Magyar Hírlap, 1981. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-23 / 145. szám

12 1981. JÚNIUS 23, KEDD MEGJÖTTEK HÁT AZ MTK­LEVELEK IS. Vártam őket. Szo­morúak. Milyenek is lehetnének? Mérgesek, érthetően. Okolnak, ujjal mutogatnak — nem cso­da. A szurkolók lélektana nem ismer klubszíneket. Jellemzője az elfogultság, az egyoldalúság és a két szélsőség: öröm vagy bá­nat. Ami azonban a kék-fehéreket illeti, van még valami más is. Csak idegen szavakkal tudom megközelíteni: nosztalgia, ro­mantika. Szép emlék, amely szertefoszlott, régi váza, amely összetörött. Kár, hogy nem vet­tem magnetofonra világhírű or­vosprofesszorunknak, Zsebők­ Zoltánnak „siratóját”, amelyet a Nyíregyháza elleni mérkőzés után nekem telefonba mondott. Ösz­­szeállítások, nevek, jelenetek, diadalok keringtek benne. S most vége. DE VÉGE-E? Ha a leveleket nézem, igen. Ha azonban magam­ba nézek, akkor tiltakozom elle­ne. Nem utolsósorban a fiatalok nevében! Mert akik hozzánk fordultak, idős emberek. Életük összefonódott az MTK-val Sok szépet kaptak tőle. Látták még Konrád Csámit, Braun Csibit, Beszéljük meg! Kék-fehér földindulás? Orthot, Titkost, Bírót, Szabó Tó­nit, Kalmárt, Cseh Matyit, Hi­degkútit, Sándor Csikart — hogy a sok-sok tucatból csak találom­ra emeljek ki néhány nevet. Lát­tak felejthetetlen, legendás gó­lokat és védéseket, hősies küzdel­meket és szépséget, szépséget, szépséget... Amiért érdemes volt vasárnap délután begyömö­szölni magunkat a villamosba, oda és vissza, érdemes volt sor­ba állni a pénztár előtt, érdemes volt jegyet váltani, és sokszor az állóhelyen dülöngélni, részt venni a „hullámzásban”, amely ma már csak a régiek számára érthető jelenség. (Mint a szél­ben a búza, megindultak az ál­ló sorok lefelé, aztán vissza.) Ki ne értené a nosztalgiát, ha én nem? Csakhogy én mást is tudok! 12 európai klubnak va­gyok tiszteletbeli tagja. Ezek közül egy teljesen eltűnt, de a Milan most jött vissza az első osztályba, a Chelsea — ki tud­ja, hányadszor? — most is a má­sodik liga kenyerét eszi, és a München 1860 alighanem hama­rosan szintén ott lesz. Mit je­lent ez? Azt, hogy a kiesés nem megsemmisülés. Bár elismerem, az is válhat belőle. Reméljük, az MTK-nál nem így lesz. Salamon Béla néz rám az évek homályá­ból. „Nem baj, aranyoskám, így több meccset fogunk nyerni. És mi kell nekünk? Hogy győzzön az MTK!” Ismertem annyira, hogy halottéiban is mertem idéz­ni. ILYEN SZŰK KERETEK KÖ­ZÖTT nem lehet célom az elem­zés. Nem vállalkozom rá, hogy felvessem a felelősség kérdését. Lenne felvetnivalóm. Ez azon­ban nem vinne előre. Előre csak az vezet, ha a kék-fehéreknél kemény kézzel megfogják a gyeplőt, és dolgozni kezdenek. Tervszerűen, folyamatosan, rend­szeresen. Bevonva a szurkolókat is! 1988-ban ünnepli az egyesület fennállásának 100 éves jubileu­mát. Kívánom, hogy az 1981-es kiesési epizód akkor már csak rossz emlék legyen! sport A Vasas nyerte az MNK-t Mégsem Nyilasié az Aranycipő - A Videoton indulhat az UEFA Kupában A szokatlan formában lebonyo­lított labdarúgó Népköztársasági Kupa vasárnap érkezett fináléjá­hoz