Magyar Hírlap, 1983. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

2 1933. NOVEMBER 1. KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírnap Zaglagyin: a világ választás előtt áll Titokban kétszeresére növelik a brit Polarisok töltetét? (MTI) „Az Egyesült Államokat a nyugat-európai rakétatelepítés­­b­en nemcsak katonai szempon­tok, hanem politikai érdekek­ is vezérlik, növelni kívánja szövet­ségeseinek ellenőrzését” — jelen­tette ki az Ul Mbi­do című olasz gazdaságpolitikai magazinnak adott rt.t­ilalkozatában Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzet­közi osztálya vezetőjének első he­lyettese. A továbbiakban rámuta­tott: a szovjet nép 1941 óta kü­lönösen érzékeny a háborús ve­szélyre, ezért Moszkva nagy súlyt helyez az ország védelmi képes­ségének biztosítására. A világ vá­lasztási előtt áll: vagy megegye­zés születik Centben és folyta­tódik az enyhülés, vagy rendszer­be állítják az amerikai rakétákat és akkor a Szovjetunnió válasz­­intézkedései­­ elkerülhetetlenek lesznek. . Arra a kérdésre, hogy van-e le­hetőség egy Andropov—Reagan­­találkozóra, Zaglagyin azt vála­szolta, hogy ennek csak akkor lenne értelme, ha Reagan válasz­tási érdekein kívül más célt is szolgálna. Zaglagyin az SZKP­ és az OKP kapcsolataiól szólva azt ,,nagyon jónak” minősítette. Hozzátette: az SZKP továbbra is folytatni kí­vánja az elvtársi vitát. Megje­gyezte, hogy éppen ezért rövide­sen Moszkvába várják az Olasz Kommunista Párt magas színi­ küldöttségét. (MTI,­­AP) Nagy-Britannia ti­tokban kétszeresére növeli Polá­ris-rakétái csapásmérő erejét. A Polárisokra — az eddigi egy he­lyett — két, önálló célra irányít­ható robbanótöltetet szerelnek fel — jelentette a The Observer cí­mű brit lap. Az újság — állítása szerint — hozzájutott, az amerikai vezér­kari főnökök egyesített bizottsá­gának egyik bizalmas jelentésé­hez, amely arról számol be,,hogy Nagy-Britanniában folyamatban van az új robbanótöltetek felsze­relése , az atomhaj­tómű­ves ten­geralattjárókon elhelyezett 64 ra­kétára. Iraki-iráni háború Bagdad elfogadja a tűzszünetet (Reuter) Hétfőn az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa az Irak és Irán között immár három éve folyó háború mielőbbi befejezésére szó­lította fel a harcban álló feleket. A határozat tervezete mellett 12 ország szavazott. A BT határozata sürgeti, hogy a szabad hajózás és a kereske­dés jogát a háború idején is tart­sák be. (MTI, AP) Irak elfogadja a tűzszünetet a Perzsa-öbölben, és tiszteletben tartja a Hormuzi-szor­roson áthaladtó hajóforgalom sza­badságát. Irak többször megis­mételt"­álláspontját vasárnap az iraki hi­vatásos" hírügynökség Naim­ Haddadra, az iraki nemzeti tanács (parlament) elnökére, a forradalmi parancsnokság taná­csának tagjára­ hivatkozva erősí­tette meg. ------------------------------------------|_13 ­ OLASZOK MILLIÓI élnek az Egyesült Államokban, és olaszok tízezrei utaznak évente az Egye­sült Államokba. Nemrég az Olasz Köztársaság miniszterel­nöke tett látogatást az amerikai elnöknél. Ez sem újdonság, hi­szen Róma és Washington viszo­nyát az elmúlt negyven eszten­dőben a kisebb összekoccanások­tól eltekintve mindig is a szívé­lyesség, a szoros államközi együtt­működés jellemezte. Bettina Cra±í