak­hogy a valóságban nem egészen ilyen egyszerű a dolog. Az élet sokszor közbeszól, újabb és olyan újabb követelményeket tá­maszt a helyi tanácsokkal szem­ben, amelyek pár hónappal előbb még nem jelentettek különösebb gondot, mára azonban kikerül­hetetlenül ott tornyosulnak előt­tük. S­ persze, a tanácstagok is ilyen ügyekben „dörömbölnek” szüntelenül a tisztségviselők aj­taján. Mit tehetnek a tanácsok, ha efféle váratlan, ám egyszeriben mégiscsak sürgető igényekkel ta­lálják szembe magukat? Gyakor­latilag erre három megoldás kí­nálkozik: társadalmi munka szervezése, az üzemek, vállala­tok és más, nem tanácsi szervek közreműködésének megnyerése, valamint az esetleges pénzmarad­ványok ilyen célokra történő át­csoportosítása. Tagadhatatlan, mindez nem csekélység, kivált­képp akkor, ha netán év közben is megteremthető a gyors mozgó­sítás lehetősége, és egyáltalán van még valami a „kasszában”, ami onnan kivehető. Ezeknek a terven felüli, alkalmi feladatok­nak az elvégzéséhez azonban már csak alig-alig, vagy sehogy sem biztosíthatók a feltételek. A felszólaló végül is arra a tár­gyilagos­ következtetésre jutott: jó lenne, ha a jövőben az illetékes felsőbb szervek is nagyobb fi­gyelmet fordítanának a helyi ta­nácsok ilyen jellegű, váratlan gondjaira, nehogy —­ a szorult­ságot tehetetlenségnek vélvén — egy idő után megrendüljön ben­nük a lakosság bizalma. Utólag felidézve szavait, most valahogy ......min­im­­ 111 úgy érzem, néhány mondatot még hozzáfűzhetett volna ... Például azt, hogy ezeknek a meglepetésszerűen adódó, látszó­lag jelentéktelenebb munkáknak a gyors elvégzése — ha az óvo­dában a felújításra kitűzött idő­pont előtt vált használhatatlanná a kazán, vagy egy-egy felfagyott járdarészt rendbehoznak stb. —­ sokszor nagyobb örömöt és elé­gedettséget kelt a lakosságban, mint bármilyen más, látványo­sabb beruházás. Nem azért, mint­ha nem lenne tisztában az egész települést szolgáló létesítmények alapvető rendeltetésével, felbe­csülhetetlen előnyeivel, hanem, mert a hideg óvoda s a baleset­­veszélyes járda közvetlenebbül érinti, nap mint nap bosszantja, amíg csak gyermekét és saját magát nem látja biztonságban. A kicsi szálkát a köröm alatt rendszerint nehezebb elviselni, mint a nagyobb bajt, amelyről tudjuk, hogy orvoslása hosszabb időt vesz igénybe. Valahogy így van a lakosság is ezekkel a vá­ratlanul nyakába szakadt bonyo­dalmakkal, amelyek, minél to­vább mérgesednek a „körme alatt”, annál ingerültebb, végle­tesebb megjegyzésekre ragadtat­ják a legjámborabb állampolgárt is. Hát még az ilyen csekélysé­gek elintézésére is hónapokig kell várni? Mi lesz akkor a na­gyobb szabású vállalkozások sor­sa? Aligha szorul bővebb magyará­zatra, hogy az ilyenfajta vélemé­nyek elharapódzása mekkora ká­rokat okozhat a tanács és a la­kosság kapcsolatában. Pedig a kényszerű halogatásnak nem is ez az egyetlen veszélye! Mint ismeretes, a tanácstag mindenkor a lakosság képvisele­tében lép fel, tehát nemcsak a testületi üléseken, hanem akkor is, amikor választókerületének egy-egy kisebb, ám halaszthatat­lan beavatkozást igénylő ügyét teszi szóvá valamelyik tisztségvi­selőnél vagy szakigazgatási szervnél. Az állampolgárok — érthetően — mindenekelőtt sa­ját választókerületük legégetőbb gondjainak megoldását szorgal­mazzák, és tanácstagjuk tevé­kenységének eredményességét is főleg az ilyen jellegű megbízatá­sok teljesítésén mérik le. Ha te­hát a tanács nem képes kellő tá­mogatást nyújtani az előre nem látható feladatok azonnali elvég­­zéséhez, akkor ezért a lakosság elsősorban a tanácstagját okolja, s­ így neki kell viselnie a mulasz­tás minden ódiumát. Főleg a községi tanácsok veze­tői a megmondhatói, milyen fon­tos kérdést vetett fel a megyei vb-titkár a rangos tanácskozá­son. Nyilván abban a reményben, a jelenlegi nehezebb gazdasági körülmények között se kivihetet­len, hogy a jövőben kevesebb ilyen „szálka” bosszantsa a la­kosságot, hiszen ehhez nem fel­tétlenül az anyagi eszközök bőví­tésére, hanem inkább azok ará­nyosabb elosztására van szük­ség. NÉMETH GÉZA SZÁLKÁK /OCL ■ v­­ ..| A Novoje Vremja Madridról Folytatódot! a magyar javaslat vitája (Folytatás az 1. oldalról) tett tényleges eredményt. A szov­jet­ küldöttség szóvivője kijelen­tette: megvolt a lehetőség rá, hogy ezen a napon haladás jöj­jön létre a magyar küldöttség ál­tal korábban előterjesztett napi­rendi javaslat vitatott pontjában. Sajnálatos, hogy egyes nyugati küldöttségek felszólalásaikban más irányt szabtak a vitának. Max Kampelman nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője „magánügyben” péntek délben ismét Washingtonba utazott. Az amerikai küldöttség vezetője Európába való visszaérkeztével csütörtökön, vagyis már az ame­rikai elnökválasztás után, Brüsz­­szelben részt vesz a NATO-or­­szágok államfőinek a madridi ta­lálkozóval foglalkozó tanácsko­zásán. A hamarosan megkezdődő madridi találkozótól Európa nem a konfrontációt, hanem az eny­hülés ügyének előmozdítását vár­ja — állapítja meg a Novoje Vremja című szovjet hetilap leg­frissebb számában Lev Bezi­­menszkij. Egyebek között utal a következőkre: Madridban a helsinki záróok­mány valamennyi­ lényeges részé­ből ki kell emelni néhány kér­dést. Azokról politikai döntése­ket hozva, lehetővé kell tenni a további, szakaszonként folytatan­dó munkát. A madridi találkozó sikere — állapítja meg — a rész­vevők politikai szándékától függ attól, vajon óhajtják-e az építő légkört s elfogadják-e azt a tételt hogy az európai enyhülés folya­matát lehet, sőt kell is folytatni.

Next