Magyar Hírlap, 1985. március (18. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-01 / 50. szám
Nézőpontja : Előnytévesztés A főnök ismerősének fia ez a srác. Egy éve, hogy benyomták ide, amikor nyugdíjba ment az előző energetikus. Most tanulja a szakmát, majd csak belejön ... — mondja az idősebb kolléga, mintegy mentegetőzésképpen, míg a fiút néhány percre kihívják az irodából. Elkél a magyarázkodás, a „srác” valóban nem sokat ért az energetikához, például fogalma sincs, hogy a vállalat tavalyi energiafogyasztása miként viszonyul az előző évekéhez. Tőle érdemi intézkedést, míg „bele nem jön”, aligha lehet várni. És addig? Ez a vállalat kifejezetten energiaigényes termékeket gyárt... Van összehasonlítási alapom: napok óta energetikusokat faggatok: mennyit takarítottak meg, amióta — immár hat éve — ezt kormányfelhívások szorgalmazzák? A kérdést, aligha kell bizonygatnom, a kétszámjegyű hideghullám, az ország energiahelyzete igencsak aktuálissá tette. Az említett energetikusok, ha küszködnek is gondokkal, ha nem is mindig könnyű szót érteniük a vezetéssel , teszik a dolgukat. Tudják, mit akarnak. Értenek hozzá. Ám, ez a fiú, itt?! Persze, felvették barátságból. Hogy ezért a pénzért kaphattak volna gyakorlott, esetleg diplomás energetikust is? Meglehet. Csakhogy akkor a protektor megorrol. Ki tudja, mikor lesz szükség az ő szívességére?! Szóval, ezt az „apróságot” igazán meg lehetett, meg kellett tenni neki. Nos, erre mondják a társadalomtudósok: kontraszelekció. Hankiss Elemér (Társadalmi csapdák.”Diagnózisok — Magvető) tanulmánykötetében az efféle „urambátyám” ügyleteket a korrupció egyik vállfájaként tárgyalja, s egyebek között így ír róluk: „Ha már az állások és pozíciók betöltésénél tartunk, a sok területen megfigyelhető kontraszelekciós döntések, kontraszelekciós döntésláncolatok minden bizonnyal sok milliárd forintba ... kerülnek az országnak." Gondolatmenetét kövessük végig, immár az említett példán. A legfeljebb adminisztrátornak jó „energetikus” a takarékossági intézkedések elmaradásának, forintban is jól mérhető, jelentős kárnak válik okozójává. Ezzel szemben áll a fölvételével megszerzett előny: a fiú apjánál bármikor „beváltható” szívesség. Ami lehet személyes jellegű (te felvetted az én rokonomat, én felveszem, akit te protezsálsz), de lehet ennél fajsúlyosabb is (soron kívüli anyagszállítás, támogatás kijárása, jó vélemény a vállalat elbírálásakor) — attól függően, milyen pozícióban van a srác apja. Mondhatnánk: ezek azért fontos dolgok. Mondhatnánk: éppen „vállalati érdekből” vették fel a fiút. Persze, van ezekben valami. Ma még — ha a gazdaság berkeiben fújdogáló újabb meg újabb szelek hatására valamelyest csökkenő mértékben is — sok függ a kapcsolatoktól. Előfordulhat tehát, hogy a szívesség révén jött haszon sokat ér a vállalatnak. De vajon felér-e az így szerzett előny a — szintén így szerzett — hátránnyal? Mert, maradván a példánál, az vitán felül áll, hogy az alkalmatlan energetikus veszteséget okoz. És a vállalatnak — kapcsolatok ide, vagy oda —, ma már elsősorban mégiscsak gazdálkodnia kell. Az elpazarolt enrgia pedig alighanem szintúgy sokat nyom a latban. És, valljuk be, nemcsak energetikához keveset konyítók vannak széles e hazában. Tudjuk, nem mindenütt a megfelelő emberek vannak a megfelelő helyen, tudjuk, működik a kontraszelekció. Amely nem kis részben oka a munka szervezetlenségének, a termelékenység aligális növekedésének, sőt, sok helyütt, a rossz munkabelyi hangulat miatti ímmel-ámmal dolgoztatásnak. Ha kiderülne — írja Hankiss Elemér —, „hogy végső fokon a kontraszelekciós döntésekből profitálók is vesztenek a dolgon ... akkor megteremtődne az egyik előfeltétele a kontraszelekciós folyamat megfékezésének". Vagyis, megtakaríthatnánk némi energiát. Sőt, jobbra fordíthatnánk, nem kis