Magyar Hírlap, 1983. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
X»[S9\ rm 2 1983. SZEPTEMBER 3. SZOMBAT_______/ \ ' | NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Magyar-burmai kapcsolatok Az együttműködés alapjai A KÖZELI NAPOKBAN távoli ország vezetője látogat el Budapestre: a Burmai Unió Szocialista Köztársaság államfőjét, San Yut várjuk hazánkba. Ez a hivatalos látogatás viszonzása lesz Losonczi Pál tavaly nyári burmai útjának. Az Elnöki Tanács elnöke akkor hívta meg Magyarországra rangooni vendéglátóját. Mielőtt Burma politikai, gazdasági életéről és kétoldalú kapcsolatainkról szólnánk, nem árt megismerkedni e tőlünk sok ezer kilométerre fekvő délkelet-ázsiai ország földrajzi heytettével, adottságaival, Burma Indokína és az India közötti részen található, területe hétszerese hazánkénak. Népsűrűsége viszont jóval kisebb, mivel 32 millióan lakták. A főváros, Rangoon lakossága 4 millió körül mozog. Az ország felszíne változatos. Burmában éppen úgy megtalálhatók a gyűrt hegyláncok, mint a színesfémekben gazdag röghegységek. Az ország középső részén húzódik az Irrawaddy folyó feltöltött medencéje, amely a gazdasági élet központjának tekinthető. Burma éghajlatát a trópusi monszunok jellemzik, az átlagos csapadékmennyiség 4500 milliméter, az évi középhőmérséklet magas: 23—26 Celsius-fok, a déli tengerpartokon azonban eléri a 30 Celsius-fokot is. Ami a népességet illeti: 70 százaléka burmai, 7 százaléka san és ugyancsak 7 százaléka karén, 6 százaléka pedig indiai. Az országban több kis népcsoport is él. A kínaiak száma például 300 ezer. Burma egyébként szövetségiállam, s az államhatalom legfőbb szerve a 464 tagú nemzetgyűlés, amelynek tagjait négyévenkét választják. A testület feladatait, annak ülésszakai között, a 29 tagú államtanács látja el. Ennek 14 tagja az egyes tagállamokat és tartományokat képviseli, 14 tagját a nemzetgyűlési képviselők közül választják, 29. tagja pedig a mindenkori miniszterelnök. Az államtanács elnöke az államfő, ezt a tisztet 1981 óta U San Yu tölti be. BURMA HOSSZÚ IDŐN ÁT az angol érdekszférába tartozott. Függetlenségét 1948-ban nyerte el. A fejlődés polgári útját választotta, de az évek során mind szélesebb nemzeti összefogás alakult ki a volt anyaországot továbbra is kiszolgáló vezetéssel szemben. 1962-ben a hadsereg segítségével forradalmi tanács jutott hatalomra, ennek vezetője V Ne Vin volt. Meghirdették a „Burma útja a szocializmushoz” elnevezésű programot. Az országban jelentős politkai, társadalmi, gazdasági átalakulás kezdődött. A hetvenes évek elején új alkotmányt dolgoztak ki, amely állami céllá nyilvánította a szocializmus megteremtését, a kizsákmányolás megszüntetését, a termelőeszközök köztulajdonba vételét és megerősítette a Burmai Szocialista Program Pártja (BSPP) vezető szerepét. A tömegpárttá fejlődött BSPP-ben az ország sajátosságai — a munkások alacsony száma és a parasztság szétszórtsága miatt — ma is jelentős a hadsereg irányító és ellenőrző szerepe. Az ország a gyarmati múltból egyoldalú, elmaradott gazdaságot örökölt. Az ásványi kincsekben és értékes trópusi erdőkben gazdag területen nagyarányú gazdasági változások zajlottak le. Megkezdődött a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása: kiszorították a külföldi monopóliumokat, leszűkítették a hazai tőkés és kereskedő uzsorásrétegek gazdasági lehetőségeit. Az állam kezében összpontosult a külkereskedelem, a bankrendszer, a hírközlés, a vasút, a villamosenergia-termelés, az olajipar és a nagykereskedelem egésze, a bányászat, az építőipar és a feldolgozóipar nagy része, és kísérletet tettek a helyi nyersanyagokat felhasználó új iparágak létrehozására. A Burmai Unió Szocialista Köztársaság a békés egymás mellett élés elve alapján jó kapcsolatok fenntartására törekszik a világ minden országával, s elsősorban szomszédaival kívánja problémáit rendezni, kapcsolatait szélesíteni. A független külpolitikai irányvonalait követő állam kapcsolatai a szocialista oszágokkal barátiak. Hazánk és Burma 1960-ban létesített nagyköveti szinten diplomáciai viszonyt Politikai kapcsolataink szívélyeseik, problémamentesek és barátiak. Az utóbbi években több felsőbb szintű találkozóra is sor került. Így 1972-ben kiemelkedő esemény volt a Fock Jenő, akkori kormányfő vezetésével a Vietnami Demokratikus Köztársaságban járt magyar küldöttség átutazása Burmán, és a személyes kapcsolat felvétele U Ne Vin elnökkel. A Ne Vin még abban az évben viszonozta a látogatást, és állam- és kormányfői minőségben Losonczi Pállal, valamint Fock Jenővel folytatott tárgyalásokat Budapesten. 