Magyar Hírlap, 1985. szeptember (18. évfolyam, 205-228. szám)

1985-09-02 / 205. szám

tudósítások FORUM 1985. SZEPTEMBER 2. HÉTFŐ MEGYE*3 On­SHEP Miniszteri beszéddel Országos tanévnyitó ünnepség Bevezetik az idén a technikusképzést (Folytatás az 1. oldalról) teremtett, amely lehetővé tette, hogy szakképesített pedagógusok dolgozzanak az iskolákban, s biz­tosítsák a nevelés és oktatás egy­re fejlődő színvonalát. Innen in­dult el és vált országos méretűvé a szaktantermi oktatás — mon­dotta elöljáróban a miniszter. A város adott otthont egy sor olyan országos pedagógiai tanács­kozásnak, amely az oktatás sokat vitatott, aktuális feladatairól szólt, és hozzájárult a reformok előkészítéséhez. Itt avatjuk most ezt a szép iskolát, amely szelle­mi gyarapodásunk újabb jele. Mindezért elismerés illeti a peda­gógusokat és a város vezetőit, a város egész közönségét, amely megértette, mi a jelentősége az oktatásnak és a nevelésnek né­pünk sorsának alakulásában. Ebben az évben a tanév kezde­tét még ünnepélyesebbé teszi az a történelmi tény, hogy az Ideig­lenes Nemzeti Kormány 1945. augusztus 16-án, tehát éppen 40 éve hozott határozatot arról, hogy a népiskola, valamint a gimná­zium és a polgári iskola első négy osztályai helyett általános iskola elnevezéssel új iskolát kell szer­vezni. Ma csaknem minden gyer­mek az előírt időben végzi el a nyolc osztályt, s az általános is­kola mindenki műveltségének megalapozója. Hogy ezt a felada­tát el tudja látni a maga teljes­ségében, az eddiginél hatéko­nyabban és eredményesebben kell működnie. Úgy véljük, hogy ez az óhaj közvéleményünk he­lyeslésével táplálkozik, amely sok­szor joggal bírálja az oktatás ala­csony hatékonyságát és a nevelés érzelmi-erkölcsi szegénységét. Egy másik fontos esemény, amelyre emlékeznünk kell, az ok­tatásról szóló törvény, amelyet az Országgyűlés ez évben foga­dott el. Ez a törvény átfogja az oktatás egészét az óvodától az ee­­.­temig, és egységes szellem­iés­ rendezi az oktatási rendszer működési, irányítási szabályait,, határozza meg az oktatásban részt vevők, pedagógusok, tanu­lók szülők jogait és kötelességeit. A törvény énít az 1984 tavaszán elfogadott fejlesztési programra, amelyet megerősített a Mámor Szocialista Munkáspárt XTIT. kongresszusa. Olyan törvénnyel és program­­­mal rendelkezünk, am­elyeknek kialakításában a tér-­adalom­ szé­les körei, és mindenekelőtt a pe­dagógusok személyesen is részt vettet­. Az észrevételeket tekin­tetbe vettük, s joggal állíthatjuk, hogy az elhatározott reformok a többség egyetértésével találkoz­nak, meg hogyha természetesen továbbra is vannak ellenvélemé­nyek és megoldásra váró kérdé­sek. A nagy többséggel való egyet­értésre támaszkodva kezdtük meg a végrehajtás munkáját. A közeljövőben az egyik legfonto­sabb feladatunk az oktatás tar­talmi korszerűsítésének folyta­tása. Most már mindenütt beve­zettük az új tanterveket és tan­könyveket, és sok tantárgyban megfelelő pedagógiai tapasztala­tokkal rendelkezünk a szükséges korrekciók bevezetésér­e. Kerül­ni akarunk minden kapkodást, erősíteni a szükséges stabilitást, szervezetten és jól előkészítve be­vezetni az elkerülhetetlen válto­zást. A korszerűsítést szolgáló szakmai programokat vitára bo­csátjuk és kérjük — mindenek­előtt a pedagógusok véleményét. A tartalmi