Magyar Hírlap, 1986. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-26 / 72. szám

2 1986. március 26., szerda NEMZETKÖZI POLITIKA Összecsapások a Szidra-öbölben (Folytatás az 1. oldalról) nem lehet másként értékelni, mint a nemzetközi jog elemi nor­máinak semmibe vételét. Ellen­tétes az ENSZ alapokmányával, s valójában az állami terrorizmus drámai megnyilvánulása. Arról van szó, hogy az Egyesült Álla­mok kormányzatának nem tetszik a szuverén és független Líbia an­­tiimperialista kül- és belpolitiká­ja, s megengedhetőnek tekinti, hogy ne tisztelje Líbia szuvereni­tását. Kérdésekre válaszolva rámuta­tott, hogy a nemzetközi joggya­korlatnak megfelelően Líbia „tör­ténelmi öböllé” nyilvánította a Szidra-öblöt. A Szovjetunió erről tájékoztatást kapott, s azt tudo­másul vette. Lomejko ezzel együtt nem foglalt állást az ügyben, hogy a Szovjetunió Líbia felség­­területének tekinti-e a Szidra­­öblöt. Mint mondta, a jelenlegi konfliktusban nem az a kérdés, hogy a terület vitás-e avagy sem, hanem az, hogy előre megfontolt provokációval rákényszerítheti-e egy nagyhatalom a maga akara­tát, akár fegyveres erővel is — mint történt — egy kisebb ország­ra. Az ésszerűség hibádzik — je­lentette ki Lomejko s több ízben is felhívta a figyelmet, hogy a nemzetközi kapcsolatok értékelé­sében az egymásra utaltságnak kellene érvényesülnie. Szalay Hanna Római telex jelentésünk: Andreotti külügyminiszter kénytelen volt elhalasztani kedd­re tervezett magyarországi láto­gatását, mivel az amerikai és lí­biai katonai incidensek hatására kialakult helyzet miatt saját ha­zájában kívánja figyelemmel kí­sérni a földközi-tengeri térségben zajló fejleményeket. A líbiai par­tok közelében történt események ugyanis rendkívüli módon ag­gasztják az olasz politikai veze­tést, s ezért Craxi miniszterelnök elnöklete alatt a kormány kulcs­fontosságú miniszterei kedden sürgősen összeültek a helyzet át­tekintésére. A kabinet ülésén kirajzolódott a sajátos olasz álláspont, amely az egymással szemben álló, mind­két fél magatartását bírálja: Lí­biát azért, mert Róma szerint „egyoldalúan” kiterjesztette terü­leti vizeinek határát, az Egyesült Államokat pedig azért, mert ka­tonai eszközökkel próbálja meg­oldani a fennálló ellentéteket. Craxi miniszterelnök rögtön a ka­binetülés után beszámolt az olasz parliament képviselői háza, majd a szejánus előtt. A politikai erők kedvezően értékelték az olasz ve­zetők ilyen gyors reagálását. „Olaszország nem akar háborút saját házának ajtaja előtt” — hangoztatta kormánya álláspont­ját az olasz miniszterelnök, fel­vázolva a hivatalos olasz véle­mény főbb pontjait. Eszerint Róma úgy tekinti, hogy az amerikai gyakorlatozások nemzetközi vizeken zajlanak, így elfogadhatatlan volt a líbiai vá­laszadás. Ezek a gyakorlatozások is NATO keretein kívül folynak, ezért az olasz kormány szerint nem szabad az olasz területen levő NATO-támaszpontokat az atlanti szövetség berkein kívül zajló harci cselekményekhez fel­használni. Az olasz kormány en­nek értelmében elutasítja az em­lített támaszpontokat illető líbiai fenyegetéseket is. Az olasz állam ezért arra igyek­szik összpontosítani tevékenysé­gét, hogy a viszályt békés kere­tek között lehessen rendezni, fő szempontnak a földközi-tengeri térség békéjét és