amerikai útja azonban jelentősebb elődeinél, személyében ugyanis Itália első szocialista párti kormányfőjét fo­gadták. Washlingt ciibált. Ennél­fogva a Cráid­é csaknem olyan történelmi utalás indít, sz­int majd' harminchét esztendővel ez­előtt Alid­ae De Gasperé, Olasz­ország első keresztényné tllokrá­­ta miniszt­erelnnökéé. Alcide De Gasperi 1947 janu­árjában járt a télig felért Üllh. Formailag azért, hogy télit Ve­hessen egy poísitikai főszírhel, va­lójában pedig főleg azért, hogy előkészíthesse K­elláhy bérpooliti­­kai és a gazdaságpolitikai ügy el­intézését. Voltaképpen ugyanezt a célt — a külpolitikai egyezte­tést és gazdasági kérdések meg­vitatását — szolgálta a mostani utazás is. 1947. rideg telén, az események lázában és az erősödő Osztály­harc­­ hevében az olasz baloldal akkor egyértelmű és egészen köz­vetlen összefüggést látott De Gasperi washingtoni útja , és, a két marxista párttal 1943-ba­­n kezdett korzm­áni­zati eg­yüttm­űkö­­köd­és fölmondása között. Igaz, a kép azóta finomodott, de a lénye­get tekintve, ez nem is volt alap­talan. S a fordulat után csaknem négy évtizeddel, a kommunisták és a szocialisták fél­reállítását egy­kor sürgető Washingtonban — a szocialisták főtitkárát, Itália első szocialista párti kormányfőjét fo­gadták. S nem is akárhogyan. Rea­gan elnök, a saját megfogalmazása szerin­t, „meleg és bensőséges” esz­mecserét folytatott Bettino Craxi­­val. CRAXI ÖTNAPOS ÚTJÁVAL, úgy tűnik,­­az amerikai adminiszt­­rációt és a Bettino Craxi irányí­totta Olasz Szocialista Párt kap­csolatának egy nehéz, régtől való bizalmatlanságokkal terhelt sza­kasza , zárult le. A Craxi és az áHrtkáiák közti hivatalos kapcso­­latfelvételre ugyan már 1977-ben, aLöttiá­tij Smefikái nagykövetének, Daranern­ek a kinevezésekor sor került, de a viszony olyan mély­­pontlon volt, hogy a legkisebb eredt Héffyt is csak hosszadalmas és ájflletékes munkával lehetett felérnii. A Henry Kissinger „inst­ruálta” Richard Nixon, majd Gerald Ford kormányzata számá­ra Ugyaniis az OSZP megbízhatat­lan polarifer volt, amelyet a har­madik világ felé fordulás és al­kalmi antiatlantista fölhördülések jellemeztek.­­ Gardner azonban türelmes dip­lomatának bizonyult: szép las­san kiépítette kapcsolatait Clau­dio Martelllel, a párt főtitkár­­helyettesével, s a­ többi, „első vo­nalbeli” pártpolitikussal, Rino Formic­ával, Gianni De Michelis- szel, Clau­dio Signorisével. S végül másával Craxival is, akivel rend­szeresen, kéthaneb óta, négySzpm­­■ közti megbeszéléseket folytatott. S hírek szerint, már első találkozó­jukon meghívta az OSZP főtitká­rát az Egyesült Államokba. Ez­zel kezdődött Craxi utazásának többszöri elhalasztása. Mert bár a demokrata Carter­­kormányzat és az MSZP jó kap­csolatai a republikánus Reagan­­adminisztráció és Washington új római nagykövete Maxwell Raab idején is fennmaradtak , Betti­no Craxi utazásét az amerikai fél minduntalan elnapolta... (Tavaly például, a Garibaldi-centenárium alkalmából tervezett körútra, már a szálloda is le volt foglalva szá­mára, amikor az utolsó pillanat­ban „közbejött valami” .. 