Magyar Hírlap, 1985. március (18. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-22 / 68. szám
12 1985. MÁRCIUS 22. PÉNTEK SPORT A manchesteriek megszegték ígéretüket... Nehezebb már nem jöhet HALLATLAN ELÉGTÉTEL érződött szerdán este a fehérvári szurkolókon (s nyilván a tévé előtt ülőkön is), amikor Vadász berúgta a 11-est, s ezzel végérvényesen eldőlt: a magyar csapat jutott tovább az UEFA Kupában. Több volt ez, mint a kiharcolt siker fölött érzett öröm, sokkal inkább nevezném kevély büszkeségnek, most megmutattuk nektek, öntelt briteknek, visszavágtunk minden korábbi kudarcért, a Rábáért, a válogatottért ... Mindez szenvedélyesen tört fel a több, mint kétórás csata végén a rajongókból, egyszerre éltették kedvenceiket és rázták öklüket az angolok felé. Nem csoda, ha a vendégek pillanatok alatt eltűntek, behúzódtak az öltöző mélyére, még a korábban beígért mezcserére sem voltak hajlandók. Hogy mit gondoltak és éreztek a manchesteriek ezekben a pillanatokban, az csak sejthető. A hazaiaké viszont pontosan látható, valósággal tapintható volt. Senki sem mozdult a lelátóról, mindenki részese akart lenni az ünnepnek. A játékosok szinte önkívületi állapotban futották le tiszteletköreiket, bepárásodott szemük az extázis minden jelét magán viselte. Érthetően : a Videoton ezen az estén nem mindennapi bravúrt hajtott végre. Illetve: igazságtalanok lennénk, ha csak erre az egy estére korlátoznánk a minősítést, hiszen a székesfehérvári gárda négy olyan ellenfelet gyűrt le a kupában, amelyeket előzetesen esélyesebbnek véltünk. A Videotonnak eleddig egyetlen könnyű csapat sem jutott, mondhatni nehezebb feladat már a legjobb négy között sem várhat rá . . . A Manchester elleni bravúr mégis kiemelkedik a sorból. Nem csupán azért, mert a MU Európa legjobb együttesei közé tartozik, hanem mert minden előjel a Videoton ellen szólt. Legfőképpen az, hogy négy állandó játékosát nélkülöznie kellett, ráadásul olyanokat, akik kiemelkedő egyéniségek, meghatározó szerepűek. Kovács Ferencnek olyan labdarúgókat kellett a csapatba állítani, akik alig-alig, vagy egyáltalán nem szerepeltek az élvonalban. Barsányi és Gömöri perceket játszott az NB I-ben, Wittman és Vaszil is ritkán jutott szóhoz, Faddi pedig még soha nem szerepelt a Videotonban. Ugyanakkor, a másik oldalon olyan labdarúgó ült a kispadon, mint a dán válogatott, s a kontinens legjobbjai között számontartott Olsen. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK mellett a hazaiaknak egyetlen lehetséges —, de akkor még irreálisnak tűnő — célja lehetett: behozni az egygólos hátrányt, s utána megóvni a kaput a góltól. Abszolút célfutball volt ez, amely nem vezethetett jó játékhoz, legfeljebb eredményeshez. És ez a lényeg. Mert kétségtelen, hogy ez a szerda esti összecsapás nem tartozott a legszínvonalasabb találkozók közé. A pártatlan néző egy sematikusan játszó angol, s egy — negyvenöt perc után — joggal, körömAczél Endre, az MTI londoni tudósítója jelenti: Valamennyi angol lap különtudósítóval képviseltette magát Székesfehérvárott, s ezek kivétel nélkül a balszerencsének tulajdonítják a Manchester United távozását az UEFA Kupából. A Manchester United a tudósítók szerint „nagy fölényben”, óriási fölényben”, „döntő fölényben” játszotta végig a 120 percet, csak épp elöl nem akart bejönni az az utolsó, sorsdöntő „érintés”, ami gólt szokott eredményezni. A csapat és a mezőny legjobbja a megint középpályán játszó Whiteside volt, — írták a lapok, méltányolva Atkinson menedzsernek azt a húzását, hogy a felépült Robsont nem az észak-ír csatár, hanem a dán Olsen helyére hozta be. Az angol újságírók végső ítélete, a Manchester United csakis magát kárhoztathatja azért, hogy otthonról mindössze egygólos előnyt vitt Székesfehérvárra — nem pedig három-négygólost, ami „kijárt” volna az erőviszonyok alapján —, s amikor a tizenegyeseken