Magyar Hírlap, 1984. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
8 1984. JANUÁR 8. VASÁRNAP MAGYAR HírlaP CSALAD - TUDÓSÍTÁSOK Hatgyermekes apa Nem kérek, inkább dolgozom „A családi pótlék, valamint a gyermekes családoknak juttatott közvetett támogatások, mint a gyermekek számára alapvető fogyasztási javak ártámogatása, vagy a gyermekgondozó intézmények fenntartási költségeinek a társadalom egészére való hárítása a gyermekkel járó családi terhek csökkentését szolgálja. Arról azonban nincs szó, hogy a társadalom a gyermek eltartásának teljes költségeit magára vállalhatná; erre más országokban sem találunk példát. A gyermek ezért mindenképpen csökkenti az egy főre jutó családi jövedelmet és anyagi áldozatvállalással jár, amire fel kell készülni a házaspárnak.” (Cseh-Szombathy László) Sokgyerekes anyát kerestem Mezőberényben, férfit találtam, s ha így hozta a véletlen, legyen ez egyszer az apáé a szó. így kerültünk beszélgetésbe Horváth Istvánnal: úgy kezdtük, hogy számba vettük a gyerekeket. — Egyedül dolgozom, az aszszony itthon van, mert a kisebbik lányom, az Ibolya szíves, szívbeteg. No, van az Ibolya, meg a nagylányom, ő most vizsgázik, pincérnő lesz, a nagyfiam bányalakatosnak tanul, s van még három kicsi. Az ikrek kilenc évesek, Zolika a legkisebb, így van öt... vagy mit mondok, hat, na, hat — szánt végig a haján (mikor kezdett őszülni, kérdem később, haha, mondja, régen, minden gyerek rátett egy kicsit) — négy fiú, két lány, az hat. — Mennyit keres? — Négyezer forintot. Huszonhét éve vagyok hegesztő-lakatos. Hallgatok. Négyezerben a nyolc, az ötszáz forint. Meg a családi pótlékok. Ibolya után a megemelt családi pótlék, segélyek innenonnan, a végösszeg hétezer-négyszázötven forint, nyolcfelé, az még mindig ezer alatt van. Hogy él meg nyolc ember ennyi pénzből?— Hát szűköcskén vagyunk. Elmegy az asszony húsért, mert akar egy kis töltött káposztát, azt szeretik nagyon mindnyájan, hát utána bizony meg kell nézni, mit vesz legközelebb. Dolgozom munkaidő után is, sokszor késő estig. Mondják is a szomszédok, hogy na, virít az öreg, merthogy hegesztek. Így élünk szép lassan. Beteg nem szoktam lenni, kicsit, ha megfázom, majd kiizzadom. Horváth István elmúlt negyvenéves. A tanácsnál nemigen látják, nem megy könyörögni bárki elé. Mert ha megilletné is, amit kér, a kérés könyörgés számára. — De ott akarom kezdeni, hogy tizenkét éve, mikor meghalt az apám, akkor jöttünk Köröstarcsára lakni Pestről. Megörököltem a portát, a testvérek úgy döntöttek, legyen az enyém, mi vagyunk a legszűkebben. Akkor volt három gyerek. Jött a belvíz, tönkretette a házat, rendbe kellett hozatni, még most is fizetjük az OTP-t utána. Hogy lehet megélni? Ahogy megismerték az embert, egyre többet bíztak rá. Itt dolgozom a mezőberényi pamutgyárban. Azt tudom mondani, erős szakma ez, de amit rámbíztak, megcsináltam. Most már tudják: ha munka van, a Pista kapható rá. — Mert úgy élünk, hogy én nem szeretek kérni, inkább dolgozom. .Van a kert is, hatszáz négyszögöl, megterem rajta, ami kell. És a három hízó, az is munka. Most szombaton vágtunk, az elég lesz vagy három hétig, kicsike volt, mázsányi. — Van ideje, ereje szórakozni, olvasni? — Nemigen. Négykor kelek hajnalonta.Mikor hazaérek, vár itthon a munka. Megnézem a tvhíradót, aztán elalszom. A gyerekek el-elmennek moziba, ideoda. Nekem az a legjobb öröm, hogy megyek haza, ezek meg ott nyüzsögnek valahányan, ó, hát az ... és csak a szemén látni, mit akar mondani. — Miért nem megy jobban fizető helyre? — Ebben a faluban? Hova? Meg aztán jó ember a főnököm, én megszoktam itt, engem ismernek itt. Nincs a véremben a vándorlás, nem megyek. Horváth István föl akarja nevelni a hat gyerekét. Vagy dolgozik éjjel-nappal, vagy ... Nincs vagy. Cseri István Mire költjük a pén±t?van Mire költjük a pénzünket? — ezt vizsgálta a Központi Statisztikai Hivatal, egyik felmérése. Megállapításaik