1) „Miért nem változtatják meg a párt he­vét, s miért­ nem inkább szociál­demokratáknak hívják magukat?” — nyűgösködtek az amerikaiak 1981-ben, az éppen New Yorkban tárgyalásokat folytató szocialista párti külkereskedelmi miniszter­nek, Enrico Mancának. Nem sok­kal később pedig az olasz-ame­­rikai Alfonso D’Amato szenátor, Reagan elnök közelinek mű­zött munkatársa, egy olaszországi út után határozottan leszögezte: ,,Mindenképpen el kell kerülni, hogy kormányzatunk fogadja Ber­­linguert vagy Craxitt”. VALÓSZÍNŰ TEHÁT, hogy az amerikai vezetés inkább a már bevált szövetségesre, a Keresz­ténydemokrata Pártra „játszott”. Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy Ciriaco De Mita, a DC főtitkára, már nem sokkal a m­egválasztása után Washington tárt karokkal és ovációval várt vendége lehetett. Közben, persze, nem „hanyagolták” el azért a szo­cialistákat sem, h­i­szen az elmúlt időkben Claudio Signorilé­­től Gilergi­o Behvenuión keresztül, Etirifeo Maricáig, számos, szocialis­ta párti exponens folytatott meg­beszéléseket az óceán másik felén. Tavaly pedig Cláudio Martelli főtitkárhelyettes, és Craxi két legközelebbi munkatársa, Genna­­ro Acquaviva és Giuliano Amato vizitelt az Egyesült Államokban. Így azután, amikor az idén nyá­ron a szocialisták kezébe került Italia imbolygó.. hajójának kor­mánykereke, Washingtonnak vé­gül is jól kiépített kapcsolatrend­szere volt az újdonsült kormány­fő pártjával. S megvolt a módja arra, hogy — a milánói Panora­ma című hetilap minősítésével él­ve — „elegánsan” készítse elő, most már véglegesen, Craxi ame­rikai útját. Az előkészítés ezúttal nemcsak technikai jellegű volt. RONALD REAGAN két leve­let intézett személyesen Bettino Craxihoz, az eurorakéták ügyé­ben, majd Rómában egymást ér­ték a magas rangú amerikai dip­lomaták. Először Richard Bur­­töt, a State Department európai kérdésekkel foglalkozó államtit­kárát fogadta Giulio Andreotti külügyminiszter, majd maga Craxi is, ezután Paul Nitze, a genfi tár­gyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője konzultált az olasz fővárosban. Őt Richard Stone, az amerikai elnök közép­amerikai különmegbízottja követ­te, s Róma vendége volt, a többi között Robert McFarlane, az idő­közben nemzetbiztonsági tanács­adóvá előléptetett közel-keleti kü­lönmegbízott is.-Mindezek a láto­gatások, a regionális problémák megvitatásán kívül, tulajdonkép­pen azt a célt szolgálták, hogy a Reagan-kormányzat biztosítéko­kat kapjon, illetve meggyőződjön afelől, hogy a szocialista párti mi­niszterelnök vezette kormány nem változtat az ország­­korábbi elkö­telezettségén, s érvényesnek te­kinti a rakéta­telepítésről hozott 1979-es NATO h­atározatot is. Római hangsúlyváltástól Wa­­shingto­nnak, mint kiderült, nem kellett tartania. Igaz, Craxi leszö­gezte, hogy a jövőben jobban be­le kíván szólni a külpolitika egé­szének alakításába , ám kor­mányfőként már másként beszél, mint pártfőtitkárként. A kor­mányfő Craxi ugyanis már nem azt hangoztatja, hogy a genfi eurorakét­a-tárgyalásoknak „ad­dig kell tartaniuk, amíg csak szükséges, s a végső döntés­ joga az európaiaké”, hanem az Egyesült Államok egyik leghűségesebb szö­vetségeseként . Nyugat-Európa egyik legatlantistább államférfija lett. Igaz, az elmúlt hetekben né­hány megnyilvánulásával — pél­dául az öt, nyugat-európai szocia­lista kormányfő athéni találkozó­ján —, azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha