Magyar Hírlap, 1981. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

Magyar Hírlap ________________ események - tudósításo­k__________________mi. szeptember 30, szerda 9 X­TO 99210 lakásigénylő A fővárosi lakásgazdálkodásról A rideg számok, ha valaki élet­re tudja kelteni azokat, igen so­kat mondanak. Beszélnek. Dr. Ne­mes Tibor, a Fővárosi Tanács la­kásügyi főosztályvezetője, szá­mokkal telített táblázatokkal kö­rülbástyázva magyarázza: — A legújabb adatok még nem állnak ugyan rendelkezésünkre, de a március 1-iek sokatmondó­ak. Akkor Budapest területén 99 210 lakásigénylőt tartottunk nyilván. Közülük 26 300-an mi­nőségi cserét kértek, vagyis új­ra elosztható lakással rendelkez­nek. 3200 azoknak a száma, akik­nek Budapesten van a munkahe­lyük, de vidéken a lakásuk. Tény, hogy még így is nagy azoknak a száma, akik önálló otthonra szeretnének szert tenni. — A számokból mit lehet még kiolvasni? — Sok mindent. Vegyük sorjá­ba. Az igénylők száma, a velük együtt élőkkel együtt, 265 ezer. Legtöbb lakásigénylőt a XIII. ke­rületben tartanak nyilván, szám szerint 8800-at, a VIII. kerületben 8250-en, Zuglóban 7800, a XI. kerületben 7 ezer a számuk. Ugyanakkor a XVII. kerületben 1537, a várkerületben 1723, a XVI. kerületben pedig 2100 az igénylők száma. A lakást igény­lők 72,5 százaléka fizikai dolgozó, illetve termelésirányító. Az ösz­­szes igénylő 40,2 százaléka fiatal házas. Komfort nélküli lakással 28 ezren elégednének meg — át­menetileg.­­ Az igénylőkből 33 500-nak egy­ kiskorú gyermeke van, a két­gyermekesek száma kerekítve 20 ezer, három élő utóda van kettő­ezernek, négy vagy annál több 350-nek. A gyermektelen igény­lőkről is vannak adataink. 19 ezer egyedülálló, 18 500 két személy­ből álló, 3800 háromfős (nagyma­ma vagy rokon a harmadik) vár­ja kérelmének elintézését. Bár 2050 olyan családról is tudunk ahol nincs kiskorú gyermek, de négyen' vagy 'többen élnek. ■ 1 — Mivel szinte mindenről tud-Jk, a jövedelmek alakulásáról célszerű lenne hallani. — A lakásigénylők 49,7 száza­lékának 1980-ban az egy főre eső havi jövedelme nem érte el a 2200 forintot. A 2201—3000 forin­tos jövedelemmel rendelkezők aránya 27,8, a 3101—3800 forint közöttieké pedig 15 százalék volt, annál több havi jövedelemmel 7,3 százalékuk rendelkezett. Az adatsor világosan kimutatja, hogy az igénylők döntő többsége a kis jövedelműek közé tartozik. Az adatok szerint öt évnél hosz­­szabb ideje 36 552-en várnak la­káshelyzetük javítására, illetve szeretnének önálló otthont kiala­kítani. — A 26 300 lakáscserére váró miben reménykedhet? — Az ígérgetés és nyugtatás helyett itt is ragaszkodjunk a va­lósághoz. A VI. ötéves terv során a jogos igényeket a jövedelemtől, illetve a vagyoni helyzettől füg­gően ki szeretnénk elégíteni. — Ez megnyugtató. De mit je­lent ez konkrétan? — A jogos igények alsó határát tudjuk csak teljesíteni. Vagyis: ha négytagú család jelenleg egy­szobás lakásban él, akkor kétszo­básat, vagy egy szoba és két fél szobásat kaphat. Arra nem lesz lehetőségünk, hogy háromszobá­sat kapjanak. A vagyoni viszo­nyokat pedig mindig figyelembe kell venni. A közérthetőség cél­jából ezt példával is alátámasz­tom. Ha az egyszobás bérlaká­sért a család nagyobbat kér és kap, az egy főre eső jövedelme nem lehet 2200 forintnál több. Akik a 2201 és 3500 forintos ka­tegóriába tartoznak, tanácsi ér­­tékesítésű — szövetkezeti — la­kásra jogosultak. Mivel ma már sokan vannak, ahol az egy sze­mélyre eső jövedelem a 3500 fo­rintot is eléri, ezek csak tanácsi kijelölésű társasházas lakásra jo­gosultak. Az év végéig 11 ezren jutnak új otthonhoz, bár ezeknek majd­nem a fele minőségi lakáscsere lesz. A lépcsőzetes lakáscserékre mind nagyobb figyelmet fordíta­nak. Szóba került az intézményesí­tett lakáscsere is. A főváros ve­zetői ettől is sokat várnak. Jú­lius 20-a óta sikeresen folyik a Fővárosi Ingatlankezelő Vállalat igénybevételével a számítógépes lakáscserepartner-keresés, és vál­lalják a csereszerződések elkészí­tését, a hatósági jóváhagyás meg­szerzését.