Magyar Hírlap, 1983. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FORUM______________________ 1983. ÁPRILIS 1, péntek 3 Reagan szerdai beszédének visszhangja (Folytatás az 1. oldalról) Szovjetunió előítéletek nélkül fo­gad minden új fegyverzetkorlá­tozási javaslatot — ezeknek azon­ban az egyenlőség és egyenlő biz­tonság elveiből kell kiinulniuk. Ezzel kapcsolatban idézi a kom­mentár Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának kijelenté­sét, hogy a szocialista országoknak joguk van ugyanolyan biztonság­ra, mint amilyenre a nyugati ál­lamok igényt tartanak. Hiábavaló az Egyesült Államoknak a katonai fölény megszerzésére vonatkozó törekvése, mert a Szovjetunió so­ha nem fogja ezt megengedni. Scultz amerikai külügyminisz­ter csütörtökön az NBC televí­zióban kijelentette, hogy szerin­te most kizárólag a szovjet félen múlik a megállapodás az euro­­rakétákról. Az Egyesült Államok „jó javaslatokat tesz az asztal­ra”, és „odafigyel” a másik fél javaslataira is. Sztanyiszlav Menysikov, az SZKP Központi Bizottságának szóvivője egy másik amerikai te­levíziós állomásnak adott nyilat­kozatában közölte, hogy a Szov­jetunió gondosan tanulmányozza az amerikai javaslatot, de „min­den a részletektől függ”, s azo­kat egyelőre nem látják biztató­nak. Kifogásolta például a szov­jet szóvivő, hogy Reagan és az amerikai fél állandóan az euro­­rakéták közé sorolja a Szovjet­unió ázsiai részén telepített, s N­yugat-Európát elérni képtelen szovjet rakétákat is. (AFP) A nyugat-európai fővá­rosokban általában kedvezően, bár változó hangvételű nyilatko­zatokkal fogadták az amerikai ja­vaslatot a Szovjetunióval kötendő közbülső rakétamegállapodásról. A francia külügyminisztérium szóvivője szerint Párizs „csak üd­vözölni tud minden erőfeszítést, amelynek célja az európai érde­keket kielégítő megoldás eléré­se”. A francia kormány, miköz­ben támogatja a „nullamegol­dást’­, már a múltban is kifejezés­re juttatta azt a nézetét, hogy ezt az indítványt ne kezeljék „min­dent vagy semmit” alapon. Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellár üdvözölte az „új amerikai megközelítést”. Bár az ő szemé­ben a nullaváltozat a „legjobb megoldás”, Kohl is azt kívánja, hogy a genfi tárgyalások vezesse­nek „a lehető leggyorsabban konkrét és kiegyensúlyozott ered­ményre”. A holland kormány ugyancsak kedvezően nyilatkozott az új ame­rikai javaslatról, és szintén hang­súlyozta: átmenetinek tekintené az ilyen megállapodást a nulla­megoldáshoz vezető úton. Ezt a hágai külügyminisztérium és had­ügyminisztérium közös állásfogla­lása tartalmazza. (ADN) A Reagan által javasolt úgynevezett közbülső megoldás nem tér el a régi irányvonaltól, az amerikai elnök nem módosí­totta egyetlen nézetét sem. Ezt ál­lapította meg tv-nyilatkozatában Inga Thorsson svéd leszerelési szakértő. Reagan eddig mindig csak ul­timátumokat adott ki — fűzte hoz­zá Thorsson asszony —, most azonban a közvélemény nyomásá­ra szemlátomást arra kényszerült, hogy látszólagos tárgyalási kész­séget mutasson. Ám a Szovjetunió aligha fogadhatja el az amerikai elképzeléseket, mert az amerikai közép-hatótávolságú rakéták to­vábbra is elérhetnék területét, a szovjet közép-hatótávolságú raké­ták viszont az Egyesült Államo­két nem. A hivatalos Tokió üdvözölte, míg a japán polgári lapok szkep­tikusan fogadták az európai