Magyar Hírlap, 1984. november (17. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-04 / 260. szám

Nevetni fog... Stílusos és szerény akartam lenni, a cukrászda háziasszonyától mignont kértem. Mignont? — kérdezte hitetlenkedve, aztán bordó bársonyszékemről a pult mögé parancsolt, a mogyoróparfék, a tátracsúcsok, tüskebombák, Rigó Jancsik és Kairó-torták krémes-mázas világába. — Válaszszon! — tárta szét karját kedves büszkeséggel. A 70 valahány cukrászsütemények között — zavarodottan a ténytől, hogy most már visszavonhatatlanul a cég vendége lettem — végül egy apró, ám gusztusos kis puncsos mignonra böktem. Az üzletasszony kacagott, s tányéromra lázas gyorsasággal tortaszelet- s mignonhalmokat pakolt. Rákóczi út 49. — Hauer cukrászda. Nyitáskor. 1890-ben, a külső Józsefvárosban, a Kerepesi úton még lóvonat csilingelt, a mai Metropol Szálloda helyén pedig fuvarostelep működött. Hauer Rezső cukrászdája évről évre népszerűbb lett. Portálját megnagyobbíttatta, a cukrászdarészt „ozsonnázó”-teremmel bővítette, kis Hauert délelőttönként a közeli színiakadémia vidám növendékei, délután pedig ozsonnázó, fagylaltozó pesti polgárok töltötték meg. 1903-ben korszerűsítették a termelő műhelyt, megépült Magyarország első cukrász gőzkemencéje. S bár Hauerék hamarosan áttértek a villanyüzemeltetésre is, a cukrászdában, a díszes üvegbúrák alatt még hosszú ideig meleg fényű gázlámpák égtek. Az üzlet forgalma rohamosan emelkedett, a kávéházakba lovaskocsik sora hordta a fagylaltot, süteményt, alkalmi tortákat, parfét és hidegkonyhai készítményeket. — Amit meg tudtak oldani az 1800-as években — mondja keserűséggel Németh Péter, a Hauer cukrászdát üzemeltető Kelet-pesti Vendéglátó Vállalat sajtóreferense rr, az ma, 1984-beig, úgy látszik, megvalósíthatatlan. Hauerék speciális, hordószerű edényekben, melyeket apróra tört és sózott jéggel béleltek ki, különböző formákban fagylaltot és parfét szállítottak lovaskocsival — házhoz. Hauer cukrászda — Mignon Kabaré Múzeum. Ez utóbbi történetét szívesen tanulmányoztam volna, ám a Színházi Intézet mindössze két kis kivágatot őriz a Hauer-kabaréról. — Hauer Rezső — magyarázza a sajtóreferens — annak idején sokféle formában gyártotta a mignonokat. A mignon ugyebár kicsike sütemény, és hát a mi színpadunk sem nagyobb két öszszetolt íróasztalnál. — Vállalatunk vezetőiben 1981- ben érlelődött meg a gondolat — mondja Gerhardt Béla üzemeltetési osztályvezető —, hogy a Hauerben — a cukrászda hírnevét öregbítve — a húszas-harmincas évek kabaréműfajára emlékezve, nosztalgiaműsorokat szervezzünk. Megkerestük az Országos Rendező Irodát. A Mignon Kabaré, idén már a negyedik évadját kezdte el. — Hogy kik látogatják kabarénkat? Szerződést kötöttünk a Népszínház szervezési osztályával. Jegyeinket az üzemi közönségszervezők viszik szét a Csepeli Vas- és Fémműbe, a BHG-ba, vállalatokhoz és az üzemekbe. De örömmel tapasztaljuk, hogy lassanként visszatér az üzlet valamikori „ozsonnázó” törzsközönsége is. Műsorainkat havonta változtatjuk. — Ez az erényünk — mondja Gál Péter, a Mignon Kabaré művészeti vezetője — okozza legnagyobb nehézségeinket is. Mert haknivilágunkban ez a havonkénti négy előadás csöppet sem nevezhető fényes ajánlatnak. A színésznek egyszerűbb s kifizetődőbb, ha vidékre megy, s egy délután megcsinál két előadást is. Másrészt, a színésztől, sajnos, az sem igen várható el, hogy e néhány kabaréelőadás kedvéért szerepeket, verseket tanuljon. Igaz, mi eleve úgy indultunk, azt terveztük, hogy fellépő színészeinknek módjukban áll bemutatni legkedvesebb, legsikeresebb számaikat is. — Egy-egy előadáson — kérdezem az üzemeltetési osztályvezetőt — milyen mennyiségű sütemény fogy el? — Népszerűek a parfék — legkedveltebb a mogyorós —, és hát a torták. Süteményeink egy részét eredeti