Magyar Hírlap, 1984. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

Msr.Via Klsusp nemzetközi politika - fórum ma. május 3. csütörtök 3 FÓRUM ki/május 1-ét ünnepelte a világ munkássága ! (Folytatás az 1. oldalról) ünnepi felvonulására ezúttal is a Dimitrov-mauzóleum mellvédjén / Todor Zsivkovval, a BKP KB főtitkárával, az államtanács elnökével az élen ott voltak a bolgár párt és állam vezetői. A főváros dolgozói 10 órától kerületenként vonultak el a mauzóleum előtt. Tábláikon és transzparenseiken a békét, a bulgáriai szocialista forradalom 40. évfordulóját, a munka ünnepét és a szocialista eszmék győzelmét éltették. A Varsóban megtartott központi ünnepségen a dolgozók menete a munkásmozgalmi hagyományoknak megfelelő útvonalon haladt az ismeretlen katona sírjához, onnan a Varsóért elesett hősök emlékművéhez, majd a Dzierzinski térre, régi május elsejei munkásmegmozdulások színhelyére. A menet élén — mint négy év óta minden május elsején — az ország vezetői haladtak: Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a kormány elnöke, Henryk Jablonski, az államtanács elnöke, a LEMP- pel szövetséges másik két politikai párt vezetői és a munkásmozgalom veteránjai. Egész Lengyelországban körülbelül 8 millióan vonultak fel, s a hivatalos ünnepségeket sehol sem zavarták meg incidensek — közölte Jerzy Urban kormányszóvivő a Varsóban akkreditált tudósítókkal való találkozóján. Beszámolt arról is, hogy néhol mindamellett előfordultak ellenfelvonulásokra irányuló próbálkozások, így Varsóban, Gdanskban és Czestochowában. Mint mondotta, a rendfenntartó erők két helyen, Varsóban és Czestochowában vízágyú használatára kényszerültek. Hivatalos becslések szerint a különböző incidensek résztvevőinek száma egész Lengyelországban nem érte el a 8 ezret, jelentette ki a kormány szóvivője. Százezrek vettek részt kedden Prágában a hagyományos felvonuláson. A dísztribünön pontosan kilenc órakor foglalta el helyét a CSKP KB és a nemzeti front küldöttsége, élén Gustav Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, államfővel. Husák beszédben köszöntötte a csehszlovák fővárosban és az ország más városaiban szervezett május 1-i felvonulás sok milliónyi részvevőjét. A nemzetközi helyzetről szólva megállapította, hogy az imperializmus szélsőséges erőinek az erőegyensúly megbontására, világuralmi tervek megvalósítására irányuló politikáját elutasítják a széles néptömegek és a tőkés országok reálisan gondolkodó tényezői is. Bukarestben, a sport- és kultúrpalotában hétfőn nagygyűlést tartottak május elseje alkalmából az RKP bukaresti pártbizottságának szervezésében. Megjelentek a román párt- és állami élet vezetői, élükön Nicolae Ceausescuval, az RKP főtitkárával, az RSZK elnökével. A nagygyűlésen Manea Manescu, az államtanács alelnöke emlékeztetett arra, hogy május elsejének idén különös jelentőséget kölcsönöz az, hogy Romániában most ünnepük az 1939-es nagy munkásfelvonulás 45., valamint az egységes munkásfront létrehozásának 40. évfordulóját. Kedden, az utóbbi években Romániában kialakult szokásnak megfelelően nem tartanak felvonulást. A mongol fővárosban a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség képviselői a Szühebátor téren megrendezett ünnepi felvonuláson fejezték ki szolidaritásukat a világ munkásaival. A központi emelvényről Jumdzságin Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke, valamint a mongol párt- és