köze­pes hatótávolságú nukleáris raké­ták csökkentésére vonatkozó Reagan-javaslatot. Abe Sintaro, japán külügymi­niszter csütörtöki, hivatalos nyi­latkozatában támogatásáról bizto­sította a Reagan-féle javaslatot. Kijelentette, a japán kormány re­méli, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió megállapodásra jut az európai nukleáris leszerelé­si tárgyalásokon, anélkül, hogy „kockáztatnák Japán és más ázsiai országok biztonságát”. En­nek kapcsán Abe elégedettségé­nek adott hangot afölött, hogy az amerikai elnök szerdai nyilatkoza­tában a „globális alapon” meg­fogalmazást használta. A Los Angeles-i külpolitikai tanács meghívott szónokaként az amerikai fegyverzetkorlátozási és leszerelési politika időszerű kér­déseiről mondott beszédet csütör­tökön, közép-európai idő szerint a késő esti órákban Ronald Rea­gan amerikai elnök. A beszéd annak a kormány­zati kampánynak a részét alkot­ta, amelynek segítségével a Fe­hér Ház gátat kíván vetni a fegy­verkezési és biztonsági politiká­ját érő, mind erőteljesebbé váló kongresszusi és nyugat-európai bírálatoknak. Ezeknek az erőfe­szítéseknek a része volt az ame­rikai elnök szerdai bejelentése is, amely szerint Washington „köz­bülső megegyezést” javasol Genf­ben, a közép-hatótávolságú ra­kétatárgyalásokon. Szíria megelégedéssel fogadta a Szovjetunió állásfoglalását .(MTI) Damaszkuszban megelé­gedéssel és megnyugvással fogad­ták a szovjet kormány szerdai nyilatkozatát, amely elítélte a Szíria megtámadására szőtt iz­raeli terveket és egyben figyel­meztetett, hogy a szíriai nép nincs egyedül, maga mellett tud­hatja a szocialista országokat, a világ békeszerető erőit. A szovjet figyelmeztetés olyan időpontban látott napvilágot, amikor az izraeli megszállók nagyarányú csapatössze­vonások­at hajtanak végre, és kiterjedt erő­dítési munkálatokat végeznek a kelet-libanoni fronton, ahol min­dennapossá váltak az izraeli-szí­riai tüzérségi összecsapások. Menahem Begin izraeli minisz­terelnök csütörtökön, a Szíriával kapcsolatos legutóbbi szovjet kormánynyilatkozatra reagálva cáfolta, hogy Izrael meg akarná támadni a szomszédos arab orszá­got. Begin szerint „nem szabad eltúlozva reagálni a nyilatkozat­ra , de figyelmen kívül hagy­ni sem lehet”. Izrael repülőteret épít Bejrútnál (MTI) Az izraeli Kiriat Smo­­nában csütörtökön megtartották az amerikai részvétellel folytatott izraeli-libanoni tárgyalások 25. fordulóját, és megállapodtak ab­ban, hogy a jövő héttől kezdve heti négy alkalommal ülnek ösz­­sze­ a három hónap múltán is eredménytelen egyezkedés fel­­gyorsítása végett. A libanoni ha­ladó erők azonban eközben a bej­rúti álláspont felülvizsgálását, a terméketlen alkudozás felfüg­gesztését követelik. Amin Gemajel elnök a kor­mány szerda esti ülésén­ annak a reményének adott hangot, hogy Philip Habib amerikai megbízott „praktikus javaslatokkal” tér vissza Washingtonból. Az izraeli szándékokat illetően messzemenő gyanakvást kelt az a több bejrúti lapban napvilágot látott értesülés, hogy az izraeli megszálló hadsereg katonai repü­lőteret épít a Bejrúttól húsz ki­lométernyire levő Damur térsé­gében, miközben a Damur folyó medrét is mélyíteni, szélesíteni kezdték. A repülőtér-építés még a Tel Avivban emlegetett részle­ges izraeli csapatvisszavonás esé­lyeit is kérdésessé teszi. Húsvéti békemenetek (DPA) Az NSZK