Magyar Hírlap, 1981. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-30 / 151. szám
! Új kiadvány: Ifjúsági Szemle Kétesélyes indulás „Új dologba fogni — mindig izgalmas, vonzó." Ezzel a mondattal kezdődik az idei évtől négyhavonként megjelenő új kiadvány, az Ifjúsági Szemle legelső számának beköszöntője. S így folytatódik „de nemcsak örömet ígér, felelősséggel is jár, sőt, magában hordja a kudarc lehetőségét is”. Őszinte bekezdés mert nem bízik a mindent elsöprő sikerben, sőt, hangvételében realitás érezhető: az indulás mindig kétesélyes. Mit takar a név: Ifjúsági Szemle? Olyan kiadványt, melynek homlokterében társadalmunk sajátos rétege, a fiatalság áll. Törekvése tehát hű képet adni napjaink magyar ifjúságáról. Bőven van miről írni. S miről írnak az eddig megjelent két szám 200 oldalán? Például a fiatalok politikai kultúrájáról. Az erről szóló írás a közvélemény-kutatás módszereivel kideríti többek között azt, hogy 100 megkérdezett fiatalból 19-nek Horthy Miklósról, 23-nak Kun Béláról nincsenek ismeretei. Az írás, mely három egész oldalt betöltő táblázattól sem mentes, a végén leszögezi: A fiatalok akkor is tudják a történelmi személyiségeket értékelni, ha ismeretekkel nem rendelkeznek róluk. A summázás után két kérdés is felmerül: miért nincsenek ismereteik, hiszen nálunk az alapfokú iskolázottság aránya papíron jóval 90 százalék fölött van? Vajon hogyan lehet az értékek ismerete nélkül értékelni ? De nem szemlézni akarom az Ifjúsági Szemlét. Olvasva eddigi két számát, maradéktalanul csak a formátumát tudom dicsérni. Nincsen benne egyetlen fotó sem, viszont annál több táblázat. Némely cím túlságosan fiatalos, például Szorongassuk meg a bürokrácia torkát! De hol a nyaka? néhány alcím pedig. „Családi Lap”-ízű, Tévézés elalvásig, Segítek anyunak. Némely idegen kifejezés valóban alternatíva, magyar megfelelőjét a szerző külön elmagyarázza, de másutt ilyen szavakkal, mint értékkrízis, neokonzervatív tendencia stb. — már nem történik meg. Szóval kételyeim vannak. Számomra ugyanis neon egyértelmű, hogy az új kiadvány a szemlézetteknek, vagy a szemlézőknek szól. Egyébként a második szám már tartalmában, cikkei színvonalában is jobb, mint az első, jóllehet, itt is akad elgondolkodtató írás. Az egyik például azt taglalja, hogy a fiataljaink feltűnően tájékozatlanok az előbbutóbb őket is érintő lakáskérdésben.Ez meglehet, de hát attól, hogy egy történész vagy egy esztergályos feltűnően tájékozatlan, mondjuk a Bosnyák-téri piac kisárutermelőinek és kiskereskedőinek viszonyait illetően, még alapvető szükségletei közé tartozhat — ha kapható — a paradicsom, a paprika.) Az indulás valóban mindig kétesélyes, és az első néhány lépésből megítélni bármelyiket is,f elhamarkodottság lenne. Annál is inkább, mert a már említett beköszöntő két második mondatát idézve: „Talán serkentő hatást tudunk gyakorolni, őszinte, bátor hangú és realisztikus felfogású írások megszületésére. Hiszen mindig könnyebben nekilendül a toll, ha adott a gondolatok fogadására kész szerkesztőség.” Várjuk a toll(ak) lendülését, az egyre tartalmasabb negyedévenként megjelenő újabb friss Ifjúsági Szemléket. (franka) 8 1981. JÚNIUS 30, KEDD KULTÚRA - MŰVÉSZET Magyar Hírlap Magyar ünnepség Szlovákiában A csehszlovákiai magyarok nyári országos kulturális ünnepségét szombaton és vasárnap tartották meg Gombaszögön. A CSEMADOK (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége) a kelet-szlovákiai megyei és a rozsnyói járási tanácsi szervekkel közösen most huszonhatodik alkalommal rendezte meg e kétnapos nemzetiségi seregszemlét a hagyományos és emlékezetes színhelyen, a gombaszögi nagyréten, ahol egykor a 20-as évek végén létrejött haladó magyar Sarló-mozgalom találkozói is, lezajlottak. Az ünnepi eseménysorozatra az ország minden részéből összesen mintegy 178 ezer ember érkezett. A vendégek között ott volt Juraj Busa, a szlovák kormány közoktatási