Hauer-receptek alapján készítjük. Ilyen „százéves” cukrászsüteményünk például a hegedűvel és violinkulccsal díszített és párizsi krémmel töltött Strauss-desszertünk. Előadásainkon 3-féle parfét, 11-féle kávékülönlegességet és 73 süteményt kínálunk. „Tisztelt »Hauer tíz«/ Torták, jegeskávé, habok mellé művészetet szervírozni nagy merészségre vall. ön szereti a kockázatot, ezért nyereséges az üzlete.” (Vendégkönyvi bejegyzés.) — A műsor — magyarázza Gerhardt Béla — egyértelműen ráfizetéses. A színészek gázsija, az ORI jutaléka — előadóestenként 10—14 ezer forintos költséget jelent. A jegyek ugyan hatvan forintba kerülnek, ám a Mignon Kabarét egyszerre csak százan látogathatják. S bár a bevitelt a fogyasztás is növeli, ám ennek a fogyasztásnak, azaz a süteményeknek is adottak az üzemeltetési költségei. Péntek este, fél kilenc. A Mignon pódiumon megjelenik a Nevetni fog .. . című est konferansziéba. Ivánn Gábor: A közönség szájában még egy utolsó „százéves” süteményfalattal várja a föllépő művészeket Schütz Ház, Tamási Esztert, Dimulász Miklóst és Balázs Pétert. Scipiades II A Este a Mignonban X fcko ? u ______________~______________tudósítások Magyar Hírlap 1984. NOVEMBER 4. VASÁRNAP 5 Forgóvázak külföldre Vasúti forgóvázakat szállít a Ganz-MÁVAG mátrarováki híd- és darugyára egyiptomi felkérésre, az esztendő végéig. Bár a határidő még messze van, a megrendelés felét már teljesítették, s a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben tevékenykedő dolgozók a legjobb úton haladnak, hogy december 10-ig a századik forgóváz is elhagyhassa az országot. A gyár egy másik — tuniszi — megrendelése nyolcvanhat vasúti forgóváz szállítására szól. Ezeket a budapesti, anyavállalat telepén szerelik be a vasúti kocsikba, s így indítják őket rendeltetési helyükre. (MTI) Előttem megy a félhomályos, gödrös, hegyi úton. Még nem tudhatnám, hogy a fél lába hiányzik, ütemesen lépdel a tanácsháza felé. Ügyetlensége akkor tűnik fel, amikor a megállóba begördül az autóbusz, s ő szaporázni kezdi lépteit. Hiába. — így van ez — legyint az eltöfögő turistajárat után. — A baj nem jár egyedül. Amióta ez történt velem, mindenről lemaradok. Saját életemről is. — Mi történt? — Baleset. Nem nagy ügy, oldalról belejött a Tarantomba egy háromtonnás teherautó. Négyszer operálták, de a bal lábamat nem tudták megmenteni. Egy évig voltam betegállományban. — És már dolgozik? — Hogyne. Csak nem a szakmámban. Esztergályos vagyok, ahhoz állni kell, s persze nem árt, ha ép az embernek mind a két lába. Az orvosok — hosszas töprengés után — kijelentették, hogy erre alkalmatlan vagyok. Jelenleg borítékot ragasztok a cég postázójában. Feleannyi pénzért, mint annak előtte. Doboz Kossuthot vesz elő, megkínál, rágyújt. — Régebben nemigen szívtam. Ha rám jött, akkor is Helikont,, Fitolt. De azóta elfogy naponta A féllábú ember két dobozzal. Nem bírom lenyelni ezt az egészet. Harmincöt éves vagyok, lehet, hogy teljesen elvágtam magam? A következő busz már az orrunkban kéklik. Indul a lépcsőhöz, segíteném, de leint. — Jobb, ha magam próbálom. Mert ha nincs itt senki...? Letelepszünk a hátsó ülésre. — Hat-hétezer forintot is megkerestem, most már a hármat is alig — mondja kérdezés nélkül. — Tizennégy éve űzöm a szakmát, kétszer voltam vállalati kiváló, kaptam szakszervezeti elismerést, istennyavalyáját, most mégis itt állok. Egyedül, akár . . . az ujjam, így mondják, ugye? Mert én másként fogalmaznék. — Szóval itt maradtam magnak. Nem elég a baleset, a betegség, a leszázalékolás — jönnek a családi zűrök is. Két lányom van, gyönyörű feleségem, mindent megtettem értük, az asszony mégis képembe vágta, hogy elválik.. A gyógyulás után. Bármilyen jól megvoltunk azelőtt — mondta —, most nem bír elviselni az ágyban, így, fél lábbal már nem ... Zötykölődünk a rázós budai utcán. A peronon hátizsákos turis-ták, berzek és fiatalok. Mintha egy másik világban lebegnénk. — Ez az egy örömem maradt, a telek. Kint a hegyoldalban. Hat éve vettük húszezerért, ma tízannyiért sem adnám. Birkalegelő volt, most huszonnégy gyümölcsfa, szőlő, veteményeskert van rajta. És egy faház. Szerszámoskamrának szántuk, de mindig toldottunk hozzá ezt-azt, végtére manzárdot is szerettem volna. Most már..., most minek? Valószínűleg el kell adni. Közös vagyon — közös veszteség. — Egymaga műveli a kertet? — Ki más csinálná? Amikor még a család is kijárt, a gyerekek segítettek, a feleségem soha. Esetleg főzött, aztán kidobta magát a placcra, napozott reggeltől estig. Örültem neki. És kapáltam vadul. A zöldséget ő adta el a kispiacon. — Nem is beszélnek. — Dehogynem. Havonta kétszer elviszem a lányaimat. De látom, unják azt a nyomorult vasárnapot is. Ha ballagunk az utcán, két lépéssel előttem járnak. Mintha szégyellnének ... A végállomás kavargásában szem elől tévesztem. Nyomakodok, átszállok, utazok tovább. A Moszkva téren találkozunk újból, de már nem ismer meg. Elkopog a Trombitáskert felé. B. B. A. Húsüzem Móron Évi 5200 sertés és szarvasmarha vágására, feldolgozására alkalmas húsüzem kialakítását fejezte be a Móri Állami Gazdaság. A település régi, korszerűtlenné vált vágóhídját alakította át, és újította fel e célra 8 és fél millió forintos költséggel. (MTI) Jegyzet Hiányos méregkalauz Elcsukló hangon meséli az özvegy, hogyan is halt meg férje mérgezésben nem sokkal a vasárnapi vegyszeres gyomirtás után. Pedig olyan óvatos volt... Csak hát cigarettázott közben. Így jutott a szervezetébe a halálos méreg. A történet, sajnos, nem egyedi, hiszen az újabb és újabb vegyszerek nemcsak megkönnyítik életünket, hanem — legalábbis avatatlan kezekben — veszélyeztetik is. És a kerttulajdonosok, a családiház-építők a legritkábban tekinthetők szakembereknek. Nem véletlen tehát, hogy ezek a vegyszerek csak a KÖJÁL-tól beszerzett méregengedéllyel vásárolhatók a kijelölt szaküzletekben. A számozott, több példányos nyomtatványt vásárlás után — a bolt igazolásával — le kell adni az engedélyező egészségügyi hivatalnál. És ezzel véget is ért az óvintézkedések sora. Mert a vevő először még csak reménykedik: igaz, nem oktatták ki a KÖJÁL-nál a szer veszélyeiről, de ami késik, nem múlik , megteszik majd a szaküzletben. Csakhogy az engedély sorszámának, a többszöri feljegyzésen kívül itt sem szentelnek nagyobb figyelmet: a vevő fizessen és vigye. Még egy részletes leírást, szórólapot sem nyomnak az ember kezébe, mondván: rajta van a csomagoláson. A műanyag dobozon levő címkéről megtudható: az oldat elsősorban a gyomron keresztül felszívódva mérgezhet, ezért használatkor gumikesztyűt kell húzni, valamint kötelező a száj és az orr takarása. A szer életveszélyességéről azonban egy szót sem olvashattam! Pedig attól még a méregengedély sem ment meg ... — gránez — Nyomoz az ügyész 'X ^St.| ^ ' I | Amikor hamis a vad... Házer tréfli lett a mackós! Legtöbb olvasónknak valószínűleg tolmács kellene egy ilyen mondat magyarra fordításához, hiszen a „hohemduma”, vagyis a tolvajnyelv ismerete nélkül nem könnyű eligazodni a nehéz fiúk társalgásán. (Az idézett mondat egyébként ezt jelenti: elfogták a páncélszekrényt feltörő tolvajt.) Dr. Velkey László, a Győr- Sopron megyei főügyészség nyomozó csoportjának vezető ügyésze 24 éve gyűjti a zsiványnyelv kifejezéseit, és már több ezer szavas szótárt állított össze. Híre az egész országban elterjedt, pedig Velkey Lászlónak ez csupán a hobbija. Nyomozó ügyészként egész más a teendője. Rendőrök sérelmére De vajon mikor nyomoz az ügyész? Elsősorban a hivatali visszaélés, ahivatalos eljárás során elkövetett bántalmazás, a kényszervallatás, a jogellenes fogva