Magyar Hírlap, 1984. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

MffrGYBR HÍRLAP(11) NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM p _ 1984. NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK 3 Az algériai forradalom évfordulóján (TASZSZ) Az algériai forradalom nem csupán az ország sorsára volt kihatással, hanem az egész afrikai földrész jövőjére is — jelentette ki Sadli Bendzsedid algériai elnök a forradalom évfordulójának előestéjén honfitársaihoz intézett felhívásában. Az államfő, aki egyben a Nemzeti Felszabadítási Front főtitkára a továbbiakban rámutatott: az országban a helyzet stabil, az algériai dolgozók készek arra, hogy tovább fejlesszék eddig elért vívmányaikat. Sadli Bendzsedid elégedetten szólt az első ötéves terv eredményeiről és felszólította a dolgozókat, hogy mindent tegyenek meg a második ötéves tervidőszakban a társadalmi-gazdasági fejlődést célzó nehéz és nagyszabású feladatok megoldásáért. Az elnök elismerését fejezte ki Harminc éve, hogy eldördültek a francia gyarmatosítók ellen harcba induló algériai hazafiak fegyverei s megkezdődött a függetlenségért vívott felszabadítási háború. A gyarmati hadsereg — s különösen annak hírhedt élcsapata, az idegenlégió —, valamint a francia telepesek terrorszervezete, az OAS tömeges megtorlásokkal kísérelte meg vérbe fojtani a megmozdulást. Mindhiába, mert a széles néptömegek támogatását élvező szabadságharc egyre csak terebélyesedett, s a „francia tengerentúli megyének” elkeresztelt Algéria a gyarmattartó hatalom rákfenéjévé vált. Nem maradt más számára, mint nyolc év múltán — 1962 nyarán — beleegyeznie az ország függetlenségébe. Csaknem kétmillió emberéletet követelt a kivívott szabadság. A kivérzett és lerombolt országot a 130 éves kolonialista múlt konzervált elmaradottsága is nyomta. Egy emberöltő kevés egy nemzet életében ahhoz, hogy felszámolják az áldatlan örökséget, de Algériában erélyesen hozzáfogtak az ország újjáépítéséhez és felemeléséhez, s ma már jelentős sikerekkel büszkélkedhetnek. Az ásványi kincseket elsősorban a szénhidrogénkészleteket , nemzeti tulajdonba vették s okosan sáfárkodva az ebből származó bevételekkel, az államosított ipar intenzív fejlesztésének útjára léptek. Az eredmény: Algéria ma a szomszédos országoknak, az arab és a muzulmán államoknak, az összes haladó és demokratikus erőnek, köztük a szocialista közösségnek azért a segítségért, támogatásért, amelyet az algériai népnek nyújtottak függetlenségi harca idején. (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Sadli Bendzsedidet, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, az FLN Párt főtikárát, hazája nemzeti ünnepe, a fegyveres felszabadítási harc kezdetének 30. évfordulójaalkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Abdelhamid Brahimi miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot, már nemcsak kiaknázza kőolaját és földgázát, hanem finomítja és fel is dolgozza. Az ország kivitelének több mint 80 százalékát továbbra is a szénhidrogének adják, de gyártanak már traktorokat, motorkerékpárokat, televíziókészülékeket, hűtőgépeket, s fejlett a textil- és a konzervipar is. Előrehaladt a falvak villamosítása, e program teljessé tételét az évtized végére tervezik. Az ugrásszerű kulturális felemelkedést az biztosítja, hogy az állami költségvetés több mint 30 százalékát e célra költik. A haladó elvek Algéria külpolitikájában is érvényesülnek. A nemzetközi fórumokon, az ENSZ- ben, az Arab Ligában, az Afrikai Egységszervezetben, az el nem kötelezett országok mozgalmában egyaránt antiimperialista álláspontra helyezkedve, az ország a béke és az egyenrangú nemzetközi együttműködés fejlesztése mellett száll síkra. Ennek jegyében dinamikusan fejlődnek a magyar—algériai kapcsolatok is. Rendszeressé váltak a legmagasabb szintű politikai kontaktusok, fejlődnek gazdasági kapcsolataink, s több ezer magyar szakember a helyszínen segítette az építőmunkát. Népünk ezért nagy figyelemmel és rokonszenvvel kíséri az ott folyó országépítő munkát, további nagy sikereket kívánva hozzá. * Kunajev