Magyar Hírlap, 1983. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

2 1983. JÚNIUS 17. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA­I ÜGYI ÉR HÍRLAP Jurij Andropov a Szovjetunió államfője (Folytatás az 1. oldalról) plénuma abból indult ki, hogy a kommunista párt vezető és irá­nyító szerepének megnövekedését a szovjet társadalom életében, az ország bel- és külpolitikájában a Szovjetunióban és külföldön is úgy tekintik, mint a párt és az állam egymástól elválaszthatatlan tekintélyének bizonyítékát, a párt és a nép akarata egységének kifejeződését. J­urij Andropovnak, az SZKP KB főtitkáraként kifejtett céltu­datos, energikus és kezdeménye­zőkész tevékenysége, emberi tu­lajdonságai, tapasztalata és politi­kai bölcsessége a párt és a nép ál­talános tiszteletét, bizalmát és szimpátiáját biztosította számára. A szovjet kommunisták, minden szovjet dolgozó és külföldi bará­taink kiemelkedő, lenini típusú vezetőt látnak benne. Jurij Andropov tevékenységétől elválaszthatatlan a párt és a nép egységének további erősítése, bel­cs külpolitikánk folyamatossága és azok az egész nép támogatását élvező intézkedések, amelyek a fejlett szocialista társadalom to­vábbi tökéletesítését, hazánk gaz­dasági és védelmi erejének növe­lését szolgálják. Jurij Andropov tevékenységétől elválaszthatatlan a kommunista párt és a szovjet állam szilárd és következetes irányvonala, amely a nemzetközi légkör megjavításá­ra, az enyhüléshez való visszaté­rés elérésére, a termonukleáris katasztrófa elhárítására irányul. Jurij Andropov tekintéllyel kép­viseli nemzetközi téren ezt az irányvonalat. Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának megválasztása a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének posztjára társadalmunk és államunk leg­főbb érdekeit, a XXVI. kongresz­szus által megjelölt célok sikeres végrehajtását, a kommunista épí­tés ügyét szolgálja — hangsú­lyozta Konsztantyin Csernyenko. A Legfelsőbb Tanács küldöttei egyhangúlag jóváhagyták az elő­terjesztést és határozatot hoztak arról, hogy Jurij Andropovot az elnökség elnökévé választják. Jurij Andropov köszönetet mondott a Legfelsőbb Tanács kül­dötteinek e tisztségre történt megválasztásáért Kijelentette, hogy az iránta megnyilvánult bi­zalmat úgy tekinti, mint a lenini kommunista párt és eszméi iránti bizalom megnyilvánulását. Hadd biztosítsam önöket arról, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének tisztét betöltve minden erőmet, tudásomat és tapasztalatomat ar­ra használom fel, hogy becsület­tel igazoljam az önök bizalmát — mondotta az SZKP KB főtitká­ra, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke. Gromiko beszéde nemzetközi kérdésekről A nemzetközi helyzetről, a szovjet állam­­ külpolitikájáról tartott beszámolót csütörtökön a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak ülésszakán Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter. Az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió kormányá­nak a nemzetközi, helyzetről, a legidőszerűbb külpolitikai prob­lémákról alkotott értékelését is­mertetve Gromiko megállapította, hogy a Szovjetunió legfőbb célja a háborús veszély megszüntetése, a béke megszilárdítása. A nem­zetközi események napjainkban két ellentétes irányzat hatására alakulnak — mondotta. Az egyik a béke megőrzésére és megszilár­dítására, a másik alapjainak alá­­ásására törekszik. A Szovjetunió, a többi szocialista ország, az ál­lamok túlnyomó többsége, köztük nem szocialista társadalmi rend­szerű országok is,­ egyértelműen kiállnak a béke mellett. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet külpolitikai kezdeménye­zések számos nagy horderejű nemzetközi szerződésnek és egyezménynek vetették meg az alapját. Ezek a­­hatvanas és het­venes években kötött szerződések mind a mai napig megfelelnek rendeltetésüknek. Kiemelte a stratégiai fegyverzetek területén kötött szovjet—amerikai megál­lapodások különleges jelentőségét. Mostanáig érvényben van a ra­kétaelhárító rakétarendszerek korlátozásáról kötött szerződés, valamint a stratégiai támadó­­fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás (SALT—1). A SALT—2 megállapodás is — noha ellenzői manapság minden módon becsmérlik Washingtonban — ko­moly vívmány lehetett volna mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok, az egész világ számára — szögezte le Gromiko. A szovjet külügyminiszter szólt a szocialista országok párt- és ál­lami vezetőinek legmagasabb szintű kapcsolattartásáról, a Var­sói Szerződés és a KGST kere­tein belül megvalósult együttmű­ködésről, emlékeztetve rá, hogy előkészítés alatt áll a KGST-tag­­országok legmagasabb szintű ta­nácskozásán. A­ Szovjetunió a Varsói Szerző­,­dés tagállamaihoz hasonlóan fej­leszti testvéri együttműködését Mongóliával, Kubával, Vietnam­mal, Laosszal és Kambodzsával. Erősödnek kapcsolatai Jugoszlá­viával. A Szovjetunió szolidáris azzal a harccal, amelyet a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság vív az ország békés, de­mokratikus egyesítéséért. Az KZKP­­és a szovjet állam őszin­tén óhajtja a kapcsolatok fejlesz­tését és megszilárdítását vala­mennyi szocialista országgal — mutatott rá Gromiko. A Szovjetunió továbbra is azt kívánja, hogy a kölcsönösség el­ve alapján normalizálódjanak kapcsolatai a Kínai Népköztár­sasággal,­­és megkeressék a két­oldalú kapcsolatok fokozatos ki­szélesítésének lehetőségeit. Foly­tatni kívánjuk a szovjet—kínai politikai konzultációkat, és sze­retnénk, hogy azok kedvező ered­ményre vezessenek. Meggyőződé­sünk, hogy mindkét ország népe alapvető érdekeinek megfelelne a kapcsolatok normalizálása és ja­vítása — állapította meg Gro­miko. A szovjet külügyminiszter fel­hívta a figyelmet arra, hogy az osztályellenség továbbra is erő­feszítéseket tesz azért, hogy meg­gyengítse, s ha sikerül, szétzi­lálja a szocialista közösséget. A szocialista országok ellen politi­kai és gazdasági intézkedéseket kezdeményeznek, ideológiai fel­forgatáshoz folyamodnak, és olyan módszereket alkalmaznak, ame­lyek megengedhetetlenek az ál­lamközi kapcsolatokban. Ez kü­lönösen élesen mutatkozik meg a Lengyel Népköztársasággal kap­csolatos nyugati politikában. Len­­gyelország — mint vezetői ,alá­­húzták é­s mint szövetségesei, a Varsói Szerződés tagállamai is kié jelentették — a szocialista közös­ség elválaszthatatlan része, és­­ az is marad. Ezt csak azok nem értik meg, akiket megrögzött szocialis­­taellenességük akadályoz a reális, helyzet megítélésében. A szocialista országoknak a bé­két és a nemzetközi biztonságot szolgáló politikájával az agresszív imperialista erők irányvonala áll szemben, amely a nemzetközi helyzet veszélyes kiéleződésének forrása — állapította meg Gromi­ko. — Mindez annak a következ­ménye, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját most a világuralmi ábrándokat kergető körök képvi­selői irányítják. Ennek tulajdo­nítható az amerikai politikában bekövetkezett irányváltoztatás, amelynek célja a katonai erőfö­lény megszerzése. Gromiko emlékeztetett rá, hogy a második világháború óta eltelt időszakban a Varsói Szerződés és a NATO között erőegyensúly alakult ki, biztosítva a nemzetkö­zi stabilitást. A Szovjetunió a jö­vőben is mindent megtesz azért, hogy megőrizze ezt az egyensúlyt. Gromiko kitért a nukleáris há­ború veszélyének csökkentését szolgáló szovjet javaslatokra, kü­lön kiemelve azt a kötelezettség­vállalást, hogy a Szovjetunió nem alkalmaz elsőként atomfegyvert. A Szovjetunió joggal vár el ha­sonló lépést más nukleáris hatal­­­­maktól is. A NATO-országok azonban megpróbálják csökken­teni e kötelezettségvállalás jelen­­­­tőségét, arra hivatkozva, hogy a Szovjetunió állítólag fenntartja magának a jogot a hagyományos fegyverzetek bevetésével végre­hajtandó támadásra. Ezt az érvet mi sem cáfolja jobban, mint a Varsói Szerződés politikai tanács­kozó testületének prágai ülésén elfogadott felhívás, hogy a Varsói Szerződés ■ és a NATO szerződés­ben mondjon­ le az erőszak egy­más ellen való alkalmazásáról, és vállalja a békés kapcsolatok fenntartását. A NATO-nak e javaslatra adott válasza, amelyet a szervezet ta­nácsának­­ júniusi ülésszakán el­fogadott nyilatkozat­­tartalmaz, egyáltalán nem ésszerű. Azt bizor nyitja, hogy a NATO-országok még mindig nem tudják, vagy nem akarják megérteni, milyen jelentős mértékben javítaná a po­litikai helyzetet Európában és az