Magyar Hírlap, 1982. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
Átfhai MAGYAR Hírlap UtO ■I( TUDÓSÍTÁSOK ) 1982. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP 3 Ellopták az egri bikavért A védjegy ne legyen vádjegy * — Milyen a jó védjegy? — A védjegynek mindig olyannak kell lennie, hogy a terméknek ne legyen vádjegye. A jó védjegy jól fölismerhető, megkülönböztethető, emlékeztető, megjegyezhető, esztétikus, egyszerű, torna, frappás, jól hangzó — magyarázza dr. Zakariás Egon, a Magyar Kereskedelmi Kamara védjegy- és csomagolási bizottságának titkára. Jó a Tungsram De mit is értsünk tulajdonképpen a védjegy fogalmán? Nos, a védjegy az áruk és szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló olyan megjelölés — szó, szóösszetétel, ábra, színösszetétel, sík vagy térbeli alakzat, hang- vagy fényjel — amit a jogszabályban előírt eljárás útján lajstromoztattak, és sajátos jogi védelemben részesül. A jó védjegy segíti a forgalomnövelést, a reklámozhatóságot, a hírnév megteremtését és ápolását, azonosítható és megbízható állandó színvonalat garantál. Magyarországon — egy múltévi adat szerint — 156 ezer 320 védjegy élvez oltalmat, ebből 150 ezer külföldi (nemzeti és nemzetközi) eredetű. A magyar védjegyek közül alighanem az 1909- ben lajstromozott Tungsram a legismertebb, 130 országban élvez oltalmat. De szerte a világon jól cseng a Herz és a Pick, az egri bikavér, a Taurus, az Orion, az Ikarus, mely felsorolásból az is kitűnik, hogy a védjegy reklámozhat vállalatot, vagy egy-egy terméket. A hazai vállalatoknál az ötvenes-hatvanas években háttérbe szorult a védjegyhasználat, de az 1968. évi gazdasági reform ebben a vonatkozásban is fordulatot eredményezett. A piaci mechanizmusok föléledése, a világpiachoz való kapcsolódás arra késztette vállalatainkat, hogy kereskedelempolitikájukban, marketingtevékenységükben nagyobb figyelmet fordítsanak a védjegyek használatára. 1968-ban megalakult a Kereskedelmi Kamara védjegy- és csomagolási bizottsága, azzal a céllal, hogy itthon és külföldön elősegítse a védjegykultúra fejlődését. Ennek jegyében védjegykiállításokat és konferenciákat rendezett, a legutóbbit az elmúlt esztendőben. A héten pedig új, szervezett és rendszeres szolgáltatást jelentett be a bizottság: tanácsadással segíti a vállalatokat olyan kérdésekben, mint hogyan kell jó védjegyet kialakítani, miként lehet Magyarországon és külföldön oltalmat szerezni, melyek a védjegylicencia-szerződések alapfeltételei, milyen intézkedésekre van szükség a védjegy birtoklásánál? — Ha nem is szervezett formában, de eddig is foglalkoztunk tanácsadással — mondja dr. Zakariás Egon. — A kamara tagvállalatai esetenként megkeresték a bizottságot, tanácsot kérve egyegy védjegy kialakításához, vagy éppen védjegyperük intézéséhez. Mostani kezdeményezésünkkel rendszeressé kívánjuk tenni ebbéli tevékenységünket. Esztétikai, illetve vevő- és reklámlélektani ismereteinkkel segítjük majd a védjegyek kialakítását, fölhívjuk a figyelmet a jegyezhetőség esetleges akadályaira, s felvilágosítást adunk a szükséges teendőkről a hazai vagy külföldi jogi ütközések esetén. — Általában mi jellemzi a hazai , vállalatok védjegyhasználatát? — A vállalatok fölismerték a védjegyek jelentőségét, de kereskedelempolitikájukban nem tudják még elég tervszerűen, hatékonyan fölhasználni az export növelése érdekében. Gyakran megtörténik például, hogy egy terméken két, sőt három védjegy is szerepel: a gyártó, a külkereskedelmi, s esetleg még a kooperáló vállalaté is. Ez nem célszerű, mert így egyik sem rögződik a fogyasztó tudatában. Ilyenkorelőször is azt kellene eldönteni, hogy az adott piacon melyik védjegy ismertebb, melyik van már bevezetve, s akkor azt kell használni. Új piacokon a gyártó vállalat védjegyét érdemes bevezetni, mert végső soron akár