korszerűsítést szol­gálják azok a kezdeményezések is, amelyek a számítástechnikai oktatás kiszélesítését célozzák, vagy hatékonyabbá akarják ten­ni az idegen nyelvek oktatását. Ezzel párhuzamban szeretnénk az anyanyelvi kultúra jelentőségére felhívni a figyelmet, a helyesírás és a helyes beszéd követelmé­nyeire. A kifejezés a gondolat tükre, s a nyelv tudatos elsajátí­tása és kulturált használata a ne­velésnek is egyik fontos eszköze. Ebben az esztendőben vezetjük be a szakoktatásban a technikus­­képzést, s ezzel teljesítsük az ipar és a mezőgazdaság régi kí­vánságát. A fejlesztési programnak meg­felelően kezdjük meg a nevelő­­testületek önállóságának növelé­sét, a diákönkorrmányzati szervek tevékenységének fejlesztését szol­gáló intézkedések bevezetését. Demokratikusabb és egyben nyi­tottabb iskolát akarunk, olyat, amely támaszkodni tud a szülők és a szélesebb közösség ösztön­zésére, bírálatára, anyagi és er­kölcsi segítségére. Az oktatási törvény és a fej­lesztési program egyaránt meg­hirdette a pedagógus munkájának előtérbe állítását és megbecsülé­sét. Az első feltétel a pec­egógus­­képzés megjavítása és a rendsze­res továbbképzés megszervezése, amelynek bevezetésére e tanév­től kezdve kerül sor. A pedagó­gusok önállósága, kezdeményezé­­se, felelősségvállalása mind el­engedhetetlen követelmény, ha a nevelésben-oktatásban előbbre akarunk jutni. Sokan beszélnek mostanában az értékzavarról, arról, hogy megromlottak az erkölcsök, hogy meglazultak az emberi kapcsola­tok, hogy sokan értelmetlenül em­nek. Az­ iskola nem tudja megvál­toztatni a valóságot és feloldani annak ellentmondásait, megszün­tetni torz megnyilvánulásait. Gazdasági, társadalmi, politikai eszközök szükségesek ahhoz, hogy a nemes eszmék, a humá­nus erkölcsök, az igaz, a jó és a szép érvényesülhessenek. Nem szabad azonban lebecsülni a kulturális-tudati tényezők jelen­tőségét sem, s ezek érvényesítésé­ben a fő helyet az iskola foglalja el, amely hazánkban másfél mil­lió fiatalt nevel. Az ifjúságnak fel kell mutatni mindazt, amiért érdemes tanulni, dolgozni, élni. Az, iskola szemléletével, rendjé­vel, példamutatásával szolgálni­­ tudja olyan tulajdonságok kifej-­ lesztését, mint a munka megbe-­ csülése, értelmes fegyelem, az­­ egymás iránti tisztelet, amelyek­­ nélkül a társadalomban nem le- 3 hét élni vagy legalábbis nem le- 3 hét emberségesen élni. Mindezt­­ nem a család nélkül, hanem a­ családdal és azokkal a közössé-­ gekkel együtt, amelyekkel az ifjúi kapcsolatba kerül. Minden szülő,­ minden pedagógus hisz abban,­­ hogy az embert nevelni lehet, ne­ szégyelljük ezt a meggyőződésű.-e két hangosan és főleg hatásosan­ hirdetni. A szocialista nevelőisz­­kola — amely a célunk — egy- ös­szerre akar hatni értelemre és­­ érzelemre a múlt és a ma jó pél­dáival, a nemzeti és az egyete­mes kultúra értékeivel, azzal a pedagógiai akarással, amely olyan nagy jelentőségű volt min­dig az emberek formálásában. Kívánom, hogy az 1985—86-os tanév jó eredményeket hozzon a nevelésben és az oktatásban. Kí­vánom, hogy a társadalom sze­rető gondoskodással foglalkozzék az oktatás ügyével, amely az egyik legnagyobb emberi és nem­zeti ügy. Jól szervezett, magas színvonalú, nyugodt légkörben folyó munkát kívánok minden­kinek, és örömöt is a munkában