Magyar Hírlap, 1981. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

! Új kiadvány: Ifjúsági Szemle Kétesélyes indulás „Új dologba fogni — mindig izgalmas, vonzó." Ezzel a mon­dattal kezdődik az idei évtől négyhavonként megjelenő új ki­advány, az Ifjúsági Szemle leg­első számának beköszöntője. S így folytatódik „de nemcsak örö­met ígér, felelősséggel is jár, sőt, magában hordja a kudarc lehe­tőségét is”. Őszinte bekezdés mert nem bízik a mindent elsöp­rő sikerben, sőt, hangvételében realitás érezhető: az indulás mindig kétesélyes. Mit takar a név: Ifjúsági Szem­le? Olyan kiadványt, melynek homlokterében társadalmunk sajátos rétege, a fiatalság áll. Törekvése tehát hű képet adni napjaink magyar ifjúságáról. Bőven van miről írni. S miről ír­nak az eddig megjelent két szám 200 oldalán? Például a fiatalok politikai kultúrájáról. Az erről szóló írás a közvélemény-kutatás módszereivel kideríti többek kö­zött azt, hogy 100 megkérdezett fiatalból 19-nek Horthy Miklós­ról, 23-nak Kun Béláról nincse­nek ismeretei. Az írás, mely há­rom egész oldalt betöltő táblá­zattól sem mentes, a végén leszö­gezi: A fiatalok akkor is tudják a történelmi személyiségeket ér­tékelni, ha ismeretekkel nem ren­delkeznek róluk. A summázás után két kérdés is felmerül: mi­ért nincsenek ismereteik, hiszen nálunk az alapfokú iskolázott­ság aránya papíron jóval 90 szá­zalék fölött van? Vajon hogyan lehet az értékek ismerete nélkül értékelni ? De nem szemlézni akarom az Ifjúsági Szemlét. Olvasva eddigi két számát, maradéktalanul csak a­ formátumát tudom dicsérni. Nincsen benne egyetlen fotó sem, viszont annál több táblázat. Né­mely cím túlságosan fiatalos, például Szorongassuk meg a bü­rokrácia torkát! De hol a nyaka? néhány alcím pedig. „Családi Lap”-ízű, Tévézés elalvásig, Se­gítek anyunak. Némely idegen kifejezés valóban alternatíva, magyar megfelelőjét a szerző kü­lön elmagyarázza, de másutt ilyen szavakkal, mint értékkrízis, neokonzervatív tendencia stb. — már nem történik meg. Szóval kételyeim vannak. Számomra ugyanis neon egyértelmű, hogy az új kiadvány a szemlézetteknek, vagy a szemlézőknek szól. Egyébként a második szám már tartalmában, cikkei színvonalá­ban is jobb, mint az első, jólle­het, itt is akad elgondolkodtató írás. Az egyik például azt tag­lalja, hogy a fiataljaink feltű­nően tájékozatlanok az előbb­­utóbb őket is érintő lakáskérdés­ben.­­Ez meglehet, de hát attól, hogy egy történész vagy egy esz­tergályos feltűnően tájékozatlan, mondjuk a Bosnyák-téri piac kisáru­termelőinek és kiskereske­dőinek viszonyait illetően, még alapvető szükségletei közé tar­tozhat — ha kapható — a para­dicsom, a paprika.) Az indulás valóban mindig két­esélyes, és az első néhány lépés­ből megítélni bármelyiket is,f el­hamarkodottság lenne. Annál is inkább, mert a már említett be­köszöntő két második mondatát idézve: „Talán serkentő hatást tudunk gyakorolni, őszinte, bá­tor hangú és realisztikus felfo­gású írások megszületésére.