Magyar Hírlap, 1983. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

4 1983. SZEPTEMBER 4. VASÁRNAP TUDÓSÍTÁSOK Vasárnap reggel ÓRIÁS niétver óta nem találkoztam vele, ezért mindig meglep amikkor mostanában néhanap föltűnni látom. Itt a közeli „„JiBC-boltban meg a zöldségesnél akadunk össze kora simák timíni. TdOTt a forgalom már meglehetős. Munkába sietők kapkodják össze az aznapi vennivalót, akik mindig rueneiák?yS2eT siettükben f°gTMk meghalni is, mert egyszerűen többé nem érnek rá majd élni. Csak a kivétel: nem -e laza s®nfcí, egyszer csak ott van, polcok és ládahegyek fölé magasodva, s bennünket, bentlévőket mintha áramütés érne. Meg föl se néztünk rá, de tudjuk: megérkezett °.r .] . ”?* valamennyien nyomába szegődünk a tekintetünkkel. illő távolságból persze, ahogyan térül-fordul, le ne sodorjon valamelyikünket a Planétáról. Szálfa termete még nagyjan, természetes, hogy az óriás nagynövésű. De nézzük meg például a gyűrűt, amit a kisujján visel. Ilyen gyűrűből alig pár darab egy kilónyi. Ráadásul odavonzza az összes napi csapato Ragv°° veszettül. Ha töksötét lenne, akkor is tudnánk , jár itt, mivel a gyűrűje olyankor is ragyogna. Közeben jókora régi aranypénz csillog tompán, császári arany régmúlt időkből, neki őrizte meg az emberiség, a törpék örökös gyújtőszenvedélye. Nézzük a gyűrű mozgását kosártól polcig, pontos kosárig. Ebből is látszik, hogy óriás az óriás, mindenből sokat vesz. Csomagszám a legnagyobb darab húsokat Ha levest főz ennyi húsból, csillével kell odaszállítani a hozzávalójót. Ha meg pörköltet, hát abból jól lehet tartani egy regiment katonai de még marad is másnapra. Ugyanilyen sokat vesz a fűszerfélékből, zöldségből, konzervből, lerámol félpolcnyi prézlit, ennyiből egy baromfifarmot be lehet panírozni a gazdasszonnyal egyetemben. S teszi ezt a közfigyelem kellős közepén s úgy, hogy a bolti személyzethez tartozó megannyi leány és asszony alig várja, hogy rájuk mosolyogjon. Még amelyik örökké morcos és úgy néz a vevőkre ahogyan az apagyilkosokra az áldozat hozzátartozói, az is kivirul az Óriás mosolyától, a gyűrűkáprázattól. No meg a tárcájától, hogy el ne felejtsük. Hatalmas a tárcája is. Ezt különben megintcsak mindenki látja, konstatálja. Az Óriásnak ugyanis nem kell sorban állni a pénztárnál. Oldalt áll és a másik oldalon mint ahol a sor húzódik és amint megáll, szemközt a sor is vesztegelni kényszerül. Forró nyáréjszakák nekivadult ritmusa zakatol a kis pénztároslány tekintetében, amint fölnéz rá, ámbátor elképzelhető, hogy ez a tekintet a pénztárcának is szólhat, amelyben zölden és lilán, hűvös tapintásű bankjegyek sorjáznak, s hiába fizet gazdájuk mindig ezreket egy ilyen bevásárláson, nem látszik, hogy elvettek belőlük. Érdekes ezt így elnézni fölöttébb, bizony ,törpék vagyunk mi mindahányan ezzel a bámulással, az osztályvezető úr a hetedikről, aki úgy örül az új Trabantjának, mintha Rolls Royce lenne, a tanárnő a harminckettőből, aki ugyanazt a retikült hordja télennyáron már évek óta, vagy Olgi néni a tíz deka vajával, amiről azt állítja, három napra elég neki, mert beosztja, mert ne tudná beosztani, hiszen egész életében gyakorolta a beosztást. Vesztegel a sor, amíg az Óriás fizet. Mért nem tudunk mi sorbanállás nélkül ilyen elegánsan fizetni? Talán csak azért, mivel soha nem tanultunk meg nagyban számolni és nincs az istennek az az inflációja, ami megtaníthatna bennünket rá. Az Óriás vajon hol tanulta? Melyik egyetemen? S a szimpla diploma mellé milyen minősítő fokozatok birtokosa? Kandidátus netán? Vélném, a doktorija is nagydoktori. Egyáltalán: hogyan születnek, növekednek manapság az óriások? Ezek az ilyen rájuk bámulások miféle értékrend, társadalmi mérce alapján nyerik indítékaikat? S az