Magyar Hírlap, 1985. április (18. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

i'nGVIR HÍRLAP ____________________________TUDÓSÍTÁSOK________________________ fm APBUS­­, hétfő 3 Főpróba a Hősök terén Képes történelem Tegnap délután már hat óra tájban május elsejére emlékezte­tett a Népköztársaság útja. A bu­szok a Kodály köröndnél kiürül­tek, terelőútra kanyarodtak, az emberáradat viszont egyenesen hömpölygött a Hősök tere felé, bár az Itt élned, halnod kell cí­mű zenés történelmi játék első nyilvános főpróbája csak este fél nyolckor kezdődött. A Dózsa György út sarkán az ablakok egytől egyig zárva vol­tak, az ott lakók már betelhet­tek a látvánnyal, hisz napok óta folynak a produkcói nem nyilvá­nos próbái, sőt egy villanásnyit a délutáni tévénézők is láthattak egy előző este felvett jelenetből. Nemeskürty István és Koltay Gábor válogatta, szerkesztette a látványos zenés, táncos, énekes „képes történelem” irodalmi anyagát, a honfoglalástól a fel­szabadulásig követve a magyar történelem sorsfordulóit. Tegnap már csak jeggyel lehe­tett a rácsos kerítéssel, munkás­őrökkel, ifjú gárdistákkal körül­vett játék- és nézőtérre bejutni, de volt még jegy minden elő­adásra, negyedikére azonban csak állóhelyet árusítottak már. A környéken lakók előzékenyen nyugtatták a sorbanállókat: az állóhelyekről jobban látni! Nem tudtam ellenőrizni, egyetlen jegyszedőt se hatott meg az új­ságíró-igazolványom, hiába ígér­tem, még a próba elkezdése előtt távozom, így csak annyit sike­rült látnom: a Műcsarnok mö­gött lovasok karikáztak bemele­gítés gyanánt. A Bajza utcánál járhattam, amikor meghallottam Latinovits hangján a Szózat első sorait: megkezdődött a főpróba ... M. I. Külföldi delegációk elutazása Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán részt vett delegációk közül szombaton to­vábbi küldöttségek utaztak el Budapestről. Hazautazott fővárosunkból a Kambodzsai Népi Forradalmi párt küldöttsége, amelyet Chea Lim, a KNFP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság nemzetgyűlésé­nek elnöke vezetett. Búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára.­­ Ugyancsak elutazott Budapest­ről a Máltai Kommunista Párt képviselője, Anthony Vasallo fő­titkár. Az Olasz Kommunista Párt Paolo Bufalini, az OKP vezető­ségének tagja, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnöke vezette kül­döttsége. A Jemeni Szocialista Párt de­legációja, amelyet Jaszin Noman Szaid, a KB tagja, miniszterel­nök-helyettes vezetett. Vasárnap elutazott Budapestről a Svájci Munkáspárt küldöttsége, a delegációt Bernard Buckhard, az LMP Politikai Bizottságának tagja vezette. Ugyancsak hazautazott főváro­sunkból a Mozambiki Frelimo Párt delegációja, amely Armando Guebuza, a Párt Politikai Bizott­ságának tagja, elnökségi minisz­ter vezetésével vett részt az MSZMP kongresszusán. (MTI) Béke és barátsági találkozó Április 4-re készül az ország (Folytatás az 1. oldalról) emléktúrát a Vöröskő-sziklához, Leányfalu mellett vasárnap ren­dezték meg a természetbarátok. A napsütéses időben több ezren kerekedtek fel gyalog, de sokan érkeztek autón, kerékpáron is a kirándulóútvonalak célpontjai­hoz, sőt akadt, aki csónakkal eve­zett Leányfaluig. Délben ünnep­ség keretei között helyezték el koszorúikat és virágaikat az em­lékmű talapzatán. Emléktúrát rendezett a KISZ Somogy megyei bizottsága is, Pécs—Kaposvár- Nagyba­jom—Nagyatád—Csurgó— Nagykanizsa útvonalon. Az egyes állomásokon megkoszorúzták a hősi emlékműveket, majd Nagyka­nizsáról a Zala megyei KISZ-bi­­zottság képviselői folytatták a felszabadulási emléktúrát. * Vasárnap délelőtt ünnepi kó­rushangversenyt rendezett a Szakszervezetek Országos Taná­csa, a Vas-, Fém- és Villamos­­energia-ipari Dolgozók Szakszer­vezete, valamint a Kórusok Or­szágos Tanácsa a vasasszékház dísztermében. A