Magyar Hírlap, 1983. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1983. január 3. hétfő 3 Vezető politikusok újévi üzenetei­ ­ (Folytatás az 1. oldalról) állam elsőrendű feladata marad. Az üdvözlet befejezésül a szovjet embereknek, a szovjet családok­nak kíván boldogságot az eljö­vendő esztendőre. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke újévi nyilatkozatában egyebek között a két német ál­lam kapcsolatairól is beszélt. Az NDK-t a békés egymás mellett élés elvei vezérlik az NSZK-val fenntartott kapcsolataiban. Ebben az összefüggésben Honecker üd­vözölte, hogy az új nyugatnémet kancellár, Helmut Kohl és kor­mánya ismételten hitet tett az NSZK politikájának folytonossá­ga mellett. Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára, Csehszlovákia köztársa­sági elnöke újévi rádió- és tele­vízióbeszédében szólt arról, hogy az új esztendő ellentmondások­kal terhes nemzetközi légkörben kezdődik, mert az imperializmus fokozza agresszivitását, aláássa az országok közötti békés kapcso­latok alapjait, s a fegyverkezési hajsza és a konfrontáció politiká­jával növeli egy világkatasztrófa kockázatát. Ebben a helyzetben Csehszlovákia számára különösen nagy jelentősége van a Szovjet­unióval és a szocialista közösség többi országával való szilárd ba­rnaságnak, szövetségnek és min­den irányú együttműködésnek. Todor Zsivkov, a BKP KB fő­titkára, a bolgár államtanács el­nöke újévi üdvözletében külön aláhúzta, hogy a BKP és a bol­gár kormány a jövőben is a Bal­kán békéjének megszilárdításán fáradozik, arra törekedve, hogy a félszigetet atomfegy­vermentes övezetté változtassák és ezzel a békés eyüttműködés jó példájá­vá tegyék. A Jugoszláv SZSZK államel­nökségének újévi üzenete a kö­vetkező évre a gazdasági helyzet megszilárdítását akadályozó té­nyezők elhárítását tűzi ki célul. A feladatok megoldásában jelön­­fős szerepe van a Jugoszláv Kom­­m­unisták Szövetsége eszmei-poli­tikai irányításának és a dolgozó tömegek aktivitásának — szögezi le az államelnökség újévi üze­nete. Nicolae Ceausescu, az RKP fő­titkára, államelnök újévi üzene­tének külpolitikai részében a madridi találkozó mielőbbi sike­res befejezését szorgalmazta, sür­gette a közép-hatótávolságú ra­kéták telepítésének leállítását és a meglevők visszavonásának megkezdését. Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtit­kára, a nagy népi hurál elnök­ségének elnöke újévi beszédében méltatta az ország múlt évi ered­ményeit, s megállapította, hogy az esztendő során erősödtek a szocializmus pozíciói a nemzet­közi életben. Truong Chinh, a VKP KB PB tagja, a vietnami államtanács el­nöke újévi üzenetében egységre és éberségre szólította a népet, a pártot és a hadsereget a még sok­felé tapasztalható ellenséges sza­botázs leküzdésére, az ország megvédésére. Reagan amerikai elnök annak a reményének adott hangot, hogy az új esztendőben haladás lesz a Szovjetunióval folytatott fegy­verzetkorlátozási tárgyalásokon, és meg lehet kezdeni a nukleáris fegyverkészletek csökkentését. A CBS televíziós hálózat által pén­teken sugározott nyilatkozatában Reagan nem fejtette ki konkré­tan álláspontot- csak általános jellegű jókívánságokra szorítko­zott. II. János Pál pápa az egyház béke-világnapja és az új év al­kalmából tartott imájában állást foglalt a leszerelés és a béke ügye mellett. Az egyházfő