Magyar Hírlap, 1983. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1983. AUGUSZTUS 2, KEDD 3 Segélykérelem Franciaországhoz \ | \ ] Hisszen Habré katonai beavatkozással vádolja a líbiai kormányt Csádban (MTI, AP) Vasárnapi nyilatko­zatában a líbiai külügyminisz­térium határozottan cáfolta, hogy a líbiai fegyveres erők „Észak- Csádban beavatkoznának a tör­vényes kormány és a renegát Hisszén Habré erői közötti har­cokba”. Hisszén Habré kormánya azzal vádolta Líbiát, hogy légi­­ereje több alkalommal is bomba­támadást hajtott végre a kor­mánycsapatok állásai ellen. Hab­ré az állítólagos líbiai bombázá­sokra hivatkozva levélben kérte a francia légierő csádi beavatkozá­sát. Az államfő levelet küldött az Egyesült Államok, Zaire, Egyiptom és Szudán kormányá­nak is. Franciaország légvédelmi fegy­vereket fog küldeni a csádi kor­mánynak — jelentette be Párizs­ban Max Gallo, a francia kor­mány szóvivője. Franciaország — tette hozzá a kormányszóvi­vő — a két ország közötti 1976- ban megkötött együttműködési szerződés értelmében a Habré­­kormánynak nyújtott katonai­műszaki segítséget „az országban folyó harcok természetéhez fogja igazítani”. Az amerikai külügyminiszté­rium a csádi belügyekbe való beavatkozással vádolta Líbiát és követelte, hogy ,,a líbiai csapatok azonnal hagyják el Csád terüle­tét”. A külügyminisztérium nyílt agresszióval és a térség stabili­tását veszélyeztető intervencióval vádolta Líbiát. Bejelentette, hogy emiatt az Egyesült Államok azonnal konzultációkat kezd ba­ráti országok kormányaival. Az egyiptomi külügyminiszté­rium szóvivője is beavatkozással vádolta meg Líbiát és hangsú­lyozta, hogy Egyiptom ellenzi külföldi erőknek a csádi bel­ügyekbe való beavatkozását. Szovjet szolidaritás Nicaraguával Stone és Rubén Zamora találkozója (Folytatás az 1. oldalról) A Szovjetunió-szerte nagy felhá­borodást és súlyos aggodalmat kelt az Egyesült Államok kö­zép-amerikai politikája, amely­nek alkotó eleme a szuverén ál­lamok és a nemzeti felszabadító mozgalmak durva rágalmazása, a népellenes junták és gyilkos bábrendszerek hatalmon tartása — állapítja meg az IPU szovjet csoportjának nyilatkozata. A szovjet képviselők szolidaritá­sukról biztosítják a nicaraguai népet, s felhívják a világ parla­mentjeit: emeljék fel­ szavukat az ellen, hogy az Egyesült Álla­mok beavatkozhasson a közép­amerikai népek belügyeibe. Richard Stone, Reagan ameri­kai elnök közép-amerikai kü­­lönmegbízottja vasárnap a ko­lumbiai fővárosban találkozott Rubén Zamorával, a Salvadori Forradalmi Demokratikus Front elnökével. Ez volt az első alka­lom,­ hogy az Egyesült Államok és a salvadori hazafiak hivatalos képviselői közvetlen tárgyalást folytattak. A megbeszélések után Zamora kijelentette, hogy ezt az első találkozót „igen rövid időn belül” több is követi majd. Belisario Betancur, a Stone és a salvadori hazafias erők képvi­selője közötti első találkozót elő­segítő kolumbiai elnök vasárna­pi sajtóértekezletén úgy véleke­dett, hogy a salvadori kormány képviselői közvetlen tárgyaláso­kát kezdhetnek a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front vezetőivel. Alvaro Magana salvadori elnök bejelentette, hogy az idén az or­szágban mégsem tartanak vá­lasztásokat. Az elnök szerint az új időpont a jövő évben