Magyar Hírlap, 1982. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-28 / 74. szám

Magyar Hírlap X S­­­A S­O­K 1982. MÁRCIUS 28. VASÁRNAP 5 Hol áll meg az autó? Építés — tilosban A fehér-kék csíkos autó lassan fordul be a hepe-hupás utcács­kába. Az ablakokon elhúzzák a függönyt, vannak, akik kiállnak a ház elé, úgy figyelik, hol áll meg a gépkocsi. A telken, mely­nek kapuján a „vendégek” zör­getnek, halomban áll a tégla, ár­válkodik a betonkeverő, ég felé merednek a falak. Szombat van, mégis csak a feleség tartózkodik otthon. A XX. kerületi Tanács műszaki előadója, Veres József udvariasan tudatja „látogatásuk” okát. — Szeretnénk megtekinteni az építési engedélyt. — Nemrég ment el az uram, oda van a kőművesekért, de, úgy tudom, ide, erre a telekre nem szabad építkezni, nincs építési engedélyünk... A XX. kerületben, Pesterzsébe­ten ez a harmadik, URH-gépko­­csival végzett építésrendészeti el­lenőrzés, az évente rendszeresen megtartott tavaszin és őszin kí­vül. Fogalmazhatom úgy is: ver­seny az idővel. Február óta en­nek, a minden második hét vé­gén történő „rajtaütésnek” az el­sődleges célja: időben érkezni. — Nem mi találtuk ki ezt a formát — mondja Dercze István műszaki osztályvezető-helyettes —, s abban sem vagyok biztos, hogy nálunk vezették be először a fővárosban. Tény azonban, hogy az engedély nélküli építkezések csökkentésének, később megszün­tetésének alapvető feltétele: ak­kor érkezzünk a helyszínre, ami­kor még „csak” a földmunkákat végezte el az építtető, amikor még csak téglarakások borítják a telket. Ismeretes, hogy a 17/1981. sz. ÉVM. rendelet megszigorította az engedély nélküli építkezések bír­ságait. Mondjuk egy 100 négy­zetméteres, „szabálytalanul” tető alá hozott téglaépület bírsága el­érheti, sőt meg is haladhatja a 100 ezer forintot. De nem ez a jellemző.­­­ngedély nélkül inkább hozzáépítéseket, toldásokat vé­geznek. Tisztában vannak ugyan­is azzal, hogy meglevő telkükre — a nagyság függvényében — újabb helyiségek építését már tiltja a rendelet. Viszont szapo­rodott a család, esetleg összeköl­töztek a fiatalok a szülőkkel, s a meglevő hely már kevés. Tud­ják, szabálytalanságot követnek el, büntetést kell fizetniük, de más megoldás nem kínálkozik számukra. Ilyenkor aztán, ami­lyen gyorsan csak lehet, felhúz­zák a falakat, ráteszik a tetőt, mert ez az egyetlen remény arra, hogy a tanács nem bontatja el. — Ezért kell időben érkezni — mondja az előadó. — Ha a la­kás félig már elkészült, akkor kétszer is meggondoljuk a bontás elrendelését. A XX. kerületben 1976 óta ve­zetnek statisztikát. Szabálytalan építkezés a hat esztendő alatt összesen 1161 esetben történt. (Évente 200. Bővítés, toldás, ga­rázsépítés stb., engedély nélkül. A kirótt bírságok összege 1 millió 200 ezer forint.) Ugyanakkor is­meretesek azok az adatok is, ame­lyek Pesterzsébeten s a többi ke­rületekben a lakásra várók szá­mát tartalmazzák. Sokan úgy vannak vele: egyéb kilátás hiá­nyában inkább kockáztatnak, mintsem albérletben éljenek to­vább. A bírság összegének meg­állapítása egyébként sok min­dentől függ. Döntően a­z épület minőségétől, a terület közműve­sítésétől és az épület jellegétől. Miért esett a választás a szom­batra? A válasz egyszerű, hiszen ez a nap — szabad. S ebben az esetben — hihetetlen, de mégis­­— a munka a legdöntőbb bizo­nyíték. Mármint az a tény, hogy a telken építkeznek, de engedély nélkül. A látogatást tanácsos „titokban” tartani, egyébként eredménytelen maradhat. Még így is akad olyan szabálytalan­kodó, aki megsejtve az ellenőr­zést, szombaton sincs otthon, vagy csak úgy tesz. S akkor hiá­ba a csengetés, a zörgetés, a vá­rakozás. Főként így van ez olyan kerületekben, mint Pesterzsébet, ahol az épületek nagy többsége családi ház. Szóval, vigyázni kell az időzítéssel. — Csöppet