minisztere és dr. Tatai József pozsonyi magyar főkonzul is. A gombaszögi ünnepség részvevőinek nagygyűlésén Rácz Olivérnek, a CSEMADOK ügyvezető elnökének megnyitója után Juraj Busa, mondott beszédet. A többi között hangoztatta, hogy a csehszlovák párt- és állami vezetés folyamatosan nagy gondot fordít az ország nemzetei és nemzetiségei közötti testvéri együttműködés erősítésére. A miniszter méltatta azt a sokirányú és gyors fejlődést is, amely az utóbbi évek folyamán Dél-Szlovákiában, a csehszlovákiai magyar nemzetiség jelentős részének lakóhelyén végbement. A nagyrét szabadtéri színpadán két napon át változatos műsor szórakoztatta a közönséget. ................Qj Az Alba Regia hősnője emlékezik Ligyija Martiscsenko-Bezenykova, az egykori szovjet felderítőnő volt a tulajdonképpeni főszereplője — időközben elhunyt társával, Marija Fortusszal — annak a történetnek, amelynek nyomán húsz évvel ezelőtt az Alba Regia című magyar—szovjet koprodukciós film készült. A szovjet felderítőnőt Székesfehérvár ostroma idején egy magyar házaspár segítette, mentette meg a német fasiszták elől. A Pravda munkatársa, IVT. Ogyinyec, aki a film bemutatója idején a lap budapesti tudósítója volt, most a lap vasárnapi számában felidézi az Alba Regia bemutatásának napjait, s felkereste Ligyija Martiscsenko—Bezenykovát is. Az egykori felderítőnő Jevpatorija városában, a Fekete-tenger partvidékének egyik jelentős üdülő- és gyógyászati központjában él, s bár már régóta elérte a nyugdíjas kort, változatlanul abban a szanatóriumban dolgozik, ahol az Alba Regia elkészítésének idején, s igen tevékenyen veszi ki részét a pártmunkából is. Mint a tudósítás megírja, mindmáig kapcsolatban van Székesfehérvárral, s bár egykori segítője, Hornyánszky Károly doktor már nem él, feleségével rendszeresen váltanak levelet. Szovjet írókongresszus előtt Ma kezdődik Moszkvában a szovjet írók VII. kongresszusa. A nagyszabású tanácskozáson áttekintik a szovjet irodalom helyzetét, fejlődését, társadalmi szerepét, elemzik azokat a kérdéseket, amelyeket az SZKP XXVI. kongresszusa állított a társadalom, s így az irodalom érdeklődésének is az előterébe. A tanácskozás külföldi vendégeinek sorában ott lesz a Magyar Írók Szövetségének küldöttsége is. Évad végi beszélgetés Seregi Lászlóval • Összegezés és kitekintés A Magyar Állami Operaház színpadának használhatatlansága a lehető legváratlanabbul jött a mostani évad elején , és a lehető legrosszabbkor derült ki. Attól eltekintve, hogy az efféle sohasem jelentkezik jókor, ez esetben egy teljes, megtervezett, bebérletezett évadot kellett átszervezni, fenekestül felforgatni, az Erkel Színházba átvinni, egyszóval ezerféle bonyodalommal farkasszemet nézni. Természetesen mindez a balett-társulatra is vonatkozik. Seregi László balettigazgató az elmúlt évadra való visszatekintés bevezetőjében erről szól. — Azonnal át kellet értékelnünk a repertoárt, az Erkel Színház színpadának méretében, lehetőségében gondolkozva. Néhány balettünk díszletmódosítással kerülhetett át, mások csak új díszletekkel. Tíz önálló estünk közül csak mintegy a felét tudtuk átmenteni, köztük az értékes külföldieket, a Béjárt- a Balanchine-estet, a klasszikusok közül csak a Giselle-t. Pedig , mégkompromisszumokra is hajlandóak voltunk a színpadra állítást illetően, a játszás, a táncolás érdekében. — Mennyivel csökkent az előadás szám? — Eddig egy évadban 100— 120 előadást tartottunk rendszeresen. Ez idén lecsökkent hetvenre. Olyan fontos darabok maradtak ki kényszerűségből a műsorból, mint a Hattyúk tava, a Spartacus, a Diótörő. Szerencsére a Bartók-év deus ex madioinaként érkezett a segítségünkre. A korábban nehezen nyíló kapuk most szélesre tárultak és többfelé is felléphettünk külföldön: Torinóban, Mexikóban, Prágában, Milánóban 23 előadással kötöttük le a társulat művészi kapacitását, s így 90 előadás táján zárjuk az évadot. — Most következik azonban a