Magyar Hírlap, 1984. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

Másra« Hírlap HAZAI KÖRKÉP 1984. b­OVEMBER 29. o . § Lázár György kormányfő Csongrád megyében­­ Bizalom a politikának Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke kedden este Csongrád megyébe látogatott és szerdán, a késő délutáni órákig a megye életével ismerkedett. A kormányfőt dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság első tit­kára tájékoztatta az országrész életéről. Lázár György szerdán meglátogatta a Somogyi Könyvtárat, a Magyar Televízió körzeti stúdióját, majd a szegedi Új Élet Termelőszövetkezet életével is­merkedett. Programja Hódmezővásárhelyen, a Hódiköz gyárában fejeződött be, ahol szocialista brigádok vezetőivel is találkozott. Amikor kedden este Szegeden a megyei pártbizottság első tit­kára tájékoztatta a kormányfőt az országrész életéről, arra is ki­tért, hogy Csongrád megyében az országosnál alacsonyabbak a bér­es jövedelemarányok, emiatt nagy szerep jut a „másodlagos jövedelmeknek”. Sok városi mun­kást ösztönöznek arra, hogy ha szüksége van a pénzre, és kedve is van hozzá, vállaljon részt — például — a fűszerpaprika- és paradicsom termesztésből. Ott, ahol nagyüzemi termelés­ sem le­hetséges, száz, százötven, kétszáz négyszögöles parcellákat adtak használatba. Az apró telkekről nemcsak a családi asztalra jut, hanem a piacra is, így javul az ellátás. Jelentős réteg anyagi biz­tonsága növekedett, azonban vannak, akik elsősorban koruk miatt nem számíthatnak erre a plusz segítségre. Ennek elemzé­se során kifejtette dr. Komócsin Mihály, hogy az életszínvonalról igen sok a vita a megyében. A világpolitika is a mindennapok témája lett, az emberek aggód­nak a feszült nemzetközi helyzet miatt. Dr. Komócsin Mihály meg­jegyezte, nem­ akar aránytalan­ságokat a tájékoztatóban, nem kíván csak a gondokról beszélni — hiszen a megye fejlődése bő­ven ad okot az elismerő szavak­ra is —, de a viták és az aggo­dalom is állandó kísérőjelenség­­nek számítanak. Érvelni és megnyugtatni Lázár György válaszát azzal kezdte, hogy aránytalanságokról nincs szó, hiszen bizonyos ellent­mondások mai életünk jellemzői lettek. Amikor a nemzetközi fe­szültségről szólunk, ezzel nem kívánjuk elterelni hazai gond­jainkról a figyelmet, s ezt jól ér­zékeli a politikát értő közvéle­mény. A békés hazai építőmun­­kának vannak nélkülözhetetlen nemzetközi feltételei, s az is egy­re világosabb, hogy kisebb sú­lyúnak látszó ügyekből is köny­­nyen keletkezhetnek az egész fo­lyamatra károsan ható akadá­­lyok. Érthetően nagy terheket ró hazaiakra is a biztonság fenntar­tása, enélkül azonban nagy cél­jainkat nem érhetnénk el. — Nem úgy tudjuk megnyug­tatni az embereket, ha elhall­gatjuk a tényeket - hangsúlyoz­ta a Minisztertanács elnöke. — Nincs szükség pánikhangulat kel­tésére, a kilátástalanság hangoz­tatása káros és alaptalan. Igaz, az a nézet sem helyeselhető, hogy „de hiszen áll az ország, eddig is megvoltünk valahogy, majd ezután is lesz valami­­. Eszköz­tárunkban csak a valóságnak, a tényeknek van helyük. Utunk, céljaink megértéséhez a helye­sen politizáló, józan többségnek is segítségre van szüksége az el­igazodáshoz, mélyreható politi­kai munka nélkül ez nem kép­zelhető el. A kormányfő beszélt arról is, hogy ez a politikai munka sokat jelent a fiatalok eligazodásában is. Az ifjúság nem érte meg a nagy hidegháborús korszakot, azt az időt, amikor a jelenleginél is súlyosabb veszélyek tartósan fe­nyegették a világbékét, élményei nem nagyon lehetnek az ilyen jellegű megpróbáltatásokról. Ér­velni és megnyugtatni a törté­nelem menetével lehet, azzal, hogy mekkorát változtak az erő­viszonyok, azzal, hogy