sem látnak szívesen bennünket szombatonként azok a telek- vagy háztulajdonosok, bérlők, akik a saját szakállukra építkeznek. Munkánkat részben biztonsági okok miatt végezzük közösen a rendőrséggel — mond­ja Veres József. Építési engedély hiányában fel­veszik a jegyzőkönyvet, amely vagy a fennmaradási engedélyt és a bírság kiszabását tartalmaz­za, vagy a meghatározott időn belüli bontást rendeli el. Sok olyan jelzés érkezik a tanács il­letékes osztályára, amely nincs aláírva, vagy téves címet tartal­maz. Ráadásul sok az olyan be­jelentés is, amelynek tulajdonosa csak rosszat akar szomszédjának. — Ezért az a legtisztább dolog, ha valaki, akár vesz, akár építeni akar, először minket keres meg — folytatja az előadó. — Sokan üres portát vásárolnak drága pénzért, de csak utána értesülnek arról, hogy az eladó becsapta őket. Ugyanis a telek építési tilalom alá esik. Mit tehetnek? Titokban kezdenek hozzá az alapozáshoz, mert veszteség nélkül már nem tudnak túladni rajta. Ha minden szükséges lépést betarta­nak, még akkor is nagyon rövid idő alatt kezdhetik meg az épít­kezést, és ami a legfontosabb: szabályosan. (franka) Tatai tanácskozás X^ ^ ^ Serkenteni az innovációt Szombaton Tatán befejeződött az első hazai innovációs akadé­mia. A háromnapos tanácskozáson az MTESZ, a Szervezési és Veze­tési Tudományos Társaság rende­zésében kutató intézetek, vállala­tok mintegy 150 szakembere fog­lalkozott a kutatás és a fejlesztés eredményeinek üzemi bevezeté­sével. Az akadémia zárónapján aján­lásokat dolgoztak ki, és fogadtak el a vállalati innovációs folyama­tok meggyorsítására. Többek kö­zött szükségesnek tartják, hogy a központi szervek enyhítsék az ad­minisztratív és a szabályozásbeli kötöttségeket, és mielőbb alakít­sák rá az innovációt serkentő ér­dekeltségi rendszert. Tekintve, hogy az innováció sokféle és ösz­­szetett ismereteket igényel, szor­galmazzák az ilyen ismereteket nyújtó képzés bevezetését. Fontos­nak tartották a résztvevők az élenjáró vállalatok módszereinek elterjesztését. A tatai tanácskozás tanulságai alapján javasolták, hogy az SZVT a továbbiakban is segítse a válla­latok innovációs munkáját, és Ko­márom megyét bízták meg az akadémia rendszeres megrendezé­sével. Szép is az, amikor nemzeti ünnepeink, történelmi ereklyéink megihletik hazánk egy-egy kiváló művé­szét — a hatás ritkán marad el. Mostanában sokan állnak meg a Szent István körút egyik cukrászdájának kira­kata előtt, hogy meg­bámulják a koroná­zási ékszereket, ame­lyeket marcipánból mintázott alkotójuk. — Jaj, de édes, mi­lyen cuki! Ehhez hasonló fel­kiáltások repkednek a levegőben. Persze, mint minden művé­szeti remeknek, ennek is vannak irigyei, ér­tetlen szemlélői, botor bírálói. Legtöbbjük arra­ hivatkozik, hogy a marcipánt többnyi- Egy szuszra Marcipán re desszertként szere­tik látni, fogyasztani, és nem képzőművé­szeti tárgyként, sőt, többen arra vetemed­nek, hogy kijelentik: ez a színezett cukor­öntet giccs, és nem éppen megfelelő meg­jelenítési formája a vérzivataros évszáza­dokat látott ereklyék­nek. Mások még az alko­tás funkciójával sin­csenek teljesen tisztá­ban. Magam hallot­tam, mikor egy idős hölgy felsorolva ren­delését, az iránt tuda­kozódott a felszolgáló­­nőtől, hogy friss-e az országalma, mert ha igen, ő kér belőle egy szeletet. A marcipán — en­gedélyezett ételszíne­zékkel kombinálva — kiváló szobrászanyag és remek csemege, így alkalmas történel­münk nagy állomásai­nak cukorba öntésé­re. És mivel a marci­pán nem csak képlé­keny, de mindent fe­lülmúlóan édes is, jó étvágyat hozzá ... (forró) Kubai napok Kubai napok kezdődtek tegnap Egerben, a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat szervezésé­ben. A megnyitó rendezvényre — amelyen a hazánkban tanuló ku­bai egyetemisták mutattak be műsort — Egerbe látogatott José Antonio Tabares, a Kubai Köz­társaság nagykövete. A hónap végéig tartó kubai na­pok során az Unicornis étterem­ben speciális kubai ételeket szol­gálnak fel.