eszmények, tisztelt örökké sorbanállók milyen szerepet játszanak a fölnézésben, megmaradnak-e annak, aminek indultak vagy pedig belezavarodunk az egészbe és hagyjuk valahányat fejtetőre állni? Így töprenkedek ezen a meleg nyári estén, ám akiket szólítgatok, nem felelnek. Abba is hagyom, pihenjen egyet az írás, hátha jót tesz neki, ráfér, menjünk el inkább vacsorázni, van itt a közelben egy szerződéses kisvendéglő, nem ismerem még, de jó a híre, fedezzük föl, épp ideje... Aztán belépünk egy tenyérnyi helyre. Az asztalok mellől belátni a pohártiszta konyhába, a tisztafényű csempékre, a súrolt lábasokra és milyen tiszta a szakács köténye, milyen otthonosak a jó kis ételillatok. De még mielőtt elmeditálhatnék ezen, mielőtt a felszolgáló odajönne hogy szolgálatkészen elősorolja, melyik étel sikerült ma a legjobban, mielőtt felszolgálná azt a vacsorát, ami után megnyaljuk a tíz ujjúnkat és elhatározzuk, még sokszor eljövünk ide, kit látnak szemeim?! A személyzeti asztalnál, hol tiszta tányérok, evőeszközök, szalvéták föltornyozva állnak, ott ül az én óriásom. Rá van írva az arcára, világnagy termetére, de még a gyűrűjére is, hogy iszonyúan fáradt. Belezsugorodott a fáradtságba. Ő a főnök. Várja a zárórát, mert régen volt reggel. Hát ilyen kicsik az óriások? Ennyire egyszerű a magyarázat ama nagy bevásárlásokra? Sok embert etet, hogyne ily’ h a vásárolna! A Próba külföldi premierje Táncosaink Skóciában Szombaton Skóciába utazott a Magyar Állami Operaház balettegyüttese, amely Dózsa Imre balettigazgató vezetésével az edinburghi fesztiválon vendégszerepel. A balettegyüttes a Playhouse Theatre színpadán hat alkalommal lép a közönség elé. A Próba című rockbalettel, amelyet Bach zenéjének alapján Presser Gábor és Fodor Antal írt. A darabnak egyébként ez lesz a külföldi premierje. Az Operaház balett-társulata nem először vesz részt e világhírű kulturális találkozón. Első alkalommal 1963-ban mutatkozott be Edinburghben, Bartók A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, Farkas Ferenc Furfangos diákok, Aram Hacsaturjan Gajane című táncjátékának harmadik felvonása és a koncertműsor szerepelt programjában. Másodszor 1973-ban vendégszerepelt itt, ugyancsak A csodálatos mandarint, valamint Hacsaturjan Spartacus című balettjét mutatta be nagy sikerrel. Kollektor a háztetőn Amikor süt — napcsapolás — Ez az új hobbim. Negyedik hónapja „szórakozom” vele. Fehér Ignác szentendrei háza nemcsak abban különbözik a többi környező háztól, hogy szebb, más miatt is csodájára lehet járni: egy kísérlet színhelye. — Május óta napenergiával melegített vízben zuhanyzunk, fürdünk, mosunk. A Tiszaföldvári Építő, Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet az idén tavasszal szerelt föl e ház tetejére két SOLARFOR—5 típusú napkollektort. Ezeknek, az egyenként majdnem másfél négyzetméter területű szerkezeteknek speciális üveglapjai, és az alattuk a radiátoréhoz hasonló csövekben keringő folyadék csapolják meg a nap energiáját. Az így összegyűlt hőt a ház padlásán levő bojlerben hőcserélők adják le. Mindez zárt rendszerben, nyomás alatt történik, s ezért — a fizika törvényei szerint — a víz hőmérséklete elérheti a- 128 Celsius-fokot. — Én legalábbis mértem már ennyit — mondja Fehér Ignác. — Persze nem reggel, hanem a déli órákban. A szentendrei házban egyébként olajkazánt használnak. A tulajdonos szerint ezen a nyáron ötszáz liter fűtőanyagot takarított meg. Forrai Sándor Pál, a rendszer tervezője pontosabb műszaki nyelvre fordít: — Egy darab SOLARFOR—5 típusú kollektorral évente 1800— 2400 kilowattóra villamos energia váltható ki. A szerkezet érzékenysége folytán ugyanis télen is használható a rendszer, igaz, kisebb hatásfokkal. Különösen sokat várnak az őszi