Szegeden. Szokatlan volt ez az MNK, mert az elmúlt évben nemzetközi kupákban induló együttesek csak a legjobb nyolc között kapcsolódtak be a küzdel­mekbe, és így jelentős előnyhöz jutottak a vetélytársakkal szem­ben. A rendezőket látszott igazol­ni, hogy a négy kiemelt jól telje­sítette a reá szabott egyselejtezős fordulót, és a legjobb négy közé jutott. A kupa döntőjébe az el­múlt évi főszereplők, a Diósgyőr és a Vasas kerültek. A Vasasnak sikerült visszavágnia és bár baj­noki szereplése alapján már mi­nősítette magát az UEFA Kupá­ra, most egy lépcsővel följebb léphet, a KEK szereplői közé. A DVTK viszont elesett a nemzet­közi találkozóktól. A Vasas dia­dalának a Videoton örülhet a leg­inkább, a bajnokságban elért ne­gyedik helyezése igazán értékes­sé vált, részt vehet az UEFA Ku­pában. Az MNK vasárnapi programjá­ban először az U. Dózsa és a Bp. Honvéd lépett pályára, hogy meg­mérkőzzön a harmadik helyért. A Makón háromezer néző előtt megrendezett találkozón a kispes­ti gárda 1—0-ás félidő után 2—0- ra nyert (góllövők: Dajka és Gyi­­mesi, az utóbbi 11-esből) — meg­érdemelten. A 90 percről sok jót nem lehet mondani, tét nélküli, alacsony színvonalú összecsapást láthattak a szurkolók. A Diósgyőr és a Vasas Szegeden tízezer néző előtt mérte össze tu­dását. Ez a mérkőzés is meglehe­tősen alacsony színvonalú volt, a Vasas láthatóan „kivárásra lova­golt”, többnyire védekezett, hagy­ta, hogy a DVTK uralja a pályát, kontratámadásaiban bízott. A vég­eredmény mutatja, hogy sikerrel, mert bár valóban a diósgyőriek irányítottak, Izsó 72. percben lőtt gólja mégis a Vasas javára dön­tött. Így tehát az MNK-döntő végeredménye: Vasas—Diósgyőr 1—0 (0—0). * Aran­ycipősk­ént ünnepeltük már Nyilasi Tibort, a Ferencvá­ros labdarúgóját, de mint kide­rült korai volt az öröm. A bol­gár labdarúgó-bajnokság utolsó fordulójában Georgij Szlavkov, a Szpartak Pleven elleni mérkőzé­sen (4—3-ra győzött a Trákia) négy gólt lőtt, és így 31 góllal zár­ta az idényt, vagyis az övé lett az Adidas Aranycipője, míg Nyilasi ezüstcipős, a nyugatnémet Rum­menigge bronzcipős lett. * A norvég válogatott kapusa Roy Amundsen a vasárnapi baj­noki mérkőzésen leütötte és meg­taposta a játékvezetőt, akit ezért kórházba kellett szállítani. Tette mindezt azért, mert a bíró kiállí­totta. * Vasárnap az NB II-ben az utol­só fordulót játszották a csapatok. A három csoportban már koráb­ban eldőlt a bajnoki cím kérdé­se. A Nyugati csoportban a Hala­dás 7 ponttal előzte meg a Nagy­­kanizsai Olajbányászt. A Közép­csoport győztese, a SZEOL AK 10 ponttal gyűjtött többet, mint a második helyezett Ganz-MÁVAG. A Keleti csoportban az Ózd 3 pont előnnyel nyerte a bajnoksá­got a Gyula előtt. Eldőlt a kiesések kérdése is. A középcsoportban ismét győztek a veszélyeztetett csapatok, a BVSC és a DÉLÉP között végül is a gól­­különbség döntött. A BVSC gól­­különbsége­ eggyel kedvezőbb mint a DÉLÉP-é, így a szegedi csapatnak kellett búcsúzni, a Bp. Spartacus, a Dunaújvárosi Építők és az Oroszlány társaságában. A Keleti csoportból a Nagybátony, a Borsodi Volán, a Karcag és a