Magyar Hírlap, 1983. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
, 1983. FEBRUÁR 6. VASÁRNAP TUDÓSÍTÁSOK m y u / j T 3 Magyar Hírlap Vasárnap reggel BELÁTNI ! Valami kis üzlethelyiségből átalakított irodát avattak a mi I/ nap az utcánkban, mellette két hasonló szobaszerűségben már régóta álltak zsúfoltan egymás mellett az íróasztalok, itt tehát bővítésről volt szó, ennek megünneplésére készültek többen. Habkönnyű függönyök, a régebben kirakat tisztét betöltött ablakokon, frissen festett falak, a kiglancolt, talán újrafényezett íróasztalokon vadonatúj lámpák és kényelmes karszékek az asztalok mögött, új polcokon új mappák az iratoknak. Nem is erre figyeltem fel — utcánkban a hajdani kisüzletek helyén zömmel irodák sorakoznak, ugyan mi látnivaló lenne bennük? —A figyelmemet az asztalok közepén csinosan elrendezett teli italosüvegek kötötték le: konyakok, pálinkák literszám, kísérővizek, tonikok, kólák és mind-mind elfogyasztásra várva. Kétszer is elmentem a kirakat előtt. Nagyszerű — gondoltam — ezek legalább nem titokban isznak. Aki vállalja önmagát, mindig egyfajta tiszteletet ébreszt. Igaz, hogy megint van egy rendelkezés a reprezentációra fordítható költségkeretek csökkentéséről, de hát ne vádaskodjunk: az is lehet, hogy az irodai dolgozók úgy adták össze a pénzt erre a kis ünnepségre, elvégre mikor ünnepeljen egy iroda, ha akkor se, amikor bővül? Szemmel láthatóan azt is meggondolták bölcsen, mire adják ki a pénzt, mert jóformán csak italt vettek. Az a pár tucat szendvics, sajtos roló, az a néhány tálca édes és sós sütemény igazán elhanyagolható, bagatell, még ha netán a közösből ment is az ára. Az avatásra nyilván vendéget is várnak felsőbb helyről, aki majd belenyisszant a levegőbe, szalagot ugyanis, amit át kellene vágni nem látok, hogy nézne az ki, ha legalább az ő egészségére nem koccintanának? Ki tudja, megbocsátaná-e? Amikor minden szíve-szóra koccint boldog-boldogtalan. A munkahelyi ivászatoknak egész kultusza alakult ki, talán amiatt, hogy őkot az ivásra bármikor lehet találni. Az pedig tudvalevő, hogy akiket egymásra nem haragít, azokat összebékíti az italozás, és főként ez utóbbi szokott bekövetkezni. Miért olyan jóízű a beszélgetés odafenn a szőlőhegyen, a présházban egy pohár borocska mellett? Vagy egy vendégség rokonnál, jó barátnál vasárnap délután, amikor a mértékkel fogyasztott ital közlékenyebbé tesz, de azért nem annyira, hogy az ember hetet-havat összehordjon, oldottá teszi a hangulatot, ám mit sem von le a találkozás ünnepi jellegéből, ami fölér egy szertartással. Akinek része van benne, tudja, hogy az ilyen szertartások erősítik a bennük részt vevőket, s ez a koccintás érdeme is: a bordalok költészete soha nem a részegségé. No, hisz’ épp az a bajom a munkahelyi italozással, hétköznapi „tennivalóvá” degradál valamit, ami csak jeles alkalmakra szól, de legalábbis akkorra, amikor az ember leteszi a szerszámot, a munkaruhát. Lehetne persze más bajom is, az például: miért szabad egyik munkahelyen azt, ami a másikon szigorúan tiltva van? Ipari üzemek portáin rendszeres a szondázás. A munkást hazazavarják, igazolatlan mulasztást varrnak a nyakába egy féldeci miatt. Érthető a szigor: bonyolult gépek és berendezések között életet véd. A hivatalban néha bámulatos az engedékenység. Mire fel? Talán mert egy-egy ilyen italokkal telerakott íróasztal „csak" a morált zülleszti, rombolja? Most, hogy jobban utánagondolok, kezdek dühös lenni erre a kirakatra, itt a mi utcánkban. Eszembe jut: az utóbbi években mennyi új létesítményt adtak át anélkül, hogy bármiféle avatóünnepséget tartottak volna. Akiknek készült, egyszerűen birtokba vették, mindenféle szónoklat vagy koccintgatás nélkül, és mire erre sor került, az építők már egy következő munkahelyen folytatták, amelyet emitt szerencsésen befejeztek. Szép ez a póz- és