Magyar Hírlap, 1984. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-17 / 114. szám

Massgísz Hírlap HAZAI KÖRKÉP 1984. MÁJUS 17, CSÜTÖRTÖK 5 Az Elnöki Tanács elnökével­­Kiskőrösön­­ Egy évtizeddel városavatás után­ ­Z­ljosonizi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán látogatást tett Bács-Kiskun megyé­ben. A megyehatáron Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkára és Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke fogadta. A program első állomásán, Kiskőrösön Ivanics Lajos, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatta a vendéget településük életéről, fejlődésé­ről. Ezt követően Losonczi Pál felkereste Petőfi Sándor szülőház­át. Délután a városi pártbizottság tanácstermében tartott aktívaülésen az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatót adott időszerű bel- és kül­politikai kérdésekről. Végül az ország legnagyobb szakszövetkeze­tét, a keceli Szőlőfü­rtet kereste fel. A VÁROS TÍZ ÉVE. Az Elnöki Tanács elnöke hivatalos látogatá­son utoljára 1973 decemberének végén — vagyis lényegében egy évtizeddel ezelőtt — járt Kiskő­rösön. Az akkori látogatás célja azonban mindenképpen rendha­gyó, vagy legalábbis megkülön­böztetett jelentőségű volt: ő nyúj­totta át Kiskőrösnek a várossá nyilvánításról szóló oklevelet. Ta­lán mondani sem kell, hogy ez az aktus mit jelentett a település életében, újkori történetében. Azóta eltelt egy évtized. Az előzményeket tekintve nem vélet­len, hogy a házigazdák most min­denekelőtt ennek a tíz évnek a krónikáját szerették volna dió­héjban összefoglalni, s Losonczi Pált is fölöttébb érdekelte, mire jutott Kiskőrös a városi rang jó­voltából, de még inkább a maga munkája, szorgalma, igyekezete révén. A találkozás első másfél órája ennek megfelelően óhatat­lanul a minden elismerést meg­érdemlő „leltár” jegyében telt el. Lássuk hát a számjegyek, a statisztikai adatok foglalatában: mire volt elegendő ez az idő a kiskőrösiek számára? Például ar­ra, hogy a település a lélekszá­mot tekintve is megnövekedjék, ennek arányában gyarapodott a munkahelyek száma, következés­képpen egy erőteljesebb, izmo­sabb ipart honosított meg; a fo­lyamat nyomán mára meghárom­szorozódott az ipari termelés, amelynek értéke tavaly megha­ladta az egymilliárd forintot. Er­re a tájra azonban hagyományo­san markáns vonásokat rajzolt a mezőgazdaság, amelynek bázisai jelentős mértékben kiszélesedtek, s amelynek termelő, feldolgozó és értékesítő képessége ugyan­csak megsokszorozódott. Ebben a többi között m­egkülönböztetett szerepet játszik a szakszövetke­zeti forma. Ez a téma különösen felkeltette az Elnöki Tanács el­nökének figyelmét, s miközben a kiskőrösiek részletesen beszá­moltak a szakszövetkezetek mai szervezeti-működési elveiről, il­letve gyakorlatáról, Losonczi Pál ezt az alkalmat felhasználta egy kis visszaemlékezésre. — Nem oly gyakran adatik meg az embernek, hogy tavalyi­ éveket idézzen vissza. A kiskőrö­si és a környékbeli szövetkeze­tek léte, főként pedig mai ered­ményessége talán mégis feljogo­sít bennünket arra, hogy vissza­­pergessük egy sajátos korszak sa­játos vitáit. Ugyanis volt egy idő­szak az életünkben, amikor egye­sek szerettek volna lebeszélni minket arról, hogy az ilyen ter­melési formáknak is létjogosult­ságot szavazzunk. Az idő azon­ban azokat igazolta, akik már an­nak idején a józan mérlegelésre figyelmeztettek, s a helyi sajátos­ságok fontosságát hangsúlyozták. És íme az eredmény!... Jólesően állapíthatjuk meg, hogy agrárpo­litikánk nem tévedett, amikor — a maga helyén — meghagyta a szakszövetkezeteket. PILLANTÁS A FALVAKRA. A már idézett beszélgetés a vá­rosban zajlott ugyan,­ de — mint talán az eddigiekből is kiderült — számos részletében messze meghaladta annak határait. Még akkor is, ha a házigazdák — a várossá válás óta eltelt egy évti­zed tükrében — számtalan, jel­legzetesen városi adatot ismertet­tek az Elnöki Tanács elnökével. Elmondták például azt is, hogy a kiskőrösi kereskedelmi forga­lom több mint a