állami vezetés többi tagjai üdvözölték a felvonulás résztvevőit. Május elseje alkalmából a JKSZ Központi Bizottsága, a társadalmi és a politikai szervezetek a népek és a jugoszláviai ■nemzetiségek közötti barátság és egység erősítésére szólították fel a dolgozókat. Az internacionalista segítségnyújtás további vállalását az ország védelmére tett erőfeszítések fokozását és a termelőmunka hatékonyságának növelését hangsúlyozták a kubai május elseje központi jelszavai. Több mint félmillió ember vett részt a havannai felvonuláson. A menet első soraiban a Huambo nevű angolai városban elkövetett merénylet kubai áldozatainak hatalmas fényképeit vitték. A vietnami fővárosban 300 ezren vettek részt azokon a rendezvényeken, amelyeken a francia gyarmatosítók felett aratott győzelem 30. évfordulójára emlékeztek. A nemzeti újjászületés és a kambodzsai forradalom vívmányainak megvédése jegyében ünnepelték a munkásszolidaritás nemzetközi ünnepét Kambodzsában. A Phnom Penh-i tömeggyűlésen Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB PB tagja hangsúlyozta, hogy az imperialista erők nem akadályozhatják meg a kambodzsai népet a szocializmus alapjainak lerakásában. A laoszi népi forradalmi párt és a kormány vezetőinek jelenlétében tízezren vettek részt a Vientiane-i nagygyűlésen. Az etióp fővárosban több tízezer dolgozó tömeggyűlésen, felvonuláson ünnepelte május elsejét. Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzótanács koordinátora Jaime Wheelock és a Sandinista Front más vezetői haladtak a nicaraguai Chinandega városban megtartott május elsejei felvonulás élén. A 40 fokos hőségben több mint húszezer ember gyűlt össze és tiltakozott az idegen zsoldosok betolakodása ellen. Színes majálissal, ünnepi műsorokkal, felvonulás nélkül ünnepelték meg ismét a fellobogózott Pekingben és szerte Kínában május elsejét. Tizenhárom év szünet után felújították az esti tűzijátékot. Az ünnep előestéjén a parlament épületében nagygyűlést tartottak, amelyen részt vett a kínai párt és állam több vezetője, így Hu Jao-pang, a KKP KB főtitkárai és Csao Cejang miniszterelnök is. A szokatlanul hideg idő ellenére idén is sok tízezer bécsi vett részt az osztrák fővárosban a májusi demonstrációkon. A városháza előtti téren a szocialista párt, a Ringen a kommunista párt tartott felvonulást. A Német Szövetségi Köztársaságban a mintegy két és negyed milliós munkanélküliség és ezzel összefüggésben a heti munkaidő csökkentésének kérdése állt a május 1-i megmozdulások és viták középpontjában. Nagy-Britanniában, ahol a hagyományos májusi meneteket nem a hónap első napján, hanem első vasárnapján tartják, kedden a sztrájkoló bányászokkal vállalt szolidaritás jegyében rendeztek felvonulást és nagygyűlést. Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban az egyes szakszervezeti szövetségek külön-külön tartottak ünnepségeket. Japánban kedden mintegy 4 millió munkás ünnepelte május elsejét. A legnagyobb szakszervezeti központok, köztük a Japán Szakszervezeti Főtanács, a Szohio felhívására az ország megyéiben nagygyűlésekre került sor. Shultz magyarázó körútja Kínai értékelés Reagan látogatásáról (MTI) Reagan amerikai elnök hétfőn Pekingből Sanghajba, hatnapos kínai látogatása utolsó állomására utazott. Előtte a fővárosban öt, kínai—amerikai dokumentumot írtak alá, illetve parafáltak: aláírták a kettős adózás megszüntetéséről és az 1984—85-os kulturális