biztonságát te­kintve. Ennek érdekében Róma szoros kapcsolatba lépett mind az Egyesült Államok, mind Líbia ró­mai nagykövetségével. Az ameri­kai szövetségessel egyébként az elkövetkezendő napokban lesz alkalma tanácskozni a térség helyzetéről az olasz vezetőknek. Kedden ugyanis éppen a római amerikai nagykövetség erősítette meg, hogy Schultz külügyminiszter a tervezett programjának megfe­lelően, pénteken és szombaton megtartja olaszországi látogatá­sát, sőt — egyes hírek szerint — az amerikai diplomácia vezetője még az ugyanebben az időben ott tartózkodó egyiptomi külügy­miniszterrel is tárgyal majd. Garzó Ferenc A hivatalos olasz bejelentést követően a Külügyminisztérium az MTI kérésére megerősítette, hogy a Földközi-tenger térségé­ben kialakult helyzet miatt Giulio Andreotti, az Olasz Köz­társaság külügyminisztere ké­sőbbre halasztotta magyarországi látogatását. A líbiai őrhajóra kilőtt amerikai rakéta MTI Külföldi Képszerkesztőség A LIBANONI KOMMUNIS­TA PÁRT milicisták őrizte bej­rúti székházában , beszélgető partnerem, Karim Mroué főtit­kárhelyettes elgondolkozva ki­néz a mindkét végén akadályok­kal lezárt rövid keresztutcára, majd kimondja a szentenciát: „Libanon nem egy ország, nem is egy nemzet, hanem a vallás mezébe bújtatott osztályharc hadszíntere.” Szavainak egy tá­voli géppisztolysorozat elhaló staccatója ad nyomatékot. A megállapítás nemcsak tet­szetős, de jórészt igaz is, bár az semmiképp sem mondható, hogy az osztályharc éppenség­gel Libanonban mutatható ki vegytiszta formájában. Hiszen hogyan is magyarázható az a tény — teszem fel a kérdést a kommunista politikusnak —, hogy az LKP korábbi, két éve elhunyt főtitkárát, Nicolas Shauit (keresztény) egyházi szertartással temették el? „Ez Libanon egyik olyan sajátossá­ga, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül” — mondja Ka­rim Mrué. Az eligazodást és a cselekvést a politikai életben éppen az te­szi itt nehézzé, hogy lépten­­nyomon sajátosságokkal kell számolni, s nem egy esetben anakronisztikus jellegűekkel is. Itt van mindjárt három olyan politikai áramlat, amely akadá­lyozza a vallási közöségekr­e bomlott libanoni társadalom egységes nemzetté való ková­csolását. Az egyik az izolacionizmus el­képzelésének bázisán jött létre és fejlődött. Ez a koncepció ki­ragadja Libanont arab történel­mi talajából, s az ország identi­tását teszi a benne élő közössé­gek egyikének (a maronita ke­resztényeknek) a jellemzőit. E koncepció szószólói azt hirdetik, hogy Libanon sorsa annál ked­vezőbben alakul, minél inkább eltávolodik — külföldi pártfo­gással — az arab testvérálla­moktól. Az izolacionisták az iz­raeliekhez fordultak protek­cióért, abban a hiszemben, hogy a megszállók támogatásával megvalós­íthatják hatalmi he­gemóniájukat. Az ellentábor szilárd magatartása láttán azon­ban izraeli és nyugati pártfo­góik egyaránt cserben hagyták őket. AZ ORSZÁG INTEGRITÁ­SÁT vonják kétségbe a másik áramlat hívei, akik tévesen ér­telmezik az arab egység eszmé­jét. Szerintük az egyes állami képződmények mintegy felol­dódnak, még mielőtt kialakul­nának az arabok össznemzeti egységének a kikovácsolódásá­­hoz szükséges objektív és szub­jektív feltételek. Gyakorlatilag tagadják, hogy az összarab problematika keretében létezik Libanon önálló nemzeti