háromszorosára emelkedett; a városi szolgá­ltatá­sok értéke tavaly 19 millió forint volt, több mint másfél ezer la­kást építettek, lényegesen fejlő­dött a közműellátottság, minden óvodáskorú gyermeknek helyet tudnak adni az intézményekben — és így tovább. Csakhogy Kiskőrös nem tudja — és nem is akarja! — elkép­zelni az életét a környező falvak életlehetőségének javítása, illet­ve annak felvállalása nélkül. Ez már, ha úgy tetszik, természetes és kölcsönös kötelezettség. Külö­nösen most, hogy január elsejé­től megszűntek a járások és élet­be lépett a közigazgatás új szer­vezeti formája. Losoncai Pál megkérdezte: — Mit tudnak mondani az át­szervezésről, az mennyiben sike­rült, mit ígér a jövőre nézve és milyen gondjaik vannak? A házigazdák többféle választ fogalmaztak meg, ebben azonban nem volt ellentmondás: a magyar közigazgatás átformálásával kap­csolatban teljes az egyetértés. De most a gyakorlati igazolás a leg­fontosabb. — Úgy vélem, hogy mindmáig nehezen szabadulunk meg régi közigazgatási reflexeinktől — fej­tegette az Elnöki Tanács elnöke. — Mindannyian tudjuk és helye­seljük, hogy egyre inkább előtér­be kerül az­ új, sokat emlegetett helyi önállóság, az, hogy a testü­letek érezzék az önállóság és az önkormányzat felelősségét, ám egyben annak szabadságát is. Ha ezzel kapcsolatban akadnak aggo­dalmaink, úgy azok feltehetően összefüggnek a régi beidegződé­sekkel, közismert nehézkessé­günkkel. Miközben Losonczi Pál erre fi­gyelmeztetett, a megyei tanács elnöke egy friss példával igazolta az államelnök fenntartásait. Meg­jegyezte, hogy Bács-Kiskunban például a helyi tanácsok többlet­­adóbe­vételeiből meghökkentően jelentős összeget vontak el... Meglehet, hogy ez csupán egy aprócska közbeszúrás volt, a megjegyzés azonban bizonyos tendenciát igazol. Éppen ezért a házigazdák és az Elnöki Tanács elnöke egyetértett abban: legyen egyszer és mindenkorra tisztáz­va a helyi tanácsok önállósága, teremtsük meg ennek garanciáit és igyekezzünk a tegnapinál sza­badabb teret adni a gazdasági önállóságnak és az érdekeltség­nek. BIZTATÓ TÁVLATOK. A vá­rosi tanács elnöke ezek után meglehetősen friss példával bizo­nyította, hogy a mostani közigaz­gatási átszervezésnek vannak re­ményteljes vonásai. — A városhoz a volt járás 13 községe tartozik —, mondotta —, s számunkra az új irányítási rendszer nem jelent különösebb gondokat. Részben azért, mert Kiskőrösnek a korábbi években is jó kapcsolata volt ezekkel a te­lepülésekkel. Már a járási hiva­tal is régóta egyenrangú társként kezelte a községeket. Az új hely­zetben ennek még inkább így kell lennie. Alapelvünk, hogy mi a bizalomra, a kölcsönös érde­keltségre és összefogásra épí­tünk. JÓ LÉGKÖRBEN. Délután a városi pártbizottság székházában az Elnöki Tanács elnöke párt­munkásokkal, államigazgatási szakemberekkel és a társadalmi szervezetek képviselőivel találko­zott. Ennek keretében szólt a lá­togatás közvetlenül megfogalmaz­ható tapasztalatairól is. — Mindig szívesen jövök Bács-Kiskunba, s úgy alakult, hogy hi­vatalosan talán itt jártam a leg­többször. Jól ismerem a megye fejlődését, miként tisztában va­gyok gondjaival is. Számomra a legnagyobb élményt mindenkor az a jó légkör jelentette, amit itt évek óta tapasztalok. Ez a megye — amikor gondjait vázolja — jog­gal felemlegetheti például a vi­szonylag mostoha termőhelyi adottságokat, a föld minőségét, sőt talán azt is, hogy itt általá­ban kevesebb az eső, mint más­hol ... Ennek ellenére itt soha nem abból indulnak ki, ami — úgymond — „megoldhatatlan”, soha nem arról beszélnek elsősor­ban, amit talán joggal nevezhet­nének áthidalhatatlan nehézség­nek, hanem ellenkezőleg: arról számolnak be, hogy mit értek el és mire lehetnek büszkék. Sze­mély szerint engem az effajta józan és tartalmas derűlátás tölt el örömmel, miként annak szám­talan tanújelét érzékeltem a mai látogatás során. Annak külön örü­lök, hogy az egy évtizeddel ezelőtt várossá lett Kiskőrös — a gondok ellenére — egyenletesen fejlődik és ezt a fejlődést