­­ Lehetővé tették a Lakás-Szerző Szövetkezeti Társulásnak is, hogy ebbe bekapcsolódjék. Ott is számítógép segíti elő a partner­­keresést, hivatalos áron vál­lalják a költöztetést, szükség ese­tén a lakás rendbehozatalát, fes­tését, mázolását, sőt még takarí­tását is. Fahidy József Hat hónap hiányzott Ez volt az utolsó alkalom? „Világegyetem, figyelem! Utolsó lehetőség! Amennyiben az Egye­sült Államokon keresztül kíván­­nak kapcsolatba lépni a földi ci­vilizációval, tegyék meg szerda éjfélig!’’ — így hangozhatna az a hirdetés, amelyet a földi civilizá­ció intézne a világűr értelmes lé­nyeihez, ha létezne valamiféle űr­újság. A hír magyarázata mindössze annyi, hogy a Reagan-kormányzat takarékossági kampánya kereté­ben megszüntette „A Földön kí­vüli értelem megfigyelése” elne­vezésű program finanszírozását. A program rendeltetése: számítógé­pek és antennák segítségével fi­gyelni a világűrből érkező rádió­jeleket, és kiszűrni közülük azo­kat, amelyek értelmes lényektől származhatnak. Charles Redmond, az Egyesült Államok országos űrhajózási hi­vatala (NASA) kozmikus tudo­mányok osztályának képviselője újságíróknak elmondta: a tudó­sok hat éven át dolgoztak a rend­szer kifejlesztésén, az előkészüle­tek befejeztével mintegy hat hó­nap hiányzott a megfigyelő be­rendezés próbaüzemének elkezdé­séhez. K/fi tagadás, annak idején nem i ■ kedvelte a gimit a fiú. Anyai könyörgésre, apai fenyegetésre át­vergődött az első osztályon, de a másodikba már be sem irat­kozott, még azon a nyáron segéd­munkásnak állt be a közeli gyár­ba. Itt gyökeret vert, s mert jó ésszel áldotta meg a természet, betanított munkás lett, tavaly pe­dig a továbbtanuláshoz is meg­jött a kedve: unszolás nélkül be­iratkozott a gimnázium esti ta­gozatára, ée már másodikba. Fél évig minden úgy ment, mint a karikacsapás. Nem ked­velte túlságosan a matematikát, de még abból is a legjobbak közé tartozott, az órákon pontosan megjelent, a félévi vizsgáig egy percet sem hiányzott. Akkor köz­bejött egy leány. Szilveszterkor ismerkedtek meg, attól kezdve majdnem mindennap találkoztak. Az udvarlás persze­ a tanulás ro­­vására ment. Néha hiányzott az órákról, az ötösök és négyesek mellé becsúsztak a kettes meg a hármas osztályzatok, sőt oly­kor az elégtelenek is. Matekból a katasztrófa szélére került. Az Matek utolsó tanítási órán figyelmez­tette a tanár, ha a vizsgán nem produkál valamit, bukás lesz a vége. Elég nehéz tételt húzott, mindent elmondott róla, amit tu­dott, ám a tanár szomorú fej­­csóválásából úgy ítélte: megkap­ta az elégtelent, vagyis­­ a fát. Tudta, hogy jogos a bukás, mégis elkeseredett, s keservében nem ment el a tanévzáró ünnep­ségre, meg sem nézte a bizonyít­ványát. Arra persze egy pillana­tig sem gondolt, hogy abbahagy­ja a tanulást. Közben a szerelem­ben is komolyra fordult a dolog, beevezett a házasemberek sorá­ba, s már nős emberként elő­elővette a matematikakönyvet meg a füzetet, szorgalmasan ké­szült a szeptemberi pótvizsgára. Mindennap várta az iskola érte­sítését a javítóvizsga időpontjá­ról, de az nem érkezett meg. Bu­kott diáktársai már valamennyien megkapták a kétes értékű meghí­vót, de neki ilyen iratot nem kézbesített a postás. Gondolta, megfeledkezhettek róla, megtör­ténhet ilyen adminisztrációs hi­ba. A vizsgára meghívás nélkül elment, ott állt a folyosón az izgatott társak között, nyugodtan, hiszen ő készült, pótolta, amit elmulasztott. Amikor a matek­tanár néhány buzdító szót szólt tanítványaihoz, rácsodálkozott: — Hát maga mit keres itt, Szántó? Eljött szurkolni? — Pótvizsgázni — hebegte a fiú, s elvörösödött, mert feléb­redt benne valami szörnyű gyanú. — Érthetetlen! mondta a tanár. — Itt valami tévedés van. Hiszen maga nem bukott meg nálam. Ja, vagy úgy, szóval nem is látta a bizonyítványát?