létének a kérdése a rá jellemző speci­fikus sajátosságokkal. Az a meggyőződésük, hogy a palesz­tin probléma megoldásáért ví­vott harc a középponti, össz­nemzeti feladat. Ez elősegítette azt, hogy az izolacionisták még merevebben ragaszkod­nak sa­ját álláspontjukhoz. A harmadik áramlat az isz­lám vallás fundamentalista jel­szavain alapszik. A nemzeti kérdést úgy értelmezi, hogy át­lépi nemcsak az egyes álla­mok, hanem az egész arab világ kereteit, mondván: sem a nem­zeti, sem az összarab problema­tikának nincs sok értelme, ha nem úgy fogják fel, hogy alko­tórésze egy átfogóbb egésznek, az iszlám alapján álló muzul­mánok egységének. Nem nehéz felismerni, hogy eme koncepciót köldökzsinór köti az iráni isz­lám forradalomhoz, amely a „muzulmán internacionalizmus” utópisztikus eszméjét vallja magáénak. Hátulütője, hogy a „nemzet” és az „állam” fogal­ma a „muzulmán közösség” fo­galmára redukálódik. A NEMZETI SZÖVETSÉG FRONTJÁBA tömörült politikai erők — a siíta Amal mozgalom, a Haladó Szocialista Párt (drú­­zok), az LKP és néhány kisebb csoport — szemben állnak a fent ismertetett nézetekkel. Ab­ból indulnak ki, hogy Libanon — minden felekezeti tarkasága ellenére is — alapvetően arab ország. Azt vallják, hogy minél következetesebben igyekeznek felszámolni a felekezeti jelleget, mint az ország állami-politikai berendezésének alapját, annál jobban kibontakozik az arab jel­­leg, s feltárulnak az ország egy­sége Helyreállításának és de­mokratikus fejlődésének távsu­­latai. Ezt célozta a tavaly decem­ber végén Damaszkuszban alá­írt hármas megállapodás. Valid Dzsumblatt, a HSZP, Nabih Berri, az Amal, valamint a maroniták mérsékelt szárnyá­nak a vezetője, Elie Hobeika — Szíria tevékeny közbenjárásá­val — egy olyan modus viven­­diben állapodott meg, amely alapul szolgálhatott volna a nemzeti megbékélés folyamatá­nak a megindításához, olyan formán, hogy a maroniták a többi közösség javára lemond­tak volna történelmileg szerzett előjogaik egy részéről. (Egye­bek közt korlátozták volna a mindig a maroniták soraiból ki­kerülő köztársasági elnök rend­kívül széles jogkörét.) Mint annyi más megállapo­dáson korábban, ezen is alig száradt meg a tinta, amikor már felrúgták. A maroniták tá­borában bekövetkezett „belső puccs” nyomán elvetették az egyezményt, s patthelyzet állt elő. Pálfi Viktor (Következik: A feltörekvő új erő) Mi lesz veled, Libanon? (!) Se ország, se nemzet VILÁGHÍRADÓ Washington hondurasi behatolással vádolja Nicaraguát (MTI) Egy vezető amerikai kormánytisztviselő hétfőn — hír­szerzői jelentésekre hivatkozva — kijelentette, hogy „nicaraguai csapatok hondurasi területen tá­madást intéztek a kontrák két tábora ellen”. Az amerikai tiszt­viselő közlése szerint mintegy 1500 nicaraguai katona lépett át Honduras területére. A Fehér Ház bejelentette, hogy Reagan elnök — a Pentagon költ­ségvetéséből — haladéktalanul folyósítja a húszmillió dolláros rendkívüli katonai segélyt Hon­­durasnak. A hondurasi kormány szóvivő­je — az AFP és az UPI jelenté­se szerint — kedd este olyan nyi­latkozatot ismertetett, amely meg­erősíti a nicaraguai kormányka­tonák hondurasi területre lépésé­nek hírét. Szovjet nyilatkozat (MTI) Határozott hangú nyilat­kozatot intézett a Szovjetunió külügyminisztériuma az NSZK moszkvai