Magyar Hírlap, 1981. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
: ' (kix)OD (cyDIVW Magyar Hírlap nemzetközi politika mi. februári, vasárnap 3 A lengyel kormány és a szakszervezetek megegyeztek a szabad szombatok Ügyében (MTI) Varsóban hosszas tárgyalások folytak a lengyel kormány és a három szakszervezeti tömörülés képviselői között. Ezek egyik fő témája a munkaidő csökkentése volt. Szombaton reggel, a tárgyalások eredményeként, mint távlati célt, elfogadták a heti 40, napi 8 órás munkahét bevezetését amelynek részleteiről az év folyamán tárgyalásokon döntenek. 1981-ben a munkahét 42 órás lesz, mégpedig úgy, hogy három egymást követő szombat szabad, a negyedik pedig 8 órás munkanap. A bányászatban továbbra is érvényben marad az összes szabad szombat rendszere, amelyet a jastrzebiai megállapodásnak megfelelően már az év elejétől bevezettek. Miután a kormány képviselői és a Szolidaritás országos egyeztető bizottságának megbízottai között egyetértés jött létre a munkaidő csökkentésének alapelveiről, megállapodtak abban is, hogy akik a hivatalosan munkanappá nyilvánított január 10-i, illetve a január 24-i szombaton nem jelentek meg munkahelyükön, ezeket a napokat februári szabadszombatokon ledolgozhatják, és akkor a januári mulasztásért nem éri őket anyagi veszteség. A januári fizetés azonban csak a ténylegesen ledolgozott órákra jár. A Szolidaritással folytatott megbeszélések második témaköre a tömegtájékoztatási eszközökben való véleménynyilvánítási lehetőség volt. Egyebek között megállapodtak abban, hogy a Szolidaritás a jövőben országos terjesztésű hetilapot adhat ki. Egy harmadik témakörben megállapodtak arról, hogy a kormány bizottságot küld Rzeszówba, az ottani sztrájkbizottsághoz, amely úgynevezett „Falusi Szolidaritás” bejegyzéséről kíván tárgyalni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és a kormány álláspontja szerint a földművesek érdekeinek képviseletére a nagy hagyományokkal rendelkező gazdakörök a legalkalmasabbak. Egy új szervezet létrehozása károsan befolyásolná ezek tevékenységét. A „Falusi Szolidaritás” létrejöttének ezenkívül még jogi akadálya is van, hiszen az egyéni gazdák egy személyben munkaadók és munkavállalók, s mint ilyenek, nem alakíthatnak hagyományos értelemben vett szakszervezetet. Varsóban szombaton ülést tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusi előkészítő bizottságának elnöksége. A tanácskozáson, amelyen Stanislaw Kanta, a LEMP KB első titkára elnökölt, azokról a programtézisekről volt szó, amelyeket a IX., rendkívüli pártkongresszusra való felkészülés során a teljes kongresszusi előkészítő bizottság hétfőn megvitat Peru tartja magát a riói egyezményhez (MTI) Nyugtalanságot tükröznek a perui-ecuadori határkonfliktussal kapcsolatos dél-amerikai sajtókommentárok és a hivatalos személyiségek nyilatkozatai. Fernando Belaunde Terry perui államfő eddigi nyilatkozatai azt tükrözik, hogy megmásíthatatlannak tartja az 1942 januárjában aláírt Rio de Janeiró-i jegyzőkönyvet, és sem az Amerikai Államok Szervezetének, sem az Andok-paktumnak a közvetítésére nem tart igényt. Az ecuadori kormány rugalmasabb álláspontja arra enged következtetni, hogy a riói egyezmény helyett egy új nemzetközi állásfoglalás kikényszerítését tűzte ki célul. A hét külpolitikai karikatúrája A pekingi kígyóbűvölő (Novoje Vremja) Veszélyes „ellenáramlatok" Kínában (MTI) A kínai társadalmon belül olyan „ellenáramlatok” jelentkeznek, amelyek veszélyeztetik a pártvezetés által meghirdetett politikai egységet és stabilitást. Ez derül ki azokból a kommentárokból és vezércikkekből, amelyek