Magyar Hírlap, 1983. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-03 / 208. szám

X»[S9\ rm 2 1983. SZEPTEMBER 3. SZOMBAT_______/ \ ' | NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Magyar-burmai kapcsolatok Az együttműködés alapjai A KÖZELI NAPOKBAN távoli ország vezetője látogat el Bu­dapestre: a Burmai Unió Szo­cialista Köztársaság államfőjét,­­ San Yut várjuk hazánkba. Ez a hivatalos látogatás viszonzása lesz Losonczi Pál tavaly nyári burmai útjának. Az Elnöki Ta­nács elnöke akkor hívta meg Ma­gyarországra rangooni vendéglá­tóját. Mielőtt Burma politikai, gaz­dasági életéről és kétoldalú kap­csolatainkról szólnánk, nem árt megismerkedni e tőlünk sok ezer kilométerre fekvő délkelet-ázsiai ország földrajzi heytettével, adott­ságaival, Burma Indokína és az India közötti részen ta­lálható, területe hétszerese ha­zánkénak. Népsűrűsége viszont jóval kisebb, mivel 32 millióan lakták. A főváros, Rangoon lakos­sága 4 millió körül mozog. Az ország felszíne változatos. Burmában éppen úgy megtalál­hatók a gyűrt hegyláncok, mint­ a színesfémekben gazdag rög­hegységek. Az ország középső ré­szén húzódik az Irrawaddy folyó feltöltött medencéje, amely a gaz­dasági élet központjának tekint­hető. Burma éghajlatát a trópusi monszunok jellemzik, az átlagos csapadékmennyiség 4500 milli­méter, az évi középhőmérséklet magas: 23—26 Celsius-fok, a déli tengerpartokon azonban eléri a 30 Celsius-fokot is. Ami a népességet illeti: 70 szá­zaléka burmai, 7 százaléka san és ugyancsak 7 százaléka karén, 6 százaléka pedig indiai. Az or­szágban több kis népcsoport is él. A kínaiak száma például 300 ezer. Burma egyébként szövetségi­­ál­lam, s az államhatalom legfőbb szerve a 464 tagú nemzetgyűlés, amelynek tagjait négyévenkét vá­lasztják. A testület feladatait, annak ülésszakai között, a 29 ta­gú államtanács látja el. Ennek 14 tagja az egyes tagállamokat és tartományokat képviseli, 14 tag­ját a nemzetgyűlési képviselők közül választják, 29. tagja pedig a mindenkori miniszterelnök. Az államtanács elnöke az államfő, ezt a tisztet 1981 óta U San Yu tölti be. BURMA HOSSZÚ IDŐN ÁT az angol érdekszférába tartozott. Függetlenségét 1948-ban nyerte el. A fejlődés polgári útját vá­lasztotta, de­ az évek során mind szélesebb nemzeti összefogás ala­kult ki a volt anyaországot to­vábbra is kiszolgáló vezetéssel szemben. 1962-ben a hadsereg se­gítségével forradalmi tanács ju­tott hatalomra, ennek vezetője V Ne Vin volt. Meghirdették a „Burma útja a szocializmushoz” elnevezésű programot. Az or­szágban jelentős politkai, társa­dalmi, gazdasági átalakulás kez­dődött. A hetvenes évek elején új al­kotmányt dolgoztak ki, amely ál­lami­ céllá nyilvánította a szocia­lizmus megteremtését, a kizsák­mányolás megszüntetését, a ter­melőeszközök köztulajdonba vé­telét és megerősítette a Burmai Szocialista Program Pártja (BSPP) vezető szerepét. A tömeg­párttá fejlődött BSPP-ben az or­szág sajátosságai — a munkások alacsony száma és a parasztság szétszórtsága miatt — ma is je­lentős a hadsereg irányító és el­lenőrző szerepe. Az ország a gyarmati múltból egyoldalú, elmaradott gazdaságot örökölt. Az ásványi kincsekben és értékes trópusi erd­ők­ben gaz­dag területen nagyarányú gazda­sági változások zajlottak le. Meg­kezdődött a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása: kiszorítot­ták a külföldi monopóliumokat, leszűkítették a hazai