Magyar Hírlap, 1984. február (17. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-03 / 28. szám
. sti Magyar Hírlap népgazdaság - világgazdasaga február 3, péntek 7 A kicentizett lehetőség Mezőgazdasági szabályozókról Gödöllőn — Szétszórt földeken Móricz Zsigmond 1919-ben papírra vetett álmának megvalósult színhelyén járok, így írt egyik cikkében Móricz: .......a gödöllői uradalomból, amely eddig semmiféle nemzeti célt nem szolgált, egy csapásra meg lehetne teremteni a jövendő magyar gazdasági kultúraideális gócpontját”. „Egy csapásra” ugyan nem ment a dolog, hiszen az egyetem is váratott magára egészen a felszabadulás utáni évekig, de a hallgatók sokoldalú, a gyakorlatot is felölelő képzésének színtere, a tangazdaság fölíveltetése még tovább eltartott. — Sőt, ami jövendőnket illeti, mind nehezebb körülmények közt történhet még az elért színvonal megtartása is — vélekedik dr. Puskás Attila, a szabatos nevén Gödöllői Agrártudományi Egyetemi Tangazdaság fiatal igazgatója, aki egyszersmind c. egyetemi docens is, úgyszólván jelképeként az egyetemhez kötődésnek. Kiegyenlítik-e? Nos, az igazgatónak ez a nyitány mondata egyszersmind belevág napjaink kérdéseinek kérdésébe: a közgazdasági szabályozók szigorítása egyformán hat ipari és mezőgazdasági vállalatra, szövetkezetre, s hogy ez miként fest a gödöllői és nem pusztán gödöllői határban, azt már alaposan kicentizett adatokban, tudja fölvázolni az igazgató. A társadalombiztosítási járulék emelése hatmillió forintot visz el, • a földadóé 1,8 milliót, együttesen mindenestere 24 milliót, ám látnivaló, hogy azért hoz is a konyhánkra a januártól érvényes intézkedéssorozat. E szerint 6 millióval csökken a jövedelemadónk, a búza mázsánkénti átvételi ára 24 forinttal növekszik, s az 1100-as tehenészeti telepünk tejhozamának emelésével, továbbá a veszteséges baromfitartás megszüntetésével remélhetően ki tudjuk parírozni a különbséget, a bevételek gyarapodásával még így is megmaradó 13 millió forintos mínuszt. Végső soron úgy kalkulálunk, hogy nyereségünk ugyan egy év elmúltával sem lesz kevesebb, ám jelentősen módosul az érdekeltségi alapok megoszlása. Míg a fejlesztési alap 1,7 millióval emelkedik, a részesedési ugyanennyivel csökken majd, aminek következtében a prémiumok lehetősége megfeleződik. A búzaárak növelése kétségkívül nagy kedvezmény, legalábbis ennek a gazdaságnak az esetében, amely bármennyire is „tangazdaság” néven szerepel, éppúgy árutermelő, mint bármely más állami gazdaság. De összefogója az éppen tíz esztendeje megalakított Gödöllői Búza, Borsó Termelési Rendszernek, amely szerepkör velejárója úgyszólván, hogy mind a búza, mind a borsó termesztésében példát is illik mutatnia. Mutat is: 1983-ban 5,2 tonna volt itt a búza átlagtermése, s bár arattak már le 5,8 tonnányit is, elégedettek az aszálykárok ellenére elért hozamokkal. (Hozzáteszem, hogy az átlagosnál kegyesebb volt hozzájuk az időjárás, továbbá nem termesztenek kukoricát — pusztán silónak valót —, amit országosan is legfájóbban érintett az aszály.) Nagyobb rugalmasság — Mind búzában, mind borsóban vetőmagtermesztéssel foglalkozunk elsősorban, így évente eladunk 4000—4500 tonna búzavetőmagot, több kurrens fajtából, s 1200—1300 tonna magborsót, ami nem