Magyar Hírlap, 1983. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-10 / 188. szám
Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG -VILAGGAZDASAG A Világbank jelentése bM. M Változatok a jövőre : . . . Merész feladatra vállalkozott a Világbank, amikor közzétette ■ legfrissebb (sorrendben a hatodik) fejlődési előrejelzését. Ez a jelentés 125 ország statisztikai jelentésein alapszik és körülbelül 200 oldalnyi terjedelmű. Arra vállalkozik, hogy 1995-ig terjedően felvázolja a világgazdasági helyzet és mindenekelőtt a gazdasági növekedés várható irányzatait. A jelentés figyelmének középpontjában a fejlődő országok állanak. A kiindulópont az, hogy a fejlődő országok gazdasági helyzetének alakulása a fejlett országok konjunkturális helyzetének függvénye. Emellett, de ettől elválaszthatatlanul szerepet játszanak az olaj árának várható alakulása, valamint a gazdaságnövekedést hátráltató és az eladósodás terheit nehezítő magas kamatláb fejlődési irányzatai. A kiinduló helyzet A vállalkozás jellegéből fakad, hogy a Világbank előszöra tényleges helyzetet méri fel, majd ebből kiindulva az egyes országok különböző csoportjai számára három változatot dolgoz ki. Ezek közül a Világbank szerint feltételezhetően legnagyobb esélye van a középső változatnak. Indokolt tehát először ennek felvázolása. A fejlett ipari országok 1960 és 1973 (tehát az ,, olajsokk”) közötti hosszú időszakban évi 5 százalékos bruttó társadalmi össztermék-növekedést produkáltak. Ebben a kedvező konjunkturális időszakban az összes fejlődő országok — kivéve a Perzsa-öböl körzetének rendkívül magas jövedelmű országait — összességükben 6 százalékos évi átlagos növekedést értek el. Ezen belül a közepesek csoportjába tartozó fejlődő országokban a növekedés az olajimportőrök esetében 6,3, az olajexportőröknél 7 százalék volt. A legszegényebb ázsiai és afrikai országok csoportja ennél lényegesen alacsonyabb növekedést értek el. (Az ázsiaiak 4,6, az afrikaiak 3,5 százalékos évi átlagot.) Az 1973—1980-as időszakot az jellemezte, hogy az átlagos évi növekedés üteme a fejlett ipari országokban felére csökkent (2,5 százalék). Ez a csökkenés csak késleltetve hatott a fejlődő országokra, amelyek a maguk egészében e hét esztendő során még mindig 4,7 százalékos évi növekedést produkáltak. Megfigyelhető volt már azonban, hogy a legszegényebbek és különösképpen az afrikai szegény országok csak 1,4 százalékos növekedési átlagot tudtak felmutatni. Rájuk volt tehát a legkatasztrofálisabb hatással a konjunktúra lanyhulása. Ezt követte a recesszió, az erőteljes gazdasági visszaesés korszaka 1980 és 1983 eleje között. A Világbank abból az optimista elképzelésből indult ki, hogy az 1983 elejétől 1985 végéig tartó időszakban a fejlett ipari országokban véget ér a recesszió, és a gazdaságnövekedés eléri a 3 százalékot. Ennek alapján pedig 1985 végéig a fejlődő országok 4,4 százalékos évi gazdaságnövekedést érhetnek el. Tehát megközelíthetik az 1973—1980 időszak átlagát. Már ez a pillanatnyilag ellenőrizhetetlen, a valóság által nem bizonyítható feltételezés is jelzi a további prognózis esetlegességét. . Az ismertetett adatok alapján elkészített, az 1985—1995 évtizedre vonatkozó változat ugyanis abból indul ki, hogy a fejlett országok ebben az évtizedben évi 3,7 százalékos növekedési átlagot érnek el; hogy nem erősítik tovább protekcionista intézkedéseiket és hogy a gazdaságirányítás színvonala az összes fejlődő országokban javul. Ebben az esetben — mondja a Világbank — a fejlődő országok 5,5 százalékos évi növekedési átlagot érhetnek el. Ezen belül a középcsoportba tartozó növekedés átlaga valamivel magasabb (5,7 százalék) lenne, míg a legszegényebb országok csoportjába az ázsiaiak 4,9, az afrikaiak viszont csak 3,3 százalékot érnének el. A jelenlegi valóságot figyelve, a Világbank által közepesnek nevezett változat inkább optimistának tekinthető. Hiszen jelenleg a legdinamikusabb