nem va­gyunk kiszolgáltatottak, s erős a békét oltalmazó szocialista világ­­rendszer. Ezt követően Lázár György ki­fejtette, hogy hazai ügyeinket te­k­intve „a jelenlegi a hangos gon­dolkodás időszaka”, amely fel­színre hozza mindazokat a gon­dokat, amelyek a társadalmat foglalkoztatják. Hibát követnénk el, ha a gondok emlegetését úgy fognánk­­fel, hogy ebben a poli­tikából való kiábrándulás ölt tes­tet. Lehet, sőt biztos, hogy van­­nak emberek, akik csalódottak, de a nagy tömeg ■bizalmat szavaz a politikának — m­ég akkor, is, ha nem hallgatja el:­ szeretné, ha a nehézségeken gyorsabban túl len­nénk. — Az egész országban tart a felkészülés a párt XIII. kong­resszusára. Az már most látható, tapasztalható, hogy értékes, hasz­nosítható, kritikus vélemények segítik kialakítani a közös cél­jainkhoz vezető utat. Az életszínvonalról szólva Lá­zár György­­ rámutatott: nincs szükség a szépítésre. Az emberek érzik, hogy terveik megvalósítása lassabban megy, és hogy saját életszínvonaluk megtartásához, emeléséhez többet kell dolgoz­niuk. „És ez a kulcs, az életszín­vonalhoz dolgozni kell." Tény, hogy nőtt a bizonytalansági ér­zés, de ez nem azonos a létbi­­zonytalansági aggályokkal. Or­szágunk, gazdaságunk helyzete egy idő után jogosnak minősíti az óvatos derűlátást. „Mint egy új menyecske” A miniszterelnök Csongrád megyei programja szerdán szer­dán a szegedi Somogyi Könyv­tárban kezdődött. A könyvállo­mány ma meghaladja a félmil­liót. Szeged lakosságának 16 szá­zaléka beiratkozott olvasó. Tóth Béla igazgató fölidézte a könyv­tár múltját. Miután a nagy ár­víz 1879 márciusában romba dön­tötte a várost, Somogyi Károly esztergomi kanonok 43 ezer kö­tetből álló, rendkívül értékes gyűjteményét az újjáépülő Sze­gednek adományozta. A Somogyi Könyvtár a mai központi egye­tem épületében, 1883-ban nyílt meg, később a Közművelődési Palota volt az otthona. Az idén költözött első helyéhez mintegy száz méterre, a több mint két­százmilliós költséggel elkészü­lt új épületbe. Az ízes beszédű írói igazgató megjegyezte: „Olyan szép ez a ház, mint egy új me­nyecske. Meg vagyunk vele elé­­gedve, de megvan még a magunk baja is vele. Nehezen tudunk szakembert bepásztorítani, mert elég Szörény a könyvtárosfize­tés.” Lázár György kérdéseire vála­szolva az igazgató elmondta, hogy az olvasótábor hetven százalékát a diákság teszi ki, a felnőttek közül idősebb a legtöbb olvasó. A kormányfő érdeklődött azok­­­ról a módszerekről, amelyekkel az olvasás megkedveltetését akar­ják elérni a legkisebbeknél, majd hozzáfűzte: a könyvtáraknak is hozzá kell járulniuk a haszno­sabb nyelvtanuláshoz. A könyvtár — amelynek való­­igazgatója volt Tömörkény Ist­ván és Móra Ferenc — olyan rit­kaságokat őriz, mint a hártyára írott­, iniciálékkal díszített Prá­gai Misszálé, az Augsburgban 1473-ban kiadott Petrus Comes­­tor História. Néhány remekmű föllapozására tegnap délelőtt is volt idő. A Minisztertanács elnöke a könyvtár után fölkereste a Ma­gyar Televízió szegedi­­ körzeti stúdióját, ahol Vámos György, a Magyar Televízió elnökhelyettese köszöntötte. Regös Sándor, a körzeti stúdió vezetője elmondta, hogy a stúdió megtalálta helyét a televíziózásban, minden tekin­tetben megfelelő feltételek között dolgozhat, igényes szakembergár­da készíti a műsorokat. Nagy népszerűségnek örvend a román és szlovák nemzetiségi adás. A stúdió már az újabb nagy fel­adatra, a kizárólag a körzet szá­mára szánt műsorok készítésére készül. A kulturális élet két központja után a Minisztertanács elnöke a szegedi Új Élet Termelőszövet­kezettel ismerkedett. A gazdaság központjában Árendás József, a tsz elnöke számolt be a szövet­kezet