Magyar Hírlap, 1982. november (15. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
2 1982. NOVEMBER 2. kedd________\_ ________NEMZETKÖZI POLITIKA_____________________________Magyar HiRlflP Eredményes volt a leszerelési világhét Atommentes Észak-Európa? — BVTeknó (MTI) A Finn Népi Demokratikus Szövetség felhívással fordult a finn kormányhoz, hogy vizsgálja meg az atomfegyverrel nem rendelkező európai államok konferenciája összehívásának lehetőségét. A felhívás abból az alkalomból hangzott el, hogy befejeződtek az európai béke és biztonság megszilárdítását, az északi atomfegyvermentes övezet létrehozását sürgető békemegmozdulások Finnországban. Októberben számos békeakció zajlott le, s az ENSZ leszerelési világhete alkalmából rendezett tömeggyűléseken és felvonulásokon is mintegy 150 ezren vettek részt országszerte. A Mauno Koivisti köztársasági elnök elé terjesztett javaslatról szólva a finn külügyminisztérium közölte: megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy az elgondolás hivatalos finn kormánykezdeményezés formáját ölthesse. A TT svéd hírügynökség jelentése szerint Svédország új szociáldemokrata kormánya is vizsgálja az atomfegyvermentes övezet mielőbbi megvalósításának kérdését. A kedden hivatalos finnországi látogatásra érkező Lennart Bodström külügyminiszter és finn kollégája, Par Stenpäck tárgyalásainak egyik központi, témája várhatóan egy svéd—finn atomi egy vérmentes, úgynevezett kis övezet létrehozása lesz. (ADN) Lisszabonban szombaton este megnyílt a Béke-világtanács elnökségének négynapos tanácskozása a nemzetközi békemozgalom helyzetéről és a következő év akcióprogramjáról. Romesh Chandra, a BVT elnöke sajtóértekezleten hívta fel a figyelmet arra, hogy az emberiséget fenyegető háborús veszély nagyobb, mint valaha — ugyanakkor a békemozgalom korábban soha nem látott méreteket öltött. E célt hivatott szolgálni a BVT közgyűlése, amelyet A békéért, az életért, a nukleáris háború ellen jelszóval Prágában rendeznek meg, a jövő év júniusában. Francisco da Costa Gomes volt portugál elnök megnyitójában felhívta a figyelmet arra, hogy egy esetleges újabb világháborúnak nem lesznek, nem lehetnek győztesei — mint ahogy vesztesei sem.— Aggodalommal figyeljük a világbéliét fenyegető veszélyt..Az Egyesült Államok és a NATO reakciós erői felelősek a jelenlegi kiélezett helyzetért — állapítja meg az a felhívás, amelyet a Német Kommunista Párt és az Egyesült Államok Kommunista Pártja intézett országaik dolgozóihoz, demokratikus erőihez és békemozgalmaihoz a düsseldorfi nagygyűlésen. Nem szabad megengedni, hogy 1943 a középhatótávolságú rakéták telepítési éve legyen — mutat rá a dokumentum. (UPI, Reuter) Kenan Evren tábornok, a török katonai kormányzat vezetője vasárnap kijelentette: az ország élén álló junta a közeljövőben is hatalmon kíván maradni, hogy biztosítsa a november 7-i népszavazáson feltehetőleg jóváhagyásra, kerülő új alkotmány előírásáinik betarolását.E Iit államfő a dél-'törökországi ‘Antalya' városban mondott, beszédében arra biztatta hallgatóit, hogy jövő vasárnap szavazzanak igennel az ország új alkotmányára. Evren tábornok beszédében első ízben utalt az alkotmánynak arra a pontjára, amely lehetővé tenné számára, hogy hét évig automatikusan ő tölthesse be az államfői posztot. Evren tábornok szerint „meg kell állítani azokat”, akik az ország korábbi alkotmányának visszaállítását sürgetik. Nyugati hírügynökségek szerint volt politikusok, tudósok, újságírók és szakszervezeti képviselők bírálták az új alkotmányt, mielőtt a hatóságok megtiltották, hogy szót emeljenek ellene. Jan Evren ezz új réma alkotmányról Salvadori alternatíva Feltétel nélkül LESZ-E TÁRGYALÁS a salvadori junta és a baloldali — politikai és fegyveres — ellenzék között? A néhány hete folyó sajtótalálgatások, „meg nem erősített” nyilatkozatok és óvatoskodó jóslatok után a kérdést igazán időszerűvé teszia Farabundó Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) és politikai szerve, a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) napokban közzétett újabb