Magyar Hírlap, 1981. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-24 / 250. szám

Magyar Hírlap_________________________n­épgazdaság - vilaggazdasag _________________m­­. október 24, szombat 7 Ha alma és dohány... ... akkor ez Szabolcs Jókora szélvihar tombol, akár­merre fordul az ember, arcába vágja a homokot. Szántó Erzsé­betet azonban nem ez zavarja, hanem az, hogy az almával ros­­kadásig megrázott fákról egyre több hull a földre. — Ez még nem túl veszélyes — mondja a kertész —­, én a ké­sőbbiektől tartok. Nagy a hozam, jó a minőség és kevés a vagon. Az itt feszülő ellentét bánt en­gem. Egész évi munkánk ered­ménye bukhat bele ebbe a szer­vezési, vagy mit tudom én, mi­lyen hibába. Úgy, mint otthon Eszembe jut, hogy amikor ki­felé igyekeztünk Nyíregyházáról, forgalmi dugóba kerültünk. Rendőrnek kelek kibogoznia a hűtőtároló előtt sorakozó, almá­val megrakott szállítójárművek okozta közlekedési­­gubancot. — Nem mindegy­, hogy 6—7 fo­rintos átlagárat érünk el az ex­porttal, vagy esetleg négy forint­nál kevesebbet kapunk a csak máshová alkalmas gyümölcsért. Nálunk ugyanis az utóbb emlí­tett összeg körül mozog a terme­lési költség — mondja a másik kertész, Kiss László. Úgy tűnik, hogy a korábbi, derűlátó nyilatkozatok ellenére többeket váratlanul ért a nagy termés. Jellemző eset, hogy a néhány hete búzatermesztési ta­nácskozásra összehívott szabolcsi szakemberek sem a kenyérgabo­na sorsa fölött meditáltak — az ottani teendőket nyomban meg­értették —, hanem az alma- és a burgonyaszállítás nehézségeire terelték a szót. A megye felelős vezetői több vagont nem ígértek ugyan, de a jobb elosztásra, a szervezés javítására hozott intéz­kedéseik feltehetőleg hatásosak lesznek. — Ebben bízom én is, nem ■csúszhatunk-el­ as,utolsó pillanat­ban !— jelenti ki Meglécz János,­­ a nyírbogári Rákóczi Termelőszö­­vetkezet elnöke. — A kertészek biztosan elmondták, milyen szí­­porui minőségi követelményekkel dolgozunk. Az első osztályú alma leszedéséért­­5 forintot­ fizetünk mázsánként, de ha e gyümölcsből több mint 10 százalék törődött, csupán két forint a munkabér. — Igen, említették a szakem­berek, hogy minden ládát alapo­san átnéznék. — Szükség van az ellenőrzés­­re, ám azt is hozzá kell tennem, hogy többnyire nincs vitánk a szedőkkel. A szabolcsi ember any­­­yira összebarátkozott ezzel a gyümölccsel, hogy sokan még az ablakuk alá is almafát ültettek. Nyírbogáton és Nyírgezsén, a má­sik hozzá tartozó faluban pél­dául nem divat a háztáji állat­tartás, a „mellékest” is a fona­tán hozza. Ennek a nagy össze­fonódásnak természetesen meg­van a maga haszna; a lapok a közösben is úgy­ bánnak az almá­val, mintha a kertükben levővel foglalkoznának. Igaz, eddig csupán az almáról esett szó, de ez nem jelenti, hogy más fontos növény és teendő ne lenne a gazdaságban. Ott van például az őszi vetések és a ta­vaszi kultúrák alá a szántás. Kombájn alá érett a kukorica és az almaszedésből eredeti munká­jukhoz visszatérő erdészeti fő­ágazati dolgozók se panaszkod­hatnak unalomról. No és persze, ott van még a dohány, a másik hagyományosan szabolcs-szatmári növény, amelynek betakarítását megnézendő, az