Magyar Hírlap, 1985. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

2 1985. FEBRUÁR 9. SZOMBAT ■V NEMZETKÖZI POLITIKA_________( 11 . ) Magyar Hírlap India - választások után Mézeshetek nélkül EGY POLGÁRI demokratikus úton megválasztott kormány rendszerint száz nap haladékot kap a nemzetközi sajtótól, mielőtt a tollforgatók megvonják kezdeti tevékenységének mérlegét. Az új indiai kormány azonban még e rövid ideig sem élvezhette az első száz napra értendő „mézesheteket”. Jószerével még hivatalba sem lépett, máris a legkülönbözőbb találgatások láttak napvilágot India jövőjét illetően. Tulajdonképpen ez érthető is, hiszen tavaly október 31-én Indira Gandhi miniszterelnök meggyilkolása váratlanul érte mind a kül-, mind pedig a belpolitikai megfigyelőket. Egy merénylet, a dolgok logikájából adódóan, mindig váratlan, India esetében azonban ez több volt, mint veszélyes. Indira Gandhi ugyanis hosszú időn keresztül gondos és aprólékos munkával igyekezett előkészíteni a talajt utódja — idősebbik fia —, Radzsiv számára. (Indira Gandhi fiatalabbik gyermeke évekkel ezelőtt repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, pedig ő volt kijelölve, mint édesanyja , posztjának várományosa.) Így tehát az új kormány még hivatalba sem lépett — nem is léphetett, hiszen tavaly december végén tartották a parlamenti választásokat —, amikor az Indiával foglalkozó kommentárok már azt találgatták, vajon helyt tud-e állni a világ egyik legfiatalabb — 40 éves — miniszterelnöke. Szó sem volt itt türelmi időről, még kevésbé valamifajta belátásról. A FIATAL ÁLLAMFÉRFINAK így tehát többszörös hátránnyal kellett a kormányzó párt élére állnia. Az örökül kapott politikai hitvallás állhatatos folytatójaként kellett bemutatkoznia ahhoz, hogy leküzdve az időhátrányt, tekintélyt szerezzen magának. Nem kis bátorság kellett hozzá. A kárörvendők és a zavarosban halászok először Indira Gandhi temetési szertartásán kezdték komolyan venni a — tegyük hozzá — politikai tapasztalatok híján levő Radzsiv Gandhit, amikor ő a szertartás utolsó fázisát is sajátkezőleg végezte el. (A hindu temetési szokások szerint az elhunytat elhamvasztják, majd koponyáját egy közvetlen hozzátartozó bambuszrúddal összetöri.) Ugyanilyen határozottság szükséges a jelenlegi gondok felszámolásához is. A sok hátránnyal szemben óriási előnynek számít, hogy a december végén megtartott parlamenti választásokon az 508 képviselői helyből a Kongresszus Párt (j) 401 helyet szerzett meg. A fölényes győzelem talán Indira Gandhi nagysága előtti tisztelgést is jelentett, ugyanakkor azonban szétzúzta azokat a regionális központokat, amelyek már hosszú ideje ellenpólust kívántak kialakítani az 1947 óta kormányzó politikai tömörüléssel szemben. Ez csak egy alkalommal járt sikerrel, amikor is 1977 és 1980 között az ellenzéki koalíció került hatalomra. A SZÉTHÚZÁS és a közös célok feladása teljesen felmorzsolta a kis pártokat és politikai töredékcsoportokat. A múlt év végi erőpróbán ellenzéki egységkísérletnek lehettünk tanúi. A politikai helyzet azonban szinte elsöpörte ezt a próbálkozást. A vallási, nyelvi alapon szerveződő helyi pártocskák sok esetben még saját fellegváraikban is visszaszorultak, nemhogy az egész szubkontinensre kiterjedő közös politikai platformot tudtak volna kialakítani. Ez azonban nem mentesítheti India új kormányát attól, hogy megoldja a közigazgatási reform kérdését. Hosszú ideig feszültséget okozott a hatalmas országban, hogy a legtöbb döntést — még azokat is, amelyeknek csak helyi jelentőségük volt — Új- Delhiben hozták. A Radzsiv Gandhi által felvázolt tervezet szerint a döntéshozatali folyamatot decentralizálni kell, az eljárási szabályokat egyszerűsíteni. Ez levezetheti a fölöslegesen felgyülemlett feszültségeket, kihúzhatja a helyi pártok „lába alól a talajt”. Új korszakot is jelenthet, hiszen a decentralizált, sok pólusú Indiában az egyes régiók önállóan fejlődhetnek, saját hagyományaiknak megfelelően, úgy, hogy közben a nagy egység, India egésze megmarad. UGYANAKKOR a központi