­­ u­­­ltunk a törzsasztalunknál, ahol fröccsöblítgetés közben már számos — de teljesen felesleges — emberiségmegváltó gondolat pattant ki az agyunkból. Néha persze lazítunk, és könnyebb té­mákat tűzünk napirendre. Leg­utóbb például arról beszélgettünk, melyikünk hogyan veszi ki részét az otthoni munkamegosztásból. Mint kiderült, Dezsike például porszívózik. Ez a ténykedése azon­ban nem ejtett senkit különösebb ámulatba, mert a porszívózás köz­tudottan a legkönnyebb otthoni munka. Ha még azt mondta vol­na, hogy partvissal és lapáttal igyekszik összeügytlenkedni a sző­nyegen ravaszul kígyózó cérna­szálakat és orvul megbúvó porsze­meket, akkor rendben van. De pi­zsamában és papucsban húzogat­ni egy masinát, igazán nem di­csekvésre méltó cselekedet. Ezért Dezsikét minden bizonyítási szán­déka ellenére lehurrogtuk, és ot­­honi ügyködését minimálisnak ítéltük, s azt a szorgalmát sem dí­jaztuk, hogy időnként felmossa a konyhakövet, mert főzőfülkéjük köztudottan alig több három négyzetméternél. Áldozat Berci viszont mosogat. A kád­ban. Amikor már minden zsírfol­tos lábas meg tányér fenyegető mennyiségben összegyűl, tussal szánt végig az edényhalmazon. S közben, mint egy szépen fejlett hófelh­ő, Ultrát is hullat a kádba. Amint ezzel a ténykedésével Vé­gez — Berci ugyanis rendkívül sokat ad a higiéniára — előveszi a felesége hajszárítóját, és végig bűvöli vele a megfürdetett lába­sokat meg tányérokat, mert sze­rinte ez sokkal gyorsabb és prak­tikusabb megoldás, mint törlőron­gyot használni. — És te Karcsi, miben segítke­­zel otthon? — érdeklődtem az ál­landóan szatyrokkal és különböző málhákkal közlekedő barátomtól. — Én vásárolok! — válaszolta általános elismerést váró önérzet­tel Karcsi. — Imádok Zsúfolt köz­értekben tolongani, csúcsforgalom idején sorban állni, piacokon ko­fákkal alkudozni, sárga bőrű ka­csák és libák között válogatni, s külön öröm tavasz közeledtével felfedezni az első primőröket, hogy azokkal kedveskedjek otthon. Az én kis feleségem nem tudja, mi az a vásárlással járó stressz, vi­szont nem ismeri a vásárlás kelle­mesen izgalmas örömét sem, mert az csak az igazi gurmandok ki­váltsága. — Ez a valódi önfeláldozás — néztem Karcsira olyan lelkese­déssel, hogy közben még a fröcs­­csöt is elfelejtettem a számhoz emelni. — Mert tíz perc porszívó­zás csak tessék-lássék munka, de azt hiszem kádban mosogatni sem túlzottan megerőltető. Viszont na­ponta járni az üzleteket, és szi­matolni, hogy hol, mit lehet kap­ni, ez bizony nem kevés fáradtság. Éppen­ ezért furdal a kíváncsiság, hogy miért pont a bevásárlás gondját vállaltad magadra? Karcsi pillanatnyi gondolkozás nélkül, nemes egyszerűséggel vá­laszolta: — Mert legalább addig sem vagyok otthon! Ágh Tihamér ! Szombat esti telefonjelentéseink Figyelem­z­avartüzek Budapesten ezen a szombaton az átlagosnál is csendesebb volt a hét vége. Nem késtek a nem­zetközi vonatok sem, egyedül a nyíregyházi vonat érkezett 60 perccel később. A Gázműveknél megtudtuk Ko­vács Andrástól, hogy a XII. ke­rületben, az Alkotás utca 1. szám alatt gázömlés volt a délelőtt fo­lyamán. Ezt a vállalat brigádja órák alatt megszüntette. Tegnap a Gázművekhez 101 bejelentés ér­kezett. Ezek közül 14 gázömlés­sel volt kapcsolatos. A Gázművek brigádjai még a délelőtt folya­mán megszüntették az üzemzava­rokat, s a hibákat elhárították. A Fővárosi Vízművek ügyeleté­re 30 bejelentés érkezett. Ezek közül a legjelentősebb a XXI. kerületben, az Erdősor utca 101 —115. számú, 80 lakásos társas­háznál volt. Itt ugyanis az egyik környékbeli termelőszövetkezet kotrógépe munka közben eltörte a