Magyar Hírlap, 1985. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
L 1985.január 19.szombat_______________________________nemzetközi politika _______________________________________Magyar Hírlap Szovjet gazdasági kísérlet Változás és átalakulás AKI FIGYELEMMEL KÍSÉRTE a szovjet gazdaság fejlődésének elmúlt néhány évét és kisebb-nagyobb rendszerességgel beletekintgetett szovjet sajtótermékekbe, gyakran találkozott a gazdasági kísérlet kifejezéssel, amely magába foglalja a termelés hatékonyabbá tételét és a gazdasági mechanizmus tökéletesítését célzó számos újítást, kísérleti jellegű útmutatást, próbálkozást. A gazdasági kísérletek jelenlétét és helyénvalóságát mi sem igazolja jobban, mint az a kritikus, önkritikus hang, amellyel a Szovjetunió vezetői az utóbbi években országuk társadalmi és gazdasági fejlődésének számos negatív jelenségét illették. A Kommunyisztban, az SZKP elméleti folyóiratában Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára arról ír, hogy miközben a gazdaság jelenlegi arculatát mind nagyobb mértékben határozzák meg az élenjáró technikával és technológiával felszerelt, ésszerű munkaszervezéssel és magas munkatermelékenységgel fémjelzett egyesülések, vállalatok, még mindig nem kevés az olyan vállalat a Szovjetunióban, amely elavult technikával, a tegnapi technológia alapján dolgozik és akadnak olyan vállalatok, amelyekben túlsúlyban van a kevésbé kvalifikált kézi munka. A fejlett szocializmus követelményeinek szintjén ez ellentmondást szül, amelyet csak akkor lehet feloldani, ha a hatékonyságban lemaradó ágazatok, mint a mezőgazdaság, az építőipar, a közlekedés, a szolgáltatások, az élenjáró ágazatok szintjére emelik, ha döntő fordulatot érnek el a népgazdaság valamennyi ágazatának intenzifikálása terén. „Gazdaságunk maga érkezett el egy olyan ponthoz, amikor e gazdaság minőségi változása és átalakulása, mint mondani szokás, parancsoló szükségszerűséggé lépett elő” — írja Konsztantyin Csernyenko, aki a továbbiakban felvázolja az elkövetkező évek feladatait. ELSŐKÉNT a munkatermelékenység növekedését említette az SZKP KB főtitkára, és Lenint idézte, aki éppen a magas munkatermelékenységet tekintette a legfontosabb és legfőbb feladatnak a szocializmus végleges és teljes győzelme szempontjából. Második helyen említette az életszínvonal nagyarányú növekedését, de hozzátette, hogy ezt csak a munkatermelékenység növelése alapján lehet elérni. S végül úgy vélte, a Szovjetunió elegendő gazdasági potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy a munkatermelékenység terén megszerezze a világelsőséget — annak ellenére, hogy a szovjet gazdaság és a magasan fejlett kapitalizmus között ezen a téren még nem kis távolság létezik. „Helytelen lenne arra számítani — írja Konsztantyin Csernyenko —, hogy azt a ■távolságot, amely e céltól elválaszt bennünket, gyorsan sikerül majd megtennünk... A helyzet ma úgy fest, hogy még a nyolcvanas évek végéig gyökeres fordulatot kell elérnünk a gazdasági hatékonyság növelése, valamennyi népgazdasági ágazat intenzifikálása területén.” Melyek azok a feladatok, amelyek végrehajtása megelőlegezhetné e gyökeres fordulatot? Konsztantyin Csernyenko a népgazdasági ágazatok mielőbbi műszaki rekonstrukcióját, a legkorszerűbb technológiák alkalmazását nevezte meg első helyen, mint kulcsfontosságú feladatot, amely a termelőerők minőségi átalakítását szolgálja. Helyénvaló lenne itt