Magyar Hírlap, 1983. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

g­i­g­u­e 1983. JÚNIUS 19. VASÁRNAP________________­­_____________TUD­Ó­S­Í­T­Á­SOK MEGYER HíRtpp Kiskorú gyerek­­ kiskorú környezetben Egy tragédia háttere Hétfőn a Legfelsőbb Bíróság kilencévi börtönbüntetésre ítélte Némethy Lászlóné Váradi Gizellát halált okozó testi sértés ,­és kis­korú veszélyeztetése miatt. Az áldozat az asszony hétéves kislánya volt. A jogi felelősség egyértelműen tisztázódott. Az aktákat lapoz­gatva azonban a tanúvallomásokból megelevendő történet a jogi felelősség határain túl, a társadalmi, erkölcsi normák világába vezet.­­ „1981. január 20-án elhunyt unokája, V. Krisztina temetésé­ről még a mai nap folyamán gon­doskodjék, ellenkező esetben elő­vezetjük. A kórház igazgatósága.” A lakonikus táviratot január 28- án adták föl a kazincbarcikai kórházból. A hétéves kislányt tíz nappal korábban szállították a sebészeti osztályra. Segíteni nem lehetett rajta, két nap múlva meg­halt. Az igazságügyi orvosszakértő tömören „bántalmazott, megkín­zott gyermek” tünetcsoportnak nevezi az elhunyt kislány esetét. A boncolás során számtalan sé­rülést fedeztek föl: „... a hajzat szigetes elvesztése, rühös fertő­zésből eredő gócos, tályogos gyul­ladás, a mellkason égési sérülé­sek, a lábujjak lefagytak, heveny keményburok alatti vérömleny, agyvizenyő, heveny, gennyes lágy­­agyhártya-gyulladás, gócos tüdő­­gyulladás, gennyes kishörgő­­gyulladás” — jóformán felsorol­ni se lehet az összeset. Levelek a börtönből Dr. D. M., a körzeti orvos ér­tesítette a mentőket, hogy szállít­sák a kórházba az eszméletlen, összeégett arcú gyereket. Az or­vos és a mentőápoló, Sz. L. is megdöbbentek, Németh László, a mostohaapa és felesége, Váradi Gizella elutasító közönyén. Még arra sem voltak hajlandók, hogy a mentővel a kórházba kísérjék­ a gyereket. Az aggodalom legcse­kélyebb jele sem látszott rajtuk, holott nyilvánvaló volt: Kriszti­na életveszélyesen súlyos állapo­ta. Némethné 1957-ben született, négy osztályt végzett el. 1972-ben maga kérte, hogy vegyék állami gondozásba. Utóbb azonban meg­gondolta magát, öngyilkossággal fenyegetőzött az állami gondozás­ba vétel ellen. Két évvel később ismerte meg Krisztina későbbi édesapját, L. R.-t, akivel rövid ideig élettársi kapcsolata volt. „Igen primitív, ideggyenge (neurotikus) személyiség, foko­zottan ingerlékeny, érzelmileg és indulatilag nagyon labilis, hiszté­riás reakciókra hajlamos, de nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, szellemi leépülésben vagy tudat­zavarban nem szenved” — állapí­totta meg róla az igazságügyi or­vosszakértő. * Az előzetes letartóztatásban le­vő asszony börtönből írott leve­leiből — ha csak utalásszerűen is —, kideríthető, s nyomon követ­hető Krisztina életének utolsó öt hónapja, az az időszak, amikor otthon lakott. „Nagyon vágnak a tanúk — írja férjének az asszony. — Attól ne félj, hogy nem jól be­széltem, mert azt beismertem, hogy veregettem a gyereket, de azt nektek kell bizonyítanotok, hogy miért állítottam ki a kam­rába (télen, fűtetlen, köves pad­­lójú helyiségbe — a szerk.), mert nagyon makacs, szófoga­­datlan volt. Ilyenekért kapott ki, de a többit nem vállaltam.” Az egyik levélben férjén keresztül próbálja N. J.-nét, ismerősüket rávenni, hogy hamisan tanúskod­jon mellette. „N.