dőlt el a továbbjutás, olyan erőpróba elé került, amelyen hazai pályán is rendszeresen elbukik. A csapat ugyanis büntetőkihagyásairól „híres”, mely védekező magyar csapatot láthatott. No, és azért gyilkos iramot is, amelyet a vendégek diktáltak. Hallatlan fizikai felkészültségük birtokában végig űzték, hajtották a fehérváriakat, akik hihetetlen erőfeszítéssel próbálták meg mozgósítani utolsó erőtartalékaikat is. A hosszabbításban például már a házigazdák csapatának fele sántikált a görcsbe rándult izmoktól, miközben a Manchester változatlan hevességgel ostromolt. — Támadtak, jöttek, mint az ördögök, mégsem éreztem őket veszélyesnek —■ mondta a mérkőzés végén Disztl Péter. — Szerencsére elég kevés fantáziát láttam a játékukban, voltaképpen nem is voltam ideges. Éreztem, hogy képesek leszünk kihúzni a meccset kapott gól nélkül, s a 11-eseknél már ugye minden lehet... A Videoton labdarúgói egy pillanatig sem tagadták, hogy erre, vagyis a 11-esekre játszottak. — Amikor megszereztük a vezetést, alapvető feladattá vált a védekezés — mondta Burcsa Győző. — Tudtuk, hogy ha netán kiegyenlítenek, nem leszünk képesek két újabb gólt lőni. A második félidőtől nem lehetett más taktikánk, mint kihúzni a meccset 120 percig. Azért is cselekedtünk így, mert azt azért éreztük, hogy ebben az angol csapatban nincs elég erő, megfoghatók, leszerelhetők. A lelátóról persze mindez nem tűnt ilyen egyszerűnek. Lassan, nehezen múltak a percek, az embernek újra és újra az az érzése támadt, hogy most, most ebből a támadásból egyenlítenek a vendégek. — Valóban nem éreztük ennek a veszélyét. Azt viszont igen, hogy együtt a csapat, s van tartásunk —, mondta Szabó József, miközben vérző szemöldökét ápolgatta. — Belekönyököltek — adta meg a sérülés magyarázatát. — Párizsban eltört az orrom, most ez, de esküszöm szívesen odatartom a fülemet, ha az a döntőbejutásunkhoz segít. DÖNTŐBE JUTÁS... Mily furcsa is ezt egy magyar csapattal kapcsolatban leírni. Valahogy elszoktunk tőle. Most mindenesetre biztatóbbnak tűnik a jövő. A Videotonnak köszönhetően. Németh Péter HOSSZÚ NEMZETKÖZI sportpályafutásom egyik legkellemetlenebb és legnehezebben megoldható feladatát a politikai beavatkozások idézték elő. Ma már alig képzelhető el, hogy volt idő, amikor az NDK csapatai csak esetlegesen, vagy egyáltalán nem utazhattak be NATO-országokba, ami sorsolásnál kínos helyzetet teremtett. De a politika oly gyakran beavatkozik a sportéletbe — ott is, ahol még a tudományos-, művészeti-, kulturális érintkezés zavartalan — fölösleges felsorolni (nem is bírnánk hellyel) azokat az eseteket, amelyek a mai napig előfordultak. Most, viszont olyan faramuci példa bukkant fel az NSZK-ban, amely megéri, hogy foglalkozzunk vele. Ismeretes, hogy az UEFA végrehajtó bizottsága az NSZK-nak ítélte oda az 1988. évi labdarúgó EB rendezési jogát. Négyen aspiráltak a megtisztelő (és üzletnél sem megvetendő), nyolcas döntő megrendezésére: a Skandináv államok közösen, Hollandia, Anglia és az NSZK. Nagy mezőny! Jogosan dülleszthetik ki mellüket a nyugatnémet szövetség vezetői és méltán állhatnak büszkén a Beszéljük meg! Pergőtűz közvélemény elé! Ehelyett azonban olyan sajtókampány indult meg ellenük, amihez foghatóra hirtelenében nem is tudok visszaemlékezni. AZ TÖRTÉNT, hogy az NSZK — nem utolsósorban éppen a nagy konkurrencia miatt — úgy adta be rendezési kérelmét, hogy a mérkőzések színhelyéül megjelölt városok közül kihagyta Nyugat-Berlint. Ez ugyanis kényes téma lehet, csökkentheti az esélyt a VB-n belül. Megjegyzem, ha minden meccset más városban játszanak is le, akkor sem okoz problémát a DFB-nek egy-egy EB színvonalának megfelelő város kijelölése. Nyugat-Berlin tehát egyáltalán nem hiányzik. A sportembereknek. Annál inkább a politikusoknak. Öt nappal az UEFA EB-bizottságának az ülése előtt a bonni külügyminisztérium értesítette nyolc