Magyar Hírlap, 1981. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

MflCYBR HjRlflP____________________NÉPGAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG_____________mi. szeptember 30, szerda 7 Rendeletbön részó a kisüzemi tevékenységről A kisszövetkezetek megalakulása (2.) Sorozatunk első részében a kisszövetkezetek megalapításáról, működésének feltételeiről írtunk. Most e témát folytatjuk. A tagfelvételről a vezetőség (30-on aluli taglétszámú kisszövetkezetnél a közgyűlés határoz, az elnök a tagfelvételt kérőket legfeljebb három hónapra próbaidős tagnak veheti fel. A próbaidős tagsági viszonyt a próbaidő alatt a vezetőség és a tag indoklás nélkül, azonnali hatállyal megszüntetheti. A tag és a vezetőség a tagfelvétellel egyidejűleg tagsági megállapodást köt, amelyben meg kell határozni a tag személyes közreműködésének módját, a vagyoni hozzájárulás egyedi formáját és mértékét, munkakörét, alapbérét, a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak munkaidejét. A kisszövetkezetnél a csoporttulajdon a személyi jövedelem növekedéséhez és a szövetkezeti vagyon gyarapításához fűződő együttes jövedelemérdekeltséget határoz meg. Ennek megfelelően a szövetkezeti kollektíva közvetlenül dönthet róla, hogy az adott évben jövedelmének mekkora hányadát fordítja személyi jövedelmekre és mennyit a szövetkezet közös céljainak megvalósítását szolgáló fejlesztésekre. Az adózás alapja a bruttó jövedelem, amely az árbevétel és a nem bár jellegű költségek különbsége. Ezt az adóalapot lineáris adó terheli. A kisszövetkezet adóterhei — általános működési feltételek között — összességében megegyeznek a gazdaság más területen átlagosan érvényesülő elvonás nagyságával. A szövetkezetek tagjainak és alkalmazottainak az érvényes bértételek határain belül alapbért kell megállapítani. Ez a tagok esetében — szemben a többi szövetkezetekre és a vállalatokra vonatkozó jogszabályokkal — azonban csak iránybér jellegű, kifizetésea jogszabályilag garantált minimális bér összegéig biztosított. A besorolási bér fő funkciója, hogy alapul szolgál a munkanormák megállapításához, a tervezéshez és az árkalkulációhoz. A kifizetett személyi jövedelmek teljes összege után társadalmi biztosítási járulékot kell fizetni. A vezetők alapbérét és részesedését a szövetkezeti kollektíva határozza meg. A szövetkezetek főállású tagjai és alkalmazottai a munkaviszonyban álló vállalati dolgozókkal, illetve szövetkezeti tagokkal azonos feltételekkel — valamenynyien társadalombiztosítási ellátásra jogosultak, járulékfizetési kötelezettségüket teljes személyi jövedelmük után határozták meg. A főállás munkaidején kívüli munkavégzés esetében a tagok és alkalmazottak csökkentett járulékfizetés mellett csak baleseti ellátásra jogosultak. (Következő számunkban az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok feltételeiről lesz szó.) Kalász István — Szepesi György Országos Tervhivatal Brnói utóhang A Forgó Morgótól az analizátorig Egyedülálló produktummal álltak elő a magyar kiállítók a nemrég befejeződött brnói őszi vásáron. A rendezők által központi témának kijelölt energiatakarékosságot szakembereink sajátos, mondhatni, „pesties" oldalról közelítették meg. Magyar humort állítottak ki. A kiállítás minden napján már jókor reggel gyülekeztek a látogatók a magyar központi stand előtt, hogy találkozhassanak a képernyőkön a nálunk is népszerű Forgó Morgóval. „Kinek van erre energiája?’’ — hangzott el északi szomszédaink nyelvén naponta több százszor a kérdés, és a szellemes kis történetek végén felcsattanó nevetés megbízható fokmérője volt a sikernek. Siker, persze, másféle is akadt — mindenekelőtt az az aranyérem, amelyet a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalat kapott az Elektronikai Mérőkészülékek Gyára logikai állapotanalizátoráért. Ezt a műszert azok a tervezők használhatják sikerrel, akik ipari folyamatok irányításához fejlesztenek ki mikroprocesszoros vagy digitális áramköröket. A korábbi megoldásokhoz képest töredék részére csökken a laboratóriumi vizsgálatok, bemérések ideje, és ez alaposan megrövidíti a tervezés időtartamát is. A Metrimpex 1982-re már vállalkozott a szállítására; csehszlovák megrendelőkkel mintegy félmillió rubel értékben írtak alá szerződést. Jelentős üzleteket kötött a vásár időtartama alatt másik külkereskedelmi vállalatunk, a Budavox is. Bódi László, a vállalat prágai képviselője, elmondta, hogy a csehszlovák posta terveiben épít a magyar berendezésekre. (bognár) Mai kommentárunk Ládahullató A termelőszövetkezet főkertésze úgy fékez, hogy szinte a gerincemen érzem a biztonsági övét. Teremtőm! Mi történt? — nézek rá riadtan, de ő válasz nélkül hagyva, kiugrik a kocsiból. Nézek utána, s látom, két almás, úgynevezett szabolcsládával jön vissza. Beteszi a csomagtartóba, s miután beül, így szól: több, mint száz forint... Ugyanez a jelenet megismétlődik két óra múlva. Most a párttitkár vezeti a kocsit. Ő is megáll, összeszedi a ládákat, s már én fűzöm hozzá: Több, mint száz forint... Bólint, és a terhét hullató pótkocsis vontató után ered. Megállítja a gépet. Nem hallom mit mond, de nem szeretnék a gépész helyében lenni... A termény — vagy mint jelen esetben a göngyöleg — hullatásáért sokszor szidják a gazdák az utak minőségét. Néha okkal, de a fönt leírt ládahullatás kitűnő betonúton történt. Egyértelmű, hogy az oka nem a külső körülményekben keresendő. Figyelmetlenek voltak, akik megpakolták a pótkocsit, s az volt a traktoros is. Ám nincs olyan gazdaság, amely e figyelmetlenséget megengedhetné magának! Az a göngyöleg, amely „elvész”, avagy tönkremegy, az almatermés költségét növeli. Márpedig az a gazdaságok célja, hogy inkább csökkenthessék. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha azt a gazdaságok vezetői és a munkások is akarják. Ebben a kiskunsági szövetkezetben úgy tűnt, csak a vezetők vállát nyomja a költségcsökkentés feladatának gondja. — v. a. — Kutatási kórkép Átfogó program az átszervezésre — Vannak még kérdőjelek (1.) Lázba jött a kutatók-fejlesztők „társadalma”, a kutatóintézetek átszervezése — bár még éppenhogy elkezdődött —, nagy visszhangra talált mindenütt. Az érintettek még nem szívesen nyilatkoznak, várakozó állásponton vannak. Másutt már készségesebben értékelik a változásokat. Ki hogyan látja a kutatás-fejlesztés itthoni helyzetét? Melyek a hatékony munka legfőbb akadályozói? — ezekre a kérdésekre keresünk választ háromrészes cikksorozatunkban a kutatóintézeti hálózat átalakítása kapcsán. „Ha nálunk valami nem megy, átszervezik” — fakadt ki a közelmúltban az egyik kutatóintézet munkatársa. — „Mintha csak a szervezeten múlna a munka minősége és eredményessége, nem pedig a gazdasági környezeten, konkrétabban a szabályozókon. De hát egy intézetet könnyebb átszervezni, mint az egész gazdaságot, a kialakult munkamódszert megváltoztatni...” — hangzott a folytatás. Mindenesetre ez a vélemény is jelzi, hogy a Tudománypolitikai Bizottság (TPB) kutatóintézetekre vonatkozó átfogó átszervezési terve érthetően nem lelt egyöntetű lelkesedésre az érintettek körében. Naivitás lenne azt hinni, hogy miután az átszervezést minisztertanácsi rendelet is megerősítette, most minden úgy megy, mint a karikacsapás. Persze, még időben vagyunk — már ami a határidőket illeti —, hiszen a változásoknak 1983. év végéig kell megtörténniük ... Mi is indokolta az egész kutatóintézeti hálózatot érintő átszervezést? Magyarországon 123 intézet viselte egészen a közelmúltig a „kutató” megkülönböztető jelzőt, ami a jó csengésen kívül némi előnyt is biztosít viselőinek. Ilyen helyekre például vámmentesen lehet korszerű műszereket importálni; kedvező az amortizáció szabályozása; a kutatók háromévente biztosított béremelést kapnak; pótszabadság illeti meg őket; s a termelést is egészen a múlt évig adómentesen végezhették. A társadalmi megítélés