tőkés és ke­reskedő uzsorásrétegek gazdasági lehetőségeit. Az állam kezében összpontosult a külkereskedelem, a bankrendszer, a hírközlés, a vasút, a villamosenergia-termel­­és, az olajipar és a nagykeres­­kedelem egésze, a bányászat, az építőipar­ és a feldolgozóipar nagy része, és kísérletet tettek a­ helyi nyersanyagokat felhasználó új iparágak létrehozására. A Burmai Unió Szocialista Köz­társaság a békés egymás mellett élés elve alapján jó kapcsolatok fenntartására törekszik a világ minden országával, s elsősorban szomszédaival kívánja problémáit rendezni, kapcsolatait szélesíteni. A független külpolitikai irányvo­nalait követő állam kapcsolatai a szocialista oszágokkal barátiak. Hazánk és Burma 1960-ban léte­sített nagyköveti szinten diplomá­ciai viszonyt Politikai kapcsola­taink szívélyeseik, problémamen­tesek és barátiak. Az utóbbi években több felsőbb szintű találkozóra is sor került. Így 1972-ben kiemelkedő ese­mény volt a Fock Jenő, akkori kormányfő vezetésével a Vietna­mi Demokratikus Köztársaságban járt magyar küldöttség átutazá­sa Burmán, és a személyes kap­csolat felvétele U Ne Vin elnök­kel. A Ne Vin még abban az évben viszonozta a látogatást, és álla­m- és kormányfői minőségben Losonczi Pállal, valamint Fock Jenővel folytatott tárgyalásokat Budapesten. 1974 NOVEMBERÉBEN Fock Jenő kormányküldöttség élén tett hivatalos látogatást Burmában. E látogatás eredménye volt, hogy a burmai közvélemény és a hivata­los szervek nagyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani hazánk iránt. 1976 elején az ázsiai országokban tett látogatása során Paja Frigyes akkori külügyminiszter átutazott Rangootiel, s a burmai külügy­minisztert meghívta Magyaror­szágra. U Hla Phone még az év szeptemberében eleget tett a meghívásnak. 1979 júniusában nálunk járt — az ENSZ-közgyű­­lésről hazatérőben — U Myunt Maung dandártábornok, külügy­miniszter. 1975-ben Hollai Imre, 1981-ben pedig Házi Vencel kül­ügyminiszter-helyettesek folytat­tak külügyi konzultációt Ran­­goonban. A magyar—burmai kereskedel­mi kapcsolatok alapja az 1966- ban aláírt — számszerű előirány­zatokat nem tartalmazó — keres­kedelmi megállapodás, amelynek értelmében a két ország közötti kereskedelmi forgalom a legna­gyobb kedvezményes elbánás alapján, szabaddevizás rendszer­ben történik. Mind a gazdasági kapcsolatok, mind az árucsere­forgalom eredményei azonban ed­dig meglehetősen szerény mérté­kűek. A San Yu küszöbönálló hiva­talos látogatása lendületet adhat együttműködésünknek. Magyar részről lehetőséget látnak — egye­bek között — a mezőgazdasági szövetkezetek tapasztalatainak átadására, a gyógyszeripari ko­operációra, a két szakosított ENSZ-szervezet, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank révén megvalósítható együttműködésre. A két ország viszonyának javí­tásában nagy szerepet játszik a személyes, baráti kapcsolatok ápolása. Jellemző példaként em­líthetjük meg,, hogy Losonczi Pál egyike volt a San Yu első hiva­talos vendégeinek, és a burmai államfő első külföldi hivatalos út­ja éppen hozzánk, Magyarország­ra vezet. ÖSSZESSÉGÉBEN ELMOND­HATJUK, hogy magyar részről kívánatosnak tartják az eddigiek­nél jóval gyümölcsözőbb kapcso­latok kialakítását politikai, gaz­dasági és kulturális téren egy­aránt. Ma, itt Budapesten válto­zatlanul időszerűen hatnak Lo­sonczi Pál szavai, amelyeket az Elnöki Tanács elnöke tavaly mondott