elnök így bocsá­totta útjára az ágazatvezetőt: — Aztán nehogy eltévedjetek! A vírus gyötörte, combig se érő egyik fajta mellől úgy nőtt ki a másik, mint cserje mellől a szálfaerdő. Ámulva álltam a két métert is meghaladó növé­nyek árnyékában. — Ezek aztán szeretik a homo­kot, nem úgy, mint az előbb lá­tottak! — mondta mellettem Go­­da Ferenc. — Csak az a baj, hogy valóban nehéz lesz megtalálni a dohánytörésben dolgozó brigádot Igaza lett az ágazatvezetőnek, mert délidő ide, az ebéddel vára­kozó busz oda, az emberek csak nem mutatkoztak. — Amíg meg nem rakják a ko­csit, nem jönnek elő —- vélte Go­­da Ferenc, de ebben szerencsére nem volt igaza, mert amikor hosszas keresgélés után rátalál­tunk az asszonyokra, még a bor­­sófőzelék is varázsszónak bizo­nyult. — Nem ■ csoda, hogy megéhez­nünk, ’,dh­étés” 'munka a miénk — törölgette kezét Kató Gusz­­távné. — A fizetség is az? — Hát, amennyit dolgozunk, többet is adhatnának! Aki nem ehg fílige — Ugyan, ilyet már ne mondj! — vitatkozott munkatársával Ko­­ródi Is­tvánné. — Az elmúlt hó­napban is ötezer-kétszáz forint volt a borítékomban. Igaz, az is előfordult, hogy reggel héttől csak este hatkor indultunk haza. No, de hát ebbe születtünk, ebben ne­velkedtünk, tudjuk, m­ost ennek van a szezonja, ezt kell csinálni. — Így az otthoni alma a fán marad. — Jaj, dehogy marad, már Tu­­zsérről is továbbvitték a Szovjet­unióba! Molnár Andrásné még hozzá­fűzte: —• Nem szabad álmélkodni, tétlenkedni, mert akkor az em­ber hamar póruljár. Az idén nagy is, jó is , hofeam, aki nem elég fürge, az csak pisloghat a nagy halom eladatlan almára. Pedig otthonra pontosan elég egy fa gyümölcse, amit én tetőtől talpig meg is hagytam. Jut bő­ven a városon élő rokonainknak is. Braun Ágoston HORIZONT • HORIZONT • HORIZONT Energetikai komplexum Szibériában A világ legnagyobb energiater­melő komplexuma jön létre Ke­­let-Szibériában, Kanszk és Acs­ins­zk városok között. A TASZSZ jelentése szerint gyé­ren lakott területen tíz, egyen­ként 6,4 millió kilowatt teljesít­ményű hőerőművet építenek, amelyeket az itt feltárandó mint­egy 30 hatalmas, külszíni fejtésű barnaszénbányából látnak el fű­tőanyaggal. A komplexum szin­­tem­elése a tervek szerint az ez­redfordulóra eléri a 3­50 millió tonnát. Az USA államadóssága Az Egyesült Államok állam­­adósságának összege csüüörtökön átlépte az 1 billió dolláros szintet — jelentette be az amerikai pénz­ügyminisztérium. Az egy ameri­kai állampolgárra jutó adósság összege így mintegy 4700 dollárt tesz ki. Az adósság mértékét ame­rikai szakemberek nem tartják aggasztónak, mivel annak aránya a nemzeti össztermékhez képest a második világháború óta csök­kent. Csupán az adósság után fi­zetendő kamat összege az idei év­ben eléri a 100 milliárd dollárt. Magyar-nyugatnémet kapcsolatok­at Biztató távlatok Az 1970-es években dinamiku­san fejlődtek a gazdasági kapcso­latok Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között. Miközben mindkét ország teljes külkereskedelme megkétszerező­dött az évtized folyamán, egymás­­közti forgalmuk megháromszoro­zódott. Ez azért is jelentős Ma­gyarország szempontjából, mert az NSZK a