Magyar Hírlap, 1983. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
8 MflGyIJR 1983. JANUÁR, KEDD TUDÓSÍTÁSOK Helyenként akadozik az ellátás Késedelmes a tüzelőszállítás Termelési gondok - Ahol kevesebbet rendeltek - Vas és Heves elégedett A múlt esztendő végén több megyéből kaptuk a hírt: akadozik a tüzelőellátás, holott még nem is volt igazából tél. Lapunk állandó tudósítói az okokról érdeklődtek, s megkérdezték azt is: milyen készletekkel rendelkezik most a kereskedelem. A TÜZÉP Egyesülésnél Símárdi Endre főosztályvezető tájékoztatott az országos tüzelőanyagellátásról. Elmondta, hogy a borsodi bányák, amelyek a hazai széntermelésnek a 60 százalékát adják, tavaly késedelmesen szállítottak, mivel júliustól októberig termelési gondjaik voltak. Ezt a kereskedelem is megérezte. Hiába irányítottak át a kelet-dunántúli bányákból szenet az ország keleti és északi részébe, az igényeket nem tudták folyamatosan kielégíteni. Novembertől azonban egymás után érkeztek a szállítmányok a borsodi bányákból, s így a múlt esztendő végére némiképp javult az ellátás. Mint ismeretes, sok helyen leálltak az olajtüzeléssel, szilárd tüzelőanyagokkal fűtenek, így az igények megnövekedtek, és átmenetileg ez is kisebb problémákat okozott az ország néhány vidékén. Ráadásul a tűzifa és a koksz nagyobb mértékben drágult, mint a szén, és emiatt ez utóbbit jobban keresték. A főváros tüzelőellátásáról kedvező híreket hallottunk a Budapesti TÜZÉP Vállalatnál. Bodnár György kereskedelmi igazgató elmondta, hogy a megrendeléseket a nyári hónapokban 1—2, az őszi és a téli hónapokban 8—10 napon belül teljesíteni tudták. Megfelelő volt a választék is, igaz, sokszor olyan áron, hogy a telepek között átirányították az árut, és ha kellett, hozzányúltak a biztonsági tartalékokhoz is. A legtöbben a múlt évben is a német brikettet keresték, ebből 265 ezer torma fogyott a fővárosban, Pest megyében pedig 235 ezer tonna. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat, amely három megyét — Bács- Kiskun, Békés, Csongrád — lát el, fölkészült a téli ellátásra. Harminc telepén jelenleg is körülbelül 20 ezer tonna különböző minőségű szén és tűzifa várja a vásárlókat. Ennek ellenére több községből szénhiányt jeleztek, főként a jobb kalóriaértékű brikettért, kokszért volt sorban állás. A kisebb települések akadozó tüzelőanyag-ellátásáért elsősorban az áfészek felelősek. A három megyében ugyanis 196 szövetkezeti telepnek kellene gondoskodnia a helyi igények kielégítéséről. Ehhez szükséges lenne, hogy időben és kellő mennyiségben rendeljenek árut, a tapasztalat viszont az, hogy kevesebb tüzelőanyagot rendeltek, mint tavalyelőtt. Csongrád megye több városában elégedetlenek a vásárlók az ellátással. A kereskedőket meglepte a megnőtt kereslet, holott a központi intézkedések után várható volt, hogy többen vásárolnak majd szenet. December első heteiben akadoztak a szénszállítások, ezért többen, olyanok is, akiknek több hónapra elegendő tüzelőanyaguk van, valósággal megrohamozták a TÜZÉP-telepeket. Nógrád megye székhelyén kiegyensúlyozott a tüzelőellátás. A salgótarjáni TÜZÉP-telepen korlátlan mennyiségben kapható a hányási kockaszén. Ez érthető is, hiszen alig 20 kilométerre bányásszák. Szovjet kokszból 1200 mázsa körüli a készlet, s decemberben megérkezett a dorogi és a tatai gyöngybrikettszállítmány. A fűrészelt tűzifára néhány napot kell várakozni. Szabolcs-Szatmár megyében két évtizede nem okozott annyi gondot a tüzelőellátás, mint a mostani télen. Sokan még december első heteiben sem kapták meg az előre leszámlázott mennyiséget. Szilágyi Zoltán a TÜZÉP Vállalat áruforgalmi vezetője úgy tájékoztatott, hogy a gondokat az akadozva érkező borsodi szén okozta. Pótlására a Dunántúlról