szerint — 1980- ban — a fizikai foglalkozásúak összes kiadásának harmada ment el élelmiszerré, a szellemi foglalkozású fiatalok viszont kiadásaiknak , csak 29 százalékát fordítják táplálkozásra. (Igaz, ez az összeg abszolút számokban nagyobb.) Ez utóbbiak többet költenek tejre, zöldségre, míg az előbbiek többet adnak ki zsírra, kenyérre. A fizikai munkások az idő előrehaladtával egyre nagyobb hányadot fordítanak élelmiszerre, a szellemi foglalkozásúak kiadásai között viszont csökkent az erre szánt összeg. Élvezeti cikkekre is a fizikai foglalkozásúak adnak ki többet, ruházkodásuk azonban nagyjából kiadásaik tíz-tizenegy százalékát viszi el. Lakással kapcsolatos közvetlen, kiadásokra, építésre, ingatlanvásárlásra legtöbbet — az összes kiadásaik húsz százalékát — a szövetkezeti parasztsághoz tartozó fiatalok fordítják. A fiatal munkások 14 százaléknyit, a fiatal szellemi dolgozók 12 százaléknyit költenek kiadásaikból lakásra. Amit nemcsak az tesz érthetővé, hogy a városokban van lehetőség olcsó bérlakáshoz jutni — ez ugyanis csak egy szűk és egy le szűkülő csoportszámánkra lehetséges —, hanem inkább az, hogy a' drágább városi'építkezés elérhetetlen sok lakással nem rendelkező fiatal számára. A vizsgált fiatalok között az egygyermekesek harmadának, a kétgyermekesek és a gyermek nélküliek ötödének nem volt lakása (az adatokat módosíthatja, hogy nem vették számításba a szülőkkel együtt élő családokat), így érthe- tő, hogy az egy- és kétgyermekesek jóval többet költenek lakásszerzésre, míg a három- és többgyermekesek sokkal nagyobb öszszeget szánnak élelmezésre és ruházkodásra. Igaz, általában a nagycsaládosok lakásai a legkevésbé komfortosak és a legzsúfoltabbak, egy szobában átlagosan hárman laknak, s lakásaiknak csak alig több mint harmada fürdőszobás, tartós fogyasztási cikkekkel is ezek a háztartások vannak a legkevésbé fölszerelve. (1.) E lyóta korhol anyám, írd •* csak össze, mire mennyit költöttél egy hónapban! Oka csak annyi rá, hogy — még mindig — rendszerességre neveljen, jóllehet a fizetés előtti napokban csörög még — inkább a véletlen műveként — néhány garas a zsebemben. Nos, anyám viszont pontos kimutatást készít, írja a bevételeket, kiadásokat, mindig tudja, hogyan áll. Hónap elején a pénz különböző borítékokba kerül, onnan vándorol aztán a pénztárcába, majd a boltoshoz, ide-oda. Jelszava annyi, hogy aki figyelemmel kíséri a bankók útját, az szükség esetén meg is tudja őket állítani abban a nagy áramlásban. Anyám tehát a háztartás alapjait akarja, belém sulykolni — jobb későn, mint soha. Mert e tárgykörben nemcsak a szakszerű tányérmosó technika, a megfelelő borítékolva klopfolóhasználat vagy a húsleves fűszerezésének elsajátítása a fontos. Az ifjú férj például jártas a konyhaművészetben, de szorgos az alantasabb konyhai munkák elvégzésében is. A pénzzel azonban — amely esetében szerencsére nem csurran-cseppen, hanem dől hozzá — igen nagyoron bánik. Tavasszal válóperre hivatalos. Más: az értelmiségi fiú és lány egymás szájából veszi ki a szót, amikor azt mesélik, hogy lassan végére járnak az ahavi jussuknak, bár még az első dekád sem telt el. Jókedvük felhőtlen, tehetős szülők húzzák ki őket rendszeresen a bajból. Nem kell ahhoz családkutatónak lenni, hogy megállapíthassuk, az átlagos fiataloktól mi sem áll távolabb, mint hogy törődjék a háztartással, egyáltalán, tudja," mi fán terem, ismerje költségeit, technikáját. Mentség a jelenségre, hogy az átlagos szülőhöz sem áll közel a gondolat, hogy gyermekét bevonja az effajta munkába. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a család óvja a csemetét. Persze nem mindegy, mitől véd és mennyire. Például nem érdemes óvakodni annak a képességnek kifejlesztésétől, ami alapján az értékek megítélhetők. Mi a jobb: két lábbal a földön állva dönteni dolgainkról, s talán szűkíteni az életet vagy szivárványként a magasban lebegve egyszer csak rájönni, hogy ez az állapot lehetetlen, ilyen nincs. Mert ha néha sikerül is valakinek a bűvészmutatvány, az nem jelenti azt, hogy ez a törvényszerű, Sz. A. így látjuk mi Kollégám kacagva olvas föl egy részletet egyik képes hetilapunkból, a szokásos „ezt hallgasd meg!” — felkiáltással. A vita akörül folyik, hogy kit kedvelnek a nők. Egy férfiolvasó nyilvános vádaskodására, mely szerint a hölgyek kizárólag Sandokánért és Alain Delonért bolondulnak, így válaszol egy gyanúsított nőolvasó: „Mert arról senki nem tehet, hogy nem Delonnak vagy Sandokannak született. De ez nem is baj,képzelje csak el, mi lenne akkor.” No, megpróbáltuk elképzelni. Én például arra gondoltam, hogy borzasztó lenne ez a szűkös, mondhatni szegényes választék. Kollégám sértődötten kapta föl a fejét: ő nem erre gondolt, őt egyáltalán nem kell ilyesmik felől megnyugtatni, hiszen teljesen tisztában van vele, hogy egyik említett férfiú sem ér a nyomába, s a nőknek egyedül ő a bálványa. De alighanem mindketten melléfogtunk, a vita tanulsága nem itt van. Sokkal inkább ott, hogy alkalmat ad a magyar nőknek a magyar férfiak iránti rokonszenvtüntetésre. Akik ugyan nem adják át a helyet a buszon és némelyikük éppoly udvariatlan a pult mögött, mint sok női kollégájuk, akik nem mindig derék férjek és kopaszodnak és korán pocakot eresztenek, ám a magyar nők, úgy látszik, mégis realisták. S bár lehet, hogy Sandokánt és Delont rajongva nézik a tévében, de ez ne tévesszen meg egy férjet sem, hiszen a film elejét azért nem látta az aszony, mert — neki vitte be a vacsorát. —k Finisben a „Szivárvány-ügy" . Az utolsó szó jogán Szeptember elseje óta ez a huszonhatodik tárgyalási nap. Az ügyészség tizenkét ember ellen emelt vádat, akik a vádirat szerint több mint harmincmillió forint kárt okoztak. A tanúkihallgatások és a perbeszédek után jelenleg a vádlottak nyilatkoznak az utolsó szó jogán. A „Szivárvány-ügyben” a közeljövőben várható ítélet. A bíróság annak idején, szeptember 23-án, utolsóként Szudolszky Aladárt, az elsőrendű vádlottat hallgatta ki. A célszerűség diktálta ezt . Szudolszky az ügy összes szereplőjével kapcsolatban áll, s „érdekelt” az öszszes vádpontban — így azonnal szembesíthető minden észrevétele, állítása a többiek véleményével. Most a tárgyalás végére megfordult a sorrend: az utolsó szó jogán ő szólhat föl elsőként. Sajátosan fogja föl a helyzetet: kisebb szónoklatba kezd. A gazdasági életet bírálja, nem sokat törődik saját védelmével. S most azt se emlegeti, hogy ő a Nagykovácsi Milenkónál tanulta a kereskedést. A tanácsvezető bíró megjegyzése se hozza zavarba. — Nem a bíróságnak mondom ezeket, de ha vannak itt újságírók, azokat érdekelheti a dolog ... Megragadja az alkalmat, az utolsó szó jogán, szerepelhet. Akárcsak a hatodrendű vádlott tette a tárgyalás folyamán végig. Engel György egyetlen szereplési „lehetőséget” se hagyott ki. Ha tehette, elegánsan fölállt a vádlottak padjairól, begombolta fehér öltönyét, s magabiztosan lépett a mikrofon elé. Némi gyakorlata van, valamikor férfimanöken volt. Közönség is van a tárgyalóteremben: az ismerősökből, hozzátartozókból verbuválódott állandó hallgatóság kísérte figyelemmel az „eseményeket”. S eseményekben igazán nem szűkölködött az elmúlt három hónap a Fővárosi Bíróság nagytermében. Prosperáló együttműködés Két névtelen levél alapján tavaly augusztus 25-én szállt ki a rendőrség a Szivárvány Áruház Petőfi Sándor utcai méteráru szaküzletébe. Szudolszky éppen szabadságon volt, Uller Károly üzletvezető-helyettest viszont azonmód őrizetbe vették. Ahova nyúltak a nyomozók, szinte mindenhol pénzt találtak, gyanús számlákat, elszámolásokat, s 183 kilogramm, számla nélküli textilárut foglaltak le. A nyomozás harmincmillió forintos sikkasztásra és ötmillió forintos vesztegetésre derített fényt. Az ügyészség 12 ember ellen emelt vádat, vesztegetés és sikkasztás