a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának decemberi, kibővített munkaértekezletén elhangzott beszédeket, vagy legalábbis azok fő vonalát ismertetik. Kínai források szerint a munkaértekezleten mondott beszédében Teng Hsziao-ping pártalelnök és Hu Jao-pang, a Központi Bizottság főtitkára, élesen bírálta azokat az „illegális akciókat”, amelyek a párt vezető szerepe és a pártvezetés által megkövetelt politikai egység, és stabilitás ellen irányulnak. (Új Kína) Huang Hua kínai külügyminiszter kétórás megbeszélést tartott szombaton Bangkokban thaiföldi kollégájával, Szithi Szavetszilával. A kínai külügyminiszter a Csao Ce-jang miniszterelnök vezette küldöttség tagjaként tartózkodik négynapos hivatalos látogatáson a thai fővárosban. Irak és Irán is részt vett az OPEC pénzügyminisztereinek értekezletén (MTI) A fejlődő világ országaiba irányuló különböző segélyakciók megszavazásával, illetve az egyes pénzügyi alapok összegének felduzzasztását eredményező egységes állásfoglalással zárult a kőolajexportáló országok szervezete, az OPEC tagországai pénzügyminisztereinek bécsi értekezlete. A konferencia köreiben figyelemre méltó eredménynek értékelik, hogy az iráni-iraki háborús konfliktus kitörése óta első ízbenült tárgyalóasztalhoz a két középkeleti ország képviselője. Jelenlétük politikai tekintetben nem zavarta a konferencia munkáját, Irán fizetési nehézségei azonban bonyolították az egyes tranzakciók véglegesítését. Dél-Afrikát bírálják az ENSZ-ben •Folytatás az 1. oldalról) biai rendezés tervezetét kidolgozó öt nyugati országnak — az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának, Franciaországnak, az NSZK-nak és Kanadának — „fontos leckét kellett tanulnia Dél- Afrika felelőtlen magatartásából”. (TASZSZ) Zimbabwe kormánya és népe határozottan elítéli a délafrikai rezsim által, a független Mozambik ellen elkövetett provokációkat — hangsúlyozta szombaton Salisburyben Robert Mugabe miniszterelnök. (MTI) Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság mély felháborodással értesült az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) maputói képviselete ellen a dél-afrikai rohamosztag által elkövetett bestiális agresszióról. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság, a szocializmust építő magyar társadalom együttérzését kifejezve, teljes szolidaritásáról biztosítja a dél-afrikai nép igazságos küzdelmét, a nemzetközi imperializmus által támogatott kegyetlen, fehértelepes uralom ellen. Követeljük a brutális támadások megszüntetését. Washington csökkenti segélyprogramját (AFP, AP) Az Európai Gazdasági Közösség tagállamai pénteken, Alexander Haig külügyminiszterhez intézett levelükben „mély sajnálkozásukat” fejezték ki amiatt, hogy az Egyesült Államok a felére szándékozik csökkenteni a világ legszegényebb országainak támogatásához még a Carter-kormány idején ígért hozzájárulását. Rámutattak, hogy az ígért amerikai hozzájárulás lefaragása semmissé tenné a segélyt felajánló államok (összesen több mint harminc) hosszú tárgyalások eredményeként kötött megállapodását, s a legsúlyosabb következményekkel járhat a világ legszegényebb, legkevésbé fejlett országaira. Mindez károsan érintené a tőkés világnak a fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatait. A palesztinok nem várnak pozitív lépést az USA-tól (MTI) A palesztin ellenállási mozgalom nem vár semmiféle pozitív közel-keleti lépést az új amerikai kormányzattól — jelentette ki Jasszer Arafat, a Palesztina Felszabadítási Szervezet V. B. elnöke, a Bejrútban tartózkodó tíztagú brit parlamenti küldöttség előtt. Reagan elnök és Haig külügyminiszter a