Magyar Hírlap, 1983. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-14 / 87. szám
Szovjet-japán külügyi konzultáció Pietsch Lajos, az MTI tokiói tudósítója jelenti. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó álláspontok kölcsönös ismertetésével szerdán Tokióban befejeződtek a szovjet japán külügyi konzultációk. A szovjet küldöttséget Mihail Kapica, a japán delegációt Nakadzsima Tosidzsiro külügyminiszter-helyettesvezette. Megállapodtak, hogy a rendszeres, munkajellegű tanácskozások következő fordulóját jövőre Moszkvában tartják. Mihail Kapica megerősítette, hogy a Szovjetunió a két ország közötti békeszerződéshez vezető lépésként kész barátsági és jószomszédsági megállapodást kötni Japánal, és hosszú távra szóló gazdasági együttműködési egyezményt szorgalmaz. . A japán fél az úgynevezett északi területekre támasztott követelésének teljesítését — változatlanul — a kétoldalú viszony mindenfajta szerződéses rendezésének előfeltételéül szabja. Ezzel összefüggésben Mihail Kapica kijelentette, hogy a két ország között nincs területi kérdés. A japán küldöttségvezető megpróbálta a Szovjetunióra hárítani a felelősséget a kétoldalú kapcsolatok jelenlegi állásáért. Kapica rámutatott, hogy a szovjetellenes washingtoni politikához történt japán csatlakozás miatt következett be feszültség a két ország viszonyában. A szovjet delegáció vezetőjét a nap folyamán fogadta Abe Sintaro külügyminiszter is, aki hangoztatta, hogy Tokió a szovjet— amerikai leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatosan a Reagan-féle álláspontot támogatja. Abe Sintaro ismét tokiói látogatásra hívta meg Andrej Gromiko szovjet külügyminisztert. Mihail Kapica úgy vélekedett, hogy jelenleg nem megfelelő a légkör Gromiko külügyminiszter tokiói látogatásához. Washington kemény hangú nyilatkozata Közép-amerikai külügyminiszterek közvetítenek (MTI, PL, EFE, AFP) A Mexikó, Panama, Kolumbia és Venezuela külügyminisztereiből álló közvetítő csoport, amely a középamerikai helyzet rendezésének tárgyalásos módozatait próbálja felkutatni, a térség öt országában tesz utazást, és találkozik a politikai vezetőkkel. Céljuk a Nicaragua és Honduras fegyveres konfliktusának, valamint a térség többi országában dúló polgárháborúnak a megszüntetése. Costa Rica, Nicaragua, Salvador. Honduras után szerdán utaztak tovább a közvetítők Guatemalavárosba. A külügyminiszterekkel való megbeszélés után Daniel Ortega, a nicaraguai kormány kormányzó tanácsának koordinátora majd Alfredo Monge Costa Rica-i elnök támogatásáról biztosította a küldöttségét. Edgardo Paz Bernica hondurasi külügyminiszter közölte a közvetítő csoporttal, hogy országa nem fogadja el Nicaraguának a kétoldalú tárgyalásokra tett javaslatát. Scultz amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén, a nicaraguai helyzetről szólva az agresszív amerikai magatartást a kommunizmustól való félelemmel indokolta Thomas Enders latin-amerikai ügyelőkét megbízott külügyi államtitkár kedden a szenátus külügyi bizottságában tudtul adta, hogy az Egyesült Államok kizárólagos jogot formál a térségben való katonai beavatkozásra. Enders „óvta” Kubát és a Szovjetuniót attól, hogy Nicaraguában „korszerű vadászrepülőgépeket vagy kubai csapatokat vessen be”. A sandinista népi hadsereg kedden közleményt adott ki Managuában az áprilisi fegyveres összecsapásokról. Eszerint a sandinista népi erők az elmúlt két hét során 197 ellenforradalmárt megöltek, 40-et pedig megsebesítettek. Vasárnap egy semozista ellenforradalmárokból álló fegyveres csoport erőszakkal feltartóztatott egy nicaraguai kereskedelmi hajót Nicaragua atlanti-óceáni partjánál. NEM SOKON MIELŐTT, hogy a szocialista és szociáldemokrata pártok elhalasszák XVI. kongresszusukat, és akkor talán arra a gyilkos lövésre sem nyílik alkalom, amely Isszam Szártávit, a PFSZ képviselőjét terítette le vasárnap, a kongresszus színhelyéül szolgáló szálloda halljában. Sydney, az eredetileg kijelölt helyszín, ugyanis a huszonnegyedik órában elállt a rendezéstől, mondván, hogy az Ausztráliai Munkáspártnak a márciusi parlamenti választások miatt nincs elég ideje előkészíteni a kongresszust. Voltak olyan vélemények is, hogy a ma már miniszterelnök Bob Hawke-nak nem lett volna ínyére, ha a latinamerikai szociáldemokraták Sydneyben forradalomról beszélnek, vagy ha a felszabadítási szervezetek képviselői fegyveres harcra hívnak fel. Mindezek után április 7-én festői környezetben, a portugál tengerparti Albuferiában nyílt meg a kongresszus. Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára volt a hatvan országból érkezett küldött házigazdája. Soares sokat köszönhet az európai testvérpártoknak, és nemcsak, hogy nem volt kényelmetlen számára a kongresszus megrendezése, de még politikai tőkét is kovácsolhat belőle az e havi portugáliai választásokon, ahol számít a baloldali tömegek szavazataira. Az első disszonáns hangot még a kongresszus megnyitása előtt Simon Peresz tiltakozása jelentette; az Izraeli Munkapárt elnöke kifogásolta a Palesztin Felszabadítási Szervezet meghívását. Ez is jelzi a Szocialista Internacionálé feszültségeit. A TÖRÉSVONALAK felvázolásához elég lenne sorba venni a résztvevő pártokat — és eltérő nézeteiket —, hogy lássuk, a Szocialista Internacionálé küzd mindazokkal a problémákkal, amelyekkel a „harmadik utat” kereső mozgalmak, általában, túl sok a széthúzó erő. Természetesen vannak olyan célok és elvek, amelyek összetartják a tagszervezeteket. Ezek általában az úgynevezett demokratikus szocializmus eléréséhez kötődnek. Ez a fogalom valójában nem jelent mást, mint szociáldemokraták által kormányzott, polgári demokratikus intézményekre támaszkodó tőkés rendszert, amelyben — úgymond — érvényesülnek az egyéni és a kollektív emberi szabadságjogok. Persze szó sincs valamiféle elmélet következetes végigviteléről. Az egyes pártok napi politikai és választási harcaikban az alapelveket teljesen eltérően fogalmazzák meg, attól függően, hogy milyen pártot, réteget választanak szövetségesnek, illetve kitől akarják elhatárolni magukat. A Szocialista Internacionálé viszont éppen abban látja az erősségét, hogy pártjai különböző nézeteket képviselnek. Mint önálló tagszervezetek szövetsége, nem is rendelkezik olyan formális jogkörrel, hogy a közös határozatokat az egyes tagszervezetekkel szemben érvényesíthetné. A döntéseknél és a nyilatkozatok meghozatalában az az elv érvényesül, hogy a különböző vélemények közös nevezőjét keresik, ezért a határozatok átfedéseket tartalmaznak. A mozgalom legsúlyosabb gondja, hogy az elérni remélt jóléti, szociális állam és az igazságos teherviselés egyre távolabb kerül. Nem találják az utat a gazdasági válság következményeinek, elsősorban a nagymérvű munkanélküliségnek a felszámolásához. Márpedig ez a tömegek radikalizálódásához, a szocialista, szociáldemokrata pártok bázisának elveszítéséhez vezethet. AZ ÉV ELEJÉN Bécsben öt pontot fogalmaztak meg a Szocialista Internacionálé szakértői a „soha nem látott világméretű krízis” leküzdésére. Energetikai, környezetvédelmi, lakásépítési célokat szolgáló állami és magánberuházásokon kívül jövedelempolitikai intézkedéseket is javasolnak a szegényebb rétegek támogatására és a kereslet élénkítésére. Ezzel párhuzamosan ajánlják a heti és éves munkaidő csökkentését, valamint a nyugdíjkorhatár leszállítását. A XVI. kongresszuson elhangzott: a szocialista és szociáldemokrata pártok nem engedhetik meg, hogy az inflációt a munkanélküliség emelkedése árán törjék le. A Szocialista Internacionálé jelentős tényezője a nemzetközi politikának. Nemcsak azért, mert szinte valamennyi tagja — legalábbis Európában — hatalmon van, vagy pedig potenciális kormányzó párt, hanem azért is, mert olyan szervezett politikai erő, amely tömegbefolyással rendelkezik. A szocialista és szociáldemokrata pártok taglétszáma meghaladja a 20 milliót, és 80 millió szavazó áll mögöttük. Az Európa Parlamentben majdnem minden harmadik képviselő a tagszervezetek soraiból kerül ki. Nagyon fontos e hatalmas erő mozgósítása a nemzetközi problémák békés rendezésére. A Szocialista Internacionálé az utóbbi öt évben a harmadik világ felé fordult. Ismeretesek a nyugatnémet szociáldemokraták elnökének nevével fémjelzett Brandt-bizottságnak az Észak- Dél párbeszédre