Magyar Hírlap, 1987. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-04 / 53. szám

Magyar Hírlap Tudósítás a nyugat-berlini filmfesztiválról / j í ■OVu^l'UL, A lány, a fűrész és a gyerekkor 1 )i-C ^uUáaJ'í'te■'LlL Ezekben a hetekben Toulouse- Lautrec grafikáinak kiállí­tása jelenti Nyugat-Berlin első számú képzőművészeti szenzá­cióját. A romantikus hírű, de a tárlat tanúsága szerint na­gyon is szorgalmas mester szin­te összes fellelhető grafikája helyet kapott az Új Nemzeti Galéria termeiben: sok száz munka idézi a legutolsó század­vég Párizsának félvilági életét. Toulouse-Lautrec valószínűleg nem a halhatatlanságra sandít­va örökítette meg néhány biz­tos vonással a Mouline Rouge és környéke vaskos pénztárcá­it, potrohos mecénásait, szép­séges csillagait és a művészeti­­szerelmi nagyüzem jellegzetes mellékszereplőit — alkotásai mégis maradandó képet adnak egy túlfűtött hangulatú világ­ról. A Tiergarten másik szélén, a nyugat-berlini nemzetközi filmfesztivál Zoo-pályaudvar környéki vetítőtermeiben a ma filmesei igyekeznek valami ha­sonlót kicsikarni abból a talál­mányból, mely éppen Tou­louse-Lautrec utolsó éveiben indult el, ugyancsak Párizsból, hódító útjára. Tizenhárom mo­ziban és vetítőben, reggel ki­lenctől hajnali négyig terjedő idősávban kínálva portékáikat a fesztivál vendégeinek és a helyi filmbarátoknak. A gyakorlatilag áttekinthe­tetlen kínálatból emeljük ki ez­úttal azokat a rövidfilmeket, kisjátékfilmeket, melyek ala­csony költségvetéssel, szerény külsőségekkel és egy-két ere­deti ötlettel próbálnak meg a szuperprodukciók közegében is talpon maradni, közönségre ta­lálni. A nyugat-berlini feszti­vál egyik legrokonszenvesebb tulajdonsága éppen az, hogy a hivatalos versenyfilmek mel­lett kezdő, ismeretlen rende­zőknek is lehetőséget ad a be­mutatkozásra részint a Pano­ráma, részint a fiatal filmesek fóruma keretében.­M­int Andre Burke és Susan Pollack Ellenvetések című, tizenhat perces kisjátékfilmje, melyben két, külsőleg egészsé­ges fiatal, egy kedves lány és egy rokonszenves fiú kínozza egymást a lelki és fizikai sza­­dizmus összes fellelhető eszkö­zével nappal és éjjel, szerelmes együttlétük minden pillanatát kéjes dühhel használva ki. Iga­zán „emancipált” módon teszik mindezt, a kínzó és a megkín­zott, az uralkodó és az elnyo­mott szerepe gondos arányos­ság szerint cserélődik fel. Kin­ti életükről csak a szatyrok tu­dósítanak, melyek tartalmát — feltehetően valamely nagyáru­házból érkezve — a lakásba lépve, mohón kicsomagolják, de semmi igazán izgalmas nem jön számukra odakintről. Ma­rad a bezárt ajtó, s mögötte a félelembe, erőszakba forduló szerelem. Egy másik amerikai kisjáték­film, a kissé bizarr című Cse­hek és egyensúlyok ugyancsak két fiatal tétova szerelmét dol­gozza fel: a produkció vizsga­­filmnek készült, s rendezője, Debra Epstein Milos Forman tanítványa. Talán innen a cseh motívum, talán máshonnan: az éjszakai vetítésen személyesen is megjelenő fiatal rendezőnő mindenesetre hangsúlyozta, hogy nem az emigrációról, leg­feljebb az emigránsok New York-képéről kívánt filmet ké­szíteni. Japán asztalosa ellop­ja egy fiatal lány kézitáskáját, melyben szerény készpénzen kívül cseh iratokat talál. Meg­keresi a lányt, aki Prágából