zárja ki, hogy ne értékesítsünk zöldborsót, vagy közvetlenül kenyérnek való búzát is. Itt említem meg, hogy a mellékterméknek számító borsó számára az állattenyésztésben van szükségünk. Mint zöld takarmányt etetjük meg e szalmát, s ily módon vagy 100 hektárral kisebb területen kell különféle tömegtakarmányokat termesztenünk az egyébként átlagosan nem rossz, 24 aranykoronás földeinken. Csakhogy ezek a földek roppant szerteszórtak! Budapest és három megye 19 községének határában lelhetők meg. Rákoshegytől egy Lőrinci nevű majorig, 100 kilométer hosszúságban terjednek, ékelődnek más gazdaságok birtokaiba, ezért is nagy jelentőségű, hogy 1977 óta 800 holdat cseréltek el másokkal. A járási határok megszűntével bízvást remélhetni, hogy ez a szerfölött ésszerű cserebere folyamat fölerősödik, de a megyék közt is kívánatos lenne a nagyobb rugalmasság! Hogy tudniillik, megszűnjék végre a közigazgatási határok fétise, mert bizony akadt járási vezetőség, amelynek ilyetén anakronisztikus álláspontja volt: „milyen járás lennénk mi állami gazdaság nélkül?!” Nos, esetünk erre korántsem lenne holmi szemléltető példa, — ellenkezőleg: Pest, Nógrád és Heves megye egyként „ad” földjeiből a fővároson kívül a tangazdaságnak, jóllehet kétségtelenül még több olajat, benzint, tengernyi jövés-menést lehetne megtakarítani amennyiben „összébb húzódhatna” az említett módon a gödöllői gazdaság. (Például a kiskartali kerület a váci püspökségé volt egykor, s a gazdaság a termelőszövetkezettel cserélte el.) Egy színes filmet — helyesebben: álló képeket — vetít le búcsúzásként az igazgató, amely képsorozat áttekinti úgyszólván a tangazdaság teljes terepét, benne azokat a műemlék jellegű építményeket, amelyek — miért tagadnánk? — inkább gondot okoznak, mintsem hasznot hajtanának. Van barokk magtár, még annak a Grassalkovich grófnak, illetve Mária Teréziától herceggé emelt Gödöllő-alapítónak az idejéből, aki a török kiűzetése után létesített K Újszerzeményi Bizottmány elnökeként tevékenykedett e tájban, megalapítván e mai városon kívül Soroksárt, Újhartyánt, vagy tucatnyi falut, főleg német földről betelepítettek révén. De legalábbis műemlék jellegű az a borház, amelynek tanácstermében jeles külhoniakat szokás fogadni, mint legutóbb az amerikai Holstein-Fríz (ezt a fajta szarvasmarhát tartják a tangazdagságában) Társaság elnökét, s amely bérház Hatvany Lajos birtokában volt utolsóként magánkézben. (Az író özvegyének ma is havi háromezer forintot fizet egy 1957-ben Hatvany Lajos és Dögei Imre akkori földművelésügyi miniszter által aláírt „adásvételi és életjáradéki szerződés” értelmében a tangazdaság.) Ha az időjárás... Gazdag táj, sokszínű egyszersmind — sokágú tennivalókkal, amelyek közül külön fejezet illethetné az egyetemi hallgatók gyakorlati okítását, a 8482 hektáron munkálkodó 1100 tangazdasági dolgozók többségüket autóbusszal hozzák-viszik a környező falvakból — mindennapjairól nem is beszélvén. Rajtuk múlik elsősorban, hogy 1984 csakugyan az igazgató vázolta összképhez igazodjék: maradjon meg mai színvonaluk, persze, ha az időjárás is úgy akarja. Keresztényi Nándor Hangfalak — Motorkerékpárok AZ ÉJJEL-NAPPALI CSEMEGÉBEN Margaréta pezsgőt és bolgár meggybefőttet 40 százalékkal, bolgár