Magyar Hírlap, 1981. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-30 / 229. szám
Magyar Hírlap ________________ események - tudósítások__________________mi. szeptember 30, szerda 9 XTO 99210 lakásigénylő A fővárosi lakásgazdálkodásról A rideg számok, ha valaki életre tudja kelteni azokat, igen sokat mondanak. Beszélnek. Dr. Nemes Tibor, a Fővárosi Tanács lakásügyi főosztályvezetője, számokkal telített táblázatokkal körülbástyázva magyarázza: — A legújabb adatok még nem állnak ugyan rendelkezésünkre, de a március 1-iek sokatmondóak. Akkor Budapest területén 99 210 lakásigénylőt tartottunk nyilván. Közülük 26 300-an minőségi cserét kértek, vagyis újra elosztható lakással rendelkeznek. 3200 azoknak a száma, akiknek Budapesten van a munkahelyük, de vidéken a lakásuk. Tény, hogy még így is nagy azoknak a száma, akik önálló otthonra szeretnének szert tenni. — A számokból mit lehet még kiolvasni? — Sok mindent. Vegyük sorjába. Az igénylők száma, a velük együtt élőkkel együtt, 265 ezer. Legtöbb lakásigénylőt a XIII. kerületben tartanak nyilván, szám szerint 8800-at, a VIII. kerületben 8250-en, Zuglóban 7800, a XI. kerületben 7 ezer a számuk. Ugyanakkor a XVII. kerületben 1537, a várkerületben 1723, a XVI. kerületben pedig 2100 az igénylők száma. A lakást igénylők 72,5 százaléka fizikai dolgozó, illetve termelésirányító. Az öszszes igénylő 40,2 százaléka fiatal házas. Komfort nélküli lakással 28 ezren elégednének meg — átmenetileg. Az igénylőkből 33 500-nak egy kiskorú gyermeke van, a kétgyermekesek száma kerekítve 20 ezer, három élő utóda van kettőezernek, négy vagy annál több 350-nek. A gyermektelen igénylőkről is vannak adataink. 19 ezer egyedülálló, 18 500 két személyből álló, 3800 háromfős (nagymama vagy rokon a harmadik) várja kérelmének elintézését. Bár 2050 olyan családról is tudunk ahol nincs kiskorú gyermek, de négyen' vagy 'többen élnek. ■ 1 — Mivel szinte mindenről tud-Jk, a jövedelmek alakulásáról célszerű lenne hallani. — A lakásigénylők 49,7 százalékának 1980-ban az egy főre eső havi jövedelme nem érte el a 2200 forintot. A 2201—3000 forintos jövedelemmel rendelkezők aránya 27,8, a 3101—3800 forint közöttieké pedig 15 százalék volt, annál több havi jövedelemmel 7,3 százalékuk rendelkezett. Az adatsor világosan kimutatja, hogy az igénylők döntő többsége a kis jövedelműek közé tartozik. Az adatok szerint öt évnél hoszszabb ideje 36 552-en várnak lakáshelyzetük javítására, illetve szeretnének önálló otthont kialakítani. — A 26 300 lakáscserére váró miben reménykedhet? — Az ígérgetés és nyugtatás helyett itt is ragaszkodjunk a valósághoz. A VI. ötéves terv során a jogos igényeket a jövedelemtől, illetve a vagyoni helyzettől függően ki szeretnénk elégíteni. — Ez megnyugtató. De mit jelent ez konkrétan? — A jogos igények alsó határát tudjuk csak teljesíteni. Vagyis: ha négytagú család jelenleg egyszobás lakásban él, akkor kétszobásat, vagy egy szoba és két fél szobásat kaphat. Arra nem lesz lehetőségünk, hogy háromszobásat kapjanak. A vagyoni viszonyokat pedig mindig figyelembe kell venni. A közérthetőség céljából ezt példával is alátámasztom. Ha az egyszobás bérlakásért a család nagyobbat kér és kap, az egy főre eső jövedelme nem lehet 2200 forintnál több. Akik a 2201 és 3500 forintos kategóriába tartoznak, tanácsi értékesítésű — szövetkezeti — lakásra jogosultak. Mivel ma már sokan vannak, ahol az egy személyre eső jövedelem a 3500 forintot is eléri, ezek csak tanácsi kijelölésű társasházas lakásra jogosultak. Az év végéig 11 ezren jutnak új otthonhoz, bár ezeknek majdnem a fele minőségi lakáscsere lesz. A lépcsőzetes lakáscserékre mind nagyobb figyelmet fordítanak. Szóba került az intézményesített lakáscsere