érkeztek barnaszén- és brikettszállítmányok. A Belkereskedelmi Minisztérium és a TÜZÉP Egyesülés pótkerete csak a feszültség enyhítésére volt elegendő. A múlt év utolsó hónapjában 17—18 ezer tonna tüzelővel tartoztak a megrendelőknek. Vas megyéből kedvezőbb híreket kaptunk. A TÜZÉP-telepek jól felkészültek: szénből, brikettből, kokszból, tűzifából tavaly szeptember, végéig mintegy 20 százalékkal többet adtak el, mint korábban. Sikeres volt a kedvezményes tüzelőakció is. A megyében jelenleg is elegendő tüzelőanyag várja a vásárlókat: szénből 20, brikettből 10, kokszból 70, tűzifából 30 napos készlettel rendelkeznek. A választék viszont nem mindig találkozik az igényekkel, a minőségi szenekből olykor hiány van. A tapasztalatok igazolták, hogy a lakosság idejében gondoskodott a tüzelőanyagról, nem így a közületek nagy része, pedig a késedelmes beszerzés tavaly október elsejétől 10 százalékos felárral növeli költségeiket. S üvölvény gimnazista voltam. Elsős. Csengő szólt, a szünet véget ért, tódultunk vissza a terembe. Latin óra következett. Még nem volt latin óránk addig. Új tárgy, misztikus tantárgy, izgalommal vártuk. Zsibongtunk a padban. Aztán nyílt az ajtó. Széles valid, klasszikus arcú férfi lépett az osztályba, ötvenéves lehetett. Sarkosan, egyetlen irányba nézve indult a katedra felé. Letette táskáját az asztalra, megállt, és végignézett negyvenünkön. Még az utca zaja is elnémult. „Gombár Vince vagyok. Latin nyelvre és irodalomra fogom tanítani magukat” — mondta. Teli, sötét basszushangja volt. Megbabonázva néztünk rá. Rá, csak rá, mert másra figyelni képtelenség volt. Rajta kívül, akkor és ott, minden jelentéktelenné silányult. Egyetlen szempárt sem vonzott, mint máskor, a szemközti ház ablakából kihajló fiatalasszony, aki szétnyíló pongyolában délelőtti porrongyát rázta, összecsukódtak a pad alatti Rejtő-könyvek, érdektelenné váltak a sportújságból kiordító meccseredmények. Szemünk Gombár Vincére tapadt, aki — azonnal megéreztük — nem lehet akárki. Csak később, évekkel később találtam meg a szót, ami tanárunkat méltón megillette. Férfi. Ez volt az a szó. Vagy ahogy az ő korosztálya mondta volna: férfiú. Hencegnem kellene, de csak merengésre telik. Szerencsés ember voltam. Fiúiskolába jártam, ahol tanáraim keménységét nem puhították lágy vonalú hajadonok fizikai vagy biológiai varázsai. Az Árpád Gimnázium padjaiban barátságok, s nem szerelmek szövődtek. Szőttük volna mi azt is, de kamasz tamáskodásunk „tárgyai” két villamosmegállóval arrébb ábrándoztak (máig hiszem, hogy rólunk ...). Tudta a fene akkor még, süvölvény gimnazistaként, hogy épp Férfiak? ezek a körülmények és épp azok a tanárok alakítottak ki bennünk egyfajta ideált. Amelyet ugyanaz a szó summáz legjobban, amivel megboldogult latin tanáromat illettem: férfi. Sok jelentése volt ennek. Mint ahogy sokféle példa járt-kell előttünk abban a rövid négy esztendőben. B., a testnevelőnk, akinek eleganciáját nem a jól fizetett szabómester ollója tette, sokkal inkább belső fegyelme. Ami soha nem engedte, hogy fölényes legyen a kétballábasokkal, vagy hogy olyat követeljen, amit ő maga nem képes megcsinálni a nyújtón, a korláton, a gát fölötti öltönyben ... Respektáltuk önfegyelmét, halkszavúságát, s találgattuk, hogyan juthat az ember ilyesmi birtokába. Soká oldódott meg a rejtély. Már elhagytam huszonéveimet, amikor kezembe akadt egy könyv a Budai önkéntes Ezredről, amely 1944-ben szembefordult a németekkel. Ebből a könyvből tudtam meg, hogy B., a tornatanárunk, tagja volt az ezrednek. Soha nem szólt róla. Egyetlen célzást sem tett rá. Titkolta volna? Nem hiszem. Valószínűleg csak arra gondolt, ilyesmivel előrukkolni azok, szoktak, akik híjával vannak valaminek, s hiányaikat