PFSZ ellen intézett támadásokkal kezdte politikai tevékenységét — folytatta. Ha ezeket a politikai nyilatkozatokat szándékoznak átültetni a gyakorlatba, akkor ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok újabb robbanást akar előidézni a közel-keleti térségben. Lehetséges, hogy ami jelenleg Dél-Libanonban történik, az már ennek az amerikai politikának a következménye. Az irány helyes, az ütem vontatott Amekikai nyilatkozat A HETEROGÉN ÖSSZETÉTEL MIATT eleve tudni lehetett, hogy a szaúd-arábiai Taifban a héten megtartott 3. iszlám csúcskonferencia „nem lépheti túl saját árnyékát”. Az egyetlen igazán közös tényező — a vallás — kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a mozgalomban tömörült mintegy negyven muzulmán ország túltegye magát azokon a történelmi, politikai és gazdasági különbségeken, ellentéteken, amelyek megosztják őket, és monolitikus egységben hatékonyan lépjenek fel akár csak korlátozott céljaik megvalósításáért is. Hiszen a tagországok között ott találjuk a dúsgazdagokat (Szaúd-Arábia, Kuvait), de a világ legszegényebbjeit is (Banglades, Csád). Van köztük NATO-tag (Törökország), s olyan haladó rendszerű állam, mint Szíria vagy Dél-Jemen. Két tagország — Irak és Irán — öt hónapja háborút visel egymás ellen, s ez két „drukkertáborra” osztotta a mozgalmat És hosszan sorolhatnánk még a két- vagy több oldalú viszályokat, amelyek széthúzólag hatnak. Ennek ellenére azonban az iszlám konferencia szervezete, melynek megalakításához a jeruzsálemi Al Aksza mecset 1969-ben történt felgyújtása adta meg az első lökést, azóta hosszú — és pozitív irányú — utat tett meg, s napjainkban olyan tényezővé vált, amellyel egyaránt számolnak a világbéke hívei és az imperializmus erői is. A vallási szervezet átpolitizálódása nem úgy ment végbe, mint kezdeményezői — a konzervatív arab rezsimek — azt eredetileg elképzelték. Induláskor a deklarált cél az izraeli megszállás alatt álló Jeruzsálem óvárosában levő muzulmán szent helyek felszabadítása volt. Valójában azonban a hangadó szerepre törekvő reakciós rendszerek abban reménykedtek, hogy a laza csoportosulás — a nyugati imperialista hatalmakra támaszkodva — lefékezi az egyes országokban kibontakozó haladó irányzatokat, illetve — az ő megfogalmazásuk szerint — „gátat vet az előretörő kommunizmusnak”. AZ OBJEKTÍV FEJLŐDÉS TÉRÍTETTE EL e retrográd céltól a mozgalmat. A tagországok közös gyarmati múltjának a talaján elkerülhetetlenül kinőtt a neokolonialista törekvésekkel szembeni ellenállás, s erősödött az e népek független fejlődését és a világbékét veszélyeztető imperialista mesterkedéseket elutasító álláspont. Ezt tükrözte már 1972-ben az iszlám konferencia chartája, amely felkarolta a Palesztinai arab nép igazságos ügyét is. Két éve a konferencia elítélte az USA bábáskodásával létrejött Camp David-i alkut, és az Izraellel kötött különbékéje miatt felfüggesztette Egyiptom szervezetbeli tagságát. Ugyanezt tette tavaly Afganisztánnal is, ami azt bizonyítja, hogy a pozitív tendencia még nem kerekedett felül: a retrográd erők pozíciói továbbra is jelentékenyek. A fent vázoltak a mostani csúcsértekezletre is ráütötték bélyegüket. A részt vevők többsége felszólalásaiban csupán általánosságban állt ki Jeruzsálem felszabadítása és az önálló palesztin állam megteremtése mellett. A „keményebb hangot” az izraeli agresszió közvetlen áldozatainak a képviselői, Asszad szíriai elnök és Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője ütötték meg. Arafat azzal vádolta az USA-t, hogy magáévá teszi a terrorista Begin terjeszkedési törekvéseit, amelyek jelenleg a megszállt arab