Magyar Hírlap, 1983. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

8 MflGyIJR 1983. JANUÁR­­, KEDD TUDÓSÍTÁSOK Helyenként akadozik az ellátás Késedelmes a tüzelőszállítás Termelési gondok - Ahol kevesebbet rendeltek - Vas és Heves elégedett A múlt esztendő végén több megyéből kaptuk a hírt: akadozik a tüzelőellátás, holott még nem is volt igazából tél. Lapunk állandó tudósítói az okokról érdeklődtek, s megkérdezték azt is: milyen készletekkel rendelkezik most a kereskedelem. A TÜZÉP Egyesülésnél Símárdi Endre főosztályvezető tájékozta­tott az országos tüzelőanyag­­ellátásról. Elmondta, hogy a bor­sodi bányák, amelyek a hazai széntermelésnek a 60 százalékát adják, tavaly késedelmesen szál­lítottak, mivel júliustól októberig termelési gondjaik voltak. Ezt a kereskedelem is megérezte. Hiába irányítottak át a kelet-dunántúli bányákból szenet az ország keleti és északi részébe, az igényeket nem tudták folyamatosan kielégí­teni. Novembertől azonban egy­más után érkeztek a szállítmá­nyok a borsodi bányákból, s így a múlt esztendő végére némiképp javult az ellátás. Mint ismeretes, sok helyen le­álltak az olajtüzeléssel, szilárd tü­zelőanyagokkal fűtenek, így az igények megnövekedtek, és átme­netileg ez is kisebb problémákat okozott az ország néhány vidé­kén. Ráadásul a tűzifa és a koksz nagyobb mértékben drágult, mint a szén, és emiatt ez utóbbit job­ban keresték. A főváros tüzelőellátásáról ked­vező híreket hallottunk a Buda­pesti TÜZÉP Vállalatnál. Bodnár György kereskedelmi igazgató el­mondta, hogy a megrendeléseket a nyári hónapokban 1—2, az őszi és a téli hónapokban 8—10 napon belül teljesíteni tudták. Megfe­lelő volt a választék is, igaz, sok­szor olyan áron, hogy a telepek között átirányították az árut, és ha kellett, hozzányúltak a bizton­sági tartalékokhoz is. A legtöb­ben a múlt évben is a német bri­kettet keresték, ebből 265 ezer torma fogyott a fővárosban, Pest megyében pedig 235 ezer tonna. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat, amely három megyét — Bács- Kiskun, Békés, Csongrád — lát el, fölkészült a téli ellátásra. Har­minc telepén jelenleg is körülbe­lül 20 ezer tonna különböző mi­nőségű szén és tűzifa várja a vá­sárlókat. Ennek ellenére több köz­ségből s­zénhiányt jeleztek, főként a jobb kalóriaértékű brikettért, kokszért volt sorban állás. A ki­sebb települések akadozó tüzelő­anyag-ellátásáért elsősorban az áfészek felelősek. A három me­gyében ugyanis 196 szövetkezeti telepnek kellene gondoskodnia a helyi igények kielégítéséről. Eh­hez szükséges lenne, hogy időben és kellő mennyiségben rendelje­nek árut, a tapasztalat viszont az, hogy kevesebb tüzelőanyagot rendeltek, mint tavalyelőtt. Csongrád megye több városá­ban elégedetlenek a vásárlók az ellátással. A kereskedőket meg­lepte a megnőtt kereslet, holott a központi intézkedések után várható volt, hogy többen vásá­rolnak majd szenet. December el­ső heteiben akadoztak a szén­­szállítások, ezért többen, olyanok is, akiknek több hónapra elegen­dő tüzelőanyaguk van, valósággal megrohamozták a TÜZÉP-telepe­­ket. Nógrád megye székhelyén ki­egyensúlyozott a tüzelőellátás. A salgótarjáni TÜZÉP-telepen kor­látlan mennyiségben kapható a hányási kockaszén. Ez érthető is, hiszen alig 20 kilométerre bá­nyásszák. Szovjet kokszból 1200 mázsa körüli a készlet, s decem­berben megérkezett a dorogi és a tatai gyöngybrikettszállítmány. A fűrészelt tűzifára néhány napot kell várakozni. Szabolcs-Szatm­ár megyében két évtizede nem okozott annyi gon­dot a tüzelőellátás, mint a mos­tani télen. Sokan még december első heteiben sem kapták meg az előre leszámlázott mennyiséget. Szilágyi Zoltán a TÜZÉP Válla­lat áruforgalmi vezetője úgy tájé­koztatott, hogy a gondokat az aka­dozva érkező borsodi szén okozta. Pótlására a Dunántúlról érkeztek barnaszén- és brikettszállítmá­nyok. A