neheze. Tudomásom szerint teljesen el kell hagyni az épületet, hogy megkezdődhessen a rekonstrukciós munka. — Valóban. Kiszolgáló helyiségeinket, próbatermeinket (amelyek eddig használhatóak voltak) el kell hagynunk, teljesen át kell költöznünk a nyáron. Igazgatóságunknak az a törekvése, hogy növeljük az előadásszámot. Ezért már szeptember elsején nyitunk, tehát augusztus közepétől próbák, gyakorlatok kezdődnek. Folyamatosan visszük át az új díszletű darabokat, szeptember 15-én jelentkezünk a Spartakusszal, februárban a Hattyúk tavával.. Két új bemutatót tervezünk: egy kubai estet, a szigetország balettjének néhány remekéből és Fodor Antal első, egész estét betöltő koreográfiáját, melyhez Sienkieupicz közismert Quo vadisát vette alapul Terveink szerint mintegy 80 balettestet tudunk tartani az operaelőadásokkal, és a hétfői zenekari estekkel békés egymás mellett élésben. A külföldi turnékkal ez a szám felmehet közel százra, és mint említettem, művészi kapacitásunk kihasználása létkérdés a számunkra. A száraz tények és adatok rengeteg gondot és akarást tartalmaznak. A kulturális kormányzat ígérete nyomán bízunk az Operaházba való visszatérésünk időpontjában, abban, hogy nem kell csökkenteni létszámot, és hogy senkit sem kell idejekorán nyugdíjba küldeni. A kisebb előadásszám kevesebb foglalkoztatást jelent a táncosok számára. Jónevű, nemzetközileg elismert szólistát nem foglalkoztatni — vétek. Leszneke külföldre szerződések? — Valóban jól cseng szólistáink neve, sok meghívást kapnak, erős a csábítás. Úgy gondolom, hogy annak, akit meghívnak, lehetőséget adunk a külföldön való fellépésre. Szinte a teljes szólista élgárdánk vendégszerepei egy-egy rövidebb fellépés erejéig külföldi társulatoknál: Pongor Ildikó, Metzger Márta, Keveházi Gábor, Dózsa Imre, Harangozó Gyula. Rajtuk kívül egy teljes évadra Oslóba szerződik Mészáros László és ugyancsak egy évre Forgách József, aki Bejárt társulatában lesz balettmester. De hangsúlyozom, hogy a társulat létérdeke, hogy együtt maradjon. — Milyen benyomást keltett a balett-társulat a turnékon? — Idén Bartók utazó nagykövetei voltunk. Külföldön joggal hiszik, hogy a magyar Bartókelőadások autentikusak — a turnék sikerei ezt igazolták. Sok furcsa, tévutakon járó Bartókinterpretálással találkozhattunk határainkon túl. Azt hisszük, hogy igazán csak magyar művész érti, értheti Bartókot „anyanyelvi” szinten. Véleményem szerint Mexikó is ezt igazolta. A milánói Scalában torokszorító volt fellépni, oda már bejutni is rangnak számít: Európa, de talán a világ első számú operaháza. A városra szakadt hőgutában , féltünk, hogy üres széktorok fognak ránk ásítozni, és ennél nincs le, hangolabb előadóművész számára. De nem így történt. Olyan tett ház volt mind a hat alkalommal, hogy pótszékre sem tudtam ülni (ilyenkor az utolsó sorból szoktam nézni az előadást). A kritikák ugyan megoszlottak dicséret és fanyalgás közt, tradicionális megoldásokat, rendezésbeli elmaradottságokat rótták fel nekünk, de a színházban helyet foglaló közönség tetszésnyilvánítása egyértelmű volt. Prágai sikerünkben nem kis része volt a nagyszerű Smetana Színháznak. Északi szomszédaink előbbre tartanak a régi színházak modernizálásában. Olyan tökéletes színpadtechnika és világítás segítette munkánkat, amilyenről itthon egyelőre csak álmodhatunk. Fényes, elsöprő diadalt arattunk a Prágai Tavaszon, s itt kell említenem Forray Gábor díszleteit, amelyek alkalmasak arra, hogy különböző méretű színpadokon egyformán jól funkcionáljanak. — Mivel telik a nyár és hogyan alakul az évad első fele? — Társulatunk fellép a Margitszigeten, Fertőrákoson (a Bartók-művekkel), hagyományszerűen az ausztriai Mörbischben és Szegeden a Spartacusszal. A szabadtéri játékokon utoljára kilenc évvel ezelőtt játszottuk a darabot, az óriási színpad nagy díszletet, sok statisztát kíván. Szegedi fellépésünkkel egyidőben már elkezdődnek az Erkel színházi