lakótelep 25 milliméteres bekö­tő vezetékét, s így a lakók víz nélkül maradtak. A Vízművek azonnal kiszállt a helyszínre, és kijavította a hibát. Csőtörés tör­tént a Ferencvárosi pályaudvaron is. Még reggel jelentette a MÁV, hogy egy 50 milliméteres bekötő­cső sérült meg, s ennek az volt a következménye, hogy a vízzel működő sínfékek — kellő nyomás híján — nem működtek. A Víz­művek szerelőbrigádja még a dél­előtt folyamán kijavította a hi­bát. A BKV jelentette, hogy a jó időben megnőtt a budai hegyek­be kirándulók száma. Nagyon so­kan utaztak a Várba, a Népliget­be, s az úgynevezett „telkes já­rat” is sikerrel szerepelt. A T—1, a T—2, a T—3 és a T—4-es já­ratok 20 percenként indultak. Ezen a kellemes kora tavaszi dél­utánon nagy volt a 22-es, a 21-es, az 56-os autóbuszok forgalma is. A Közterület-fenntartó Vállalat ezen a szombaton is folytatta „patyolatakcióját”. Tegnap a Nagykörúton, a Kiskörútén. •A Néphadsereg útján 22 munkegép dolgozott. Mosták, söpörték az úttestet. A vállalatnál örömmel állapították meg, hogy a felére csökkent az úttest két szélén ál­ló, s emaitt a nagytakarítást aka­dályozó gépkocsik száma. A hét szemétgyűjtő, a 11 mosó- és négy seprőgép valódi nagytakarítást végzett. Az Útinformtól Karádi Lász­ló elmondta, hogy az utak szá­­razak, s a gépkocsiforgalom igen nagy. Sajnos, az idő kedvezett a „gyorshajtóknak”. Pest közelében két Trabant frontálisan ütközött. A kocsikban hatan voltak, három gyermek és két felnőtt megsérült. Dr. Kása István szolgálatvezető főorvos, a mentők központi ügye­letéről elmondta, hogy ezen a szombaton tömeges baleset nem volt. A melegfront betörése kö­vetkeztében azonban 150 baleset történt. Ezek közül azonban ha­lálos egy sem volt. Mint a men­tők ügyeletes főorvosa elmondta, sok volt az u­tas, aki balesetet szenvedett. A CB-ügyelet információja sze­rint szombaton délután negyed öt körül tüzet jeleztek a Mátyás­hegyi Pálvölgyi cseppkőbarlang környékén. A fővárosi tűzoltóság ügyeletén elmondták, hogy három hektáron avartűz keletkezett, amit a tűzoltók eloltottak. A fő­városi tűzoltóság közlése szerint a fővárosban és környékén hét avartüzet észleltek és oltottak el. A héten számos erdő- és avar­­tűzhöz kellett kivonulniuk Heves megyében a hivatásos, illetve ön­kéntes tűzoltóknak. Pétervására és Bükkszenterzsébet között egy ti­zenöt éves fenyveserdő egy hek­tárnyi részén égett le az aljnö­vényzet. A helyi termelőszövetke­zet dolgozói, s az állami tűzoltók szerencsére hamar megfékezték a lángokat. Verpeléten a Kiskút­­dülő melletti erdőrészen mintegy hat hektárnyi tölgyes és fenyves kapott lángra, a kár megközelíti az ötvenezer forintot. Bükkszék határában is felcsaptak a lángok: itt is az erdő aljnövényzete gyul­­ladt ki, a lángok csupán kis terü­leten tettek kárt, a lakosság gyors beavatkozása megakadályozta a tűz továbbterjedését. Eger határá­ban is az avar fogott tüzet.­­A tűzoltók megállapítása szerint a tűzesetek legtöbbje felelőtlen­ségre vezethető vissza, többen megszegték a tűzgyújtási tilalmat. A tűzoltóság ismételten kéri a la­kosságot a tűzvédelmi előírások betartására. ol­l­ó. h­u Modern üzem a tejházban Tudósítónktól. A fővárosban, a Tűzoltó utcai egykori tésztagyárban, most az ország egyik legnagyobb tojás­­feldolgozó kombinátja működik. Különböző termelőszövetkezetek­ből, állami gazdaságokból és háztáji gazdaságokból évente csaknem százmillió tojást szállí­tanak ide adjusztálásra, feldol­gozásra. A feldolgozott tojás iránt egy­re növekszik az igény. A gödi Dunamenti Tsz — az üzem gaz­dája — most tovább növeli a ter­melést. A Tűzoltó utcai üzem er­re már nem alkalmas, ezért rö­videsen Gödre költözik, ahol egy, a profilváltozás következtében feleslegessé vált tejházat alakí­tanak át a legmodernebb igé­nyeknek megfelelően.

Next