Belkereskedelmi Minisz­térium és a TÜZÉP Egyesülés pótkerete csak a feszültség enyhí­tésére volt elegendő. A múlt év utolsó hónapjában 17—18 ezer tonna tüzelővel tartoztak a meg­rendelőknek. Vas megyéből kedvezőbb híre­ket kaptunk. A TÜZÉP-telepek jól felkészültek: szénből, brikett­ből, kokszból, tűzifából tavaly szeptember, végéig mintegy 20 százalékkal többet adtak el, mint korábban. Sikeres volt a kedvez­ményes tüzelőakció is. A megyé­ben jelenleg is elegendő tüzelő­anyag várja a vásárlókat: szén­ből 20, brikettből 10, kokszból 70, tűzifából 30 napos készlettel ren­delkeznek. A választék viszont nem mindig találkozik az igé­nyekkel, a minőségi szenekből olykor hiány van. A tapasztalatok igazolták, hogy a lakosság idejében gondoskodott a tüzelőanyagról, nem így a kö­­zületek nagy része, pedig a kése­delmes beszerzés tavaly október elsejétől 10 százalékos felárral növeli költségeiket. S üvölvény gimnazista voltam. Elsős. Csengő szólt, a szünet véget ért, tódultunk vissza a te­rembe. Latin óra következett. Még nem volt latin óránk addig. Új tárgy, misztikus tantárgy, iz­galommal vártuk. Zsibongtunk a padban. Aztán nyílt az ajtó. Széles val­id, klasszikus arcú férfi lépett az osztályba, ötvenéves lehetett. Sarkosan, egyetlen irányba néz­ve indult a katedra felé. Letette táskáját az asztalra­, megállt, és végignézett negyvenünkön. Még az utca zaja is elnémult. „Gom­bár Vince vagyok. Latin nyelvre és irodalomra fogom tanítani ma­gukat” — mondta. Teli, sötét basszushangja volt. Megbabonáz­va néztünk rá. Rá, csak rá, mert másra figyelni képtelenség volt. Rajta kívül, akkor és ott, minden jelentéktelenné silányult. Egyet­len szempárt sem vonzott, mint máskor, a szemközti ház ablaká­ból kihajló fiatalasszony, aki szét­nyíló pongyolában délelőtti por­­rongyát rázta, összecsukódtak a pad alatti Rejtő-könyvek, érdek­telenné váltak a­ sportújságból ki­ordító meccseredmények. Sze­münk Gombár Vincére tapadt, aki — azonnal megéreztük — nem lehet akárki. Csak később, évekkel később ta­láltam meg a szót, ami tanárun­kat méltón megillette. Férfi. Ez volt az a szó. Vagy ahogy az ő korosztálya mondta volna: férfiú. Hencegnem kellene, de csak me­rengésre telik. Szerencsés ember voltam. Fiúiskolába jártam, ahol tanáraim keménységét nem puhították lágy vonalú hajado­­nok fizikai vagy biológiai vará­zsai. Az Árpád Gimnázium pad­jaiban barátságok, s nem szerel­mek szövődtek. Szőttük volna mi azt is, de kamasz tamáskodásunk „tárgyai” két villamosmegállóval arrébb ábrándoztak (máig hi­szem, hogy rólunk ...). Tudta a fene akkor még, süvöl­­vény gimnazistaként, hogy épp Férfiak? ezek a körülmények és épp azok a tanárok alakítottak ki bennünk egyfajta ideált. Amelyet ugyanaz a szó summáz legjobban, amivel megboldogult latin tanáromat il­lettem: férfi. Sok jelentése volt ennek. Mint ahogy sokféle példa járt-kell előttünk abban a rövid négy esztendőben. B., a testne­velőnk, akinek eleganciáját nem a jól fizetett szabómester ollója tette, sokkal inkább belső fegyel­me. Ami soha nem engedte, hogy fölényes legyen a kétballábasok­­kal, vagy hogy olyat követeljen, amit­ ő maga nem képes megcsi­nálni a nyújtón, a korláton, a gát fölött­i öltönyben ... Respektál­tuk önfegyelmét, halkszavúságát, s találgattuk, hogyan juthat az ember ilyesmi birtokába. Soká oldódott meg a rejtély. Már elhagytam huszonéveimet, amikor kezembe akadt egy könyv a Budai önkéntes Ezredről, amely 1944-ben szembefordult a németekkel. Ebből a könyvből tudtam meg, hogy B., a tornata­nárunk, tagja volt az ezrednek. Soha nem szólt róla. Egyetlen cél­zást sem tett rá. Titkolta volna? Nem hiszem. Valószínűleg csak arra gondolt, ilyesmivel előruk­kolni azok, szoktak, akik híjával vannak valaminek, s hiányaikat régi érdemekkel akarják takar­gatni. Szemérme férfierény volt, csak most értem