tartás, valamint a hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt, ha a cselekményt az ügyészség, a bíróság, a rendőrség vagy a vám- és pénzügyőrség állományába tartozók sérelmére követték el. A bírák, az ügyészek vesztegetése és a befolyással üzérkedés bűntette, továbbá az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmények közül a hamis vád és tanúzás, a hatóság félrevezetése, a mentőkörülmény elhallgatása, az ügyvédi visszaélés mind ebbe a körbe tartozik. Ezek mellett az illetékességi területen elkövetett bármely ügyet hatáskörükbe vonhatnak az ügyészek, elsősorban persze a bűntett jellege miatt jelentőseket. — A leggyakoribb a hivatalos személy elleni erőszak — mondja Velkey László —, melyet a szolgálatban lévő rendőrök sérelmére követnek el. Ilyenkor célszerű, hogy az ügyet ne az a nyomozó hatóság vizsgálja ki, amelynek tagja a sértett. Ugyancsak gyakori a hamis vád és a hamis tanúzás bűntette. Rendkívül fontos, hogy a hatóságokat félrevezető hamisan tanúskodók megkapják büntetésüket. Magatartásukkal ugyanis nagymértékben hátráltatják a gyors felderítést. Az alaptalanul feljelentők pedig elvonják az ügy vizsgálóit más bűnügyek nyomozásától. A hamisan tanúskodók — ha tettükre csak később derül fény — megnehezítik az igazságos ítélet meghozatalát. És az sem közömbös, hogy az alaptalanul jelentgetők, a másokat alaptalanul vádolók ne tehessék ezt büntetlenül. Egyetlen állampolgárnak sem mindegy, indul-e ellene büntetőeljárás vagy sem. Ezekben az ügyekben nagyon sokszor személyes bosszútól vagy indítéktól vezetve, valótlan feljelentésekkel és koholt bizonyítékokkal igyekeznek félrevezetni a nyomozó hatóságokat. Volt például olyan ügyünk, amikor valaki négy-öt bűncselekményt is felsorolt haragosával kapcsolatban. Tanúkra hivatkozott, hamis bizonyítékokat produkált, s amikor ezt mind megcáfoltuk, még mindig kitartott állítása mellett. Pedig a feltáró jellegű, őszinte beismerő vallomás enyhítő körülmény az ítélet meghozatalakor. Sajnos, sokszor nemcsak ettől fosztják meg magukat a körömszakadtáig tagadó, vádlottak, hanem attól is, hogy felbujtóik nyomára bukkanjunk. — Néhány évvel ezelőtt volt olyan esetünk, amikor egy falusi italboltvezető az utcán bántalmazott egy idős nőt, a haragosat, aki könnyű testi sértés és becsületsértés miatt feljelentést tett. A bírósági tárgyaláson a boltvezető arra hivatkozott, hogy a kérdéses időpontban gépkocsijává ugyan az utcán közlekedett, de egy pillanatra sem állt meg, így nem is bántalmazhatta a sértettet. Két tanút is megjelölt, akik a gépkocsiban ültek, és „igazolták", hogy semmiféle tettlegesség vagy sértegetés nem volt. A bizonyítási eljárásban kiderült, hogy a tanúk munkahelyükön dolgoztak, onnan el sem jöttek, nyilvánvalóan hamisan tanúskodtak. Az eljárás során végig kitartottak amellett, hogy igenis a helyszínen voltak, igyekeztek mellébeszélni. Csak amikor a szabadságvesztés-büntetésük jogerőre emelkedett, és meg kellett volna kezdeni büntetésüket, akkor jelentek meg az ügyészségen, és mondták el őszintén, hogy az italbolt vezetőjének kérésére tettek hamis vallomást, aki étellelitallal traktálta őket hosszabb időn keresztül, és összeköttetiseire hivatkozva azt ígérte, hogy nem fognak büntetést kapni. Bonyolultabb ügyeket . Tipikus példája a hatóság fizetésnapon elissza havi keresetét, fizetésnapos elissza havi keresetét, egy fillért sem tud hazaadni, és megjelenik a rendőrségen, mondván, hogy ismeretlen tettesek kirabolták. Ha ennek bebizonyosodik az ellenkezője, vele szemben kell eljárnunk. Ritkábban hallunk a nyomozó ügyészről, mint a vád képviselőjéről. Ha munkájuk nagy része nem is látványos, épp oly részesei ők a bűnüldözésnek, mint a rendőrök vagy a pénzügyőrök. A jogilag bonyolultabb ügyeket pedig mindig kézbe veszik. (ács)