­ Hát... Bizony, emlékszem, gyengécske volt az a felelet, de azért átló­dítottam. Aranyos grimaszt vágott a ta­nár, s így folytatta: — De látom, megérdemelte a bizalmat. Hiszen maga még nyá­ron is foglalkozott a matemati­kával. Ilyen szorgalmas fiút még életemben nem láttam. Csak így tovább, barátom! Simon Lajos Gyógyszerész kongresszus Nemzetközi gyógyszerésztörté­neti kongresszus kezdődött teg­nap a Magyar Tudományos Aka­démián. Az MTA, valamint a Magyar Gyógyszerészeti Társa­ság és a Magyar Orvostörténeti Társaság szervezésében 24 ország orvos- és gyógyszerész történé­szei tanácskoznak négy napon át A megnyitó ülésen Bayer István professzor, a magyarországi gyógyszerészet jelenéről és fejlő­désének távlatairól tartott elő­adást. A négy szekcióban a gyógyszerészet és orvostudomány kapcsolatáról, történetének prob­lémáiról, társadalomtörténetéről és múzeológiájáról beszélgetnek majd. Bábolnai napok Csütörtökön, sorrendben ötö­dik alkalommal, megkezdődnek az 1981. évi bábolnai napok. A háromnapos eseménysorozatra a tavalyi 25 ezernél is több láto­gatót várnak. A bemutatón 140 hazai és külföldi kiállító vesz részt 50 százalékkal több, mint eddig bármikor. A szakemberek szerint ez egész Európában az egyik legnagyobb „mozgó” gép­bemutató. A mezőgazdasági kombinát, az IKR, a BCR Művek nyí­rott kapukkal várja a vendége­ket. A Magyar Agrártudományi Egyesület több konferenciával já­rul hozzá a tudomány és a gya­korlat szakembereinek széles kö­rű tapasztalatcseréjéhez. Milliók a füstből Hasznosítják a diósgyőri Lenin Kohászati Művek kombinált acél­művének konverterében keletkező füstgázok energiáját, és ezzel évente mintegy ötvenmillió fo­rint­­ értékű... Bp,rrP. ,VÁ??.­ „tudnak, majd előállítani s továbbítani a miskolci távfűtőhálózatba. A gyár­ban elkészült tervjavaslat szerint a konverter több mint 1500 Cel­­sius-fokos füstgázait egy hőkicse­rélő rendszeren vezetik át. A hő­­kicserélőkből és keringető szi­vattyúkból álló hőhasznosító 1983-ig mintegy harminchatmil­lió forintos költséggel épül meg. Vág a|lézer­­ Kifejlesztették az első magyar széndioxid-lézert az Egyesült Iz­zó szakemberei. A jelenlegi leg­fejlettebb műszaki-technikai szin­ten, rendkívül nagy hatásfokkal, gyorsan és pontosan végzi el a különféle anyagok ipari megmun­kálását, villámgyorsan darabol, hasít, vág, hegeszt a fénysugará­val. Rövidesen a gyár saját gépso­raiba és exportra szánt gyártó­­rendszereibe építenek be lézert. A potyautas­ok magyarázatai Az ellenőrnő kalandjai : „Kérem a jegyeket és bérlete­ket ellenőrzésre!” — hangzik el a felszólítás a reggeli csúcsforga­lomban a piros hetes hátsó pe­ronján. Az utasok, mintha ál­mukból ébresztették volna őket, kapkodva keresgélik jegyüket, bérletüket. Mutatják. A fiatal el­lenőrnő megköszöni, majd egy ülő öregúrhoz lép. A bácsika ide­gesen kutat táskájában, és ki­forgatja valamennyi zsebét is. — Tessék elhinni, mielőtt elin­dultam, magamhoz vettem a bér­letemet — rebegi. — Keresse csak nyugodtan, biz­tos megtalálja — nyugtatja az el­lenőr, és már megy is tovább. A következő megállónál pedig le­száll anélkül, hogy visszamenne a bácsihoz. Megyek utána. — Ennyire bízik az emberek­ben? — kérdezem Keresztes Mar­gittól, a BKV 718-as számú jegy­ellenőrétől. — Munkánkhoz elengedhetet­len a jó emberismeret — magya­rázza. — Már messziről felismer­jük, ki az, aki notórius bliccelő, és ki hagyta­­ otthon feledékeny­­ségből a bérletét. A nyugdíjasok zöme nem kockáztat azért a havi ötven forintért. Viszont annál többször előfordul, hogy nem te­szik be a táskájukba indulás előtt, vagy idegességükben nem talál­ják. Ezért velük nem is fizette­tünk pótdíjat Az ellenőrök szerint a legtöbb potyautas a 20 és 45 év közötti korosztályból kerül ki. Ha rajta­kapják őket, néhányan cinikusan megjegyzik: még így is jobban járnak, mintha minden hónapban megvennék a bérletet.