zöldparadicsom-konzervet és Propa húsport 50 százalékkal, cseresznyebefőttet 30 százalékkal, valamint különféle édességet 35— 40 százalékkal olcsóbban lehet kapni , amíg a készlet tart. A SUGAR ÜZLETKÖZPONT csemegerészlegében az alábbi engedményes cikkeket lehet kapni: román pezsgőt 39 forintos reklámáron, cseh konyakot és Suvenir desszertet 30 százalékkal olcsóbban, valamint Jubileum konyakot 440 forint helyett 240 forintért. Az árleszállítás ideje a készletek mennyiségétől függ. A VASEDÉNY Kereskedelmi Vállalat február 1-től 14-ig engedményes vásárt rendez. A vásáron minden Vasedény-boltban 20—50 százalékos árengedméntynyel lehet kapni különféle konyha- és lakásfelszerelési cikkeket, műanyag árukat, kerti eszközöket, barkácscikkeket. Bővebb felvilágosítást a Vasedény vevőszolgálatánál a 171-511-es és a 180-875-ös telefonszámokon kaphatnak az érdeklődők. A DUNAFÖLDVÁRI SKÁLA Áruház rendkívüli ajánlata a következő: február 1-től a Romett Kadét kismotorkerékpárt 500 forinttal olcsóbban kínálja vásárlóinak, ezenkívül a nagymotorkerékpárok forgalmi rendszámmal kaphatók. a fehérvár Áruházban február 1-től síléceket, sícipőket, sísapkákat és síszemüvegeket 40 százalékos árengedménnyel lehet vásárolni. AZ ALKALMI ÁRUHÁZAKBAN (Bp. IV, Árpád út 56., a VII., Dohány u. 58. és a XVIII., Vörös Hadsereg útja 125. sz. alatt) az alábbi cikkekből tartanak kiárusítást: emblémás, hoszszú ujjú pamutpólót 220 forint helyett 150 forintért, férfi flanellinget 198 forint helyett 160 forintért, női ruhát 860 forint helyett 550 forintért, női szoknyát 280 forint helyett 90 forintért, nagykamasz dzsekit 840 forint helyett 370 forintért, női műbőr csizmát 471 forint helyett 250 forintért, női bokacipőt 384 forint helyett 250 forintért és férfi bokacipőt 500 forint helyett 360 forintért lehet kapni — amíg a készlet tart. A VOLÁNTOURIST kedvezményes utazási ajánlatai: Vitosa III. Síelés oktatóval (síbérlet 5 napra). Időpont: III. hó 22—27. és IV. hó 5—10. Részvételi díj: felnőtteknek 4450 forint, gyermekeknek (4-től 12 éves korig) külön ágy esetén 3470 forint, pótágy esetén 2720 forint. A közölt árakból már levonták a kedvezményt, amely a felnőtteknél 500 forint, gyermekeknél 400 forint. Csehszlovákia: Sítúra II. Certovicahágó (8 nap, 7 éjszaka). Utazás autóbusszal, elhelyezés Vysna Bocán (3 kilométerre a Cetrovicahágótól) a „Bánik” turistaszálló közös szociális berendezéssel ellátott szobáiban, félpanziós ellátással. Programok: intenzív síoktatás napi 4 órában, kezdőknek, középhaladóknak és haladóknak. Indulási időpontok: III. 3—10-ig és 17—24-ig. Részvételi díj felnőtteknek 3540 forint, gyermekeknek 3100 forint. Sítúra III. Certovica-hágó (8 nap, 7 éjszaka), egyénileg utazók részére. Ellátás, elhelyezés és a programok ugyanazok, mint az autóbusszal utazó csoportoknál. Indulási időpontok: II. 25—II. 3., III. 10—17., III. 24—31., III. 31—IV . Részvételi díj: 3070 forinttól 3840 forintig. Mindkét Csehszlovákiai túra árából 300—300 forint kedvezményt már levontak. Bővebb felvilágosítást a Volántourist irodáiban kaphatnak az érdeklődők. , A SZÉKESFEHÉRVÁRT CENTRUM Áruházban (Szabadság tér 5.) a kedvezményes vásáron méterenként , 5 ,forintos- reklámáron lehet vásárolni-tapétát.. .. S. L. Felelős munkacsoportok