koncertet Ko­dály Zoltán Jelige című szerze­ményével nyitották meg, majd a műsorban többek között orosz, észt és kortárs magyar zeneszer­zők műveit tolmácsolták a kóru­sok. A hangverseny rádiófelvé­telét április 3-án sugározza a rá­dió. Egerben Észak-Magyarország amatőr képzőművészeinek alko­tásaiból nyílt kiállítás a Gárdo­nyi Géza Színház előterében. * Vas megyében két szovjet em­lékművet avattak vasárnap. Vas­váron Szerdahelyi Károly, Kör­menden pedig Katona Zsuzsa al­kotását adták át nagygyűlés ke­retében. Magyar—szovjet béke és ba­rátsági találkozót rendeztek va­sárnap a bereksurányi Lenin ba­rátságkertben. A találkozón részt vett a határ menti magyar és szovjet üzemek, gazdaságok és intézmények 500—500 képviselő­je, s ott voltak Szabolcs-Szatmár megye, valamint a Kárpáton túli terület párt-, állami és társadal­mi szervezeteinek vezetői. Kedden délelőtt 10 órakor ér­kezik Budapestre a szovjet du­nai flottilla hajóosztaga. Az osz­tagot a Szent István park előtt ünnepélyes keretek között, dísz­­lövésekkel fogadják, ezért a kö­zelben 9 óra 30 és 10 óra között ajánlatos nyitva tartani az abla­kokat. Szerdán és csütörtökön 15 és 17 óra között az érdeklődők felkereshetik a hadihajók fedél­zetét. Megérkezett a román párt- és kormánydelegáció Gheorghe Radulescu, a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Végrehajtó Bi­zottságának tagja, az Államta­nács alelnöke vezetésével a Ma­gyarország felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rende­zendő ünnepségekre román párt és kormányküldöttség érkezett vasárnap Budapestre. A delegációt a Ferihegyi re­pülőtéren Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta. Ott volt Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) A közélet-diplomáciai­ üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Máltai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Agatha Barba­ra asszonyt, a köztársaság elnö­két. Magyar—osztrák szakszervezeti találkozó Gáspár Sándornak, a SZOT el­nökének és Anton Benyának, az osztrák szakszervezeti szövetség (ÖGB) elnökének vezetésével a két szervezet között kialakított rendszeres munkakapcsolat kere­tében március 29—30-án Bécsben megbeszélést folytatott a SZOT és ÖGB titkársága. A baráti légkörű eszmecserén a részvevők pozitívan értékelték a magyar és az osztrák szakszer­vezetek közötti sokoldalú együtt­működést, a tapasztalatok rend­szeres cseréjét, a két szakszerve­zet kölcsönös erőfeszítéseit an­nak érdekében, hogy még jobban megismerjék egymás tevékenysé­gét. ________ Hangsúlyozták, a feszült világ­­politikai légkörben a különböző irányzatú szakszervezetek közötti párbeszéd szükségességét. Hazaérkezett a MNOT küldöttsége Szombaton hazaérkezett Moszk­vából a Magyar Nők Országos Tanácsának küldöttsége, amely március 26. és 30. között részt vett a szocialista országok nőszerve­zetei képviselőinek tanácskozá­sán. A részvevők áttekintették azokat az eredményeket, amelye­ket a szocialista országokban a nők élet- és munkakörülményei­nek javításában, egyenjogúságuk kiteljesedésében az ENSZ által meghirdetett nők évtizedében ér­tek el. Horgászmunka A Magyar Országos Horgász Szövetség felhívására szombaton horgászok ezrei országszerte víz- és környezetvédelmi napot tartot­tak, a part és a víz tisztításával. Baranyában például a verőfé­nyes, enyhe időben ezernél több társadalmi munkás szorgoskodott a tavaknál. (MTI) ~ 7 Mi a polémia? l_H a az összecsengő szóvégek ’ 1 csábítása nem kísérti meg e sorok íróját, bizonyára elkerüli a címbeli idegen szó használatát. Hiszen a „polémia” rokonértelmű társai — a „vita”, az „eszmecsere” vagy a „véleménycsere” — híven jelölik a témát, amelyre pár perc erejéig rá szeretné irányítani az olvasó szíves figyelmét. S talán írása tartalmáról is hitelesebb előrejelzést adhatott volna, ha