tárgyalási javaslata. Elhamarkodott és hazárd dolog lenne igennel vagy nemmel válaszolni. Célszerűbb számba venni azokat a tényezőket, amelyek a válság tárgyalásos rendezésének a lehetősége mellett, illetve ellene szólhatnak. E motívumok között a leglényegesebbek: 1. az FMLN—FDR ereje, jelenlegi pozíciója; 2. a fegyveres erők helyzete, morálja; 3. az „egységkormánynak” nevezett kabinet belső feszültségei; 4. az Egyesült Államok szándékai. A salvadori hazafiak legújabb, október 10-én elindított offenzívája az utóbbi másfél év legnagyobb szabású és legsikeresebb akciója. Az FMLN fegyveres erői gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartják az ország keleti megyéit. A sikerekben nyilvánvalóan nagy szerepe van annak, hogy a fegyveres frontban tömörült öt szervezet tevékenységét egységes parancsnokság irányítja, hangolja egybe. A mostani támadást mindazonáltal nem tekintik ,.végső offenzívának”. Az akció célja: mind a salvadori hatalom birtokosai, mind a rezsimet jelentős katonai segélyekkel pumpáló Egyesült Államok számára egyértelművé tenni, hogy a hazafiak fegyveres ereje jelentékeny, a katonai megoldás további erőltetése nem vezethet rendezéshez, csak a háború, a vérontás elhúzódásához. Az egyetlen ésszerű alternatíva a tárgyalás. AZ FMLN—FDR most előterjesztett tárgyalási javaslata a március 28-i választások előtt ismertetett békeindítvánnyal összehasonlítva, jelentős kompromiszszumos készségről tanúskodik. A javaslat legfőbb pontja most is, akkor is, az volt, hogy a kormány és a fegyveres erők (s most már a márciusban megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés is), kezdjenek haladéktalanul, minden előzetes feltétel nélkül tárgyalásokat a hazafiak képviselőivel. A lényeges különbség viszont az, hogy az év eleji indítvány azt is tartalmazta, mit kíván a baloldal a tárgyalásokkal elérni. Az egyik pont például azt javasolta, hogy a kormány fegyveres erőiből és az FMLN fegyvereseiből alakuljon közös hadsereg. Ez, logikusan, a félkatonai terrorszervezetek megfékezésének s a polgárháborús összecsapások elhárításának a lehetőségét jelentette volna, a katonai megoldásban rendületlenül hivő szélsőjobboldal, s a tábornokok számára azonban elfogadhatatlannak tetszett. A múlt heti javaslatok kizárólag a tárgyalások körülményeire, lebonyolításuk módjait, s nem a megvitatandó formákra vonatkoznak. Amit úgy lehet értékelni, hogy szélesebbre tárják a másik fél számára a kaput az elfogadáshoz. Mégpedig olyan helyzetben, amikor a katonai mérleg egyértelműen az FMLN számára kedvező. A márciusi választásokat követő hónapokban Salvadorban csendesült a gerillatevékenység. Ezt a salvadori rezsim vezetői (de Washington is) a hazafiak fegyveres ereje kifulladásaként értelmezték. A felszabadító erőkre mérendő végső csapásra készültek. A legutóbbi hetek katonai fejleményei bizonyítják, hogy megalapozatlanul. A SALVADORI KATONÁK szemére vetik az amerikai tanácsadóknak, hogy nem ismervén pontosan a helyi viszonyokat, körülményeket, hibás koncepciókat dolgoznák ki. Az alacsonyabb rendfokozatú, harctéri tisztek rosszallják, hogy feljebbvalóik „vakon” követik az amerikaiak rossz parancsait. A fegyveres erők felső vezetése és a „fiatal” tisztek között — a fentiek miatt is — egyre nőnek a nézetkülönbségek. A tavasszal a fiatal tisztek egy csoportja kiáltványt szerkesztett, amelyben egyebek között azzal vádolta a tábornokokat, hogy míg a katonák a harctéren a vérüket hullatják, ők meggazdagszanak és nyugodtan élnek családjukkal az ország belsejében. A demoralizálódás a közkatonák soraiban is érzékelhető: nem ritkák a dezertálásról szóló hírek. A fegyveres erők rossz hangulatát fokozza, hogy látniuk kell, míg ők elkövetik a tőlük telhetőt a katonai megoldásért, a politikai vezetés a márciusi választások óta ereje legjavát a hatalmi marakodásra fordítja. Alvaro Magana ideiglenes elnök kormánya a választásokon győztes szélsőjobboldali pártoknak és a (salvadori mércével) mérsékeltnek minősülő, Napóleon Vuarte-féle kereszténydemokrata pártnak a katonák által kierőszakolt „egységéből” született. Az ultrák kezdettől a kereszténydemokraták kiszorítására törekedtek. Augusztusban — több nyugati hírügynökség egybevágó jelentése szerint — csak az USA és Venezuela közbelépése mentette meg a Magana-kormányt egy belső puccstól. A hatalmi harc azonban folytatódik. „Az ország problémái nem küzdhetők le mindaddig, amíg a kormányon belüli status quo fennáll” — idézte a közelmúltban a mexikói Una mas Una című lap az egyik szélsőséges párt vezetőjét. Ugyanitt szerepelt azonban egy másik kijelentés is: „Teret kell nyitni a baloldalszámára, hogy részt vehessen a demokratikus folyamatban.” A mondat Morales Ehrlich kereszténydemokrata vezető szájából hangzott el, s bizonyítja a hajlandóságot a baloldalhoz fűződő viszony felülvizsgálatára. Hiba lenne azonban túlértékelni az ultrákkal szemben gyengébb pozícióban levő kereszténydemokraták egyik vezetőjének a nyilatkozatát. Aminthogy helytelen lenne túlzott következtetéseket levonni a legutóbbi napok egyik „szokatlan” eseményéből is. Ismeretes, hogy a salvadori biztonsági szolgálat emberei néhány napja elfogtak 15 ellenzéki politikust, illetve szakszervezeti vezetőt. Közülük hetet ismeretlen helyre hurcoltak, nyolcat pedig ,,a terrorizmus támogatásának” ’ a vádjával katonai bíróság elé fognak állítani. Abból, hogy a korábbi esetektől eltérően nem gyilkolták meg őket elfogatásuk színhelyén, az ellenzékhez való viszony néminemű változására lehet következtetni. Kézenfekvőbb azonban arra gondolni: az Egyesült Államok kongresszusa a katonai és gazdasági segítség mértékét az emberi jogok salvador helyzetétől tette függővé, amiről Reagan elnöknek félévenként jelentést kell tennie. Közeledik az újabb félévi jelentés határideje... A salvadori baloldallal kapcsolatos washingtoni állásfoglalások ellentmondásosak. Az egykori külügyminiszter, Alexander Haig kemény vonalával annak idején azonosuló Thomas Enders, latinamerikai ügyekkel megbízott külügyi államtitkár nemrégiben arról beszélt, hogy a salvadori kormánynak cselekednie kell a baloldalnak a politikai folyamathoz való bevonása érdekében. Ám a hazafiak tárgyalási javaslataira Washington első reagálása az volt, hogy azokat ,,propagandamanővernek” minősítette. A múlt hét végén San Salvadorba sietett Fred Iklé, az USA hadügyminiszter-helyettese, hogy személyesen elemezze és hangolja egybe a hazafiak elleni harcműveleteket. Mindez arra utal, hogy az Egyesült Államok — legalábbis, amíg az FMLN katonai sikerei tartanak — nem akarja tárgyalásokra bátorítani a salvadori kormányt. LESZNEK-E tárgyalások? Megjósolni nem lehet. A fentebb elemezni próbált négy tényezőből egyértelműen következik: ha a salvadori rendszer nem él a felkínált lehetőséggel, a válság megoldásának egyetlen alternatíváját utasítja el. Arató Gábor Ma: kongresszusi és helyi választások az USA-ban (MTI) Kongresszusi és helyhatósági választásokat tartanak ma az Egyesült Államokban. A választások tétje névlegesen 33 szenátor hely a száz közül, az új képviselőház 435 tagjának megválasztása és kormányzói hivatal,,újraelosztása”. A szavazók mintegy kétharmada azonban — közvélemény-kutatási adatok szerint — Ronald Reagan kormányzásának első két évéről mond véleményt. _ --------(tf)Megadta maga 2500 afgán ellenforradalmár (TASZSZ) Mintegy 2500 afgán állampolgár — akiket megtévesztett az ellenséges propaganda és eddig ellenforradalmi bandákban harcolt a törvényes afgán kormány ellen — most Mirbacsakot városkában önként megadta magát az afgán hatóságoknak. Elmondták: elhatározásuk vezérmotívuma az, hogy időközben megértették az Afgán Demokratikus Köztársaság kormányának politikáját. Nagygyűlésükön Moulavi Abdul Vali Hodzsat, Afganisztán egyik vezető vallási személyisége hangoztatta: a banditák tevékenysége ellentétben áll az iszlám vallás elveivel. Mit vár Washington Salvador vezetésétől? (MTI, AP, UPI) Deane Hinton, az Egyesült Államok salvadori nagykövete pénteken értésére adta a salvadori rendszer vezetőinek, hogy Washington a jobboldali halálbrigádok megfékezését várja a kormánytól. Washington minden