egész világon, ha a két ország­csoportnak sikerülne megállapod­nia az erőszak alkalmazásáról való lemondásról. A szovjet külügyminiszter be­szédében szólt a hadászati fegy­verzet korlátozásának és csökken­tésének, valamint az európai kö­zepes hatótávolságú nukleáris fegyverek korlátozásának problé­májáról. Megállapította, hogy az e kérdésekről Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon az Egyesült Államok obstrukciós politikát folytat, egyoldalú lesze­relést követel a Szovjetuniótól. Ilyen szellemben fogant a ha­dászati fegyverzetekkel kapcsola­tos, átdolgozott amerikai állás­pont is, amelyet a közelmúltban az Egyesült Államok elnöke is­mertetett, megpróbálva rugal­masnak feltüntetni az amerikai tárgyalási pozíciót. Ez az állás­pont tökéletesen összhangban áll a fegyverzetek további növelésé­re kidolgozott amerikai katonai programokkal. Washington továbbra is azt kí­vánja, hogy a hadászati fegyver­zetnek csak egyes, általa kivá­lasztott összetevőit csökkentsék, más összetevőket viszont ne érintsen a megállapodás. Ily mó­don arra törekszik, hogy meg­bontsa a szovjet hadászati poten­ciál kialakult szerkezetét, önma­ga pedig szabad kezet kapjon ha­dászati fegyverzetének fejleszté­séhez. Az amerikai magatartás rugalmassága tehát csak látszóla­gos, és nem teszi lehetővé kölcsö­nösen elfogadható megállapodás megkötését. Az Egyesült Álla­moknak azonban éppen ez a tö­rekvése. Számítását arra alapoz­za, hogy a közvéleményt félreve­zetve semlegesítse a washingtoni háborús készülődés ellenfeleinek egyre növekvő táborát — muta­tott rá Gromiko. Andrej Gromiko az amerikai fegyverkezési tervek, a nyugat­­európai rakétatelepítés bizonyí­tékainak nevezte a legjelentősebb tőkés államok vezetőinek wil­­liamsburgi találkozóján­­ elfoga­dott nyilatkozatot és a NATO kül­ügyminiszteri tanácsának állás­­foglalását. Ennek kapcsán leszö­gezte, hogy a Szovjetunió önmaga és szövetségesei biztonságának védelmében — miként ezt a szov­jet kormány május 28-i nyilatko­zata is bejelentette — rákénysze­rül védelmi képességeinek erősí­­tésére. Válaszlépései azonban kényszer szülte intézkedések lesz­nek, amelyek egyetlen célja, hogy megakadályozzák az erőegyen­súly megbontását. Rendkívül fontos feladatnak ne­vezte Andrej Gromiko egy olyan nemzetközi szerződés megkötését is, amely megtiltaná, hogy bármely fegyverfajtát eljuttassanak a vi­lágűrbe. A Szovjetunió azonban kész ennél is tovább lépni, és olyan megállapodást kötni, amely általában megtiltja az erőszak al­kalmazását a világűrben. Erről akár rögtön hajlandó tárgyaláso­kat kezdeni. Kádár János és Losonczi Pál üdvözlő távirata JURIJ VLAGYIMIROVICS ANDROPOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Moszkva Tisztelt Andropov elvtárs' A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magunk nevében elvtársi üd­vözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük önnek a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége el­nökévé történt megválasztása alkalmából. A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével a szovjet nép kor­szakalkotó vívmányokat ért el az új társadalom építésében, hazája felvirágoztatásában. Töretlenül halad a lenini úton. Következetesen hajtja végre az SZKP XXVI. kongresszusának nagy jelentőségű határozatait. A Szovjetunió minden erejével az emberiség békéjének megőrzését, a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függet­lenség ügyének előbbre vitelét szolgálja. A Szovjetunió e nemes céljai megvalósításában­ önnek, tisztelt Andropov elvtárs, kiemelkedő szerepe van. Világszerte őszinte meg­becsüléssel tekintenek sokoldalú tevékenységére, amelyet az SZKP Központi Bizottsága főtitkáraként a szocializmus, a béke és a haladás érdekében kifejt. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének magas tisztjére történt megválasztása a szovjet kommunisták, a szovjet nép ön iránti bizal­mának méltó kifejezése. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szovjet állam e felelősségteljes posztján végzett tevékenysége is jelentős hozzájárulás lesz a kommunista jövőt formáló terveik valóra váltá­sához, a szocializmus és a béke erős egységének és együttműködésé­nek elmélyüléséhez az egész világon. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság, a dolgozó magyar nép a proletár internacionalizmus eszméjéhez híven őrzi, gondosan ápolja országaink megbonthatatlan testvéri barátságát és a jövőben is mindent megtesz sokoldalú gyümölcsöző együttműkö­désünk továbbfejlesztése érdekében. Kívánunk önnek jó erőt, egészséget, további kimagasló sikereket a szovjet nép, a béke és a biztonság javára, a Magyar N­épköztársaság és a Szovjetunió testvéri barátsága érdekében kifejtett tevékeny­ségéhez. KADÁR JÁNOS, LOSONCZI PÁL, a Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának első titkára elnöke A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa csütörtöki ülésén határo­zatot hozott nemzetközi kérdések­ről és a szovjet állam külpolitiká­járól. A határozat teljes mértékben jóváhagyja Andrej Gromikónak, az SZKP KB PB tagjának, a mi­niszterelnök első helyettesének, külügyminiszternek a nemzetkö­zi helyzetről és a szovjet állam külpolitikájáról szóló előterjesz­tését. A határozat teljes mérték­ben jóváhagyja a szovjet kor­mány külpolitikai tevékenységét, magáévá teszi az SZKP­ Központi Bizottságának tavaly novembe­ri és ez év júniusi ülésén a nem­zetközi helyzettel kapcsolatban tett elvi megállapításait. Ezek célja — mutat rá a határozat —, hogy csökkenjen a nemzetközi fe­szültség, hatékony eredményeket érjenek el a fegyverzetkorlátozás és leszerelés terén, felszámolják a már létező nemzetközi feszült­séggócokat és megakadályozzák újak kialakulását, céljuk továbbá egyenjogú és békés kapcsolatok fejlesztése minden állammal, füg­getlenül azok társadalmi beren­dezkedésétől. A Legfelsőbb Tanács határoza­ta megbízza a szovjet kormányt, hogy intézzen felhívást az Egye­sült Államok, Anglia, Franciaor­szág és Kína kormányaihoz, amelyben javasolja, hogy ezek az államok mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fagyasz­­szák be valamennyi nukleáris fegyverüket. Egy ilyen befagyasz­tás először a Szovjetunió és az Egyesült Államok között léphet­ne érvénybe egy nem túl távoli, meghatározott időpontban annak figyelembevételével, hogy a töb­bi állam is hasonló módon fog cselekedni. Valamennyi nukleáris fegyver befagyasztása jelentős mérték­ben növelné a bizalmat a nukleá­ris fegyverrel rendelkező államok között és jelentős előrelépés len­ne a nemzetközi légkör megja­vítása útján — hangzik a doku­mentumban. Egy ilyen lépés meg­könnyítené az előrehaladást a fegyverzetcsökkentés, majd végső­soron a leszerelés kérdésében, egyben kedvező helyzetet terem­tene kölcsönösen elfogadható megállapodások eléréséhez a nuk­leáris fegyverzetek korlátozásá­ról és csökkentéséről, illetve az európai nukleáris fegyverzet csök­kentéséről folyó szovjet—ameri­kai tárgyalásokon. A Szovjetunió reméli, hogy az érintett­ országok kormányai és legfelsőbb törvény­hozó szervei konstruktív módon és felelősségteljesen fogják meg­vizsgálni a szovjet javaslatot, és politikai akaratot tanúsítanak annak érdekében, hogy végre meg lehessen állítani a fegyver­kezési hajszát. Ez minden nép ér­deke — hangzik a dokumentum­ban. A Legfelsőbb Tanács határozata teljes mértékben jóváhagyja azo­kat az intézkedéseket, amelyek célja a Szovjetunió fegyveres ere­jének szükséges szinten tartása, a Szovjetunió és szövetségesei biztonságának megvalósítása. Eze­ket az intézkedéseket :— mutat rá a Legfelsőbb Tanács határozata —, a világban meglevő reális ka­tonai-politikai helyzet figyelem­bevétele alapján határozták meg. Hangsúlyozza a dokumentum, hogy ezek célja az erőegyensúly megőrzése, amely a jelenlegi kö­rülmények között biztosítja a nukleáris háború kitörésének megakadályozását Mindent meg kell tenni a fegyverkezési hajsza megállítása, az enyhülés politi­kájához történő visszatérés érde­kében. Ezt jól szolgálná, ha a töb­bi nukleáris hatalom — a Szov­jetunió példája nyomán — köte­lezettséget vállalna, hogy nem al­kalmaz elsőként nukleáris fegy­vert, és elfogadnák a Varsói Szer­ződés tagállamainak javaslatát egy olyan megállapodás megköté­séről, amelynek értelmében nem alkalmaznak egymás ellen kato­nai erőt és békés kapcsolatokra törekszenek — hangzik a Legfel­sőbb Tanács határozatában.

Next