kormánynak szinte napról napra vigyáznia kell arra, hogy ne kerülhessen ismét felszínre a helyi hatalmi központoknak az a törekvése, hogy olyan erőre tehessenek szert — legtöbb esetben nacionalista demagógia révén —, amellyel egy-egy körzetben akár csak ideig-óráig is, de megkérdőjelezhetik a központi akaratot. A közigazgatási reform sikeres végrehajtásához mindenesetre hosszú időre van szükség, az égető problémák esetleges elodázása rövid távon kockára teheti a kormány népszerűségét. „Garibi hatan” — hirdette a Kongresszus Párt (j) választási jelszava. Vagyis: le a szegénységgel. Valóban az a helyzet, hogy Indiában ma az összlakosság 50 százaléka a hivatalos létminimum alatt él. Pedig India az utóbbi években gazdasági téren szép sikereket könyvelhetett el. Az élelmiszer-termelés növekedése már évek óta túlszárnyalja a lakosság gyarapodási ütemét, és így az országnak esélye van az önellátásra. A növekvő külkereskedelmi forgalomból, a sikeres gazdasági évek eredményeiből azonban nem mindenki részesül. Indiában bevallottan nagy a korrupció, a küzdelem ellene központi feladat. Az új indiai parlament egyhangúlag hagyta jóvá a minap azt a törvényjavaslatot, amely a politikai és gazdasági korrupció felszámolását célozza, megtiltva egyebek között azt, hogy a parlamenti képviselők anyagi érdekből elhagyják pártjukat és másik tömörüléshez csatlakozzanak. A törvény értelmében megvonják minden olyan képviselő mandátumát, aki pártja vezetőségének engedélye nélkül elhagyja szervezetét, vagy parlamenti szavazáskor szembe helyezkedik a párt álláspontjával. Az új törvény megtiltja a nem kormányszervezetek számára érkező külföldi pénzösszegek felhasználását is. MINDEZEK TETEJÉBEN még olyan gondokkal is meg kell küzdenie Radzsiv Gandhinak, mint a szikh probléma. Pandzsábban a helyzet nem javult, napirenden vannak az erőszakos cselekmények. Politikai rendezés a szikhek lakta területen — akár fokmérője is lehet az új kormány tevékenységének. Az első, mondhatnánk azt is, napi akadályt sikerrel vette Radzsiv Gandhi. A közép-indiai Bhopal városában megtartott pótválasztáson a kormányzó párt ugyancsak elsöprő győzelmet aratott. Ez azért nagyon fontos, mert azt bizonyítja, hogy a lakosság döntő többsége nem tartja felelősnek az új-delhi kabinetet a Union Carbide amerikai vegyi cég üzemében bekövetkezett gázszivárgásért, melynek következtében több mint kétezer ember vesztette életét. Mézeshetek nélkül ugyan, de az első hónapot sikeresnek könyvelheti el az új indiai kormány. Az idő dönti majd el, hogy Radzsiv Gandhi színrelépése egy korszak végét, vagy egy új korszak kezdetét jelenti-e Indiában. G. Fehér Féter Bizalmi szavazás a svéd parlamentben (MTI, AP, Reuter) A svéd parlament pénteken 182:160 arányban elvetette a szociáldemokrata kormány külügyminisztere ellen a jobbközép ellenzéki pártok által benyújtott bizalmatlansági indítványt. Lennart Bodström azért került a támadások kereszttüzébe, mert néhány nappal ezelőtt elutasította a svéd jobboldal szovjetellenes vádaskodásait. E vádak szerint „állítólagos szovjet tengeralattjárók 1982 óta többször megsértették Svédország területi vizeit”. A külügyminiszter újságírók előtt azt mondta, hogy semmivel sem támasztható alá ez az állítás. Moszkvában már korábban leszögezték: a szovjetellenes „tengeralattjáró-láz” azt bizonyítja, hogy Svédországban bizonyos körök érdekeltek a pánikkeltésben. A brit külügyminiszter Romániában (MTI) Péntek délután Bukarestbe érkezett a brit külügyminiszter. Sir Geoffrey Howe útját Románia után Bulgáriában, majd Törökországban folytatja, és február 13-án tér haza. Amióta — 1983 júniusában — átvette a külügyminisztérium irányítását, Howe most első ízben látogat a két balkáni szocialista országba. Sőt, ő előtte Bulgáriában, dacára annak, hogy a diplomáciai kapcsolatok százéves múltra tekintenek vissza, még nem járt brit külügyminiszter. Az utazást Londonban a keletnyugati párbeszéd bővítésének szándékával hozzák összefüggésbe. Felidézik, hogy Bukarest és Szófia előtt Howe Moszkvában és Budapesten