jó, akár rossz az a termék, a következményeket a gyártó viseli. Megfontolandó az is — mert ez ma még nem jellemző —, hogy a védjegy kialakítását a termékfejlesztéssel egy időben kellene megkezdeni, s a védjeggyel kapcsolatos teendőknek szerves részét kell képezniük a marketingtevékenységnek. Pereskedési bitorlásért Magyarország 1909 óta tagja a madridi uniós egyezménynek, amelyhez eddig 24 ország csatlakozott. A bejelentett védjegyek a tagországokban kölcsönös oltalmat élveznek. A jogi garanciák ellenére időnként föllángolnak védjegyviták, s ezeket nem ritkán védjegybitorlások okozzák. Néhány éve az egri bikavér becsületén esett csorba Ausztriában, ahol is osztrák bort forgalmaztak.Erlauer Stieraut (Egri Bikavér) néven, a jól ismert címkével. Indokínában és néhány arab országban a Tungsramot érte hasonló sérelem; tajvani gyártmányú autólámpák lepték el az ottani piacokat ezen a néven. De végül is a pereskedések során mindkét esetben sikerült megvédeni a magyar érdekeket. Bánki András Ipari Minisztérium U& X Korszerűbb háttérintézmények Tizennyolc háttérintézet, illetve ilyen jellegű vállalat, iroda tartozott az Ipari Minisztérium három jogelőd minisztériumának irányítása alá. Munkájuk párhuzamosságai, átfedései, s a meglevő szellemi kapacitások és eszközök ésszerűbb kihasználása szükségessé tette az intézmények átszervezését. Módosult az irántuk támasztott igény is. Olyan szervezeteket kellett kialakítani, amelyek alkalmasak arra, hogy kellő mennyiségű, színvonalú szakmai és műszaki-tudományos információt szolgáltassanak az iparvezetés számára, s elvégezzék az iparirányításhoz, a közép- és hosszú távú fejlesztési koncepciók kialakításához szükséges elemzéseket, gazdasági számításokat, döntéselőkészítő munkálatokat. A jogelőd minisztériumok háttérintézetei részben költségvetési formában, részben pedig vállalati gazdálkodási rendben működtek, s párhuzamosan dolgoztak mind a minisztériumok, mind a vállalatok részére. Ez számos tartalmi, minőségi problémát okozott a munkájukban, s torzulást váltott ki a belső érdekeltségi rendszerükben, tevékenységük egyes területeinek fejlesztésében. Az új szervezetek kialakításakor különválasztották az Ipari Minisztérium háttérintézményeit, amelyek költségvetési formában működnek, s azokat, amelyek az iparvállalatok részére végzett szolgáltatásokból — vállalati formában, vállakozásszerűen — biztosítják bevételeiket. Ennek megfelelően öt háttérintézetet és négy új kisvállalatot hoztak létre. Belső átszervezést, létszámcsökkentést, tevékenységikör-módosítást hajtottak végre öt korábbi intézetnél, amelyek a jövőben vállalati formában, új néven működnek. Hét további háttérintézetet, valamint a jogilag tröszti vagy vállalati keretek között működő, de háttérintézeti feladatot ellátó irodát megszüntettek, illetve megszüntetnek. Az új háttérintézetek egyike az Iprai Informatikai Központ, amely a kohó- és gépipari tudományos informatikai és az ipargazdasági központ információs tevékenységet végző részlegeiből és számítóközpontjából, illetve a NIM műszaki dokumentációs és fordító iroda dokumentációs részlegeiből jött létre. Fő feladata, hogy a minisztériumot ellássa — számítógépre alapozott — műszaki-tudományos és gazdasági információkkal. A másik háttérintézmény az Ipargazdasági Intézet az egységes iparpolitika kialakításában, az iparirányítás színvonalának emelésében, a minisztérium stratégiai jellegű iparpolitikai feladatainak megoldásában működik közre. Javaslatokat dolgoz ki, átfogó felméréseket végez, amelyekkel elősegíti a tárca döntéseinek megalapozását. Igénybe veszi ehhez az Ipari Informatikai Központ szolgáltatásait is. A minisztérium háttérintézeti rendszeréhez tartozik még az 1989. január 1-én megalapítandó Szolgáltatáskutató Intézet, az Ipari Vezetőtovábbképző, illetve az Ipari Szakmai