sajtóértekezlete Tokióban Remény a jószomszédi kapcsolatokra (MTI) A szovjet parlamenti küldöttség élén hivatalos látogatáson Tokióban tartózkodó Gyinmuhamed Kunajev, az SZKP KB Politikai Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja szerdán Isibasi Maszasival, az ellenzéki Japán Szocialista Párt elnökével találkozott. Megbeszélésükön a kért ország és a két párt közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket tekintették át. Ugyancsak megbeszélésekre került sor az SZKP és az ellenzéki Japán Kommunista Párt magas rangú képviselői között. Gyinmuhamed Kunajev szerdai sajtónyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és Japán között valóban jószomszédi viszony alakulhat ki. Ezzel összefüggésben aláhúzta a politikai párbeszéd szélesítésének és a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés elmélyítésének szükségességét, ami — mint rámutatott — az egymással szemben fennálló bizalmatlanság megszüntetéséhez vezethet. Megerősítette, hogy a Szovjetunió kész akár kétoldalis akár többoldalú megállapodást kötni Japánnal a Távol-Keletre vonatkozó bizalomépítő intézkedések megtételéről. Jelentés a szovjet tervteljesítésről Moszkvai tudósítónk telexjelentése. A Szovjetunió iparának idei háromnegyed éves teljesítéséről szóló statisztikai jelentést tette közzé az Ekonomicseszkaja Gazeta szerdán megjelent legújabb száma. Eszerint a termékkibocsátás a megfelelő tavalyi időszakhoz viszonyítva 41 százalékkal növekedett (a tervezett 3,8 százalékot felülmúlva). A munka termelékenysége 3,7 százalékkal emelkedett, s ez a termelés növekedésének 94 százalékát fedezte. A termelékenység növekedése felülmúlta a munkabérekét. Nem teljesítették ugyanakkor az előirányzatokat az olajkitermelésben, a fafeldolgozásban, egyes műanyagféleségek előállításában, a vegyipari felszerelések, illetve az állattartás és a takarmánytermelés céljait szolgáló gépek és berendezések gyártásában, a cementgyártásban, a textiliparban, valamint a gyümölcs-zöldség konzerváló iparban.. Javult a megrendelésekhez és a szállítási szerződésekhez kötődő termelési és szállítási terv teljesítése, de a szénbányászatban, a műtrágyagyártásban, a faiparban, valamint a zöldség- és gyümölcstermelő gazdaságokban elmaradás tapasztalható. A megnevezett időszakban 6 ezer gépesített, illetve automatizált szalagot helyeztek üzembe, valamint 180 berendezést műszaki folyamatok automatizált irányítására — áll a jelentésben. (szalag) Eagyar felszólalása New Yorkban (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 2. számú (gazdasági) bizottságában a világszervezet gazdasági és szociális tanácsa ez évi munkáját értékelő vitában tegnap felszólalt Földeák Tamás, a magyar küldöttség tagja. Rámutatott, hogy a feszültebb nemzetközi légkör erősen megterheli a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatokat. Ebben a légkörbennövekszik az országok közötti bizalmatlanság, amit egyesek a kapcsolatok normális menete elé emelt akadályokkal tovább növelnek. Hangsúlyozta, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok érdekében helyre kell állítani az államok közötti bizalmat, s támogatta a bizalomépítés lehetőségeiről az ENSZ-ben folyó véleménycsere folytatását. Az EtffSZ közgyűlésének kambodzsai határozata (MTI) Az ENSZ közgyűlése kedden határozatban követelte minden külföldi fegyveres erő kivonását Kambodzsából. A 110 szavazattal, 22 ellenében, 18 tartózkodással elfogadott határozat tervezetét az ASEAN-államok terjesztették elő, és éle mindenképpen Vietnam ellen irányul, hiszen 1978 óta — kambodzsai kérésre — vietnami fegyveres önkéntesek tartózkodnak Kambodzsában. A határozat azonban nem nevezi meg név szerint Vietnamot, és ebben némiképp kifejeződik az a tény, hogy thaiföldi területről, kínai és amerikai támogatással évek óta támadásokat hajtanak végre Kambodzsában a törvényes Heng Somrin-kormány ellen küzdő ellenforradalmárok. A vietnami külügyminisztérium tegnap sajnálatosnak nevezte, hogy az ENSZ közgyűlése ismét az igazságot és a realitásokat figyelmen kívül hagyó határozatot hozott Kambodzsáról. /1(Taitt