Szovjetunió után hosszú ideje Magyarország máso­dik legnagyobb külkereskedelmi partnere. A tőkés országokba irá­nyuló magyar exportnak mintegy harmada kerül az NSZK-ba, és az importban ez a részarány valami­vel magasabb is. A kelet-nyugati gazdasági kap­csolatok számos, még mindig ki­használatlan lehetőségére jellem­ző, hogy az NSZK külkereskedel­méből a KGST-országok alig 5 százalékkal részesednek. Magyar­­ország az NSZK-ba irányuló ex­portban a KGST-országok között 1980-ban a Szovjetunió, Lengyel­­ország és Csehszlovákia után a negyedik helyen állt A kelet­­nyugati gazdasági kapcsolatok nemcsak az energiahordozók és -szállítás miatt fontosak az NSZK számára, hanem azért is, mert a nyugatnémet vállalatoknak a KGST-országok rendkívül fontos piacot jelentenek. Munkahelyet teremt Nyugati becslések szerint a ke­let-nyugati kapcsolatok az NSZK-ban jelenleg egymilliónál több munkahelyet érintenek, vagyis ennyi embernek adnak ke­nyeret. Ha megvalósul „az évszá­zad üzlete”, a Szovjetunióból Nyu­­gat-Európába irányuló földgázve­zeték megépítése, a nyugatnémet vállalatok további nagy rendelé­sekhez jutnak. Közvetve ennek a­­gázvezetéknek ,két módon lehet hatása a­ magyar—nyugatnémet gazdasági kapcsolatokra. Ha a ve­zeték magyar területen halad át, úgy megépítésén túl, a gáz föld­alatti tárolását is érinti, amihez a magyar adottságok igen jók. Mindenképpen mód nyílhat azon­ban arra, hogy magyar vállalatok nyugatnémet cégek oldalán részt vegyenek a vezeték megépítésé­ben. Kompresszorállomásokat pél­dául már szereltek magyar válla­latok földgázvezetéken, tehát er­re megfelelő tapasztalatokkal is rendelkeznek. A magyar—nyugatnémet gazda­sági kapcsolatok 1980-ban és 1981 eddig elmúlt időszakában is to­vább fejlődtek. 1980-ban a magyar szállítások gyorsabban, több mint 10 százalékkal növekedtek az NSZK exportjának 3 százalékos emelkedésével szemben. Ennek köszönhetően a 2 milliárd DM-et meghaladó NSZK-importunkat több mint 80 százalékban sikerült exporttal kiegyenlítenünk. 1981- ben a recesszió fokozódása és a márka leértékelődése következté­ben a magyar exportőrök számá­ra rosszabbodott, az importőrök számára javult (olcsóbb lett) a nyugatnémet piac. Ennek hatásá­ra importunk 1980 azonos idősza­kához képest 1981 első félévében csaknem 20 százalékkal nőtt, de 7 százalékkal emelkedett az ex­port is. A magyar kivitel fejlesztése természetesen nemcsak az érték növelését, hanem az áruszerkezet korszerűsítését is jelenti. Ebben a tekintetben az NSZK-ba irányuló kivitelünk kedvezőbb, mint álta­lában a fejlett tőkés országokba irányuló export, mivel a feldolgo­zott termékek aránya magasabb, és ezen belül a gépek részesedé­se eléri a 8 százalékot. Ez össze­függ azzal is, hogy valamennyi fej­lett tőkés partnerünk közül az NSZK-val a legmagasabb a koo­perációs szerződések száma és szerepe a lebonyolított külkeres­kedelmi forgalomban. Az érvény­ben levő csaknem 400 kooperá­ciónak mintegy fele a gépipar­ban működik. Kooperációs szer­ződéseink egy része technológiai transzferhez kapcsolódik. Egyes nagy NSZK-beli konszernekkel, mint például a Thyssennel, a Kruppal, a Hoechsttel, a BASF- fel hosszabb