Magyar Hírlap, 1985. április (18. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
i'nGVIR HÍRLAP ____________________________TUDÓSÍTÁSOK________________________ fm APBUS, hétfő 3 Főpróba a Hősök terén Képes történelem Tegnap délután már hat óra tájban május elsejére emlékeztetett a Népköztársaság útja. A buszok a Kodály köröndnél kiürültek, terelőútra kanyarodtak, az emberáradat viszont egyenesen hömpölygött a Hősök tere felé, bár az Itt élned, halnod kell című zenés történelmi játék első nyilvános főpróbája csak este fél nyolckor kezdődött. A Dózsa György út sarkán az ablakok egytől egyig zárva voltak, az ott lakók már betelhettek a látvánnyal, hisz napok óta folynak a produkcói nem nyilvános próbái, sőt egy villanásnyit a délutáni tévénézők is láthattak egy előző este felvett jelenetből. Nemeskürty István és Koltay Gábor válogatta, szerkesztette a látványos zenés, táncos, énekes „képes történelem” irodalmi anyagát, a honfoglalástól a felszabadulásig követve a magyar történelem sorsfordulóit. Tegnap már csak jeggyel lehetett a rácsos kerítéssel, munkásőrökkel, ifjú gárdistákkal körülvett játék- és nézőtérre bejutni, de volt még jegy minden előadásra, negyedikére azonban csak állóhelyet árusítottak már. A környéken lakók előzékenyen nyugtatták a sorbanállókat: az állóhelyekről jobban látni! Nem tudtam ellenőrizni, egyetlen jegyszedőt se hatott meg az újságíró-igazolványom, hiába ígértem, még a próba elkezdése előtt távozom, így csak annyit sikerült látnom: a Műcsarnok mögött lovasok karikáztak bemelegítés gyanánt. A Bajza utcánál járhattam, amikor meghallottam Latinovits hangján a Szózat első sorait: megkezdődött a főpróba ... M. I. Külföldi delegációk elutazása Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán részt vett delegációk közül szombaton további küldöttségek utaztak el Budapestről. Hazautazott fővárosunkból a Kambodzsai Népi Forradalmi párt küldöttsége, amelyet Chea Lim, a KNFP KB Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke vezetett. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Ugyancsak elutazott Budapestről a Máltai Kommunista Párt képviselője, Anthony Vasallo főtitkár. Az Olasz Kommunista Párt Paolo Bufalini, az OKP vezetőségének tagja, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke vezette küldöttsége. A Jemeni Szocialista Párt delegációja, amelyet Jaszin Noman Szaid, a KB tagja, miniszterelnök-helyettes vezetett. Vasárnap elutazott Budapestről a Svájci Munkáspárt küldöttsége, a delegációt Bernard Buckhard, az LMP Politikai Bizottságának tagja vezette. Ugyancsak hazautazott fővárosunkból a Mozambiki Frelimo Párt delegációja, amely Armando Guebuza, a Párt Politikai Bizottságának tagja, elnökségi miniszter vezetésével vett részt az MSZMP kongresszusán. (MTI) Béke és barátsági találkozó Április 4-re készül az ország (Folytatás az 1. oldalról) emléktúrát a Vöröskő-sziklához, Leányfalu mellett vasárnap rendezték meg a természetbarátok. A napsütéses időben több ezren kerekedtek fel gyalog, de sokan érkeztek autón, kerékpáron is a kirándulóútvonalak célpontjaihoz, sőt akadt, aki csónakkal evezett Leányfaluig. Délben ünnepség keretei között helyezték el koszorúikat és virágaikat az emlékmű talapzatán. Emléktúrát rendezett a KISZ Somogy megyei bizottsága is, Pécs—Kaposvár- Nagybajom—Nagyatád—Csurgó— Nagykanizsa útvonalon. Az egyes állomásokon megkoszorúzták a hősi emlékműveket, majd Nagykanizsáról a Zala megyei KISZ-bizottság képviselői folytatták a felszabadulási emléktúrát. * Vasárnap délelőtt ünnepi kórushangversenyt rendezett a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezete, valamint a Kórusok Országos Tanácsa a vasasszékház dísztermében. A koncertet Kodály