eszközzel meg szeretné akadályozni a haladó erők győzelmét Salvadorban, és e cél érdekében „szalonképessé” szeretné tenni, vezetését. Az amerikai törvényhozás az idei 320 millió dolláros, gazdasági és katonai segély folyósításának feltételéül szabta, hogy „az emberi jogok terén” javulás mutatkozzon Salvadorban. Szocialista párti kongresszus • Sikeres rajt Bécsben A SEMLEGES AUSZTRIA belpolitikai eseményei ritkán szerepelnek az európai nagy események között. Ezúttal azonban mozgalmas hete .Volt az osztrán közéletnek: az országot több mint egy évtizede kormányzó szocialisták 27. kongresszusukat tartottak. Másfél esztendővel előző tanácskozásuk után ismét összegyűltek a küldöttek a bécsi Stadthalléban, hogy elemezzék az elmúlt időszak világ- és belpolitikai mozgásait, kimunkálják a párt stratégiáját. Megfigyelők már a háromnapos értekezlet előtt is „választási kongresszusról” beszéltek. Nem csoda, hiszen alig néhány hónap van már csak hátra a tavaszi országos voksolásig. Ekkor dől el, hogy a Szocialista Párt képes-e megtartani abszolút többségét a parlamentben. Persze, a jóslások még koraiak lennének, de a szocialistáknak— évtizedes országlásuk alatt elért eredményeik alapján —minden esélyük megvan arra, hogy sikerrel szerepeljenek. A közvélemény-kutatások jelzése szerint a lakosság kétharmada továbbra is Bruno Kreiskyt kívánja kancellárnak. Aligha a megszokás érzete alakította ki ezt a véleményt. Nem egyszerűen a stabilitás biztosítékát látják benne, hanem személyében a válsággal terhes Világban jól kormányzó, felelős politikust támogatják. A mostani kongresszuson ismét újjáválasztott Kreisky pártja élén és kancellárként is következetesen erősítette Ausztria pozitív semlegességét, jószomszédi kapcsolatokat alakított ki a környező országokkal, konstruktívan szólt bele a nemzetközi konfliktusokba, részt vállalt a rendezési kísérletekből, a helyi válsággócok felszámolásából. Megszilárdította emellett a nemzetgazdaság gyarapításának feltételeit is. Mint a Financial Times nemrégiben Juta,Auszttriai és nyugati .Világ ritka sikersztorijainak egyike. Gazdasági,.. . eredményeivel Ausztria nemcsak Európában büszkélkedhet. A munkanélküliség három és négy százalék között van. Igaz, az osztrák polgárok, az ellenzéki néppártiak még ezt az arányt is riasztónak tartják, de a 8—10 százalékos munkanélküliséggel küszködő nyugateurópai partnerek közül sokan irigylik Ausztriát. Ezért is mondhatta Kreisky kancellár a kongresszuson, hogy semmi sem indokolja a párt irányvonalának az ellenzék által követelt módosítását. Persze ez nem jelenti azt, hogy a szocialisták önelégültek, de tudják, amit a köztársaság polgárai közül is sokan éreznek, hogy a közelmúlt értékei, nem vesznek el a jelenben. A gazdasággal összefüggésben szerepeltek a tanácskozáson a világpolitikai események, köztük a kelet—nyugati viszony alakulása. A nehezebb világgazdasági helyzetben a kancellár a kelet—nyugati gazdasági együttműködés mellett érvelt. Kreisky a Lengyelország és más szocialista országok elleni amerikai és nyugat-európai intézkedéseket már korábban is ,,tiszta őrültségnek” minősítette. Kizárta, hogy ilyen eszközökkel ezek az államok térdre, illetve politikai engedményekre kényszeríthetők. Kreisky egy korábbi javaslatát megismételve rámutatott, hogy a kormány keresi Lengyelországgal a pénzügyigondok megoldási lehetőségét és ezta szorosabb gazdasági együttműködésben látja. A Szocialista Párt tavalyi kongresszusának okmányai, határozata megegyeznek a mai állásponttal. A párt változatlanul az eddigi úton kíván haladni. A küldöttek most is — csakúgy mint akkor — a fegyverkezési verseny ellen szóltak, az enyhülés folytatását, a kelet—-nyugati kapcsolatok fenntartását támogatták. Ez a folyamatosság — az osztrák külpolitikának a megváltozott nemzetközi körülmények között is állandóeleme — bizalommal töltheti el az euró paiegyüttműködés hívei.Auszti idiák ez a magatartása. — ha nehlitel fileg en d ő kopti hértüare békéjének szavatolásához — feltétlenül jelentős alkotóeleme az európai stabilitásnak. Karcagi Katalin