országban (ennyi tagja van az EB-bizottságnak) képviseleteit, hogy az NSZK kormánya szeretné, ha figyelembe vennék Nyugat-Berlint is. Mivel azonban ez kívülről jövő intervenció volt és Nyugat-Berlin különben sem szerepelt a DFB előterjesztésében, természetesen nem vették figyelembe. Sőt, Mr. Will, a szervező bizottság skót tagja, egy őt interjúvoló német újságírónak kijelentette, hogy neki mondhat a saját külügyminisztériuma, amit akar, ő csak szaktudása és lelkiismerete szerint dönt. Olaj a tűzre, hogy a német lapok idézik N. Rjasencevnek, az EB-bizottság szovjet elnökének tavaly novemberben tett nyilatkozatát, amely szerint nem látja akadályát annak, hogy a Szovjetunió csapata Nyugat-Berlinben játsszon (az 1974. évi VB-n az NDK-nak is volt ott mérkőzése!). A nyugatnémet lapokban vezércikkek és az olvasók leveleinek özöne követeli H. Neuberger elnök lemondását, s a szövetséget azzal vádolja, hogy állam az állaidban. ÖRÖM HELYETT üröm. Vannak ilyen furcsa dolgok ... Az elődöntők mezőnyéről A labdarúgóbajnokok, kupagyőztesek küzdelmében és az UEFA Kupában szerdán a viszszavágókkal kialakult a legjobb négy, azaz az elődöntő mezőnye. A visszavágók előtt még 14 ország csapatai reménykedtek, hogy április 10-én és 24-én a döntőért játszhatnak, de az elődöntőre már csak tíz nemzet klubjai maradtak. Csehszlovákia, Hollandia, az NDK és Svédország is elveszítette az utolsó, még versenyben lévő együttest. A kupák elődöntőjének mezőnye: BEK: Liverpool, Bordeaux, Panathinaikosz, Juventus, KEK: Everton, Rapid. Bayern München, Dinamo Moszkva. UEFA Kupa: Zseljeznyicsar, Videoton, Internazionale, Real Madrid. A tizenkét csapatra szűkült mezőnyben 4 még veretlen, így 2-2 klub a bajnokok és a kupagyőztesek küzdelmében (Panathinaikosz és Bordeaux, illetve Everton és Dinamo Moszkva), míg az UEFA Kupa elődöntősök számláján már legalább két vereség van (a Videoton és a Zselzennyicsar kétszer, az Internazionale és a Real Madrid pedig háromszor kapott ki). EB-selejtező Cipruson 4—1 a megismételt mérkőzésen Ciprus szigetén, Larnacában első mérkőzését játszotta Európabajnoki selejtező csoportjában a magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott. Illetve ez a találkozó már a második volt, mivel a december 15-i, 2—1-es magyar győzelemmel végződött meccs mindkét félidejét a 40. percben lefújta a játékvezető, így műhiba miatt meg kellett ismételni. A magyarok ezúttal 4—1 (1—0) arányú győzelmet arattak. Háromezer néző előtt, az osztrák Holzman bíráskodása mellett a mieink a következő összeállításban játszottak: Petry — Tomka, Márton, Szalma, Kovács E., Mundi, Vincze, Horváth, Orovecz, Zvara, Breznay (Jónás). Az első percek hazai rohamai után jobbára a mieink veszélyeztettek, a gólra mégis a 40. percig kellett várni. Ekkor Vincze szabadrúgását Kovács E. emelte a hálóba. A második játékrészben tíz perc után megint a magyarok támadtak, és a 69. percben Vincze szerzett újabb gólt. A 80. percben Krisztoforu szépített, a hajrá azonban megint a magyaroké volt, a 81. és a 84. percben Orovecz lőtt gólt, és így alakult ki a 4—1-es végeredmény. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány a mérkőzés után különösen Mundit, Zvarát, Horváthot és Oroveczet dicsérte, s hangsúlyozta, hogy a remek napot kifogó magyar csapatnak a nagy különbségű győzelem ellenére sem volt könnyű dolga, ugyanis a ciprusiak is felülmúlták december 15-i teljesítményüket. B-csoportos jégkorong VB Súlyos vereség Svájctól Svájcban csütörtökön este megkezdődött a B-csoportos jégkorong-világbajnokság. A magyar együttes az első napon a házigazda, A-csoportos szereplésre aspiráló Svájc ellen lépett jégre. A szakvezetők a tisztes helytállást tűzték feladatul a játékosok elé, minden egyéb feladat vágyálomnak tűnt. A házigazdák tudása lényegesen fölötte áll a magyarokénak, s a jégkorong nem az a sportág, ahol nagy csodák