a szakmák hangsorában előkelő helyre teszi a tudományos kutatót. Ez utóbbiból a vállalatoknál dolgozó kutatóknak is kijut, az előbbiekből viszont már jóval kevesebb. Nem véletlenül szívják át az önálló kutatóintézetek innen a legjobb munkaerőket ... Kiváltság és teljesítmény Mindezek az előnyök, persze, önmagukban nem indokolnák a változásokat. Ha azonban a kiváltsággal nincs egyenes arányban a teljesítmény — s a kutatóintézetekről ez a vélemény alakult ki mostanában —, akkor már baj van. A riasztó számok ismertek, ám nem árt ismételni őket; a kutatóintézeti létszám 1969—78 között 26 ezerről majdnem 36 ezerre duzzadt. Ugyanakkor az intézetekből a gyakorlatba átkerülő, hasznosuló újdonság alig néhány százaléka az összes bevezetett új terméknek. Vagyis, az eredményben nem sok a jele annak, hogy az önálló szervezetek fő feladata a kutatás-fejlesztés. Válaszként ilyenkor gyakran hangzik el, hogy a kutatók nem is a gyakorlati bevezetésben érdekeltek, hanem a publikálásban, a tudományos fokozatok megszerzésében, hiszen ettől függően léphetnek a ranglétrán előre. Éppen ezért megdöbbentő a TPB- nek az a megállapítása, hogy az intézeti kutatók között 1967—78 között a tudományos minősítéssel rendelkezők aránya 14,4 százalékról 11,3 százalékra csökkent. Se gyakorlati, se tudományos eredmény?! Elgondolkodtató. Akkor mivel foglalkoznak a kutatók?! Nem lustálkodnak, ezt azonnal szögezzük le. Munkaidejüket kitölti, s erejüket lefoglalja az a tevékenység, amit nagyrészt vállalati megbízások alapján végeznek. Például egyedi vagy kis sorozatú műszereket gyártanak, számítástechnikai, engineering (mérnöki) szolgáltatást nyújtanak, hogy csak a legfontosabbakat emeljük ki. A felmérések szerint a kutatóintézetekben a ténylegesen kutatásra-fejlesztésre használt létszám és pénz az összes foglalkoztatott és költség 60 százalékát sem éri el. A pénz 23 százalékát termelésre fordítják, 9 százalékát szolgáltatásra, további tizet egyéb — adatgyűjtő, szervező, minősítő — tevékenységre fordítják. Több mint húsz helyen a kutatás-fejlesztés az intézeti munka felét sem teszi ki. A kérdés csupán az, hogy az ilyenfajta munka lehet-e egy kutatóintézet feladata. Ha igen, milyen arányban tekinthető optimálisnak. A központi állásfoglalás szerint — bár a gazdaság szempontjából nélkülözhetetlen szolgáltatásokról van szó — ez nem a kutatók feladata lenne Új formák Minden bizonnyal ezek a furcsaságok vezettek a mostani átalakításhoz, amelynek eredményeként a 123 intézetből több mint negyven más gazdálkodási rendben működik tovább. Például fejlesztő vállalatként, amely az újdonságok gyakorlati bevezetését is vállalja. Foglalkozik kutatással, fejlesztéssel, de gyártással is, tehát saját fejlesztéseit meg is valósítja. Több kutatóintézetből a jövőben ágazati intézet lesz, azaz több vállalat működteti, finaszírozza, s az ő megrendeléseik alapján dolgozik. Lesznek keretintézetek, ahol egy-egy átfogóbb témára szakosodnak, s az állandó munkatársakon kívül — a célnak megfelelően — ideiglenesen más kutatókat is foglalkoztatnak. Egy év telt el azóta, hogy erről az átszervezésről döntöttek, jó fél éve már az érdekeltek is tudják. Most júniusban elkészültek az első elképzelések, intézkedési programok. Az érintettek döntöttek, melyik új formát tartják üdvözítőnek. A minisztériumok véleményezték a választást, állást foglaltak az átállás idejére, módjára vonatkozóan. Mindezt tették úgy, hogy az új intézetek, vállalatok szabályozása még csak az év végére várható. Dönteni a játékszabályok ismerete nélkül? Furcsa megoldás. Bár az Ipari Minisztériumban elhangzott vélemény szerint a drasztikus beavatkozás néha üdvözítőbb, mint a hosszas előkészítés. Mások szerint így a fejlesztési célok a kutatói feladatok lesznek az orientáló tényezők. Nem aszerint választanak, hol boldogulhatnak könnyebben, hanem, hogy melyik intézeti, vállalati formában produkálhatják a jobb eredményt. Ez az elméleti