érkezett, s éppoly szegény, mint a japán fiú. Találkozgat­­nak, nem találkozgatnak, csaló­dásuk és magányuk szorításá­ból bizonytalanul elindulnának egymás iránt, de semmi más nem köti össze őket, mint hogy mindketten idegenek New York­ban. Debra Epstein láthatólag jó tanítványa volt Formannak , de már az ízig-vérig ameri­kaivá vált mesternek. Ki­ém­i fütty és csendes bizony­­talanság fogadta a mind­össze tizenhárom perces, ám láthatóan alaposan megkonst­ruált Rövid gyerekkor, hosszú búcsúzás című nyugatnémet kisjátékfilmet. A történet spe­kulatív, de nem érdektelen. Egy fiatal apa náci szellemben és szigorral neveli kisfiát, míg az, megfogadva az ölesre buz­dító jelszavakat, saját apját gyilkolja meg és ássa el az er­dőben. A mindaddig vad és si­vár környezet ezután megtelik a csábítás, a szex jelképeivel, s a kisfiúnak most már ebben a kellemesebbnek látszó kör­nyezetben kellene eligazodnia. Dieter Schider, aki első film­jét egyébként Fassbinderről készítette, e munkájában ép­pen azzal maradt adós, amit nagy mestere oly zseniálisan tudott: a mégoly spekulatív történet egyénivé, hitelessé va­rázsolásával, az atmoszférate­remtés képességével. Több kisjátékfilmmel is je­lentkezett a brit Daniel Landin és Richard Heslop. Mindketten a hatvanas évek elején szület­tek, rövid életükben többféle dologgal is foglalkoztak már. Landin, mint önéletrajzában kiemeli, hosszabb időt töltött Magyarországon is. Nyugat- Berlinben bemutatott munkái­kat viharos nemtetszés és halk kíváncsiság fogadta a késő éj­szakai vetítésen. A lány és fű­rész című produkciójukban egy kislány és egy igencsak ele­ven fűrész játszik egymással, közel fél órán keresztül, fémes, sistergő-suhogó zajjal. A Pro­­car autójában hol szeretkezni próbálnak egy lánnyal, hol csak esznek, máskor pedig az autópályán száguldoznak, míg­nem szét nem verik fémes ron­csaira a kocsit. Munkáik olyas­fajta kísérletek, melyhez első­sorban is befogadói türelem­­ kell. Talán megérdemelnék, de ha még Nyugat-Berlin diákjai­tól, fiatal filmeseitől is hiába várják, akkor sok sikert nem ér­hetnek el ezen az úton. Dehát egyikük 1961-ben, másikuk 1962-ben született . . Hegyi Gyula 4. A szovjet „Téma " című film nyerte a nyugat-berlini Nemzet­közi Filmfesztivál fődí­ját, az Arany Medvét. Mészáros Márta „Napló szerelmeimnek" című al­kotása Ezüst Medve díjat kapott. (MTI) Az apa, a fiú és a csábító a Rövid filmből gyerekkor, hosszú búcsúzás című — Most pedig — invitál büszkén tenyérnyi szobájából a vezetőnő —, megmutatom önnek könyvtárunk új kezdeményezé­sét, a családi sarkot. Családi sarok? Mennyi meg­hitt melegséget sugároznak e szavak; rég nincs szülőket, nagyszülőket s elsüllyedt gye­rekkort idéznek; melegséget és jó illatokat árasztó, nagy kony­hai sparheltet, a szobában levő két alacsony fotelt, melyekbe még akkor is kényelmesen be­fészkelhette magát az ember, amikor a rugók itt-ott már ki­­türemkedtek. — Íme, a mi családi öveze­tünk — állított meg a helyi­ség egyik sarkában a vezetőnő, mely külsőre semmiben sem tért el a többitől: itt is polcok voltak, a polcokon meg köny­vek. — Már a könyvtár bezá­rása, felújítása előtt kacérkod­tunk a gondolattal — folytatta az igazgatónő —, hogy a kere­sett művek kiválasztásához még több