Magyar Hírlap, 1987. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2., péntekMagyar Hírlap Állam- ás kormányfők újévi nyilatkozatai Reagan üzenete a szovjet néphez - Lengyelországban túlteljesítik a tervet Tévedés a nyugatnémet televízióban - Előrehozott választások Dél-Afrikában (Folytatót az 1. oldalról,­lést akadályozó lépései miatt nem látta alkalmasnak az időpontot ar­ra, hogy a két ország vezetői te­levíziós újévi üzenetben fordulja­nak a szovjet, illetve az amerikai néphez. Reagan tízperces rádióbeszédé­ben, a Reykjavik után kialakított amerikai propaganda vonalához híven, azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió az elmúlt évben „nagy lépéseket tett a béke érdekében" és „alapo­san előrelendítette a leszerelési kérdések megoldását”. „Bár még sok munka van hátra, a két fél most közelebb került egymáshoz, mint eddig bármikor volt. Reyk­­javíkban egyetértettünk abban, hogy kívánatos a nukleáris fegy­vertár csökkentése, a végső cél pedig valamennyi nukleáris fegy­ver teljes felszámolása” — mon­dotta egyebek között. Beszédében gondosan megkerülte az olyan kérdések megemlítését, mint az amerikai nukleáris fegyverkísér­letek, a SALT—II. szerződés tu­datos megsértése, vagy az űrfegy­verkezés folytatása. Egyúttal azonban azt hangoztatta, hogy „Amerikában továbbra is készen állunk ara a kemény munkára, amely ahhoz szükséges, hogy el­lenőrizhető szerződéseket hozzunk létre." Az amerikai lapok úgy értéke­lik Reagan beszédét, mint kísér­letet arra, hogy az Egyesült Álla­mok „sikerének" tüntessék fel a reykjavíki csúcstalálkozót, s egy­úttal arról győzzék meg a közvé­leményt, hogy a Reagan-kor­­mányzat súlyos problémái, az „iráni kapcsolat" és a titkos ni­­caraguai fegyverszállítások botrá­nya ellenére Washington képes a normális külpolitikai akciókra. A két befolyásos amerikai napilap, a The New York Times és a The Washington Post azonban például jóval nagyobb terjedelemben is­mertette Mihail Gorbacsovnak a szovjet néphez intézett újévi üze­netét és egy amerikai újságíró­nak, Joseph Kingsbury-Smithnek adott írásos válaszait, mint az el­nök beszédét. A hivatalos üdvözletek elma­radása ellenére a két ország la­kosai egy közvetlen rádiókapcso­lat révén köszöntötték egymást A szovjet rádió és a New York-i WBAI rádióállomás közös, négy­órás ünnepi műsort rendezett Szil­veszter délutánján. Az élő köz­vetítésben mindkét részről neves, művészek, írók, költők, popzené­szek vettek részt, s nemcsak mű­veikkel, műsorukkal köszöntötték egymást, hanem beszélgetést is folytattak, elmondották újévi jó­kívánságaikat. A moszkvai rádió az újesztendő napján ismertette Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének rádióbeszédét, amelyet a Szovjetunió népéhez intézett. Lengyelországban az elmúlt év a belső nyugalom jegyében telt el, az ország tekintélye növeke­dett — mutatott rá év végi rádió- és tévébeszédében Wojciech Ja­ruzelski. A lengyel állam és párt legfőbb vezetője elmondta: a gaz­daság legtöbb ágazatában, külö­nösen az ipari termelés területén minden jel szerint túlteljesítik az éves tervet. Gustáv Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a CSK­P KB főtitkára a Hali-vízió és a rádió által sugárzott új­évi köszöntőjében az ország tör­ténelmi fontosságú politikai ese­ményeként méltatta