Magyar Hírlap, 1983. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-10 / 188. szám

Magyar Hírlap NÉPGAZDASÁG -VILAGGAZDASAG A Világbank jelentése bM. M Változatok a jövőre­­ : . . . Merész feladatra vállalkozott a Világbank, amikor közzétette ■ legfrissebb (sorrendben a hato­dik) fejlődési előrejelzését. Ez a jelentés 125 ország statisztikai je­lentésein alapszik és körülbelül 200 oldalnyi terjedelmű. Arra vállalkozik, hogy 1995-ig terje­dően felvázolja a világgazdasági helyzet és mindenekelőtt a gaz­dasági növekedés várható irány­zatait. A jelentés figyelmének kö­zéppontjában a fejlődő országok állanak. A kiindulópont az, hogy a fej­lődő országok gazdasági helyzeté­nek alakulása a fejlett országok konjunkturális helyzetének függ­vénye. Emellett, de ettől elvá­laszthatatlanul szerepet játszanak­ az olaj árának várható alakulása, valamint a gazdaságnövekedést hátráltató és az eladósodás ter­heit nehezítő magas kamatláb fej­lődési irányzatai. A kiinduló helyzet A vállalkozás jellegéből fakad, hogy a Világbank először­­a tény­leges helyzetet méri fel, majd eb­ből kiindulva az egyes országok különböző csoportjai számára há­rom változatot dolgoz ki. Ezek közül a Világbank sze­rint feltételezhetően legnagyobb esélye van a középső változat­nak. Indokolt tehát először en­nek felvázolása. A fejlett ipari országok 1960 és 1973 (tehát az ,, olajsokk”) közötti hosszú idő­szakban évi 5 százalékos bruttó társadalmi össztermék-növeke­dést produkáltak. Ebben a kedve­ző konjunkturális időszakban az összes fejlődő országok — kivéve a Perzsa-öböl körzetének rendkí­vül magas jövedelmű országait — összességükben 6 százalékos évi átlagos növekedést értek el. Ezen belül a közepesek csoportjába tartozó fejlődő országokban a nö­vekedés az olajimportőrök eseté­ben 6,3, az olajexportőröknél 7 százalék volt. A legszegényebb ázsiai és afrikai országok cso­portja ennél lényegesen alacso­nyabb növekedést értek el. (Az ázsiaiak 4,6, az afrikaiak 3,5 szá­zalékos évi átlagot.) Az 1973—1980-as időszakot az jellemezte, hogy az átlagos évi növekedés üteme a fejlett ipari országokban felére­ csökkent (2,5 százalék). Ez a csökkenés csak késleltetve hatott a fejlődő orszá­­gokra, amelyek a maguk egészé­ben e hét esztendő során még mindig 4,7 százalékos évi növe­kedést produkáltak. Megfigyelhe­tő volt már azonban, hogy a leg­szegényebbek és különösképpen az afrikai szegény országok csak 1,4 százalékos növekedési átlagot tudtak felmutatni. Rájuk volt te­hát a legkatasztrofálisabb hatás­sal a konjunktúra lanyhulása. Ezt követte a recesszió, az erőteljes gazdasági visszaesés korszaka 1980 és 1983 eleje között.­­ A Világbank­­ abból az optimis­ta elképzelésből indult ki, hogy az 1983 elejétől 1985 végéig tartó időszakban a fejlett ipari orszá­gokban véget ér a recesszió, és a gazdaságnövekedés eléri a 3 szá­zalékot. Ennek alapján pedig 1985 végéig a fejlődő országok 4,4 szá­zalékos évi gazdaságnövekedést érhetnek el. Tehát megközelíthe­tik az 1973—1980 időszak átlagát. Már ez a pillanatnyilag ellen­őrizhetetlen, a valóság által nem bizonyítható feltételezés is jelzi a további prognózis esetlegessé­gét. . Az ismertetett adatok alapján elkészített, az 