Magyar Hírlap, 1981. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

Magyar Hírlap 1981. DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK 11 Új lehetőség — régi szemlélet Merre gurulsz, magántaxi? Hetényi István pénzügyminiszter országgyűlési expozéjából: „Az új vállalkozási formáktól azt várjuk, hogy ahol eddig a lakossági ellátás — vagy éppen a nagyvállalatok ellátása — hiányos, vagy csak veszteséggel fenntartható volt, jobban elégítsék ki a fogyasztói igényeket. A törvényes keretek között segítjük és bátorítjuk ezt a tevékenységet”. A XVII. században egy Givry nevű polgár engedélyt kapott arra, hogy szabadalmát kamatoztathassa, vagyis kétkerekű, egylovas kocsijával, fiákerével bérfuvarozást vállaljon, és azt bármely, polgár igénybe vehesse. A derék francia még nem tudta: találmánya világra szóló üzleti vállalkozássá növi ki magát, s egylovasát idővel sok lóerős automobilok váltják fel, amelyek taxi néven válnak majd nélkülözhetetlenné a nagyvárosi tömegközlekedésnél. A Pepita végét jelentené? A hazai autótaxi kis híján hetvenéves történelmében három igazán említésre méltó dátumot találunk. Az első 1913, Budapest székesfővárosa engedélyezi kétszáz automobil személyszállításra történő használatát. A második 1951: a szürke és a kék magánvállalatok államosításával megalakult a Fővárosi Autótaxi Vállalat. A harmadik 1989: megkezdődik a Zsiguli-program. Most következik a negyedik, a ráadás 1982. január 1.: a legális „maszek taxizás” hajnala. Vajon népszerűvé válik Givry mester foglalkozása? Hiszen ezentúl nemcsak igénybe veheti, hanem művelheti is hazánk bármely polgára a bérfuvarozás ősi mesterségét. A kérdés csupán ennyi: megéri-e? Még pontosabban: szinkronban van-e a lehetőség a feltételekkel? A hírre sokan felkapták fejüket — nem véletlenül. Hiszen melyikünk nem ácsorgott még idegesen toporogva az üres droszton, vagy a latyakos járdaszélen — hiába. S melyikünket nem környékezett meg diszkrét hangú úr. — Taxira vár? Én elviszem. A kereslet és a kínálat ismerete világossá tette, hogy elfér még jónéhány bérkocsi Budapesten és vidéki városainkban. A vállalkozói kedvről, az érdeklődésről számos cikk, riport tanúskodik. Mi tagadás, ezek az írások ugyancsak felkavarták a taxik fara körül a port. Lehet, hogy a légáramlat egyben a „pepita” végét is jelenti? — Nem igaz, hiába beszélik, hogy a maszek taxi szelétől is megijedtünk — mondja Garacs György, a Főtaxi általános igazgatóhelyettese. — A sokéves tapasztalat, a megalapozott és korszerű műszaki háttér, a 2400 jármű, az 5000 jól képzett és helyismerettel rendelkező gépkocsivezető ismeretében erre nincs okunk. Közép-Európában a Főtaxi a legnagyobb ilyen cég. Ebből a pozícióból nem a kesztyűt kellett felvenni — ahogyan azt sokan állítják —, sokkal inkább azon töprengtünk, miként nyújtsunk kezet, hogyan segítsük az újat. Néhány adat. Az autótaxinál összesen hétezer ember dolgozik, gépkocsijaink naponta félmillió kilométert futnak, és évente ötven millió utast segítenek úticéljukhoz. Csaknem monopolhelyzetet élveznek: nyolcszáz URH-készülékkel felszerelt autójuk mellett, nyolcszáz kombival, és ugyanennyi „mezítlábas” Ladával rendelkeznek. És még akkor nem soroltuk fel egyéb szolgáltatásaikat, mint például iránytaji, autókölcsönző. — Igaz, hogy önök a rendelet megjelenése után felkeresték az illetékeseket? — Igen, mert nem értettük a rendelet lényegét, és szégyeltük azt, hogy dolgozóinknak ezzel kapcsolatos kérdéseire nem tudtunk választ adni. Hiszen arra is gondolhattunk, hogy a vállalat helyett kizárólag „maszek” taxi lesz a jövőben. Annál is inkább, mert a rendelet előkészítésénél senki sem volt kíváncsi véleményünkre. Akármilyen