tanulóknak, pedagógusoknak, szü­lőknek. (MTI) Továbbra is késésben az évszakok ." Hosszú, jó ősz ígérkezik Sokáig emlékezetes marad az idei nyár. Bizony, nem kényeztetett bennünket, miként a tél s a tavasz, a három nyári hónap is a szél­sőségeivel, a hirtelen és goromba váltásaival jeleskedett. Dr. Kaba Magdolnát, az Országos Meteorológiai Intézet távelőrejelző osztá­lyának vezetőjét kérdeztük: mennyiben volt rendhagyó ez a nyár, s milyen lesz a folytatás? Az idei nyár előrevetített ké­pe is „farkasfogas” volt, vagyis a távprognózis grafikonján mere­deken és szokatlan mélységekbe­­magasságokba lendültek a hő­­mérsékleti ingadozásokat jelző vonalak — mondja dr. Kaba Magdolna. — És, sajnos, a jel­zett szélsőséges fordulatok több­nyire bekövetkeztek. Egészében véve ugyan a meleg, vagyis a hőtöbblet volt a domináns, de a hirtelen lehűlések és visszame­­legedések néha nemcsak a gyen­gébb idegzetűeket állították ke­mény próba elé. A június meg­csalt bennünket. Mindjárt az el­ső harmadban egy rövid, nagyon meleg időszak után szokatlanul hűvös és csapadékos periódus köszöntött be A júliusról már több elismerés­sel szólt a jeles klimatológus, de még mindig a szeszélyes jelleget, a „farkasfogas”-vált­ozásokat hangsúlyozta A hónap második harmadától kezdve — akkor kezdődött az aratás — igazi me­leg nyár köszöntött ránk. A napi maximumok gyakorta emelked­tek 30 Celsius-fok­ fölé, az alföl­di tájakon nem volt ritka a 33 fok körüli hőség sem. Július 29-én már-már rekorddöntést regiszt­ráltak: számos vidéken 36, a déli megyékben 37 fokig emelkedett a hőmérők higanyszála, tehát alig maradt el az 1921-ben Budapes­­ten mért 37,6 fokos, százéves re­kordtól. Most, július 29-én a fő­városban „csak” 35 fokot mér­tek. A budapesti napi középhő­mérséklet ezen a napon 4,5 fok­kal haladta túl az évszázad átla­gát. Az idei augusztus — a sok és „meredek” szélsősége mellett — a nyári melegrangsorban helyet cserélt a júliussal. A sokszor „ku­tyameleg” időszakok többnyire feledtetni tudták a hirtelen jött, ám szerencsére rövid lehűlése­ket. Az utóbbiakra jellemző pél­dául, hogy a hónap elején 48 óra alatt több mint 14 fokot esett a napi középhőmérséklet: míg augusztus 6-án Budapesten a na­pi közép 4,3 fokkal magasabb, augusztus 8-án már 9,8 fokkal alacsonyabb volt a százéves át­lagnál. Az úgynevezett nyári napok (amikor a maximumok elérik vagy túlhaladják a 25 fokot), il­letve a hőségnapok (a maximu­mok 30 fokosak vagy azon felü­liek) száma jól tükrözi az idei nyár „erényeit" és fogyatékossá­gait. A június például a szokásos 16 helyett csupán öt nyári napot hozott, az átlagos négy hőség­­napból pedig egyet sem teljesí­tett. A július 14 nyári napja ki­lenccel, a 8 hőségnapja pedig eggyel maradt el a szokásostól. Az augusztus a sok évi átlagnak számító 22 nyári nap helyett csak kilencet produkált, ám a szoká­sos hét hőségnapot hárommal túl­teljesítette. A most beköszöntött meteoroló­giai ősz legfőbb — és legkelle­mesebb — ismérveként említette dr. Kaba Magdolna, hogy a ná­lunk ,,vénasszonyok nyarának” (a világ sok táján indián nyár­ként) emlegetett, többnyire eny­he és napfényes, szép időszakra, amely néha október végéin eltart, sőt, november elejére is átterjed­het, az idén nagy valószínűséggel (70—74 százalék) számíthatunk. Csalló Jenő ARROGANCIA Úi­iközben