­­ A nyáron például a Margit­szigeten, a 26-os autóbuszon meg­büntettem egy egyetemista fia­talembert — meséli Keresztes Margit. — Miközben zokszó nél­kül kifizette a pótdíjat, elmond­ta: már harmadik éve nem vált bérletet, s eddig csak kétszer ta­lálkozott ellenőrrel. Ez mindösz­­sze 100 forintjába került. Eny­­nyiért egyébként a tanulóbérlet­tel csak két hónapig utazhatott volna. A fővárosiak többsége azonban becsületes: érvényes a bérlete, ki­lyukasztja jegyét. A BKV járatain naponta körülbelül négy és fél millió ember közlekedik, s közü­lük mintegy 135 ezret ellenőriz­nek. Több esztendő, statisztikai adataink tanúsága szerint egy nap általában hétszáznál többen pró­bálnak bliccelni, 70—80 utas pe­dig valóban otthon felejti a bér­letét. Számukra a BKV egy év­tizede engedményt tett: amennyi­ben 48 órán belül bemutatják az érvényes bérletüket, csak 15 fo­rintos kezelési díjat kell fizet­niük. Az ellenőröknek gyakran akad­nak — nem éppen irigylésre mél­tó — vitás, „rázós” ügyeik. Nem­egyszer megtörténik, hogy a pó­ruljárt utas agresszív, rátámad az ellenőrre, vagy megfenyegeti.­­ A múltkoriban egy zuglói trolibuszjáraton két huszonéves fiatalember jegy nélkül utazott. Amikor kértem az igazolványu­kat, nem akarták átadni. Hangos vita támadt közöttünk, s megfe­nyegettek: ha nem hagyom bé­kén őket, jól ellátják a bajomat. Ezért megkértem a vezetőt: csak akkor nyissa ki az ajtókat, ha rendőrt lát. A zűrzavar közben a fiúk kifeszítették az ajtót és ke­reket oldottak. Pedig az utasok segítségével el lehetett volna fog­ni mindkettőt, csakhogy ilyenkor általában senki nem lát, nem hall. (gráner) Nem vált be a tipp... Sikkasztó fotózok Totószenvedélyüket készpénz­ből finanszírozó vádlottak ügyé­ben hirdetett ítéletet a Kalocsai Járásbíróság. Geri István, a megyei gabona­forgalmi vállalat helyi üzemének boltvezetője — aki baráti körben szerencsés fotózó hírében állt — a tippszelvények vásárlására szánt pénzt egyedül már nem tudta előteremteni, ezért elhatá­rozta, hogy társul Fejes Zoltán­nal, a vállalat kalocsai üzemének rendészével. 1980 márciusától már együtt fotóznak. A társulás azonban nem vál­totta be a hozzá fűzött reménye­ket, a szelvények vásárlására for­dított súlyos ezrek nem térültek vissza, sőt, a vállalkozás egyre növekvő deficitet mutatott. Ami nem csoda, hiszen hetente kilencezer forintot költöttek to­tóra, a bagatell összegű nyeremé­nyek viszont nem billentették ja­vukra a mérleget. Ekkor elha­tározták, hogy a bolt pénztárá­ból pótolják a szelvények vásár­lásához hiányzó összeget. 1980 decemberéig mintegy kétszázezer forintot tulajdonítottak el. Hogy a leleplezést elkerüljék és továbbra is dézsmálhassák a bolti kasszát, meghamisították a negyedéves leltáríveket. Hogy mindent „elsimítsanak”, Geri Ist­ván — munkaköri beosztásával visszaélve — 1980 szeptemberé­ben maga vezette a leltárt „csen­destársánál”, és a leltár ered­ményét is önmaga ellenőrizte... A leltárhamisítással leplezett sikkasztásra azonban a decembe­ri, szabályos leltárfelvételnél fény derült. Igaz, ekkor már 405 ezer forintra rúgott a kimutatott hi­ány. A Kalocsai Járásbíróság Geri Istvánt bűnszövetségben elköve­tett sikkasztás és csalás bűntette miatt 3 év 6 hónapi, a csalásban segédkező rendészt, Fejes Zoltánt pedig 3 évi szabadságvesztésre ítélte. A bíróság négy évre mind­két vádlottat eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet nem jogerős. B. L.

Next