l-B) Andrej Gromiko fogadta az USA nagykövetét (MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjetunió külügyminisztere tegnap Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. Az amerikai diplomata kérésére megtartott véleménycsere során a szovjet—amerikai kapcsolatok néhány kérdését és egyes nemzetközi problémákat vitattak meg. Mbarak megbeszélései nyugatnémet vezetőkkel (MTI) Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt, aki kedd este óta tartózkodik az NSZK-ban, tegnap délelőtt fogadta Richard von Weizsäcker nyugatnémet államfő. A megbeszélést követő díszebéden elhangzott pohárköszöntőjében Weizsäcker egyaránt síkraszállt Izrael állami létének elismeréséért és a palesztinok önrendelkezési jogának biztosításáért. A nyugatnémet elnök egyúttal sürgette Libanon területi egységének, függetlenségének és szuverenitásának helyreállítását. Helmut Kohl kancellár, aki délután folytatott tárgyalást Mubarakkal, a látogatás kapcsán megjelent interjúiban — a fennálló nézeteltérésekre hivatkozva — egyelőre elutasította, hogy az ENSZ égisze alatt tartsanak nemzetközi, közel-keleti békekonferenciát. Kohl azt hangoztatta, hogy a rendezésben a döntő szerep az Egyesült Államokra hárul, s Nyugat-Európa ebben csak kiegészítő, de nem közvetítő szerepet játszhat. Kohl nem titkolta, hogy a rendezést a Szovjetunió háttérbe szorításával, de Szíria bevonásával szeretné elérni. S CSERÉPSZAVAZÁS zéles körű nyilvánosság előtt, köznapi információgazdálkodásunk egyik mozzanataként került szóba: nem csupán hiánycikként regisztrálható nálunk a tetőcserép. Egyik, forgalmazott fajtája például azzal a tulajdonsággal is rendelkezik, hogy — bármilyen abszurdan hangozzék is — nem taszítja, hanem beszívja a nedvességet, kitéve a szarufákat, mestergerendákat, s egyéb lécezeteket a gombásodás, korhadás egyáltalán nem lebecsülendő veszélyének. Ugyanez az információ azt is tartalmazta, hogy időnként kaphatók osztrák cserepek is, amelyek előállók. A továbbiakban a szűkszavú közlés még tárgyilagosan tudatta, hogy egy osztrák licencvásárlástól remélhetjük cserépviszonyaink javulását. A tőmondatok mögötti tágabb összefüggéseket keresve esetleg elmeditálhat az ember azon, hogy ez az ország cserépügyben nem tekinthető teljesen, kezdőnek, e honban már nagyon régen is épültek cseréptetejű házak, amelyek a természet viszontagságainak egészen jól ellenálltak, ha kikerülték a történelmét. Ezeknek jó részét ugyanis nem az eső, a hó, a fagy, a szél eróziója roppantotta össze, hanem bombák, gránátok, vagy tömegméretű elhanyagoltságok kezdték ki. Az ilyen meditációk azonban elhanyagolnak egy lényegi összefüggést, s lehetnek bármilyen tetszetősek, megragadók, látványosak, logikai vétséget tartalmaznak, mivel nélkülözik a konkrétság elemi követelményeit. A jelenidejű igazsághoz nagyon ■is szorosan hozzátartozik, hogy cserépgyártási tradícióink, már ■csak azért is alig használhatók, mert nekünk most nem egy kisipari jellegű eljárásrendszer egyszerű kiszélesítését lehet és kell megvalósítanunk, hanem a modern nagyipari technológia alkal-l mazására kényszerít ebben is sorsunk — az általánosságban (jj’js sokat emlegetett intenzifikálásra, ami csakugyan előzmény nélkülinek tekinthető. Mindebből következően ismét csak arról van szó,hogy nemzeti büszkeségünket, méltóságunkat nem azzal ápolhatjuk, ha kétségtelenül létező nosztalgiákat erősítünk magunkban, hanem nyitottságunk, értelmünk bizonyításával, aminek mindenben — cserépkészítésben is — feltétele a reális önértékelés. Egyébként a nemzettudatot a múltban sem nagyon erősíthettük a cserépgyártás felfedezésével, mert azt nem mi fedeztük fel, gyökerei legalábbis az antikvitásig nyúlnak vissza, tehát legjobb erényeink is jobbára más kultúrák befogadására, adaptálására, nemzeti sajátosságainknak leginkább megfelelő alkalmazására irányulhattak. Ez azonban sem kevés, sem megalázó nem volt, hanem éppen ellenkezőleg: életképességünk cáfolhatatlan jele. Természetesen a tőmondatok mögötti tágabb összefüggések nyomozása lehetőséget kínálhat egy olyan megközelítésre