idézni Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB PB tagját, aki a moszkvai ideológiát és gazdasági kérdésekkel foglalkozó tanácskozáson elmondott beszédében többek között felhívta a figyelmet arra, hogy bár a Szovjetunióban sok olyan vállalat, tudományos intézmény van, ahol a műszaki-tudományos problémákat világszínvonalon oldják meg, akadnak kollektívák, amelyek megelégednek annak ismétlésével, amit a világgyakorlat már régen túlhaladott. Gorbacsov kifogásolta a Tudományos és Műszaki Állami Bizottság, az Állami Tervbizottságés a Szovjet Tudományos Akadémia által végzett munkát, és bírált bizonyos ágazati vezetőket is. MINT FONTOS TÉNYEZŐT említette Konsztantyin Csernyenko a személyi érdekeltség növelését a végzett munkában, valamint az anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszer továbbfejlesztését. — Megengedhetetlen, hogy a bérfejlesztés megelőzze a munkatermelékenység növekedését — jelentette ki az SZKP KB főtitkára —, de károkat okoz az a gyakorlat is, amikor az emberek termelőmunkájukban jobb eredményeket érnek el, ám semmiféle díjazásban nem részesülnek. A megoldás az lenne, ha a jól végzett munka a keresetben is megmutatkozna. „És fordítva: aki rosszul dolgozik, az készüljön fel arra, hogy nem jobban, sőt még csak nem is úgy fog élni, mint korábban, hanem rosszabbul. Arra törekszünk, hogy mindenki teljes mértékben legyen felelős a maga munkájáért. Végtére is megengedhetetlen, hogy az emberek selejtes munkáért, olyan termékek gyártásáért fizetést kapjanak, melyektől ők maguk mint vásárlóik, elfordulnak.” A Szovjetunióban — írja Konsztantyin Csernyenko — senki nem vonhatja kétségbe, hogy a munka szerinti bérezés, a javak munka szerinti elosztása a legigazságosabb megoldás. „Ha eltérnek ettől az elvtől, ha teret kap a hírhedt egyenlősdi, akkor ez joggal háborítja fel az embereket, ezt joggal tekintik igazságtalannak.” Mihail Gorbacsov fent említett beszédében is kitért erre a problémára. Úgy vélte, az élet megtanította a szovjet embereket arra, hogy a szocialista elosztási és gazdálkodási elvektől való bármiféle eltérés olyan súlyos jelenségeket szül, mint a munka és a közélet iránti passzivitás, az élősködés, az erkölcsi nihilizmus, a jövedelmek és javak újraelosztásának rejtett formái. „Azokkal szemben, akikhez nem jut,, ,elem, lelkiismeret és az álampolgári, kötelesség hangja, a törvénnyel- háríthatatlan erejével kell fellépni." Konsztantyin Csernyenko a Kommunyisztban külön kitért a gazdasági vezetőkre. Mint megállapította, a gazdasági vezetőkkel szemben ma a követelmény a magasan pártos és eszmei szemlélet, a hozzáértés és felelősség, az emberekkel való hozzáértő foglalkozás. „De még ez sem elég — tette hozzá. — Szükség van arra, hogy gazdasági szempontból helyesen, korszerűen gondolkozzanak, a hatékonyságot, a növekedés intenzív tényezőit állítsák előtérbe. Határozottan el kell vetni azokat a korábbi gondolkodási sémákat, melyek lehetővé tették, hogy a mennyiségi szemlélet ... kerülőn túlsúlt hó a minőségi szemlélettel szemben.” A GAZDASÁGI KÍSÉRLET már meghozta első — többnyire pozitív eredményeit. A kísérletben résztvevők, minisztériumok, vállalatok túlteljesítették a munkatermelékenység növekedésére és a termelés önköltségének csökkentésére vonatkozó feladatokat és kiváló eredményeket mutatnak fel azok a vállalatok, minisztériumok is, amelyek termékszállítási szerződéseket kötöttek. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy a kísérletben résztvevő vállalatok csak az egész szovjet gazdaság csekély hányadát alkotják. Végezetül idézzük ismét Mihail Gorbacsovot: „Ma a legidőszerűbb, megoldásra váró kérdések egyike a gazdálkodás módszereinek és formáinak átalakítása. Ennek a munkának a célja a fejlett szocializmus támasztotta követelményeknek megfelelő gazdasági mechanizmus létrehozása ... A jövőben még energikusabban kell keresni azokat a legcélszerűbb formákat és módszereket, amelyekkel összhangba hozhatók a társadalom, a dolgozók gazdasági érdekei.” Szaniszló Ferenc ni.sí etó.y Atomfegyvermentes övezet Tanácskozás Vallettán (AP, UPI) Kilenc európai semleges és el nem kötelezett ország képviselői kétnapos tanácskozást kezdtek csütörtökön Málta fővárosában, Vallettán a Földközitenger térségének atomfegyvermentes övezetté alakítását célzó máltai javaslatról. A tanácskozáson Finnország, Svédország, Ausztria, Svájc, Liechtenstein, San Marino, Ciprus, Jugoszlávia és a vendéglátó ország képviselői vesznek részt. A megnyitó ülésen Sceberras Trigona máltai külügyminiszter kijelentette: „önmagában az a tény, hogy több földközi-tengeri el nem kötelezett ország kötelezettséget vállalt arra, hogy nem teszi lehetővé saját területén nukleáris fegyverek telepítését, az első lépést jelenti a Földközitenger atomfegyver-mentesítése felé”. A tanácskozás résztvevői azt is megvitatják, hogy milyen további javaslatokat terjeszthetnek a hónap végén összeülő, a földközitengeri biztonság kérdéseivel foglalkozó újabb konferencia elé. Phenjani tiltakozás (TASZSZ) A Koreai NDK-ban a Haza békés újraegyesítéséért küzdő bizottságának titkársága tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy az Eselüít Államok új harcászati nukleáris rakétákat telepít Dél-Korea területén. A KNDK-ban működő szervezet dokumentuma hangsúlyozza, hogy az amerikai imperialisták tovább fokozzák a feszültséget a Koreai-félszigeten a legújabb haditechnika és fegyverzet telepítésével. Emlékeztet rá: az Egyesült Államok korábban neutronfegyvert helyezett el Dél-Koreában, azután, hogy már ezernél több nukleáris robbanótöltetet tárolt a félsziget déli részére. Washington most hozzálátott a térségben állomásozó csapatainak Új atombombákkal való felszereléséhez. A közelgő „Team Spirit—85” elnevezésű amerikai— dél-koreai hadgyakorlaton kidolgozzák a „hirtelen csapás” végrehajtásának módozatait. Ez egyértelműen mutatja a manőverek agresszív jellegét. Az ehhez hasonló cselekmények növekvő veszélyt jelentenek a térség békéjére és biztonságára, s akadályozzák Korea békés egyesítését — hangsúlyozza a dokumentum. ns, Brazília új elnöke országa külpolitikájáról (TASZSZ) Tancredo de Almeida Neves, Brazília kedden megválasztott új elnöke sajtóértekezletén kijelentette, hogy hivatalba lépése után elsődleges fontosságú külpolitikai feladatának tekinti a latin-amerikai országokhoz fűződő kapcsolatok javítását. Hozzátette, hogy kormánya támogatni fogja a népek önrendelkezési jogát, a belügyekbe való be nem avatkozás elvét és síkraszáll a béke, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért. A március közepén hivatalba lépő új brazil kormány vezetője fontosnak ítélte országa és a Szovjetunió kapcsolatát. Tancredo Neves emlékeztetett arra, hogy a két ország között a diplomáciai kapcsolatokat 1961-ben vették föl, tehát akkor, amikor ő töltötte be a miniszterelnöki tisztet. Neves elítélte a közép-amerikai térséggel kapcsolatos intervenciós terveket, és