próbák, hiszen szeptember elsején régi gyakorlatunk szerint a Bartók-triptichonnal kezdünk. A hónap közepén NSZK- turné vár ránk: a két Bartókbalett és a Dohnányi-változatokat visszük Duisburgba, Düsseldorfba, és Mülheimbe, majd innen az Operaház zenekarával és énekeseivel kiegészülve Párizsba megyünk. A Theater de Champs Elysées- ben a Bartók-triptichont adjuk elő, az ottani Bartók-ünnepségek alkalmából. Kenessei András Rádiófigyelő V . Beilleszkedés zavarokkal // \\ Aki látta Páll ! (Q)s |t.erffy András J kiváló filmjét, az I, . Iskolapéldát, és nyomon követhette azt a pe-dagógusi módszert, amely a gyerekeket szabad gondolkodásra, s mi több, a vélemények megfogalmazására szoktatta, eltűnődhetett: úristen, mi lesz ezekkel a srácokkal a felső tagozatban, az egyetemen, a munkahelyükön? Hogyan fognak beilleszkedni?! Kulcsfogalmaink egyike lett a beilleszkedés. S vizsgálják hiányát és zavarait. Vajon szükségszerűen kulcsfogalom? Egy kérdőíves felvétel során, a megkérdezett cigányasszony így fogalmaz az 1945—50 közötti időszakról: „Nagyon szerettem iskolába járni, akkor még nem kellett beilleszkedni, beilleszkedni csak most kell." A példát Ferge Zsuzsa idézte abban a vitaműsorban, melyet Munkahely, munkaerkölcs, beilleszkedés címen a múlt héten hallhattunk a Kossuth-rádióban. Miért okoz olyan nagy gondot manapság a fiatalok beilleszkekedése? A kérdést vizsgáló pszichológus, közgazdász, szociológus erre keresett magyarázatot. A beilleszkedésen most csak az első munkahelyhez való alkalmazkodás kérdéseit firtatták, megállapításaik azonban, úgy gondolom, tovább mutattak. A pszichológus, Ritoók Pálné megfogalmazása szerint, merev szerepekkel zsúfolt társadalomban élünk, ahol már a harmincasok is javarészt biztonságra törekvő, jól begyakorolt klisék szerint rendezik be világukat, alakítják viselkedésüket. S ehhez nehéz az egyetemről frissen kikerült, ambiciózus, meglehet, túlambiciózus fiatalnak alkalmazkodni. Nehéz beletanulni ezekbe a kissé megmerevedett szerepekbe. A fiatalok beilleszkedési gondjait az előbb felválantott pszichológiai szempontok mellett döntően gazdasági jellegű gondok is nehezítik. Amint a műsorvezető, Kozma Tamás is megfogalmazta: gazdaságfejlődésünk extenzív periódusát intenzív korszak váltja fel, létszámgondokkal, struktúraváltással, munkaerő-átirányítással stb. Ilyen helyzetben a vállalatoknál jelentkező friss diplomás munkaerő, mint potenciális rivális jelenik meg, és sok esetben nem élvezheti a korábbi korszakokra jellemző „pátyolgatási periódust”. Miből adódnak még a beilleszkedési zavarok? Az értékek különbözőségéből. A mai huszonéveseknek mit sem mondanak az ötven évvel korábbi gazdaság válság okozta munkanélküliség, a háború után jelentkező ellátási gondok, mindazok a feltételek és előzmények, melyek a mai negyven-ötvenes éveknél a komfortot és biztonságra törekvést a legfontosabb értékek közé sorolja. Ezeknek a fiataloknak nincs múltjuk, csak közelmúltjuk van, ami a legszebb és a legigényesebb jövőre jogosította őket. Az igényességen a műsor a jó, jól végezhető, értelmes munka igényét értette. Interjúrészletek vallottak erről, a kezdeti munkalázról, a másként és színvonalasabban végzett feladatokról, de hallhattunk egy enyhén önirónikus megfogalmazást is. „Már az egyetemen elhatároztam, hogy konformista leszek .. A pályakezdő fiatalnál gyakran még ma is hátránynak számít, ha első, munkában töltött éveiben többször munkahelyet változtat. Náluk hátrány, holott közgondolkodásunk egészét éppen arra akarjuk átprogramozni, hogy másként értékelje a munkahelyhez való hűség és a mobilitás kérdéseit, mint régen. Sorolhatnánk még a felvetődött kérdéseket, a túlképzéstől a munkaerő-átirányítás problémájáig, amelyre ez a rövid adás igen színvonalasan, a kérdéseket meg nem kerülve, igyekezett válását kéreni. S ez Ferge Zsuzsa, Kovács János, Ritoók Pálné, s a műsorvezető Kozma Tamás érdeme. V. Bálint Éva