önállósággal gyógyítani Milyen Magyarországon a munkamorál? Rossz — a legtöbben bizonyára ilyen röviden válaszolnának. Mint minden kategorikus kijelentés, ez sem felel meg teljesen a valóságnak. A társadalom egy részére valóban igaz, de vannak kivételek. A gazdasági munkaközösségekben például hajtanak az emberek, s a kisiparosok sem lesik az órájukat, mikor lesz már vége a munkaidőnek. Az állami szektorban azonban idáig még nem sikerült ehhez hasonló magatartást előidézni. Pedig, sok múlik ezen. Anyagiak hiányában — mint ahogy azt már annyiszor leírták — az emberi munka javítása segíthet túljutni a gazdasági bajokon. Ez régi tétel, ám máig nem valósult meg. A vállalati, vagy éppen bolti munkát sokan közömbösen, a legkisebb érdeklődés nélkül, mechanikusan végzik. Ez kell a megélhetéshez, hát akkor csinálni kell. Igaz, a helyi vezetők, gyárak, üzemek igazgatói, főosztályvezetői stb. nem is azt várják, hogy lelkesen dolgozzon az ember. Tegye, amit tennie kell, és kész. A gmk, vagy a maszek, az egészen más. Ott ötletek, új megoldások kellenek, na és hajtás, különben kevés lesz a pénz. Az anyagi érdekeltség óriási hajtóerő, amit a gazdaság csupán néhány területén sikerült igazi ösztönzőként bevetni. A módszer „visszaütött" Bizonyára, ezeket a jelenségeket, meg a külföldi szakirodalmat olvasva jöttek rá a hazai szervezési szakemberek is, hogy valami olyan formát kell bevetniük, amely a nagy- és kisipar minden előnyét egyesíti. Nemrégiben az Országos Vezetőképző Központ hívott össze néhány tucat vállalati vezetőt, szervezőt, szociológust, hogy egy új formát vitasson meg velük, és kísérletezésre, bevezetésre hangolja őket. A Nyugaton már elterjedt, úgynevezett autonóm munkacsoportról van szó. Olyan szervezési megoldásról, ahol kisebb közösségek nagy önállósággal, felelősséggel dolgoznak, maguk ütemezik a munkát, választják meg a munkamódszert és -rendet, s még a fizetések, prémiumok elosztásában is övék a döntő szó. Vagyis, nemcsak a dolgozók fizikai erejét, de gondolkodásukat, fantáziájukat is mozgásba hozná, önmegvalósítási hajlamuk kiélésének tág teret adva. A munkával való azonosulás, a munkahely kedvező, serkentő klímája olyan energiát szabadíthat fel, amely jelentősen növelheti a teljesítményeket. És ez a lényeg. Az eddig leginkább alkalmazott taylori „tudományos vezetés”, amely nálunk is elterjedt, más elvekre épített. A munkafolyamatot a legapróbb részletekig lebontva kívánta a teljesítményt növelni. Ez sikerült is. Az állandóan ismétlődő mozdulatok beidegződtek, s például a szalag mellett álló szinte boszorkányos gyorsasággal végezte a dolgát. Legalábbis egy darabig. Később azonban a termelékenység egy viszonylag magas fokán a módszer „visszaütött”: a munkás unta az egyhangúságot, a szigorú alárendeltséget, szalaghoz kötöttséget, kezdett fellázadni. Egyre gyakrabban hiányzott, s ha dolgozott, akkor sem figyelt munkájára, romlott a minőség. Szociológusok, pszichológusok, szervezők elemezték a bajok okát, gyorsan megszületett az új szervezési irányzat. Ennek középpontjában az ember áll. Minden azért történik, hogy jól érezze magát munkájában, kedve legyen dolgozni, újat alkotni. Nem kampány Az új irányzat első hulláma már korábban elérte Magyarországot. Több