előfordulnak. Az első harmad mégis a csoda jegyében telt el: együttesünk kihúzta a húsz percet kapott gól nélkül. Sajnos Mileticset a harmad utolsó másodpercében (!) kiállították, s a svájciak a folytatás 56. másodpercében kihasználták az emberelőnyt. Ez a gól meg is törte együttesünk tartását, amihez Miletics is újra hozzájárult: az ismételt kiállítása hozta meg a második gólt. Ettől kezdve lényegében már csak a gólkülönbség volt kérdéses. Sajnos, játékosaink ahogy fáradtak, s bírták kevésbé a versenyfutást, úgy szabálytalankodtak egyre többet, s kerültek a büntetőpadra. A második harmadot már 5:0- ás előnnyel zárta a svájci csapat. A magyarok közül ketten nyújtottak igazán jó teljesítményt, a kapus Kovalcsik, s a gyorsaságban az ellenféllel is vetekedő Kiss Tibor. Kovalcsiknak hála, hogy a vendéglátók nem ütöttek több gólt, Kissnek pedig, hogy a harmadik harmadban megszerezte a becsületgólt (8:0-nál). Végeredményben a papírforma tehát érvényesült: Svájc—Magyarország 9—1 (0—0, 5—0, 4—1). Pénteken este újabb feladat vár a magyarokra: olyan cspattal találkoznak, amely ellen pontokat szeretnének szerezni. Már legalábbis akkor, ha valóban el akarják kerülni a kiesést. Magyar Hírlap EB előtt az ifjúságiak Vasárnaptól a jövő hét szombatjáig Szófiában szerepel a magyar ifjúsági jégkorong-válogatott a 18 évesek „B” csoportos Európa-bajnokságán hét nemzet társaságában. A mezőnyt két csoportra osztották. A magyar fiatalok a hollandokkal, románokkal és dánokkal játszanak az EB első szakaszában. A másik selejtezőnégyesben Lengyelország, Ausztria, Jugoszlávia és Bulgária érdekelt. A két selejtezőben körmérkőzés lesz, és a két csoport első két helyezettje csatázik tovább a végső 1— 4. helyekért. A csoportok 3. és 4. helyezettjei az 5—8. helyekért korongoznak. Rozgonyi György, a magyar jégkorong-utánpótlás szakvezetője a 18 évesek EB-esélyeiről így nyilatkozott: — Nem szabad kiesnünk, ezért mindent elkövet majd a csapat. Megítélésem szerint a „selejtezőkörben” nem sok esélyünk van, mert Hollandia, Románia, és Dánia is lényegesen jobb képességű. A ,,B” csoportos „tagságot” az 5—8. helyért zajló találkozókon kell kiharcolni. A magyar fiatalok szombaton utaznak a bolgár fővárosba. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: BAJNOK ZSOLT Helyettes főszerkesztő: TÁBORI ANDRÁS ÉS SZÁSZI JÓZSEF Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója © Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizetési Ddíj egy évre, 516 Ft, félévre 258 Ft, negyedévre 129 Ft, egy hónapra 43 Ft. INDEX: 25007 Magyar Hírlap MÉSZÖLY KÁLMÁN már megérte- A NŐI VÍZILABDA-válogatott szezett Isztambulba és átvette a török vetségi kapitányi tisztével dr. Koni nagyválogatott, valamint a 21 éves Jád Jánost bízta meg a Magyar Úszó aluli együttes irányítását. Szövetség elnöksége: HÁROM SZEREN IS győzött Ladányi Andrea (Postás) klubja nemzetközi versenyén, ugrásban, talajon és korláton bizonyult a legjobbnak, míg gerendán Simon (Postás) bizonyult a legjobbnak. KIKAPOTT A VASAS labdarúgócsapat Bulgária válogatottjától Szófiában a barátságos mérkőzésen. A találkozót a házigazdák 2—1 (1—1)-re nyerték. A magyarok gólját Rácz lőtte, ezzel a Vasas vezetett 1—0-ra. A KOSÁRLABDA MNK-t a férfiaknál a Csepel nyerte, miután a döntőben 92:85-re legyőzte a Honvédot. A harmadik helyért: MAFC—Videoton 88:84. DÖNTETLENT ÉRTEK EL a magyarok a linaresi nemzetközi sakkversenyen. Portisch a spanyol Rivas-szal, Adorján pedig a jugoszláv Ljubojeviccsel osztozott a ponton. A mezőnyt Hübner és Ljubojevics vezeti 6,5—6,5 ponttal, Portisch 6 pontjával a harmadik. Adorján 3 pontjával az utolsó helyen áll. MAGYAR SIKER született Havannában a nemzeközi teniszversey női egyes döntőjében: Homolya Antónia a fináléban 7:6, 6:3-ra verte kubai ellenfelét, s hódította el a Barátság Kupát. HU ISSN 0133-1906 --------------------f—l