nagy cég is vagyunk, nehezen tudtuk volna átvészelni, ha — megfelelő tájékoztatás híján — többszáz dolgozó hátat fordít nekünk és magánfuvarozásba kezd. — Rendben van, nem félnek. Mégis történt jónéhány olyan intézkedés, amelyek könnyen öszszefügésbe hozhatók egy leendő konkurrencia színrelépésével. — Tudom, mire gondolnak — mondja Balázs József igazgató. — Valóban, 600 új gépkocsival kívánjuk növelni járműparkunkat, és ez azt is jelenti, hogy a két pilóta — egy kocsi vezérlési rendszerünket egy az egyre állíthatjuk át, tehát ahány kocsi, anynyi sofőr. Ezzel több szabadságot, nagyobb érdekeltséget teremtünk dolgozóinknak. Csomagtartót szerelünk fel autóinkra, növeljük az URH-s kombik számát — ezek iránt nagy az igény —, és tervezzük korszerű gépekkel felszerelt gumijavító üzembeállítását is. Tévedés ne essék: ezek már korábban terveink között szerepeltek — akárcsak az iránytaxik beállítása —, de kétségtelen, a rendelet megjelenése gyorsította megvalósulásukat. — Hányan mondtak fel az „örömhír” hallatán? — Nem többen, mint máskor. Nálunk egy pilóta átlagkeresete eléri a 4 ezer forintot. Az emberek a fizetésükön kívül a végzett munkájuk alapján összesen nyolc féle módon részesülhetnek még pénzjutalomban, hogy a szociális kedvezményekről ne is beszéljek. A másik dolog. Ha ma valaki karambolozik, holnap másik kocsira ül. Egy maszeknál ez három ház kiesés... De vegyük a leggyakoribbat, elromlik az autó. Nálunk néhány óra kérdése csupán, s ismét irány a forgalom Soroljam tovább? Mi 160 ezer kilométer után megválunk a járműtől. De hány évet kell várni a maszeknak egy új gépkocsira? És van-e rutinja, gyakorlata, helyismerete a vállalkozáshoz? Mi történik, ha megtámadják, esetleg az ülésen felejtenek valamit, ha menet közben lerobban? Ezek még ma is megválaszolatlan kérdések. fára szerelt elektromos térkép, ahol a villogó lámpák most is várakozó utasokat jeleznek. Szemben a világító táblával forgalomirányítók ülnek. Közülük ketten csak néhány hétig. Betegségnek, illetve kisebb szabálytalanságnak „köszönhetik” itt-tartózkodásukat. — Most is van maszek taxi, ismertebb nevén a svarc. Nekik minden bizonnyal megéri az utascsábítás, de ha adózniuk kellene, biztos nem csinálnák — mondja Zeller János. — A maszek három napig csoda lesz, de hosszú távon nem tartok tőlük. Bár igaz, egy-egy nyugati márka, taxi felirattal biztos, hogy csábítóbb lesz, mint a Lada ... — Ha én most lerobbanok, irány a műhely, 50—100 forint a szerelőknek — és néhány óra múlva mehetek tovább —, folytatja Tövesi Árpád. — Ipart Pestre nem váltanék, esetleg vidékre. Ott jobban megéri. A Főtaxinál sok mindenre választ kaptunk, de arra nem tudtak felelni, mikor találkozhatunk az első maszek taxisokkal. Ugyanakkor az is érezhető volt, hogy egyelőre még nem felhőtlen a viszony a leendő magánfuvarozók érdekképviseleti szervével, a KIOSZ-szal sem. Annál is inkább kíváncsiak voltunk a KIOSZ véleményére, mert ők a taxival ellentétben már két esztendeje tudnak a rendeletről, mi több, annak előkészítésében is részt vettek. • Januártól hány maszek taxi segíti a tömegközlekedést? — Elvileg bármennyi — mondja szkeptikusan dr. Kős Ferenc főosztályvezető —, gyakorlatilag viszont egyetlen egy sem. Két hét választ el az új esztendőtől, de mi csak érdeklődőkről tudunk. Ha adóznának, nem csinálnák — Nos, ha a segítő szándék őszinte, akkor a Főtaxinak különösen sok tennivalója akad. — Végigsakkoztuk ezt már mi is. A Kisiparosok Országos Szövetségének felkérésére tanulmányt készítettünk, amelyben 17 féle területen kínálunk együttműködést. Csak néhány: vizsgáztatás, állomáshasználat, érdekvédelem, baleseti helyszínelés. Ebből is láthatják, hogy nem szembenálló