segítséget adjunk az olvasóinknak. Tudja, sok olyan olvasó jár hozzánk — főleg az idősebbek —, akiknek csak annyi a kívánságuk, hogy va­lami jót, valami szerelmeset, kalandosat, háborúsat vagy életrajzi könyvet adjunk. A felújítás ideje alatt ellátogat­tunk azokba a könyvtárakba, ahol a családisarok-kísérletek már régóta folynak. " A családi vagy szabadidős könyvtár — melyről Maruszki József írt a Jelentés a IX. ke­rületi főkönyvtár családi kísér­letéről címmel tanulmányt — egészen izgalmas eredményeket Családi sarok hozott. Képzeljék el, a IX. ke­rületi főkönyvtár évek óta használaton kívül levő vendég­könyvébe, a kísérlet óta több százan írtak elismerően a könyvtárban végbemenő válto­zásokról. Igaz, ebben a könyv­tárban nem hagyományos ol­vasóterem, hanem kényelmes olvasói öklök találhatók, a gye­rekszobának is tekinthető gye­reksarokban pedig játszhatnak, sakkozhatnak vagy akár teáz­hatnak is a gyerekek. Teázás a könyvtárban? Mi­lyen irigylésre méltó és meny­nyire bosszantó, hogy az egyik könyvtárnak teázós öbölre is futja, a másiknak meg legföl­jebb az elnevezésre! Állítólag még a kényelem nélküli könyvtári öblökben is eredmé­nyesebb lehet a könyvtárosok munkája. Viszonylag rövid idő alatt kiderül: a könyvállomány — igazodva a tényleges olva­sói igényekhez — egy-két tíz­ezerrel csökkenthető, anélkül, hogy ezáltal a fiókkönyvtári funkciók csorbulnának. A könyvtári olvasók többsége, körülbelül 60—70 százaléka „öbölolvasóvá" lesz, úgy, hogy közben mind gyakrabban hasz­nálják a hagyományos könyv­tári részeket. Az öbölolvasók 10—12 témacsoportból választ­hatnak: a kalandos irodalom, a fantasztikum, a gyermekiro­dalom, a krimik és kísértethis­­tóriák, a háborús és kémtörté­netek, a szerelem és szex, a vi­dám- és állatos könyvek, az életrajzok, a történelmi köny­vek, a társadalmi és családre­gények, a család, otthon, sza­badidő, a tudományok világa és a művészetek világához ösz­­szegyűjtött művekből. Az olva­sóknak külön gyönyörűséget jelent, s megtiszteltetésnek ve­szik, hogy az értékes művészeti albumokat is kikölcsönözhetik. S csodák csodája, a kísérlet óta csökkent a kipengézett, meg­csonkított albumok száma. Családi sarok? Nem nagy új­donság ez. Végül is hazánk kis­községi, falusi fiókkönyvtárai­nak a nagy része ilyen. Könyv­­állományukat, méretüket te­kintve, elférnek egy családi ház sarkában, egy kétajtós szek­rénykében. Ha lehetne, a „Csa­ládi sarok" könyvtárosi díjat Mári néninek ítélném meg, aki a faluház elhúzódó építése miatt már évek óta családi há­zuk egyik sarkában, egészen pontosan az üvegezett veran­dán őrzi a falu könyveit. Miért zavarnák, télen még a hideget is felfogják. Mári nénit egész életében csak az állatok s a gyermekei nevelgetése érdekel­te. Aztán, ahogy törölgette a köteteket, egyszerre csak vá­gyakozni kezdett egy szép sze­relmes, megríkató könyvre. Majd egy kalandosra. Meg egy folyondáros életrajzira. Órákat lapdosott el — olvasásra — a napjaiból. A falu persze meg­­neszelte a dolgot — nem volt nehéz, mert Mari néni szíve­sen elmesélte másoknak is a könyvélményeit —, s a falu né­pe most Mari néni családi sa­­rokjába, vagyis a verandára jár trécselni meg könyvet kölcsö­nözni. Scipiades XC KULTÚRA — GAZDASÁG 1987. március 4., szerda