Magyar Hírlap, 1987. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat felvételre keres: — raktári anyagkiadót, — raktárost, — raktári segédmunkásokat Jelentkezés: Bp. XIV., Gizella út 14. T.: 631-431, dr. Polák. TOURIST TROPHY - MOTOROS FORMAI M VILÁGBAJNOKSÁG 1987 május 1-3. JEGYEK KAPHATÓK: 20, 50 és 100 Ft-os áron az Állami Biztosító, a Cooptourist, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, az IBUSZ, a Magyar Autóklub, a MÁV Közönségszolgálat, az Omnibusz Utazási Iroda, az Utastours, a Volánteru, a Volántourist irodáiban, a TOURINFORM-nál, és a TAVERNA Tourist Service-nél. MH melléklet Nemrégiben a Heti Világgazdaság beszámolt az Artunion és a Magyar Média első külföldi, a londoni Sotheby csarnokban lezajlott árveréséről. A cikk felsorolja, mellyik kép, milyen áron kelt el. Igen jó nevek között az egyik licitcsúcsot egy Halápy János-kép érte el, amelyért 1200 (!) fontot fizetett vásárlója. Körülbelül ezzel egy időben vettem kézhez Halápy Lilinek, az 1960-ban elhunyt festőművész özvegyének , a (kitűnő fordítónak) férjéről írott könyvét, amelyben a többi között ezt olvasom: „1951-től 54-ig a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalatnál voltam állásban, mint idegennyelvű levelező és ... mint óraadó nyelvtanár csoportoknak angolt tanítottam. Erre nagy szükségünk volt, mert (Halápy) nyugdíjba ment, privát képvásárló pedig nemigen akadt.” Nem sokkal előtte Halápyné érdekes beszámolójában leírja, hogyan kapott férje szívrohamot, amikor egy jó öszszeköttetéssel rendelkező fiatalember a je , les Balaton-festő garázsból átalakított tihanyi „műtermét” sikerrel kiigényelte ... A közeli ,hozzátartozók által papírra vetett emlékezések minden egyében túl azért lehetnek érdekesek, mert megvilágítják a hátteret, jelen esetben a nehéz sorsot, amely a nem eléggé hajlékony gerincű alkotóművésznek még a felszabadulás után is gyakorta osztályrészül jutott. Itt nevezetesen azt a tényt, hogy egy festőnek még csak nem is védett (mert külföldön eladható) munkája hogyam ért el fontban négyszámjegyű árat, miközben ennek a summának a töredéke is megkönnyítette, esetleg meghoszszabbította volna életét. Megteszi-e utólagos elégtételnek, hogy ma több Halápy-kép a Nemzeti Galériában függ? Jómagam már diákkoromban szorgalmas látogatója voltam a Budai Művészek Egyesülése kiállításainak, mert szeretett rajztanárom rendszeresen kiállított itt. Ezeken a tárlatokon találkoztam először Halápyképekkel, és menten megfogott gyengéd érzelmességük, szemérmes lírájuk. A csendéletek mellett balatoni tájak és hangulatok impresszionáltak mindenekelőtt, és később, amikor Egry József művészetével is megismerkedtem, azt is hozzátettem magamban: micsoda rokonság az ábrázolásban! Egry mai ázsióját tekintve, lehet ez az összehasonlítás kissé degradáló is, ám megint kisegít a feleség emlékezése, aki sokat írt a Halápy-fivérek és Egryék barátságáról, s közli levélváltásukat, így végül rá kell jönnöm, hogy többről van szó, mint a Balaton-festőink egymásra találásáról. Alapvető látásmódbeli művészi anyanyelvi és szemléletbeli rokonságuk tette őket egymáshoz hasonlatossá. (Csak zárójelben: azért is érdemes volt ezeket a leveleket közreadni, hogy elszégyelhessük magunkat: mellőztetéseinek esztendeiben micsoda krajcáros gondokkal küzdött még egy Egry József is. Milyen megalázó helyzetnek volt kitéve ez a robusztus egyéniség, amikor még egy pesti utazás is nehezen elérhető vágyálomnak tűnt a mai badacsonyi múzeum hajdani lakója számára.) Kirekesztett volt ezekben az években Halápy János is, akiről pedig egy 1948-as, nemzeti szalonbeli kiállítás után ilyen sorokat írt le méltatója: „... nem a topográfiailag meghatározott Balatont festi... a benyomásokat szuverén módon egyéni színskálájára hangolja át.” Csak az ötvenhat utáni esztendők hozták meg megint teljes elismertetését, amelyet ezután már nem stokáig élvezhetett. S most, hogy emlékét Halápy Lili oly színesen felidézi, sajnálhatjuk, hogy a szép kötetben — miként lapunkban is — csak fekete-fehérben láthatjuk viszont az „egyéni színskála” e poétikus mesterét, s a könyvben is csak néhány tucat tábla adja vissza a mással nehezen összetéveszthető Halápy-koloritot. Lukácsy András (Magyar Jánosné reprodukciói) A több mint százharminc éves Zsolnay Porcelángyár tavaly tizennyolc országgal állt üzleti kapcsolatban. Legnagyobb európai vevői között volt Ausztria és Olaszország, de sikerrel mutatták be Dániában edényeiket, Írországban pedig műszaki porcelán áruikat. A legnagyobb — több mint háromszázhúsz dolgozót foglalkoztató — gyáregységében készülő porcelánfajansz- és díszműáruk, valamint az eozin-termékek hozták meg annak idején a világhírt az alapítónak — Zsolnay Vilmosnak és utódainak. Itt készült Pataky Zsolt képriportja.' r*? ''mnt A pályázat feltételei: - szakirányú főiskolai vagy középiskolai végzettség és felsőfokú szaktanfolyam, - a vállalati bérgazdálkodás területén szerzett szakmai gyakorlat, - szakmai és vezetői rátermettség. Premizált munkakör, az alapbér megállapodás szerint. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítások és további információk a vállalat bér- és munkaügyi osztályvezetőjétől kaphatók a 328-198 telefonszámon. Cím: Budapest V., Báthory u. 10. V. em. ^_______________________________________________(C