nagykövetségéhez egy szovjet—nyugatnémet közös vál­lalat szovjet állampolgárságú igazgatójának erőszakos elrablása és fogvatartása miatt. Ebben a szovjet külügyminisztérium hatá­rozottan tiltakozott a történtek miatt, és hangoztatta: elvárja, hogy a bűnösöket felelősségre von­ják. Sadli Bendzsedid Moszkvában (MTI) Az SZKP Központi Bi­zottságának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a meghí­vására kedden hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett Sadli Bendzsedid, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársa­ság elnöke, a Nemzeti Felszaba­­dítási Front főtitkára. Chaban­ Delmas a jelölt a nemzetgyűlés elnöki tisztjére (MTI) Kedden tartotta alakuló ülését a francia nemzetgyűlési választásokon győztes RPR—UDF koalíció nagyobbik pártjának, az RPR-nek a parlamenti csoportja — Jacques Chirac miniszterelnök jelenlétében. A képviselőcsoport közfelkiáltással a 70 éves Pierre Messmer volt miniszterelnököt választotta elnökévé. Az alakuló ülés legfontosabb és politikailag igényes döntése az, hogy Jacques Chaban-Delmas volt miniszterel­nököt javasolta az új nemzetgyű­lés elnöki tisztségére. Rakétákat lőttek­ ki az USA tokiói követségére (MTI) Ismeretlen tettesek ked­den rakétákkal lőtték az Egye­sült Államok tokiói nagykövet­ségét. Szemtanúk szerint három rakétát irányoztak a japán fővá­ros központjában levő nagykövet­ségi épület irányába, s mindhár­mat a követség udvarán sikerült hatástalanítani. Személyi sérülés nem történt, s anyagi károk sem keletkeztek. A hatóságok szerint házilag készített rakétákról volt szó, s azokat állítólag egy par­koló gépkocsiból lőtték ki. Befagyasztották Marcos svájci bankszámláit (AP) A svájci kormány kedden befagyasztotta Ferdinand Marcos, volt Fülöp-szigeteki elnök és csa-­­ládja svájci bankszámláit. Magyar Hírlap Folytatódott a CSKP XVII. kongresszusa C (Folytatás az 1. oldalról) jóerejére. Építhetnek mindazok­ra az előnyökre, amelyeket szo­cialista közösségünk erősödő po­litikai és gazdasági együttműkö­dése kínál. Mindannyian merít­hetünk az építőmunkának azok­ból a közös tapasztalataiból, amelyeket a szocialista országok sajátos gyakorlata is gazdagít. Különösen értékesek számunkra azok a törekvések, elméleti és­­ gyakorlati jellegű következteté­sek, amelyek a Szovjetunió Kommunista Pártja közelmúlt­ban megtartott, friss szemléletet tükröző és dinamikus megújulást kifejező, kiemelkedő jelentőségű XXVII. kongresszusát jellemez­ték. Gratulálunk eredményeikhez, amelyek mögött sok munka, helytállás és erőfeszítés rejlik. Sikereket kívánunk Csehszlová­kia népeinek hazájuk további felvirágoztatásához. A magyar nép is a fejlett szo­cialista társadalom építésén munkálkodik. Az elmúlt időszak nehéz viszonyai között is helyt­állt, megértéssel vállalta azokat a terheket, amelyek a korábbinál lassúbb gazdasági növekedéssel és a gazdasági egyensúly javítá­sával szükségszerűen együtt jár­tak. Ez volt a fő forrása annak, hogy a nehézségek ellenére anyagiakban és szellemiekben is gyarapodott az ország, népünk létbiztonságban él. Pártunk múlt év márciusában tartott XIII. kongresszusa a ko­rábbinál dinamikusabb társadal­mi, gazdasági fejlődést irányzott elő. A VII. ötéves tervünkben testet öltött gazdasági progra­munk megvalósítása — amely a