és legerősebb gazdasággal rendelkező fejlett tőkés országok sem vállalkoznak arra, hogy 1995-ig terjedően 3,7 százalékos évi reálnövekedést prognosztizáljanak. Így nagyobb figyelemmel kell fordulnia a Világbank által elkészített „pesszimista” változat felé, amely a fejlett országok 2,5 százalékos évi növekedéséből indul ki. Okkal tételezhető fel, hogy a Világbank által „minden eshetőségre” készen elkészített harmadik, legkedvezőbb változatra aligha kerülhet sor. Ez ugyanis azt tételezi fel, hogy a fejlett tőkés országok konjunktúrája visszatér az alajsokk előtti 13 esztendő 5 százalékos átlagához. Reálisan szemlélve a Világbank prognózisait, radikálisnak nevezhető javulást a fejlődő országok helyzetében, aligha lehet várni. E reális szemlélethez ugyanis hozzá tartozik az egy főre jutó gazdaságnövekedés, amelynek adatait a Világbank nem prognosztizálja. Ez pedig a fejlődő országok mindmáig meg nem fékezett „népességrobbanása” következtében lényegesen kedvezőtlenebb tényleges helyzethez vezet, mint a gazdaságnövekedés ütemének adatai mutatják. (A legszegényebb afrikai országok például a kedvezőnek minősíthető közepes variáns esetében sem jutnának vissza 1995-ben az egy főre jutó jövedelemnek arra a szintjére, amit 1970—1973-ban elértek.) Ismeretlen tényezők További ismeretlen tényező az olaj árának alakulása. A Világbank szerint 1985 és 1995 között az olaj ára évi 2 százalékkal emelkedik majd, ami azt jelenti, hogy 20 százalékkal magasabb lesz az 1981-es csúcsnál. Ez is negatív irányba befolyásolja a Világbank által elkészített előrejelzést. Végül, teljesen nyílt kérdés, hogy miképpen alakul a kamatláb helyzete. A Világbank abból indul ki, hogy a fejlődő országok esetében jelenleg 21 százalék az adósságszolgáltatásnak az exporthoz viszonyított aránya. A prognózis szerint ez 1995-re 12 százalékig csökenne. Ez a rendkívül kedvező fejlemény azonban csak akkor valósulhat meg, ha a még mindig rendkívül magas kamatláb következetesen és állandóan csökken. G. E. Aratás a Szovjetunióban Félidejéhez közeledik a Szovjetunióban az aratás, s a munkák súlypontja fokozatosan tolódik el az északi és keleti területek felé. A tavalyi hasonló időszakhoz képest a gazdaságok több búzát adtak az államnak. Igaz, az idén másfél-két héttel korábban kezdődtek a betakarítási munkák. A fő feladat nemcsak minden termény betakarítása, hanem gyors és veszteség nélkül eljuttatása a tárolókba, a feldolgozó üzemekbe. A Szovjetunióban igyekeznek minél szélesebb körben elterjeszteni a jó kezdeményezéseket, ám a Pravda keddi vezércikke kénytelen volt megállapítani, hogy számos területen — például Rosztov és Voronyezs környékén — nem fordítanak kellő gondot a szállításra, s ennek következtében nagyok a veszteségek, alacsony a hatékonyság. Vizsgálat kétévenként A revizor házhoz jön A kisvállalkozások adózásának tapasztalatairól . Ha kusza a főkönyv közelinek tűnik, pedig már több mint egy esztendő telt el az első kisvállalkozások megalakulása óta. Megérett a helyzet arra, hogy a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságának revizorai szerte az országban — miként más gazdálkodók, vállalatok és szövetkezetek esetében szokás — megvizsgálják a kisvállalkozások múlt évi működését. (A revízióra ezután itt is kétévente kerül majd sor.) Zajos „fogásoktól” és nagy visszaélések felfedezésétől mentes volt az első három hónap. A tapasztalatok további összegzése előtt ellenőrzési sétára indultunk a Pest megyei igazgatóság egyik revizorával. Értő kézzel A helyszín egy lakótelep kétszobás lakása. A háziasszony — aki könyveli a gmk-számlákat — tálcán egyensúlyozza a feketéscsészéket. Míg a feketét kortyolgatják, a találkozás első perceiben szokványos témákról beszélgetnek tréfálkozva. A vendég mégsem „igazi” ... A csészék helyét hamarosan dossziék, papírok, szerződések, és számlák borítják el. Kezdődik a pénzügyi revízió. A beszélgetés szinte egyik percről a másikra