Hajdúböszörmény esett ki. A Nyugati csoportban már az elő­ző forduló tisztázta a kérdést, a kiesett együttesek: Sellye, Rákó­czi SE, Fűzfő és Pét. Eredmények, Keleti csoport: Honvéd Papp J. SE—DVSE 0—1 (0—0), Szolnoki MÁV MTE—Le­hel SC 1—2 (1—1), Debreceni Ki­nizsi—H. Asztalos J. SE 5—0 (1—0), Eger—Kazincbarcika 0—1 (0—0), Nagybátony—H. Szabó L. SE 1—5 (1—3), Gyöngyös—Borso­di Volán 1—2 (1—0), Gyula— MVSC 4—0 (1—0), Hódmezővá­sárhely—Salgótarján 2—1 (2—1), Karcag—Hajdúböszörmény 2—0 (1—0), Szarvas—Ózdi Kohász 2—2 (1—1). Középcsoport: Ganz-MÁVAG— H. Bem J. SE 1—0 (1—0), Dorog— Balassagyarmat 6—4 (3—1), Bu­dafok—Dunaújvárosi Építők 1—0 (0—0), DÉLÉP SC—MÁV Előre 4—0 (2—0). 22. sz. Volán—Bp. Spartacus 2—3 (2—0), SZEOL AK—Kecskemét 3—0 (3—0), BVSC—Pénzügyőr 3—0 (1—0), BKV Előre—Szegedi Dózsa 3—1 (1—0), Oroszlány—Kossuth KFSE 0—0. Nyugati csoport: Fűzfő—Nagy­­kanizsai Olajbányász 2—2 (1­—1), Bábolna—Tapolcai Bauxitbá­nyász 0—0. Haladás VSE—Pét 8—0 (6—0). MÁV DAC—Ajka 4—3 (2—0). Mohács-Véménd— Szekszárd 1—1 (1—0). Sellye— Dombóvár 4—0 (2—0). Keszt­hely—Sopron 1—0 (0—0). Vár­palota—Saharia 3—1 (2—1). Kom­ló—PVSK 1—4 (1—11. H. Rákó­czi SE—Bakony Vegyész 1—1 (1—0). Tények, tervek Szombathelyen Hétfőn a sajtó képviselőival ta­lálkozott a Szombathelyi VSE ve­zetősége, abból az alkalomból, hogy labdarúgócsapatuk ismét felkerült a legjobbak közé, a nemzeti bajnokság első osztályá­ba. A sportkör elnöke dr. Hor­váth Lajos örömmel számolt be arról, hogy az izgalmas bajnoki verseny alakulása, végül nem­csak a klubnak az ügye volt Szombathelyen és Vas megyében, mert a csapat előbbre lépése a társadalmi érdeklődés középpont­jában állt. Számadatokkal támasztotta alá, hogy a Haladás VSE 13 szakosz­tályával, másfél ezernél több sportolójával a 270 ezer lélekszá­­mot képviselő megyében megha­tározója a sportmozgalomnak. Is­mert a labdarúgó és súlyemelő szakosztálya, találunk neves spor­tolókat atlétikában, birkózásban, vívásban. Fejlődőképes spor­tolóik vannak ökölvívásban, ví­vásban, teniszben, úszásban, és mint D kategóriát tartják nyilván kosárlabdázóikat, sakkozóikat, síe­lőiket és tájfutóikat. Sportiskolá­ban tanulnak és sportolnak diá­kok, akik atletizálnak, birkóznak, súlyt emelnek, úsznak, labdát rúg­nak és vívnak sporttevékenység­ként. Létesítményben javul a helyzet, a VI. ötéves tervben 66X30 méteres munkacsarnokot építenek, ahol 400 néző is helyet kaphat majd. Gondjaik természetesen akad­nak, szeretnék 1981-ben javítani a vezetés irányítását, ésszerű taka­rékosággal, bevételi források nö­velésével erősíteni anyagi bázisu­kat és remélik, hogy több válla­lat bevonásával ősztől pótolni tudják a hiányokat. Hangsúlyozta, hogy legális, tör­vényes segítségre apellálnak. Szó került az utánpótlás-nevelésről és azokról a lehetőségekről, amelyek fejlesztésével, növelésével a sza­badidő-sportolást, az egészséges életmód megszerzését, fenntartá­sát kívánják biztosítani Szombat­helyen és a megyében. A megyei tanács általános el­nökhelyettese Csonka György di­csérte a labdarúgókat az NB I-be való visszatérésük alkalmával, el­mondta, hogy 