csereprogramokról szóló megállapodást, parafálták az atomenergia területén való együttműködést szabályozó egyezményt. További két jegyzőkönyv műszaki-tudományos információk cseréjére, programokra vonatkozik. Az Új Kína a kedden véget ért Reagan-látogatás legfontosabb eredményének azt tartja, hogy közvetlen érintkezés és párbeszéd van a két ország vezetői között. A tárgyalások azt mutatták, hogy bizonyos nemzetközi kérdésekben a nézetek egymáshoz közeliek, vagy hasonlók, míg másokban nem. Az Új Kína az előbbiekhez sorolta Kambodzsát és Afganisztánt. Mint rámutat, „Kína kifogásolta az amerikai csapatok dél-koreai állomásoztatását, és kérte az Egyesült Államokat, hogy tegyen hathatós intézkedéseket, csökkentse a feszültséget a Koreai-félszigeten. A Peking és Washington közötti ellentétek számbavételekor az Új Kína rámutatott: Kína reméli, hogy az Egyesült Államok abbahagyja Izrael terjeszkedő és agresszív politikájának támogatását, felújítja a párbeszédet az arab államokkal és dialógust kezd a PFSZ-szel. Kína ismét sürgette, hogy az USA ne avatkozzon be a közép-amerikai országok belügyeibe. A kínai vezetők ismertették Reagannel a kínai kormány külpolitikáját, amelynek három összetevője — mint a hírügynökség megismételte — a „hegemonizmus” ellenzése, a világbéke védelme és a harmadik világ országainak támogatása. A Pakisztánban tartózkodó Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök és Abe Sintaro külügyminiszter távollétében Fudzsinami Takao japán kabinetfőnök tárgyalt George Shultz amerikai külügyminiszterrel, aki szerda este érkezett rövid látogatásra Tokióba. Az amerikai diplomácia vezetője — akárcsak Szöulban — Tokióban is tájékoztatást adott Reagan pekingi útjáról. Húszperces megbeszélést folytatott az alaszkai Fairbanks város repülőterén Reagan amerikai elnök és II. János Pál pápa. Reagan Kínából hazatérőben tartott harmincórás pihenőt Alaszkában, a pápa dél-koreai, Pápua Új- Guinea-i, Salamon-szigeteki és thaiföldi látogatásra vezető útját szakította meg Fairbanksban. Szovjetellenes amerikai provokáció (TASZSZ) Durva provokációt követtek el Sz. M. Kozlov szovjet állampolgár ellen április 30-án a washingtoni Dulles-repülőtéren. Kozlovot megakadályozták abban, hogy visszatérjen a Szovjetunióba. A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata, amelyet szerdán adtak át az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének, hangsúlyozta: az amerikai fél jól tudja, hogy Kozlov a hivatalos megállapodás alapján tudományos kutatómunkára utazott az Egyesült Államokba. Az is ismeretes, hogy egészségi állapota miatt még a tanulmányút idejének lejárta előtt vissza kellett volna térnie hazájába. Az amerikai hivatalos személyek azonban a légikikötőben megalázó kihallgatások alá vetették a beteg embert, hoszszú ideig elszigetelték a washingtoni szovjet nagykövetség munkatársaitól, végül megakadályozták abban, hogy viszarepüljön Moszkvába. Kozlov kénytelen volt visszatérni a szovjet nagykövetség épületébe. Nem fér kétség ahhoz — szögezi le a szovjet külügyminisztérium nyilatkozata, hogy ezt a felháborító és embertelen akciót jó előre kitervelték. Erre utal az is, hogy a kihallgatásokon az amerikai külügyminisztérium több magas rangú tisztviselője — közöttük Richard Burt külügyi államtitkár — is részt vett. A PÉLDAKÉPEK et mondják, kivonták a forgalomból az eszményképeket, s ez nagyon jó, sőt, felettébb üdvös, mert