lesz, de hogy pontosan mikor, „arról még korai nyilatkozni”. Magana ,elnök, márciusban, 11. János Pál pápa látogatásakor ígérte meg az idei választásokat. Salvadorban utoljára tavaly év elején rendeztek választásokat, miközben a rendkívüli állapot előírásai voltak érvényben, és változatlanul tartott a hadsereg és a félkatonai szervezetek hábo­rúja a partizánok és a velük ro­konszenvező lakosság ellen. Közös amerikai-izraeli stratégia Libanonban A Bekaa-völgyben kiújultak a harcok az El-Fatah szembenálló erői között (Folytatás az 1. oldalról) nagyváros polgármestere adott tiszteletére. Robert McFarlane, az ameri­kai elnök újonnan kinevezett kö­zel-keleti megbízottja első, e mi­nőségben tett útján megpróbálja elérni a Kelet-Libanonban szem­benálló szíriai és izraeli erők szétválasztását — közölte vasár­nap egy magas rangú izraeli kor­mánytisztviselő. McFarlane hétfőn tárgyalt Sza­­lem libanoni külügyminiszterrel és Dzsemajel libanoni elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával, Vádi Iladdaddal. Husszein jordániai és Fahd szaúdi király hétfőn Taifban az egység megszilárdítását, és az izraeli erők Libanonból való kivonulását sürgette. Felszólítot­ták az arab államokat a PFSZ tá­mogatására. Hafez Asszad Szíriai elnök or­­­­szága fegyveres erőinek napján a hadsereghez intézett üzeneté­ben vitatta az Egyesült Államok­nak a közel-keleti közvetítői sze­rephez való jogát. A szíriai ál­lamfő bírálta a libanoni kor­mányt is, amiért szövetségre lé­pett az Egyesült Államokkal és amiért — mint mondta — nem Izraelt, hanem­­ Szíriát tekinti ellenségének. Vasárnap a kelet-libanoni Be­­kaa-völgyben ismét kiújultak a harcok az­ El-Fatah palesztin szervezet szembenálló csoportjai között. Szaura és Zsdita városok közelében Abu Mursza hívei ne­héztüzérséget és harckocsikat ve­tettek be a szervezet Arafathoz hű szárnyának erői ellen. A WAFA palesztin hírügynök­ség jelentése szerint a szíriai egységek a hét végén Kelet-Li­banonban bekerítették az El- Fatah Arafathoz hű erővisek dandárját és ezek egyik utánpót­­lási központját. A központ körül­­zárására azután került sor, hogy az Arafathoz hű egységek megál­lították Abu Mussza híveinek támadását. A SANA szíriai hírügynökség vasárnap élesen támadta Jasszer Arafatot. A palesztin vezető az előző napon arra szólította föl az arab államfőket, hogy akadályoz­zák meg a kelet-libanoni palesz­tin erők elleni „szíriai—líbiai tá­madásokat”. Az elmúlt huszonnégy órában a libanoni hazafias erők az or­szág több részén is sikeres akció­kat hajtottak végre a megszálló izraeli katonák ellen. Rasaja, Szafar és Kfarhuk környékén, valamint Bhamdun városban több izraeli állást is lőttek — jelentette a TASZSZ Bejrútból. Dél-Libanonban a megszálló iz­raeli katonák Zranije falut tá­madták meg, ahol razziát tartot­tak és több embert letartóztattak. fűi fajüldözés ellen Heltai Imre felszólalása .