Dél-Afrikában om­­­­ladozni kezdenek az apart- r­é­beidben megtestesült faji elnyomás kőfalai, a rezsim a lá­zongó fekete lakosság elleni ter­ror fokozásával igyekszik meg­támasztani azokat. A rohamrend­­őrség naponta csap össze a tün­tetőkkel és a sztrájkolókkal: kor­bácsban, könnygázban, igazi és gumilövedékekben részesítik az elemi emberi jogaikat követelő­ket. A zavargások ugyan 19 hó­napja kezdődtek, de az utóbbi he­tekben érték el eddigi csúcspont­jukat. Az egyre több tartomány­ra kiterjedő ostromállapot, a 624 halálos áldozat és a több ezer le­tartóztatás ellenére történik mind­ez és semmi jele annak, hogy a népharag tüze kihunyóban volna. Hogyan is lenne, amikor a ha­talom birtokosai olajat öntenek rá? A dél-afrikai fehérek törzsé­nek a főnöke, Peter Botha köz­­társasági elnök nemrég Durbac­­ban elmondott beszéde töltötte be ezt a szerepet. A megnyilatkozás elhangzása előtt ugyanis a kor­mánykörök kiszivárogtatták, hogy az elnök „fontos reformokat" je­lent majd be, amelyek elébe men­nek a jogfosztott fekete többség — az összlakosság 73 százaléka­— követeléseinek. Az efajta várako­zás reálisnak tűnt két okból is. A reformok beharangozása csök­kenthette volna a belső feszült­séget és lassíthatta volna Preto­ria nemzetközi elszigetelődésének folyamatát. A vele diplomáciai kapcsolatban álló 25 ország közül ugyanis 19 „jelentéstételre” haza­rendelte pretoriai nagykövetét. Egy békülékeny gesztus befo­lyásolhatta volna az amerikai kongresszust is, amely szeptem­beri ülésén dönt arról, hogy al­kalmazzanak-e gazdasági szank­ciókat Dél-Afrika ellen. Vagy legalábbis megkönnyíthette volna Reagan elnök dolgát, hogy meg­vétózhassa a kongresszus várha­tóan igenlő döntését. Reagan el­nök ugyanis a maga részéről még „nem írta le” a­ dél-afrikai faj­üldöző rendszert. „A dél-afrikai hatóságok csupán befolyásos nyu­gati körök, mindenekelőtt az Egyesült Államok támogatását él­vezve folytathatják politikájukat” — mutat rá a pénteken közzé­tett s a dél-afrikai terrort elítélő szovjet kormánynyilatkozat. Nos, a fehér főnök beszéde mindenkinek csalódást okozott. Botha­ arrogánsan azt üzente: nem hajlandó lényegi engedményekre és a lázongásokra még keményebb visszavágással válaszol. Nyugati bírálóinak pedig azt tanácsolta: „Ne taszigáljanak bennünket túl messzire!” Lehet szó arról, hogy a kormány tárgyalásokba bocsát­kozik a fekete lakosság mérsé­kelt képviselőivel, de arra nem tért ki, hogy miről és mikor. Nelson Mandela, a legbefolyáso­sabb fekete vezető, aki több mint 20 éve van börtönben, csak úgy kerülhet szabadlábra, ha lemond a politikai tevékenység folytatá­sáról. A mérsékeltnek számító fekete vezető, Desmond Tutu Nobel-bé­­kedíjas anglikán püspök így kom­mentálta a beszédet: „A békés változások esélyei a nullával egyenlőek.” Botha beszéde az utolsó reményeket is szétfújta arról, hogy kormánya kész lemon­dani fajüldöző módszerei alkal­mazásáról. „A Rubiconon va­gyunk átkelőben, s nincs vissza­út!” — szónokolt. Ám tudnia kellene: Julius Caesar Rubiconját követően háromévi polgárháború szakadt a rómaiakra s ez a köz­társaság végével zárult. Kiút nem látszik, mert az apartheid gyakor­lói egyben annak foglyai is. FÁBFI VIKTOR Budapesten tartják a Nemzetközi Biológiai Unió közgyűlését A Nemzetközi Biológiai Unió XXII. közgyűlésére