időre szóló keret­­megállapodások jöttek létre. Az NSZK-ba irányuló magyar expor­ton belül fontos helyet foglalnak el a kohászati termékek, a textí­liák és a mezőgazdasági-élelmi­szeripari cikkek. Ez utóbbiak ad­tál­ 1980-ban exportunknak mint­egy negyedét, és részesedésük 1981 folyamán még növekedett, miköz­ben a kohászati termékek szállí­tása az Európai Gazdasági Közös­ség országait súlyosan érintő acél­ipari válság miatt csökkent, a textíliáké pedig kismértékben emelkedett. Az NSZK-ból származó magyar importban kiemelkedő a vegyi­termékek csoportja, amelynek ér­téke 1980-ban a gyógyszeripari termékekkel együtt megközelítet­te a 600 millió DM-et. Csaknem 200 millió DM volt a kohászati termékek, és több m­int 100­ millió a textilalapanyagok értéke. A gé­pek',"­berendezések és alkatrészek a teljes magyar, az NSZK-ból ér­kező importnak több mint 30 szá­zalékát szolgáltatják, bár a ma­gyar gazdasági növekedés lassulá­sával, a beruházások fékeződésé­vel 1980-ban ez a részarány mér­séklődött. Az NSZK évek óta a legnagyobb gépipari szállítónk a fejlett tőkés országok között. Harmadik piacokon Magyar vállalatok egyre több megbízást kapnak NSZK-beli cé­gektől harmadik piacokon — fő­leg Észak-Afrikában és a Közel- Keleten — építendő létesítmé­nyek — csővezetékek, villamos távvezetékek, erőművek — meg­valósításában való közreműködés­re. Az áruszállításokkal egybekö­tött vállalkozáson kívül újabban bővül a termékszállítástól függet­len szolgáltatások köre is, mind a harmadik piacon, mind az NSZK területén. Itt a magyar vállalatok olyan munkákat vállalnak, ame­lyeknek elvégzéséhez az NSZK- ban hiányszakmáknak számító ké­pesítésű munkaerő szükséges. Az Európai Gazdasági Közössé­gen belül a kereskedelempolitika a Brüsszelben székelő Európai Bi­zottság döntési körébe tartozik. Ez a kereskedelempolitika protek­cionista jellegű, mennyiségi kor­látozásokat alkalmaz, és úgyneve­zett lefölözést olyan termékek importjánál, amelyek az EGK- országok termelőinek érdekeit ve­szélyeztetik. A protekcionista sza­bályozás érvényesül az NSZK-ba irányuló szállításainknál, így a kohászati termékeknél, a textí­liáknál és a mezőgazdasági ter­mékeknél. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az NSZK üzleti köreinek nagyobb ré­sze nem ért egyet a protekcio­nista kereskedelempolitikával, és az NSZK kormánya az EGK kere­tein belül adta lehetőségeket igyekszik kihasználni a kelet— nyugati kereskedelem, ezen belül a magyar—NSZK kereskedelem fejlesztésére, így például 1980- ban néhány magyar exportcikkre úgynevezett próbaliberalizációt vezetett be, aminek lényege, hogy kísérletképpen felfüggesztette a mennyiségi korlátozást. Vegyes vállalkozások Az NSZK-ban mintegy 30 ma­gyar—nyugatnémet vegyes vállalat működik, ezeknek fele gépipari termékek forgalmazásával foglal­kozik. Magyarországon is műkö­dik két vegyes vállalat, NSZK részvétellel. Ez azonban — a két ország közötti gazdasági kapcso­latok méreteit tekintve — rend­kívül kevés, és azt lehet mondani, hogy a magyar—nyugatnémet gaz­dasági kapcsolatok fejlesztésének egyik legaktuálisabb területe ép­pen a nyugatnémet vállalatok és bankok