járt, két hónap múlva pedig Berlinbe, Prágába és Varsóba látogat hivatalosan. Végigjárta, illetve ő járja a Varsói Szerződés valamennyi országát, ilyen utazást még nem tett brit külügyminiszter. Oáris Brit—líbiai kapcsolatok London elzárkózik a normalizálástól (AFP, AP) Hazatért Nagy-Britanniába csütörtök este az a négy brit állampolgár, akit, tavaly májusban vettek őrizetbe Líbiában. Letartóztatásukra nem sokkal azután került sor, hogy tavaly áprilisban, mindeddig tisztázatlan körülmények között lövöldözés tört ki Líbia külképviselete előtt, melynek következtében egy angol rendőrnő életét vesztette. London emiatt megszakította diplomáciai kapcsolatait Líbiával és megtorló intézkedéseket tett a szigetországban élő, illetve beutazni kívánó líbiai állampolgárokkal szemben. Moamer al-Kadhafi, Líbia legfőbb vezetője a négy brit állampolgár hazatérésével egy időben tartott trinoli sajtóértekezletén úgy nyilatkozott, hogy országa örülne, ha hamarosan sikerülne helyreállítani a diplomáciai kapcsolatokat Londonnal. Fölvetette a két ország közötti párbeszéd felülírásának lehetőségét, ami — mint hangoztatta — mindkét ország kölcsönös érdeke. A brit kormány viszont elzárkózott attól, ha ak normalizálja kapcsolatait Líbiával. A legtöbb, amire vállalkozik, hogy ,,szerény könnyítéseket"s eszközöljön a Nagy-Britanniába beutazni kívánó líbiaiak vízumkérelmeinek intézésében. Az államközi viszony időszerű kérdéseiről Sir Geoffrey Howe külügyminiszter nyilatkozott a parlamentben pénteken. Azt mondta, a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének egyelőre nincs alapja. Megkezdődik ugyan a kormányközi érintkezés — szó van róla, hogy brit és líbiai diplomaták tárgyalni formák egymással —, de ennek nincs kitűzött időpontja. Arra nézve pedig, hogy a normalizálás mikor történhet meg,a brit részről nem alakítottak ki konkrét terveket. Costa Ricából kiutasítottak egy nicaraguai ellenforradalmi vezetőt (MTI) A Costa Rica-i hatóságok kiutasították az országból Adolfo Chamorrót, a Demokratikus Forradalmi Szövetség (ARDE) elnevezésű nicaraguai ellenforradalmi szervezet egyik vezetőjét. Chamorro január 31-én sajtóértekezletet tartott San Joséban és bejelentette, hogy az ARDE gyűjtést indít Costa Ricában a sandinista rendszer elleni fegyveres harc támogatására. Carlos José Gutierrez Costa Rica-i külügyminiszter csütörtökön San Joséban közölte, hogy Chamorro ezzel az akcióval megsértette a menedékjog normáit és ezért felszólították, hogy 48 órán belül hagyja el az ország területét. A nicaraguai kormány, amely korábban éles hangú tiltakozó jegyzéket küldött a Costa Rica-i kormánynak az incidens miatt, most újabb jegyzékben üdvözölte a Costa Rica-i döntést. Egyben reményét fejezte ki, hogy ez a lépés kezdetét jelenti egy sor olyan intézkedésnek, amelyek valóban biztosítják Costa Rica valódi semlegességét az Egyesült Államok Nicaragua ellen folytatott törvénytelen háborújában. Carlos José Gutierrez egyben cáfolta, hogy Kuba közvetítene Costa Rica és Nicaragua vitájában. Közlése szerint a kubai államfő megbízottai január 31-én találkoztak a Costa Rica-i fővárosban Monge elnökkel. A kubai külügyminisztérium két magas rangú tisztségviselője arra kérte a Costa Rica-i államfőt, hogy fejtsen ki jószolgálati tevékenységet egy kubai—amerikai párbeszéd érdekében. Monge elnök közölte a kubai küldöttekkel, hogy fontolóra veszi kérésüket. (Tanjug) Megadta magát a nicaraguai hatóságoknak az ARDE nicaraguai ellenforradalmi szervezet egyik vezetője. Castillo Espinosa, az ARDE egyik parancsnoka a managuai kormány által elrendelt újabb amnesztia nyomán döntött úgy, hogy felhagy ellenforradalmi tevékenységével. Espinosa csütörtökön tartott sajtóértekezletén kijelentette: ,,az ARDE csupán eszköz az Egyesült Államok számára a nicaraguai forradalom elleni lépéseiben”. Elmondta, hogy az ARDE vezetői kapcsolatot tartanak fenn a CIA amerikai titkosszolgálattal és, hogy Eden Pastora és Alfonso Robelo, az ARDE vezetői közreműködtek egy Nicaragua elleni katonai intervenció tervének