hangsúlyozta: Brazília mindent megtesz azért, hogy szavatolja a térség országainak a függetlenséghez és a szuverenitáshoz való jogát. Neves bírálta az Egyesült Államok pénzügyi-gazdasági politikáját, mert az aláássa Brazília gazdaságát. A brazil—amerikai gazdasági kapcsolatok fő problémái között említette az amerikai hitelek magas kamatait és az áruforgalomban alkalmazott washingtoni protekcionizmust Belga megoldás f fái) így, azaz „belga megoldásnak” szokták — állítólag büszkén — nevezni a belgák azokat az okos kompromisszumokat, amelyek segítségével ötéviek élnek a nehézségeken, kormányaik pedig időről-időre elhárítják a létüket fenyegető veszélyeket. Nos, politikai megfigyelők ilyen belga megoldásnak minősítik Wilfried Martens, kormányfő hét eleji washingtoni látogatásának eredményét. Amennyiben eredménynek lehet elkönyvelni egy rakétatelepítésnek nem a végleges felfüggesztését, hanem, „csak” a halogatását. A belga miniszterelnök washingtoni megbeszéléseinek ió, sőt, egyetlen témája ugyanis az amerikai rakéták belgiumi telepítése volt. A NATO 1979-es úgynevezett kettős határozatának értelmében az NSZK-ba, Olaszországba és Nagy-Britanniába már megérkeztek az első eurorakéták , ám Belgium, Hollandiával együtt, mindeddig ellenállt. A kis országnak 48 manőverező robotrepülőgépet kellene befogadnia, az atlanti szövetség menetrendje szerint már az idén márciustól. Brüsszel ugyan kötelezettséget vállalt a telepítésre, de még 1980-ban úgy döntött, hogy annak megkezdését a szovjet—amerikai tárgyalások alakulásától teszi függővé. S ezt az elhatározását, a jelek szerint, mintha nem is szándékozna megváltoztatni. Legalábbis egyelőre. Hiszen a rakéták ügye állandóan komoly belpolitikai viták tárgya, Martenst emiatt pártjában és azon kívül is bíráják. A telepítés alkalmasint kormányválsággal fenyeget, az idei pedig választási esztendő Belgiumban... Martens kormányfő nyilván mindennek tudatában utazott, Leo Tindemans külügyminiszterrel együtt, az Egyesült Államokba. Nem volt könnyű dolga, hiszen nem kis nyomás nehezedett rá. S nemcsak amerikai részről. Diplomáciai források szerint a belga kormányfő országa kötel- zettségvállalásának teljesítését seprgalmazó .. .tglpfönüzgngtet Tfcar..' rjott. Kohl nyu'ga!.n£mé'f ljahcét’‘ lártól és Thatcher brit aliniszterelnökről is, természetesen ezt sürgette Washingtonban Reagan elnök is. A belgák „renitenskedése” miatt aggódó politikusok valamennyien azt hangsúlyozták, hogy Belgium esetleges visszalépése a telepítéstől, aláásná „az atlanti szövetségen belüli szolidaritást” és, úgymond, gyengítené a NATO pozícióit a leendő leszerelési tárgyalásokon. Tegnapelőtti brüsszeli sajtóértekezletén egyébként maga Martens sem tagadta, hogy a washingtoni vezetés sürgette a telepítések márciusi megkezdését. Mindezek után valóságos politikai bűvészmutatvány volt, ahogyan Wilfried Martens gyakorlatilag megválaszolatlanul tudta hagyni a kérdést: vajon a belga kormány eleget tesz-e a sürgetésnek, avagy sem? Az amerikai kormmánynak ugyanis megint nem sikerült határozott és egyértelmű állásfoglalásra bírnia vonakodó szövetségesét. Martens azzal érvelt, hogy „maga a telepítés két nap alatt végbemehet, de nem ez a gond, hanem az, hogy milyen legyen a telepítési ütemterv” ... S ezzel a kifogással ismét elhalasztotta a végleges döntést, ezúttal márciusra. Vagyis a belga kormány akkor fog csak dönteni, amikor a telepítésnek már meg kellene kezdődnie. S