intenzívebb bekapcsoló­dása a magyar gazdaság fejlesz­tésébe. A Budapesten mintegy két évvel ezelőtt létrejött Közép­­európai Nemzetközi Bank (CIB) — amelyben a Magyar Nemzeti Banknak 34 százalékos részese­dése van, a többi megoszlik hat ■nyugati bank között­­, egyik ala­pító bankja a Bayerische Vereins­bank AG. A vegyes tőkével létre­hozott bank már az első évet nye­reséggel zárta, ami a bankvilág­ban ritkaságnak számít. A külföldi részvétellel létreho­zott magyarországi vegyes vállal­kozások jelentőségét nem az adja meg, hogy a magyar gazdaság fej­lesztéséhez járulékos forrásokat biztosít. Bárhogyan fejlődjön is az ilyen vegyes vállalatok száma, gazdaságunk fejlesztésében a kül­földi tőke részvétele elenyésző marad. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésénél azonban — egy bi­zonyos szint után — szükségsze­rűen jelentkezik a részvétel igé­nye a másik fél országában lévő vállalkozásban, mint ezt a fejlett tőkés országok­ egymás közti gaz­dasági kapcsolatai is bizonyítják. Ezt a szintet a magyar—nyugat­német gazdasági kapcsolatok már régen elérték, és így indokoltnak látszik az ilyen jellegű együttmű­ködés fokozása. Nádory István NGKT Agrosátor „Agrosátortábort” alakít ki egy baranyai termelőszövetkezet, a kémesi Közös Út. Az agrosátor — mint a neve is utal rá — mű­anyag ponyvából készült, mező­­gazdasági célú épület. A szövet­kezetben már áll egy ilyen szarvasmarha-ellető istálló és egy szabadtartásos tehénistálló, vala­mint egy szénaszárító, s most ké­szül egy terménytároló. Ezek rendkívül olcsók: tizedébe kerül­nek, mint a hasonló nagyságú ha­gyományos épületek. S még sok más célra, így például juhhodály­­nak, gépszínnek, műtrágyatároló­nak is alkalmasak. A kémesi típus leginkább ab­ban tér el a már ismert agrosát­­raktól, hogy nem belső tartóosz­lopokkal, hanem külső feszített szerkezettel épül. A banktanácskozás margójára Napirenden kívül Tudósítónktól. Amint beszámoltunk róla, be­fejeződött Budapesten a Nemzet­közi Beruházási Bank és a Nem­zetközi Gazdasági Együttműködé­si Bank tanácskozásának ülése. Jóváhagyták a jövő esztendei hi­telterveket, valamint határozatot hoztak számos, a Nemzetközi Be­ruházási Bank tevékenységét érintő kérdésben is. A kommünikék, szóhasználatá­val , a kölcsönös egyetértés je­gyében hasznosnak minősített ta­nácskozás elsősorban a közeljö­vő teendőivel foglalkozott, és át­tekintette tevékenységének távla­tait. De mód volt arra is, hogy a részvevők ne csak­ a napiren­den levő témakörrel kapcsolat­ban alkothassanak véleményt. Ér­demes ezzel kapcsolatban felele­veníteni annak az interjúnak né­hány mondatát, amelyet Vlagyi­mir Arhimov, a Szovjetunió Ál­lami Bankjának elnöke, a Ma­gyar Televíziónak adott interjú­jában kifejtett: „Úgy vélem, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet a Magyar Népköztársaság és a Ma­gyar Nemzeti Bank folytat, igen konstruktív és eredményes. Szá­mos példát ismerünk arra, hogy segíti ez a politika, ezen belül a hitelpolitika, az export bővítését a Szovjetunióba és a szocialista országokba, továbbá a konverti­bilis devizaelszámolású orszá­gokba, amely Magyarország szá­mára fontos.”

Next