is, hogy no lám, a cserépügy ismét adalék a kapitalizmus és a szocializmus közötti összehasonlításra, ami reánk nézve nem éppen a legkedvezőbb, s okkal, vagy ok nélkül, de ez is csak a szocialista tudat aláásásához szolgáltat muníciót. Ennek a logikának az a formai rendje, hogy nálunk szocializmus van és nedvszívó a cserép, Ausztriában tőkés viszonyok vannak és víztaszító a cserép. Csakhogy ez a logika — miközben kétségtelen tényeket állít párhuzamba — messze túlbecsüli a társadalmi alapberendezkedések s a konkrét gazdasági viszonyok közötti összefüggéseket. Ezért a túlbecsülésért természetesen felelős egy korábbi időszak végletekig leegyszerűsítetten és, sajnos, hatékonyan sugallt szocializmusképe is, ami tömeges illúziókat keltett, máig hatóan diszkreditálva óriási horderejű változásokat. Nincs mit tennünk, végig kell járnunk a valóságmegértésének útját, ami mélyebb, kikezdhetetlenebb meggyőződéseket eredményez az illúzióknál. A szocializmus nem tudta — nem is tudhatta — hatályon kívül helyezni a nemzeti és térségtörténelmeket, a korábban kialakult kultúrákat, magatartásokat. Sőt, nem garantál egyforma feltételeket azonos társadalmi berendezkedések számára sem. Vietnamban az ipari-technikai forradalmat a vaseke alkalmazása jelzi, de éppen a fejlettségnek ezen a szintjén a kisipari és háziipari jelleggel előállított cserép mennyiségileg is, minőségileg is jobban kielégíti az adott szükségleteket. A szocializmus lehetőségei nem függetlenek a történelemtől, nem lehet azt mondani, hogy Vietnamban nem volt érdemes szocializmust csinálni, mert még egy nagyon közepesen fejlett tőkés társadalom is roppant régen túljutott a vaseke előnyeinek felfedezésén. A szocialista tudatot nem az veszélyezteti, hogy az új társadalom építésére szövetkezettek reálisan felmérik, megfogalmazzák helyzetüket, hanem ha eltitkolni igyekeznek önmaguk és mások előtt is. Ebben az értelemben fogalmazható meg, hogy az igazság mindig forradalmi, büszke és méltóságteljes, mert csak annak a révén remélhetők a pozitív változások. Ezért van az, hogy — az ókor demokratikus politikai aktusának szóhasználatát idézve —, cserépszavazatainkat még akkor is a nyíltságra, az őszinteségre, a tények kimondására kell adnunk, ha a tágabb, összefüggéseket kereső hajlamok nem minden esetben, s nem azonnal tapintanak a lényegre. A lényeg olykor nem kínálja olcsón magát, de birtokba vételét semmiféle elhallgatás nem szolgálhatja. FODOR GÁBOR Józef Glemp üzenete a lengyel hívőkhöz A Parasztpárt is elítéli a parchiást (MTI) Kizárták a LEMP-ből a lengyel belügyminisztériumnak azt a három tisztjét, akiket Jerzy Popieluszko varsói pap elrablásával és meggyilkolásával gyanúsítanak. Erről a három tiszt alapszervezete hozott határozatot, s azt keddi ülésén megerősítette a minisztérium pártbizottsága. A belügyminisztériumi pártbizottság határozata felszólítja a minisztérium minden dolgozóját, hogy tevékenyen vegyen részt az emberrablás esetleges értelmi szerzőinek leleplezésében. Immár mindhárom lengyel politikai párt állást foglalt a Popieluszko-ügyben. Az Egyesült Parasztpárt kedd esti nyilatkozatával csatlakozott a lengyel kormányhoz, a LEMP-hez, illetve a Demokrata Párthoz az emberrablás szigorú elítélésében. Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása üzenetet intézett a lengyel hívőkhöz. Ebben hangoztatja, hogy Popileuszkót előre megfontolt szándékkal és kegyetlenséggel ölték meg, s nem minden célzatosság nélkül aláhúzza: az egyház ragaszkodni fog az igazságszolgáltatáshoz, vagyis a bűnösök megbüntetéséhez. A püspöki kar sajtóirodája Glemp üzenetének közzétételével egyidejűleg bejelentette, hogy a meggyilkolt Popieluszko holttestének boncolásánál az egyházi hatóságok által meghatalmazott ügyvéd és törvényszéki orvosszakértő is jelen lehetett. (PAP) II. János Pál pápa tegnap a Vatikánban tartott nyilvános audienciáján felszólította honfitársait: „Keresztényi méltósággal és békében adjuk meg a végső tisztességet Jerzy Popieluszkónak. Ne sértse meg és ne árnyékolja be semmi ennek a halálnak nagy erkölcsi mondanivalóját.”