haszonnal. Végülis az utóbbi időben nemcsak az eddig emlegetett energiák értéke nőtt meg. Az emberi (fizikai-szellemi) energiák becse is nagyobb. Noha, az árrobbanás itt még hátravan. Trömböczky Péter Csehszlovák gazdasági és műszaki napok Tudósítónktól. Tegnap sajtótájékoztatón ismertették az újságírókkal a VI. csehszlovák gazdasági és műszaki napok rendezvénysorozat eseményeit. Magyarország Csehszlovákia ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere, ám még bőségesek az ipari és kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségei. A Csehszlovák Kereskedelmi és Iparkamara 1967-ben elsőként hazánkban rendezett gazdasági és műszaki hetet. Az azóta rendszeressé vált eszmecsere a két szomszédos ország szakembereinek sokszínű szakmai és személyes kapcsolatteremtési fórumává vált. Amint azt az egyik előadó hangsúlyozta, a két ország vállalatainak kooperációs, gyártmányszakosítási és a harmadik piacon való együttműködésre irányuló törekvéseinek jelentőségét aláhúzza a tőkés importból származó cikkek áremelkedése s az olykor tapasztalható diszkrimináció. Eddig több mint 250 hosszú távú közvetlen együttködési terv s tucatnyi egyezmény született országaink között, s az elmúlt évben a teljes árucsereforgalom mintegy 37 százalékát képezték a szakosítási és együttműködési megállapodások keretében teljesített szállítások. Erre az évre az árucsereforgalom 7,3 százalékos növelését irányozták elő. Az MTESZ székházában április 10. és 15. között tartandó rendezvénysorozat programját a VII. ötéves terv kiemelt feladatainak figyelembevételével állították öszsze. A 20 előadáson többek között a csehszlovák számítástechnikai, mikroelektronika és energetikai fejlesztési eredményekről lesz szó. Érdekesnek ígérkezik az alacsony hőmérsékletek fizikájának ipari hasznosításával foglalkozó referátum s különösen időszerűek lesznek a környezetvédelem témáját érintő beszámolók. A vetőmaggondok megoldhatók Tavaszi hír: az Országos Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat a megrendelések alapján folyamatosan adja át a termelőknek a vetőmagvakat. Tavaszi kalászosokból a készlet megfelelő és a választék is kielégíti a termelők igényeit. A károsító aszály nagymértékben visszavetette a hibrid vetőmagtermesztést, különösen az Alföldön, és emiatt a nagyhozamú kukoricákból a megrendelésnek csak 60 százalékát lehet fedezni. A szántóföldi burgonyatermelők megrendelésének nagyobb részét már ősszel teljesítette a vállalat, a tavaszi szükséglet ellátásához még tartalékkal is rendelkeznek. (MTI) bt\rweti'Vrty. MflGYOR Hullllp NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG , MÁRCIUS 1. PÉNZEK 7 Robotébresztő Két gyártói, két vélemény - Jó üzlet lehetne (2.) Tegnapi számunkban kissé koordinálatlannak festettük a hazai robotfejlesztéseket. Ám azt is állítottuk, hogy a továbblépéshez szükséges műszaki háttér már kialakult. A hazai iparnak sok olcsó, egyszerű robotra volna szüksége, ugyanakkor viszont a pontatlan félkésztermékek éppen intelligens, s ezért drága robotokat követelnének. Elsősorban a nagy sorozatú gyártás vonzza a robotokat. Ilyen azonban kevés akad iparunk szerkezetében. Kellően fejlett háttéripar hiányában licencek alapján célszerű a robotgyártást elkezdeni. A fejlesztők közül ezúttal két gyártó cég egy-egy szakemberét kérdeztük. Az egyik cég másfél évtizedes manipulátorgyártó múlttal dicsekedhet. Ott saját fejlesztéssel kezdtek, s az olcsó, ám nagy számban eladható szerkezeteket „célozták meg”. A másikban viszont csak most építették az első robotot, tudományuk licencvásárláson alapul, nem törekednek nagy sorozatokra, inkább speciális szerkezetekkel igyekeznek a nyugati piacon is vevőt találni. A Bakony Művek szereléstechnikai és automatizálási gyára ez év elején alakult, de a törzsgyárban már a Zsiguli-program