Lett volna igény... Mezőgazdasági gépek javítása-felújítása — Gyors változásra nemi esély Becslések szerint a hazai mezőgazdasági üzemek mintegy negyven százalékánál folyamatosan romlik a műszaki színvo­nal, egyharmaduknak csak a szintentartásra futja, és csupán a fennmaradó hányaduk képes finanszírozni a rendelkezésre álló géppark folyamatos megújítását. A lassúbb beruházási tempó nyomán élénkült-e legalább a javító tevékenység? Hol a legfenyegetőbb a visszaesés­­nek megnyugtató válaszok ... De nézzük csak a tényeket! Az ötödik ötéves tervidőszak­ban még dinamikusan — ráadá­sul az előirányzottnál nagyobb mértékben — nőttek a mező­­gazdaság gépvásárlásai, ám a tempó az 1981—85-ös időszak­ra lelassult. Olyannyira, hogy az agrárszektor gépi beruházá­sainak értéke körülbelül 10 százalékkal el is maradt a ter­vezettől. Igaz, a mezőgazdasá­gi gépi állóeszköz-állomány az 1980-as 107 milliárdról 1985- re még így is 135 milliárd fo­rint értékűre nőtt, s csúcstech­nológiát megtestesítő nyugati gépek is szép számmal kerültek be az országba. A növekedés áldásait azon­ban a gazdaságok nem egyfor­mán élvezhették: nagyobb be­ruházásokra csak azoknak fu­totta, amelyek legalább 8,9 millió tonna gabonát termeltek. Ahol a szemestermés csupán ennek a fele, illetve a tevékeny­ségben nagyobb súlyt képvisel az állattenyésztés, a zöldség-, gyümölcs-, vagy szőlőtermesz­tés, ott nem jutott korszerű berendezések megvásárlására. Ijesztő mértékben megugrott a nullára leírt traktorok, kom­bájnok és egyéb mezőgazdasági önjáró gépek aránya, s ezek üzemben tartása nyilván jóko­ra többletköltséget igényel. Túlbiztosítás Hogy pontosan mekkorát? — Nos, ez az, amit becsülni is ne­héz, mivel a javítási költsége­ket a statisztikák nem választ­ják el az egyéb üzemi költsé­gektől. Bizonyos következteté­sekre talán az alkatrész-érté­kesítésről rendelkezésre álló adatok nyújtanak lehetőséget. 1980-ban az azóta szétbontott Agrotröszt vállalatai 5,4 mil­liárd forint értékű mezőgazda­­sági alkatrészt forgalmaztak, maguk a gyártók pedig 100 mil­liónyit. Tavalyelőtt a pótalkat­rész-forgalom 6,3 milliárd fo­rintra, a múlt esztendőre pedig 8 milliárdra ugrott, tükrözve, hogy a kiszikkadt földeken vég­zett munka során több volt a géptörés, meghibásodás, mint kevésbé aszályos években. Messzemenő következtetések azonban az 1985. és a tavalyi év közötti jelentős forgalom­­növekedésből sem vonhatók le: egyrészt, mert az áremelkedése­ket kiszűrve ez csupán 6-7 százalékos növekedést jelent, másrészt pedig, mert a pótal­katrészeknek körülbelül egy­­harmada a KGST-beli partne­rektől érkezik. Ezek esetében a­ ­ kérdésekre egyelőre nincs­­ hosszú szállítási határidők jel­lemzőek, ami természetesen egyben azt is jelenti, hogy az üzemek igyekeznek túlbiztosí­tani magukat, és egyáltalán nem biztos, hogy a megvásárolt al­katrészeket azonnal be is sze­relik. Inkább készleteznek. A javítás, illetve a gépfel­­újítás színvonalát szintén so­kak kritizálják. Sziráki András, aki három évtizede a szolnoki Mezőgép vezérigazgatója, a Par­lament mezőgazdasági bizott­ságának is tagja, egyike azok­nak, akik a túlzottan decent­ralizált karbantartó-hálózat társulásos alapon történő új­jászerveződését látnák szívesen. Azzal, hogy a 60-as