a CSKP XVII., múlt évi kongresszusát, amely előirányozta a szocialista társadalom fejlesztésének minő­ségileg magasabb szintre emelé­sét Ez teszi lehetővé Csehszlo­­vákia nemzetközi pozíciójának megerősítését egy olyan időben, amikor alapvető változások men­nek végbe a világon, mindenek­­­ellőtt a­­tudomá­nyos-technikai fej­lődés forradal­masító­­követ­kez­­ményeinek hatására — hangsú­lyozta Gustáv Hutlik. Jelentős sikereket hozott az 1986-os esztendő a Bolgár Nép­­köztársaság fejlődésében — álla­pította meg egyebek között To­dor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, az államtanács elnöke az ország lakosságához intézett szokásos újévi köszöntőjében. A bolgár ve­zető leszögezte, hogy a békének nincs alternatívája, s milliók tá­mogatják a Szovjetuniónak, a szo­cialista országoknak azokat az erőfeszítéseit, amelyek a nemzet­közi kapcsolatokban az új hozzá­állás kialakítására irányulnak. Románia határozottan síkra­­szállt azért, hogy 1987-ben kezd­jenek tárgyalásokat az európai hagyományos fegyverzet csök­kentéséről. Erről szólt egyebek között Nicolae Ceausescu román köztársasági elnök kedden Bu­karestben a diplomáciai képvise­letek vezetőinek tiszteletére adott hagyományos újévi fogadáson. A román vezető egészében jónak értékelte az elmúlt év gazdasági eredményeit, kiemelve, hogy az iparban a fejlődés üteme megha­ladta a 7 százalékot, s a nem túl kedvező időjárás ellenére jó ga­bonatermést takarítottak be.­­ Ennek ellenére nem minden si­került úgy, ahogy szerettük vol­na. Fogyatékosságaink ennek éppúgy okai, mint a nemzetközi gazdasági és politikai élet nega­tív jelenségei — mutatott rá N­icolae Ceausescu. Nyugatnémet politikusok új­évi nyilatkozataikban kifejezték békeóhajukat, hangoztatva egy­ben készségüket a kelet—európai szocialista országokkal, elsősor­ban az NDK-zal való tárgyszerű, gyakorlati együttműködésre. Az ARD televíziónak, az NSZK-tv első csatornájának a műsorát szilveszter este súlyos, esetleges politikai következményekkel já­ró hiba zavarta meg: eddig tisz­tázatlan okoknál fogva a kancel­lárnak nem az 1987-es, hanem a tavalyi újévi köszöntőjét sugá­rozták, miután a ZDF tévében, a második csatornán egy órával korábban már rendben elhang­zott Helmut Kohl­ idei újévi be­széde Az illetékes műsorigazga­­tó szerint, aki a botrányos esetet „lidérces rémálomnak” nevezte, a történtek okát egy rádióinter­júban így adta elő: miután feltet­ték „az újévi üdvözlet" feliratú, és adásra korábban előkészített videokazettát, észrevették a téve­dést, hiába keresték azonban az 1987-es Kohl-beszédet tartalmazó kazettát, sehol sem találták ... Andreasz Papandreu görög miniszterelnök újévi üzenetében­ felszólította honfitársait, hogy egyesítsék erőiket azokkal szem­ben, akik ugyan „feltételezett barátok és szövetségesek, ám közvetlenül fenyegetik Görögor­szág nemzeti szuverenitását, és véres provokációkat hajtanak végre". Az utalás közvetlenül a nemrégiben lezajlott evroszi gö­rög—török határincidensre vo­natkozott. Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök újévi televíziós be­szédében azt szorgalmazta, hogy a nagyhatalmak gyakoroljanak nyomást Törökországra a sziget­ország megosztottságának meg­szüntetése érdekében. Dél-Afrikában az idén előre­hozott általános választásokat tartanak, az urnákhoz azonban kizárólag az ország fehér lakos­sága járulhat majd, s csak a fe­hér tagokból álló törvényhozási kamarát választják újjá — kö­zölte Bolha dél-afrikai elnök új­évi televíziós beszédében. A vá­lasztások pontos idejét január 30-án jelentik be, megfigyelők szerint a legvalószínűbb időpont április vége. Sam Nujoma, a Délnyugat-af­rikai Népi Szervezet elnöke új­évi nyilatkozatában leszögezte, hogy fokozni kell a támadásokat a megszállók ellen. Az elmúlt évben — hangoztatja az üzenet — a SWAPO harcosai 12 dél-af­rikai támaszpontot támadtak meg, nagymennyiségű katonai berendezést tettek használhatat­lanná, lelőtték Dél-Afrika 4 ka­tonai repülőgépét és három heli­kopterét. Augusto Pinochet chilei elnök azt ígérte újévi televíziós beszé­dében, hogy nem hosszabbítja meg az ostromállapotot, annak lejárta (január 6.) után, s hama­rosan lehetővé teszi a politikai emigránsok zömének hazatérését. Az elnök ígérete szerint 90 na­pon belül hazatérhetnek a kül­földre menekült vagy száműzött ellenzékiek. Diáktüntetés a Kienanmen téren A kínai miniszterelnök az idén öt kelet-európai országba látogat el (MTI) Vu Hszü­e-csien kínai álamtanácsos és­­külügyminiszter az Új Kína hírügynökségnek adott újévi nyilatkozatában be­jelentette, hogy Csao Ce-jang kí­nai min­iszterelnöik 1987-ben lá­togatást tesz öt ke­let-európai or­szágban. A jövő évben egyide­jűleg több magas rangú kelet­­európai vezetőt várnak Kínába. Kína és az Egyesült Államok, valamint Kína és a Szovjetunió kapcsolatairól szólva a kínai kül­ügyminiszter rámutatott, hogy a kínai kormány őszintén kívánja a kapcsolatok további javulását mindkét nagyhatalommal, a bé­kés egymás mellett élés őt el­­­­ve alapján. Aláhúzta, hogy ezek­nek a kapcsolatoknak a fej­lesz­­tése­­alapvető érdeke a kínai, az amerikai és a szovjet népnek és nagy fontosságú a béke és a sta­bilitás megőrzése­­szempontjá­ból.­­ Tegnap a kora délutáni órák­ban több száz diák meglepetés­­szerű tüntetést tartott a­­pekin­gi Tienanmen téren. A hatalmas tér zömét a kí­nai rendőrség egész nap lezár­va tartotta. A rendőrkordonon nem engedtek át sem kínaiakat, sem külföldieket. Az indoklás az volt, hogy úttörők tartanak ün­nepséget a téren, a forradalom mártírjainak emlékművénél. Megfigyelők szerint azonban a teret azért zárták­­le, mert a pe­kingi egyetemeken napokon át röplapokon és nagybetűs faliúj­ságokon arra szólították fel a diákokat, hogy január elsején vo­nuljanak fel és tartsanak nagy­szabású tömegtüntetést a Tienan­men téren. A Tienanmen téren levő tör­ténelmi múzeum közelében ösz­­szegyűlt diákok hirtelen transz­parenseket szedtek elő és han­gos tüntetésbe kezdtek.­­Egyebek között követelték, hogy a pekin­gi városi tanács vonja vissza a tüntetések korlátozására vonatko­zó rendelkezéseit A nagyrészt a Pekingi egyetemről kikerülő diá­­kok éltették Teng Hsziao-pinget, de egyidejűleg több demokráciát és szabadságot követeltek. A ké­szenlétben álló rendőrök körül­belül tíz perc­­leforgása alatt fel­oszlatták a tüntetést és a diá­kok közül tizenötöt "kihallgatás és nevelés" céljából a helyszí­nen őrizetbe vették. A városi tanács szóvivője kö­zölte, hogy a csütörtöki mini tün­tetés szervezőit és hangadóit fe­lelősségre vonják,­­mert a bün­tetés illegális volt. A szervezők ugyanis nem tettek