egyaránt kö­szönheti a felkészült vezetésnek és az áldozatkész lakosságnak. KISS GY. JÁNOS ----------------------*6(| Immunológusok tanácskozása A Magyar Immunológiai Társa­ság tudományos ülése szerdán kezdődött meg Győrött. A három­napos tanácskozáson több külföl­di ország szakemberei is részt vesznek. Amint a megnyitó ülésen han­goztatták, az utóbbi öt-tíz évben a genetikai és a biotechnológiai forradalom jelentős fejlődést ho­zott az immunológiában, az em­beri szervezet védelmi mechaniz­musainak kutatásában. A tanácskozás első napján francia és egyesült államokbeli kutatók beszámoltak az öröklő­dési rendszer kutatása terén el­ért eredményeikről. Megállapítot­ták, hogy az öröklődési rendszer más feladatot is ellát: a gének sorrendje, elhelyezkedése befo­lyásolja a fogékonyságot vagy az ellenállást bizonyos betegségek­kel szemben. A gének vizsgálatá­ból megállapítható például, hogy egy családban melyik családtag fogékony az öröklődő betegségek iránt. Ennek a felfedezésnek igen fontos szerepe van a megelőzés­ben. (MTI) A pedagógiai társaság elnökségi ülése A neveléstudomány fejlődésé­nek időszerű kérdéseit tűzte na­pirendre a Magyar Pedagógiai Társaság elnöksége szerdai ülé­sén. Budapesten, a Fáklya Klub­ban tartott tanácskozáson Nagy Sándor egyetemi tanár áttekin­tést adott az V. nevelésügyi kong­resszus óta eltelt időszakról. A vitában több hozzászólás foglalkozott a neveléstudomány és a gyakorlat viszonyával. (MTI) Válasz a glosszára Feddhető hirdetés A Magyar Hírlap 1984. május­­­ 10. számában (dán) alá­írással „Feddhető pályázat” címmel tollhegyre tűzték az Ipari Minisztérium pályázati felhívását, amelyet a Pápai Textilgyár igazgatói funkciójá­ra hirdetett. A cikkíró a Figyelő című hetilapból idézi a pályázati felhívás azon részét, mely sze­rint a munkakör betöltésének alapvető feltétele — egyetemi végzettség — legalább középfokú isko­lai­­ végzettség, illetve elismer­hető képzettség. Az újságíró számára ebből egyenesen adódik azt a követ­keztetés, hogy akár tánciskolát végzettek is jelentkezhetnek az igazgatói funkció betöltésére. Az Ipari Minisztérium a vezetőkiválasztás módszerei­nek bővítése, a kádermunka demokratizmusának szélesíté­se, a kiválasztás megalapozot­tabbá tétele céljából széles körben alkalmazza a pályázati eljárást. Ennek során egyre több pá­lyázati felhívást teszünk közzé a sajtóban. Nem állítjuk, hogy a minisztériumban dolgozó munkatársak nem követhetnek el hibát a pályázati felhívások összeállításában, de ebben az esetben nem részünkről történt a tévedés. A Hírlapkiadó Vállalatnak közzététel céljából megküldött pályázati felhívásunkban ugyanis az alábbi áll: — egyetemi végzettség, — legalább középfokú poli­tikai iskolai végzettség, illet­ve elismerhető képzettség. Sajnálatos módon a megje­lentetés során a politikai szó a szövegből kimaradt, dolgozott a sajtó „ördöge”. Ugyanezen pályázatunk szövege egyéb­ként helyesen jelent meg a Világgazdaságban és a Heti Világgazdaságban. Major Sándor főosztályvezető, Ipari Minisztérium Szezonnyitás Tegnap Balatonfüreden — az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium rendezésében — sajtótájékoztatót tartottak az idegenforgalmi szezon előkészí­téséről, különös tekintettel a Ba­latonra. Dr. Czeglédy József, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal he­lyettes vezetője, az Országos Ide­genforgalmi Tanács titkára ismer­tette idegenforgalmunk idei cél­jait, s a balatoni üdülőkörzetben várható fejlesztések alakulását. Elmondta, hogy jól indult az idegenforgalom ebben az évben. Mind a szocialista, mind a tőkés országokból hazánk felé irányuló idegenforgalmi érdeklődés tovább nő. Az első négy hónapban a szo­cialista országokból 33, a tőkés országokból pedig 23 százalékkal érkeztek többen, mint a múlt év hasonló időszakában. Kedvezően alakultak a devizabevételek is: időarányosa­n meghaladják az er­re az évre tervezettet. Az eddigi tapasztalatok bizta­tók: az idegenforgalmi vállalatok időben megkötötték