csinnadrattanélküliség, amikor belülről, nagy szavak nélkül melegít az öröm. Én pedig mérgelődök, sietve a dolgom után, mint a legtöbben ezen a forgalmas utcán, hétköznap van, délelőtt, az ég szürkesége is, mint körülöttem minden látnivaló, csupa hétköznapiság, s egyszer csak elém tárul ez az irodai csendélet; függönyözték volna el legalább sűrű szövésű, nehéz kárpitokkal, hogy ne lássam, így olyan könnyű belátni, könnyű begurulni is, már megint a kivételezettekre gondolok, akik úgy lettek kivételezettek, hogy voltaképpen nem azok, semmiféle felhatalmazásuk nincs erre, csak és kizárólag, amit maguk engednek meg maguknak. De nem sok ez egy kicsit? Önvizsgálatra kényszerülök: talán irigykedek rájuk? Nincs miért. Bajt akarok hozni árva fejükre? Dehogy, dehogy! Azért teszem szóvá az egészet, mert nem lehet nem szóvá tenni azt a Tőzser hártyavetiséget, amelynek jeleit annyiszor látja, akinek van szeme. Mondhatnánk: az ilyen és hasonló látványok azoknak a személyiségét őrölik fel, akik így fogják fel a kötött munkaidő természetes kötöttségeit. Mi dolgunk velük? Csak annyi, hogy mindez a szemünk előtt törsténik. Bennünket is felőröl, ha 'CcCffTszusi __ nem vigyázunk. . Február 7-től 19-ig / Téli vásár, nagy választékkal A szokásosnál bővebb választékot kínálnak a ruházati és cipőboltok az idei — február 7-től 19-ig tartó — hagyományos engedményes téli vásáron. Az enyhe időjárásnak köszönhetően ugyanis az elmúlt hónapokban nem sok meleg holmit „fogyasztottunk”, így a legdivatosabb szezonális cikkekből is több maradt az áruházakban, üzletekben vásár idejére, mint a korábbi keményebb telek után. A Centrum, amellett, hogy az országban levő 35 áruházában eredeti fogyasztói áron 400 millió forintos árualappal kezdi meg a 30—40 százalékos kiárusítást, Budapesten a BNV területén a hétfőtől megnyitja a Centrum-pavilont. A Szivárvány-hálózat vásári árukészlete mintegy 34 millió forint, s itt minden vásári árut egységesen 40 százalékos kedvezménnyel kínálnak. A Skála budapesti nagyáruház vásári készlete mintegy 20 százalékkal több a tavalyinál. Az engedmény mértéke 30—40 százalék. A Módi üzlethálózatban egységesen 40 százalékos kedvezménynyel árusítják a női finomkonfekciót, a pulóvereket, sapkákat, sálakat és a Pécsi Kesztyűgyár termékeit. Az árukészlet mintegy 17 és fél millió forintos, s amennyiben kevésnek bizonyul, szükség esetén feltöltik a polcokat, kivéve persze a kis szériás termékeket. Az Aranypók üzleteiben az alsóneműket, férfiingeket 30, a felső kötöttárut 40 százalékos engedménnyel kínálják. Főiskola megszüntetve, s megtartva A hallgatók jól járnak - Költözés Csepelről Erzsébetvárosba MINT JANUÁR 14-i számunkban közöltük: a Minisztertanács előző napi ülésén elfogadta az Eötvös Loránd Tudományegyetemen általános iskolai tanárképző főiskolai kar létesítéséről szóló határozattervezetet. Az 1001/1983 (I. 29.) sz. kormányhatározat (Magyar Közlöny, 3. sz.) előírja a kar feladatát: általános iskolai tanárok képzése, és kimondja, hogy az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola megszűnő budapesti tagozatának hallgatói tanulmányaikat változatlan képzési rend szerint e karon folytatják és fejezik be, az államvizsga letétele után általános iskolai tanári oklevelet kapnak. Magyarul: nem „vadonatúj” kar létesítéséről van szó, hanem arról, hogy 1983. február 1-től — gyakorlatilag az 1983—84-es tanévtől kezdődően — az általános iskolai tanárképzés Budapesten az ELTE negyedik karaként folytatódik— változatlan képzési céllal, struktúrával és személyi állománnyal. Emlékeztetőül: az általános iskolai tanárokat képző főiskolát, amely 1947-től működött a fővárosban, 1955-ben megszüntették (nem sok teteje volna most azt firtatni, miért, s hogy helyes lépés volt-e). Az 1970-es évek elején merült fel ismét a tanárképző létesítésének szükségessége, és végül