Zoltán Jelige című szerzeményével nyitották meg, majd a műsorban többek között orosz, észt és kortárs magyar zeneszerzők műveit tolmácsolták a kórusok. A hangverseny rádiófelvételét április 3-án sugározza a rádió. Egerben Észak-Magyarország amatőr képzőművészeinek alkotásaiból nyílt kiállítás a Gárdonyi Géza Színház előterében. * Vas megyében két szovjet emlékművet avattak vasárnap. Vasváron Szerdahelyi Károly, Körmenden pedig Katona Zsuzsa alkotását adták át nagygyűlés keretében. Magyar—szovjet béke és barátsági találkozót rendeztek vasárnap a bereksurányi Lenin barátságkertben. A találkozón részt vett a határ menti magyar és szovjet üzemek, gazdaságok és intézmények 500—500 képviselője, s ott voltak Szabolcs-Szatmár megye, valamint a Kárpáton túli terület párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői. Kedden délelőtt 10 órakor érkezik Budapestre a szovjet dunai flottilla hajóosztaga. Az osztagot a Szent István park előtt ünnepélyes keretek között, díszlövésekkel fogadják, ezért a közelben 9 óra 30 és 10 óra között ajánlatos nyitva tartani az ablakokat. Szerdán és csütörtökön 15 és 17 óra között az érdeklődők felkereshetik a hadihajók fedélzetét. Megérkezett a román párt- és kormánydelegáció Gheorghe Radulescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke vezetésével a Magyarország felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre román párt és kormányküldöttség érkezett vasárnap Budapestre. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta. Ott volt Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) A közélet-diplomáciai üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Máltai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Agatha Barbara asszonyt, a köztársaság elnökét. Magyar—osztrák szakszervezeti találkozó Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének és Anton Benyának, az osztrák szakszervezeti szövetség (ÖGB) elnökének vezetésével a két szervezet között kialakított rendszeres munkakapcsolat keretében március 29—30-án Bécsben megbeszélést folytatott a SZOT és ÖGB titkársága. A baráti légkörű eszmecserén a részvevők pozitívan értékelték a magyar és az osztrák szakszervezetek közötti sokoldalú együttműködést, a tapasztalatok rendszeres cseréjét, a két szakszervezet kölcsönös erőfeszítéseit annak érdekében, hogy még jobban megismerjék egymás tevékenységét. ________ Hangsúlyozták, a feszült világpolitikai légkörben a különböző irányzatú szakszervezetek közötti párbeszéd szükségességét. Hazaérkezett a MNOT küldöttsége Szombaton hazaérkezett Moszkvából a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttsége, amely március 26. és 30. között részt vett a szocialista országok nőszervezetei képviselőinek tanácskozásán. A részvevők áttekintették azokat az eredményeket, amelyeket a szocialista országokban a nők élet- és munkakörülményeinek javításában, egyenjogúságuk kiteljesedésében az ENSZ által meghirdetett nők évtizedében értek el. Horgászmunka A Magyar Országos Horgász Szövetség felhívására szombaton horgászok ezrei országszerte víz- és környezetvédelmi napot tartottak, a part és a víz tisztításával. Baranyában például a verőfényes, enyhe időben ezernél több társadalmi munkás szorgoskodott a tavaknál. (MTI) ~ 7 Mi a polémia? l_H a az összecsengő szóvégek ’ 1 csábítása nem kísérti meg e sorok íróját, bizonyára elkerüli a címbeli idegen szó használatát. Hiszen a „polémia” rokonértelmű társai — a „vita”, az „eszmecsere” vagy a „véleménycsere” — híven jelölik a témát, amelyre pár perc erejéig rá szeretné irányítani az olvasó szíves figyelmét. S talán írása tartalmáról is hitelesebb előrejelzést adhatott volna, ha e zsenge nyelvi lelemény helyett azt írja cikke