szom­baton a római Szent Péter téren összegyűlt tízezer fős tömeg előtt megállapította: a leszerelés prob­lémája fontos szerepet játszik a béke ügyének védelmében. Han­got adott óhajának, hogy az e kérdésben folyó tárgyalásokon konkrét eredmények szülessenek. Margaret Thatcher brit minisz­terelnök az óév utolsó napján adott televíziós interjújában „a leszerelés őszinte hívének” ne­vezte magát, ám nyilatkozatában mindvégig a nagyon megerősö­dött brit békemozgalom követe­lései ellen hadakozott, és igye­kezett figyelmen kívül hagyni Ju­­rij Andropov legutóbbi leszere­lési javaslatait. Francois Mitterrand francia el­nök szilveszteri rádió­- és tv-üze­­netében kifejezte véleményét, hogy 1983 vagy a két nagyhata­lom leszerelési megegyezésének éve le­sz, vagy ,,túlfegyverkez­nek”. Franciaország ahhoz az aranyszabályhoz tartja magát, hogy az erők egyensúlya Európá­ban és a világon a legbölcsebb út — mondotta Mitterrand. Alessandro Pertini olasz köz­­társasági elnök a terrorizmus problémáját állította újévi üze­nete középpontjába. Elítélte a szicíliai maffia és a nápolyi Ca­morra „szinte mindennapos gyil­kolását”, de emlékeztetett, hogy a szervezett bűnbandák csak ki­sebbséget képviselnek Olaszor­szágban. A kétoldalú tárgyalások foly­tatására irányuló készségét hang­súlyozta újévi beszédében Gö­rögország és Törökország veze­tője. Mauio Koivisto finn köztársa­sági elnök újévi üzenetében han­goztatta, hogy 1983 rendkívül fontos év lesz. „Az év folyamán sok olyan döntésre számíthatunk, amelyek meghatározzák majd, hogy a nemzetközi politikai fej­lemények milyen irányt vesznek. Rudolf Kirchschläger osztrák elnök újévi üzenetében hangoz­tatta: „Hiszek abban, hogy a nemzetközi kapcsolatokban egy atomháború szinte teljes meg­semmisüléssel fenyegető veszélye folytán, ami senkinek sem ígér győzelmet, ismét lehetséges lesz kiépíteni bizonyos mértékű köl­csönös bizalmat.” Hans-Jochen Vogel, az SPD kancellárjelöltje a Welt am Sonn­­tagnak írt újévi nyilatkozatában kifejtette, hogy a párt nem a NATO kettős határozatának auto­matikus alkalmazása talaján áll, hanem azt akarja, hogy „Génf­ben a lehető legbehatóbban tár­gyaljanak” a közép-hatótávolságú rakéták csökkentéséről. Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet V. B. el­nöke tuniszi székhelyéről felhív­ta a békeszerető emberiséget, kü­lön megemlítve „az Izraelben, az Egyesült Államokban, Európában élő zsidókat”, hogy támogassák a palesztinok igazságos harcát olyan jogokért, amelyek „más né­peknek biztosítva vannak”. Alejandro Orfila, az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) főtitkára év végi üzenetében pén­teken a tagországok csúcsértekez­letének összehívását sürgette. Az­zal indokolta felhívását, hogy a latin-amerikai történelem döntő pontjához érkezett, amikor a tag­országoknak meg kell határoz­niuk az Amerika-közi kapcsola­tok új irányát. Az elmúlt esztendőt az Egye­sült Államok kormányzatának Nicaraguával szemben erősödő agresszivitása jellemezte — mu­tat rá a Sandinista Nemzeti Fel­szabadítási Front és a nicaraguai kormány újévi üzenete. Pieter Botha dél-afrikai mi­niszterelnök az új évben is kato­nai megtorlással fenyegette az or­szág szomszédait.. Jablowski beszéde Ma kezdik munkájukat a bejegyzett lengyel munkahelyi szakszervezetek (MTI) Az új év egyik jelentős belpolitikai fejleményeként