Magyar Hírlap, 1983. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FORUM______________________ 1983. ÁPRILIS 1, péntek 3 Reagan szerdai beszédének visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió előítéletek nélkül fogad minden új fegyverzetkorlátozási javaslatot — ezeknek azonban az egyenlőség és egyenlő biztonság elveiből kell kiinulniuk. Ezzel kapcsolatban idézi a kommentár Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának kijelentését, hogy a szocialista országoknak joguk van ugyanolyan biztonságra, mint amilyenre a nyugati államok igényt tartanak. Hiábavaló az Egyesült Államoknak a katonai fölény megszerzésére vonatkozó törekvése, mert a Szovjetunió soha nem fogja ezt megengedni. Scultz amerikai külügyminiszter csütörtökön az NBC televízióban kijelentette, hogy szerinte most kizárólag a szovjet félen múlik a megállapodás az eurorakétákról. Az Egyesült Államok „jó javaslatokat tesz az asztalra”, és „odafigyel” a másik fél javaslataira is. Sztanyiszlav Menysikov, az SZKP Központi Bizottságának szóvivője egy másik amerikai televíziós állomásnak adott nyilatkozatában közölte, hogy a Szovjetunió gondosan tanulmányozza az amerikai javaslatot, de „minden a részletektől függ”, s azokat egyelőre nem látják biztatónak. Kifogásolta például a szovjet szóvivő, hogy Reagan és az amerikai fél állandóan az eurorakéták közé sorolja a Szovjetunió ázsiai részén telepített, s Nyugat-Európát elérni képtelen szovjet rakétákat is. (AFP) A nyugat-európai fővárosokban általában kedvezően, bár változó hangvételű nyilatkozatokkal fogadták az amerikai javaslatot a Szovjetunióval kötendő közbülső rakétamegállapodásról. A francia külügyminisztérium szóvivője szerint Párizs „csak üdvözölni tud minden erőfeszítést, amelynek célja az európai érdekeket kielégítő megoldás elérése”. A francia kormány, miközben támogatja a „nullamegoldást’, már a múltban is kifejezésre juttatta azt a nézetét, hogy ezt az indítványt ne kezeljék „mindent vagy semmit” alapon. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár üdvözölte az „új amerikai megközelítést”. Bár az ő szemében a nullaváltozat a „legjobb megoldás”, Kohl is azt kívánja, hogy a genfi tárgyalások vezessenek „a lehető leggyorsabban konkrét és kiegyensúlyozott eredményre”. A holland kormány ugyancsak kedvezően nyilatkozott az új amerikai javaslatról, és szintén hangsúlyozta: átmenetinek tekintené az ilyen megállapodást a nullamegoldáshoz vezető úton. Ezt a hágai külügyminisztérium és hadügyminisztérium közös állásfoglalása tartalmazza. (ADN) A Reagan által javasolt úgynevezett közbülső megoldás nem tér el a régi irányvonaltól, az amerikai elnök nem módosította egyetlen nézetét sem. Ezt állapította meg tv-nyilatkozatában Inga Thorsson svéd leszerelési szakértő. Reagan eddig mindig csak ultimátumokat adott ki — fűzte hozzá Thorsson asszony —, most azonban a közvélemény nyomására szemlátomást arra kényszerült, hogy látszólagos tárgyalási készséget mutasson. Ám a Szovjetunió aligha fogadhatja el az amerikai elképzeléseket, mert az amerikai közép-hatótávolságú rakéták továbbra is elérhetnék területét, a szovjet közép-hatótávolságú rakéták viszont az Egyesült Államokét nem. A hivatalos Tokió üdvözölte, míg a japán polgári lapok szkeptikusan fogadták az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták csökkentésére vonatkozó Reagan-javaslatot. Abe Sintaro, japán külügyminiszter csütörtöki, hivatalos nyilatkozatában támogatásáról biztosította a Reagan-féle javaslatot. Kijelentette, a japán kormány reméli, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodásra jut az európai nukleáris leszerelési tárgyalásokon, anélkül, hogy „kockáztatnák Japán és más ázsiai országok biztonságát”. Ennek kapcsán Abe elégedettségének adott hangot afölött, hogy az amerikai elnök szerdai nyilatkozatában a „globális alapon” megfogalmazást használta. A Los Angeles-i külpolitikai tanács meghívott szónokaként az amerikai fegyverzetkorlátozási és leszerelési politika időszerű kérdéseiről mondott beszédet csütörtökön, közép-európai idő szerint a késő esti órákban Ronald Reagan amerikai elnök. A beszéd annak a kormányzati kampánynak a részét alkotta, amelynek segítségével a Fehér Ház gátat kíván vetni a fegyverkezési és biztonsági politikáját érő, mind erőteljesebbé váló kongresszusi és nyugat-európai bírálatoknak. Ezeknek az erőfeszítéseknek a része volt az amerikai elnök szerdai bejelentése is, amely szerint Washington „közbülső megegyezést” javasol Genfben, a közép-hatótávolságú rakétatárgyalásokon. Szíria megelégedéssel fogadta a Szovjetunió állásfoglalását .