fölé, hogy „Gondolatok, benyomások egy vitáról”. Mert az alábbiakban valójában erről, a XIII. kongresszuson lezajlott vitáról, az 58 felszólalás hallatán felötlött néhány gondolatról lesz szó ... A színhely, a négynapos tanácskozásnak otthont adó kongresszusi központ nagyterme ízléses, impozánsan modern és méreteiben is méltó, szép kerete volt a legfelsőbb pártfórum munkájának. Az esemény jelentősége, az ünnepi külsőségek, az ezernél több figyelő szempár, a szónoki emelvénnyel szemközt, azután a televízió pásztázó kamerái, a fotósok villanó fényjelei — mindez együtt bőven elég ahhoz, hogy 40 fok fölé szökjön a lámpaláz bárkiben, aki a pulpitusra lép. Kivált abban, aki foglalkozásánál vagy koránál fogva nemigen szerezhetett nagy jártasságot a közszereplésben. Küszködött-e az elfogódottság izgalmával az esztergályos, a varrónő, a művezető? Elszorult-e a torka a frontfejtőnek, a műszerésznek, a huszonéves textilgyári fiatalasszonynak ott a mikrofonok előtt? Gyanítom, hogy igen. De afelől nincs kétségem, hogy hamar túljutottak a feszélyezettség pillanatain. Sőt, egyikük-másikuk — a mondandót őrző papírra is alig nézve — olyan megnyerő közvetlenséggel, vitalitással, s nyilvánvalóan a pillanat szülte érvekkel, példákkal tűzdelve mondta el hozzászólását, mintha a retorika jeles diplomája lapult volna a zsebében. Honnan ez a jó értelmű magabiztosság és — a vitazáró válaszban használt jelzővel élve — talpraesettség? Honnan a nem túlhajtott, de korántsem életlen kritika iránti érzék, a gondolatközlés természetes világossága és fesztelen őszintesége? Egyáltalán, honnan az az oldottság, amely nem lazuló figyelemmel és fegyelemmel párosulva a kongresszus egész légkörét jellemezte? Sokfelé kereshetők az eredők, a teljesség igényével talán meg sem fogalmazható a felelet. Ami ez utóbbit, azaz a kongresszus atmoszféráját illeti, alighanem ugyanolyan volt, mint sok más, mostanában zajló munkamegbeszélésé. Olyan, amilyen a kongresszusi felkészülés eseményeit áthatotta, s amilyen általában politikai közállapotainkat jellemzi. Azaz olyan, amelyben fokozatosan gyöngül a „ne szólj szám ...” igazsága, rövidül a tabu-témák listája és érvényesül a közös gondolkodás közbeni tévedés joga. Következzék azonban egy rivid idézet: „Vitakultúránk nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti tűrőképességünk alacsony, az egyéni véleménynyilvánításnak az indokoltnál nagyobb a kockázata”. Cáfolata volna ez az előbbinek? Vélhetően inkább kiegészítése és megerősítése. Hiszen ezek a szavak éppen a kongresszus plénumán hangzottak el. Éppen azt példázzák, hogy megérlelődtek a kertelés nélküli beszéd, a közszellem még nyíltabbá tételének, a demokratizmus további kiteljesítésének feltételei. És a szóban forgó idézet éppen annak a felelős pártmunkásnak, a budapesti első titkárnak a beszédéből való, aki — tiszténél, munkakörénél fogva — maga is letéteményese törekvésünknek, hogy tudniillik, közös ügyeink közös vitáinak térképéről végleg kitöröltessenek az elhallgatott vélemények fehér foltjai. Visszakanyarodva azonban a kongresszusi vita résztvevőihez, a krónikás bevallja: érvelésük, fejtegetéseik, méginkább arcvonásaik és gesztusaik emléke lassan halványul benne. Maradandó viszont a bizonyosság, hogy — éveik számától és szakmai hovatartozásuktól függetlenül — eszmeileg, politikailag nagykorú generációk üzenetét tolmácsolták, öntudatban, ismeretekben és ítélőképességben az elődöknél nem szegényebb nemzedékek tagjaiként vitatkoztak, bíráltak, javasoltak, éltek a beleszólás számukra immár természetes jogával. Jó volt hallgatni őket. Jó volt tapasztalni, hogy a legmagasabb pártfórumon is saját közegükben érezték magukat. És jó volt nyugtázni, hogy