1985—1995 évtized­re vonatkozó változat ugyanis abból indul ki, hogy a fejlett or­szágok ebben az évtizedben évi 3,7 százalékos növekedési átlagot érnek el; hogy nem erősítik to­vább protekcionista intézkedései­ket és hogy a gazdaságirányítás színvonala az összes fejlődő or­szágokban javul. Ebben az eset­ben — mondja a Világbank — a fejlődő országok 5,5 százalékos évi növekedési átlagot érhetnek el. Ezen belül a középcsoportba tartozó növekedés átlaga valami­vel magasabb (5,7 százalék) len­ne, míg a legszegényebb orszá­gok csoportjába az ázsiaiak 4,9, az afrikaiak viszont csak 3,3 szá­zalékot érnének el. A jelenlegi valóságot figyelve, a Világbank által közepesnek ne­vezett változat inkább optimistá­nak tekinthető. Hiszen jelenleg a legdinamikusabb és legerősebb gazdasággal rendelkező fejlett tő­kés országok sem vállalkoznak arra, hogy 1995-ig terjedően 3,7 százalékos évi reálnövekedést prognosztizáljanak. Így nagyobb figyelemmel kell fordulnia a Világbank által elké­szített „pesszimista” változat fe­lé, amely a fejlett országok 2,5 százalékos évi növekedéséből in­dul ki. Okkal tételezhető fel, hogy a Világbank által „minden eshető­ségre” készen elkészített harma­dik, legkedvezőbb változatra alig­ha kerülhet sor. Ez ugyanis azt tételezi fel,­ hogy a fejlett tőkés országok konjunktúrája visszatér az alajsokk előtti 13 esztendő 5 százalékos átlagához. Reálisan szemlélve a Világbank prognózisait, radikálisnak nevez­hető javulást a fejlődő országok helyzetében, aligha lehet várni. E reális szemlélethez ugyanis hozzá tartozik az egy főre jutó gazdaságnövekedés, amelynek adatait a Világbank­ nem prog­nosztizálja. Ez pedig­ a fejlődő országok mindmáig meg nem fé­kezett „népességrobbanása” kö­vetkeztében lényegesen kedvezőt­lenebb tényleges helyzethez ve­zet, mint a gazdaságnövekedés ütemének adatai mutatják. (A legszegényebb afrikai országok például a kedvezőnek minősíthe­tő közepes variáns esetében sem jutnának vissza 1995-ben az egy főre jutó jövedelemnek arra a szintjére, amit 1970—1973-ban el­értek.) Ismeretlen tényezők További ismeretlen tényező az olaj árának alakulása. A Világ­bank szerint 1985 és 1995 között az olaj ára évi 2 százalékkal emelkedik majd, ami azt jelenti, hogy 20 százalékkal magasabb lesz az 1981-es csúcsnál. Ez is ne­gatív irányba befolyásolja a Vi­lágbank által elkészített előrejel­zést. Végül­, teljesen nyílt kérdés, hogy miképpen alakul a kamat­láb helyzete. A Világbank abból indul ki, hogy a fejlődő orszá­gok esetében jelenleg 21 százalék az adósságszolgáltatásnak az ex­porthoz viszonyított aránya. A prognózis szerint ez 1995-re 12 százalékig csökenne. Ez a rend­kívül kedvező fejlemény azonban csak akkor valósulhat meg, ha a még mindig rendkívül magas ka­matláb következetesen és állan­dóan csökken. G. E. Aratás a Szovjetunióban Félidejéhez közeledik a Szov­jetunióban az aratás, s a mun­kák súlypontja fokozatosan toló­dik el az északi és keleti terü­letek felé. A tavalyi hasonló idő­szakhoz képest a gazdaságok több búzát adtak az államnak. Igaz, az idén másfél-két héttel korábban kezdődtek a betakarí­tási munkák. A fő feladat nemcsak minden termény betakarítása, hanem gyors és veszteség