évek végé­től a mezőgazdasági üzemek mindinkább maguk vették ke­zükbe a gépjavítást, sok szol­gáltatónak is befellegzett. Szol­nokon jól emlékeznek még azokra az időkre, amikor évi 15—16 ezer gép motorját újí­tották fel úgy, hogy a gépek használati értéke az újak 80 százalékát érte el, a ráfordítá­sok pedig nem haladták meg az új gépvásárlásra fordítandó összeg 45 százalékát. Aztán 1972-re a felújított motorok száma 11 ezerre, 1981-re pedig kétezerre zsugorodott, ennek is a nagy része autóbuszmotor volt. Míg a szolgáltató tevé­kenység fénykorában a válla­lat árbevételének körülbelül a fele származott a javításból, il­letve a felújításból, mára ez az arány 10 százalékosra mérsék­lődött. Az évi 3 milliárdos for­galomból 300 millió forintot képvisel. A zsíros falat A szolnoki vezérigazgatónak nem az fáj, hogy vállalata zsí­ros falattól esett el, kapós termékskála kialakításával a szolgáltatás leépülését ellensú­lyozni tudták, és azzal, hogy villanymotorok, generátorok, dinamók, önindítók, pneumati­kus részegységek javítására szakosodtak, megtartottak sok régi megrendelőt is. Sziráki András inkább azt tartja ag­gasztónak, hogy „az ahány gazdaság — annyi javítómű­hely" gyakorlata a pénz és a szakértelem ijesztően nagy szétforgácsolódását vonta ma­ga után, amit a karbantartás színvonala is megsínylett. Sőt, a felújításé is, amit az alkat­részfelhasználás szerinte túl nagy volumene is alátámaszt. Ráadásul a decentralizáltság a készletezési költségek növeke­dését, bizonyos alkatrészek ide­iglenes eltűnését is jelenti. Nem csupán a „poén” kedvéért, hanem az ebből a helyzetből fakadó állapot illusztrálására említette a vezérigazgató azt a két évvel ezelőtti esetet, ami­kor egy fontos termékükhöz bizonyos fajta, csakis tőkés importból megszerezhető hid­raulikus munkahenger hiány­zott. Nem kis meglepetésre egy mezőgazdasági üzem raktárá­ban sikerült ilyet fellelni — többszázas tételben! Árenged­ménnyel is odaadták, hiszen ott hevert már évek óta ... Hogyan nézne ki egy ipar­­vállalat tmk-részleg nélkül? Ezt a kérdést Buda Gábor, a MÉM műszaki főosztályvezető-helyet­tese tette fel, védelmébe véve a jelenlegi szisztémát. Megem­lítette, hogy a hazai átlagos mezőgazdasági üzemnagyság 4 ezer hektár fölött van — több mint tízszerese a nyugat-euró­painak­­, ami egyben több tu­cat gép üzemeltetését is jelen­ti Ekkora gépparkhoz már nél­külözhetetlen a saját karban­tartó bázis. Ennek fenntartási költségei ugyan nem láthatók tisztán, de tény, hogy a gazda­ságok a holtidényben így job­ban tudják foglalkoztatni saját dolgozóikat. Emellett úgy érzik: nem külső nyereségérdekeit szervezetnek kell fizetniük a javításért, és az sem mellékes, hogy a lerobbant gépek gyor­sabban helyezhetők újra üzem­be. A gazdaságokban végzett javítómunka műszaki színvo­nala sem lehet olyan rossz — mondja Buda Gábor —, hiszen tény: a magyar mezőgazdaság egységnyi termőterületre vetít­ve viszonylag kis gépállomány­nyal, és egységnyi gépértékre vetítve — noha ez az a pont, ahol hiányzik a pontos statisz­tika — viszonylag kis javítási költséggel látja el feladatait. Ha kölcsönözöl lebot . Nehéz tehát igazságot tenni, de egy biztos: a hazai mező­­gazdasági géppark állagának túl gyors javulásában nemigen­­ bízhatunk. A tavalyi tervek 15,2 milliárd forint értékű mező­gazdasági beruházással számol­tak, de a gazdaságok ebből csak 13,5—14 milliárd forint közötti értéket realizáltak. Szo­cialista gépeket 350 millió fo­rint értékben kölcsönözhettek volna, de csak 67 millió értékű gépre kötöttek bérleti szerző­dést. Az elmaradás oka való­színűleg az lehet, hogy az ak-a­dót túl későn — csak júliusban — és eleve korlátozott körben — kombájnokra és egyéb, szá­las takarmányt betakarító gé­pekre — hirdették meg. Eköz­ben az AGROKER saját, 100 millió forint értékű gépre meg­hirdetett kölcsönbérleti akciója maradéktalanul sikeresnek bi­zonyult, ami arra utal: igények lettek volna ... Muzslai Zoltán Magyar—osztrák vízügyi tárgyalások Tudósítónktól. A két ország közös államhatá­ra mentén adódó együttes tenni­valókat beszélik meg Szombathe­lyen — a hétfőn kezdődött és ma véget érő — magyar—osztrák víz­ügyi tárgyaláson. A két fél szakemberei áttekin­tették a múlt évi munkáról ké­szült elszámolást, majd egyeztet­ték az idei építési terveket. Rész­letesen megvitatták a Fertő-tó partrendezésével és vízminőségé­vel összefüggő kérdéseket. Elha­tározták, hogy felújítják az Irvat Hanság csatornarendszert és ab­ban is megállapodtak, hogy sza­bályozzák a Pinkát és a Rábát. Ez utóbbi folyónak a Szentgotthárd feletti közös szakasza mentén sor kerülhet kisebb határkiigazítások­­ra is. A magyar-osztrák állam­közi egyezményben foglaltak sze­rint folytatják azt a jól bevált gyakorlatot, hogy a burgenlandi árvízvédelmi állomás naponta adatokat szolgáltat a nyugat-du­nántúli vízügyi szerveknek a le­hullott csapadék mennyiségéről, a pillanatnyi vízállásról és egyéb tudnivalókról. Vészhelyzet esetén sűrűbben cserélnek információt. Elhatározták, hogy együttesen munkálkodnak a vízminőség vé­delméért is. A legközelebbi tár­gyalást március 16-án Burgen­land­ban tartják. ­ A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAM­AI ÉRVÉNYBEN: 1987. MÁRCIUS 4. az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az i*az. november 71-i KÖZLÉSNEK MEGFELELŐEN VANNAK ÉRVÉNYBEN. A határidős árfolyamkü­lönbözeti százalékok változatlanul » 1997. feb­ruár 21-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. A Magyar Nemzeti Bank ««AM«. számú költeménye szerint hivatalos a Magyar Hírlapban, valamint a bankszervek helyiségeiben közzététi lista. Angol font 6931,69 6938,83 6945,77 Ausztrál dollár 3007,94 3010,95 3013,96 Belga frank 116,88 117,00 117,12 Dán korona 642,84 643,48 644,12 Finn márka 979,77 980,75 981,73 Francia frank 727,28 728,01 728,74 Hollandi forint 2143,71 2145,86 2148,01 Ir font 6454,84 6461,30 6467,76 Japán jen (1000) 288,88 289,17 289,46 Kanadai dollár 3328,64 3331,97 3335,30 Kuvaiti dinár 15998,60 16014,61 16030,62 Norvég korona 635,63 636,27 636,91 NSZK márka 2419,38 2421,80 2424,22 Olasz líra (1000) 34­04 34,07 34,10 Osztrák schilling 343,95 344,29 344,63 Portugál escudo 31,34 31,37 31,40 Spanyol peseta 34,43 34,46 34,49 Svájci frank 2875,18 2878,06 2880,94 Svéd korona 687,28 687,97 688,66 Tr. és cl. rubel 2797.20 2800,00 2802,80 USA dollár 4436,41 4440,85 4445,29 Ecu (közös piac) 5010,06 5015,08 5020,10 Dernionem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre forintban

Next