szerződései­ket, s a múlt évhez képest kisebb a lemondások száma. Felkészül­tek a vendégek nívósabb fogadá­sára, elsősorban a Nyugat-Dunán­­túlon, a Balatonnál és Budapes­ten, anyagilag is támogatva a „költési” lehetőségeket növelő beruházásokat, programokat. A belföldi turizmus várhatóan a ta­valyihoz hasonlóan alakul, de szá­molni kell azzal, hogy az embe­rek jobban keresik majd az ol­csóbb és a közelibb üdülési alkal­makat. A Balatonnál a múlt évinél na­gyobb forgalomra számítunk — mondta dr. Czeglédy József —, várhatóan többen jönnek ide mind a szocialista, mind pedig a nyu­gati országokból. A belföldi for­galom nem csökken, azonban né­miképp fékezik majd a forgalom növekedését az utazás és a huza­mosabban ott tartózkodás emel­kedő költségei. A kereskedelmi szálláshelyeket a főszezonra — elsősorban a szállodákban — sok helyütt már most száz százalékban lefoglalták. (Az azonban még nyitott kérdés, hogyan alakul a vendégkör összetétele, s hogy nő-e a többet költő vendégek szá­ma.) A fejlesztésekről szólva az OIT titkára hangsúlyozta, hogy azok jórészt minőségiek, ugyanis az a fő cél, hogy fokozatosan megte­remtődjenek az igényesebb, na­gyobb „költési hajlandóságú” vendégkör fogadásának feltételei. Ennek érdekében enyhíteni kell az ellátási feszültségeket, s na­gyobb választékot kell kínálni a pénz elköltésére, a szórakozásra és a sportolásra. Lassan befeje­ződik a kempinghálózat felújítá­sa is. És mivel a szálláshelyek ____________________________7^_ s^Balatonffal gyarapítására 1987-ig nincs lehe­tőség a tilalom miatt, elengedhe­tetlen, hogy fokozatosan sor ke­rüljön az elavult és a rosszul el­adható helyek minőségi cseréjére is. Júniusban üzembe helyezik az osztrák hitelkonstrukcióban épü­lő hévízi Aqua-szállót és a keszt­helyi Helikon uszodakomplexu­mát. Továbbá, a Balatoni Intéző Bizottság az idegenforgalmi alap­ból 27 millió forinttal támogatja az infrastrukturális fejlesztéseket; 8 millió jut illemhelyek és autó­parkolók létesítésére, 2 millió köztisztasági fejlesztésekre, s 6 millió szúnyogirtásra. Az élelmi­szer-ellátás, a vendéglátás és az idegenforgalmi szolgáltatások fej­lesztésére — pályázat keretében — 52 millió forintot ítéltek oda a vállalatoknak. A központi költ­ségvetésből infrastrukturális fej­lesztésekre a BIB 110 millió fo­rintot fordíthat, amelynek nagy részét vízminőség-védelmi, köz­­tisztasági, valamint a higiénés helyzet javítására szolgáló fejlesz­tésekre költik. Sarudi Csaba, a Somogy megyei Tanács általános elnökhelyettese beszámolt arról, hogy tovább épül a szennyvíztisztító hálózat Sió­fokon és Boglárlellén újabb tisz­títótelepeket helyeztek üzembe. Több mint százmillió forintot köl­tenek a csatornahálózat bővítésé­re is. Fonyódon szennyvíztársulás alakult Egységesítették a köztisz­tasági szervezetet, a gyakoribb el­lenőrzés hatására csökkent az il­legális szeméttelepek száma. István János, a Veszprém me­gyei Tanács általános elnökhe­lyettese elmondta, hogy a törté­nelmi borvidéken intézkedéseket hoztak a környezetet kímélő ter­melés megvalósítására, a gyárte­lepeken a környezetvédelemnek megfelelő működés ellenőrzésére, valamint a szennyvízkezelő rend­szer bővítésére. Végezetül Kátai V. István, a Zala megyei Tanács építési osz­tályának vezetője arról szólt, hogy a csatornázási program végrehajtása jól halad, megkez­dődött a kis-balatoni tározó üzem­be helyezése, s bár 60 százalékos kihasználtsággal, de megfelelően működik a szilárd és folyékony hulladékot egyaránt feldolgozó keszthelyi komposztáló mű. A szezonra felkészült a kereskede­lem: a Húsipari Vállalat bővíti a konténerben szállított áruk körét, a Hűtőipari Vállalat hétvégi túra­járatokat indít, a Tejipari Válla­lat szombati ügyeletet tart, a Sör­ipari Vállalat pedig tárolási szer­ződéseket köt a kiskereskedelmi vállalatokkal. A strandok kar­bantartási és felújítási munkái tervszerűen folynak, a szezon kez­detéig befejeződnek. Ellátásukat több új, kereskedelmi és vendég­látó pavilon javítja. Juhász Erzsébet

Next