1974 NOVEMBERÉBEN Fock Jenő kormányküldöttség élén tett hivatalos látogatást Burmában. E látogatás eredménye volt, hogy a burmai közvélemény és a hivatalos szervek nagyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani hazánk iránt. 1976 elején az ázsiai országokban tett látogatása során Paja Frigyes akkori külügyminiszter átutazott Rangootiel, s a burmai külügyminisztert meghívta Magyarországra. U Hla Phone még az év szeptemberében eleget tett a meghívásnak. 1979 júniusában nálunk járt — az ENSZ-közgyűlésről hazatérőben — U Myunt Maung dandártábornok, külügyminiszter. 1975-ben Hollai Imre, 1981-ben pedig Házi Vencel külügyminiszter-helyettesek folytattak külügyi konzultációt Rangoonban. A magyar—burmai kereskedelmi kapcsolatok alapja az 1966- ban aláírt — számszerű előirányzatokat nem tartalmazó — kereskedelmi megállapodás, amelynek értelmében a két ország közötti kereskedelmi forgalom a legnagyobb kedvezményes elbánás alapján, szabaddevizás rendszerben történik. Mind a gazdasági kapcsolatok, mind az árucsereforgalom eredményei azonban eddig meglehetősen szerény mértékűek. A San Yu küszöbönálló hivatalos látogatása lendületet adhat együttműködésünknek. Magyar részről lehetőséget látnak — egyebek között — a mezőgazdasági szövetkezetek tapasztalatainak átadására, a gyógyszeripari kooperációra, a két szakosított ENSZ-szervezet, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank révén megvalósítható együttműködésre. A két ország viszonyának javításában nagy szerepet játszik a személyes, baráti kapcsolatok ápolása. Jellemző példaként említhetjük meg,, hogy Losonczi Pál egyike volt a San Yu első hivatalos vendégeinek, és a burmai államfő első külföldi hivatalos útja éppen hozzánk, Magyarországra vezet. ÖSSZESSÉGÉBEN ELMONDHATJUK, hogy magyar részről kívánatosnak tartják az eddigieknél jóval gyümölcsözőbb kapcsolatok kialakítását politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ma, itt Budapesten változatlanul időszerűen hatnak Losonczi Pál szavai, amelyeket az Elnöki Tanács elnöke tavaly mondott Rangoonban: „Azt hiszem, burmai barátaink is egyetértenek velünk abban, hogy együttműködésünk lehetőségeit még távolról sem merítettük ki. Meggyőződésünk, hogy jó alapokkal rendelkezünk kétoldalú kapcsolataink fejlesztéséhez, a továbblépéshez. Ehhez kívánunk hozzájárulni mostani látogatásunkkal, és őszintén reméljük, hogy ebben az szándékunkbanburmai barátaink is osztoznak.” sz. e. VILÁGHÍRADÓ Ma érkezik az NDK-ba Helmut Schmidt (MTI) Berlinben hivatalosan bejelentették, hogy Erich Honeckernek, az NDK Államtanácsa elnökének, valamint az NDK-beli evangélikus egyháznak a meghívására szombaton az NDK-ba érkezik Helmut Schmidt, az SPD alelnöke, volt nyugatnémet kancellár. Kirchschläger az NDK-ba látogat (MTI) Dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök október 11-től 14-ig hivatalos látogatást tesz az NDK-ban Erich Honeckernek, az államtanács elnökének meghívására — jelentették be csütörtökön Berlinben. A brit kormányfő az USA-ba látogat (AFP) Margaret Thatcher brit kormányfő szeptember végén hivatalos látogatásira az Egyesült Államokba utazik. A Fehér Ház csütörtöki bejelentése szerint Reagan elnök szeptember 29-én fogadja Thatchert A PUGWASH-értekezlet záródokumentuma (TASZSZ) Velencében csütörtökön befejeződött az atomenergia békés felhasználásáért küzdő tudósok mozgalmának 33. értekezlete. A PUGWASH-mozgalom e találkozóján a világ 34 országából mintegy 150 tudós vett részt. A világnak még sohasem volt oly nagymértékben szüksége a béke érdekében történt nemzetközi együttműködésre, mint napjainkban — szögezi le a konferencia záródokumentuma. Kísérleti atomrobbantás Névadóban (AP, DPA) Az amerikai energiaügyi minisztérium csütörtökön