gazdaság növekedési ütemének meggyorsítását és erre alapozva az életszínvonal érzékelhető emelését tűzte ki célul — min­den eddiginél nagyobb egyéni és nemzeti erőfeszítést igényel. Megköveteli, hogy feltárjuk és hasznosítsuk tartalékainkat, a szocialista rendszerben és tulaj­donviszonyokban rejlő erőforrá­sokat, kiterjesszük az intenzív fejlődés követelményeit a gazda­ság és a gazdálkodás minden területére, széleskörűen meg­újítsuk a termelés műszaki alap­jait. S nem utolsósorban arra is szükség van, hogy szorosabbá te­gyük gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésünket a szocialista országokkal. "Tudatában vagyunk, hogy szá­mos gonddal, problémával és ne­hézséggel kell szembenéznünk. Ezek objektív okokkal és mun­kánk fogyatékosságaival függnek össze, nyíltan és őszintén beszé­lünk róluk. A gondok ellenére bizakodunk. Ezt arra alapozzuk, hogy társadalmunkban érvénye­sül a párt vezető szerepe, van reális programunk, népünk he­lyesli és támogatja politikánkat. Ezen nyugszik az ország belső stabilitása, ami lehetővé teszi és egyben meg is követeli társadal­munk szocialista vonásainak erő­sítését, a szocialista demokrácia további elmélyítését. Nagy megelégedéssel szólhatok arról, hogy pártjaink együttmű­ködését a kölcsönös bizalom és segítőkészség jellemzi. Pártjaink, országaink és népeink kapcsola­tai sokoldalúan és gyümölcsö­zően fejlődnek. Összeköt ben­nünket a közös eszme és a cél, a gazdasági, a tudományos-mű­szaki és a kulturális együttmű­ködés sok szála. Mindez megfelel jószomszédi, baráti, szövetségi A CSKP XVII. kongresszusá­nak kedd délutáni ülésén Lubo­­mír Strougal, a CSKP KB El­nökségének tagja, csehszlovák miniszterelnök előterjesztette az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének a következő öt évre és a 2000-ig terjedő idő­szakra vonatkozó fő irányainak dokumentum-tervezetét. Strougal előterjesztésében megállapította, hogy a bonyolult külső és belső körülmények el­lenére az elmúlt 15 esztendőben Csehszlovákia nagy előrelépést ért el a fejlett szocialista társa­dalom építésére vonatkozó fő irányvonal megvalósításában. Erősödött a társadalmi terme­lés anyagi-műszaki bázisa, az ipari termelés és az építőipar szerkezetében több jelentős vál­tozás történt. Megszilárdult a szocialista mezőgazdasági nagy­üzemi termelés, fokozatosan nö­vekedett a népgazdaság haté­konysága. Lényegében kiegyenlí­tődött a két nemzeti köztársaság szociális és gazdasági szintje. Lubomír Strougal ezt követően a 2000-ig terjedő időszakra vo­natkozó főirányokat ismertette. Hangsúlyozta, hogy a nép élet­­színvonalának növeléséhez szük­séges feltételeket továbbra is a népgazdaság továbbfejlesztése és a nemzeti jövedelem dinamikus növekedése szolgáltatja. 2000-ig a nemzeti jövedelemnek több, mint kétharmadával kell növe­kednie az 1985-ös szinthez ké­pest, ezt a növekedést lényegé­ben a munkatermelékenység fo­kozásával kell elérni.