e zsenge nyelvi lelemény helyett azt írja cikke fölé, hogy „Gondola­tok, benyomások egy vitáról”. Mert az alábbiakban valójában erről, a XIII. kongresszuson lezaj­lott vitáról, az 58 felszólalás hal­latán felötlött néhány gondolat­ról lesz szó ... A színhely, a négynapos tanács­kozásnak otthont adó kongresszu­si központ nagyterme ízléses, im­pozánsan modern és méreteiben is méltó, szép kerete volt a leg­felsőbb pártfórum munkájának. Az esemény jelentősége, az ünne­pi külsőségek, az ezernél több fi­gyelő szempár, a szónoki emel­vénnyel szemközt, azután a tele­vízió pásztázó kamerái, a fotósok villanó fényjelei — mindez együtt bőven elég ahhoz, hogy 40 fok fö­lé szökjön a lámpaláz bárkiben, aki a pulpitusra lép. Kivált ab­ban, aki foglalkozásánál vagy ko­ránál fogva nemigen szerezhetett nagy jártasságot a közszereplés­ben. Küszködött-e az elfogódottság izgalmával az esztergályos, a var­rónő, a művezető? Elszorult-e a torka a frontfejtőnek, a műsze­résznek, a huszonéves textilgyári fiatalasszonynak ott a mikrofonok előtt? Gyanítom, hogy igen. De afelől nincs kétségem, hogy ha­mar túljutottak a feszélyezettség pillanatain. Sőt, egyikük-másikuk — a mondandót őrző papírra is alig nézve — olyan megnyerő köz­vetlenséggel, vitalitással, s nyil­vánvalóan a pillanat szülte ér­vekkel, példákkal tűzdelve mond­ta el hozzászólását, mintha a re­torika jeles diplomája lapult vol­na a zsebében. Honnan ez a jó értelmű maga­­biztosság és — a vitazáró vá­laszban használt jelzővel élve — talpraesettség? Honnan a nem túlhajtott, de korántsem életlen kritika iránti érzék, a gondolat­­közlés természetes világossága és fesztelen őszintesége? Egyáltalán, honnan az az oldottság, amely nem lazuló figyelemmel és fegye­lemmel párosulva a kongresszus egész légkörét jellemezte? Sokfe­lé kereshetők az eredők, a teljes­ség igényével talán meg sem fo­galmazható a felelet. Ami ez utóbbit, azaz a kong­resszus atmoszféráját illeti, alig­hanem ugyanolyan volt, mint sok más, mostanában zajló munka­­megbeszélésé. Olyan, amilyen a kongresszusi felkészülés esemé­nyeit áthatotta, s amilyen általá­ban politikai közállapotainkat jel­lemzi. Azaz olyan, amelyben foko­zatosan gyöngül a „ne szólj szám ...” igazsága, rövidül a ta­bu-témák listája és érvényesül a közös gondolkodás közbeni téve­dés joga. Következzék azonban egy ri­vid idézet: „Vitakultúránk nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti tűrőképességünk alacsony, az egyéni véleménynyilvánításnak az indokoltnál nagyobb a kocká­zata”. Cáfolata volna ez az előbbi­nek? Vélhetően inkább kiegészí­tése és megerősítése. Hiszen ezek a szavak éppen a kongresszus plénumán hangzottak el. Éppen azt példázzák, hogy megérlelőd­tek a kertelés nélküli beszéd, a közszellem még nyíltabbá tételé­nek, a demokratizmus további ki­­teljesítésének feltételei. És a szó­ban forgó idézet éppen annak a felelős pártmunkásnak, a buda­pesti első titkárnak a beszédéből való, aki — tiszténél, munkakö­rénél fogva — maga is letétemé­nyese törekvésünknek, hogy tud­niillik, közös ügyeink közös vitái­nak térképéről végleg kitöröltes­senek az elhallgatott vélemények fehér foltjai. V­isszakanyarodva azonban a­­ kongresszusi vita résztvevői­hez, a krónikás bevallja: érvelé­sük, fejtegetéseik, méginkább arc­vonásaik és gesztusaik emléke lassan halványul benne. Mara­dandó viszont a bizonyosság, hogy — éveik számától és szakmai ho­vatartozásuktól függetlenül — eszmeileg, politikailag nagykorú generációk üzenetét tolmácsolták, öntudatban, ismeretekben és íté­lőképességben az elődöknél nem szegényebb nemzedékek tagjai­ként vitatkoztak, bíráltak, java­soltak, éltek a beleszólás számuk­ra immár természetes jogával. Jó volt hallgatni őket. Jó volt ta­pasztalni, hogy a legmagasabb pártfórumon is saját közegükben érezték magukat. És jó