átmeneti megoldás mellett döntöttek az illetékesek, ennek eredményeként jött létre az egri tanárképző kihelyezett tagozata Csepelen, 1975-ben. Nos, ez a tagozat szűnt meg február 1-én, illetve ez „olvadt bele” az ELTE- be, főiskolai karként. Hallgatóinak száma idén 750 fő. 83 főállású tanárt, 16 másodállású oktatót foglalkoztat — ezt a teljes állományt integrálta az ELTE. MI INDOKOLTA a szervezeti összevonást? Távolról sem az egri főiskola irányító munkájának, vagy a tagozat működésének fogyatékosságaiban kell keresnünk a választ. Inkább azt mondhatjuk: jórészt egy eddigi gyakorlat jogi szentesítése következett be. A természettudományos képzésben a tagozat ugyanis kezdettől számottevő támogatást élvezett az ELTE természettudományi karától. A TTK oktatói (másodállásban) „áttanítottak”, a tagozat hallgatói pedig a TTK laboratóriumaiban részesültek gyakorlati képzésben — ami egyebek közt azért bizonyult szerencsés megoldásnak, mert nélkülözhetővé tette, hogy a főiskolai tagozatot felszereljék meglehetősen költséges műszerekkel, laboratóriumi berendezésekkel. Az évek során bebizonyosodott, hogy a TTK laboratóriumai ki tudják szolgálni a főiskolai tagozat igényeit is, a képzés feltételei tehát a továbbiakban az egyetem karaként működő egység számára változatlanul megfelelnek. Sőt, kedvezőbbek lesznek a körülmények: a főiskolai kar ugyanis Csepelről a VII. kerületi Kazinczy utcai általános iskola épületébe költözik (az átalakítás, felújítás a tervek szerint szeptemberig befejeződik), így földrajzilag is lényegesen közelebb kerül egymáshoz a TTK és az általános iskolai tanárképző főiskolai kar. A bölcsészettudományi karon ennyi „kavarodás” se látszik szükségesnek. A főváros nem ingyen mond le a Kazinczy utcai iskoláról, cserében megkapja a csepeli tagozat épületét, amelyet továbbra is oktatási célokra használ majd. A SZERVEZETI ÖSSZEVONÁSSAL egyidejűleg — és ez korántsem másodrangú szempont! — remény van arra, hogy a nagyobb befogadóképességű Kazinczy utcai épületben a Művelődési Minisztérium megemeli a fővárosban képzendő általános iskolai tanárok létszámát, ami nagyon is indokolt, hisz a felmérések szerint 1985—88 között ugrásszerűen növekedni fog az általános iskolák tanárszükséglete országszerte, de különösen Budapesten, miután itt a legnépesebbek az 1981 óta felvett évfolyamok. Amennyiben a most létesült új karon — illetve a tanárképző főiskolákon — emelik a felvételi létszámokat, a friss diplomások éppen időben gyarapítják az általános iskolák tantestületeit. De a „verseny” elég szoros: egy évet is kár lenne késni. A Művelődési Minisztérium, az ELTE és a főiskolai tanárképző kar (amely az elnevezésétől eltekintve, minden változás nélkül befejezi a tanévet Csepelen) vezetőiből a napokban alakult bizottság a tavasz folyamán kidolgozza a csatlakozás tanulmányi, személyi, gazdasági, jogi feltételeit, hogy a nyáron esedékes költözködés után az egyetem egységes szervezeti keretében kezdje meg az 1983—84-es tanévet az önálló általános iskolai tanárképző főiskolai kar. (Az idei felvételizők jelentkezési lapjait — változatlan feltételek mellett — Csepelre kell eljuttatni.) Medve Imola Kiállítás Győrött Jugoszláv idegenforgalom Megyei tudósítónktól. Győrött, a Petőfi Sándor Ifjúsági Házban jugoszláv idegenforgalmi kiállítást rendeztek. A tárlaton az érdeklődők megtekintették a szomszédos ország természeti szépségeit, műemlékeit bemutató tablókat. A kiállítás alkalmából a Cooptourist, a Kompas Jugoslavia, a zágrábi Generalturist és az opatijai Quarner Express Utazási irodák képviselői tájékoztatták az észak-dunántúli megyék idegenforgalmi szakembereit az 1983-as utazási lehetőségekről. Elmondták, hogy Jugoszláviában több mint egymillió szálláshely áll a vendégek rendelkezésére. A magyar szövetkezeti utazási iroda, a Cooptourist, az idén 50 jugoszláviai útra