Magyar Hírlap, 1987. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat felvételre keres: — raktári anyagkiadót, — raktárost, — raktári segédmunkásokat Jelentkezés: Bp. XIV., Gizella út 14. T.: 631-431, dr. Polák. TOURIST TROPHY - MOTOROS FORMAI M VILÁGBAJNOKSÁG 1987 május 1-3. JEGYEK KAPHATÓK: 20, 50 és 100 Ft-os áron az Állami Biztosító, a Cooptourist, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, az IBUSZ, a Magyar Autóklub, a MÁV Közönségszolgálat, az Omnibusz Utazási Iroda, az Utastours, a Volánteru, a Volántourist irodáiban, a TOURINFORM-nál, és a TAVERNA Tourist Service-nél. MH melléklet Nemrégiben a Heti Világgazdaság beszá­molt az Artunion és a Magyar Média első külföldi, a londoni Sotheby csarnokban le­zajlott árveréséről. A cikk felsorolja, mel­­­lyik kép, milyen áron kelt el. Igen jó ne­vek között az egyik licitcsúcsot egy Halápy János-kép érte el, amelyért 1200 (!) fon­tot fizetett vásárlója. Körülbelül ezzel egy időben vettem kézhez Halápy Lilinek, az 1960-ban elhunyt festőművész özvegyének , a (kitűnő fordítónak) férjéről írott köny­vét, amelyben a többi között ezt olvasom: „1951-től 54-ig a Hungarotex Külkereskedel­mi Vállalatnál voltam állásban, mint idegen­nyelvű levelező és ... mint óraadó nyelv­tanár csoportoknak angolt tanítottam. Erre nagy szükségünk volt, mert (Halápy) nyug­díjba ment, privát képvásárló pedig nem­igen akadt.” Nem sokkal előtte Halápyné érdekes beszámolójában leírja, hogyan ka­pott férje szívrohamot, amikor egy jó ösz­­szeköttetéssel rendelkező fiatalember a je­ , les Balaton-festő garázsból átalakított tiha­nyi „műtermét” sikerrel kiigényelte ... A közeli ,hozzátartozók által papírra ve­tett emlékezések minden egyében túl azért lehetnek érdekesek, mert megvilágítják a hátteret, jelen esetben a nehéz sorsot, amely a nem eléggé hajlékony gerincű alkotómű­vésznek még a felszabadulás után is gya­korta osztályrészül jutott. Itt nevezetesen azt a tényt, hogy egy festőnek még csak nem is védett (mert külföldön eladható) munká­ja hogy­am ért el fontban négyszám­jegyű árat, miközben ennek a summának a tö­redéke is megkönnyítette, esetleg meghosz­­szabbította volna életét. Megteszi-e utólagos elégtételnek, hogy ma több Halápy-kép a Nemzeti Galériában függ? Jó­magam már diákkoromban szorgalmas­­ látogatója voltam a Budai Művészek Egye­sülése kiállításainak, mert szeretett rajzta­nárom rendszeresen kiállított itt. Ezeken a tárlatokon találkoztam először Halápy­­képekkel, és menten megfogott gyengéd ér­zelmességük, szemérmes lírájuk. A csend­életek mellett balatoni tájak és hangula­tok impresszionáltak mindenekelőtt, és ké­sőbb, amikor Egry József művészetével is megismerkedtem, azt is hozzátettem magam­ban: micsoda rokonság az ábrázolásban! Egry mai ázsióját tekintve, lehet ez az összehasonlítás kissé degradáló is, ám me­gint kisegít a feleség emlékezése, aki so­kat írt a Halápy-fivérek és Egryék barát­ságáról, s közli levélváltásukat, így végül rá kell jönnöm, hogy többről van szó, mint a Balaton-festőink egymásra találásáról. Alapvető látásmódbeli művészi anyanyelvi és szemléletbeli rokonságuk tette őket egymás­hoz hasonlatossá. (Csak zárójelben: azért is érdemes volt ezeket a leveleket közread­ni, hogy elszégyelhessük magunkat: mellőz­­tetéseinek esztendeiben micsoda krajcáros gondokkal küzdött még egy Egry József is. Milyen megalázó helyzetnek volt kitéve ez a robusztus egyéniség, amikor még egy pesti utazás is nehezen elérhető vágyálomnak tűnt a mai badacsonyi múzeum hajdani lakója számára.) Kirekesztett volt ezekben az években Halápy János is, akiről pedig egy 1948-as, nemzeti szalonbeli kiállítás után ilyen so­rokat írt le méltatója: „... nem a topog­ráf­iailag meghatározott Balatont festi... a benyomásokat szuverén módon egyéni szín­skálájára hangolja át.” Csak az ötvenhat utáni esztendők hoz­ták meg megint teljes elismertetését, ame­lyet ezután már nem stokáig élvezhetett. S most, hogy emlékét Halápy Lili oly színe­sen felidézi, sajnálhatjuk, hogy a szép kö­tetben — miként lapunkban is — csak fe­kete-fehérben láthatjuk viszont az „egyéni színskála” e poétikus mesterét, s a könyv­ben is csak néhány tucat tábla adja vis­­­­­sza a mással nehezen összetéveszthető Ha­­lápy-koloritot. Lukácsy András­­ (Magyar Jánosné reprodukciói) A tö­bb mint százharminc éves Zsol­­nay Porcelángyár tavaly tizen­nyolc országgal állt üzleti kap­csolatban. Legnagyobb európai vevői között volt Ausztria és Olaszország, de sikerrel mutatták be Dániában edényei­ket, Írországban pedig műszaki porcelán áruikat. A legnagyobb — több mint három­­százhúsz dolgozót foglalkoztató — gyáregy­ségében készülő porcelánfajansz- és díszmű­áruk, valamint az eozin-termékek hozták meg annak idején a világhírt az alapító­nak — Zsolnay Vilmosnak és utódainak. Itt készült Pataky Zsolt képriportja.­­­­' r*? ''mnt A pályázat feltételei: - szakirányú főiskolai vagy középiskolai végzettség és felsőfokú szaktanfolyam, - a vállalati bérgazdálkodás területén szerzett szakmai gyakorlat, - szakmai és vezetői rátermettség. Premizált munkakör, az alapbér megállapodás sze­rint. A pályázattal kapcsolatos felvilágosítások és to­vábbi információk a vállalat bér- és munkaügyi osz­tályvezetőjétől kaphatók a 328-198 telefonszámon. Cím: Budapest V., Báthory u. 10. V. em. ^_______________________________________________(C

Next