(MTI) Damaszkuszban megelégedéssel és megnyugvással fogadták a szovjet kormány szerdai nyilatkozatát, amely elítélte a Szíria megtámadására szőtt izraeli terveket és egyben figyelmeztetett, hogy a szíriai nép nincs egyedül, maga mellett tudhatja a szocialista országokat, a világ békeszerető erőit. A szovjet figyelmeztetés olyan időpontban látott napvilágot, amikor az izraeli megszállók nagyarányú csapatösszevonásokat hajtanak végre, és kiterjedt erődítési munkálatokat végeznek a kelet-libanoni fronton, ahol mindennapossá váltak az izraeli-szíriai tüzérségi összecsapások. Menahem Begin izraeli miniszterelnök csütörtökön, a Szíriával kapcsolatos legutóbbi szovjet kormánynyilatkozatra reagálva cáfolta, hogy Izrael meg akarná támadni a szomszédos arab országot. Begin szerint „nem szabad eltúlozva reagálni a nyilatkozatra , de figyelmen kívül hagyni sem lehet”. Izrael repülőteret épít Bejrútnál (MTI) Az izraeli Kiriat Smonában csütörtökön megtartották az amerikai részvétellel folytatott izraeli-libanoni tárgyalások 25. fordulóját, és megállapodtak abban, hogy a jövő héttől kezdve heti négy alkalommal ülnek öszsze a három hónap múltán is eredménytelen egyezkedés felgyorsítása végett. A libanoni haladó erők azonban eközben a bejrúti álláspont felülvizsgálását, a terméketlen alkudozás felfüggesztését követelik. Amin Gemajel elnök a kormány szerda esti ülésén annak a reményének adott hangot, hogy Philip Habib amerikai megbízott „praktikus javaslatokkal” tér vissza Washingtonból. Az izraeli szándékokat illetően messzemenő gyanakvást kelt az a több bejrúti lapban napvilágot látott értesülés, hogy az izraeli megszálló hadsereg katonai repülőteret épít a Bejrúttól húsz kilométernyire levő Damur térségében, miközben a Damur folyó medrét is mélyíteni, szélesíteni kezdték. A repülőtér-építés még a Tel Avivban emlegetett részleges izraeli csapatvisszavonás esélyeit is kérdésessé teszi. Húsvéti békemenetek (DPA) Az NSZK kormánya nyomatékosan lebeszél mindenkit az atomfegyverkezés elleni húsvéti menetben való részvételről — jelentette ki csütörtöki rádióinterjúban Carl-Dieter Spranger, a nyugatnémet belügyminisztérium parlamenti államtitkára. Szerinte a húsvéti rendezvények „objektív értelemben” a szovjet politikát támogatják. Spranger sajnálkozását fejezte ki szakszervezeti tagoknak és szociáldemokratáknak a húsvéti békemenetben való részvétele miatt. (MTI) A brit nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom (CND) aktivistái csütörtökön megkezdték felvonulásukat két, az új amerikai rakétáknak otthont adó, berkshire-i támaszponthoz — Greenham Commonhoz és Burgfieldhez —, ahol nagypénteken 20 kilométeres „élő tiltakozó láncba” fogódznak majd össze. A CND 40 ezer embert vár húsvéti megmozdulására. Margaret Thatcher miniszterelnök csütörtökön délelőtt a parlamentben, a húsvéti szünetet megelőző utolsó ülésen szűk látókörűnek és veszedelmesnek nevezte a Greenham Common-i tüntetőket. Greenham Commonhoz egyébként, mint a csütörtöki Morning Star tudósít, nyár végére megérkeznek a Nagy-Britanniába telepítendő 16 cirkáló szárnyasrakéta első darabjai, és valószínű, hogy nyárra már a silók is készen állnak. Bécsi tárgyalások Folytatás májusban (MTI, TASZSZ) Május közepéig elnapolták a bécsi, középeurópai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalásokat. A szünet előtti záróülésen csütörtökön felszólalt Valerian Mihajlov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője és kijelentette: a tárgyalások most véget ért szakaszában a szocialista országok újabb jelentős kezdeményezéseket