igazán. Most, mahol­nap negyvenévesen. Most, ami­kor új férfieszmény van alakuló­ban. A hajdanvoltat — eszerint­ az alig húsz év előttit — közmo­­solyok gyengítik, s e mosolyok kérdőjelet görbítenek az olyan esetek értelme m­ögé, amelyek in­kább szolgáltak, mint hivalkod­tak, inkább küzdöttek, mint ügyeskedtek. Inkább kimondták igazukat, semhogy megtanultak volna ékesszólóan semmit mon­dani, inkább bátorítottak, s nem közönyre buzdítottak, és inkább szerettek, ahelyett, hogy tucat­szeretkezések ábráit böngészik szexmagazinokból . . . Férfi. .. Mást takar ez a szó ma már. Alig többet annál, hogy a kuncsaft az emberiség melyik neméhez tartozik. A thermopy­­le-i szoros háromszáz spártaija, Brutus és Mucius Scaevola, Ham­let és Don Carlos, Toldi és Petőfi Sándor, Kós Károly és Bajcsy- Zsilinszky Endre, Stauffenberg gróf és Hemingway arcmásán halványulnak a vonalak. Külö­nös csodabogarai lettek ők egy nagyon elmúlt világnak. Nem pél­dák, nem eszmények, nem igazi férfiak, csupán történelmi vagy irodalmi figurák, akiket követni — uram bocsá', utánozni — ma nagy botorság volna. Bizony az volna. Hiszen — mi­közben én itt ábrándozom — saj­tóvita dúl, ádáz fenekedéssel ar­ról, ugyan melyik nem az erő­sebb? A fent nevezett urak egyet­len vitázó érvtárában sem szere­pelnek, a nyitó dolgozat hímne­mű­­ szerzője a tévé képernyőjén sápadt és reszketett; az egyik ál­talános iskolában padtársától esett teherbe a 13 éves gyermek­leány , s ugyanezen padtárs tor­naórán képtelen „meghódítani"’ a mászókötelet... Mit keresek én itt agyonkopta­tott, kif­akult, összement ideám­mal? Tényleg, mit? Megkésett Savonarolaként csak köznevetség tárgya lehetek. Ámbár, ki tudja? Ha valaki még hajlandó és képes felidézni, mi történt a magyar reformkorban, láthatja, néhány száz férfiú képes volt megmozdí­tani ezt az országot. Munkájuk nyomában híd, vasút, tudományos akadémia, korszerű állattenyész­tés, szabályozott folyók, hajózás, jobbágyfelszabadítás, magyar színházak. Férfiak voltak. Ez a szó akkor, ennyi mindent jelentett. És ma? Végh-Alpár Sándor Losonczi Pál és Lázár György üdvözlő távirata A Burmai Unió Szocialista Köztársaság függetlenné válásá­nak 25. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte U San Yu elnököt. Lázár , György, a Minisztertanács elnöke U Mating Mating Kha burmai miniszterel­nökhöz intézett üdvözlő táviratot. üdvözlő távirat A Magyar Szocialista Munkás­párt­ Központi Bizottsága távirat­ban üdvözölte az Etióp Dolgozók Pártja szervező bizottságának második kongresszusát. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Sebestyén Györgynek, az­­MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetőjének — nyugállományba vonulása al­kalmából, eredményes munkás­sága elismeréseként — a Munka Érdemrend arany fokozata kitün­tetést adományozta. A kitüntetést Karakas László, a KB osztályve­zetője adta át. Kitüntetés — Új Veszprém megy­ei főügyész Az Elnöki Tanács dr. Szo­cz Ákos Veszprém megyei főügyész­nek nyugdíjba vonulása alkalmá­ból, eredményes vezetői munká­ja elismeréseként a Munka Ér­demrend arany fokozata kitünte­tést adományozta. A kitüntetést dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész adta át. Egyidejűleg beiktatta hozatalá­ba az új főügyészt, dr. Lakatos Istvánt. A kitüntetés óta'L’s'nál és a beiktatásnál jelen volt Pán János, az MSZMP KB­­ a Veszprém megyei pártbizotság első titkára. Háromezerből tizenegy egészséges /6/é Ifjúsági fogszűrés Békésben Megyei tudósítónktól. Békés megyében alig másfél éve született döntés arra, hogy az 1990-ig szóló hosszú távú egészségügyi koncepció keretében fejlesszék a fogászati hálózatot, ezen belül is bővítsék az iskola­fogászatot, elsősorban a 14—18 éves korosztály ellátását. Az utóbbi években igen nagy erő­feszítéseket fordítottak az iskola- és gyermekfogászatra. Gyulán már főfoglalkozású gyermek körzeti fogorvos, januártól pedig újabb főállású gyermekfogász szolgálja a fürdőváros középisko­lásait. Békéscsabán, az országban el­sőként a Tevan Andor Nyomda­ipari Szakközépiskolában valósult meg a főállású iskolafogászati rendelés, mely háromezer közép­­iskolásról gondoskodik. A fogá­szati hónapban újabb iskolafogá­­szati rendelő kezdte meg műkö­dését, ugyancsak a megyeszékhe­lyen, a Sebess György Közgazda­­sági Szakközépiskolában. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy Békés­csabán a város két szakmunkás­­képző intézetének és hat közép­iskolájának csaknem hatezer 14 —18 éves tanulója részesül szer­vezett formában fogászati ellá­tásban. Szükség is van erre, mert az eddigi felmérések azt igazol­ják, hogy egy tanulónak 11 foga tömött, szuvas, vagy hiányzik. A legsúlyosabb fogkárosodások a serdülőkorban keletkeznek. Ezt igazolja: a szűrővizsgálaton ke­zelt háromezer gyerek közti­­ mindössze 11 tanulónak volt ép a fogazata. A tervek­ szerint az iskolafogá­­szati rendelést a megyében to­vább bővítik. Készülnek a villamosításra Vasúti híd . Megyei tudósítónktól. '—' Új vasúti hidat építtet Győrnél a Rábán a magyar—osztrák ér­dekeltségű Győr—Sopron—Eben­­furti Vasúttársaság. A munkák már megkezdődtek, és 1984-ben fejeződnek be. A 182 méter hosz­­szú, k ötnyílásos híd építésére majdnem 200 millió forintot köl­tenek. Ez lesz a vasúttársaság legnagyobb hatodik ötéves tervi beruházása. A hídszerkezet a Ganz-MÁV AG-ban készül, 900 tonna acél felhasználásával, míg az építési munkákat a­ MÁV Híd­építési Főnökségének dolgozói végzik. Az új hidakt annak a helyén épí­tik meg, amelyet a második vi­lágháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantottak. pl­ a Rábán A hídroncs még használható ele­meit az újnak az építésénél fel­használják, ezzel is csökkentik a költségeket. A forgalom jelen­leg — sebességkorlátozással — azon az ideiglenes hídon bonyo­lódik, amelyet a háború után épí­tettek. Ennek a hídnak szerkeze­te azonban már annyira elfáradt, hogy az új hídnak megépítése ha­laszthatatlanná vált. Az új hidat úgy építik meg, hogy alkalmas legyen villamos ■ vontatású szerelvények áthaladá­sára is. A későbbiek során, ha sor kerül a Győr—Sopron közöt­ti, közel 100 kilométeres GYSEV- vonal villamosítására, a hidat már nem kell erre a célra átépí­teni. ­­c-------------------—.-------| Kórházi rekonstrukció Egészségügyi beruházások Zalában Megyei tudósítónktól: Zala megyében is a VI. ötéves terv kiemelt feladatai közé tart­­ozik az egészségügyi ellátás fej­lesztése. A tervidőszak első két évében két bölcsőde létesült a megyében: Zalaegerszegen 120, M­urake­resztú­ren — a jugoszláv határ közelében levő délszlávok lakta községben — 20 gyermek fogadására. Elkészült Nagykani­zsán a Hevesi Sándor úti gyer­mekrendelő, Becsvölgyén az egészségügyi központ, valamint Zalaegerszegen a 120 férőhelyes egészségügyi gyermekotthon. A folyamatban levő beruházá­sok is a terveknek megfelelően haladnak. Zalaegerszegen a me­gyei kórház diagnosztikai tömb­jénél lépéselőnyre is szert tettek az építők: befejeződött a szerke­zetépítés, jelenleg a függönyfalat V- V / / és a tetőzetet készítik, s az 1984 re tervezett átadás útjában úgy tűnik, nem lesz akadály. A ter­veknek megfelelően haladnak több mint 100 millió forint­ épülő Köjál-székház munkálata A jelentős egészségügyi beu­házások közé tartozik Zalában keszthelyi városi kórház rekons­rukciója. A program keretébe még ebben a tervidőszakban e készül a konyha, valamint a szí­nészeti pavilon alapozása és sze­rezete. Jelentősen bővült a megyébe a tervidőszak első két évében szociális otthoni hálózat is. B­iakerettyén 1982-ben a vi diákotthon épületében 50 férőh­eyet alakítottak ki az elmebet­­eket gondozó szociális ottho­ban, amely a jövő évben tovat 80 hellyel bővül.

Next