kidolgozásában. Duarte cmnk és a Samibaldal jogi huzavonája Salvadorban (Reuter, AP) A salvadori rendszer legfelső bírósága csütörtökön elvetette a választási törvénynek az államfő által módosított változatát, amely megtiltotta volna a pártok választási koalícióját. Ezzel lezárult José Napoleon Duarte elnök és a szélsőjobboldal ellenőrizte parlament között két hónapja tartó jogi huzavona. A Washington által pártfogolt Duarte a törvény módosításával szerette volna megakadályozni a vele is szembenálló ultrajobboldali erők összefogását és ezáltal parlamenti többségük várható megerősítését a március 31 -re kitűzött parlamenti és helyhatósági választásokon. A Roberto d’Aubuisson vezette ARENA és az ókonzervatív Nemzeti Egyetértés Pártja már bejelentette tervezett választási koalícióját. A salvadori hazafias erők — mivel biztonságukat és tisztességes részvételüket a rezsim nem szavatolja — várhatóan ezt a választási színjátékot is bojkottálni fogják, így a voksolásra kényszerített választók legfeljebb a kisebb és a nagyobb rossznak tűnő pártok között dönthetnek majd. A Legfelső Bíróság egy másik döntése is Duarte vereségét hozta: megerősítette a választási törvény azon rendelkezését, amely szerint az államfő rokonai nem tölthetnek be képviselői vagy polgármesteri posztot. Ez megakadályozza Duarte fiát, hogy a választásokon ismét induljon a főváros polgármesteri hivataláért. A dél-koreai rendőrök brutálisan bántalmazták Isim De Dzsungot (Folytatás az fjoldalról) hatóságok rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, hogy elejét vegyék a rokonszenv-tüntetéseknek. Értesülések szerint mintegy nyolcezer rendőrt helyeztek készültségbe azzal a céllal, hogy Kim De Dzsung hazatérése kapcsán megakadályozzák a rendszerellenes megmozdulások ismételt kirobbanását. A dél-koreai ellenzéki politikus csaknem harmincfős — többnyire amerikaiakból álló — küldöttség kíséretében érkezett haza. A delegáció tagjai szerint mindez azért történt, nehogy Kim De Dzsung az 1983 augusztusában a manilai repülőtéren meggyilkolt Fülöp-szigeteki ellenzéki vezető, Benigno Aquino sorsára jusson. A dél-koreai ellenzéki politikust ennek ellenére híveinek hatalmas tömege fogadta, csak épp nem a repülőtéren, mivel a rendőrkordon megakadályozta őket ebben, hanem attól körülbelül egy kilométerre, valamint a Kim De Dzsung szöuli házáig vezető út mentén. A nap folyamán Kim De Dzsung otthonában válaszolhatott néhány külföldi újságíró kérdéseire, a délkoreai sajtó képviselőit azonban nem engedték be oda. Kim De Dzsung ismét hangsúlyozta, hogy minden erejével a dómokra'■■'a helyreállítására törekszik,s ettől a céljátólnem riasztja vissza a hatásártok brutalitása sem. Megfigyelők szerint Kim De Dzsung hazatérése — amint azt az első nap rokonszenv-tüntetései is bizonyították — hatalmas ösztönzőt jelent a Csen Tu Hvan-rendszerrel szembenálló ellenzék tevékenységéhez és egységének erősítéséhez. A hatóságok megerősítették, hogy Kim De Dzsungot ugyan nem börtönzik be, de sorsa gyakorlatilag a házi őrizet lesz. A dél-koreai kormány pénteki nyilatkozatában ismételten semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy Kim De Dzsungol — aki négy nappal a február 12-i parlamenti választások előtt érkezett haza — továbbra is megfoszt a mindenfajta politikai tevékenység folytatásának jogától, egyben figyelmeztette a tilalom megszegésének — a jelek szerint aligha kétséges — következményeire. Az amerikai külügyminisztérium erélyesen tiltakozott pénteken a dél-koreai kormánynál a Kim De Dzsung ellenzéki politikus hazatértekor kirobbant súlyos incidensek a rendőri akciók miatt. Csen Tu Hvan áprilisra tervezett washingtoni látogatása azonban egyelőre nem került veszélybe az incidensek következtében. A tiltakozás elsősorban az ellenzéki politikust elkísérő amerikai közéleti személyiségek tettleges bántalmazása miatt történt, de az amerikai hatóságok azt is szemére vetik a szöuli rezsimnek, Kung megszegte a korábbi hallgatólagos megállapodásokat Kim De Dzsunggal szemben is, akit háziőrizetbe helyeztek.