is. A főváros vezetői ettől is sokat várnak. Július 20-a óta sikeresen folyik a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat igénybevételével a számítógépes lakáscserepartner-keresés, és vállalják a csereszerződések elkészítését, a hatósági jóváhagyás megszerzését. Lehetővé tették a Lakás-Szerző Szövetkezeti Társulásnak is, hogy ebbe bekapcsolódjék. Ott is számítógép segíti elő a partnerkeresést, hivatalos áron vállalják a költöztetést, szükség esetén a lakás rendbehozatalát, festését, mázolását, sőt még takarítását is. Fahidy József Hat hónap hiányzott Ez volt az utolsó alkalom? „Világegyetem, figyelem! Utolsó lehetőség! Amennyiben az Egyesült Államokon keresztül kívánnak kapcsolatba lépni a földi civilizációval, tegyék meg szerda éjfélig!’’ — így hangozhatna az a hirdetés, amelyet a földi civilizáció intézne a világűr értelmes lényeihez, ha létezne valamiféle űrújság. A hír magyarázata mindössze annyi, hogy a Reagan-kormányzat takarékossági kampánya keretében megszüntette „A Földön kívüli értelem megfigyelése” elnevezésű program finanszírozását. A program rendeltetése: számítógépek és antennák segítségével figyelni a világűrből érkező rádiójeleket, és kiszűrni közülük azokat, amelyek értelmes lényektől származhatnak. Charles Redmond, az Egyesült Államok országos űrhajózási hivatala (NASA) kozmikus tudományok osztályának képviselője újságíróknak elmondta: a tudósok hat éven át dolgoztak a rendszer kifejlesztésén, az előkészületek befejeztével mintegy hat hónap hiányzott a megfigyelő berendezés próbaüzemének elkezdéséhez. K/fi tagadás, annak idején nem i ■ kedvelte a gimit a fiú. Anyai könyörgésre, apai fenyegetésre átvergődött az első osztályon, de a másodikba már be sem iratkozott, még azon a nyáron segédmunkásnak állt be a közeli gyárba. Itt gyökeret vert, s mert jó ésszel áldotta meg a természet, betanított munkás lett, tavaly pedig a továbbtanuláshoz is megjött a kedve: unszolás nélkül beiratkozott a gimnázium esti tagozatára, ée már másodikba. Fél évig minden úgy ment, mint a karikacsapás. Nem kedvelte túlságosan a matematikát, de még abból is a legjobbak közé tartozott, az órákon pontosan megjelent, a félévi vizsgáig egy percet sem hiányzott. Akkor közbejött egy leány. Szilveszterkor ismerkedtek meg, attól kezdve majdnem mindennap találkoztak. Az udvarlás persze a tanulás rovására ment. Néha hiányzott az órákról, az ötösök és négyesek mellé becsúsztak a kettes meg a hármas osztályzatok, sőt olykor az elégtelenek is. Matekból a katasztrófa szélére került. Az Matek utolsó tanítási órán figyelmeztette a tanár, ha a vizsgán nem produkál valamit, bukás lesz a vége. Elég nehéz tételt húzott, mindent elmondott róla, amit tudott, ám a tanár szomorú fejcsóválásából úgy ítélte: megkapta az elégtelent, vagyis a fát. Tudta, hogy jogos a bukás, mégis elkeseredett, s keservében nem ment el a tanévzáró ünnepségre, meg sem nézte a bizonyítványát. Arra persze egy pillanatig sem gondolt, hogy abbahagyja a tanulást. Közben a szerelemben is komolyra fordult a dolog, beevezett a házasemberek sorába, s már nős emberként előelővette a matematikakönyvet meg a füzetet, szorgalmasan készült a szeptemberi pótvizsgára. Mindennap várta az iskola értesítését a javítóvizsga időpontjáról, de az nem érkezett meg. Bukott diáktársai már valamennyien megkapták a kétes értékű meghívót, de neki ilyen iratot nem kézbesített a postás. Gondolta, megfeledkezhettek róla, megtörténhet ilyen adminisztrációs hiba. A vizsgára meghívás nélkül elment, ott állt a folyosón az izgatott társak között, nyugodtan, hiszen ő készült, pótolta, amit elmulasztott. Amikor a matektanár néhány buzdító szót szólt tanítványaihoz, rácsodálkozott: — Hát maga mit