éles fordulatot vesz; mindenki visszatalál „eredeti” szerepébe, s megindul a kérdés-felelet. Még odafelé az úton Tóth Kálmánné, a revizor felvázolta az ellenőrzés menetét. — Először néhány általános adatot kérdezünk meg. Bár előre megkapjuk a szükséges papírokat, nem árt tájékozódni bizonyos dolgokról. Mi változott a nálunk található alakuló szerződés óta: csökkent, vagy nőtt a tagok s alkalmazottak száma, s milyen tevékenységgel bővült az eredeti kör? A könyvelőnő, aki korábban csak alkalmazottként, most már harmadik tagként gyűjti össze a számlákat, vezeti a könyvelést, egyszóval végzi az adminisztrációt, érti a dolgát. Jól tájékozódik a rendeletek szövevényében. A dicséretét hallva már oldottabban magyarázza, hogy szereti a munkáját és nem is véletlen a hozzáértése. — Terv- és termelési osztályvezető vagyok a vállalatomnál, ezért értek a könyveléshez. Egyébként a főnököm kért meg arra, hogy vállaljam el az állást — ez az önálló gazdasági munkaközösség nálunk javítja a gépeket. Később előkerülnek a számlák és a naplófőkönyv. Értő kézzel rótták egymás alá a sorokat., A monoton egyhangúsággal változó számok napról napra mutatják a gmk életét. Furcsa módon a bevételrovat hónapokon keresztül üres maradt. — Először nem volt munkánk, a régi vállalatunknál szóba sem álltak velünk — magyarázza a gmk vezetője. — Már az otthoni pénzhez nyúltunk és abból fizettük a költségeket, az alkalmazottakat is. Ráadásul — balszerencsénkre — az első megrendelőnk, egy nagyvállalat fizetésképtelenné vált. Végül már a társadalombiztosításra sem futotta s egy nappal később fizettük be az összeget. Azonnal jött a cédula a bírságról. De arra már nem adott senki választ — morfondíroz magában a középkorú férfi —, hogy nekünk miért nem fizették ki hónapokig a családi pótlékot? Peregnek a számok tovább. Az egyik tétel enyhén szólva megdöbbentő. A kiadás rovatban 70 ezer forint forgalmi adópótlás és persze a késedelmi kamat szerepel. — Még februárban magunk kértünk vizsgálatot — meséli e tétel történetét a könyvelőnő. — Egyik tevékenységünket rossz helyre soroltuk, innét az adóhiány. Meg jó, hogy akkor kiderült, mert most nem néhány ezer forint lenne a késedelmi kamat. A revizor egy-két technikai hibán kívül mindent rendbenlevőnek talál. — Hozom az írógépet, fölvenni a jegyzőkönyvet — szorgoskodik a háziasszony. Forintra-fillérre — Ráérünk még — legyint a revizor —, nem megy az olyan gyorsan. Legalább három, de általában öt napig tart míg lezárhatunk egy revíziót. A vizsgálat három nap múlva be is fejeződött, és mindent forintral fillérre egyetettek -talált.Az előzetes vizsgálatokból és a május óta folytatott hivatalos revíziókból úgy tűnik, a kisvállalkozások igyekeznek jól könyvelni, a szabályokat, rendelkezéseket betartani., Ha egyetemet, főiskolát végzettek társulnak, nincs probléma a könyveléssel. Ott sem gond a papírmunka, ahol a tagok részt vettek valamilyen tanfolyamon és legalább az alapfogalmakat ismerik. De bizony akad olyan gmk, ahol meglehetősen kusza a naplófőkönyv. Igaz, a vállalkozók sokszor panaszkodnak, hogy számukra túlságosan bonyolult a könyvelés és szinte áttekinthetetlen a rendeletek halmaza. A szakemberek szerint viszont ez a könyvelés jócskán egyszerűsített módon követi a gazdálkodást, lényegében csak a bevételeket és a kiadásokat jegyzik föl, aminek alapján a különböző rendeletek szerint számítják ki fizetési kötelezettségeket Ám nagyon nehezen lehet hozzájutni a régen megjelent rendeletekhez. Bár számos kiadvány jelent már meg a kisvállalkozásokról, de az összes rendeletet, valamint a hozzátartozó módosításokat például könyv formájában nem lehet megvenni. A kétévente sorra kerülő revízió egyszerűsített formában vizsgálja a kisvállalkozásokat. Még a vállalati vezetők számára túlságosan is jól ismert jegyzőkönyvet sem veszik föl, ha 10 ezer forintnál kisebb adóhiányt fedeznek föl, s ezt a vállalkozók önként befizetik. Az adózás