ideje volt már megszabadulni a sok felesleges illúziótól, gyermeteg naivitástól, szellemi-politikai csökkentlátást okozó kacattól. Azt is mondják, kivonták a forgalomból az eszményképeket, s ez bizony nagyon rossz, mi több, kifejezetten káros, mivel így megfosztottunk a mintakövetés egyre nehezebben nélkülözhető lehetőségétől, ama belső, morális építkezési módtól, amely a példakép tulajdonságainak eléréséhez szükséges készségek és képességek kifejlesztésével gyarapítja az emberi értékeket. Meglehet, nem olyan idők járnak, amelyek túlságosan kedveznének a robosztus, minden tekintetben nagy egyéniségek eljövetelének. Elképzelhető, hogy David Riesman amerikai szociológusnak van igaza; a hoszszú távú személyes törekvések inkább abban a talajban gyökerezhettek, amelyben az okos és szorgalmas ember még bizton számíthatott rá: felfedezéseit, beruházásait vagy szervezeti terveit egyhamar nem haladhatják túl mások. Ez a talaj még nem termelte ki magából a zsenik nélküli zsenialitást, az egyszemélyes megoldások időt kívántak, az idő nem gyorsult, nem lassult, hanem egyszerűen rendelkezésre állt. ..Comte, Clark Maxwell vagy Marx gondolatrendszerének megalkotásához — érvel Riesman — nem elég néhány hónap.” A nagy felfedezések mögött valóban ott állt a felfedező, a hatalmas üzleti vállalkozások mögött a vállalkozó, ezeket nem helyettesítették team-ek, vezetőképzőkben nevelkedett menedzserek. Ez is oka lehet annak, hogy kimentek a divatból az eszményképeik, pontosabban: a régi, az aranyozott keretekbe foglalt, a szobáink faláról mozdulatlanul letekintő arcok. A fejlett, vagy akár csak közepesen fejlett ipari társadalmakban a magányos hős példázata azért alakulhat ki nehezen, mert hiányzik a magányos hős. Eljövetelében is kevesen reménykednek, a megváltók iránti bizalom jelentős mértékben csökkent. A rosszindulatú daganatok megelőzését, vagy leküzdhetőségét többé nem egyetlen csodadoktortól, hanem egész tudományágak együttműködésétől várják az emberek. Az új világgazdasági rend megszületését, sikeres gazdasági reformok végrehajtását, a nemzetközi viszonyok enyhülését, iparágak, mezőgazdasági kultúrák fellendülését, válságok és válsághangulatok leküzdését nem lehet többé egyetlen ember rendkívüli cselekvésétől remélni. A világűrt már nem úgy fedezték fel, mint az északnyugati átjárót, a Holdra már másként léptek, mint először a Mont Blanc csúcsára. A teljesítmény kétségtelenül hatalmasabb, de kevésbé egyetlen személyhez kötött. Az akarat ereje, a jellem szilárdsága, a tudás, a megvesztegethetetlen célratörés nem kevésbé fontos, de már nem egyedüli, s nem is alapvető feltétele a sikernek. Mindezek a tények megerősítik azt az elképzelést, amely szerint nem nagyon hihetünk a régi keretek közé feszíthető új eszménykép-portrés lehetőségében Bármennyire fájdalmas is, alighanem bele kell törődnünk, hogy vége van annak, amit azt lehetett mondani: mindenben X-hez, vagy Z-hez akarok hasonlítani. Helyette X más kínálkozik, ami nem kevesebb, nem több, csak más. A mondat úgy alakult az, hogy ebben vagy abban X-hez, amabban pedig Z-hez akarok hasonlítani. Ez a változás korántsem tulajdonítható csupán annak, hogy szűkebb-tágabb környezetünkben hamis bálványok dőltek össze, magukkal temetve illúziókat és valódi értékeket. Az általános példaképek helyett arra irányul figyelmünk, hogy környezetünkben a különféle élethelyzetekre milyen megoldásokat