kerül sor e héten Budapesten a TOT Oktatá­si Központjában. A Biológiai Tu­dományok Nemzetközi Szövetsége (az IUBS) 1919-ben alakult, kü­lönböző országok biológusait, va­lamint a biológia területén mű­ködő nemzetközi társaságokat tö­möríti. Jelenleg 45 ország (ebből 20 európai) és 67 nemzetközi szervezet alkotja tagságát. Az IUBS tagja a Tudományos Tár­saságok Nemzetközi Tanácsának (az ICSU-nak), amely szoros kap­csolatot tart fenn az UNESCO- val. Az IUBS-ben a magyar bio­lógusokat, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia képviseli. Az IUBS céljáról, a közgyűlés előtt álló feladatokról beszélgettünk dr. Salánki János akadémikus­sal, a Nemzetközi Biológiai Unió alelnökével, az IUBS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöké­vel. Mint elmondotta, az Unió ugyan társadalmi testület, mégis fontos feladatok megoldásán fá­radozik. Legfontosabb feladatá­nak tekinti a tudományos kuta­tások elősegítését, a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetősé­gek feltárását és kiaknázását, va­lamint a különböző országokban folyó kutatások összehangolását. Fórumot nyújt a tudományos fel­ismerések megvitatására, serken­ti széles körű megismertetésüket, elterjesztésüket. Az Unió az el­múlt évtizedekben több fontos kutatási program kezdeményező­je is volt, így elindítója lett a Nemzetközi Biológiai Program­nak, amely szerves folytatásává vált a világ környezetvédelmi gondjainak megoldását­ segítő Ember és Bioszféra Program­nak. — Mely területek állnak nap­jainkban érdeklődésük előteré­ben? — Tudományterületünkön hat kieme­lt fontosságú nemzetközi programot dolgoztunk ki, s az irányításukra speciális bizottsá­gokat hoztunk létre. Egyikük a környezet állapotának biológiai ellenőrzésével foglalkozik, amely­nek magyar elnöke van. A ma­gyar kutatók munkája elismeré­sének tekintjük, hogy szakembe­reink a gyógynövények kutatásá­ban, valamint az európai vegetá­ciós térképek készítésével foglal­kozó bizottság munkájában is részt vesznek. — Melyek a jelenlegi közgyűlés feladatai? — Hazánk nemzetközi megbe­csülése, a magyar biológiai kuta­tás eredményei elismerésének je­leként értékeljük, hogy az IUBS Magyar Nemzeti Bizottsága lehet a mostani közgyűlés házigazdája. Tanácskozásunkon 31 tagország és 30 nemzetközi tudományos szervezet jelezte részvételét. Egyébként megemlíteném, hogy 1964 óta először ül össze az IUBS közgyűlése szocialista or­szágban. A plenáris ülésén Straub F. Bruno, az MTA alelnöke, a Biológia egysége címmel tart vi­taindító előadást. A. S. Spirin szovjet akadémikus a molekulá­ris biológiai kutatások legújabb eredményeiről tart tájékoztatót, majd D. A. Carpenter amerikai tudós a legfrissebb nemzet­közi kutatások tükrében az in­gerületátvivő anyagoknak az ide­gi szabályozásban betöltött szere­péről referál. Négy szimpóziumra is sor kerül, amely a biológiai oktatás, a trópusok biológiai ku­tatása, a bioindikátorok kör­nyezetjelző szerepével foglalko­zik. Kerekasztal-konferenciákon többek között a biotechnológia, az orvosi gyógynövények kutatá­sa, valamint Európa vegetációs térképe elkészítésének kérdéskö­rét vitatjuk meg. A plenáris ülés feltehetően megtárgyalja a bio­technológiai, valamint az óceán­kutatási bizottságok megalakítá­sával kapcsolatos javaslatokat. Garancsy Mihály

Next