miatt. Szudolszky Aladár tizenhat éven keresztül vezette a Petőfi Sándor utcai boltot. Az árut részint a Szivárvány Áruháztól kapta az üzlet, részint ő maga szerezte be — ehhez joga volt. A bolt önállósága a vállalati ellenőrzés szabta határokig — gyakorlatilag a teljes önállóságig — terjedt, s Szudolszky élt a lehetőséggel, magához ragadta a kezdeményezést. A textilszakma sajátossága, hogy előre nem tervezhető többlet keletkezik. Szudolszky ezt a vállalatnak nem számolta el — az eredeti vádirat szerint —, de szétosztotta kollégái között, s megtartott magának is, csekélynek nem nevezhető összeget. A „nagy üzlet” akkor indult be, amikor Szudolszky megismerkedett Engel Györggyel, illetve megállapodtak abban, hogy „együttműködnek”. Engel a Temaforg Textilhasznosító Vállalat raktárosa volt. A raktáron keletkezett árutöbbletet Szudolszky boltjában, illegálisan értékesítették. Ők ketten egyéb „üzleti kapcsolatban” is álltak egymással: 1979 óta a Petőfi Sándor utcai bolt a Temaforgtól is vásárolt árut. Súly szerint vették át a raktárról, s kimérve értékesítették — jelentős haszonnal — a boltban. A bíróság félszáz tanút, könyvszakértőt, textilszakértőt hallgatott meg. Perbeszédében némileg megváltoztatta a vádat az ügyésznő. Nem sikerült megnyugtatóan és egyértelműen bizonyítani, hogy a vádlottak 1979 előtt is vettek ki pénzt a kasszából, s a sikkasztással okozott, meg nem térült kár összegét az eredeti értékkel szemben több mint huszonhatmillió forint értékben állapították meg. A kárvallott nem „kárvalló" A vádlottak szinte kivétel nélkül mind ártatlannak vélik magukat. Már a csúszópénz, a borravaló is bűn?! — csodálkoznak. S hogy a vállalat kasszájához is hozzányúltak? A sikkasztás ténye is enyhébbnek tűnik az egyik kárvallott vállalat magatartása alapján. Az ügyészség által kiszámolt pénz ugyan nem térült meg, ennek ellenére a Temaforgnál talán mind a mai napig azt állítják, hogy a vállalatot egy fillér kár sem érte, Engel semmit nem sikkasztott el. Már folyt a tárgyalás, amikor Lukács Béla, a Temaforg vezérigazgatója levelet küldött a bíróságnak. Eszerint a vádiratot „felülvizsgálták". Kár nem érte a vállalatot, sikkasztás nem történt, a bizonylatok rendben vannak, hiú nincs, s kártérítést nem kérnek... Emellett azutánmindvégig kitartottak a tárgyalás folyamán.- Végül a vállalat nevében az ügyész kért kártérítést.. A vállalatnál egyébként is jó véleménnyel vannak Engelről. A munkahelyi jellemzésben olvasható, hogy a fiatalember apja jólmenő osztrák üzletember, ennek ellenére fia nem „disszidált”. Az ügyésznő kérdése ezzel kapcsolatosan az volt, hogy két gimnáziumi osztállyal vajon Nyugaton hol tudna elhelyezkedni a vádlott? Egy nagyvállalat raktárvezetője aligha lehetne ... Amennyire elegáns a hatodrendű vádlott, ugyanolyan nagyvonalú volt annak idején Szudolszky Aladár. Tavaly október 13-án hallgatta ki a bíróság a hetedrendű vádlott titkárnőjét és annak élettársát. A férfi elmondta, hogy a hölgy mutatta be Szudolszkynak, akit meghatott a fiatal pár szűkös anyagi helyzete. Olyannyira, hogy felajánlotta: minden ellenszolgáltatás nélkül hajlandó százezer forintot adni nekik ajándékba, lakásvásárlásra. „Szudolszky felajánlotta, mi elfogadtuk” — mondta a fiatalember. A Tavirózsa utcai lakás félmillióba került, plusz az átírás. Szudolszky szó nélkül fizetett. „Ha már van lakás, legyen nyaraló is” — mondta a hölgy a tárgyaláson, hogyi megindokolja, miért vett nekik egymillió forintért nyaralót is a volt boltvezető ... Egyébként ebben a nyaralóban „vendégeskedett” két napig Bakonyi Imre, a hetedrendű vádlott is, amikor hírét vette a letartóztatásnak. Pedig akkor még semmi oka nem volt bújdokolni: érte csak szeptember 6-án ment a rendőrség ... A tárgyalás szerdán folytatódik: Engel György nyilatkozhat az utolsó szó jogán. A Fővárosi Bíróság büntetőtanácsa még e hónapban hirdet ítéletet. Ústépán*