és a tavaszi kísérletektől: a szolárbojlerben melegített víz nemcsak fürdésre használható, hanem — a tervező reménye szerint — fűtésre is, legalábbis akkor, ha nem túl zord kinn az idő. Fehér Ignác szerencsés volt. A szövetkezet szerelte fel számára a kollektorokat és a bojlert. Ö csak a tető megbontásának költségeit viselte. Így a munka öszszesen mintegy 50 ezer forintba került, aminek kétötöde a két kollektor ára volt. Persze, a kísérletező kedvű háztulajdonos is hozzájárult a fejlesztéshez. Ö jött rá arra, hogy a kollektorok éjszaka — egy speciális szelep híján — a bojlerben nappal öszszegyűlt hőt kisugározzák. Ez a gond azóta megszűnt. Hasonló rendszer már máshol is működik. A Folyam- és Kavicskotró Vállalat legnagyobb kotróhajóján negyven ember melegvíz-igényét fedezi egy készülék. Sokan kételkednek abban, hogy hazánkban létjogosultsága van a napenergia felhasználásának. A mintegy 2000 órányi napsütést kevésnek tartják ahhoz, hogy gazdaságosan lehessen alkalmazni a napkollektorokat. A tiszaföldváriak nem így gondolták, s három éve hozzáláttak e fejlesztéshez, amely lassan meghozza gyümölcseit. Az abádszalóki kempingezőkis napenergiával melegített vízben zuhanyoznak, és megrendelésük van a szolnoki sportcsarnoktól is. Számukra az ügy már nem hobbi. Sz. A. Őszi vadászatok elégek A szarvasbikák lábon elkeltek Hűvös hajnalokon az öreg szálerdőkben, bokros tisztásokon felfelhangzik már az erdők koronás királyának, a szarvasbikának nászra hívó hangja. S ilyenkor, épp a szarvasbőgéssel szokott kezdődni az őszi nagy vadászati idény. A MÉM vadászati és halászati főosztályán Vallus Gábor vadászati főelőadót kérdeztük: szeptember 1-től milyen vadfajok vadászata kezdődött el ismét, s melyekre nem szabad még egy ideig puskát emelni? Mint megtudtuk, csütörtöktől ismét szabad lőni szarvasbikára, tehénre, borjúra, továbbá muflonkosra, jerkére, bárányra, őzbakra, sutára, gidára. Kezdődhetnek ugyancsak a vadkacsavadászatok, lehetnek balkáni gerlére és — az Országos Természet- és Környezetvédelmi Hivatal külön engedélye alapján — öt alföldi megyében az úgynevezett afrikai vadgerlére is. A vaddisznó, mint ismeretes, dúvadnak számít, s ezért egész esztendőben megengedett a vadászata. Természetszerűleg, az őszi idényben is lesznek vaddisznóhajtások, hogy gyérítsék a mezőgazdasági területekre különösen káros, szapora állományukat. Az üregi nyúl szintén kártékony vadnak számít, így egész évben vadászható. Jelenleg tilalom alatt van a dámvad, a mezei nyúl és a fácán. A fogolyvadászat tulajdonképpen nem tilos, ám csupán azok a gazdaságok, vadásztársaságok lehetnek belőle, amelyek rendszeresen tenyésztenek és szabadon bocsátanak nagyobb számú fogolycsoportokat, de ezek zsákmánya is csak az évenkénti kibocsátás felét teheti ki. Szarvasbikából a kilövési terv 7 ezer, szarvasból összesen pedig 24—25 ezret lőhetnek ki a vadászok. Dámvadból 1100—1200 példány kerül majd puskavégre, ezenkívül 600—800 dámot — főleg külföldi megrendelésre — élve fognak be. Az őzkilövés idei terve 45 ezerre szól, muflonból pedig mintegy 1000 példányt lőnek ki. A november elsején kezdődő nyúlvadászatok még mindig az állománykímélés jegyében zajlanak majd. A tervek szerint az országban összesen 112 ezer élő nyulat fognak be, nagy részüket külföldi megrendelőknek küldik továbbtenyésztésre, további csaknem 70 ezret szánnak kilövésre. A vadgazdaságok és a vadásztársaságok terve szerint vaddisznóból 25-26 ezret, fácánból pedig mintegy 900 ezret lőnek ki a következő hónapokban. Az élőfácán-befogási terv 60—70 ezerre szól. Vadkacséból mintegy százezer kerülhet puskavégre az idényben, vadlibából csak hétezer az előirányzat. A vendégvadászok jó része — különösen az NSZK-ból és az Ausztriából