120 ezer nézője volt a bajnoki mérkőzéseknek, és az utolsó három esztendőben meg­nőtt az iskolákban a testnevelés jelentősége, a szerepe, a diákok, az ifjúság egészségesebb felneve­lése érdekében. Palicskó Tibor, a labdarúgók vezető edzője a csapatról szólt, és lényegében búcsúzott, mert a kö­vetkező bajnoki esztendőben a Dunaújváros edzője lesz majd. (t. t.) A siker mellett A kovácsnak tűz kell, a szob­rásznak alakítható anyag, a szabónak pontos méretek. Enélkül se patkolás, se szobor, se jó nadrág. Az alkotásnak feltételei vannak. A tudáson túl ezek jelentik a megfelelő körülményeket. A sakkozó is alkot. A „pancserek” szintjén ez érthetetlen, de — miként más­ban —, a sakkban sem mérv­adók a rajongó kibicek. Illet­ve, egy esetben igen. Ha za­varják a profit. A játékost. Az alkotót. A szupersakkbajnokság utolsó fordulójában jó néhá­nyan ezt tették. Miután Por­­tisch csodálatos játszmaveze­téssel legyőzte Lukácsot, és ez­zel kiérdemelte a vastapsot, két asztalnál még folyt a já­ték. Pintérénél volt nagyobb a tét, ő nyerés esetén dobogóra kerülhetett. Erre meg is vol­tak az esélyei Grószpéter el­len. De a körülmények hiá­nyoztak. A csend. Amely híján a sakkozó — akinek éppen az érzékenysége teheti művészi­vé egy-egy partiját — megza­varodik. Kizökken. Talán épp egy nyerő kombináció fonalát veszíti el. És felpattan, hogy a rendezők segítségét kérje. Pedig az ő órája ketyeg. Pin­tér is ezt tette. Nem egyszer, nem kétszer. És rontott. Füg­gőlépése után pedig végleg el­vesztette a győzelem esélyét. Fél pontja a rajongó kibiceké lett. Jártam már néhány ország­ban sakkversenyen. Ahol ne­tán nincsenek világbajnok­­jelöltek és olimpiai bajnokok az indulók között. Mégis fe­gyelmezett csendben, bizonyos áhítattal figyelik azt, amihez nem tudnak felérni. Esetleg ezzel is meghálálhatta volna néhány néző, hogy a sakkvi­lág szupernagyságai, bárhol szívesen fogadott honfitár­saink, nagyszerű versenyt vív­tak­­ előttük, előttünk. Adorjánt már nem zavar­hatta a közönség moraja. Mi­kor Lukács kezet nyújtott Portischnak, ő már a „zuhany alatt” volt. Zsebében a biztos fél ponttal. Igaz, nem ez volt az első döntetlenje a szuper­­bajnokságon. Mind a kilenc partija remivel zárult. Nem akármilyen döntetlenek voltak ezek: szalonremik. Amit mutat: Adorján kilenc játszmájában összesen 164-et lépett. Partin­ként átlagosan tizennyolcat. Döntetlen a megnyitásban — bosszankodhattak a sakkrajon­gók Adorján mérkőzései után. Pedig sokan arra számítottak, hogy a világbajnokjelöltek kö­zé is bejutott fiatal nagymes­ter most megcáfolja a róla el­terjedt véleményeket: „Nem elég küzdőképes, beéri békés döntetlenekkel, hiányzik játé­kából a tűz, megalkuvó.” E kritikák okán legutóbb az olimpiai csapatba sem került be. Az ügy persze nagy port kavart. Egy világbajnokjelöl­tet mellőzni? Micsoda képte­lenség. De a szakvezetők kö­vetkezetesek maradtak: nincs szükség „megalkuvó” verseny­zőre. Adorján cáfolt. Nyilat­kozataiban igazságtalannak tartotta mellőzését. Ezért­­ is várták a sportág hívei: most majd bizonyít. E helyett azon­ban — sokak véleménye