Len­gyelországban január 3-án, az el­ső munkanapon megkezdik tevé­kenységüket az eddig bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Je­lenleg mintegy két és fél ezer vál­lalatnál alakultak meg, de szá­muk nyilván növekedni fog, hi­szen a vajdasági bíróságokhoz a szakszervezeti törvény elfogadá­sa, vagyis október eleje óta ösz­­szesen már mintegy négyezer lejegyzési kérelem érkezett. A dolgozók jelentős része egyelőre tvábbra is tartózkodó magatar­­ást tanúsít az új szakszerveze­­ekkel szemben. A szakszervezeti törvény gyébként biztosítja, hogy a mun­­ahelyi szakmai szervezetek ne sak tagjaik, hanem az egész dllektíva érdekeit is képviseljék lyan kérdésekben, mint a mun­­arend, a premizálás, a szabad­­igolás beosztása és a szociál­­olitika. Konfliktusok esetén a­ejegyzett szakszervezet megbe­­n■éléseket kezd a vállalatvezetés­­:1, ezt békéltető eljárás követi v­égül, ha szükséges, a vitatott új társadalmi döntőbíróság elé írül. Ha minden közvetítő el­­vás eredménytelen marad, ak­­ár elvileg sor kerülhet sztrájk­­rs, de kizárólag a szakszerve­ti törvény előírásainak megfe­­lően. A munkabeszüntetés lehe­tősége egyelőre kizárt, a törvény szerint ugyanis a sztrájkhoz a szakszervezetek felettes szervei­nek is hozzá kell járulnia, már­pedig ezek csak ezután jönnek létre. A szükségállapot felfüggeszté­sével Lengyelország a normali­zálási folyamat új­­ szakaszába lépett — jelentette ki újévi radio­és televízióbeszédében. Henryk Jablonski, az államtanács elnöke. Mint mondotta, az egész társa­­dalomtól függ, mennyi időt vesz igénybe a válság leküzdésének újabb fordulója. Jelezte, hogy az 1983-as esztendő sem lesz köny­­nyű, sok türelemre, kitartásra, erőfeszítésre lesz szükség, a vál­ság túl mély ahhoz, semhogy, gyorsan leküzdhető legyen. Ne­hezíti a kibontakozást a bonyolult nemzetközi helyzet, a világgazda­ságban tapasztalható számos za­varó jelenség és az Egyesült Ál­lamok, valamint más NATO-tag­­államok által Lengyelország el­len alkalmazott korlátozó intéz­kedések. Az elmúlt év — mondotta Jab­lonski — ismételten bebizonyí­totta, hogy Lengyelország szövet­séges­ kapcsolatai jelentik az or­szágnak a világban elfoglalt hely­zete számára a szilárd alapot, biztonságának,­­ határai sérthe­tetlenségének garanciáját­ Kulikov Prágában (CTK) Vasárnap délután Moszkvából a csehszlovák fővá­rosba érkezett Viktor Kulikov, a Varsói Szerződés Szervezete egyesített fegyveres erői főpa­rancsnoka, a Szovjetunió­­ mar­calija, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés Szervezete Politikai Tanácskozó Testületének Prágá­ban sorra kerülő ülésén. Tanúk sora cáfolta AH Agca állításait (MTI) Szergej Ivanov Antonov, a Balkan légitársaság római iro­dájának képviselője egyértelmű alibijét bizonyította valamennyi tanú a csütörtökön éjszaka befe­jeződött kihallgatások során. Vagyis cáfoltak AU Agcának, a pápa ellen elkövetett merénylet tettesének azt az állítását, hogy 1981. május 23-án, a merénylet helyszínén együtt volt a bolgár tisztviselővel. A csütörtökön kezdődött ki­hallgatás folyamán hét tanút hallgatott meg a vizsgálóbíró. A­­ tanúk egybehangzóan cáfolták Agca állítását és megerősítették Antonov alibijét. Noha a tanúvallomásokról hi­vatalosan nem közöltek részlete­ket, az olasz sajtó úgy tudja, hogy különösen fontos és precíz ■adatokat szolgáltatott egy