-né mondja, hogy gyakran járt hozzánk, nagyon rossz természetűnek ismerte a gyereket, látta, hogy rendes ru­ha volt rajta, de nem állta ma­gán a ruhát, mindig, a hideg el­lenére is levetkezett.” A rendőr­ségen tett vallomás az egykori élettárs, Krisztina édesapját jel­lemzi ugyan, az asszony szavai­ból azonban fény derül gyerme­kéhez való viszonyára is: „Benne volt borzasztóan a nagy hazudo­­zás. Megutáltam és meggyűlöl­tem. Ez az utálat és gyűlölet most is fennáll. A gyerek az ő tulaj­donságait örökölte, nagyon hazu­dott, az apja rosszasága volt ben­ne.” Váradi Gizella 1974-ben 8 hó­napig élt együtt L. R-rel. Há­romhónapos terhes volt, amikor a férfit bebörtönözték. 1974. szep­tember 10-én született meg Krisz­tina. Nyolc hónappal később az Edelényi Járási Hivatal igazga­tási osztálya állami gondozásba vette a gyereket. A következő év­ben került Krisztina S. F.-néhez, Sátoraljaújhelyre, onnan pedig 1979 szeptemberében Sárospa­takra, T. F.-né otthonába. Be­íratták az 1. számú napközis óvo­dába. „T. F.-né úgy nevelte, mint­ha a sajátja lett volna” — vallot­ta az óvónő. — Szobatiszta, okos gyerek volt, önállóan mosdott, szinte kínosan ügyelt a tisztaság­ra. Az erőszaktól megriadt, azt se nagyon tudta elviselni, ha va­laki hozzáért.” Kezdeményező­készség, találékonyság, mozgé­konyság jellemezte ekkor a gye­reket, a nevelőszülők családjá­ba gyorsan beilleszkedett. Alig egy évig volt Sárospata­kon, 1980. augusztus 18-án Né­methné — 1977-ben ment felesé­gül Németh Lászlóhoz —, haza­vitte rudabányai otthonukba. Határozatlan határozat „A nevelőszülői felügyelő je­lentette, hogy Váradi Krisztina anyja többedmagával megjelent T. F.-né sárospataki lakásán, ve­szekedést provokált, majd enge­dély nélkül magával vitte a gye­reket. Mint intézeti gyám, ké­rem, hogy az állami gondozást szíveskedjenek felülvizsgálni” — így szól a szeptember 5-én kelt, gyámhatóságnak címzett levél. „Kérem, hogy az állami gondo­zás fenntartása vagy megszün­tetése ügyében tegye meg a ja­vaslatát” — szólítja föl a járási hivatal szeptember 18-i levele a Ragályi Községi Tanácsot. Tizen­két nappal később érkezett meg a válasz, a tanácstól: „az állami gondozás megszüntetését java­soljuk”. Ugyanezt javasolja a me­gyei gyermek- és ifjúságvédő in­tézet november 17-i levele: „mi­vel a körülmények megfelelőnek látszanak, ez alapján hozzájáru­lok az állami gondozás megszün­tetéséhez. A szülő erőszakkal, en­gedély nélkül vitte el a gyereket, ezért kérem figyelmeztetésben ré­szesíteni.” December 19-én — egy hónappal a gyermek halála előtt — megszüntetik az állami gondozást. „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az ál­lami gondozás megszüntetése nem ellentétes a gyerek érdeké­vel” — indokolja a döntést a ru­dabányai tanács vb-titkára. D. L. Rudabányán, a József At­tila utcában levő büfé vezetője tavaly június 28-án, a pótnyomo­zás során tett tanúvallomást. Krisztina gyakran vásárolt eb­ben a boltban, sokszor hitelbe, a család utólag mindig kiegyenlí­tette a számlát. A boltvezető vé­leménye szerint az eleinte ápolt kislány annál elhanyagoltabb lett, minél régebb óta élt Ruda­bányán. Decemberben vékony ru­hában, posztócipőben járt bevá­sárolni. D. L. szánalomból hasz­nált ruhaneműt ajándékozott a kislánynak. Érdektelen szemtanúk A. I.