volt nyug­tázni, hogy tudják, mi az igazán közhasznú, előrevivő vita, mi a polémia. (Bajnok) Tárcsáznak a tabiak Crossbarközpont és társadalmi munka Éppen delet harangoznak. A szakemberek sorra kapcsolják be az áramköröket. Kis, halk katto­gások jelzik: élnek a vonalak, a tabiak boldogan telefonálnak. Igaz, meg kell még szokni, tanul­ni az új hívási módot. De soha kellemesebb leckét! Az érdeklő­dők megszállják a postahivatal egyik irodáját. Egy férfi Kapos­várt hívja. Megilletődötten mon­dogatja: fölveszem a kagylót, jön a helyi vonal, most tárcsázom a 06-ot, itt a távhívó vonal, most tárcsázom folyamatosan a kör­zetszámot és az előfizetőt... Tisztán, jól hallhatóan jön be a kaposvári állomás. A férfi úgy néz körül, mint győztes csata után a hadvezér... * Mint azt hírül adtuk, pénteken új, ezer állomásos crossbar te­lefonközpontot adtak át a So­mogy megyei Tabon, s ezzel a település bekapcsolódott az or­szágos távhívó hálózatba. A te­lefonközpont építéséhez a helyi üzemek és a lakosok két és fél millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Nagy szükség volt rá. Tab erő­teljesen fejlődő városi jogú nagy­község. Tizenegy település tarto­zik hozzá, s összesen tizenkét és fél ezer ember ellátásáról gondos­kodik. De tágabb, a munkahely szempontjából értendő vonzás­­körzete jóval nagyobb: huszonöt települést foglal magában. E ki­terjedt vonzáskörzetet évek óta Siófok társközpont­jaként látja el. Hét vállalat telepített Tabon gyáregységet. A rendkívül rossz telefonhelyzet megnehezítette az életet, az üzemekben a termelést. Bizony, gyakori volt, hogy egy reggeli hívás csak késő délután jött be, vagy nem sikerült... Érthető tehát az ünnepi izga­lom a friss, mészillatú telefon­­központ előtt a szép tavaszi nap­sütésben az átadási ceremóniára gyülekezőknél. Nem először for­dul elő, hogy a lakosság társadal­mi összefogással előbbre hoz bi­zonyos beruházásokat, amelyekre a szűkös anyagiak miatt csak ké­sőbb kerülhetne sor. Tavaly pél­dául tizennégy millió forint ér­tékű társadalmi munkát végez­tek Tabon. Többek közt torna­­csarnok épült, hat és fél millió forintos helyi hozzájárulással. Kapolyban, az egyik társközség­ben pedig törpevízművet hoztak így „tető alá”. És immár crossbar telefonjuk is van. — Használják erőben, egészségben, és minél többször, hogy nagyobb legyen a bevétel — mondta avató beszédében Var­ga Sándor pécsi postaigazgató, nagy derültséget keltve. Ebben bizonyára nem is lesz hiba. Aminthogy remélhetően a tele­fonokban sem. A több, mint húsz­milliós beruházás modern tech­nológiával épült — a Pécsi Pos­taigazgatóság szakemberei tizen­egymilliós technológiát szereltek föl a telefonközpontban, s hét­millióba került a hálózat, amely­nek kábelei többszörös szigete­léssel készültek. Minimális a be­ázás lehetősége — bizonygatják a tabiaknak a szerelők. A nagyközség üzemei és lako­sai — úgy, mint máskor — mun­kát és pénzt adtak a telefonköz­ponthoz. 1982-ben, miután elké­szültek a tervek, felajánlották: felépítik a telefonközpont üzem­épületét. Az ÁFÉSZ alapozott; a tsz felhúzta a falakat; a VIDEO­TON gyáregysége szerelte a vil­lanyt és a központi fűtést; a he­lyi költségvetési üzem szerkezeti munkákat végzett és kifestette az épületet; a kisiparosok — töb­bek közt — felhúzták a tetőt. A többi tabi cég anyagiakkal segí­tette az építkezést. A telefonközpont tovább bő­víthető, még ugyanennyi állomás­sal. Ez azonban még a jövő zené­je. Sokkal fontosabb lenne, hogy a társközségeket is — mivel er­re már nem jutott pénz — be­kapcsolják a crossbar rendszer­be. Farkas István tanácselnök bizakodva úgy vélekedik: a társ­községek lakossága is kész a tár­sadalmi munkára a mikrohullá­mú összeköttetés megteremtését elősegítendő. Jó lenne, ha erre már a hetedik ötéves tervben sor kerülhetne... Juhász Erzsébet

Next