olasz állampolgár, aki szófiai utazása­i ügyében a kritikus időpontban Antonovval tárgyalt. N­éhány hete, ezüstvasárnap tájékán, a körúti forgatag­ban mellém sodródott régen látott ist­erősöm, fiatal és kiváló könyvesbolti szakember. Elége­detten újságolta, hogy jól mennek a dolgok, fantasztikus a forgalom. Az emberek újra felfedezték a könyvet, mint karácsonyi ajándé­kot — mondta. A könyvkiadás is derekasan működött tavaly: úgy időzítette a megjelenési időpon­tokat, hogy néhány kívánatos, vi­szonylag drága kötet éppen jókor kerüljön az üzletekbe. A legjobb­kor. Aki könyvre sokallna két­­háromszáz forintot, ajándékra szívesen kifizet ennyit. Sőt: reprezentatív és értékes ajándé­kot, kis pénzért máshol úgysem kap. A megfontoltabb pénzköl­tés is egyre inkább visszafordítja a figyelmet az ajándékozási alkal­makkor a könyvekre. Azóta már túl vagyunk a tavalyi nagy, általános ajándékosztáson, boltvezető ismerősöm üzletében most a visszahozott karácsonyi ajándékkönyvek csereberéje fo­lyik. A könyvesek nem túlságo­san örvendeznek ennek a forgal­mi szempontból passzív, de idő­igényes utójátéknak. Pedig nem rossz jel: azt mutatja, hogy a meg­ajándékozott olvasni akar, nem egyszerűen, polcára helyezni az új díszt. Ámbár a polcon árválkodó, lapozatlan kötetek sem nyújtanak egyértelműen szomorú látványt: jelenlétük ígéret rá, hogy egyszer, valamikor talán olvasni is fog­ják őket. Kivétel, amikor gyerekszoba könyvespolcán látunk felvágatlan könyvet. Az ember nem szereti, ha nem örülnek ajándékának. S erősebb a rossz érzés, amikor látjuk egy gyereken: számára nincs értéke a mesekönyvnek. Olyan, mintha semmit nem kapott volna, sőt, még rosszabb, hiszen ajándékot várt, s csak könyvet kapott — tehát becsapták. Mostani karácsonyom dermesztő emléke a tízéves Zsolt csalódott képe, kezében a­ Nagy indián­könyv)"körülötte a sébt­ibel szét­­hányt) díszes csomagolópapír." Azt gondolta, a doboz alakú csomag­ban elek­tromos játék lapul. Egy óvatlan pillanatban a sarokba is vágta a vaskos (és hosszú után­járással megkerített) könyvet, könnyes szemmel nézve a felszál­ló porba. Zsolt jól ellátott gyerek. Kará­csonyfája alatt a méltatlan sors­ra jutott könyv szomszédságában elektromos Lego-építő, magnóka­zetták, és új síruha várta; szipo­gó nagyszülei,, meghatott any­ja­­apja, büszke keresztszülei, s a töb­bi rokon jogosan gondolhattak ar­ra, hogy nekik bizony sohasem volt ilyen gazdag karácsonyuk. Csak Zsolti volt morcos, mert nem ka­pott elektromos ügyességi játékot, pedig arra vágyott leginkább. A karácsony esti helyzet így tehát „beállott”: hamarosan min­denki sértődötten bámulta a te­levíziót. . Zsolti kellemetlen és szomorú történetéből most csak egy moz­zanattal foglalkozzunk. Miért nem érdekli az indiánkönyv? Min­den idők kisfiainak­­ kedvenc könyve? Mert tény, hogy nem ér­dekli, s más olvasnivaló sem. Tárgyakkal zsúfolt világában kétségbeejtően ingerszegényen növekedett. Mesét, verset nem mondtak, nem olvastak neki, nemhogy minden este, de alka­lomszerűen sem, a televízió­­műsorokról — amelyeket viszont korlátozás nélkül nézhet — senki sem beszélget vele. Nem érnek rá. Amikor a nagypapa egyszeregy­szer pótolni akarja a mulasztást, meglepetten tapasztalja, hogy Zsoltit nem kötik le a mesék, nem tud figyelni, türelmetlen. Az ol­vasás fárasztja, fantáziája lom­ha. Csoda-e ezek