­ Hi­szen mindig könnyebben neki­lendül a toll, ha adott a gondola­tok fogadására kész szerkesztő­ség.” Várjuk a toll(ak) lendülését, az egyre tartalmasabb negyedéven­ként megjelenő újabb friss Ifjú­sági Szemléket. (franka) 8 1981. JÚNIUS 30, KEDD KULTÚRA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Magyar ünnepség Szlovákiában A csehszlovákiai magyarok nyári országos kulturális ünnep­ségét szombaton és vasárnap tartották meg Gombaszögön. A CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szö­vetsége) a kelet-szlovákiai me­gyei és a rozsnyói járási tanácsi szervekkel közösen most huszon­hatodik alkalommal rendezte meg e kétnapos nemzetiségi se­regszemlét a hagyományos és emlékezetes színhelyen, a gom­baszögi nagyréten, ahol egykor a 20-as évek végén létrejött haladó magyar Sarló-m­ozgalom találko­zói is, lezajlottak. Az ünnepi ese­ménysorozatra az­ ország minden részéből összesen mintegy 178 ezer ember érkezett. A vendégek között ott volt Juraj Busa, a szlovák kormány közoktatási minisztere és dr. Tatai József po­zsonyi magyar főkonzul is. A gombaszögi ünnepség rész­vevőinek nagygyűlésén Rác­z Olivérnek, a CSEMADOK ügy­vezető elnökének megnyitója után Juraj Busa, mondott beszédet. A többi között hangoztatta, hogy a csehszlovák párt- és állami ve­zetés folyamatosan­ nagy gondot fordít az ország nemzetei és nemzetiségei közötti testvéri együttműködés erősítésére. A mi­niszter méltatta azt a sokirányú és gyors fejlődést is, amely az utóbbi évek folyamán Dél-Szlo­­vákiában, a csehszlovákiai ma­­­gyar nemzetiség jelentős részé­nek lakóhelyén végbement. A nagyrét szabadtéri színpa­dán két napon át változatos mű­sor szórakoztatta a közönséget. ................Qj Az Alba Regia hősnője emlékezik Ligyija Martiscsenko-Bezeny­­kova, az egykori szovjet felderí­tőnő volt a tulajdonképpeni fő­szereplője — időközben elhunyt társával, Marija Fortusszal — annak a történetnek, amelynek nyomán húsz évvel ezelőtt az Alba Regia című magyar—szov­jet koprodukciós film készült. A szovjet felderítőnőt Székesfehér­vár ostroma idején egy magyar házaspár segítette, mentette meg a német fasiszták elől. A­­ Pravda munkatársa, IVT. Ogyinyec, aki a film bemutatója idején a lap budapesti tudósítója volt, most a lap vasárnapi szá­mában felidézi az Alba Regia be­mutatásának napjait, s felkeres­te Ligyija Martiscsenko—Be­­zenykovát is. Az egykori felde­rítőnő Jevpatorija városában, a Fekete-tenger partvidékének egyik jelentős üdülő- és gyógyá­szati központjában él, s bár már régóta elérte a nyugdíjas kort, változatlanul abban a szanató­riumban dolgozik, ahol az Alba Regia elkészítésének idején, s igen tevékenyen veszi ki részét a pártmunkából is. Mint a tudósí­tás megírja, mindmáig kapcso­latban van Székesfehérvárral, s bár egykori segítője, Hornyánsz­­ky Károly doktor már nem él, feleségével rendszeresen válta­nak levelet. Szovjet írókongresszus előtt Ma kezdődik Moszkvában a szovjet írók VII. kongresszusa. A nagyszabású tanácskozáson át­tekintik a szovjet irodalom hely­zetét, fejlődését, társadalmi sze­repét, elemzik azokat a kérdése­ket, amelyeket az SZKP XXVI. kongresszusa állított a társada­lom, s így az irodalom érdeklődé­sének is az előterébe. A tanácskozás külföldi vendé­geinek sorában ott lesz a Ma­gyar Írók Szövetségének küldött­sége is. Évad végi beszélgetés Seregi Lászlóval • Összegezés és kitekintés A Magyar Állami Operaház színpadának