eleget a vá­rosi tanács korábbi rendeletének és nem kértek engedélyt a tün­tetés megtartására. Pokoli Szilveszter Puerto Ricóban A Pokoli torony című fantasz­tikus filmben látott jelenetek játszódtak le a valóságban Puerto Rico egyik szállodájában az év utolsó napján. A huszonegy eme­letes Dupont Plaza luxushotel­ben eddig ismeretlen okból rob­banás történt, és az első szint rászakadt az évet búcsúztató — többségében kanadai és ameri­kai — vendégekre. A felcsapó­dó lángokból és füstfelhőből he­likopterrel mentették a bennszo­­rultakat (bal oldali kép), de az áldozatok száma így is eléri a félszázat. (MTI Külföldi Képszol­gálat.) NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM ­ Januárban életbe lép a tűzszünet Nadzsib ismertette az afganisztáni össznemzeti megbékélés tervét (TASZSZ) Az össznemzeti meg­békélési politika megvalósításá­nak feladatairól beszélt Nadzsib, az Afganisztáni Népi Demokrati­kus Párt Központi Bizottságának főtitkára a KB rendkívüli, kibő­vített ülésén. Kiemelte, hogy az általános bé­ke megteremtése jelenleg az első­számú, életbe vágóan fontos fel­adat Afganisztánban, ezért a párt a leghatározottabban törekszik az országos megbékélés politikai cél­jainak megvalósítására. E megbé­kélés alapelveit, amelyek elfoga­dására Nadzsib most javaslatot tett, a következőképpen fogalmaz­ta meg: Hirdessenek általános amnesz­tiát, senkit ne üldözzenek korábbi politikai tevékenységéért; őrizzék meg és ápolják a történelmi, nemzeti és kulturális hagyomá­nyokat;­ tartsák tiszteletben az iszlám vallást. Utalt az e vonatkozásban már eddig is felhalmozott tapasztala­tokra, s arra, hogy jelenleg a né­pi hatalom szervei 417 ellenfor­radalmi bandával — ez 37 ezer személyt érint — tárgyalnak a megbékélésről. A múlt évben a forradalom oldalára nyolcezer ember állt át. Nadzsib kiemelte: különösen fontos, hogy a pastu törzsek ve­zéreit, valamint a Nurisztán és Hazaradzsut területén élők képvi­selőit meggyőzzék a népi hata­lommal való együttműködés fon­tosságáról. Lehetővé tegyék a semlegességüket megőrző csopor­toknak, hogy létrehozzák helyi hatalmi szerveiket. Különös fi­­gyelemt kell fordítani a jelenleg passzív vagy semleges álláspon­ton lévő fegyveres bandákra, be kell vonni őket a szervező mun­kába egészen addig, hogy az ál­lammal való kapcsolattartás fel­­­­tétele mellett részvételükkel ala­kuljanak meg a helyi irányítási­­ szervek. Kapcsolatot kell teremteni a ko­rábbi rendszerek és iszlám pártok azon képviselőivel, akik készek független irányvonal követésére. A jelenlegi helyzetben lehetőség van koalíciós kormány létrehozá­sára az említett csoportok képvi­selőinek részvételével — mondot­ta Nadzsib. A megbékélés folyamatából nem akarjuk kizárni a centrista és monarch­ista politikai csoporto­kat, valamint a külföldön tevé­kenykedő kormányellenes fegyve­res csoportok vezetőit sem. — Már beszéltem a nemzeti egységkor­mány létrehozásának lehetőségé­ről; a megbékélés érdekében foly­tatott munkát össze lehetne kap­csolni az alkotmány tervezetének vitájával is — hangsúlyozta. Nladzsib szavai szerint a nem­zeti megbékélés az általános tűz­szünettel kezdődik, amely január 15-én lép életbe. N­ s?? Az NYÍLTAN­ em tudom, ki hogy van vele, nekem valahogy ne­hezen a­kart véget érni az elmúlt év. Ég alig, hogy