keres itt, Szántó? Eljött szurkolni? — Pótvizsgázni — hebegte a fiú, s elvörösödött, mert felébredt benne valami szörnyű gyanú. — Érthetetlen! mondta a tanár. — Itt valami tévedés van. Hiszen maga nem bukott meg nálam. Ja, vagy úgy, szóval nem is látta a bizonyítványát? Hát... Bizony, emlékszem, gyengécske volt az a felelet, de azért átlódítottam. Aranyos grimaszt vágott a tanár, s így folytatta: — De látom, megérdemelte a bizalmat. Hiszen maga még nyáron is foglalkozott a matematikával. Ilyen szorgalmas fiút még életemben nem láttam. Csak így tovább, barátom! Simon Lajos Gyógyszerész kongresszus Nemzetközi gyógyszerésztörténeti kongresszus kezdődött tegnap a Magyar Tudományos Akadémián. Az MTA, valamint a Magyar Gyógyszerészeti Társaság és a Magyar Orvostörténeti Társaság szervezésében 24 ország orvos- és gyógyszerész történészei tanácskoznak négy napon át A megnyitó ülésen Bayer István professzor, a magyarországi gyógyszerészet jelenéről és fejlődésének távlatairól tartott előadást. A négy szekcióban a gyógyszerészet és orvostudomány kapcsolatáról, történetének problémáiról, társadalomtörténetéről és múzeológiájáról beszélgetnek majd. Bábolnai napok Csütörtökön, sorrendben ötödik alkalommal, megkezdődnek az 1981. évi bábolnai napok. A háromnapos eseménysorozatra a tavalyi 25 ezernél is több látogatót várnak. A bemutatón 140 hazai és külföldi kiállító vesz részt 50 százalékkal több, mint eddig bármikor. A szakemberek szerint ez egész Európában az egyik legnagyobb „mozgó” gépbemutató. A mezőgazdasági kombinát, az IKR, a BCR Művek nyírott kapukkal várja a vendégeket. A Magyar Agrártudományi Egyesület több konferenciával járul hozzá a tudomány és a gyakorlat szakembereinek széles körű tapasztalatcseréjéhez. Milliók a füstből Hasznosítják a diósgyőri Lenin Kohászati Művek kombinált acélművének konverterében keletkező füstgázok energiáját, és ezzel évente mintegy ötvenmillió forint értékű... Bp,rrP. ,VÁ??. „tudnak, majd előállítani s továbbítani a miskolci távfűtőhálózatba. A gyárban elkészült tervjavaslat szerint a konverter több mint 1500 Celsius-fokos füstgázait egy hőkicserélő rendszeren vezetik át. A hőkicserélőkből és keringető szivattyúkból álló hőhasznosító 1983-ig mintegy harminchatmillió forintos költséggel épül meg. Vág a|lézer Kifejlesztették az első magyar széndioxid-lézert az Egyesült Izzó szakemberei. A jelenlegi legfejlettebb műszaki-technikai szinten, rendkívül nagy hatásfokkal, gyorsan és pontosan végzi el a különféle anyagok ipari megmunkálását, villámgyorsan darabol, hasít, vág, hegeszt a fénysugarával. Rövidesen a gyár saját gépsoraiba és exportra szánt gyártórendszereibe építenek be lézert. A potyautasok magyarázatai Az ellenőrnő kalandjai : „Kérem a jegyeket és bérleteket ellenőrzésre!” — hangzik el a felszólítás a reggeli csúcsforgalomban a piros hetes hátsó peronján. Az utasok, mintha álmukból ébresztették volna őket, kapkodva keresgélik jegyüket, bérletüket. Mutatják. A fiatal ellenőrnő megköszöni, majd egy ülő öregúrhoz lép. A bácsika idegesen kutat táskájában, és kiforgatja valamennyi zsebét is. — Tessék elhinni, mielőtt elindultam, magamhoz vettem a bérletemet — rebegi. — Keresse csak nyugodtan, biztos megtalálja — nyugtatja az ellenőr, és már megy is tovább. A következő megállónál pedig leszáll anélkül, hogy visszamenne a bácsihoz. Megyek utána. — Ennyire bízik az emberekben? — kérdezem Keresztes Margittól, a BKV 718-as számú jegyellenőrétől. — Munkánkhoz elengedhetetlen a jó emberismeret — magyarázza. — Már messziről felismerjük, ki az, aki notórius bliccelő, és ki hagyta otthon feledékenységből a bérletét. A nyugdíjasok zöme nem kockáztat azért a havi ötven forintért. Viszont annál többször