Továbbképző Intézet is. A fentieken kívül az átszervezés során létrehozták a termelő vállalatok különböző háttérintézményeit is. A Struktúra Szervezési Vállalat, amely a korábbi Kohó- és Gépipari Szervezési és Számítástechnikai Intézetből jött létre, elsősorban gépi adatfeldolgozó rendszerek tervezésével, üzemeltetésével, software-ellátással, számítástechnikai szolgáltatásokkal, üzem- és munkaszervezéssel áll a vállalatok rendelkezésére. Tevékenységi köréhez tartozik még a műszaki szolgáltatás, műszergyártás és -javítás, valamint a kiadói munka is. A System Szervezési Vállalat, amely a NIM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetéből alakult meg, gépi adatfeldolgozó rendszereket tervez, üzemeltet, közreműködik a software-ellátásban, a munka- és üzemszervezésben, valamint különféle számítástechnikai szolgáltatásokat nyújt. A szervezetkorszerűsítés eredményeként mintegy 680-nal kevesebben dolgoznak az új intézetekben. Az újonnan alakuló kisvállalatokkal együtt megközelítően ezer fővel csökken az átszervezett intézetek, vállalatok létszáma. Helsinki tízparancsolata A megemlékezést úgy szerettem ** volna kezdeni — arra vitt rá a tollam —, hogy ma ünnepeljük a hetedik évfordulóját a helsinki záródokumentum aláírásának. De sajnos ezt nem tehetem, mert az ünneplés — legalábbis az én szóhasználatomban — azt jelenti, hogy maradéktalanul megvalósultak annak a történelmi eseménynek a céljai, melyről megemlékezünk. 1975. augusztus 1-én 33 európai és két észak-amerikai ország legmagasabb szintű képviselői Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumát. Történelmi jelentőségű esemény volt ez, hiszen a második világháborút követő hidegháborús korszakot zárta le , kidolgozta a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének a normáit. Kelet és Nyugat ezúttal megtalálta és dokumentumokban rögzítette a közös célt, azt, hogy a jövőben az európai szocialista és kapitalista országok békében, egyetértésben, ellenségeskedés, bizalmatlanság, háborúk és konfliktusok nélkül kívánják fejleszteni kapcsolataikat. Pontosan megfogalmazták a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének gazdasági és politikai feltételeit és feladatait. Az aláírók a béke és a biztonság mellett kötelezték el magukat, együtt fogadták el azt a tíz alapelvet, mely aztán — az újságírók szóhasználata nyomán — a békés egymás mellett élés tízparancsolataként került be a közgondolkodásba. De még alig száradt meg a tinta a helsinki okmányokon, amikor az egyik aláíró, Gerald Ford, akkori amerikai elnök kijjelentette, hogy ki akarja törölni a szótárából az enyhülés szót. Utóda, Jimmy Carter pedig a nagy reményű SALT-szerződéseket tette jégre, és mondvacsinált indokokkal igyekezett korlátozni a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokat. Mindkettőjükön túltett azonban a jelenlegi elnök, Ronald Reagan. A hidegháború időszakának legrosszabb propagandamódszereivel élve szinte keresztes háborút hirdetett meg a Szovjetunió és a szocialista országok ellen, őket okolva a világ minden bajáért. A jelenlegi washingtoni kormányzat nem a katonai enyhülésre törekszik, hanem a tűzzel játszik. Az amerikai vezetés az időhúzási taktikához folyamodott a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről folyó genfi tárgyalásokon is, mégpedig azért, hogy 1983-ban öt európai országban e fegyvereket elhelyezhesse. A Szovjetunió a helsinki értekezlet után több javaslatot tett az európai katonai enyhülés érdekében. A NATO-országok azonban elzárkóztak e javaslatok elől. Nem méltányolták például azt a nagy jelentőségű moszkvai döntést sem, amely szerint — amint erről Leonyid Brezsnyev levélben tájékoztatta az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakának résztvevőit — a Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállal arra, hogy