megfontolás minden bizonnyal igaz, a gyakorlatban azonban előfordul más jellegű döntés is. A kutatóintézetek egy része amellett döntött, ami a jelenlegi pozíciójához, munkájához a leginkább hasonlatos. Például azért választják a fejlesztő vállalat formát, mert így önállóak maradhatnak — s ez mindenhol fontos szempont —, és mert abban bíznak, hogy azért némi kedvezmény a jövőben is megmarad. Ebben a megoldásban azt sem vethetik a szemükre, hogy a kutatás háttérbe szorul a gyártás, vagy a szolgáltatás mellett. Sőt, a fejlesztő vállalatnak kifejezetten előnyös lehet, ha az újdonságokat gyorsan átülteti a gyakorlatba, ha elkezdi a gyártást. Bizonytalanság Vannak még kérdőjelek. Nemcsak a hiányzó szabályozók bizonytalanítják el az érintetteket, hanem a vizsgálat óta eltelt időszakban bekövetkezett változások is. A Gyógyszeripari Kutató Intézet például több vállalat intézete lenne az eredeti tervek szerint, ami azt jelentené, hogy avállalati igényeknek kellene kutatásaival eleget tennie. Kérdéses, hogy a gyógyszer-, növényvédőszer- és intermedier-gyártás kiemelt programját teljesíteni lehet-e ilyen szervezeti felállásban. Sok még a pro és kontra elhangzó érv. A változások célja világos. Az azonban továbbra sem egyértelmű, hogyan ösztönözhetők az intézetek az eredmények gyakorlati bevezetésére. S vajon a vállalatok a jövőben szívesen veszik-e az újdonságokat. Vagyis az érdekeltség köre, az újszerűen gondolkodás és cselekvés mozgatói egyelőre homályosak. Pedig — mint ahogy a következő két cikkünkből is kiderül — mindenhol az ösztönzőket, az érdekeltséget hiányolják. Jelenleg mást akar az ipar, s mást a kutató. Az igények és elképzelések csak ritkán találkoznak össze. „De miért is lenne így? — tette fel a cinikusnak tűnő kérdést egyik beszélgető partnerem. „ Kevesen kapják ma aszerint a fizetésüket, hogy mennyi használható eredményt produkáltak. Ha így is meg lehet élni, miért dolgoznának másként? Végül is mindenhol érdekeiknek megfelelően, vagyis ésszerűen cselekszenek.” Valóban?!... Kocsi Ilona Szovjet halfeldolgozó Peruban Szovjet közreműködéssel épült halfeldolgozó kombinátot adtak át a perui Parta városában. René Deustua perui halászati miniszter a létesítmény megnyitóján mondott beszédében nagyra értékelte a kombinát építéséhez nyújtott szovjet műszaki segítséget. Hangsúlyozta: a perui—szovjet közreműködéssel létesült, halfeldolgozó üzem lehetővé teszi az ország lakosságának halászati termékekkel való jobb ellátását. Bortermelési vita Gaston Thorn, az Európai Közösségek Bizottságának, elnöke meghívta Edith Cresson francia és Guiseppe Bartolomei olasz mezőgazdasági minisztert, hogy közvetlen megbeszélésen próbálja HORIZONT elősegíteni a két ország közötti bortermelési vita megoldását, a francia miniszterasszony azonban kitért a találkozó elől. A bizottság egyébként az európai közösségek bíróságánál eljárást indított Franciaország ellen a közös piaci szabályok megszegése miatt. Az eljárás azonban decemberig is elhúzódhat, addig a dél-francia gazdák akadálytalanul értékesíthetik termésüket. Olcsóbb a kuvaiti olaj Kuvait a jövő hónaptól gyakorlatilag 1,10 dollárral csökkenti olaja hordónkénti árát, mivel kedvezőbb hitelfeltételeket ajánlott vevőinek — közölte a jól tájékozott Middle East Economic Survey című nicosiai hetilap. A lap szerint az eddigi 30 napos fizetési haladékot Kuvait 90 napra emeli és ezzel viszonylagosan olcsóbbá teszi olaját. Kuvait hordónként 35,50 dollárt kér olajáért és az első Perzsa-öböl menti OPEC-tagállam, amely a világpiaci olaj túlkínálat miatt mérsékli olaja árát. Világárom Huszonhárom ország fővárosában végzett japán felmérés szerint augusztusban Tokióban volt a legdrágább a világon egy kiló marhahús: 31 dollár. Ezzel szemben Buenos Airesben „csak” 4,90 dollárt kell érte fizetni. Egy üveg skót whiskyért viszont az argentin nagyvárosban 35 dollárt kérnek. Hongkongban már 7,70 dollárért is lehet kapni.