­­ E cél elérése érdekében viszonyunknak. Együttműködé­sünknek azonban még olyan számottevő tartalékai vannak, mint a szomszédságból származó előnyök jobb kihasználása, a ha­tékony és új formák feltárása, a termelési kooperáció és a sza­kosítás kiterjesztése. Népeink széles körű és bővülő kapcsolatai, haladó, forradalmi kulturális hagyományaink együt­tes ápolása, egymás szellemi ér­tékeinek behatóbb és elmélyül­tebb megismerése is erősíti a kölcsönös megértést, az egymás iránti bizalmat és barátságunkat. Ebben sajátosan fontos szerepet játszanak a Magyar Népköztár­saságban élő szlovák és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­ban élő magyar nemzetiségek, amelyek a lenini nemzetiségi politika megvalósulása nyomán összekötő hidat alkotnak orszá­gaink között.­­ Újra kinyilvánítjuk, hogy pár­tunk és kormányunk a jövőben is töretlenül munkálkodik a két ország kapcsolatainak sokoldalú fejlesztésén. Álláspontunk egybeesik a nem­zetközi helyzet alapvető megíté­lésében is. A Magyar Népköz­­társaság külpolitikájának meg­határozó vonása a szocialista országok egységének szilárdítá­sa, az alkotó részvétel közös külpolitikai törekvéseink megfo­galmazásában és megvalósításá­ban. Közösen és önállóan is a bé­ke és biztonság megteremtéséért munkálkodunk. Az egész emberiség jövőjére kiható kulcsfontosságú nemzet­közi feladat a béke megóvása, a fegyverkezési verseny megféke­zése, a világűr militarizálásának megakadályozása, a nukleáris fegyverek felszámolása. Ez egyel gyorsítani kell az intenzív fej­lesztés folyamatát. A tudományos-műszaki fejlő­désnek a többi között a nép­gazdaság elektronizálására, a termelés — elsősorban a tömeg­­termelés­­ komplex automatizá­lására és az automatizált gyár­tási rendszerek bevezetésére és az atomenergetika fejlesztésére kell összpontosulnia. A szónok nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a gazdaság in­tenzív fejlődésre való átállítása megköveteli a nemzetközi mun­kamegosztásba való hatékony bekapcsolódást, a KGST-vel való együttműködés további elmélyí­tését. A nem szocialista orszá­gokhoz fűződő gazdasági kap­csolatokat a kölcsönös előnyök alapján kell alakítani. Strougal leszögezte: a lakosság anyagi fogyasztásának bővítése és a hazai piac szerkezeti egyen­súlya a dolgozók anyagi érde­keltségének fontos feltétele. Meg kell szilárdítani­ a belső piac stabilitását, mindenekelőtt az áruválaszték tökéletesítésével. Lubomír Strougal részletesen foglalkozott a népgazdaság terv­szerű irányítási rendszerének tö­kéletesítésére vonatkozó lehető­ségekkel. Gustáv Husák kedden fogadta Németh Károlyt. A szívélyes, baráti légkörű ta­lálkozón áttekintették a szocia­lista építés időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok alakulá­sát. Gustáv Husák kedden találko­zott a CSKP XVII. kongresszusán részt vevő szovjet küldöttséggel.­­jelent a Szélsőséges imperialista körök, katonai-ipari komplexu­mok és mindenekelőtt a fegy­verkezést szorgalmazó amerikai érdekcsoportok befolyásának el­lensúlyozásával és korlátozásá­val. Minden erőnket latba kell vet­nünk annak érdekében, hogy növekedjen a bizalom a nemzet­közi kapcsolatokban, a békés egymás mellett élés ne csupán háború nélküli állapotot jelent­sen, hanem korlátozásoktól men­tes, aktív, kölcsönösen előnyös együttműködést a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kö­zött. Ezért is tartjuk nagy jelen­tőségűnek és támogatjuk meg­győződéssel a Szovjetunió rugal­mas leszerelési javaslatait, ame­lyek tekintetbe veszik a másik fél biztonságát is, őszinte tárgya­lási és megegyezési törekvéseket bizonyítanak. A Magyar Népköztársaság szé­les körű