nélkül eljut­tatása a tárolókba, a feldolgozó üzemekbe. A Szovjetunióban igyekeznek minél szélesebb körben elterjesz­teni a jó kezdeményezéseket, ám a Pravda keddi vezércikke kény­telen volt megállapítani, hogy számos területen — például Rosz­­tov és Voronyezs környékén — nem fordítanak kellő gondot a szállításra, s ennek következté­ben nagyok a veszteségek, ala­csony a hatékonyság. Vizsgálat kétévenként A revizor házhoz jön A kisvállalkozások adózásának tapasztalatairól . Ha kusza a főkönyv közelinek tűnik, pedig már több mint egy esztendő telt el az első kisvállalkozások megalaku­lása óta. Megérett a helyzet arra, hogy a Pénzügyminisztérium El­lenőrzési Főigazgatóságának revi­zorai szerte az országban — mi­ként más gazdálkodók, vállalatok és szövetkezetek esetében szokás — megvizsgálják a kisvállalkozá­sok múlt évi működését. (A reví­zióra ezután itt is kétévente ke­rül majd sor.) Zajos „fogásoktól” és nagy visszaélések felfedezé­sétől mentes volt az első három hónap. A tapasztalatok további összegzése előtt ellenőrzési sétára indultunk a Pest megyei igazgató­ság egyik revizorával. Értő kézzel A helyszín egy lakótelep két­szobás lakása. A háziasszony — aki könyveli a gmk-számlákat — tálcán egyensúlyozza a feketés­­csészéket. Míg a feketét kor­tyolgatják, a találkozás első perceiben szokványos témák­ról beszélgetnek tréfálkozva. A vendég mégsem „igazi” ... A csé­szék helyét hamarosan dossziék, papírok, szerződések, és számlák borítják el. Kezdődik a pénzügyi revízió. A beszélgetés szinte egyik percről a másikra éles for­dulatot vesz; mindenki visszata­lál „eredeti” szerepébe, s megin­dul a kérdés-felelet. Még odafelé az úton Tóth Kál­­mánné, a revizor felvázolta az el­lenőrzés menetét. — Először néhány általános adatot kérdezünk meg. Bár előre megkapjuk a szükséges papíro­kat, nem árt tájékozódni bizo­nyos dolgokról. Mi változott a ná­lunk található alakuló szerződés óta: csökkent, vagy nőtt a tagok s alkalmazottak száma, s milyen tevékenységgel bővült az eredeti kör? A könyvelőnő, aki korábban csak alkalmazottként, most már harmadik tagként gyűjti össze a számlákat, vezeti a könyvelést, egyszóval végzi az adminisztrá­ciót, érti a dolgát. Jól tájékozó­dik a rendeletek szövevényében. A dicséretét hallva már oldottab­­ban magyarázza, hogy szereti a munkáját és nem is véletlen a hozzáértése. — Terv- és termelési osztály­­vezető vagyok a vállalatomnál, ezért értek a könyveléshez. Egyébként a főnököm kért meg arra, hogy vállaljam el az állást — ez az önálló gazdasági mun­kaközösség nálunk javítja a gé­peket. Később előkerülnek a számlák és a naplófőkönyv. Értő kézzel rótták egymás alá a sorokat., A monoton egyhangúsággal változó számok napról napra mutatják a gmk életét. Furcsa módon a be­vételrovat hónapokon keresztül üres maradt. — Először nem volt munkánk, a régi vállalatunknál szóba sem álltak velünk — magyarázza a gmk vezetője. — Már az otthoni pénzhez nyúltunk és abból fizet­tük a költségeket, az alkalmazot­takat is. Ráadásul — balszeren­csénkre — az első megrendelőnk, egy nagyvállalat fizetésképtelen­né vált. Végül már a társadalom­­biztosításra sem futotta s egy nap­pal később fizettük be az össze­get. Azonnal