területeken folyó izraeli településpolitikában jutnak kifejezésre. Asszad arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok támaszponthálózattal igyekszik bekeríteni a Közel-Kelet térségét. Ebből a házigazda Szaúd-Arábiának, vagy Ománnak is értenie kellett, mert ez a két ország katonai létesítményei használatát engedélyezte az USA- nak ... NEM SZABADNA EGY KALAP ALÁ VENNI a mohamedánok barátait és ellenségeit — figyelmeztetett Asszad, utalva a szovjet és az amerikai politika eltérő voltára. Az Egyesült Államok változatlanul ellenséges magatartást tanúsít az arab világgal szemben, s továbbra is katonai támogatással gondoskodik arról, hogy Izrael élvezhesse agressziója gyümölcsét. Ezzel függ össze, hogy Washington — az iszlám országok egységét gyengítendő — igyekszik figyelmüket kevésbé lényeges konfliktusok felé terelni. Nyilvánvalóan az utóbbiakon az iraki—iráni háborút és a mesterségesen kreált afganisztáni kérdést értette a szíriai elnök. A csúcsértekezlet határozatai és állásfoglalásai, mivel híven tükrözik a mozgalmon belüli erőviszonyokat, szükségszerűen kompromisszumjellegűek. . A mekkai nyilatkozatban (a szent városban volt a konferencia ünnepélyes megnyitása) a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy szent háborút (dzsihadot) indítanak a megszállt arab területek és Kelet- Jeruzsálem felszabadításáért. Elvetnek minden olyan rendezési kísérletet, amely nem veszi számításba a palesztin arab nép önrendelkezési jogát, valamint azt, hogy törvényes képviselője, a PFSZ vezetésével, független államot hozhasson létre. A deklaráció annak a meggyőződésnek is hangot ad, hogy a Perzsa-öböl biztonságának a szavatolása kizárólag az öböl menti államokra tartozik, minden külföldi beavatkozás nélkül. ELLENSÉGES MAGATARTÁSKÉNT értékelte a konferencia az Izraelnek nyújtott amerikai katonai támogatást, és sürgette Washingtont, hogy változtassa meg a palesztinkérdésben elfoglalt elutasító álláspontját. A haladó tagországok ellenzése mellett azonban a konferencia egy Afganisztán belügyeibe való beavatkozással egyenlő álláspontot is magáévá tett. Az iszlám csúcs Irakot és Iránt azonnali tűzszünetre szólította fel, s a viszály rendezése céljából nyolctagú közvetítő bizottságot alakított. Ami a találkozó mérlegét illeti, az egy kifejezett negatívum (Afganisztán) mellett alapvetően pozitív. Igaz viszont, hogy az elhatározott intézkedések realizálódási értéke problematikus: a dzsihád csak gazdasági téren — s ott sem következetesen — jut majd érvényre, s az USA-nak a térségben való katonai jelenlétét sem vetették el határozottan. A Washingtonnak szóló „apelláta” és a közvetítési kísérlet egyaránt „szentelt víznek” bizonyulhat Egyértelmű pozitívum viszont, hogy az arab csúcs után ez a fórum is elkötelezte magát a palesztinok ügyének rendezése mellett, és egyedüli törvényes képviselőül a PFSZ-t ismerte el. Ha minden mástól eltekintünk, már csak ezért a nagy elvi jelentőségű állásfoglalásért is érdemes volt megtartani a csúcskonferenciát, melynek mérsékelt eredményei arról tanúskodnak, hogy a mozgalom iránya alapvetően helyes, de a haladás üteme vontatott. Pálfi Viktor A spanyol király konzultációi (MTI) I. János Károly spanyol király szombaton délelőtt a katalán, a baszk és az andalúz kisebbségi pártcsoportok vezetőinek fogadásával folytatta konzultációit az Adolfo Suárez miniszterelnök csütörtöki meglepetésszerű lemondásával kirobbant kormányválság megoldására. A Demokratikus Centrum Unió végrehajtó bizottsága szombat délelőtti ülésén, a többszöri halasztás után, február 6-ra, péntekre hívta össze a párt második kongresszusát. *