érkezők — nagyvadra szeretnek, nálunk vadászni, az apróvadas területekre főleg olasz vadászok jelentkeznek. Az előzetes megállapodások szerint az állami vadászterületekről és a vadásztársaságok területeiről felajánlott minden szarvasbikára van már jövő-vevő. De sokan kedvelik a vaddisznóvadászatokat is. Szerencsére az idén általában jó volt a vadszaporulat, különösen jól gyarapodott az apróvadfélék állománya, így mind a hazai, mind a külföldi vendégvadászoknak bőven jut belőlük terítékre. , / csak ----------------------------- Űrhajósinterjú Szombaton a földi repülésirányítási központ beszélgetést folytatót a világűrben tartózkodó két szovjet űrhajóssal, Vlagyimir Ljahovval és Alekszandr Alekszandrovval. A beszélgetés ideje alatt a Szaljut 7. — Szojuz T—9 — Progressz 17. orbitális űrkomplexum éppen a Szovjetunió területe fölött tartózkodott, 350 kilométer magasságban. Az űrben eddig eltöltött 67 nap legérdekesebb munkájának Ljahov parancsnok a geofizikai terv kutatási munkálatait tartotta. .Az űrhajósok több mint 3000 felvételt készítettek. Alekszandrov fedélzeti mérnök arról a tudományos programról beszélt, amely során a világóceán további gazdasági felhasználásának lehetőségeit tanulmányozzák. Ljahov kifejtette, hogy az űrkutatás fejlődése sokban függ a nemzetközi együttműködéstől. Jó példának nevezte erre a szocialista országok Interkozmosz programját. A parancsnok sajnálattal jegyezte meg: jelen pillanatban szovjet és amerikai űrhajósok tevékenykednek az űrben mindenféle kapcsolat nélkül. Úgy tűnik — mondta Ljahov —, mintha a Szojuz—Apollóprogram sohasem létezett volna. Magyar Hírlap Eötvös József emlékezete valadára született Eötvös József, százhetven évvel ezelőtt, 1813. szeptember 3-án. Nem élt hosszú életet: 1871 februárjában meghalt. De e két dátum között a magyar történelem legfényesebb napjai világítanak, s Eötvös cselekvő részese, formálója, alakítója volt ezeknek a napoknak. A reformkor haladó társadalmának vezéralakja, a magyar realista regény megteremtője. Már e kettő is bőségesen elegendő két emberi életre is, de Eötvösnél a felsorolást itt nem hagyhatjuk abba. Oktatásügyünk és a magyar közművelődés legnagyobb múlt századi alakja. De ha az elmúlt és a mostani két századot együtt számítjuk, Eötvösnek akkor is a legnagyobbak között a helye. Regényei: A karthausi, A falu jegyzője, a Magyarország 1514- ben elkísérték fiatalkorunkat, de aki vette magának a fáradtságot, s felnőtt fejjel is belelapozott ezekbe a könyvekbe, az a reformgondolkodó, a cselekvő politikus máig is érvényes útmutatásaira talál bennük. Legfontosabb fölismerései közül mindenképp fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a történelem viszontagságai között kikristályosodott benne a gondolat: leghatékonyabb, ellenünk nem fordítható eszközünk a műveltség, a tudás fegyvere. Hadd idézzek néhány szót a kiegyezést követő esztendőben, 1868. május 26-án I. Ferenc Józsefnek írt, a népoktatási törvényt előterjesztő leveléből: „A népnevelést nálunk lehetetlen némileg is rendezni a tankötelezettség általános behozatala nélkül. A szülőket pedig nem lehet gyermekeik iskolába járatására kötelezni anélkül, hogy mindenütt ne állíttassanak iskolák, melyekbe feljárathatják gyermekeiket.” Vagyis miközben kimunkálta a korabeli Európa színvonalán álló követelményeket, kissé tisztázatlan jelentésű mai szóval, elvárásokat, azonnal hozzálátott, hogy a feltételeket is megteremtse ahhoz, hogy teljesíthetők legyenek a követelmények. Tevékenységét a magyar polgárosodásért vívott küzdelem határozta meg. Művei is ebben a gyötrő harcban fogantak. Ellentmondásaikkal együtt szellemi örökségünk korszakalkotó része, a magyar társadalom- és eszmetörténet tanulságos fejezete. , — ei —