gazdálkodásáról, amelyre jellemző a fokozódó iparosodás. Termékeik nagy részét feldolgoz­zák és kész- vagy félkész termék­ként értékesítik. A gazdaság szak­emberei bemutatták a tsz termál­vízzel fűtött 6,5 hektáros üveg­házát. Lázár György a délutáni órák­ban Hódmezővásárhelyre látoga­tott, ahol a Divat-Kötöttárugyár, kultúrtermében Pál Rozália ve­zérigazgató tájékoztatta a 95 éves gyár történetéről, felszabadulás utáni fejlődéséről. A vendégek ez­után divatbemutatón láthatták a legújabb termékmodelleket, majd megtekintették a körkötő-üzemet.­ Brigád­vezetőkkel Lázár György a gyár kultúrhá­­zában találkozott a Csongrád me­gyei nagyüzemek szocialista bri­gádjainak vezetőivel. Meghallgat­ta Ágoston Józsefnek, a Szakszer­vezetek Csongrád megyei Taná­csa vezető titkárának beszámoló­ját a szocialista brigádmozgalom helyi eredményeiről, fejlődéséről, s a brigádélettel­, a munkaverseny­­nyel kapcsolatos kérdésekről és a hétköznapi gondokról beszélge­tett a találkozó résztvevőivel. A Minisztertanács elnöke az es­ti órákban utazott vissza Buda­pestre. PINTÉR DEZSŐ A szegedi tanácsháza 1985. január 1-től az­ b.s A településfejlesztési hozzájárulás mértéke A településfejlesztési hozzájá­rulás bevezetésével összefüggő ta­nácsi teendőket vitatta meg szer­dán Budapesten a Hazafias Nép­front Országos Elnökségének vá­ros- és községgazdálkodási albi­zottsága. A Kállai Lajos pénzügy­miniszter-helyettesnek, az albi­­zottság elnökének vezetésével megtartott eszmecserén a résztve­vők hangsúlyozták: az új rende­let a helyi tanácsok önállóságá­nak növelését megalapozó gazda­sági intézkedések sorába illik, be­vezetésével tovább szélesedik a lakosság és a tanácsok kapcsolata. A lakosság — a jelenlegi adó­jellegű községfejlesztési hozzájá­rulás helyett — jövőben a helyi határozatokon alapuló település­­fejlesztési hozzájárulással vesz részt szűkebb környezetének gaz­dagításában. A fejlesztési vagy működési célok kiválasztásakor, illetve a hozzájárulás mértékének, időtartamának meghatározásakor a lakosság véleményét ki kell kér­ni. A hozzájárulást a lakásbérlet vagy a személyi tulajdonú lakás­­használat, illetve az egyéb ingat­lantulajdon — például üdülő, mű­hely, üzlet, telek — tartós haszná­lata alapján állapítják meg. Men­tesülnek a hozzájárulás fizetése alól azok a családok, amelyeknél az egy főre eső jövedelem a 2500 forintot nem haladja meg. A hoz­zájárulást a helyi tanácsok szo­ciális indokok alapján elenged­hetik, illetőleg mérsékelhetik. A lakbérterhek növekedése miatt kevesebb településfejlesztési hoz­zájárulást kell fizetniük a lakás­­bérleti jogviszonnyal rendelke­zőknek, mint a személyi tulajdo­nú lakásban lakóknak. A telepü­lésfejlesztési hozzájárulást — az ország egész területére — 1986- ban vezetik be, a helyi lakosság döntésétől függően. Lehetőség van viszont arra, hogy az önkéntesség elve alapján a helyi tanács javas­latára — a pénzügyminiszter hoz­zájárulásával — a törvényerejű rendeletben foglaltakat már 1985. január 1-től alkalmazzák. A hozzájárulás mértéke évi 300- tól 2000 forintig terjed. Ahol azonban a helyi tanácsok­ már jö­vőre településfejlesztési hozzájá­rulást állapítanak meg, a fizeten­dő összeg abban az évben nem ha­ladhatja meg a 600 forintot. E rendelet hatálya alá tartozók men­tesülnek a községfejlesztési hoz­zájárulás egyidejű fizetése alól. A hozzájárulásból befolyt pénzzel kizárólag a helyi tanácsok rendel­keznek,­ fejlesztésre, meglevő in­tézmények működtetésére és fel­újítására használhatják fel. Az ülésen elmondták azt is, hogy nem csupán a tanácsok pénz­ügyi apparátusára, hanem a kü­lönböző szakigazgatási szervekre is nagy feladatokat ró a hozzájá­rulás