és aktív nemzetközi te­vékenységet folytat. Legfőbb tö­rekvésünk, hogy szorosabbra fűzzük szövetségesi kapcsolatain­kat a Varsói Szerződés országai­val, és magasabb színvonalra emeljük a KGST keretében foly­tatott együttműködést, összefo­gunk mindazokkal, akik őszin­tén békét akarnak. Az egyenran­gú együttműködés szellemében építjük nemzetközi kapcsolatain­kat. Megköszönöm szíves figyelmü­ket. Kívánom, hogy a megala­pításának 65. évfordulóját eb­ben az évben ünneplő Csehszlo­vákia Kommunista Pártja sike­resen váltsa valóra XVII. kong­resszusának a fejlett szocialista társadalom építését szolgáló ha­tározatait. Lubomír Strougal beszámolója * A következő ötéves tervről tanácskozik a kínai parlament Árutermelő gazdaság és tervszerű szocialista piac (MTI) Kedden megkezdődött a Kínai Országos Népi Gyűlés (parlament) ülésszaka, amelyen 2729 képviselő vesz részt. A parlamenti ülésszak első napján Csao Ce-jang, a Kínai Államtanács elnöke (miniszter­­elnök) terjesztette elő beszámo­lóját az ország gazdasági és tár­sadalmi fejlesztésének 7. ötéves tervéről. A kínai kormányfő elmondot­ta, hogy a VI. ötéves tervet (1981 —1985) minden területen sike­rült teljesíteni, illetve számos területen túlteljesíteni. Az el­múlt öt évben a kínai ipar és mezőgazdaság termelése évente átlag 11 százalékkal nőtt. A VI. ötéves terv időszakában a lakosság életszínvonala na­gyobb mértékben emelkedett, mint a népköztársaság kikiáltá­sa óta eltelt időszakban bármi­kor. A falusi lakosság egy főre jutó jövedelme évi 13,7 százalék­kal, a városi lakosságé pedig évi 6,9 százalékkal növekedett. Több mint 35 millió városi la­kosnak sikerült munkát biztosí­tani. A VII. ötéves terv (1986— 1990) legfőbb céljait Csao Ce­­jang a következőkben jelölte meg: folytatni a kínai gazdaság strukturális reformját, tovább erősíteni az ország gazdasági potenciálját és növelni az egy­­milliárd főnyi lakosság életszín­vonalát. Az elkövetkező öt évben a kí­nai ipar és mezőgazdaság ter­melése összesen 38 százalékkal emelkedik. A városi és a falusi lakosság fogyasztási színvonala 27 százalékkal, a parasztok évi jövedelme 7 százalékkal, a mun­kásoké és az alkalmazottaké pe­dig 4 százalékkal növekszik. A r­eformpolitika célja olyan szo­cialista gazdasági struktúra ki­alakítása, amelynek fő jellemző­je a gazdaság árutermelő jelle­ge és a tervszerűen működő szo­cialista piac. Beszámolójának befejező ré­szében a kínai kormányfő az or­szág külpolitikájával foglalko­zott. Egyebek között kifejtette, hogy Kína híve a békének és a leszerelésnek. Állást foglalt a kí­nai—amerikai kapcsolatok to­vábbfejlesztése mellett és rámu­tatott, hogy Kína a kapcsolatok tényleges megjavítására törek­szik a Szovjetunióval, a javítás útjában álló „három akadály” eltávolítása alapján. Három hónap óta első ízben jelent meg a nyilvánosság előtt Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt Központi Ta­nácsadó Bizottságának elnöke, amikor kedden fogadta a hiva­talos látogatáson Pekingben tar­tózkodó Poul Schlüter dán mi­niszterelnököt. Teng Hsziao-ping rámutatott, fokozatosan kivonja magát a mindennapi ügyek intézéséből, és azt fontolgatja, hogy mikor vo­nuljon nyugdíjba. Bizonyos ben­ne, hogy a jelenlegi kínai politi­ka az ő visszavonulása után is folytatódni fog.

Next