Rangoon­ban: „Azt hi­szem, burmai barátaink is egyet­értenek velünk abban, hogy együttműködésünk lehetőségeit még távolról sem merí­tettük ki. Meggyőződésünk, hogy jó alapok­kal rendelkezünk kétoldalú kap­­csolataink fejlesztéséhez, a to­vábblépéshez. Ehhez kívánunk hozzájárulni mosta­ni látogatá­sunkkal, és őszintén remél­jük, hogy ebben az szándékunkban­­burmai barátaink is osztoznak.” sz. e. VI­LÁG­H­Í­RADÓ Ma érkezik az NDK-ba Helmut Schmidt (MTI) Berlinben hivatalosan bejelentették, hogy Erich Honec­­kernek, az NDK Államtanácsa elnökének, valamint az NDK-beli evangélikus egyháznak a meghí­vására szombaton az NDK-ba ér­kezik Helmut Schmidt, az SPD alelnö­ke, volt nyugatnémet kan­cellár. Kirchschläger az NDK-ba látogat (MTI) Dr. Rudolf Kirchschlä­ger osztrák szövetségi elnök ok­tóber 11-től 14-ig hivatalos láto­gatást tesz az NDK-ban Erich Honeckernek, az államtanács el­nökének meghívására — jelentet­ték be csütörtökön Berlinben. A brit kormányfő az USA-ba látogat (AFP) Margaret Thatcher brit kormányfő szeptember végén hi­vatalos látogatásira az Egyesült Államokba utazik. A Fehér Ház csütörtöki bejelentése szerint Reagan elnök szeptember 29-én fogadja Thatchert A PUGWASH-értekezlet záródokumentuma (TASZSZ) Velencében csütörtö­kön befejeződött az atomenergia békés felhasználásáért küzdő tu­dósok mozgalmának 33. értekez­lete. A PUGWASH-mozgalom e találkozóján a világ 34 országá­ból mintegy 150 tudós vett részt. A világnak még sohasem volt oly nagymértékben szüksége a béke érdekében történt nemzet­közi együttműködésre, mint nap­jainkban — szögezi le a konfe­rencia záródokumentuma. Kísérleti atomrobbantás Névadóban (AP, DP­A) Az amerikai ener­giaügyi minisztérium csütörtökön bejelentette, hogy újabb föld alatti kísérleti atomrobbantást hajtottak végre az Egyesült Ál­lamok nevadai kísérleti telepén. A töltet robbanóereje — az eddigi kísérletek közül a legerősebb — 20—150 kilotonna között volt. Eb­ben az évben ez volt a 12. bejelen­tett nukleáris robbantási kísérlet a nevadai sivatagban, ahol 1951. januárjában kezdték el az atom­robbantási kísérleti programot. NATO-hadgyakorlat Dániában (TASZSZ) A NATO-haderők európai legfelsőbb parancsnoksá­ga csütörtökön közölte, hogy a NATO szeptember 4. és október 2-a között Dánia területén „Amp­le Express” fedőnevű szárazföldi hadgyakorlatot tart. A gyakorla­ton az Egyesült Államok az NSZK, Nagy-Britannia, Olaszor­szág, Portugália, Hollandia, Dánia és Luxemburg hadseregének több mint tizenegyezer katonája és tisztje vesz részt. ENSZ-felhívás Argentínához és Nagy-Britanniához (TASZSZ, AFP) Az ENSZ de­­kolonizációs bizottsága csütörtö­kön határozatot fogadott el, amelyben felszólítja Argentínát és Nagy-Britanniát, hogy a vita békés úton történő rendezése ér­dekében újítsák fel a tárgyaláso­kat a Falkland (Malvin)-szige­­tekről. A határozat egyúttal tá­mogatja az ENSZ főtitkárának e kérdésben kifejtett jószolgálati erőfeszítéseit. A pápa felhívása a jezsuita gyűléshez (MTI) A pápa iránti feltétel nélküli engedelmességre, egység­re és az ateizmussal való szem­­beszállásra szólította fel a jezsui­tákat II. János Pál pápa a rend pénteken kezdődött egyetemes gyűlésén. A jezsuiták több, mint négyszáz éves története során most elő­ször fordult elő, hogy a katolikus egyházfő részt vett a rend főnö­két megválasztó egyetemes gyű­lés megnyitóján. Ezt azzal ma­gyarázzák, hogy