használhatatlansága a lehető legváratlanabbul jött a mostani évad elején , és a lehető legrosszabbkor derült­ ki. Attól eltekintve, hogy az efféle sohasem jelentkezik jókor, ez esetben egy teljes, megtervezett, bebérletezett évadot kellett átszervezni, fenekestül felforgatni, az Erkel Szín­házba átvinni, egyszóval ezerféle bonyodalommal farkasszemet nézni. Természetesen mindez a balett-társulatra is vonatkozik. Seregi László balettigazgató az elmúlt évadra való visszatekintés bevezetőjében erről szól. — Azonnal át kellet értékel­nünk a repertoárt, az Erkel Szín­ház színpadának méretében, le­hetőségében gondolkozva. Né­hány balettünk díszle­tmódosí­tással kerülhetett át, mások csak új díszletekkel. Tíz önálló estünk közül csak mintegy a felét tud­tuk átmenteni, köztük az értékes külföldieket, a Béjárt- a Balan­­chine-estet, a klasszikusok kö­zül csak a Giselle-t. Pedig , még­­kompromisszumokra is hajlan­dóak voltunk a színpadra állítást illetően, a játszás, a táncolás ér­dekében. — Mennyivel csökkent az elő­adás szám? — Eddig egy évadban 100— 120 előadást tartottunk rendsze­resen. Ez idén lecsökkent hetven­re. Olyan fontos darabok marad­tak ki kényszerűségből a műsor­ból, mint a Hattyúk tava, a Spar­tacus, a Diótörő. Szerencsére a Bartók-év deus ex madioinaként érkezett a segítségünkre. A ko­rábban nehezen nyíló kapuk most szélesre­ tárultak és többfe­lé is felléphettünk külföldön: Torinóban, Mexikóban, Prágá­ban, Milánóban 23 előadással kö­töttük le a társulat művészi ka­pacitását, s így 90 előadás táján zárjuk az évadot. — Most következik azonban a neheze. Tudomásom szerint tel­jesen el kell hagyni az épületet, hogy megkezdődhessen a re­konstrukciós munka. — Valóban. Kiszolgáló helyi­ségeinket, próbatermeinket (ame­lyek eddig használhatóak voltak) el kell hagynunk, teljesen át kell költöznünk a nyáron. Igazgató­ságunknak az a törekvése, hogy növeljük az előadásszámot. Ezért már szeptember elsején nyitunk, tehát augusztus közepétől pró­bák, gyakorlatok kezdődnek. Fo­lyamatosan visszük át az új díszletű darabokat, szeptember 15-én jelentkezünk a Sparta­­kusszal, februárban a Hattyúk tavával.. Két új bemutatót terve­zünk: egy kubai estet, a szigetor­szág balettjének néhány remeké­ből és Fodor Antal első, egész estét betöltő koreográfiáját, melyhez Sienkieupicz közismert Quo vadisát vette alapul Ter­veink szerint mintegy 80 balett­estet tudunk tartani az operaelő­adásokkal, és a hétfői zenekari estekkel békés egymás mellett élésben. A külföldi turnékkal ez a szám felmehet közel százra, és mint említettem, művészi kapa­citásunk kihasználása létkérdés a számunkra. A száraz tények és adatok rengeteg gondot és aka­rást tartalmaznak. A kulturális kormányzat ígérete nyomán bí­zunk az Operaházba való vissza­térésünk időpontjában, abban, hogy nem kell csökkenteni lét­számot, és hogy senkit sem kell idejekorán nyugdíjba küldeni.