jött a cédula a bír­ságról. De arra már nem adott senki választ — morfondíroz ma­gában a középkorú férfi —, hogy nekünk miért nem fizették ki hó­napokig a családi pótlékot? Peregnek a számok tovább. Az egyik tétel enyhén szólva meg­döbbentő. A kiadás rovatban 70 ezer forint forgalmi adópótlás és persze a késedelmi kamat szere­pel. — Még februárban magunk kértünk vizsgálatot — meséli e tétel történetét a könyvelőnő. — Egyik tevékenységünket rossz­­ helyre soroltuk, innét az adó­hiány. Meg jó, hogy akkor kide­rült, mert most nem néhány ezer forint lenne a késedelmi kamat. A revizor egy-két technikai hi­bán kívül mindent rendbenlevő­­nek talál. — Hozom az írógépet, fölvenni a jegyzőkönyvet — szor­goskodik a háziasszony. Forintra-fillérre — Ráérünk még — legyint a revizor —, nem megy az olyan gyorsan. Legalább három, de ál­talában öt napig tart míg lezár­hatunk egy revíziót. A vizsgálat három nap múlva be is fejeződött, és mindent fo­­­­rintral fillérre egyetettek -­talált.­­Az előzetes vizsgálatokból és a május óta folytatott hivatalos re­víziókból úgy tűnik, a kisvállal­kozások igyekeznek jól könyvel­ni, a szabályokat, rendelkezése­ket betartani., Ha egyetemet, fő­iskolát végzettek társulnak, nincs probléma a könyveléssel. Ott sem gond a papírmunka, ahol a tagok részt vettek valamilyen tanfolya­mon és legalább az alapfogalma­kat ismerik. De bizony akad olyan gmk, ahol meglehetősen kusza a naplófőkönyv. Igaz, a vállalkozók sokszor panaszkod­nak, hogy számukra túlságosan bonyolult a könyvelés és szinte áttekinthetetlen a rendeletek hal­maza. A szakemberek szerint viszont ez a könyvelés jócskán egyszerű­sített módon követi a gazdálko­dást, lényegében csak a bevétele­ket és a kiadásokat jegyzik föl, aminek alapján a különböző ren­deletek szerint számítják ki fi­zetési kötelezettségeket Ám na­gyon nehezen lehet hozzájutni a régen megjelent rendeletekhez. Bár számos kiadvány jelent már meg a kisvállalkozásokról, de az összes rendeletet, valamint a hozzátartozó módosításokat pél­dául könyv formájában nem le­het megvenni. A kétévente sorra kerülő reví­zió egyszerűsített formában vizs­gálja a kisvállalkozásokat. Még­ a vállalati vezetők számára túlsá­gosan is jól ismert jegyzőkönyvet sem veszik föl, ha 10 ezer forint­nál kisebb adóhiányt fe­deznek föl, s ezt a vállalkozók önként befizetik. Az adózás per­sze itt is kényes a kérdés, különö­sen az olyan területeken, ahol a jogszabály betűjéhez szorosan ragaszkodva nem lehet egyértel­műen megállapítani, például, hogy forgalmi adóköteles-e egy tevékenység vagy sem. Hogy me­lyek, ezek a rések? Ezt­­ érthe­tő módon nem árulták el a PM Ellenőrzési Főigazgatóságon. — Nem akarok tippeket adni — mosolyog dr. Bokor Pál főigazga­tó-helyettes. — Kétségtelenül né­hány helyen nem egyértelmű a szabályozás és ez lehetőséget ad a tévedésekre. Ha bebizonyoso­dik, hogy jóhiszeműen követték el a hibát, mint az említett gmk esetében, akkor a bírság is ala­csony marad. Szándékos tévedés­nél viszont elérheti az adóhiány száz százalékát is.