startja óta foglalkoznak szerelősorok és az ezekbe épített egyszerű robotok gyártásával. Aligha véletlen, hogy e gyárban az automatikai és robotprofil kialakulása a nagy sorozatokat produkáló járműiparhoz kapcsolódik. Persze, nem lévén hazai személygépkocsi-gyártás, csak az exporton keresztül. Az automatikai üzletág meghonosításának közvetlen okairól Kovács Tibor, az újonnan alakult gyár főmérnöke így beszél : Áttörés . Amikor a gyár a Zsiguliprogram keretében megkezdte az autóvillamossági cikkek exportját, a Bakony Művek szereléstechnikai, szervezési, automatizálási színvonala messze elmaradt a Ladák licencadójáétól. A Fiat gyár tervezői, érthetően, saját gyáruk műszaki színvonalához illesztették az alkatrészek konstrukcióját, így nekünk — ha hasonló minőséget akartunk előállítani — nem volt más választásunk, minthogy megépítsük a saját automatizált szerelősorainkat. Ezek közül az első 1967—68- ban indult, ezután 1970-ben vásároltunk egy Bosch-licencet, amivel együtt korszerű szervezési, szereléstechnikai módszereket is elsajátítottunk. — A szerelősorokba épített automatáik is elsősorban a manipulátor, mintsem a robot kategóriába tartoznak. Valószínű, hogy ma már a Fiat konstruktőrei is másképpen terveznének. — Ez igaz, de szerintünk a hazai ipar szerkezete még elsősorban az effajta egyszerű berendezéseket igényli. Mi több, még ezek iránt is csak fokról fokra nő a kereslet. Hat-hét év kellett hozzá, hogy 50-60 millió forintra tornásszuk fel az éves termelésünket. Az idei azonban az áttörés éve, a Moszkvics gyár felújításához való hozzájárulásunkkal szeretnénk akár ennek kétszeresét is elérni. Egyébként meggyőződésem, hogy a szovjet autóipari rekonstrukció szinte kimeríthetetlen piac a robotgyártóknak. — Végül is termékeik mekkora hányadát exportálják? — Eddig termelésünk 40-50 százaléka kelt el külpiacon. Reményeink szerint ez most 80 százalékra nőhet. A szovjet piacon kívül újabban Jugoszláviában is ajánlatot adtunk. Mérsékelt húzóerő — Milyen üzlet a robotgyártás? — Egy-egy szerelősor ára a bonyolultságától függően, egytől több tíz millió forintig terjed. Ami pedig a hasznot illeti, ha egy vállalat szerelősort vesz, lényegében a majdan azon gyártandó nagyobb darabszám lehetőségét, termelékenységnövekedést vásárol, így akad olyan termékünk is, amelyen valóban komoly a nyereségünk. Ez reális is, hiszen az automatika-berendezésekben rendkívül sok a szellemi munka, az egyedi fejlesztés eredménye. — Időközben az egykori licencadó, a Bosch, nyilván már korszerűsítette a gyártósorait. Miként kívánják önök korszerűsíteni a gyártmányaikat ? — A Bosch valóban megváltoztatta a szerelősorokba épített gyártóeszközeit, rendszere gyorsabbá, rugalmasabbá vált, jobban érvényesül a modul elv, s kisebb készletekkel dolgozhat. Az új Bosch-licenc átvételét műszakilag már előkészítettük, a továbbiak már az üzleti tárgyalások eredményeitől függnek. Saját terveink között viszont elsősorban a robotokat kiszolgáló perifériák kifejlesztése szerepel. Ezek legalább annyira fontosak, mint maguk a robotok, eddig nálunk mégis méltánytalanul háttérbe szorultak... A másik kiszemelt gyártó a Csepel Művek Egyedi Gépgyára. Egy éve a japán Daidótól megvették egy korszerű robot licencét, s első lépésként két kész berendezést is vásároltak. Az első mintarendszert ezekkel építették a Vasmű számára, a teljes kovácsolósort rövidesen át is adják. A robotalkalmazás kényszerítő okait azonban itt másként látják, mint a Bakony Művekben. Erről Fülöp Gyula műszaki, fejlesztési osztályvezető így beszél: " A Vasműben a szóbanforgó berendezést szinte már egy műszakban sem lehetett működtetni, annyira nem akadt ember a nehéz kovácsolási munkára. Elsősorban az effajta motívumok késztethetik a hazai vállalatokat a robotalkalmazásra. Nálunk a termékek áraiban a nem csökkenthető