vége volt, máris elkezdődött az új. Legalább néhány nap szünet volna! Egy kicsi haladék, amíg kifújja magát az ember. De hát nincs haladék, tegnaptól 1987-tel kez­dődik a keltezés. És ez véletlenül sem csak annyit jelent, hogy ezután háromszázhatvanöt napig hetest kell oda ír­ni, ahová tavaly hatost írtunk. Illetve régen rossz, ha csak ennyi lenne a változás. Mert legalább öt és fél millió munkaképes korú állampolgá­runkban kellene tudatosulnia, hogy ebben a hetessel vég­ződő sorszámú évben meglehetősen sokféle dolgot más­ként kellene csinálnia, mint annak előtte. És itt nem ar­ról van szó, hogy év végén, év elején mindig fogadko­­zunk. Mert ezek a fogalmak többnyire nem sokat érnek. A múló napok, a hétköznapok valamiféle alaktalan, szür­kés vattába szokták burkolni az ünnepi fogadalmakat. És minden megy tovább, ahogy mehet. Valóban nem fogadkozások kellenek, hanem doppingoló nyugtalanság. Nyugtalanító közlésekben az elmúlt év vé­gén igazán nem volt hiány. Két központi bizottsági ülés, az Országgyűlés ítéli ülésszaka is maga a tervjelentés, mind megannyi ilyen izgatószer. Mindazoknak persze, akik megismerik ezeket a dokumentumokat. Nem végeztem ilyen irányú vizsgálatot, foglalmam sincs, hogy a lakosság hány százaléka mennyire tájékozott az ország rózsásnak nem nevezhető gazdasági helyzetét őszintén bemutató köz­leményekből. Lehet, hogy már csak munkakörömnél fogva is derű­látóbbnak illenék lennem e közléseink hatékonyságát il­letően, de tartok tőle: még mindig túl sokan vannak az országban, akik saját maguk számára nem mérték, vagy nem eléggé mérték fel, hogy valóban milyen a helyze­tünk, hogy milyen körülmények között, milyen célok ér­dekében kell folytatnunk a mai naptól azt, amit három nappal ezelőtt abbahagytunk. Vagyis a munkát. Az ország helyzetét globálisan értékelő közlések, a fe­lelős politikusi megnyilatkozások már évek óta a gon­dok halmozódásáról adnak számot. De az emberek na­gyobb részének tudatában csak akkor rögzült, hogy már megint nehezebb a helyzet, amikor az újabb áremelke­déseket követően szigorításokat kényszerültek eszközölni saját háztartásukban. Ami persze nem tett jót közérzetüknek. Lehet persze most azt mondani, hogy ezen a közérzeten mit sem vál­toztatott volna, ha ismerve a gazdasági helyzetet, nem sorscsapásként élik meg az áremelkedést, hanem számí­tanak rá, és elkerülhetetlennek tartják. De azt már nem lehet mondani, hogy ha eközben munkahelyükön kelle­metlen változások történnek, akkor közérzetüket nem vál­toztatja meg, ha előre tudják: a leépítésre, a felszámo­lásra, vagy akár a szanálásra — ha így megy tovább — biztosan sor kerül. Mert, ha időben tudják, talán megpróbálnak tenni ró­la, hogy a kínos fordulat ne következzék be. Furcsa kor­ban élünk. Az­­ország helyzetéről az érdeklődő, a figyel­mes, a politizáló ember sok mindent megtudhat, tudhat. De szűkebb pátriáján, munkahelyén, lakóhelyén még kín­­keserves is alig juthat információhoz. (Tisztelet és meg­becsülés a számos ki­vétel bölcs gyakorlatának.) Nem szeretik az emberek, ha kész tények elé állítják őket. Úgy érzik, ilyenkor labdáznak velük. Az emberek, de még a gyerekek is leginkább akkor érzik jól magu­kat, ha felnőttnek tekintik őket, ha minden lényeges kér­dés megválaszolásában valóban partnerek. Az én sorsom­ról