felek , partnerek akarunk lenni. Sajnos még most sem tudjuk a KIOSZ miben akar együttműködni, mire van szüksége. Számunkra továbbra is az a fontos, hogy ha valaki odaáll a drosztra, legyen mindig szabad kocsi. Pepita, Volán, maszek? Az teljesen mindegy ... Ezzel úgy hisszük, mindenki egyetért. Valamennyien, akik a főváros utcáin és 140 állomásán sokszor hiába várjuk a szabad jelzésű taxit. Megerősíti mindezt a diszpécser-központja Paragrafusokkal nem javul — Ezek az emberek mért nem „vedlenek át” vállalkozókká? Olyan kiábrándítóak a feltételek? — Sajnos, így igaz. Nemrég küldte meg a KPM az irányelvtervezetét, mit mondjak, még felsorolni is nehéz, mi mindent kell annak teljesíteni, aki legálisan akar drosztra állni. Az új rendelet éppen a bürokráciát, a felesleges hatósági mérlegelést kívánta kiküszöbölni — helyesen gondolva, az élet dönti el, mi életképes vagy sem — ám ezt a tervezet nem tükrözi. Ez az ország már eddig is borzasztó sok pénzt ölt bele a szolgáltatásokba és a fejlődés mégsem elég dinamikus. Meg kell végre mindenkinek érteni: paragrafusokkal szolgáltatást javítani nem lehet. Ide verseny kell, olyan, melyben a résztvevők hasonló feltételekkel startolhatnak. És a jelenlegi terv alapján ez elképzelhetetlen. Új lehetőség — régi szemlélet. Nyilvánvaló, hogy a kettő nem fér meg együtt. Igaz, a jelenlegi elképzeléseket még nem kell készpénznek venni, de az aggasztó, hogy az első nekifutás nem éppen biztató. Miben reménykedhetünk? Abban, hogy lesz jobb, és ha nem is január elsején, de egyszer mégis begördül majd a zuhogó esőben toporgó, átázott utasok elé a magán rendszámú gépkocsik tetején a felirat: taxi. És az sem lesz baj, ha elsőként amolyan Givry külsejű alak kászálódik be majd a sofőr melletti ülésre, magában zsörtölődve: — Azért 400 esztendeje nekem egy kicsit könnyebben ment az egész. FORRÓ PÉTER — FRANKA TIBOR Növekszik a támogatások részaránya Mennyibe kerül a gyerek? „kap”, „támogatják”, „segítik”. Tudósításokban és riportokban rendre előfordulnak e szavak, amikor a népesedés- vagy oktatáspolitika jellemzőiről adunk hírt. Nos, a — talán — nem szerencsésen megválasztott kifejezéseknek valós gazdasági tartalmuk is van. Azok a tekintélyes összegek, amelyeket — a társadalom termelésének eredményeiből — egyik vagy másik társadalmi cél elérésére vagy megközelítésére fordítunk. Ez a summa közelít ahhoz, amit a jövendő dolgozó nevelésére családja áldoz. Minden 1980-ban született új kis magyar állampolgár — a jelenlegi árakat és társadalmi juttatási rendszert számolva — 17 éves koráig az államtól 301 ezer 900 forintot „kap”. Ha érettségi után valamelyik felsőoktatási megy 1980-ban születettre 17 év alatt — a mai árakat véve alapul — a szülők általában 436 ezer 560 forintot költenek majd, vagyis az ingyenes társadalmi juttatásokkal együtt a gyermek keresőképessé válásáig összesen 738 ezer forintbakerül”. Az egyetemi végzettségűek „ára” pedig meghaladja az egymilliót. Egy diplomásra az állam 541 ezer 500 foritot áldoz átlagosan, csupán 20—25 ezer forinttal kevesebbet, mint édesszülei. A felsőoktatás „átírtára” 216 ezer 200 forint, az orvos- vagy a mérnökképzés azonban ennél jóval drágább. A KSH-ban rendszeresen — az ötévenkénti jövedelmi felmérések adatai, illetve háztartás-statktikai és mikrostatisztikai adatok alapján — számítások készülnek arról, hogy mekkora összeget fordítanak egy-egy családban, a termékekre, és milyen arányú a társadalmi hozzájárulás. Az elemzésekből kiderül, hogy a háztartások jövedelmeinek differenciáltsága nagyobbrészt nem a kereseti — tehát nem a végzett munka szerinti — különbségekből, hanem a keresők és eltartottak eltérő arányából adódik. A gyermekek „fogyasztása” 1970 és 1980 között kevésbé nőtt, mint a felnőtteké. Ennek több oka van. A legfontosabb az, hogy a gyermekek között nőtt a legfiatalabbak aránya, akiknek eltartási költsége szerényebben emelkedett. 