bejelentette, hogy újabb föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtottak végre az Egyesült Államok nevadai kísérleti telepén. A töltet robbanóereje — az eddigi kísérletek közül a legerősebb — 20—150 kilotonna között volt. Ebben az évben ez volt a 12. bejelentett nukleáris robbantási kísérlet a nevadai sivatagban, ahol 1951. januárjában kezdték el az atomrobbantási kísérleti programot. NATO-hadgyakorlat Dániában (TASZSZ) A NATO-haderők európai legfelsőbb parancsnoksága csütörtökön közölte, hogy a NATO szeptember 4. és október 2-a között Dánia területén „Ample Express” fedőnevű szárazföldi hadgyakorlatot tart. A gyakorlaton az Egyesült Államok az NSZK, Nagy-Britannia, Olaszország, Portugália, Hollandia, Dánia és Luxemburg hadseregének több mint tizenegyezer katonája és tisztje vesz részt. ENSZ-felhívás Argentínához és Nagy-Britanniához (TASZSZ, AFP) Az ENSZ dekolonizációs bizottsága csütörtökön határozatot fogadott el, amelyben felszólítja Argentínát és Nagy-Britanniát, hogy a vita békés úton történő rendezése érdekében újítsák fel a tárgyalásokat a Falkland (Malvin)-szigetekről. A határozat egyúttal támogatja az ENSZ főtitkárának e kérdésben kifejtett jószolgálati erőfeszítéseit. A pápa felhívása a jezsuita gyűléshez (MTI) A pápa iránti feltétel nélküli engedelmességre, egységre és az ateizmussal való szembeszállásra szólította fel a jezsuitákat II. János Pál pápa a rend pénteken kezdődött egyetemes gyűlésén. A jezsuiták több, mint négyszáz éves története során most először fordult elő, hogy a katolikus egyházfő részt vett a rend főnökét megválasztó egyetemes gyűlés megnyitóján. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szentszék szorosabban ellenőrzése alá kívánja vonni, jobban céljai szolgálatába akarja állítani a jezsuitákat. . Az egyetemes gyűlés220 résztvevője 26 ezer rendtagot képvisel. VISSZAPILLANTÓ Polgárháború intervencióval fűszerezve Libanonban a hét elején ismét magasra csapott az immár kilencedik éve hol lappangó, hol fellobbanó polgárháború lángja. Szerdára virradóra Bejrútban a harcok a város szinte valamenynyi körzetére kiterjedtek. Új mozzanat, hogy ezekbe az összecsapásokba az országban egy év óta állomásozó több nemzetiségű erők amerikai, francia és olasz egységei is belebonyolódtak. A libanoni kormány az egész fővárosra kiterjedő kijárási tilalmat rendelt el, s hadserege három dandárnyi erőt vetett be a síita és drúz fegyveresek ellen. Pénteki jelentés szerint sikerült is ellenőrzése alá vonnia Nyugat- Bejrútot, az ellenállás fő fészkét A polgárháború kiújulása mindenekelőtt rácáfol arra a libanoni keresztény jobboldal, Izrael és az Egyesült Államok által hangoztatott vádra, miszerint „Libanon minden bajáért a palesztinok a felelősek”. Most azonban bebizonyosodott, hogy a palesztin harcosok távozása nem elegendő az ország belső békéjének helyreállításához. Az alapvető problémták ugyanis, amelyek megosztják a libanoni társadalom különböző közösségeit, változatlanul jelen vannak, s feszítőerejük semmivel sem csökkent. A libanoni hadsereg állítólag azért lép fel az AMAL elnevezésű síita harci szervezet és a drúzok ellen, hogy helyreállítsa a kormány szuverenitását az ország egész területe felett. Valójában azonban — mint erre Valid Dzsumblatt, a drúz közösség vezetője is rámutatott — a libanoni hadsereg a keresztény közösség félfasiszta jellegű pártjának, a Falange-nak a hatalmi hegemóniáját akarja biztosítani. A hadsereg Amin Dzsemajel köztársasági elnök utasításait követi, akinek apja, Pierre Dzsemajel viszont a Falangista Párt elnöke. Veszélyes és a konfliktus internacionalizálásával fenyegető fejlemény az Egyesült Államok fokozódó beavatkozása a belviszályba. Az ott állomásozó 1200 amerikai gyalogosból álló különítmény a libanoni hadsereg oldalán beavatkozott a harcokba, s egyelőre ismeretlen számban halottai és sebesültjei is vannak. E csapat támogatása céljából a libanoni partok közelébe irányították az Eisenhower repülőgépanyahajót és kísérőflottilláját. Washington eszkalációs szándékaira utal, hogy csütörtökön újabb 1600 tengerészgyalogost vezényelt Libanon partjaihoz. Azért, hogy „szükség esetén” a már ott levő társaik segítségére