tettek, reális lehetőséget teremtve arra, hogy már a közeljövőben megkezdjék a közép-európai katonai szembenállás szintjének csökkentését. A szocialista országok javaslatai lehetővé teszik a nehézségek többségének leküzdését, az egyeztetendő kérdések számának csökkentését — mondotta Mihajlov Egy olyan döntés, hogy kölcsönös példa alapján előzetesen csökkentsék a térségben levő szovjet , és amerikai fegyveres erőket és fegyverzetet, elősegítené a szükséges minimális kölcsönös megértés létrejöttét. Júniusban folytatják a SALART-tárgyalásokat (TASZSZ) A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről (SALART) folyó tárgyalások jelenlegi fordulójának befejező plenáris ülését tartotta meg csütörtökön Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Megállapodtak, hogy a tárgyalásokat június 8-tól folytatják. Gromiko szombaton sajtóértekezletet tart (MTI) Szovjet és külföldi újságíróknak tart sajtóértekezletet szombaton délelőtt Moszkvában Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter. Gromiko legutóbb 1979 júniusában tartott sajtóértekezletet Moszkvában a hazai újságíróknak és a külföldi tudósítóknak, értékelve a néhány nappal korábban aláírt SALT—2. szerződést. Tudnivaló, hogy a fiatalok, a közhittel ellentétben, nemcsak azt fogják fel a világból, amit mi, felnőttek — szülők, pedagógusok, idősebb barátok, munkatársak — megmutatunk, elmagyarázunk nekik. A pedagógiatörténet tanúsága szerint eleve kudarcra ítéltetett minden olyan próbálkozás — hosszú távon legalábbis —, amely politikai, neveléspszichológiai vagy tanügyi szempontból bizonyos jelenségeket eltagad, elhallgat előlük, mondván: ennek vagy amannak az ismerete csak megzavarhatja, megtévesztheti őket... Lehet, hogy bizonyos tények így valóban rejtve maradnak előttük (szerintem csak időlegesen), feltehető, hogy nem is érdeklődnek utánuk , de elképzelhetetlen, hogy ennek negatív hatása előbbutóbb ki ne ütköznék rajtuk. Nem az egyénen, a nemzedéken. S akkor a kudarc már nyilvánvaló. Sokat, talán túl sokat is beszéltünk-írtunk az utóbbi években arról, milyen hiányosak az ifjúság társadalomtudományi, elsősorban történelmi ismeretei. Magyar Imre professzornak az orvosi egyetemen végzett magánvizsgálatával kezdődött, középiskolákban, majd a bölcsészkari felvételiknél folytatódott, s végül a KISZ KB ifjúságkutató csoportja is folytatott e tárgyban fontos és lehangoló felméréseket. Ezúttal igaz a közhely: múltunk ismerete nélkül tehetetlenek vagyunk a jelenben, és perspektívátlanná válik a jövőnk. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában interjú jelent meg az Ifjúsági Lapkiadó sajtó- és közvélemény-kutató osztályának munkatársával. Lényegi kérdéseket és hiteles válaszokat olvashatunk arról, hogy a közelmúlt történelmi közismereteinek hiánya milyen okokra vezethető vissza, s szó esik a következményekről is. Arról,, hogy az utóbbi harminc évben nem, vagy csak torzan alakultak ki azok a motivációk, amelyek ösztönöznék az egyént a magasabb szintű történelmi és politikai kultúra elsajátítására, s a szociológus szerint az érdeklődés is csak egy szűk társadalmi rétegre, a kvalifikált értelmiségre jellemző. Megállapításaival nincs, nem is lehet vitánk, de hozzáfűznénk egyet, s mást a magunk szerény állampolgári és hírlapírói tapasztalataiból. A fiatalok nemcsak azt fogják fel a világból, amit mi, felnőttek tanítunk nekik — írtuk az imént. Nem, mert nyitott szemmel járnak a világban, s ha esetleg a történelmi okokat nem is, a jelen tényeit mindenképpen látják, az ellentmondásokat és az összefüggéseket felismerik. Olykor helyesen, néha helytelenül, de tagadhatatlan, hogy kialakul bennük egyfajta világkép, bármilyen hiányos is, s ebben a világképben helye van a mi mai társadalmi magatartásrendszereinknek, közéletünknek, politikai kultúránknak. Nem pusztán a történelmi, társadalomtudományi ismeretek sekélyes voltából fakadhat a politikus beállítottságuk, hanem abból is, hogy a mai közélet, a bevett társadalmi normarendszer és struktúra bizonyos mértékig ismeretlen, beláthatatlan számukra. Tudniillik nem tanítottuk meg őket együttélni vele. A politikáról, mint a kevesek és a kiválasztottak cselekvési terrénumáról gondolkodnak, zömüknek eszébe sem jut, hogy neki is ezen a küzdőtéren volna a helye. Saját egyéni vagy csoportérdekeit képviselendő. S ennek egyenes következménye az, hogy felnőtt korukban sem érzik-tudják feladatuknak a közügyekbe való személyes beleszólást. Félreértés ne essék: az ország dolgait s előbbre jutását igen, a maguk módján tesznek is érte, csak a direkt fellépést nem vállalják, hiszen „arra megvannak a kijelölt és alkalmas emberek” — mint egy mélyinterjúban olvashatjuk. Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a fiatalokban egyfajta védekezési reflex is kialakul, éppen a közvetlen és a szélesebb társadalmi környezet hatására. Gyökeret eresztenek a példák. A szülő, akinek munkahelyi kiállásáért a fejére ütöttek. A tanár, akit az önálló óravezetésért elmarasztalt a szakfelügyelő. A kolléga, akit nem azért ér anyagi hátrány, mert rosszul dolgozott, hanem mert volt bátorsága valamilyen egyéni vagy kollektív sérelem ügyében felszólalni, esetleg jogorvoslatot vett igénybe. A körzeti tanácstag, aki körömszakadtáig védi választói érdekeit, és közben érzékenységeket sért, s ezért a következő ciklusban hivatalosan nem jelölik. A lakosság javasolhatná ugyan, de nem teszi — éppen az eddig elemzett okok miatt. Az interjúban szó kerül Gothár Péter Megáll az idő című filmjéről is, amely a „mindennapok forradalmiságának” illuzórikus képzete helyett a megélt és megszenvedett köznapokat ábrázolja. A civilizációs közérzet falán ütött etikai rész, amelynek szerves része a közélet etikája. A filmről meditálva írja Király István irodalomtörténész a márciusi kritikában, hogy a szocializmus vonzereje nem a gondnélküliségben keresendő, hanem a gondok közös, együttes megvitatásában. „S ez jelenti ma is a szocialista demokratizmus legbensőbb lényegét. Nem a fogyatékosságok elkendőzése vagy a külsődleges affirmáció, de a József Attilától idézett *»okosság«, »hozzáértés", azaz a problémák szintje, minősége, azok kezelési módja, a szem előtt tartott értékszerkezet...” Kialakult-e egyfajta közös és közösségi etikai, politikai értékrend a mai fiatalokban? A teljesen közös értékrend lehetetlen, a ki-ki által másként felfogott közösségi felfogás viszont elérhető és elérendő realitás. Egyetlen út vezet hozzá: a nyilvános, küzdelmes, érdekharcot is vállaló közélet. Így függ össze a fiatalok ismereteinek hiánya napjaink problémáival. S a holnappal, amikorra nem „megforgatni” szeretnénk a világot, hanem megszervezni. Okosan, együtt. BÁLINT B. ANDRÁS RÉLEK A Portugál EP választási programja (TASZSZ) A jobboldali pártokat tömörítő Demokratikus Szövetség hároméves kormányzása alatt a portugál gazdaság csaknem a tönk szélére jutott; az ország külföldi adósságai elérték a 13 milliárd dollárt, gyors ütemben nőtt az infláció és a munkanélküliség— állapítja meg a Portugál Kommunista Párt csütörtökön ismertetett választási programja. A válságból kivezető utat csak úgy lehet megtalálni, ha mozgósítják a belső erőforrásokat és tartalékokat, s a dolgozó tömegeket bevonják a döntésekbe. Külpolitikai kérdésekről szólva a PKP síkraszáll a nemzeti függetlenségért, a békéért, az államok és népek együttműködéséért. „Miközben az amerikai imperializmus agresszív stratégiája fenyegeti Európa és az egészvilág békéjét, Portugáliának hozzá kell járulnia a világháború kitörésének elhárításához, a béke megóvásához és megszilárdításához.” A PKP kiáll a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság és együttműködés fejlesztéséért, a fasizmus, az imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés áldozataiválett népekkel vállalt szolidaritásért. A Portugál KP szükségesnek tartja az ország NATO-kötelezettségeinek felülvizsgálatát, s felemeli szavát az ellen, hogy Portugáliát más államok elleni agresszió felvonulási terepévé tegyék. Portugáliának határozottan el kell utasítania atomfegyvereknek területén való telepítését vagy azt, hogy ilyen fegyvereket szállítsanak az ország területén keresztül — hangoztatja a PKP.