­­ A kisebb előadásszám keve­sebb foglalkoztatást jelent a táncosok számára. Jónevű, nem­zetközileg elismert szólistát nem foglalkoztatni — vétek. Lesznek­­e külföldre szerződések? — Valóban jól cseng szólistá­ink neve, sok meghívást kapnak, erős a csábítás. Úgy gondolom, hogy annak, akit meghívnak, le­hetőséget adunk a külföldön va­ló fellépésre. Szinte a teljes szó­lista élgárdánk vendégszerepei egy-egy rövidebb fellépés erejé­ig külföldi társulatoknál: Pongor Ildikó, Metzger Márta, Keveházi Gábor, Dózsa Imre, Harangozó Gyula. Rajtuk kívül egy teljes évadra Oslóba szerződik Mészá­ros László és ugyancsak egy évre Forgách József, aki Bejárt társu­latában lesz balettmester. De hangsúlyozom, hogy a társulat létérdeke, hogy együtt maradjon. — Milyen benyomást keltett a balett-társulat a turnékon? — Idén Bartók utazó nagykö­vetei voltunk. Külföldön joggal hiszik, hogy a magyar Bartók­­előadások autentikusak — a tur­nék sikerei ezt igazolták. Sok furcsa, tévutakon járó Bartók­­interpretálással találkozhattunk határainkon túl. Azt hisszük, hogy igazán csak magyar művész érti, értheti Bartókot „anyanyel­vi” szinten. Véleményem szerint Mexikó is ezt igazolta. A milánói Scalában torokszorító volt fel­lépni, oda már bejutni is rang­nak számít: Európa, de talán a világ első számú operaháza. A városra szakadt hőgutában , fél­tünk, hogy üres széktorok fognak ránk ásítozni, és ennél nincs le­, hangolabb előadóművész számá­ra. De nem így történt. Olyan tett ház volt mind a hat alkalommal, hogy pótszékre sem tudtam ülni (ilyenkor az utolsó sorból szok­tam nézni az előadást). A kriti­kák ugyan megoszlottak dicséret és fanyalgás közt, tradicionális megoldásokat, rendezésbeli el­maradottságokat rótták fel ne­künk, de a színházban helyet fog­laló közönség tetszésnyilvánítása egyértelmű volt. Prágai sike­rünkben nem kis része volt a nagyszerű Smetana Színháznak. Északi szomszédaink előbbre tar­tanak a régi színházak moderni­zálásában. Olyan tökéletes szín­padtechnika és világítás segítet­te munkánkat, amilyenről itthon egyelőre csak álmodhatunk. Fé­nyes, elsöprő diadalt arattunk a Prágai Tavaszon, s itt kell em­lítenem Forray Gábor díszleteit, amelyek alkalmasak arra, hogy különböző méretű színpadokon egyformán jól funkcionáljanak. — Mivel telik a nyár és ho­gyan alakul az évad első fele? — Társulatunk fellép a Mar­gitszigeten, Fertőrákoson (a Bar­tók-művekkel), hagyományszerű­­en az ausztriai Mörbischben és Szegeden a Spartacusszal. A sza­badtéri játékokon utoljára ki­lenc évvel ezelőtt játszottuk­ a darabot, az óriási színpad nagy díszletet, sok statisztát kíván. Szegedi fellépésünkkel egyidőben már elkezdődnek az Erkel szín­házi próbák, hiszen szeptem­ber elsején régi gyakorlatunk sze­rint a Bartók-triptichonnal kez­dünk. A hónap közepén NSZK- turné vár ránk: a két Bartók­­balett és a Dohnányi-változa­­tokat visszük Duisburgba, Düs­seldorfba, és Mülheimbe, majd innen az Operaház zenekarával és énekeseivel kiegészülve Pá­rizsba megyünk. A Theater de Champs Elysées- ben a Bartók-triptichont adjuk elő, az ottani Bartók-ünnepségek alkalmából. Kenessei András Rádiófigyelő V . Beilleszkedés zavarokkal // \\ Aki látta Pá­ll ! (Q)s |­t.erffy András J kiváló filmjét, az I, . Iskolapéldát, és­­ nyomon követ­hette azt a pe-­­­dagógusi mód­szert, amely a gyerekeket szabad gondolkodás­ra, s mi több, a vélemények meg­fogalmazására szoktatta, eltűnőd­hetett: úristen, mi lesz ezekkel a srácokkal a felső tagozatban, az egyetemen, a