­ (Folytatás az 1. oldalról) köztetés gyakorlatának súlyos következményei vannak. Bár a faji megkülönböztetés politikájá­nak és gyakorlatának mély tör­ténelmi gyökerei vannak, a vi­lágszervezet által elfogadott program, s ennek megvalósítása, megmutatja, hogy lehet ellene hatékonyan küzdeni. A megkülönböztetés irányulhat nemzeti kisebbségek, etnikai cso­portok, illetőleg idegen munká­sok ellen is. Mindennek hangsú­lyozása azért szükséges — mon­dotta Hollai Imre —, mert létez­nek olyan kényelmes illúziók, mintha a faji megkülönböztetés csak a Dél-afrikai Köztársaság­ban, az intézményesített fajüldö­zés bástyájában léteznék. Ez távolról sem igaz — mon­dotta. A fajüldözés, illetve a faj, a bőrszín, vallás és a nemzeti etnikai hovatartozás alapján tör­ténő megkülönböztetés sajnos mindennapos jelenség, számos or­szágban, több magasan fejlett or­szágban is. A megkülönböztetés megdöbbentő példái fordulnak elő naponta szerte a világon, s ezek mindenki előtt ismertek. Mindez azt követeli tőlünk, hogy ismételten elkötelezzük ma­gunkat e borzalom felszámolása mellett. „Kijelenthetem — hang­súlyozta Hollai Imre —, hogy ez a küzdelem, amelyet én az érte­lem dekolonializálásának nevez­nék — még a gyarmati uralom alól való felszabadításnál is je­lentősebb feladat.” Napjainkban már 116 ország tagja a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölé­séről kötött nemzetközi egyez­ménynek — állapította meg Hol­lai Imre, s végezetül hangsú­lyozta annak szükségességét, hogy további államok is csatla­kozzanak az egyezményhez­, elő­mozdítva így annak egyetemessé válását. ★ Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetet intézett a világ­­konferenciához. Marchais nyilatk­z­ota fa) a francia atomerőről (MTI) A Francia Kommunista Párt kiáll azért, hogy ne követ­kezzenek újabb lépések a fegy­verkezési versenyben, s ezzel tartja magát a Szocialista Párt­tal az 1981 júniusban kötött meg­állapodáshoz, amelynek alapján a kommunisták beléptek­ a kor­mányba — mondta Georges Marchais, az FKP főtitkára. Marchais ezúttal is megerősí­tette pártja álláspontját, hogy a francia atomütőerőt — noha füg­getlennek kell lennie — számí­tásba kell venni az európai erő­­egyensúly elemei között. Ugyan­akkor — az FKP álláspontja szerint — tárgyalásokat kell kez­deni az európai kollektív bizton­ságról. A leszerelés kérdésében mutatkozó véleménykülönbsége­ket Marchais annak tulajdoní­totta, hogy a Szocialista Párt ve­zetői eltértek eredeti álláspont­juktól, és visszautasította, hogy az FKP — amint a jobboldal ál­lítja — „elárulta” volna a fran­cia kormányt. p (kr)3n Nincs hír Orlandiról (VPJ) Vasárnap este lejárt az a második ultimátum is, amelyet Emanuela Orlandi elrablói szab­tak Mehmet Az Agca, a pápa merénylője szabadon bocsátásá­ra. Mint jelentettük, a múlt kedden egy ismeretlen telefo­náló közölte az olasz rendőrség­gel, hogy ha vasárnap este tíz óráig nem engedik szabadon Agcát, az emberrablók megölik Emanuela Orlandit. A rendőr­ség szerint azonban ez a máso­dik ultimátum is megtévesztés volt, tekintettel arra, hogy a ma­gát megnevezni nem akaró tele­fonáló semmivel sem tudta bizo­nyítani, hogy kapcsolatban lenne Emanuela Orlandi elrablóival. A kislány sorsáról továbbra sincse­nek megbízható értesülések. ­ Hadijelentések az iraki—iráni frontról (Reuter) Egymásnak ellent­mondó hadijelentések érkeztek az iraki—iráni frontról, de — mint ezekből kitűnik —, a har­cok elsősorban a korábban iraki egységek által elfoglalt iráni te­rületek visszaszerzéséért folytak. Mint az IRNA iráni hírügynök­ség közölte, az iráni csapatok folytatták szombaton indított of­­fenzívájukat az iraki-iráni front