tett javaslatai. Ezek az indítványok elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, de a szocialista és szociáldemokrata pártok a felszabadító mozgalmak megítélésében is a haladóbbakat képviselik a nyugati álláspontok közül. A közel-keleti konfliktus rendezésében túl szeretnének lépni mind a Reagan-teren, mind pedig az Európai Gazdasági Közösség határozatán. A PFSZ képviselője nemcsak a mostani, hanem a Madridban három évvel ezelőtt megrendezett XV. kongresszusra is meghívást kapott. ÉVEKKEL EZELŐTT ELKÖTELEZTE magát a Szocialista Internacionálé „Közép-Amerika demokratizálódása” mellett. A kongresszus második napján a nyugatnémet Wischnewski kiállt a nicaraguai rendszer mellett, és elítélte az Egyesült Államokat, mert támogatja az ellenforradalmi erőket. Pártja, a SPD nevében javasolta, hogy indítsanak átfogó nemzetközi kampányt a salvadori konfliktus békés rendezéséért. A béke és biztonság egyébként a konferencia központi témája volt. Még sohasem éreztük enynyire égető szükségét a béke megőrzésének — állapította meg Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé újjáválasztott elnöke. A szociáldemokrata vezető a genfi tárgyalásokban látja az utolsó esélyt arra, hogy ellenőrzés alá vonják a hadászati fegyverrendszereket. Ez az álláspont összecseng az SZKP KB-nak a XVI. kongresszushoz küldött üzenetével. Az idő korlátozott és egyre fogy — hangsúlyozta az üzenet. A haditechnika gyors fejlődése közepette pedig fennáll a veszély, hogy ellenőrizhetetlenné válik a fegyverkezési hajsza. Ezért figyelemreméltó a finn Kalevi Sorsa javaslata, amelyet a kongresszus záróokmányában is rögzítettek. A Finn Szociáldemokrata Párt vezetője felszólította az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, hogy írjanak alá ideiglenes megállapodást az eurohadászati fegyverekről, ha Genfben az év végéig nem sikerül áttörést elérniük. Kalevi Sorsa a Szocialista Internacionálé 1978- ben létrehozott leszerelési konzultatív bizottságának elnökeként több alkalommal tárgyalt a nagyhatalmak és az ENSZ képviselőivel. Egy éve Moszkvában járt, és az SZKP azóta is gyümölcsöző kapcsolatokat tart fenn a konzultatív bizottsággal. AZ ALBUFERIABAN képviselt pártok véleménye szerint a Nyugat biztonsági érdekei és az enyhülési politika a jövőben is összeegyeztethető, s ezért a Szocialista Internacionálénak e cél érdekében kell felhasználnia befolyását. A Szocialista Internacionálé persze nem katonai nagyhatalom, hogy képes lenne közvetlenül hatást gyakorolni a nemzetközi viszonyokra. Legfőbb mozgósító eszköze politikájénak súlya, illetve az, ami elveiből, céljaiból a gyakorlatban megvalósul. Nona V. György /VMM A Szocialista Internacionálé kongresszusa Mit ér a neved? Grönland: Marad a kormány (AP, MTI) A dán Királyság keretében önkormányzattal rendelkező Grönlandon kedden helyi törvényhozási választásokat tartottak, amelyen a kormányzó, baloldali Siumut (Haladás Pártja) jelentős szavazatokat vesztett, de a kis Inuit Ataqatigit (Eszkimók Pártja) segítségével továbbra is hatalmon maradhat. Megfigyelők biztosra veszik, hogy a grönlandi kormány folytatja az EGK-ból való kilépésre irányuló eddigi politikáját. A választási kampányban a kormánypárt és az Inuit aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Grönland a nukleáris fegyverkezési verseny tehetetlen áldozatává válhat, mivel a szigeten két amerikai támaszpont és négy megfigyelő állomás működik. Török választások (MTI) A társadalmi rendet szavatoló „erős kormány” hatalomra juttatására szólította fel a török népet az ősszel esedékes parlamenti választásokon Kenan Epren államfő. A tábornok-elnök Denizliben tartott beszédében ugyanakkor leszögezte: „nem azért zúztuk szét a régi pártokat, hogy ismét hatalomra jussanak.” Orhan Aldikaci, a konzultatív gyűlés alkotmányelőkészítő bizottságának elnöke közölte, hogy a parlamenti választásokat október végén tartják meg. Fekete polgármestert választott Chicago (AFP, UPI, MTI) Harold Washington demokrata párti politikust választották meg a keddi helyhatósági választáson Chicago polgármesterévé. Személyében ■első ízben lesz fekete bőrű