­­ Akinek felemelik az adóját mindent megtesz azért, hogy bi­zonyítsa igazát, s ne kelljen a többletet befizetnie. A kisvállal­kozók hol fellebbezhetnek? — A vizsgálat után először helyben, majd nálunk lehet fel­lebbezni. Ha mindenhol helyben­hagyták a vizsgálat megállapítá­sait, akkor a bíróságon perelhet még az ügyfél. De nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Nem cé­lunk, és nem is érdekünk,­­hogy a jagosnál, több adót­ fizessenek a vállalkozások. Becslés a­lapján — Ha a számlákból nem derül ki pontosan a forgalom, a revizo­rok becsülhetik is az adót. Mi­nek alapján álla­pít­ják meg ilyen esetekben, hogy mennyit kell be­fizetni? — A becslésre csak akkor ke­rülhet sor, ha nem lehet megál­lapítani a könyvelésből a terme­lés vagy a forgalom valódi érté­két, esetleg be akarnak csapni minket. De például az anyagfel­használásból vagy az energia­­számlából következtetni lehet a tevékenység igazi nagyságá­ra. S ahogy elegendő tapasz­talatunk lesz, megközelítő­leg pontosan vethetjük ki az adót. De erre remélem nem kerül túl­ságosan gyakran sor. Egy keze­men megszámolhatom, eddig hányszor kényszerültünk be­csülni az adó alapját. Nem na­gyon tévedhettünk, mert az érde­keltek­ egyetlenegyszer sem fel­­­lebbeztek. Lakatos Mária IMF-, kvótaemelések A Nemzetközi Valutaalap be­jelentette, hogy eddig 19 tagál­lam — köztük Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Kuvait és a Fü­­löp-szigetek — hagyta jóvá az IMF pénzforrásaihoz való hozzá­járulásuk emelését. Mint ismere­tes, korábbi megállapodás sze­rint a 146 tagú szervezet pénz­alapját a tagországok kvótaeme­lése révén 30 milliárd dollárra­ kívánják növelni, és így a­­tag­országoknak a Nemzetközi Valu­taalaphoz való hozzájárulása ösz­­szesen 95 milliárd dollárra emel­kedne. A pénzalap növelése ak­kor­ valósulhat meg, ha a jelen­legi kvóták 70 százalékát adó tagországok ebbe beleegyeznek, és kinyilvánítják, hogy készek a szervezet számára további hitele­ket biztosítani. A­ kvótaemelést most jóváhagyó 19 ország a je- HORIZONT jenlegi hozzájárulások mintegy 13 százalékát adja. Fellendülés az NSZK gazdasági életében Az amerikai dollár magas árfo­lyama egyáltalán nem fékezi le a nyugatnémet gazdaság közelmúlt­ban elkezdődött fellendülését — jelentette ki Otto Lambsdorff, az NSZK gazdasági minisztere. Ter­mészetesen a nyersanyagok és az energiahordozók, például a kőolaj és a gáz, drágábbakká válnak az NSZK számára, mivel ezekért dollárral kell fizetnie. Ugyanak­kor a­ nyugatnémet cégek a gyen­gébb márka mellett kedvezőbben tudják elhelyezni termékeiket külföldön. S mivel az NSZK ex­portorientáltságú ország, a dollár magas árfolyama inkább kedve­zően hat a konjunktúra alakulá­sára — állapította meg a nyugat­német gazdasági miniszter. Marad az OPEC-ár A nemzetközi olajpiacon mu­tatkozó kedvező jelek ellenére, éveken át megmarad a hordón­kénti 29 dolláros OPEC-alapár. Az exportőrök számára egyébként jóval­ fontosabb az árkérdésnél, hogy az OPEC betartja-e a napi 17,5­­ millió hordós kitermelési plafont. A párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség elő­rejelzése szerint az ezredforduló­ra az olaj hordónkénti ára 45 dől­,­lárra szökik fel, akkor is,, ha a­ gazdasági növekedés továbbra is szerény marad és a keresletet­­a visszafogottság jellemzi. XjöVf 1983. AUGUSZTUS 10. SZERDA 7

Next