1980-ban a 3 éven aluliakra átlag 1280, a 3—5 évesekre 1600, a 6—10 évesekre 1920, a 11—14 évesekre 2560, a 15—18 évesekre pedig 3200 forintot költöttek. Egy gyermek nevelése e szerint évente átlagosan 2140 forintba kerül. Tehát jelenleg — és a következő években is — az eddigieknél nagyobb szükség lenne a gyermekes családok fokozott anyagi és erkölcsi támogatására.tézményben tanul tovább, akkor 22 éves koráig már általában öbb mint félmilliónyi támogatásban részesül. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján ez így oszlik meg. Ez az előbbi adatokból is következik, hiszen a gyermekek fogyasztása — korukkal együtt — jelentősen emelkedik, a családi pótlék összege pedig — amely a gyermek korától nem függ — a növekvő költségek egyre kisebb hányadát fedezi. A számítások szerint már két gyermek évenkénti „többletszükséglete” is a munkáscsaládok jövedelmének több mint két százaléka, a három- és több gyermekeseknél pedig az általánosan három százalékos növekedést igényli. Háztartás-statisztikai adatok alapján a két felnőttből és két gyermekből álló munkáscsaládok személyes kiadása 1980-ban havi 8950 forint volt — így a gyermekek növekedéséből adódó többletszükséglet tehát havi 200 forintot tenne ki. A két felnőttből és három vagy több gyermekből álló munkáscsaládok személyes kiadása 8410 forint volt, így a gyermekek többletszükséglete 260 forint lenne a következő évben. A gyermekek relatív fogyasztása azért is nőtt az árindexeknél kisebb mértékben, mert az átlagosnál gyorsabban emelkedett az alkoholos italok, a dohányáruk és a kávé fogyasztása, amit főleg a felnőttek kedvelnek. Ezen felül a háztartások átlagos taglétszáma jelentősen csökkent, számuk pedig emelkedett. Különösen az úgynevezett egyszemélyes háztartások száma és aránya nőtt. Az egyedül élőknél pedig a háztartási költségek (fűtés, világítás, lakásfenntartás stb.) nem oszlanak meg több személyre, ezért költségesebb fogyasztási egységet képviselnek, mint a családban élők. Ha az egy gyermekre költött átlagos havi 2140 forint kiadást elemezzük, akkor a statisztikusok adatai szerint ebből 430 forint a családi pótlék, 240 forint más pénzbeli társadalmi juttatás, és a szülők tehát 1470 forintot fordítanak a gyerekre a személyenként 4000 forintot meghaladó havi jövedelmükből. Ha a pénzbeli társadalmi juttatásokat — a gyest, a gyermekápolási táppénzt és a terhességi-gyermekágyi segélyt — a gyermekek fogyasztásához való hozzájárulásként kezeljük, úgy ezzel az összeggel együtt a társadalmi juttatások a 19 éven aluli gyermekek fogyasztásának a személyes jövedelmekből fedezetthez képest 1970-ben átlagosan 16, 1975-ben 27, tavaly pedig már 31 százalékát tették ki. Ehhez a jelentős aránynövekedéshez azonban — a pótlék emelésén túl — számottevően hozzájárult a jogosultak körének bővülése, valamint az is, hogy — a kisebb gyermekek arányának emelkedése miatt — a gyermekek átlagos életkora jelenleg alacsonyabb, mint 10 évvel korábban volt, és így fogyasztásuk is kevesebb. Fahidy József szakmunkás egyetemi végzettségű A költségek megnevezése (0—17 éves) (0—22 é es) társadalmi költsége Családi pótlék 87 700 92 00 Gyermekgondozási segély 24 500 24 500 Bölcsőde 8 200 6 200 Óvoda 20 400 20 400 Általános és középfokú 93 800 99 400 oktatás Felsőfokú oktatás — 216 200 Üdülés, kultúra 16 300 2 100 Egészségügy 26 500 34 300 Egyéb (gyermekápolási táppénz, terhességi segély stb.) 24 500 24 500 Összesen 301900 541500 Cs. Kovács László rajza