ne döntsön senki! Ismertessék velem őszintén a hely­zetet és bízzák rám! Jó közelítéssel és minden bizony­­nyal a magam kárára is hajlandó leszek dönteni, ha más kiút valóban nem kínálkozik. A még oly keserű pirulát is elviselhető lelkiállapotban szoktuk lenyelni, ha az erre avatott elmagyarázza: mitől, miként és mikor fog hasz­nálni a tabletta. És kiváltképp nem válik pocsékká a ked­vünk, ha azt is tudjuk: miért muszáj a gyógyszernek ke­serűnek lennie?! Ha egy vállalat négyszázharm­inc embere békében él, jól-rosszul dolgozik,­­teszi, amit megszokott és egy nem is olyan szép napon a mosdóban véletlenül értesül róla, hogy rövidesen új állást kereshet, akkor akkor-joggal for­dul főnöke ellen és senki nem veheti tele zokon, hogy az égre kiált. Ha egy másik vállalat ötszáz emberével higgadt veze­tőik megértetik, hogy az adott piaci helyzetben, az adott technológiai színvonalon a lehető letevésbe rossz az, ha idővel megszüntetik, vagy csökkentik a termelést. Vagy­is, keressen mindenki jövedelmezőbb, a maga számára is eredményesebb elfoglaltságot, akkor ez sok embernek nem fog tetszeni. Vélhetően azonban akadnak olyanok is, akik javaslatot tesznek rá, hogy így, vagy úgy gazdasá­gosabbá lehetne tenni a termelést, piacképesebbé a ter­mékskálát. Aztán a javaslat vagy kizárja a józan ész kri­tikáját, vagy nem! A nyíltságra, az őszinteségre aligha lehet ráfizetni. Ha itt-étt teremt is kínos helyzeteket, hosszabb távon biz­tosan az egyetlen járható út. Akit bevonnak a döntés­be, akinek joga, kötelessége, sőt, saját jól felfogott ér­deke a beleszólás a közös ügyekbe, az nem hőbörögni fog, hanem igyekszik felelősen megnyilvánulni. (És ha ezzel együtt netán kudarc szegélyezi az utat, szemrehányást ez esetben saját magának is tehet.)­­ A gond, a baj, persze mindig veszekszik. A siker, az öröm, a gazdagodás pedig ünnepel. A most elmúlt év vé­gén nem sok ünnepelni valónk akadt. Veszekedésre még nincs sok ok, parttalanná dagadó vitákra semmi szük­ség. Sőt, idő sincsen. Viszont szükség van a józan szám­vetés után tennivalóink szigorú számbavételére, a hasz­nos, az összerendezett cselekvésre. És arra az önbecsülés­re, amely nélkül a soronköv­etkező, 1987-es nehéz mérkő­zéseket képtelenség volna megnyerni. GÁDOR IVÁN A Lity­era­turna­ja Caseta elemzése Mi történt Alma-Atában? (MTI) Az alma-atai esemé­nyek eszmeileg és politikailag ki­józanítóak voltak, keserű leckét kaptunk a korábbi években el­követett hibáink miatt — írta a Lityeraturnaja Gazeta január el­sejei dátumozási számában Anuar Alimzsanov, kazah író, aki az események egyes összefüggé­seire világított rá. December 17-én a párt, a ta­nácsi és a társadalmi szervek képviselői javasolták, hogy az, aki akar, lépjen föl a tribün­re, onnan mondja el, mit akar, nyugodt módon vitassák meg a helyzetet. Azok közül azonban, akik a meggondolatlan fiatalo­kat izgatták, esztelen cselekedet­re bujtogatták, sonka nem jelent­kezett. Voltak azonban mások, a­kik felmentek a tribünre. Köz­tük egy csemegeüzlet elidónője is, aki imagáiról mesélt és arról, hogy milyen nehezen szerzett tá­ltást. Végül, az elmondottaktól függetlenül felkiáltott: miért küldtek „máshonnan” Kazahsz­tánba vezetőt. (Ezzel Gennagyij Kolbinra, a Kazah KP most meg­választott orosz nemzetiségű ve­zetőjére utalt.)

Next