készen álljanak a szállítóhajók fedélzetén. Az amerikai erősítés harckocsikkal és nehéztüzérséggel felszerelve érkezik a helyszínre. A fokozódó intervenciót Washington a Bejrútban tartózkodó amerikai katonák „biztonsági érdekeivel” indokolja. A TASZSZ szovjet hírügynökség a héten megjelent nyilatkozata „több mint különösnek” nevezi ezt a magyarázatot. Hiszen — így a nyilatkozat — Washington előbb katonákat küldött egy idegen országba, majd azok biztonságára hivatkozva az ország lakosait pusztítja. S tegyük ehhez hozzá — az említett nyilatkozat közzétételekor ez még nem volt ismeretes —, újabb csapatok küldésével növeli a feszültséget és tágítja a beavatkozás kereteit, valamint a mészárlás méreteit. (páll!) gylst eddig maradhat Pinochet? Haa marxisták nem hajlandók megérteni, mi történik ebben az országban, akkor készek vagyunk újabb szeptember 11-ét rendezni. E fenyegető kijelentést Chile diktátor-elnöke, Augusto Pinochet íyerte tette a negyedik tiltakozási nap, augusztus 11. után. Május végétől azonban a sztrájkok, a tömegtüntetések látványos engedményeket csikartak ki a terrorra hajló rezsimtől. Feloldották a hatóságok a rendkívüli állapotot, a nem marxista pártok működhetnek, engedélyezték ezernél több emigráns hazatérését. A rezsim a tömegek követelésére kénytelen volt néhány nap után szabadlábra helyezni a letartóztatott Gabriel Valdést. Sőt, augusztus közepén Jarpa belügyminiszter bejelentette, hogy a kormány hajlandó párbeszédet kezdeni az ellenzékkel. A polgári pártok tömörülése, a Demokratikus Szövetség (AD) ennek nyomán ismertette követelését, melynek sarkköve: választásokat kell tartani az országban, vagyis Pinochetnek távoznia kell. A főváros főkormányzója ellen, ismeretlen tettesek által elkövetett merénylet azonban megrekesztheti az engedményadás folyamatát. Bár a fegyveres osztagokkal is harcoló Forradalmi Baloldali Mozgalom (MIR) elhatárolta magát a merénylettől, mégsem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy a junta hajtóvadászatot kezd ellenfeleivel szemben. Az utóbbi napok viszonylagos eseménytelensége talán éppen e vihar előtti csendet jelzi. A vihar a jövő hétre várható: szeptember 8-ra ugyan a junta engedélyezte a tömeg békés felvonulását, de a három nappal később — az Allende-kormány és a demokrácia tíz éve történt megdöntésének évfordulóján — várható események beláthatatlan következménnyel járhatnak. A rezsim egyelőre képes a tömegek hangjának elfojtására. Ám Pinochet hatalmának végét az siettetné, ha az ellenzék erői meg tudnának egyezni egymással. A ma tapasztalható megosztottság egyelőre a zsarnok malmára hajtja a vizet. A jobboldali pártok szövetsége elhatárolja magát a baloldaltól, a hajdani Népi Egységet alkotó pártok szövetségétől. Az ellenzék széthúzása a diktatúra uralmának fennmaradását segíti elő. Ezért érdemes felidézni: a Chilei Kommunista Párt főtitkárának, Luis Corvalánnak a madridi El Pais-ban írt sorait: egyedül a chilei nép egysége tudja megdönteni a diktatúrát. Az augusztus végi merénylet viszont arra utal, hogy bizonyos erők éppen eme egység létrejötte ellen munkálkodnak. A diktatúra meghátrálása azonban tény. Csaknem tíz évig élet s halál uraként intézték a katonák a chileiek dolgait, azonban ma, a tömegmegmozdulások hatására kénytelenek szalonképesebbnek mutatkozni. A rezsim kezéhez tapadt vér miatt viszont ez kivihetetlennek látszik. Harmincezer halott, több tízezer emigráns bizonyítja adatszerűen, mit is hozott Pinochet uralma Latin-Amerika addig legdemokratikusabb berendezkedésű államának. Az ellenzék tízévi elnyomás után kezd magára találni, s mind a baloldal, mind a jobboldal életre hívta egységfrontját. A két politikai formáció a múltból örökölt ellentétek miatt ma még meglehetősen bizalmatlan egymással szemben, de a tiltakozási napokon való együttműködésük bizonyítja: kiküszöbölhetők a régi reflexek, ellentétek. A chilei néppel való szolidaritás hete holnap kezdődik, s a dél-amerikai országijan lejátszódó események minden bizonnyal megmutatják, mennyire tudta mozgósítani erejét a rezsim. De azt is, milyen mértékben képes az összefogásra a demokratikus hagyományokon nevelkedett chilei nép. (vers)