kormánya nyomatékosan lebeszél mindenkit az atomfegyverkezés elleni hús­véti menetben való részvételről — jelentette ki csütör­töki rádió­interjúban Carl-Dieter Spranger, a nyugatnémet belügyminiszté­rium parlamenti államtitkára. Szerinte a húsvéti rendezvények „objektív értelemben” a szovjet politikát támogatják. Spranger sajnálkozását fejezte ki szakszervezeti tagoknak és szociáldemokratáknak a húsvéti békemenetben való részvétele miatt. (MTI) A brit nukleáris lesze­relésért küzdő mozgalom (CND) aktivistái csütörtökön megkezd­ték felvonulásukat két, az új amerikai rakétáknak otthont adó, berkshire-i támaszponthoz — Greenham Commonhoz és Burg­­fieldhez —, ahol nagypénteken 20 kilométeres „élő tiltakozó láncba” fogódznak majd össze. A CND 40 ezer embert vár hús­véti megmozdulására. Margaret Thatcher miniszter­­elnök csütörtökön délelőtt a par­lamentben, a húsvéti szünetet megelőző utolsó ülésen szűk látó­körűnek és veszedelmesnek ne­vezte a Greenham Common-i tün­tetőket. Greenham Commonhoz egyéb­ként, mint a csütörtöki Morning Star tudósít, nyár végére meg­érkeznek a Nagy-Britanniába te­lepítendő 16 cirkáló szárnyas­rakéta első darabjai, és valószí­nű, hogy nyárra már a silók is készen állnak. Bécsi tárgyalások Folytatás májusban (MTI, TASZSZ) Május köze­péig elnapolták a bécsi, közép­európai fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalásokat. A szünet előtti záróülésen csütörtökön fel­szólalt­ Valerian Mihajlov nagy­követ, a szovjet küldöttség veze­tője és kijelentette: a tárgyalá­sok most véget ért szakaszában a szocialista országok újabb je­lentős kezdeményezéseket tettek, reális lehetőséget teremtve arra, hogy már a közeljövőben meg­kezdjék a közép-európai katonai szembenállás szintjének csökken­tését. A szocialista országok javasla­tai lehetővé teszik a nehézségek többségének leküzdését, az egyez­tetendő kérdések számának csök­kentését — mondotta Mihajlov Egy olyan döntés, hogy kölcsö­nös példa alapján előzetesen csökkentsék a térségben levő szovjet , és amerikai fegyveres erőket és fegyverzetet, elősegíte­né a szükséges minimális kölcsö­nös megértés létrejöttét. Júniusban folytatják a SALART-tárgyalásokat (TASZSZ) A hadászati fegyve­rek korlátozásáról és csökkenté­séről (SALART) folyó tárgyalá­sok jelenlegi fordulójának befe­jező plenáris ülését tartotta meg csütörtökön Genfben a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kül­döttsége. Megállapodtak, hogy a tárgya­lásokat június 8-tól folytatják. Gromiko szombaton sajtóértekezletet tart (MTI) Szovjet és külföldi új­ságíróknak tart sajtóértekezletet szombaton délelőtt Moszkvában Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökének első helyettese, külügy­miniszter. Gromiko legutóbb 1979 júniusában tartott sajtóér­tekezletet Moszkvában a hazai újságíróknak és a külföldi tudó­sítóknak, értékelve a néhány nap­pal korábban aláírt SALT—2­. szerződést. T­udnivaló, hogy a fiatalok, a közhittel ellentétben, nem­csak azt fogják fel a világ­ból, amit mi, felnőttek — szülők, pedagógusok, idősebb barátok, munkatársak — megmutatunk, elmagyarázunk nekik. A pedagó­giatörténet tanúsága szerint ele­ve kudarcra ítéltetett minden olyan próbálkozás — hosszú tá­von legalábbis —, amely politi­kai, neveléspszichológiai vagy tanügyi szempontból bizonyos je­lenségeket eltagad, elhallgat