sze­rint — megsértődött. Ok nél­kül. És újra csak beérte sza­lonremikkel. Amik láttán a nézők persze csalódtak. És a szakvezetők is. Újra csak ok­kal ... (végh­alpár­ban) Zaj és csalódás Magyar Hírlap Prágában szerepel a válogatott Kedden a magyar atléták is pályára lépnek, mégpedig Prá­gában a Csehszlovákia elleni via­dalon. Tavaly Budapesten a ma­gyarok meglepetésre kettős si­kert arattak: a nők és a férfiak is diadalt arattak. A szakembe­rek véleménye szerint most a há­zigazdák az esélyesek, a magyar férfi gárda azonban megszorít­hatja, netán le is győzheti a cseh­szlovák válogatottat. Különösen az ügyességi számokban várható nagy harc, bár gerelyhajításban például, biztos magyar sikerben reménykedhetünk. És ha már a gerelyhajításnál tartunk: Finn­országban Siner Jaari 91.72 mé­teres dobással a világ idei leg­jobb eredményét érte el. EREDMÉ­NY­EK , ESEMÉNYEK­ ­7. OLEFIN KUPA nemzetközi hő­­légballonversenyt Leninvárosban Both Lajos (MHSZ, BHG, Gagarin) nyerte, Németh Tibor (MÉM RSZ) előtt. MÁR VB-DÖNTŐS Chile labdarúgó­vá­logatott­, mivel a dél-amerikai harmadik csoportban hét ponttal vég­zett az első helyen a 3 pontos Ecua­dor és a kétpontos Paraguay előtt. SZÁZSZÁZALÉKOSAN SZEREPELT az országos tornászbajnokságon Dor­náth Ferenc, az Ú. Dózsa sportolója. Az egyéni összetett után a hat szeren is aranyérmet szerzett. A nőknél Egervári Márta (Bp. Honvéd) ugrás­ban és felemás korláton­, Flander Erika gerendán, és Köteles Krisztiná­val holtversenyben, talajon nyert baj­nokságot. A FORMA 1-ES versenyautók spa­nyolországi világbajnoki futamát a kanadai Villeneuve nyerte a francia Laffite és az angol Watson előtt. IFJÚSÁGI VILÁGCSÚCCSAL nyer­te az olaszországi Lignanóban meg­rendezett ifjúsági súlyemelő-világ­bajnokságon a 100 kilogram­mosok súlycsoportjában a szakítást Hlavati András. A magyar súlyemelő 176,3 ki­lóra javította az ifjúsági világrekor­dot. Hlavati az összetettben harma­dik lett, mint ahogy a 110 kilóban Molnár Miklós is. KÉT SZÁMBAN GYŐZÖTT Fábián a hollandiai kajak-kenu versenyen: K—1 300 és lovo méteren bizonyult a legjobbnak. Ugyancsak első lett a Joós, Szabó duó 1000 méteren, és a Rajna, Konecsni, Szétesi, Rasztoczki összetételű K—4-es egység. A VÍZILABDA OB I. vasárnapi for­dulójának eredményei: Eger—Tatabá­nya 1:2, SZEOL—Spartacus 12:6, OSC — FTC 9:9 , Izzó—Hódmezővásárhely 16:10, V. Dózsa—Szolnok 10:8, Vasas— Bp. Honvéd 11:10. ISMERJE MEG JOGAIT! SEGÍT A HÁZI JOGTANÁCSADÓ! A JÚNIUSI SZÁM TÉMÁJA: A HÁZASSÁG. A TARTALOMBÓL: Mi a vagyonközösség? Hogyan juthatnak lakáshoz a házastársak? Köthet-e külföldi Magyarországon házasságot? Hogyan állapítják meg a tartásdíjat? ... és még ezer érdekes kérdésre ad választ a HÁZI JOGTANÁCSADÓ új száma! Főszerkesztő: DAR­VASI ISTVÁN Helyettes főszerkesztő: VARGA JÓZSEF és TÁBORI ANDRÁS Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT a lapkiadó Vállalat igazgatója , Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs rangosnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta INDEX: 2­007 Magyar Hírlap POLITIKAI NAPILAP HU ISSN 0133-1906

Next