középső részén, Mehran iráni ha­tárváros körzetében. A teheráni jelentés szerint a harcok iráni területeken folynak, az iráni egységek kiűztek a tér­ségből két iraki zászlóaljat. Ezzel szemben a bagdadi kato­nai jelentések azt adják hírül, hogy az iraki erők vasárnap a front középső részén visszaver­ték az iráni csapatok szombaton indított támadását, megsemmisí­tették a támadó csapatok nagy részét, megfutamították az el­lenséget. Az iraki jelentés nem­ közli a veszteségeket. A térség­ben levő iraki egységek parancs­noka cáfolta azokat a korábbi — Irán által közzétett — híreket, amelyek szerint az iráni csapatok a szombati harcok során kulcs­fontosságú magaslatokat foglal­tak el a­­ határtérségben. N BUNDA? Ó, lám csak, van bunda a ví­zipólósoknál is. Olvastam a sportlapban. A lélekmelegí­­­tő szó nem maradhatott a fut­ballisták privilégiuma. Ügy is van. Ne hagyja magát senki. A póló mégiscsak komoly sport mi­felénk. Sőt, sokkal komolyabb, mint a foci: a kredencvállú vízi zsonglőröknek mindig vastagab­ban mérték az aranyat a világ­­versenyeken, mint a zöld gyep labdaszelídítőinek. Hogy festene, ha ebben a bundaügyben elhagy­nák őket... Nem is sikerült. És még a magyar virtus. Valahogy mégsem tetszik ne­kem ez a nagy fennhéjázás a bundával. Meg hogy így egyszer­re, mintegy vezényszóra, belövik a reflektort a kulisszák mögé. Ed­dig a magamfajta „civilek” — a hírlapírók — sápadt fényű elem­­lámpával próbálkoztak, nem sok sikerrel. Most meg még idegen­vezetőt is kap az ember a tájéko­zódáshoz. Tele vagyok aggoda­­lommal. Attól tartok, még néhány hét, és kiderül, bundáznak a Trenlabdázók, az íjászok, hogy a maratoni futókról ne is beszél­jünk. Valaki vagy valakik nyilván takaróznak ezzel a bundával, s nem is ügyetlenül. A sportban­­lovan is mindig előin­dult ilyesmi. Tocmpr­­i?, tegnapelőtt is. És az a gyanúm, hogy nemcsak a sport­ban ... De még maradjunk ott már szó elejéig. Jó átlagvívónak számítottam hajdanán, aki azért a legtöbb ifi­­versenyen bekerült a döntőbe. Három-négy fordulón is keresztül kellett verekednie magát az em­bernek, mire eljutott a legjobb nyolcig, hiszen előfordult, hogy a nevezési listán hetven-nyolcvan név is volt. A középdöntőben már élesen mentek a dolgok, és ponto­san emlékszem, amikor a Vasas egyik ifjúsági versenyén a döntő­be jutásért vívtam egy honvédos kardozóval. Egyetlen szót nem váltottunk az asszó előtt, mégis tudtuk, ha én nyerek, neki holt­versenyt kell vívnia egy veszpré­mi vívóval. Ha viszont ő nyer, mindketten simán bejutunk a döntőbe, és a veszprémi gyerek indulhat a Decibe a kettőhúszas nyershoz... Nem volt nekem a honvédos kolléga se kurvám, se macskám, csak ellene szinte min­­d... nyerői tudtam, a veszprémi ■allon annál torkóbban, s én már a d jöntőre gondoltam. Okosan ki­vontam 5:4-re... Senki nem vett al,-7 re semmit. Kemény asszót vív­tunk. Bunda volt? Mai értelemben feltétlenül az. És mégsem. A Ty-mvpd vívója nem mondta a kézfogásnál, hogy „kösz, cimbo­ra, majd meghálálom”. Ilyesmi eszébe se jutott, a döntőben HgVpnic -- s'70r-n­ tpcarp­ i — hatvan.1! elkp1°r'a!*\ ocotolf pvqVrpn 01 f)pv­g vor^env­ T­ioy 5­VVn*’ trrtv VnvfpV. Vwoov q ygvcontrvQ tq! ^74- of’ o''Tr>rj f^r>1+q pyr ovarl'mór'V0^'' glg­­l-vtlqqq i-vmVfi-je p «57‘J — P cnVVotfTr , t _ JTtrpcfoű + q +oT.