elő­lük, mondván: ennek vagy aman­nak az ismerete csak megzavar­hatja, megtévesztheti őket... Le­het, hogy bizonyos tények így valóban rejtve maradnak előttük (szerintem csak időlegesen), fel­tehető, hogy nem is érdeklődnek utánuk , de elképzelhetetlen, hogy ennek negatív hatása előbb­­utóbb ki ne ütköznék rajtuk. Nem az egyénen, a nemzedéken. S ak­kor a kudarc már nyilvánvaló. Sokat, talán túl sokat is beszél­­tünk-írtunk az utóbbi években arról, milyen hiányosak az ifjú­ság társadalomtudományi, első­sorban történelmi ismeretei. Ma­gyar Imre professzornak az or­vosi egyetemen végzett magán­­vizsgálatával kezdődött, középis­kolákban, majd a bölcsészkari felvételiknél folytatódott, s vé­gül a KISZ KB ifjúságkutató cso­portja is folytatott e tárgyban fontos és lehangoló felméréseket. Ezúttal igaz a közhely: múltunk ismerete nélkül tehetetlenek va­gyunk a jelenben, és perspektí­­vátlanná válik a jövőnk. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában interjú jelent meg az Ifjúsági Lapkiadó sajtó- és köz­vélemény-kutató osztályának munkatársával. Lényegi kérdése­ket és hiteles válaszokat olvas­hatunk arról, hogy a közelmúlt történelmi közismereteinek hiá­nya milyen okokra vezethető vissza, s szó esik a következmé­nyekről is. Arról,, hogy az utób­bi harminc évben nem, vagy csak torzan alakultak ki azok a moti­vációk, amelyek ösztönöznék az egyént a magasabb szintű törté­nelmi és politikai kultúra elsajá­títására, s a szociológus szerint az érdeklődés is csak egy szűk társadalmi rétegre, a kvalifikált értelmiségre jellemző. Megálla­pításaival nincs, nem is lehet vi­tánk, de hozzáfűznénk egyet, s mást a magunk szerény állam­­polgári és hírlapírói tapasztala­taiból. A fiatalok nemcsak azt fogják fel a világból, amit mi, felnőttek tanítunk nekik — írtuk az imént. Nem, mert nyitott szemmel jár­nak a világban, s ha esetleg a történelmi okokat nem is, a jelen tényeit mindenképpen látják, az ellentmondásokat és az összefüg­géseket felismerik. Olykor helye­sen, néha helytelenül, de tagad­hatatlan, hogy kialakul bennük egyfajta világkép, bármilyen hiá­nyos is, s ebben a világképben helye van a mi mai társadalmi magatartásrendszereinknek, köz­életünknek, politikai kultúránk­nak. Nem pusztán a történelmi, társadalomtudományi ismeretek sekélyes voltából fakadhat a po­­litikus beállítottságuk, hanem ab­ból is, hogy a mai közélet, a be­vett társadalmi normarendszer és struktúra bizonyos mértékig ismeretlen, beláthatatlan szá­mukra. Tudniillik nem tanítottuk meg őket együttélni vele. A poli­tikáról, mint a kevesek és a ki­választottak cselekvési terrénu­máról gondolkodnak, zömüknek eszébe sem jut, hogy neki is ezen a küzdőtéren volna a helye. Sa­ját egyéni vagy csoportérdekeit képviselendő. S ennek egyenes következménye az, hogy felnőtt korukban sem érzik-tudják fel­adatuknak a közügyekbe való személyes beleszólást. Félreértés ne essék: az ország dolgait s előbbre jutását igen, a maguk módján tesznek is érte, csak a di­rekt fellépést nem vállalják, hi­szen „arra megvannak a kijelölt és alkalmas emberek” — mint egy mélyinterjúban olvashatjuk. Arról sem szabad elfeledkez­nünk, hogy a fiatalokban egy­fajta védekezési reflex is kiala­kul, éppen a közvetlen és a széle­sebb társadalmi környezet hatá­sára. Gyökeret eresztenek a pél­dák. A szülő, akinek munkahelyi