a már elhatáro­zott rakétatelepítés előtt még az utolsó lehetőségeket is szeretné kihasználni a tárgyalásokra .. Ám már a washingtoni út előtt is hangoztatta, hogy az olasz kor­mány mindenképpen befogadta az amerikai rakétákat, az ameri­kai fővárosban pedig arról bizto­sította Reagan elnököt. ..Nem le­hetnek olyan ellenzéki tüntetések, amelyek arra késztethetnének bennünket, hogy megváltoztassuk vonalunkat.” AZ AMERIKAI PÉNZÜGYI POLITIKA megváltoztatásának óhaját az olasz kormányfő csak nagyon halványan vetette fel, mint ahogyan óvatos volt az USA dél-afrikai és latin-amerikai po­litikájának bírálatában is. Utazá­sa valójában inkább a külpoliti­kai egyeztetést szolgálta, s ilyen­formán mégiscsak hasonlítható De Gasperiéhez. Akkoriban a szo­cialistáknak és a kommunisták­nak a kormányból való kiszorítá­sát egyeztették Washingtonban, most pedig lényegében az olasz szocialisták cselekvési szabadsá­­gának a korlátozását. Járai Judit —1—** a • "j~7—r~i—------­, i / J Lr vi\ Az olasz kormányfő Washingtonban Történelmi utazások Kohl kancellár Japánba érkezett (MTI) Ötnapos, hivatalos láto­gatásra hétfőn Tokióba érkezett Helmut Kohl, az NSZK­ kan­cellárja. Tárgyalásai Nakaszohe Jaszuhiro japán miniszterelnök­kel ma kezdődnek. A megbeszélések középpontjá­ban a kelet-nyugati viszony, el­sősorban a Genfben folyó szov­jet—amerikai­ tárgyalásokkal ösz­­szefüggő kérdések állnak. A nyu­gatnémet kancellár várhatóan tá­jékoztatja Nakaszonét a bonni álláspontról, valamint az erősödő NSZK-beli antinukleáris béke­­mozgalmakról. Tokió a Szovjetuniótól egyol­dalú­ leszerelési lépéseket követe­lő amerikai tárgyalási pozícióit támogatja, s a Szovjetuniótól Ázsiában is ellensúlyozás nélküli engedményeket követel. Nakaszo­­ne ezt kívánja megerősíteni a kancellárral folytatandó megbe­széléseken. A kétoldalú kapcsola­tokkal összefüggésben mindenek­előtt a gazdasági együttműködés­ről lesz szó. Véget ért a francia szocialisták kongresszusa Éles hangú amerika-ellenes határozat (MTI) Nem lehet szó arról, hogy a francia elrettentő erőt szá­mításba vegyék a genfi tárgya­lásokon. Egyebek között ezt hang­súlyozza az a határozat, amely­nek elfogadásával vasárnap véget ért a Francia Szocialista Párt kongresszusa. Külpolitikai területen a most elfogadott közös határozat a ko­­rábbi határozattervezeteknél éle­sebb hangot üt meg az amerikai politikával szemben. Elítéli a Grenada elleni agressziót, s h­angsúlyozza:, . Franciaorr­szágnak ,az Atlanti Szövetséghez. .való­ tar­tozása­­ nem­ jelenti az­­atlautia­­mus folytatását. Franciaország­nak független külpolitikát kell folytatnia. Franciaország más nyelven szól a világhoz, mint az Egyesült Államok. Nem ért egyet az Egyesült Államok protes­zio­­nista kereskedelempolitikájával, egoista pénzügyi politikájával, a közép-amerikai és a karibi tér­ségben folytatott kalandor poli­tikájával. Nem ért egyet az Egye­sült Államoknak a dél-afrikai térségben foghatott kétértelmű politikájával, a stratégiáról han­goztatott elveivel és az általa folytatott fegyverkezési hajszá­val. A gazdaságpolitikáról a most elfogadott­­ határozat — a bal­szárny kívánságának megfelelően -m­i nagyobb-..hangsúlyt helyez a dolgozók­­vásárlóerejének megőr­zés­ére, a­ dinamikus iparpolitiká­nak­­és a belső piac visszahódí­­tásának szükségességére, s hang­súlyozza, hogy csak a gazdasági növekedés politikájával lehet tar­tósan megoldani a problémákat. Algéria nemzeti ünnepén A hazánknál huszonötször 's nagyobb területű Algéria népe ma tartja nemzeti ünne­pét, huszonkilenc éve annak, hogy a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) csapatai pontos koordinációval, egyidejűleg hetven helyen támadták meg a francia gyarmatosítók kato­nai és közigazgatási objektu­mait. Az Átírás-hegységben, Kabiliában és a Szaharai At­lasz egyes körzeteiben végre­hajtott meglepetésszerű rajta­ütések egy hosszú — közel nyolcéves — elkeseredett fel­szabadító háború nyitányát jelentették, amelynek­­eredmé­nye 1962. szeptember 36-án született meg, amikor is Fér­fiért Abbtis.?, a nemzetgyűlés elnöke a képviselők előtt beje­lentette az Algériai Köztársa­ság megalakulását. Nem ezek a lövések voltak az elsők,, amelyek a szabadság­­szerető algériai nép fegyverei­ből eldördültek.. A francia megszállás elleni harc több, mint százötven évvel ezelőtt kezdődött. A gyarmatosítók el­kobozták az állami földtulaj­dont, az­­iszlám közösségek birtokait és számos törzset el­űztek a­­ termékeny területek­ről. Az ipari tömegcikkek be­hozatala tönkretette a belföldi kézműipart. Ennek ellenében a lakosság egy csekély részé­nek francia polgárjogot bizto­sítottak. A felszabadító hábo­rúban az FNL-t az egész al­gériai nép támogatta, és a füg­getlenség kivívásával megnyílt, a társadalmi feiemelkedéshez vezető út. Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság ma a­ vi­lág haladó erőivel együtt fel­lép a szabadságukért küzdő népek, és az államok közötti konfliktusok békés rendezésé­ért Afrikában, a Közel-Kele­ten és a világ más pontjain. Részt­­vesz az el nem kötele­zett országok mozgalmában, tagja az Afrikai Államok Szervezetének és egyike az OPEC-ben tömörült olajexpor­tőröknek. Hazánk legnagyobb fejlődő országbeli külkereskedelmi partnere Algéria. Jelentős szénhidrogén vagyonát — a vi­lág legnagyobb földgázterme­lője — arra kívánja felhasz­nálni, hogy gazdaságát is mi­nél jobban függetleníteni tud­ja. Vonatkozik ez az élelmi­szer-ellátásra csakúgy, mint a szakemberképzésre, de kihat a behozatal diverzifikálására is. A múlttal ellentétben, amikor a nehézipar fejlesztése került előtérbe, a most folyó ötéves terv számot vet a lakosság nö­vekvő szükségleteivel, és csu­pán lakásból évi 200 ezret épí­tenek. A fejlesztési program teljesítésében fokozottabb sze­repet szánnak a közép- és kis­iparnak. Kitűzött céljai megvalósítá­sához, a népjólét emeléséhez sok sikert kívánunk az ünnep alkalmából Algéria népének. Jackson néger lelkész kampányt kezd a demokrata párti elnökjelöltségért (MTI)” Jesse L. Jackson ameri­kai néger,,lelkész, kampányt indít, a Demokrata Párt elnökjelöltsé­gének elnyeréséért.­ A CBS tele­vízióban, majd egy atlantai főis­kolán közölte, hogy csütörtökön hivatalosan bejelenti jelöltségét. A 42 esztendős fekete politikus olyan befolyásos tőkés csoportok és politikai körök támogatását élvező jelöltekkel szemben pró­bálkozik, mint Walter Mondale volt alelnök, John Glenn szená­tor és több más, országosan is­mert politikai személyiség.

Next