-_ i:''P7ncrci a fi nauf'rf h ir>o+­*■»r~l £jOv"’<~^o.TTy offhtt. Tr’alliq +v»r|óc<;gT ás; q c’i’Vcpo-««; p Ví r*+/-'VóV>q t-j moofoVioé-f-o 0^­ vaonít afftr qc9'7r«+ A qIt" t *" Q70P ^ pimti nam f To.’-no­ i''CO'5’’V . TDg «3 V­.'Uör'Kca't O'* oVVoi’i oc q wnpj bundák között. Í­s­mé* IVToejf en qlqqrj övaVvqvj |^o11qpj , azért gyenge a magyar foci­­vízi­labda, és meg ki tudja hány sportági, mert megegyezéses meccsek folynak. Nem igaz. Nem­csak azért gyenge. De — úgy tűnik — könnyebb a bundára fogni mindent, mint arra, hogy képzetlenek a szakemberek, rosz­­szak a játékosok, és lemaradtunk a világ élvonalától. A bunda — 19V — egyszerűen alibi. Rossz ki­fogás. Nem vagyunk képesek többre, ez a valóság. És ez nemcsak a sportban van így. Én dicsérem a te képedet, te dicséred az én szobromat, olvas­tam valakitől nemrég, aki jártas a jelenkori magyar képzőművé­szet világában. Az eredmény? Mindkét munkát, akármilyen csapnivalóak is, a zsűri kiválónak minősíti. És ez már­ zsebre megy. Akárcsak a különböző „külsős” munkák bármelyik szektorban. Én adok munkát neked, te adsz nekem. Igaz, hogy ugyanezt „há­zon belül” is meg lehetne csinál­ni, de abból nincs egy huncut vas hasznod se neked, se nekem. Ezek a megegyezések ugyan mi­nek nevezhetők, ha nem bundá­nak? Pedig csak a legegyszerűbb eseteket mondtam el, a dörzsöl­tebb ügyekről halvány fogalmam nincs, miként zajlanak, pedig hal­lottam már néhányról. Hiába. El­ső hallásra — mondhatták nekem, hogy pofonegyszerű — szinte képtelen voltam felfogni, hol van bennük a turpisság. Nyilván ki­derülnek majd egyszer, ugyan­úgy, mint a futballban vagy a ví­zilabdában, és nyilván ugyan­­azokkkal az indítékokkal fog zászlót bontani és csatát hirdetni néhány arra hivatott harcos em­ber, mint a sportban manapság. Csakhogy ez nem ok a tapsra. És nem ok a lelkendezésre sem, hogy — ugye — most már erről nyíltan lehet beszélni. Eddig miért nemm lehetett? Ha az egyáltalán nyílt beszédnek számít, hogy min­dent megold majd, ha nem lesz burda. Nem fog mindent megol­dani. A labdát ,— ettől a jelenségtől teljesen elválasztva — ezután is tudni kell kezelni, miként a ecse­tet, a markológépet, a tudásra vá­ró gyereket és az öntőformát is. Profik kellenek. Ami itt és most — tévedés ne essék — nem azt jelenti, hogy dollárban fizetett menők, hanem azt, hogy értők. Szakemberek. Akiknek a kisujjá­ban van a mesterség. És akik, épp emiatt, nem­ szorulnak agyafúrt egyezségekre. Hogy mégis rászo­rulnak? Megtörténhet. Akkor vi­szont a környezetük felelős. A se­regnyi amatőr. Akiknek érdeké­ben áll, szinte létkérdés, a bunda­gyártás. De hát mi lesz akkor, ha ná­lunk bevezetik a profizmust? — hallottam már ki tudja hányszor a reszkető aggodalmat, persze csak a futball kapcsán. Hát akkor bizony kiderül, hogy ki menni It­t”. És nemcsak a b­tbajban. Min­denhol. A szigorúbb követelmé­nyek ugyanis—minden ellenkező híreszteléssel szemben — nem azt jelentik, hogy attól kezdve kímé­letlen gengsztervilág lesz mife­lénk. Nem. Sőt. Bonén ez a valós értékrend szüntetné meg­­azokat a ködös, misztikus, tehát megfog­hatatlan képződményeket, melyek mögé bújva kockázat nélkül­­arat­hatott mindenfajta gazemberség. Ezek e?vu­e — volt? — mife­lénk a bunda. VÉGH-ALPÁR SÁNDOR

Next