bevezetésével kapcsolatos munka. Tennivalóik közé tarto­zik, hogy kialakítsák a hozzájá­rulást fizetők nyilvántartását, meghatározzák a kedvezmények és a mentességek feltételeit is. Munkájuk természetesen nemcsak az adatok rögzítésére korlátozó­dik, hanem aktív részvételük nél­külözhetetlen az újszerű lakossá­gi kapcsolatok kialakításában is. Ehhez azonban a társadalmi­­ter­vezésben jelentős előbbre lépés szükséges, mivel a helyi lakosság­gal együtt kell kiválasztani a meg­valósítandó célokat. Ehhez az ed­diginél is részletesebb informá­ciókkal kell a lakosság segítségé­re lenni. Ebben a népfront­aktivistákra is jelentős szerep há­rul. (MTI)­­ " Törvényszéki tudósítás X3^­ S Szivárvány — huszonhatmillióért­ ­ Vörös hajú, középkorú hölgy fontoskodik a folyosón, moso­lyogva köszönti az ismerősöket, kínosan ügyel, nehogy a piros bársonyszőnyegre hamuzzon. Ag­godalmasan körbepillant, hamu­tartót keres. A nyüzsgés hirtelen megszakad a folyosón, a tömeg utat nyit, fegyőrök között moso­lyogva lépdel a hatodrendű vád­lott­, mintha máris tudná, hogy a másodfokú ítélet számára ked­vezőbb lesz, mint a Fővárosi Bí­róság döntése. Tegnap délelőtt a Legfelsőbb Bíróság, zsúfolásig megtelt nagy­termében hirdették ki a „Szivár­vány-ügy"’ másodfokú, immár jogerős ítéletét. A Fővárosi Bíró­ság Szudolszky Aladárt, a Szi­várvány Áruház Petőfi Sándor utcai­­boltjának volt vezetőjét tízévi, a hatodrendű vádlottat, Engel Györgyöt pedig hétévi sza­badságvesztésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte. A töb­bieket hat hónaptól öt évig — egyeseknél felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélték. A Leg­felsőbb Bíróság némi módosítás­sal helybenhagyta az elsőfokú döntést. Engel büntetését ötévi szabadságvesztésre mérsékelte — ett, a kiszabott büntetések „ará­nyosítása” érdekében rendelte így a bíróság. Mint ismeretes, a vádlottak több mint huszonhatmillió forint jogtalan vagyoni előnyre tettek szert vesztegetéssel, sikkasztás­sal, korrupt kapcsolatok segítsé­gével. A hiánycikknek számító külföldi műszőrmét, kelméket, amiket jobbára csak a Petőfi Sándor utcai boltban lehetett megvásárolni, Szudolszky kizá­rólag csúszópénz ellenében áru­sította. Aki fizetett — kapott, aki nem — az üres kézzel távozott. Nem véletlen, hogy abban az idő­ben csak a Petőfi Sándor utcai boltban lehetett kapni ezeket az árucikkeket. Szudolszky maga se volt ,,hálátlan”, megvesztegette a TEXÉRT egyik osztályvezetőjét, Bakonyi Imrét, aki készségesen ellátta áruval a boltot. S miként vélekedtek a korrupt kapcsola­tokról és a csúszópénzről a vád­lottak? Többen is arra hivatkoz­tak, hogy ez a kereskedelemben hiánycikkek esetén bevett szokás, s ezt esetükben enyhítő körül­ménynek vélték. Ez csak a dolgok egyik oldala. A TEMAFORG raktárában „ke­letkező” árutöbbletet Engel György fölajánlotta Szudolszky­­nak, s közös haszonnal értékesí­tették. A TEMAFORG és a Pe­tőfi Sándor utcai bolt között, ép­pen a vagyonvédelem érdekében, kereskedelmi kapcsolat nem is lehetett volna. A Szivárvány Áruház boltja ugyanis csak hossz­mérték szerint vásárolhat, a TEMAFORG­­pedig csak súlyra adhatott volna ,el árut. Ezt a sza­bályt különféle manipulációkkal kijátszot­ták, ily módon tetemes jogtalan haszonhoz jutottak. A Legfelsőbb Bíróság ítéleté­nek indoklása kihangsúlyozza, hogy a vádlottak védekezése, mi­szerint a csúszópénzek elfogadá­sa és követelése enyhítő körül­mény , elfogadhatatlan. Éppen ellenkezőleg: súlyosbító körül­ményként értékelték, hiszen ez­zel a cselekménnyel az áruhiány teremtette helyzetet használták ki jogellenesen a vádlottak. A „Szivárvány-ügy” ezzel jog­erősen lezárult. —s.­b.—

Next