munkahelyükön? Hogyan fognak beilleszkedni?! Kulcsfogalmaink egyike lett a beilleszkedés. S vizsgálják hiá­nyát és zavarait. Vajon szükség­szerűen kulcsfogalom? Egy kér­dőíves felvétel során, a megkér­dezett cigányasszony így fogal­maz az 1945—50 közötti időszak­ról: „Nagyon szerettem iskolába járni, akkor még nem kellett be­illeszkedni, beilleszkedni csak most kell." A példát Ferge Zsuzsa idézte abban a vitaműsorban, melyet Munkahely, munkaerkölcs, beil­leszkedés címen a múlt héten hallhattunk a Kossuth-rádióban. Miért okoz olyan nagy gondot manapság a fiatalok beilleszke­­kedése? A kérdést vizsgáló pszi­chológus, közgazdász, szociológus erre keresett magyarázatot. A beilleszkedésen most csak az első munkahelyhez való alkalmazko­dás kérdéseit firtatták, megálla­pításaik azonban, úgy gondolom, tovább mutattak. A pszichológus, Ritoók Pálné megfogalmazása szerint, merev szerepekkel zsúfolt társadalom­ban élünk, ahol már a harmin­casok is javarészt biztonságra tö­rekvő, jól begyakorolt klisék sze­rint rendezik be világukat, ala­kítják viselkedésüket. S ehhez nehéz az egyetemről frissen ki­került, ambiciózus, meglehet, túl­­ambiciózus fiatalnak alkalmaz­kodni. Nehéz beletanulni ezekbe a kissé megmerevedett szerepek­be. A fiatalok beilleszkedési gond­jait az előbb felválantott pszi­chológiai szempontok mellett döntően gazdasági jellegű gondok is nehezítik. Amint a műsorveze­tő, Kozma Tamás is megfogal­mazta: gazdaságfejlődésünk ex­­tenzív periódusát intenzív kor­szak váltja fel, létszámgondok­kal, struktúraváltással, munka­erő-átirányítással stb. Ilyen hely­zetben a vállalatoknál jelentke­ző friss diplomás munkaerő, mint potenciális rivális jelenik meg, és sok esetben nem élvezheti a ko­rábbi korszakokra jellemző „pá­­tyolgatási periódust”. Miből adódnak még a beillesz­kedési zavarok? Az értékek kü­lönbözőségéből. A mai huszon­éveseknek mit sem mondanak az ötven évvel korábbi gazdaság válság okozta munkanélküliség, a háború után jelentkező ellátási gondok, mindazok a feltételek és előzmények, melyek a mai negy­­­ven-ötvenes éveknél a komfortot és biztonságra törekvést a legfon­tosabb értékek közé sorolja. Ezeknek a fiataloknak nincs múltjuk, csak közelmúltjuk van, ami a legszebb és a legigénye­sebb jövőre jogosította őket. Az igényességen a műsor a jó, jól végezhető, értelmes munka igé­nyét értette. Interjúrészletek val­lottak erről, a kezdeti munka­lázról, a másként és színvonala­sabban végzett feladatokról, de hallhattunk egy enyhén öniróni­­kus megfogalmazást is­. „Már az egyetemen elhatároztam, hogy konformista leszek .. A pályakezdő fiatalnál gyakran még ma is hátránynak számít, ha első, munkában töltött éveiben többször munkahelyet változtat. Náluk hátrány, holott közgondol­kodásunk egészét éppen arra akarjuk átprogramozni, hogy másként értékelje a munkahely­hez való hűség és a mobilitás kérdéseit, mint régen. Sorolhatnánk még a felvető­dött kérdéseket, a túlképzéstől a munkaerő-átirányítás problémá­jáig, amelyre ez a rövid adás igen színvonalasan, a kérdéseket meg nem kerülve, igyekezett válását kéreni. S ez Ferge Zsuzsa, Ko­vács János, Ritoók Pálné, s a műsorvezető Kozma Tamás érde­me. V. Bálint Éva

Next