igaz, ezt a döntést NATO-partnereivel folyttatandó sorozatos konzultációk előzik majd meg, de még ez sem garantálhatja a rakétákra kimondott igent. Hiszen a márciusi döntést a kormány — mint arra a Martens kormányfő tegnapelőtt ígéretet tett —■, a parlament elé terjeszti, s ha az ellenzék kéri, akkor még bizalmi szavazás tárévá is teheti sor azután — bár kicsi a valószínűsége —, elképzelhető, hogy még márciusban sem mondatok ki a NATO által várva várt, belga „igen”. Kérdés persze, hogy a „belga megoldás” csupán egyszerű belpolitikai megfontolások alapján született-e, vagy pedig a jövendő szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások folytatásához való egyfajtát!hozzájárulást is jelent... (fára!) A stockholmi küldöttségvezető Ronald Reagan elnöknél (MTI) James Goodby nagykövettel, az európai biztonság- és bizalomnövelő intézkedésekkel és leszerelési kérdésekkel foglalkozó tanácskozáson részt vevő amerikai küldöttség vezetőjével tartott csütörtökön megbeszélést Ronald Reagan elnök. A stockholmi tanácskozás a szünet után január 29-én újítja fel munkáját. Reagan azt mondotta, hogy az Egyesült Államok megállapodásra törekszik a stockholmi konferencián és a megállapodások elmaradásáért igyekezett a Szovjetuniót felelőssé tenni. Azt mondotta, hogy az amerikai fél kész elfogadni az erő alkalmazásáról történő lemondást, ha a szovjet fél ugyanakkor elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyeket az Egyesült Államok javasolt katonai téren. • ■ / v Reagan most azt mondotta, hogy a Szovjetuniónak „gyakorlati szellemben” kell válaszolnia az amerikai javaslatokra, „konkrét kérdésekről” kell megegyezésre jutnia, mert szerinte az erő alkalmazásáról történő lemondás „inkább szónoki, mint lényegi” jelentőségű javaslat. Honduras nem vesz részt a Contadora-csoport találkozóján (MTI) Honduras pénteken hivatalosan bejlentette, hogy nem vesz részt a Contadora-csoport és a közép-amerikai külügyminiszterek február közepére tervezett találkozóján. A döntés indoklása az, hogy Honduras szolidaritást vállal Costa Ricával, amelynek kormánya már korábban közölte, hogy egy Nicaraguával támadt vitás kérdés miatt nem kíván képviselőt küldeni a februári tanácskozásra. Costa Rica és Nicaragua diplomáciai vitája tavaly december 24-én kezdődött, amikor — a Costa Rica-i kormány szerint — az ország managuai nagykövetségéről erőszakkal elhurcoltak egy ott politikai menedékjogot kért nicaraguai állampolgárt. Az ügy „főszereplője”, José Manuel Urbina Lara négy hónappal korábban dezertált a szandinista hadseregből és Costa Rica managuai követségére menekült. Az említett napon azonban elhagyta a követség épületét, s amikor megpróbált visszatérni, a hatóságok letartóztatták. A Costa Rica-i külügyminisztérium néhány nappal később elismerte, hogy a nicaraguai hatóságok nem sértették meg a követség területét, de követelte, hogy a dezertőrt engedjék viszsza a diplomáciai képviseletre. Időközben José Manuel Urbina nyilvánosan bejelentette, hogy nem kíván ismét politikai menedékjogot kérni. Costa Rica ennek ellenére közölte, hogy amíg nem teljesítik követeléseit, nem vesz részt a Contadora-csoport közvetítésével folyó közép-amerikai béketárgyalásokon és panasszal fordult az Amerikai Államok Szervezetének Állandó Tanácsához. A februári tanácskozáson a térség országainak arról kellene dönteniük, hogy elfogadják-e a Contadora-csoport által, kidolgozott újabb közép-amerikai rendezési tervet.