tudják, mi az igazán közhasznú, előrevivő vita, mi a polémia. (Bajnok) Tárcsáznak a tabiak Crossbarközpont és társadalmi munka Éppen delet harangoznak. A szakemberek sorra kapcsolják be az áramköröket. Kis, halk kattogások jelzik: élnek a vonalak, a tabiak boldogan telefonálnak. Igaz, meg kell még szokni, tanulni az új hívási módot. De soha kellemesebb leckét! Az érdeklődők megszállják a postahivatal egyik irodáját. Egy férfi Kaposvárt hívja. Megilletődötten mondogatja: fölveszem a kagylót, jön a helyi vonal, most tárcsázom a 06-ot, itt a távhívó vonal, most tárcsázom folyamatosan a körzetszámot és az előfizetőt... Tisztán, jól hallhatóan jön be a kaposvári állomás. A férfi úgy néz körül, mint győztes csata után a hadvezér... * Mint azt hírül adtuk, pénteken új, ezer állomásos crossbar telefonközpontot adtak át a Somogy megyei Tabon, s ezzel a település bekapcsolódott az országos távhívó hálózatba. A telefonközpont építéséhez a helyi üzemek és a lakosok két és fél millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Nagy szükség volt rá. Tab erőteljesen fejlődő városi jogú nagyközség. Tizenegy település tartozik hozzá, s összesen tizenkét és fél ezer ember ellátásáról gondoskodik. De tágabb, a munkahely szempontjából értendő vonzáskörzete jóval nagyobb: huszonöt települést foglal magában. E kiterjedt vonzáskörzetet évek óta Siófok társközpontjaként látja el. Hét vállalat telepített Tabon gyáregységet. A rendkívül rossz telefonhelyzet megnehezítette az életet, az üzemekben a termelést. Bizony, gyakori volt, hogy egy reggeli hívás csak késő délután jött be, vagy nem sikerült... Érthető tehát az ünnepi izgalom a friss, mészillatú telefonközpont előtt a szép tavaszi napsütésben az átadási ceremóniára gyülekezőknél. Nem először fordul elő, hogy a lakosság társadalmi összefogással előbbre hoz bizonyos beruházásokat, amelyekre a szűkös anyagiak miatt csak később kerülhetne sor. Tavaly például tizennégy millió forint értékű társadalmi munkát végeztek Tabon. Többek közt tornacsarnok épült, hat és fél millió forintos helyi hozzájárulással. Kapolyban, az egyik társközségben pedig törpevízművet hoztak így „tető alá”. És immár crossbar telefonjuk is van. — Használják erőben, egészségben, és minél többször, hogy nagyobb legyen a bevétel — mondta avató beszédében Varga Sándor pécsi postaigazgató, nagy derültséget keltve. Ebben bizonyára nem is lesz hiba. Aminthogy remélhetően a telefonokban sem. A több, mint húszmilliós beruházás modern technológiával épült — a Pécsi Postaigazgatóság szakemberei tizenegymilliós technológiát szereltek föl a telefonközpontban, s hétmillióba került a hálózat, amelynek kábelei többszörös szigeteléssel készültek. Minimális a beázás lehetősége — bizonygatják a tabiaknak a szerelők. A nagyközség üzemei és lakosai — úgy, mint máskor — munkát és pénzt adtak a telefonközponthoz. 1982-ben, miután elkészültek a tervek, felajánlották: felépítik a telefonközpont üzemépületét. Az ÁFÉSZ alapozott; a tsz felhúzta a falakat; a VIDEOTON gyáregysége szerelte a villanyt és a központi fűtést; a helyi költségvetési üzem szerkezeti munkákat végzett és kifestette az épületet; a kisiparosok — többek közt — felhúzták a tetőt. A többi tabi cég anyagiakkal segítette az építkezést. A telefonközpont tovább bővíthető, még ugyanennyi állomással. Ez azonban még a jövő zenéje. Sokkal fontosabb lenne, hogy a társközségeket is — mivel erre már nem jutott pénz — bekapcsolják a crossbar rendszerbe. Farkas István tanácselnök bizakodva úgy vélekedik: a társközségek lakossága is kész a társadalmi munkára a mikrohullámú összeköttetés megteremtését elősegítendő. Jó lenne, ha erre már a hetedik ötéves tervben sor kerülhetne... Juhász Erzsébet