nem alkalmaz elsőként atomfegyvert. Hét évvel ezelőtt Nyugat-Európa határozottan a békés egymás mellett élés útjára lépett. Most azonban Washington ismét válaszút elé akarja állítani szövetségeseit, arra szeretné rábírni őket, hogy a kontinens másik felét illetően a szembenállást válaszszák. A helsinki megegyezés annak volt köszönhető, hogy a Szovjetunió és vele együtt a többi szocialista ország állhatatosan arra törekedett, hogy a hidegháborús helyzet megváltozzék, s fékeződjék a fegyverkezési verseny. Még akkor is párbeszédet hirdettek, amikor a másik oldalon egyenes elutasításban részesültek. De a következetes békepolitika végül is visszhangra talált. A nyugati országok vezetői, államférfiúi bölcsességet tanúsítva, hajlandónak bizonyultak leülni a finn fővárosban a tárgyalóasztalhoz, ahol megtalálták a különböző érdekek közös nevezőjét és mindnyájan a béke és a biztonság mellett kötelezték el magukat. A nemzetközi kapcsolatokban különösen fontos a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. Henry Kissinger egyszer ezt a kérdések kérdésének nevezte. Ha e két ország között a feszültség nő, akkor ez természetesen kihat az európai kapcsolatokra is. Washington most újból a hidegháborús időszakra emlékeztető politikát hirdetett meg. Arra akarja rávenni szövetségeseit, hogy „a kelet-nyugati kereskedelmet össze kell hangolni a Nyugat politikai és biztonsági érdekeivel”. Ez azonban ellentétben áll a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok bővítésének Helsinkiben megfogalmazott elvével, és a rossz emlékű embargólisták növelésének a lehetőségeire utal. A gazdasági érdekek azonban arra ösztönzik a nyugat-európai országok vezetőit, hogy ne fogadják el teljesen ezeket az amerikai követeléseket. Erre jó példa a szovjet gázvezeték körüli vita a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok között. Az amerikai nyomás e tekintetben nem ért célt, a gázvezeték meg fog épülni. E Helsinki szellemében született nyugat-európai döntés egyébként azt is bizonyítja, hogy az enyhülés szó immár nem törölhető ki a nemzetközi, politika szótárából. Annál kevésbé sem, mert Nyugat-Európában — sőt még az Egyesült Államokban is — a történelem során eddig még soha nem látott méretű béketüntetések zajlottak le a közelmúltban. A kapitalista országok e békeszerető tömegei megérezték a hidegháború feléledésének a veszélyét, s világosan tudtul adták, hogy ezt nem kívánják! Elutasítják azt a tervet, hogy Nyugat-Európában új nukleáris fegyvereket helyezzenek el, és egyáltalán: elvetik a fegyverkezési hajsza politikáját. Amiként tárgyalások vezettek Helsinkihez, a jelenlegi, élesedő nemzetközi helyzetben szintén tárgyalásokra van szükség. A tárgyalás a bizalom jele. A bizalmatlanság fegyverkezéshez vezet, a fegyverkezés pedig újabb bizalmatlanságot szül. Ebből az ördögi körből kell kitörni, hogy véglegesen elháruljon az emberiség feje fölül a katasztrófa árnyéka. A Magyar Népköztársaság minden állami és társadalmi testülete részt vett a Helsinki felé vezető út egyengetésében, aztán pedig az ott elfogadott elvek közös érvényesítésében. A nemzetközi helyzet mai feszültségei közepette a Magyar Népköztársaság mindent elkövet, hogy együttműködjék azokkal, akik ébren akarják tartani Helsinki szellemét. Nem szubjektív vágyálmok ezek, hanem objektív követelmények. Megvan rá a lehetőség, hogy megvalósuljanak: a Szovjetunió és a szocialista országok következetes békepolitikája és az emberiség békevágya. Véleményünk szerint nincs olyan bonyolult nemzetközi kérdés, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megoldani. A józan ész és az emberiség érdeke is azt kívánja, hogy fönnmaradjon és hasson a hét évvel ezelőtti példa és folytatódjék az a folyamat, amelynek 1975 augusztusa óta a finn főváros, Helsinki a jelképe. Soós Levente