kiállásáért a fejére ütöttek. A tanár, akit az önálló óravezeté­sért elmarasztalt a szakfelügyelő. A kolléga, akit nem azért ér anyagi hátrány, mert rosszul dol­gozott, hanem mert volt bátorsá­ga valamilyen egyéni vagy kol­lektív sérelem ügyében felszólal­ni, esetleg jogorvoslatot vett igénybe. A körzeti tanácstag, aki körömszakadtáig védi választói érdekeit, és közben érzékenysége­ket sért, s ezért a következő cik­lusban hivatalosan nem jelölik. A lakosság javasolhatná ugyan, de nem teszi — éppen az eddig elemzett okok miatt. Az interjúban szó kerül Gothár Péter Megáll az idő című film­jéről is, amely a „mindennapok forradalmiságának” illuzórikus képzete helyett a megélt és meg­szenvedett köznapokat ábrázolja. A civilizációs közérzet falán ütött etikai rész, amelynek szerves ré­sze a közélet etikája. A filmről meditálva írja Király István iro­dalomtörténész a márciusi kriti­kában, hogy a szocializmus vonz­ereje nem a gondnélküliségben keresendő, hanem a gondok kö­zös, együttes megvitatásában. „S ez jelenti ma is a szocialista demokratizmus legbensőbb lé­nyegét. Nem a fogyatékosságok elkendőzése vagy a külsődleges affirmáció, de a József Attilától idézett *»okosság«, »hozzáértés", azaz a problémák szintje, minő­sége, azok kezelési módja, a szem előtt tartott értékszerkezet...” Kialakult-e egyfajta közös és közösségi etikai, politikai érték­rend a mai fiatalokban? A telje­sen közös értékrend lehetetlen, a ki-ki által másként felfogott kö­zösségi felfogás viszont elérhető és elérendő realitás. Egyetlen út vezet hozzá: a nyilvános, küzdel­mes, érdekharcot is vállaló köz­élet. Így függ össze a fiatalok isme­reteinek hiánya napjaink prob­lémáival. S a holnappal, amikor­ra nem „megforgatni” szeretnénk a világot, hanem megszervezni. Okosan, együtt. BÁLINT B. ANDRÁS RÉLEK A Portugál EP választási programja (TASZSZ) A jobboldali párto­kat tömörítő Demokratikus Szö­vetség hároméves kormányzása alatt a portugál gazdaság csak­nem a tönk szélére jutott; az or­szág külföldi adósságai elérték a 13 milliárd dollárt, gyors ütem­ben nőtt az infláció és a munka­­nélküliség­­— állapítja meg a Portugál Kommunista Párt csü­törtökön ismertetett választási programja. A válságból kivezető utat csak úgy lehet megtalálni, ha mozgósítják a belső erőforrá­sokat és tartalékokat, s a dolgo­zó tömegeket bevonják a dönté­sekbe. Külpolitikai kérdésekről szólva a PKP síkraszáll a nemzeti füg­getlenségért, a békéért, az álla­mok és­­ népek együttműködé­séért. „Miközben az amerikai im­perializmus agresszív stratégiája fenyegeti Európa és az egész­­vi­lág békéjét, Portugáliának hoz­zá kell járulnia a világháború kitörésének elhárításához, a béke megóvásához és megszilárdításá­hoz.” A PKP kiáll a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság és együttműkö­dés fejlesztéséért, a fasizmus, az imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés áldozataivá­­lett né­pekkel vállalt szolidaritásért. A Portugál KP szükségesnek tartja az ország NATO-kötele­­zettségeinek felülvizsgálatát, s felemeli szavát az ellen, hogy Portugáliát más államok elleni agresszió felvonulási terepévé te­gyék. Portugáliának határozottan el kell utasítania atomfegyverek­nek területén való telepítését vagy azt, hogy ilyen fegyvereket szállítsanak az ország területén keresztül — hangoztatja a PKP.

Next