-né gyakran látta Kriszti­nát. Értelmes, okos, tisztelettudó gyermeknek ismerte. Észrevette, hogy egyre gyatrább ruhákban jár a gyerek, de Krisztina soha egy szóval sem panaszkodott az asszonynak. V. B., a Füszért-bolt vezetője is vallotta, ahogy közelgett a tél, egyre hiányosabban felöltözve, egyre rosszabb ruhákban járt be­vásárolni a kislány. Előfordult, hogy a boltban az otthonról ho­zott üveget ki kellett venni a gye­rek kezéből, mert szinte ráfagyott ujjaira. A megkérdezettek mind úgy ítélték meg, hogy a gyerek rosszul táplált, sajnálatból több­ször megkínálták ennivalóval. Szinte félve fogadta el az aján­dékot, látszott rajta, hogy retteg valamitől. Elfogultnak vallotta magát V. J., az asszony testvére­ azonban a rokoni kapcsolat ellenére haj­landó volt tanúskodni. Ő 1980 decemberében járt Rudabányán: „Beszéltem V. T. feleségével, aki arról tett említést, hogy ha lát­nám Krisztinát, akkor rá sem is­mernék a gyerekre, annyira le­romlott az állapota. Lesoványo­dott, rosszul táplált, rosszul néz ki” A tanács igazgatási előadója, B. B.-né a szülőket a gyerek ne­velésére alkalmasnak találta, s mielőtt döntöttek volna az álla­mi gondozás megszüntetéséről, háromszor próbálta meglátogat­ni a családot. Egyszer sem talált otthon senkit. P. I.-né védőnő szeptember 15- től december 12-ig összesen hét­szer járt Némethéknél. Normá­lisnak tartotta a család­ életét, nem vette észre, hogy Krisztinát valaki is bántaná, s az se tűnt föl neki, hogy a gyerek eltetvese­­dett. Az utolsó, január 12-i láto­gatását így summázta: „... a kis­lány víg volt, semmiféle olyan változást nem láttam, ami fel­tűnő lett volna, amiből arra lehet következtetni, hogy beteg ...” Stépán Balázs~--------g­­ép-------­Új utcanevek a fővárosban A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén új ut­canevekről döntött. A III. kerületben, az Erdőalja út 22—24. és az Erdőalja lépcső 6., valamint a Királylaki út 43. közötti 210 méter hosszú, új, név­telen utcát Erdőalja lejtőnek ne­vezték el. A IV. kerületi, Petőfi Sándor utca 11-től a Rónai Sándor utca 5-ig terjedő — a Bajcsy-Zsilinsz­­ky úttal párhuzamosan haladó — névtelen utca Gács László; az Ár­pád út 122-től a Laborfalvi Róza utca 2-ig terjedő névtelen utca pedig Latabár Kálmán nevét kap­ta. A Népligetben, a Planetárium előtti névtelen sétányból kiindu­ló, északkeleti irányban haladó, a Népliget egy második névtelen sétányát, majd­ a X. kerületi Vaj­da Péter utcát keresztező és a Nép­liget egy harmadik névtelen sétá­nyába torkolló közterületet ifjú­sági sétánynak nevezték el. A XVI. kerületi (sashalmi) Baj­­csy-Zsilinszky út nevét a végre­hajtó bizottság Batsányi János útra változtatta. A XXII. kerületben (Budafo­kon) a Széchenyi utca 63-tól a Dé­vényi utca 64-ig terjedő névtelen utcát Konzervgyár utcának, a Csengery utca 4-től a Barka utcá­ba torkolló névtelen utcát Füles­bagoly utcának; az Alkotmány ut­ca 7-től a Körte utca 11-ig veze­tő névtelen utcát Sárgarigó utcá­nak; a Csáp utca 9-től a Hegyfok utca 3-ig terjedő névtelen utcát Mézesfehér utcának; a Zöldike utca közepétől a Kiránduló utca 17-ig haladó névtelen utcát Kó­csag utcának; a Lídia utca 11-től a Kamaraerdei út 52-ig terjedő ut­cát Rókales utcának; a Rózsakert utca és a Rákóczi út között hú­zódó névtelen utcát Tűzliliom ut­cának; a Móricz Zsigmond utca 56-tól a Szabadkai utca 22-ig ter­jedő névtelen utcát pedig Budaté­­tényi utcának nevezték el Ötmilliós kár a templomban Őrizetben a gyújtogatók Felelőtlen „galambvadászok” okozták az újfehértói református templom tornyában április 15- ére