polgármestere a második légna■gyobb amerikai nagyvárosnak. A szavazókörzetek 96,4 százalékából beérkezett eredmények alapján Washington a szavazatok 51,5 százalékát szerezte meg, ellenfelével, Bernard Epton köztársaságpárti jelölttel szemben. Mi 21983. ÁPRILIS 14. CSÜTÖRTÖK NEMZETKÖZI POLITIKAiVtl 2 Msgydb Hirlap Kedvezőtlen világgazdasági folyamatok A fejlődő országok gazdasági sratégiájának kidolgozását végző „77”-ek aligha találhattak volna megfelelőbb helyszínt konferenciájuk megtartására, mint Buenos Aires. Argentínát ugyanis túlzás nélkül a harmadik világ „állatorvosi lovaként” jellemezhetjük. Az ország gazdasága magán viseli az összes olyan betegség tüneteit, ami jellemzője a „77”-ek közösségének. Ide tartozik a hatalmas infláció, a munkanélküliség, a nemzeti össztermék csökkenése, és végül, de nem utolsósorban az eladósodás, a fizetésképtelenség határáig. A Buenos Aires-i konferencia célja az volt, hogy kidolgozza a 125 fejlődő országot tömörítő szervezetnek a stratégiáját az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet (UNCTAD) értekezletének júniusi belgrádi ülésére. E feladatát sikerrel teljesítette a konferencia, bár nehezen tudták egyeztetni a fejlődés más-más szakaszán álló államok érdekeit a jelenlevő kül- és gazdasági miniszterek. Egyetértés elsősorban abban mutatkozott, hogy égetően szükséges változtatni a „déli” államok érdekeit figyelmen kívül hagyó nyugati gazdasági stratégián. A „ZT”-ek tanácskozásának záróközleménye tartalmazza a fejlődők régi követelését, az „új gazdasági világrend” kialakítását. Egyidejűleg elutasítja az Egyesült Államok elnökének 1981-ben az Észak—Dél konferencián javasolt „cancúni típusú” megoldását. Ronald Reagan elnök akkor a segélyek növelése révén orvosolhatónak vélte a harmadik világ országainak súlyos, néhol kilátástalannak tűnő bajait. A világ pénzügyi helyzetét alapjaiban megrázó 1982-es események — több hatalmas mértékben eladósodott ország jelentette be részleges, vagy teljes fizetésképtelenségét — azonban figyelmeztetnek ennek az útnak a veszélyességére. A „77“-ek éppen ezért felhívták a figyelmét arra, hogy a fejlett tőkés országok nem hajlandók engedményeket tenni a fejlődő országok külföldi adósságainak törlesztése ügyében, ami veszélyezteti a nemzetközi gazdasági egyensúlyt. A záróközlemény megfogalmazásai a fejlődők türelmetlenségéről tanúskodnak. Ennek az az oka, hogy a kedvezőtlenül alakuló világgazdasági folyamatok tovább rontják helyzetüket. A fejlődők csoportjába sorolható 125 állam részesedése a világ ipari és mezőgazdasági termeléséből évről évre csökken (napjainkban alig haladja meg a tizenöt százalékot). Ugyanakkor az ottani népesség rohamos növekedésével egy időben eladósodásuk hatalmasra nőtt, összadósságuk csaknem 630 milliárd dollár, és az idei törlesztések megközelítik a 85 milliárd dollárt , tetemes summát azonban a többség csak újabb hitelek felvételével, valamint szigorú takarékossági intézkedések bevezetésével képes előteremteni. Néhányuk még úgy sem: fizetésképtelenné váltak, teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A konferencián rámutattak a résztvevők, hogy a fizetési nehézségek következtében nő a társadalmi feszültség, ami hosszú távon az egyetemes békére is negatív hatással lehet. A „77”-ek világosan kifejezték azon igényüket is, hogy a Nyugat, és elsősorban az Egyesült Államok, változtasson gazdaságpolitikáján, mivel a protekcionizmus hosszú távon az ő fejlődését is károsan befolyásolhatja. A harmadik világ országaiban kialakult helyzet miatt ugyanis beszűkül a világpiac. Az „új gazdasági világrenden” belül a konferencia részvevői az „új pénzügyi rendszer” követelésére helyezték a hangsúlyt. A „77”-ek lehetőségei azonban ma jószerivel arra korlátozódnak, hogy rámutassanak helyzetük tarthatatlanságára. A belgrádi UNCTAD-konferencia valószínűleg a tavalyi kedvezőtlen tapasztalatok figyelembevételével próbál majd felvázolni egy, a többség számára elfogadható gazdasági utat. Az ENSZ szakosított szervezete azonban csak ajánlást fogadhat el, kötelezővé nem teheti határozatait egyik ország számára sem... (vers) Türelmetlen „77”-ek