a szentszék szo­rosabban ellenőrzése alá kívánja vonni, j­obban céljai szolgálatába akarja állítani a jezsuitákat. . Az egyetemes gyűlés­­220 részt­vevője 26 ezer rendtagot képvisel. VISSZAPILLANTÓ Polgárháború intervencióval fűszerezve L­ibanonban a hét elején ismét magasra csapott az immár kilencedik éve hol lappangó, hol fellobbanó polgárháború lángja. Szerdára virradóra Bejrútban a harcok a város szinte valameny­­nyi körzetére kiterjedtek. Új mozzanat, hogy ezekbe az össze­csapásokba az országban egy év óta állomásozó több nemzetiségű erők amerikai, francia és olasz egységei is belebonyolódtak. A li­banoni kormány az egész fővá­rosra kiterjedő kijárási tilalmat rendelt el, s hadserege három dandárnyi erőt vetett be a síita és drúz fegyveresek ellen. Pén­teki jelentés szerint sikerült is ellenőrzése alá vonnia Nyugat- Bejrútot, az ellenállás fő fészkét A polgárháború k­iújulása min­denekelőtt rácáfol arra a libanoni keresztény jobboldal, Izrael és az Egyesült Államok által hangoz­tatott vádra, miszerint „Libanon minden bajáért a palesztinok a felelősek”. Most azonban bebizo­nyosodott, hogy a palesztin har­cosok távozása nem elegendő az ország belső békéjének helyreál­lításához. Az alapvető problémt­ák ugyanis, amelyek megosztják a libanoni társadalom különböző közösségeit, változatlanul jelen vannak, s feszítőerejük semmivel sem csökkent. A libanoni hadsereg állítólag azért lép fel az AMAL elnevezé­sű síita harci szervezet és a drú­­zok ellen, hogy helyreállítsa a kormány szuverenitását az ország egész területe felett. Valójában azonban — mint erre Valid Dzsumblatt, a drúz közösség ve­­­zetője is rámutatott — a libanoni hadsereg a keresztény közösség félfasiszta jellegű pártjának, a Falange-nak a hatalmi hegemó­niáját akarja biztosítani. A had­sereg Amin Dzsemajel köztársa­sági elnök utasításait követi, akinek apja, Pierre Dzsemajel viszont a Falangista Párt elnöke. Veszélyes és a konfliktus inter­­nacionalizálásával fenyegető fej­lemény az Egyesült Államok fo­kozódó beavatkozása a belviszály­­ba. Az ott állomásozó 1200 ame­rikai gyalogosból álló különít­mény a libanoni hadsereg olda­lán beavatkozott a harcokba, s egyelőre ismeretlen számban ha­lottai és sebesültjei is vannak. E csapat támogatása céljából a li­banoni partok közelébe irányítot­ták az Eisenhower repülőgép­­anyahajót és kísérőflottilláját. Washington eszkalációs szándé­kaira utal, hogy csütörtökön újabb 1600 tengerészgyalogost vezényelt Libanon partjaihoz. Azért, hogy „szükség esetén” a már ott levő társaik segítségére készen álljanak a szállítóhajók fedélzetén. Az amerikai erősítés harckocsikkal és nehéztüzérség­gel felszerelve érkezik a hely­színre. A fokozódó intervenciót Wa­shington a Bejrútban tartózkodó amerikai katonák „biztonsági érdekeivel” indokolja. A TASZSZ szovjet hírügynökség a héten megjelent nyilatkozata „több mint különösnek” nevezi ezt a magyarázatot. Hiszen — így a nyilatkozat — Washington előbb katonákat­ küldött egy idegen or­szágba, majd azok biztonságára hivatkozva az ország lakosait pusztítja. S tegyük ehhez hozzá — az említett nyilatkozat közzé­tételekor ez még nem volt isme­retes —, újabb csapatok küldésé­vel növeli a feszültséget és tá­gítja a beavatkozás kereteit, va­lamint a mészárlás méreteit. (páll!) gylst eddig maradhat Pinochet? H­a­­a marxisták nem hajlandók megérteni, mi történik ebben az országban, akkor