után, hogy ta­szítja a Nagy indiánkönyv súlyos, robusztus, betűtengernyi kötete? Az sem csoda, hogy ez a gye­rek nem értékeli a pazar ajándé­kokat. Fogalma sincs róla, hogy ellenértékükért hozzátartozói­nak­ dolgozniuk kellett, nem is ke­veset, s hogy tulajdonképpen nem olyan természetes, hogy mindezt megvásárolták neki. Számára ugyanis megszokott, hogy elhal­mozzák, a különleges holmik for­galmi értékéről nem tud, nem is érdekű. Az ajándékozás, sajátos fogalmi rendszerében — amivel nem áll egyedül — leginkább va­lami kötelező juttatásnak számít, amivel azért engesztelik időről időre, hogy a világra hozzák, pe­dig nincs is szükség rá. Gondot okoz a felügyelete, ellátása, tanít­tatása, testének karbantartása, holott a felnőtteknek amúgy is ezer dolga és gondja van ... A gyerekek ajándékozással kapcsolatos elképzelései megle­pőek és figyelmeztetőek. Nekik nem tehetünk szemrehányást, a felnőttektől tanulnak. Magunkra vessünk, ha rossz a tananyag. Vajon hány családban készült saját kezűleg az ajándékoknak legalább egy része? Bíztatták-e gyerekeiket, hogy meglepetéssel készüljenek­ az ünnepre? Vagy in­kább a zsebébe dugtak néhány száz forintot, hogy vegyen rajta valahait a többieknek? Találkoz­tam­­ oll­yan gáláns kisfiúval, aki francia parfümöt vásárolt anyu­kájának. Igaz, a gyertyatartót, amit tavaly só­lisztgyurmából ké­szített az iskolában, és teli fes­tett csillagokkal, Anyuka bocsá­natkérő mosollyal a szemétkosár­ba hajította. Hová is rakhatott volna egy olyan szörnyűséget...? A kisfiú belátta, hogy Anyának igaza van. Apa most ellátta pénz­zel és utasítással, és milyen sike­resen: a francia parfümöt nem dobta ki Anyuka, könnyezett a megha­tódottságtól telefonon mindjárt el is mesélte a barát­nőinek, milyen klassz, az ő tizen­egy éves fiacskája. Így válik a kölcsönös örömszer­zés derűs ünnepéből szépen-las­­san kényszerű, nyomasztó köte­lesség, egészen, míg a presztízs­­harc konzumütközetévé nem tor­zul, a haszontalan pénzköltés is­métlődő alkalmává. Hacsak ... Hacsak idejében ki nem józanodunk. Visszatalálva a könyvekhez, gyertyatartókhoz, az egymásra figyeléshez.. Az ünne­peken is. Legalább az ünnepe­ken. VIRÁG F. ÉVA ÜNNEPUTÓ Véres harcok Ma kezdődik a libanoni—izraeli tárgyalások harmadik fordulója (Folytatás az 1. oldalról) sál. A konfliktus elfajulására jel­lemző, hogy az utóbbi napokban rendszeressé vált békés keresz­tény és drúz családok, gyermekek és asszonyok kölcsönös lemészár­lása. Valid­ Dzsumblatt, a Haladó Szocialista­ Párt elnöke sürgette, hogy fegyverezzék le az összes illegális pártmilíciát és bízzák a hadseregre a közbiztonság fenn­tartását. Az ismert nézeteltérések je­gyében ülnek ma tárgyalóasztal­hoz a Bejrút melletti Khaldeban Izrael és Libanon képviselői, hogy az amerikai küldöttség köz­reműködésével kompromisszumos megoldást találjanak az érdemi tárgyalások megkezdését késlel­tető problémákra. A harmadik találkozó tárgya még mindig a tárgyalások napi­rendjének tisztázása, a napiren­di pontok sorrendjének meghatá­rozása, kölcsönösen elfogadható megfogalmazása lesz. Izrael vál­tozatlanul a kétoldalú kapcsola­tok normalizálásától teszi füg­gővé megszálló csapatainak kivo­nását, míg Libanon csak az Iz­rael által elvetett 1949-es fegy­verszüneti egyezmény ..keretében hajlandó tárgyalni­ a két ország­­jövőbeni viszonyáról. -

Next