előfordul, hogy nem teszik be a táskájukba indulás előtt, vagy idegességükben nem találják. Ezért velük nem is fizettetünk pótdíjat Az ellenőrök szerint a legtöbb potyautas a 20 és 45 év közötti korosztályból kerül ki. Ha rajtakapják őket, néhányan cinikusan megjegyzik: még így is jobban járnak, mintha minden hónapban megvennék a bérletet. A nyáron például a Margitszigeten, a 26-os autóbuszon megbüntettem egy egyetemista fiatalembert — meséli Keresztes Margit. — Miközben zokszó nélkül kifizette a pótdíjat, elmondta: már harmadik éve nem vált bérletet, s eddig csak kétszer találkozott ellenőrrel. Ez mindöszsze 100 forintjába került. Enynyiért egyébként a tanulóbérlettel csak két hónapig utazhatott volna. A fővárosiak többsége azonban becsületes: érvényes a bérlete, kilyukasztja jegyét. A BKV járatain naponta körülbelül négy és fél millió ember közlekedik, s közülük mintegy 135 ezret ellenőriznek. Több esztendő, statisztikai adataink tanúsága szerint egy nap általában hétszáznál többen próbálnak bliccelni, 70—80 utas pedig valóban otthon felejti a bérletét. Számukra a BKV egy évtizede engedményt tett: amennyiben 48 órán belül bemutatják az érvényes bérletüket, csak 15 forintos kezelési díjat kell fizetniük. Az ellenőröknek gyakran akadnak — nem éppen irigylésre méltó — vitás, „rázós” ügyeik. Nemegyszer megtörténik, hogy a póruljárt utas agresszív, rátámad az ellenőrre, vagy megfenyegeti. A múltkoriban egy zuglói trolibuszjáraton két huszonéves fiatalember jegy nélkül utazott. Amikor kértem az igazolványukat, nem akarták átadni. Hangos vita támadt közöttünk, s megfenyegettek: ha nem hagyom békén őket, jól ellátják a bajomat. Ezért megkértem a vezetőt: csak akkor nyissa ki az ajtókat, ha rendőrt lát. A zűrzavar közben a fiúk kifeszítették az ajtót és kereket oldottak. Pedig az utasok segítségével el lehetett volna fogni mindkettőt, csakhogy ilyenkor általában senki nem lát, nem hall. (gráner) Nem vált be a tipp... Sikkasztó fotózok Totószenvedélyüket készpénzből finanszírozó vádlottak ügyében hirdetett ítéletet a Kalocsai Járásbíróság. Geri István, a megyei gabonaforgalmi vállalat helyi üzemének boltvezetője — aki baráti körben szerencsés fotózó hírében állt — a tippszelvények vásárlására szánt pénzt egyedül már nem tudta előteremteni, ezért elhatározta, hogy társul Fejes Zoltánnal, a vállalat kalocsai üzemének rendészével. 1980 márciusától már együtt fotóznak. A társulás azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a szelvények vásárlására fordított súlyos ezrek nem térültek vissza, sőt, a vállalkozás egyre növekvő deficitet mutatott. Ami nem csoda, hiszen hetente kilencezer forintot költöttek totóra, a bagatell összegű nyeremények viszont nem billentették javukra a mérleget. Ekkor elhatározták, hogy a bolt pénztárából pótolják a szelvények vásárlásához hiányzó összeget. 1980 decemberéig mintegy kétszázezer forintot tulajdonítottak el. Hogy a leleplezést elkerüljék és továbbra is dézsmálhassák a bolti kasszát, meghamisították a negyedéves leltáríveket. Hogy mindent „elsimítsanak”, Geri István — munkaköri beosztásával visszaélve — 1980 szeptemberében maga vezette a leltárt „csendestársánál”, és a leltár eredményét is önmaga ellenőrizte... A leltárhamisítással leplezett sikkasztásra azonban a decemberi, szabályos leltárfelvételnél fény derült. Igaz, ekkor már 405 ezer forintra rúgott a kimutatott hiány. A Kalocsai Járásbíróság Geri Istvánt bűnszövetségben elkövetett sikkasztás és csalás bűntette miatt 3 év 6 hónapi, a csalásban segédkező rendészt, Fejes Zoltánt pedig 3 évi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság négy évre mindkét vádlottat eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. B. L.