régi érdemekkel akarják takargatni. Szemérme férfierény volt, csak most értem igazán. Most, maholnap negyvenévesen. Most, amikor új férfieszmény van alakulóban. A hajdanvoltat — eszerint az alig húsz év előttit — közmosolyok gyengítik, s e mosolyok kérdőjelet görbítenek az olyan esetek értelme mögé, amelyek inkább szolgáltak, mint hivalkodtak, inkább küzdöttek, mint ügyeskedtek. Inkább kimondták igazukat, semhogy megtanultak volna ékesszólóan semmit mondani, inkább bátorítottak, s nem közönyre buzdítottak, és inkább szerettek, ahelyett, hogy tucatszeretkezések ábráit böngészik szexmagazinokból . . . Férfi. .. Mást takar ez a szó ma már. Alig többet annál, hogy a kuncsaft az emberiség melyik neméhez tartozik. A thermopyle-i szoros háromszáz spártaija, Brutus és Mucius Scaevola, Hamlet és Don Carlos, Toldi és Petőfi Sándor, Kós Károly és Bajcsy- Zsilinszky Endre, Stauffenberg gróf és Hemingway arcmásán halványulnak a vonalak. Különös csodabogarai lettek ők egy nagyon elmúlt világnak. Nem példák, nem eszmények, nem igazi férfiak, csupán történelmi vagy irodalmi figurák, akiket követni — uram bocsá', utánozni — ma nagy botorság volna. Bizony az volna. Hiszen — miközben én itt ábrándozom — sajtóvita dúl, ádáz fenekedéssel arról, ugyan melyik nem az erősebb? A fent nevezett urak egyetlen vitázó érvtárában sem szerepelnek, a nyitó dolgozat hímnemű szerzője a tévé képernyőjén sápadt és reszketett; az egyik általános iskolában padtársától esett teherbe a 13 éves gyermekleány , s ugyanezen padtárs tornaórán képtelen „meghódítani"’ a mászókötelet... Mit keresek én itt agyonkoptatott, kifakult, összement ideámmal? Tényleg, mit? Megkésett Savonarolaként csak köznevetség tárgya lehetek. Ámbár, ki tudja? Ha valaki még hajlandó és képes felidézni, mi történt a magyar reformkorban, láthatja, néhány száz férfiú képes volt megmozdítani ezt az országot. Munkájuk nyomában híd, vasút, tudományos akadémia, korszerű állattenyésztés, szabályozott folyók, hajózás, jobbágyfelszabadítás, magyar színházak. Férfiak voltak. Ez a szó akkor, ennyi mindent jelentett. És ma? Végh-Alpár Sándor Losonczi Pál és Lázár György üdvözlő távirata A Burmai Unió Szocialista Köztársaság függetlenné válásának 25. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte U San Yu elnököt. Lázár , György, a Minisztertanács elnöke U Mating Mating Kha burmai miniszterelnökhöz intézett üdvözlő táviratot. üdvözlő távirat A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Etióp Dolgozók Pártja szervező bizottságának második kongresszusát. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Sebestyén Györgynek, azMSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetőjének — nyugállományba vonulása alkalmából, eredményes munkássága elismeréseként — a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Karakas László, a KB osztályvezetője adta át. Kitüntetés — Új Veszprém megyei főügyész Az Elnöki Tanács dr. Szocz Ákos Veszprém megyei főügyésznek nyugdíjba vonulása alkalmából, eredményes vezetői munkája elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész adta át. Egyidejűleg beiktatta hozatalába az új főügyészt, dr. Lakatos Istvánt. A kitüntetés óta'L’s'nál és a beiktatásnál jelen volt Pán János, az MSZMP KB a Veszprém megyei pártbizotság első titkára. Háromezerből tizenegy egészséges /6/é Ifjúsági fogszűrés Békésben Megyei tudósítónktól. Békés megyében alig másfél éve született döntés arra, hogy az 1990-ig szóló hosszú távú egészségügyi koncepció keretében fejlesszék a fogászati hálózatot, ezen belül is bővítsék az iskolafogászatot, elsősorban a 14—18 éves korosztály ellátását. Az utóbbi években igen nagy erőfeszítéseket fordítottak az iskola- és gyermekfogászatra. Gyulán már