persze itt is kényes a kérdés, különösen az olyan területeken, ahol a jogszabály betűjéhez szorosan ragaszkodva nem lehet egyértelműen megállapítani, például, hogy forgalmi adóköteles-e egy tevékenység vagy sem. Hogy melyek, ezek a rések? Ezt érthető módon nem árulták el a PM Ellenőrzési Főigazgatóságon. — Nem akarok tippeket adni — mosolyog dr. Bokor Pál főigazgató-helyettes. — Kétségtelenül néhány helyen nem egyértelmű a szabályozás és ez lehetőséget ad a tévedésekre. Ha bebizonyosodik, hogy jóhiszeműen követték el a hibát, mint az említett gmk esetében, akkor a bírság is alacsony marad. Szándékos tévedésnél viszont elérheti az adóhiány száz százalékát is. Akinek felemelik az adóját mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa igazát, s ne kelljen a többletet befizetnie. A kisvállalkozók hol fellebbezhetnek? — A vizsgálat után először helyben, majd nálunk lehet fellebbezni. Ha mindenhol helybenhagyták a vizsgálat megállapításait, akkor a bíróságon perelhet még az ügyfél. De nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Nem célunk, és nem is érdekünk,hogy a jagosnál, több adót fizessenek a vállalkozások. Becslés alapján — Ha a számlákból nem derül ki pontosan a forgalom, a revizorok becsülhetik is az adót. Minek alapján állapítják meg ilyen esetekben, hogy mennyit kell befizetni? — A becslésre csak akkor kerülhet sor, ha nem lehet megállapítani a könyvelésből a termelés vagy a forgalom valódi értékét, esetleg be akarnak csapni minket. De például az anyagfelhasználásból vagy az energiaszámlából következtetni lehet a tevékenység igazi nagyságára. S ahogy elegendő tapasztalatunk lesz, megközelítőleg pontosan vethetjük ki az adót. De erre remélem nem kerül túlságosan gyakran sor. Egy kezemen megszámolhatom, eddig hányszor kényszerültünk becsülni az adó alapját. Nem nagyon tévedhettünk, mert az érdekeltek egyetlenegyszer sem fellebbeztek. Lakatos Mária IMF-, kvótaemelések A Nemzetközi Valutaalap bejelentette, hogy eddig 19 tagállam — köztük Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Kuvait és a Fülöp-szigetek — hagyta jóvá az IMF pénzforrásaihoz való hozzájárulásuk emelését. Mint ismeretes, korábbi megállapodás szerint a 146 tagú szervezet pénzalapját a tagországok kvótaemelése révén 30 milliárd dollárra kívánják növelni, és így atagországoknak a Nemzetközi Valutaalaphoz való hozzájárulása öszszesen 95 milliárd dollárra emelkedne. A pénzalap növelése akkor valósulhat meg, ha a jelenlegi kvóták 70 százalékát adó tagországok ebbe beleegyeznek, és kinyilvánítják, hogy készek a szervezet számára további hiteleket biztosítani. A kvótaemelést most jóváhagyó 19 ország a je- HORIZONT jenlegi hozzájárulások mintegy 13 százalékát adja. Fellendülés az NSZK gazdasági életében Az amerikai dollár magas árfolyama egyáltalán nem fékezi le a nyugatnémet gazdaság közelmúltban elkezdődött fellendülését — jelentette ki Otto Lambsdorff, az NSZK gazdasági minisztere. Természetesen a nyersanyagok és az energiahordozók, például a kőolaj és a gáz, drágábbakká válnak az NSZK számára, mivel ezekért dollárral kell fizetnie. Ugyanakkor a nyugatnémet cégek a gyengébb márka mellett kedvezőbben tudják elhelyezni termékeiket külföldön. S mivel az NSZK exportorientáltságú ország, a dollár magas árfolyama inkább kedvezően hat a konjunktúra alakulására — állapította meg a nyugatnémet gazdasági miniszter. Marad az OPEC-ár A nemzetközi olajpiacon mutatkozó kedvező jelek ellenére, éveken át megmarad a hordónkénti 29 dolláros OPEC-alapár. Az exportőrök számára egyébként jóval fontosabb az árkérdésnél, hogy az OPEC betartja-e a napi 17,5 millió hordós kitermelési plafont. A párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint az ezredfordulóra az olaj hordónkénti ára 45 dől,lárra szökik fel, akkor is,, ha a gazdasági növekedés továbbra is szerény marad és a keresleteta visszafogottság jellemzi. XjöVf 1983. AUGUSZTUS 10. SZERDA 7