fix költségek aránya meglehetősen magas, a termelékenység robottal elérhető növekedése csak mérsékeltebb húzóerő. — Ezt is figyelembe véve, milyen vevőkörre számítanak? — Egyelőre két robotalaptípus összesen hat különböző terhelhetőségű változata szerepel a kínálatunkban. Az említett mintarendszeren kívül az idén még öt berendezést szeretnénk előállítani. Tíz konkrét igényt tartunk nyilván, ezekből már a megrendelés küszöbén áll például a SZIM esztergagépéhez illesztendő robot. Ez az 5,5 millió forintos berendezésünk a Hannoveri Gépipari Vásáron mutatkozna be elsőként. A továbbiakban évente átlagosan 10 robotot készítünk majd. Exportra is — Külpiacra is? — Igen jók a tőkés üzleti kilátásaink is, hiszen melegüzemi robotot, főleg ilyen teljesítménytartományban kevesen kínálnak. — A licencen alapuló gyártás buktatója lehet, ha túl magas a berendezésekben a nehezen beszerezhető importalkatrészek aránya. — Az első 10 robotunk még jelentős tőkés és 2 százaléknyi rubelelszámolású importot tartalmaz. A huszadik géptől azonban a tőkés importot a harmadárra kívánjuk szorítani. — Végül a fejlesztési elképzeléseik? — Legnagyobb teherbírású típusunk 1000 kilogramm tömeget képes — egyébként 2 milliméteres pontossággal — mozgatni. Szeretnénk egy 2 ezer kilogrammos változatot is létrehozni. Egy másik tervünk az öntvénytisztító robot. Ezt a rendkívül nehéz, az egészségre igen káros munkát eddig még sehol a világon nem sikerült automatizálni. G. Kocsis Kristóf Csehszlovák energiatervek Csehszlovákia energiaellátásának továbbfejlesztésében az atomerőművek építése kap hangsúlyt — állapította meg a Csehszlovák Atomenergia Bizottság. A bizottság ülésén áttekintették az ezredfordulóig szóló teljes atomenergetikai programot, amelynek megvalósításához a jövő évben fognak hozzá. A tervek szerint 1990-re az ország teljes energiaszükségletének egyharmadát atomerőművek elégítik ki. NSZK-export Tavaly 42 százalékkal, 51,2 milliárd márkára növekedett az Észak-Amerikába irányuló nyugatnémet export — közölte az NSZK statisztikai hivatala. A teljes kivitelből az Egyesült Állam HORIZONT ok és Kanada 1984-ben 10,5 százalékkal részesedett, ami 2,5 százalékos növekedés az előző évhez képest. Az Észak-Amerikából származó nyugatnémet behozatal ugyanakkor mindössze 13 százalékkal, 35,2 milliárd márkára emelkedett tavaly, s az NSZK teljes importján belüli aránya 8 százalék maradt. Spanyol munkanélküliség Spanyolországban január végén már 2 millió 625 ezren voltak munka nélkül, az állástalanoknak a munkaképes életkorú lakosságon belüli aránya 19,8 százalékra emelkedett — közölte a spanyol munkaügyi minisztérium. A januári növekedése 0,8 százalékos, több mint húszezren kerültek az utcára. Kubai szárazság A szárazság nagy veszélyt jelent Kuba mezőgazdaságára, a legsúlyosabb károk a marhatenyésztést és a cukortermelést fenyegetik. Az idei télen a fagyosabb szelek nem hozták meg a szokásos csapadékot és az általában zöldellő szigeten az utóbbi hetekben egyre nagyobb területek száradnak ki. Öntözéssel még menthetők a burgonya-, a Zöldség- és a banánültetvények, de a legelők és a cukornád vízigényét alig tudják mestereségesen kielégíteni. A Csepel Művek Vasművében a tervek szerint március végén adták át az első, Daido robotokkal szerelt kovácsoló sort, amellyel járműalkatrészeket kívánnak majd készíttetni. E kovácsoló berendezés évi kapacitása korábban 2300 tonna volt, ez most a robot jóvoltából majd 700 tonnával növekszik. Így a vállalatnál arra számítanak, hogy az ezen a munkahelyen eddig elért mintegy 90 millió forintos árbevétel több, mint 27 millió forinttal emelkedik. Úgy számolnak, hogy a beruházás 4— 4,5 év alatt térül majd meg. A mintarendszer létrehozásához az OMFB és az IpariMinisztérium a beruházási összeg kétharmadát kitevő központi támogatást adott.