főfoglalkozású gyermek körzeti fogorvos, januártól pedig újabb főállású gyermekfogász szolgálja a fürdőváros középiskolásait. Békéscsabán, az országban elsőként a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskolában valósult meg a főállású iskolafogászati rendelés, mely háromezer középiskolásról gondoskodik. A fogászati hónapban újabb iskolafogászati rendelő kezdte meg működését, ugyancsak a megyeszékhelyen, a Sebess György Közgazdasági Szakközépiskolában. Ez egyben azt is jelenti, hogy Békéscsabán a város két szakmunkásképző intézetének és hat középiskolájának csaknem hatezer 14 —18 éves tanulója részesül szervezett formában fogászati ellátásban. Szükség is van erre, mert az eddigi felmérések azt igazolják, hogy egy tanulónak 11 foga tömött, szuvas, vagy hiányzik. A legsúlyosabb fogkárosodások a serdülőkorban keletkeznek. Ezt igazolja: a szűrővizsgálaton kezelt háromezer gyerek közti mindössze 11 tanulónak volt ép a fogazata. A tervek szerint az iskolafogászati rendelést a megyében tovább bővítik. Készülnek a villamosításra Vasúti híd . Megyei tudósítónktól. '—' Új vasúti hidat építtet Győrnél a Rábán a magyar—osztrák érdekeltségű Győr—Sopron—Ebenfurti Vasúttársaság. A munkák már megkezdődtek, és 1984-ben fejeződnek be. A 182 méter hoszszú, k ötnyílásos híd építésére majdnem 200 millió forintot költenek. Ez lesz a vasúttársaság legnagyobb hatodik ötéves tervi beruházása. A hídszerkezet a Ganz-MÁV AG-ban készül, 900 tonna acél felhasználásával, míg az építési munkákat a MÁV Hídépítési Főnökségének dolgozói végzik. Az új hidakt annak a helyén építik meg, amelyet a második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantottak. pl a Rábán A hídroncs még használható elemeit az újnak az építésénél felhasználják, ezzel is csökkentik a költségeket. A forgalom jelenleg — sebességkorlátozással — azon az ideiglenes hídon bonyolódik, amelyet a háború után építettek. Ennek a hídnak szerkezete azonban már annyira elfáradt, hogy az új hídnak megépítése halaszthatatlanná vált. Az új hidat úgy építik meg, hogy alkalmas legyen villamos ■ vontatású szerelvények áthaladására is. A későbbiek során, ha sor kerül a Győr—Sopron közötti, közel 100 kilométeres GYSEV- vonal villamosítására, a hidat már nem kell erre a célra átépíteni. c-------------------—.-------| Kórházi rekonstrukció Egészségügyi beruházások Zalában Megyei tudósítónktól: Zala megyében is a VI. ötéves terv kiemelt feladatai közé tartozik az egészségügyi ellátás fejlesztése. A tervidőszak első két évében két bölcsőde létesült a megyében: Zalaegerszegen 120, Murakeresztúren — a jugoszláv határ közelében levő délszlávok lakta községben — 20 gyermek fogadására. Elkészült Nagykanizsán a Hevesi Sándor úti gyermekrendelő, Becsvölgyén az egészségügyi központ, valamint Zalaegerszegen a 120 férőhelyes egészségügyi gyermekotthon. A folyamatban levő beruházások is a terveknek megfelelően haladnak. Zalaegerszegen a megyei kórház diagnosztikai tömbjénél lépéselőnyre is szert tettek az építők: befejeződött a szerkezetépítés, jelenleg a függönyfalat V- V / / és a tetőzetet készítik, s az 1984 re tervezett átadás útjában úgy tűnik, nem lesz akadály. A terveknek megfelelően haladnak több mint 100 millió forint épülő Köjál-székház munkálata A jelentős egészségügyi beuházások közé tartozik Zalában keszthelyi városi kórház rekonsrukciója. A program keretébe még ebben a tervidőszakban e készül a konyha, valamint a színészeti pavilon alapozása és szerezete. Jelentősen bővült a megyébe a tervidőszak első két évében szociális otthoni hálózat is. Biakerettyén 1982-ben a vi diákotthon épületében 50 férőheyet alakítottak ki az elmebeteket gondozó szociális otthoban, amely a jövő évben tovat 80 hellyel bővül.