szervez utazási programokat. Toronymentés? A pisai helyzet abszurd. Ezúttal ugyanis a torony megmentéséhez nem hiányzik a pénz: egy évvel ezelőtt az olasz parlament 15 milliárd lírát (több mint 10 millió dollárt) szavazott meg erre a célra. Az összeg felhasználásáról szakértői bizottság dönt, amelyet ugyancsak tavaly alakítottak a mentési akcióval kapcsolatos javaslatok felülvizsgálatára, de a bizottság azóta se ült össze. Nem könnyű ugyanis a döntés. A legutóbbi mentési akció csaknem katasztrófát okozott: 1934-ben 900 tonna betonnal erősítették meg a torony alapzatát. Emiatt jobban kezdett dőlni a torony. A megfigyelések szerint a torony dőlési szögváltozása összefügg a talajvíz szintjével. " ■ Qus uXv I L ’ Bergman-dráma az Egyetemi Színpadon Ne lépj tovább! Svédországban, egy vidéki templomban, a pitvartól jobbra, egy négyméteres fafestményen láttam meg a darabom témáját — mondja Fafestmény című drámájáról Ingmar Bergman. Az oltárkép az utolsó ítéletet ábrázolja, a pillanatot, mikor jön a mennyben csöndesség, mintegy fél órára, mikor még a szentek is lejönnek a freskóikról, mikor az emberek szembesülnek az utolsó, a végső ítélettel. Erdei kápolna az Egyetemi Színpadon. A kápolna oltárán Krisztus, körülötte angyalszerű figurák, fantáziaalakok. Egy zsámolyfélén összehajló szerelmespár, jobbra tőlük a Halál, mellette földi famulusa, a pestistől fertőzött leány. Egy kidöntött tüskén szolgaféle üldögél, pár lépésre tőle a Szépséges hajú asszony. Hirtelen, akárha a képzeletünk játszadozna velünk, a festmény megremeg ése megmozdul: a pestises lány s a szerelmesek szomorú dalba fognak, a Szépséges hajú asszony messze lobogó hajával hívogatni kezd; Krisztus lelép keresztjéről, s felemelt kézzel felénk tart... Bergman, ebből, az ötvenes években született darabból — melyet a Stockholmi Királyi Színház is bemutatott — írta meg a Hetedik pecsét című filmjét — mondja Vándorfi László, a darab rendezője. — A Hetedik pecsét alaptémája: a Szentföldről hazatérő lovag találkozik a Halállal. Sakkoznak. A lovag időt kér, hogy halála előtt helyretegye önmagát, s még egyszer megpróbálja megérteni a világot. A Fafestmény nem ennyire magyarázó, sűrűbb és talányosabb. — Ne lépj tovább! — kiáltja a Lány, és máris kezdetét veszi a dráma. A Bergman-darabtól mi semmiben nem térünk el, de az előadást lehetetlenség így indítani. Kell egy hangulati felütés, egy varázslat, amitől működésbe lép ez a fantasztikus, ördögi mechanizmus. Ezért játsszuk el a festmény megelevenedésének folyamatát. Az oltárunk , bármilyen furcsán hangzik is, eredeti. Színháztermünk valamikor valóban kápolna volt, s a mai színpad hátsó fala szolgál oltárként. Kicsit kopott ugyan, de azt festjük fehérre. — Milyen lesz a jelmez? — Mintha egy középkori németalföldi festmény elevenedne meg, Jusztin Julia tervezésében. — Kiket láthatunk majd a Bergman-darabban? — Főként a Nemzeti Színház tagjait’ Trokán Pétert (ő játssza a lovagot), Jobba Gabit, Kubik Annát, Márai Enikőt, Papadimitriu Athinát, Szakács Esztert, Bősze Györgyöt, Ferenczy Csongort, Márai Botondot, Mester Lászlót és Mihály Pált. Előadásunk, azt hiszem, leginkább az értelmiségi réteget vonzza majd, bár nagyon szívesen játszanánk a darabot falun is — ha adnának hozzá templomot. Az Egyetemi Színpadon a bonyolult színészegyeztetés miatt a nézők havonta négyszer láthatnak bennünket. De megpróbálkozunk éjszakai előadásokkal is. — Úgy hírlik, a bemutatóra meghívták Ingmar Bergmant is. — Az első levélváltásunkban arra kértem, hogy mivel az anyagi lehetőségeink meglehetősen korlátozottak, mondjon le az előadásokért járó tiszteletdíjról. Nagyvonalú volt, megtette. Magyarországra utazásának elvileg semmi akadálya — most éppen nem forgat, nem rendez ... A Fafestmény magyarországi ősbemutatója február 10-én lesz az Egyetemi Színpadon. Scipiades Erzsébet