virradó éjszaka keletkezett tüzet. A gyújtogatás alapos gya­núja alapján elrendelt széles kö­rű nyomozás eredményeként a rendőrség őrizetbe vette V. Zol­tán 17 éves, Takács Mihály 19 éves, R. László 17 éves és Svank György 19 éves helyi lakosokat. V. Zoltán büntetett előéletű fia­talember a cselekmény elköveté­se előtt az aszódi nevelőintézet­ből szökött meg. A gyanúsítottak a kihallgatás során beismerték: azzal a céllal másztak fel a temp­lom tornyába, hogy ott összefog­­dossák a galambokat. Ami sike­rült is, ám eközben — merthogy gyufával világítottak — felgyúj­tották a harang alatt felgyűlt fa­ágakat, szalmát, madártollat. Állításuk szerint, már csupán a távolból vették észre a szeles időben gyorsan elharapódzó lán­gokat, amelyek annyira megron­gálták a torony nyolcméteres si­sakját, hogy az építmény lezu­hant, harangja megrongálódott. A szakértői becslések szerint az 1754-ben emelt barokk stílusú templom sérült részének helyreál­lítása csaknem ötmillió forintba kerül majd. A tettesek ügyében a Nyíregy­házi Városi­ Járási Rendőrkapi­tányság különösen nagy kár és közveszély gondatlan okozása miatt tesz vádemelési javaslatot az ügyészségnek. Két év­ és 8 hónapi börtön Verekedés­­ a szeszfőzdében Megyei tudósítónktól: Életveszélyt okozó testi sértés bűntettének elkövetése miatt 2 évi és 8 hónapi, börtönben letölten­dő szabadságvesztésre ítélte a Győri megyei Bíróság Bedő Já­­nos 33 éves téti lakost, és három évre a közügyek gyakorlásától is eltiltotta. A csaknem halálos tragédiát előidéző verekedés 1983. január 6-án kezdődött. Erre a napra ter­vezték kifőzni a vádlott cefréjét. Bedő becsületsértő kijelentések­kel illette a főzde vezetőjét, idős Rendes Róbertet, mert nem az ün­nepek előtt főzték ki pálinkáját. A vitából verekedés, majd súlyos bántalmazás támadt. A vétlen főz­­devezető olyan súlyos agyi sé­rüléseket szenvedett, hogy életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. A bíróság ugyan enyhítő kö­rülményként értékelte Bedő Já­nos büntetlen előéletét és azt is, hogy három kiskorú gyermeke van. Mégis kiszabta a két év 8 hónapi büntetést az okozott sú­lyos sérülésekért, mert a fiatal vádlott egy idős embert támadott meg, minden indok nélkül. Az ítéletet az ügyész tudomásul vet­te, a vádlott és védője pedig eny­hítésért fellebbezett. (' j'U­'i !") CSEPEL Férfiöltönyök Bp. XXI., Áruház tér 2. KÁLVIN Lakásvilágítási cikkek, háztartási Bp. IX., Kálvin robotgépek (tőkés import kivételével) tér 7. . C°RyiN Női és bakfisruhák (import kivételével) Bp. vili., Blaha L. tér 1—2. Bp .^Nzárka Férfi- és kamaszöltöny (import kivételével) Máté tér TMOT£JÍ­­ . Sötétítő függönyök Bp. VII., Rákóczi út 36. Bp^XL^Etele tér Hátartási műanyag áruk 20—269 Ft-ig 13. ’ * Bp.XV.f Egyes belföldi női kötött szabadidő­ ruha Vörösmarty tér 3. Bp.RvüX Rákóczi Egyes férfi bal,Dn­dzseki út 20. CSILLAG Egyes női bakfisruhák Bp. VII., Rákóczi út 20. TEXTILHÁZ Pamut-, szövet-, selyemméteráru­ Bp. VII., Rákóczi maradék, út 4. ÚJPEST Csillárok 150—5000 Ft Bp. IV., Bajcsy­ (tőkés import kivételével) Zsilinszky út 10. ÓBUDA Takarók 380—660 Ft Bp. III., Flórián tér 3. DIVATCSARNOK Minden kempingáru Bp. VI., Népközt. Férfi félcipő útja 39. OTTHON Minden takaró, minden porszívó Bp. VII., Rákóczi Sportfőző 1172. Mosópor 9—17—32 Ft út 74—76. üveg váza 220, 15 Ft ÚTTÖRŐ Kombinék, hálóingek (habselyem) Bp. V., Kossuth L. , U. 9. *

Next