alkalmaznak mások, s ezekből igyekszünk kiválasztani a nekünk megfelelőbbet, a követhezők azt, amivel képesek vagyunk azonosulni. A régi keretek közé nem szorítható példaképkezelésünk titka nemcsak abban rejlik, hogy a forradalmi vívmányok megőrzése és továbbfejlesztése érdekében be kellett következnie a csendesebb, konszolidációs értékeket preferáló időknek. Hasonló folyamatok másutt is végbementek, olyan társadalmakban is tapasztalhatók ilyesminek a jelei, ahol a közelmúlt történelme egészen más alapélményekkel szolgált. S az sem biztos, hogy ebben csak a kiábrándultság, a kiúttalanság, a cinizmus jeleit kell felfedezni. Nem kell okvetlenül azt hinni, hogy ha a világ jelentős részében ma nem akadnak olyan példaképek, amelyek minden helyzetben és mindenki számára alkalmazhatók, akkor valami végromlás fenyeget. Az emberek új helyzetben találják magukat, s elvetnek régi megoldásokat. Valószínűleg ennyi az egész. A példaképek testközelbe kerülnek, ami a világcivilizációs folyamat elkerülhetetlen velejárója. FODOR GÁBOR Megalakult Libanon új kormánya (MTI) A libanoni nemzeti egységkormány meglepetésszerű kinevezése után két nappal, szerdán még mindig folytatódtak az utólagos kormányalakítási tárgyalások. A tíztagú kabinet összetétele az egyenlő keresztény—mohamedán képviselet elvét tükrözi: öt keresztény és öt mohamedán politikus osztozik az összevont tárcákon. Szembetűnő, hogy a legkényesebb kormányposztokat az úgynevezett mérsékelt irányzatok képviselőinek tartották fenn. A külügyminiszter a szunnita mohamedán Rasid Karami miniszterelnök, a hadügyminiszter a síita Adel Oszebran volt parlamenti elnök, a belügyminiszter pedig a görögkeleti Abdallah Kaszi, akit szoros családi és politikai szálak fűznek Szliman Franzsije volt köztársasági elnökhöz. A maronita keresztény Camille Samun, a Nemzeti Liberális Párt elnöke pénzügy-lakásügyi és szövetkezeti miniszter lett, az ugyancsak maronita Pierre Dzsemajel, a falangista párt elnöke pedig postaügyi, az egészségügyi és a népjóléti tárcát kapta meg. Valid Dzsumblatt drúz vezetőt, a Haladó Szocialista Párt elnökét közmunkaügyi, szállítási és turisztikai miniszterré nevezték ki. Nabih Berrit, a síita Amal-mozgalom elnökét igazságügy-miniszternek, valamint a vízügyi és az energiaügyi tárca irányítójának szemelték ki. Munkaügyi és oktatási miniszterként a szunnita Szelim el- Hossz volt miniszterelnök is tagja a kormánynak. A hivatalos Szíria megelégedéssel fogadta a libanoni kormányalakítás hírét, és teljes támogaásáról biztosította a Karami vezette nemzeti egységkormányt, amelyben valamennyi libanoni fél részt vesz. Bejrútban arra számítanak, hogy Abdel Halim Haddam szíriai alelnök eredményes tárgyalásokat folytat a kedd óta Damaszkuszban tartózkodó Nabih Berrivel és Valid Dzsumblattal a Katami-kormányban való részvétel szükségességéről. Dzsumblatt több miniszterrel együtt tartózkodó álláspontra helyezkedett. (MTI, AFP) Egy damaszkuszi katonai szóvivő szerdán megerősítette, hogy a Libanonban állomásozó szíriai csapatok kedden foglyul ejtették a Bejrút közelében felállított izraeli összekötőiroda három munkatársát, akik behatoltak a szíriai ellenőrzés alatt álló területre. Izrael a libanoni kormányt tette felelőssé az Észak-Libanonban ,,eltévedt” izraeli diplomaták sorsáért. Az izraeli—libanoni megállapodás márciusi érvénytelenítése után az összekötő iroda elvesztette törvényes státusát.