készek va­gyunk újabb szeptember 11-ét rendezni. E fenyegető kijelentést Chile diktátor-elnöke, Augusto Pinochet íyerte tette a negyedik tiltakozási n­ap, augusztus 11. után. Május végétől azonban a sztrájkok, a tömegtüntetések lát­ványos engedményeket csikartak ki a terrorra hajló rezsimtől. Fel­oldották a hatóságok a rendkívüli állapotot, a nem marxista pártok működhetnek, engedélyezték ezernél több emigráns hazatéré­sét. A rezsim a tömegek követelé­sére kénytelen volt néhány nap után szabadlábra helyezni a le­tartóztatott Gabriel Valdést. Sőt, augusztus közepén Jarpa belügy­miniszter bejelentette, hogy a kormány hajlandó párbeszédet kezdeni az ellenzékkel. A polgá­ri pártok tömörülése, a Demok­ratikus Szövetség (AD) ennek nyomán ismertette követelését, melynek sarkköve: választásokat kell tartani az országban, vagyis Pinochetnek távoznia kell. A főváros főkormányzója el­len, ismeretlen tettesek által el­követett merénylet azonban meg­­rekesztheti az engedményadás folyamatát. Bár a fegyveres osz­tagokkal is harcoló Forradalmi Baloldali Mozgalom (MIR) elha­tárolta magát a merénylettől, mégsem lehet kizárni annak le­hetőségét, hogy a junta hajtó­vadászatot kezd ellenfeleivel szemben. Az utóbbi napok vi­szonylagos eseménytelensége ta­lán éppen e vihar előtti csendet jelzi. A vihar a­ jövő hétre várható: szeptember 8-ra ugyan a junta engedélyezte a tömeg békés fel­vonulását, de a három nappal később — az Allende-kormány és a demokrácia­­ tíz­ éve történt megdöntésének évfordulóján — várható események beláthatatlan következménnyel járhatnak. A rezsim egyelőre képes a tö­megek hangjának elfojtására. Ám Pinochet h­atalmának végét az siettetné, ha az ellenzék erői meg tudnának egyezni egymással. A ma tapasztalható megosztottság egyelőre a zsarnok malmára hajt­ja a vizet. A jobboldali pártok szövetsége elhatárolja magát a baloldaltól, a hajdani Népi Egy­séget alkotó pártok szövetségétől. Az ellenzék széthúzása a dikta­túra uralmának fennmaradását segíti elő. Ezért érdemes felidéz­ni: a Chilei Kommunista Párt fő­titkárának, Luis Corvalánnak a madridi El Pais-ban írt sorait: egyedül a chilei nép egysége tudja megdönteni a diktatúrát. Az augusztus végi merénylet vi­szont arra utal, hogy bizonyos erők éppen eme egység létrejötte ellen munkálkodnak. A diktatúra meghátrálása azonban tény. Csaknem tíz évig élet s halál uraként intézték a katonák a chileiek dolgait, azon­ban ma, a tömegmegmozdulá­sok hatására kénytelenek szalonké­pesebbnek mutatkozni. A rezsim kezéhez tapadt vér miatt viszont ez kivihetetlennek látszik. Har­mincezer halott, több tízezer emigráns bizonyítja adatszerűen, mit is hozott Pinochet uralma Latin-Amerika addig legdemok­ratikusabb berendezkedésű álla­mának. Az ellenzék tízévi elnyomás után kezd magára találni, s mind a baloldal, mind a jobboldal élet­re hívta egységfrontját. A két po­litikai formáció a múltból örökölt ellentétek miatt ma még megle­hetősen bizalmatlan egymással szemben, de a tiltakozási napo­kon való együttműködésük bizo­­­nyítja: kiküszöbölhetők a régi reflexek, ellentétek. A chilei néppel való szolidari­tás hete holnap kezdődik, s a dél-amerikai­ országijan lejátszódó események minden bizonnyal megmutatják, mennyire tudta mozgósítani erejét a rezsim. De azt is, milyen mértékben képes az összefogásra a demokratikus hagyományokon nevelkedett chi­lei nép. (vers)

Next