olyan mezőgazdasági üzem, iparvállalat akad, ahol az egyén érdekeltségére, kis csoportok együttműködésére, eredményességére alapozták a munkát. Az autonóm munkacsoportok — az ehhez hasonló formákat nem is így nevezték idáig — azonban még nem terjedtek el. Az Országos Vezetőképző Központ bizonyára ezért szánta rá magát, hogy bábáskodni fog e téma felett. Az eddigi kutatásokból ismertető anyagot állított össze, s a kiszemelt vállalatok rendelkezésére bocsátotta. A legutóbbi találkozón „tesztelték" a résztvevőket. Hogyan fogadják az autonóm munkacsoportok bevezetésének lehetőségét, mit tartanak ezzel kapcsolatban a legfontosabbnak, hol látják az esetleges buktatókat. Volt olyan vezető, aki határozottan állást foglalt: „vevők" erre a módszerre. Más is azon gondolkodott, hogy a nagyvállalati egységen belül hol van az a kis mag, ahol érdemes kísérletezni, ahol van esély a sikerre Másutt inkább azt hangsúlyozták, hogy szigorúan, csak önkéntes alapon remélhető az elterjedés. Ha kampány, esetleg murkaverseny vagy kipipálandó feladat válik belőle, akkor nem is érdemes elkezdeni. Azután azt is célszerű figyelembe venni, hogy a hazai munkásság — akárcsak más társadalmi csoport — meglehetősen heterogén, más-más igénye van a felelősséget, önállóságot igénylő feladatokra. A néhány általános iskolai osztályt végzett segédmunkásnak minden bizonnyal még jó darabig a hagyományos munkaszervezés felel meg leginkább. Az érettségizett szakmunkás közérzetét, teljesítményét javíthatja az autonóm munkacsoport. Kérdéses az is, hogy a mai ranghierarchikus vállalat nem veti-e ki magából ezt az újat, mint valami idegen testet? A félelmek vázolásával együtt abban egyetértettek a résztvevők, hogy érdemes próbálkozni az autonóm munkacsoportok bevezetésével. Nem kizárólagos, egyedüli üdvözítő módszerként, hanem mint olyannal, amellyel bővíthető a termelékenységjavító eszközök tárháza, W. K. I. Nyolcvankilencezer gépkocsi a Merkúrtól Kevesebb lesz a Skoda A Merkur — a tavalyihoz hasonlóan — 1984-re is 89 ezer személygépkocsi eladását tervezi, s ennek 90 százalékára már megkötötte a szerződéseket a külföldi szállítókkal. A legtöbb — mintegy 90 ezer — gépkocsi-befizetés a Lada típusokra szól, amelyekből az idén a tavalyihoz hasonlóan 25 ezer érkezik az országba. A szállítás folyamatos, jelenleg azokat az igénylőket elégítik ki, akik 1978. XV. negyedévében fizették be az előleget. A várakozási idő a most igénylők számára négy-öt év. Nemcsak nálunk, más országokban is növekedett a Skoda népszerűsége — ezért a magyar autósoknak idén csak 9000 jut belőle. A korábban nagyon közkedvelt Wartburg vesztett népszerűségéből, bár az igénylők száma így is 13 ezer. Ezt a típust — a Limousin kivételével — már a jövő év második felében megkaphatják azok, akik most fizetik be az előleget. A Trabantra 42 ezren várakoznak, s átlagosan három éven belül kapják meg a kocsit. A lengyel partnerekkel még nem állapodott meg a Merkur, a gyár ugyanis — néhány száz 1500- as Polski Fiaton kívül — az energiatakarékos típusú (10—15 százalékkal kevesebbet fogyasztó) kis Polskit kívánja szállítani, s ezt most vizsgálják a hazai szakemberek. Amennyiben megfelelőnek találják, mintegy 4500 érkezik belőle ebben az évben az országba. (MTI)